2013. július 4., csütörtök

Lövey-Varga Éva: Emlékezés ( Kákosy László professzorra)



Kiszakad a szív a mellből 
Izzik a fájdalom 
Hangtalanul pereg a könnycsepp 
Ahogy a papírt bámulom. 
A fehér lapon lassan 
Kirajzolódik törékeny alakod 
Ahogy az Anselmianum 
Termeiben a képeket 
Mutatod. 
Nagy tanár kis tanítványa 
Hogy vegyem most ajkamra 
Hatalmas nevedet? 
Hirtelen tört el az a pálca 
De végtelen benned a szeretet. 
Könyvek tengerében 
Ülök a szobámban 
Egyedül 
S a fülembe most egykori 
Ígéretem kegyetlenül 
Hegedül. 
Nem látok most mást, 
Csak a Te nevedet 
Hiába bámulok a tükörbe 
S nyelem a könnyrengeteget. 
Szégyen, pirulás, szomorú emlék 
S a szívem zakatol 
Hittem, és hiszem, 
Hogy megtalállak még egyszer 
A végtelenben - valahol...


A verset a professzor halálhírének bejelentésekor írtam:
2003. január 30.-án

2013. április 7., vasárnap

Lövey-Varga Éva - Elhalkult világ



Tündérvölgyben jártam.. 

Rossz álmokat láttam..

Elszáradt a Rózsavirág.. 

Fagyos könnye lángot szikráz...

Elnézést kérek háromszáz követőmtől




Elnézést kérek háromszáz követőmtől, véletlenül távolítottam el a Facebook like gombot, nem szándékosan!  Majd lassan pótolom, de nincs időm keresgélni a programozási bejegyzések között a Facebookon, mert azok is eltűntek onnan, és így csak Google+ -on lehet követni minden bejegyzést!


Éva