Vásárhelyi Történeti Konferencia 2024

 

Kék ég alatt - Új E-book Kiadás

Válogatás a Tollforgató Online Lapcsoport írásaiból, alkotásaiból. 30 éves a Tollforgató, Egy Csepp Élet, Jog az Igazságért, Internetrégész, Bíborvirág Oktatás-Korrepetálás, UniqueNyelvek, Bíborvirág Régész-Vegyész Blog rendszerem az előadói, alkotói oldalaimmal. Ebből az alkalomból a megjelentetett művekből E-book-ot állítottam össze, ami rendelhető.
A rendelési adatokat emailes igényjelzés után küldöm el.


Jelentkezni a lapcsoport emailjein és privát oldalaimon is, pontos megjelöléssel lehet.


tollforgatohirdeto@gmail.com
tollforgato.lapcsoport@gmail.com
onlinepenzekveva@gmail.com
konyvtaroktatas@freemail.hu

PayPal.Me

https://www.paypal.com/paypalme/evica920

Seuso és látogatás az egyetemen - Nyílt Levél

 Tisztelt Dr. Nagy Levente!

Nyílt levelet kell, hogy írjak, az elmúlt évtizedek visszaélései miatt, amelyet évfolyamtársaként, kortársaként tapasztaltam. Tegnap a PTE Történelemtudományi és Ókortörténeti, Régészet Tanszékén tapasztalt, pszichiátriai osztályon is ritka viselkedési metódusaik miatt is. Grüll Tibor professzor viselkedése, zavartsága kimerítette az orvostudományi tűréshatárokat, az Ön viselkedése diagnózisa komoly problémákat vet fel neveléstudományilag is, nem csak orvostudományi szinten.

Mivel velem, vagy hozzátartozómmal sosem beszéltek,viszont MAGYARÁZATOT sem adtak soha semmire, s az én viselkedésem sehol nem lehetett problémás, kivéve, ha mással beszéltek helyettem, vagy valaki emlékezetvesztései folytán kitalál dolgokat, és oévorvosi diagnózisokban szenvedve terjesztett rólam rossz híreket, kénytelen leszek mesélni nyilvánosan, a maguk mindenki által látott és tapasztalt viselkedései miatt. 

Mivel a Lövey főág vagyok,  Zlinszky János egykori tanítványaként, kétszeresen komoly a döntésem.

Kérem, viselkedésére, kommunikációra figyeljen oda kollegáival, mert komoly problémái lesznek a Varga Éva keveréseiknek!

Minden jót kívánva, egykori évfolyam és szaktársaként!

Varga Éva

Kék ég alatt. Válogatás a Tollforgató Lapok írásaiból

Lövey Varga Éva
Kék ég alatt. Válogatás a Tollforgató Lapok írásaiból.

E-book

Archived World - Archivált Világ
Tollforgató Online Lapcsoport kiadás
2024

Válogatás a Tollforgató Online Lapcsoport írásaiból, alkotásaiból. 30 éves a Tollforgató, Egy Csepp Élet, Jog az Igazságért, Internetrégész, Bíborvirág Oktatás-Korrepetálás, UniqueNyelvek, Bíborvirág Régész-Vegyész Blog rendszerem az előadói, alkotói oldalaimmal. Ebből az alkalomból a megjelentetett művekből E-book-ot állítottam össze, ami rendelhető.

ISBN 978-615-6008-11-4

A rendelési adatokat emailes igényjelzés után küldöm el.

Jelentkezni a lapcsoport emailjein és privát oldalaimon is, pontos megjelöléssel lehet.

tollforgatohirdeto@gmail.com

tollforgato.lapcsoport@gmail.com

onlinepenzekveva@gmail.com

konyvtaroktatas@freemail.hu

Elhunyt Dr. Orosz István történész egyetemi tanár

 Elhunyt Orosz István történész, az MTA rendes tagja | MTA

"Mikor elhagytak,

Mikor a lelkem roskadozva vittem,

Csöndesen és váratlanul

Átölelt az Isten."

"Tegnap este, február 11-én a szeretett férj, és édesapa, sokaknak csak Pista bácsi - örökre megpihent."

A családi bejegyzés szerint.

Kedves Professzor úr! Nyugodjon békében!

https://hu.wikipedia.org/wiki/Orosz_Istv%C3%A1n_(t%C3%B6rt%C3%A9n%C3%A9sz)

Free latin LVÉ

Magna abusio est habere os in choro, cor in foro. (Bonaventura)

Nagy álnokság, mikor a szánk a kórusban van, a szívünk meg a piacon.

In.: Ab ovo usque ad mala. Bp., 1986.

Publikációk

 Nagyon régen nem írtam, publikáltam. Sajnos nem csak jogilag van rá okom, ennyi jogi visszaélést tapasztalva, de talán szakmáimból adódóan sok területen kötelességemmé és közérdekké vált.

Nem tudom, hogy miért nem intézkedtek a bejelentésekre. Aki nem tette meg, bűnrészesként, bűnpártolóként kezelendő.

Régi fotó

 

Értesítés

 Üdvözletem

Nem állt le semmi, csak szerkesztettem, meg mindent elloptak rektori meg bírói csalásokkal.

Varga Éva

Lövey Varga Éva Pont, pont vesszőcske

Lövey Varga Éva

Pont, pont vesszőcske

Pont, pont vesszőcske

Elgurult a fejecske...

Kerek szeme hű de tág,

De, Nem fér bele a világ...

Indulata hú, de rút...

Mélyre fut az az alagút!

Szeged 2021. Ápr. 05. 02:20

Lövey Varga Éva Megbocsájtás

 Lövey Varga Éva Megbocsájtás

Tudod, talán mégis ismered a szót: megbocsátás, megbocsájtás.... Vidékenként, tájegységenként eltérő szóval...

Attól, hogy bűneid megbocsáttatnak, a belőlük fakadó események, történések, okok és következmények nem változnak.

A rosszul kikézbesített számla miatt más elvesztette otthonát, az elírt informatikai program miatt a gyermekét, diplomáját, családját, vagyonát... A bank becserélte az adatokat, a bankszámla megszűnt, a pénz más kezébe került, az adatok felcserélődtek, s a bírói hibák miatt a végre egyszer szerencsés nyertes belehalt a kínokba, a dokumentáció helytelenségébe. A bináris számrendszer nulla és egy karaktereinek helyiértékenként változása írásjegyváltozással személyek, nevek keveredésével több ezer ember képességvesztéséhez és tulandonvesztéséhez vezetett. Mert te, a lusta rendőr nem akartad megérteni, megtalálni, a hibát javíttatni a programban, s te, a lusta bíró nem akartad végigolvasni az anyagokat hibákat keresve és értve, s szelektív adatokra hoztál döntést, mert felelőtlen felelőtlen vagy. S ki fogja a mondatba rakott szavak jelentéstani különbségét érteni? Az aki tud, aki akar olvasni, érteni, gondolkodni.

Sír a táj, zokognak a hallgatók, börtönök, iskolák... Idős szülők és elfáradt, menekülő gyermekek. Kiszálltál, pedig tudtad, képes lennél megtanulni, megérteni, segíteni...hogy a hibákat jelezni kell, ha nem vagy képes korrigálni.

Ehelyett a feljelentőt megfenyegetted, hogy századjára is odament...s nem fogtad fel, a hibákkal mindenét elvették, te beleegyeztél a bűncselekményekbe. Csak mert fontosabb volt neked a cigi, a hibát kihasználó szünet, hogy nem kellett leírnod a jegyzőkönyvet.. s könnyedén keverhetted az azonos nevű, hasonló nőket, férfiakat. A tizenéves babátváró helyett elvetetted a gyermeket remélő negyvenesét... Megölve, kiirtva a családfát, melytől országod elcsatolt részeinek visszatérését, a hibák korrigálását, a kulturális értékek visszatértét vártad.

Hallgattam...hallgatok. Írtam...írok...

Mit és hol, miért, milyen szerepben, miként?

Kitalálod...kitalálom...

S múlnak a percek, évek, évtizedek.

Veled és nélküled. Közel és távol...

Ki vagy te, ki voltál? Ki leszel?

Mit szeretnél?

Azt tetted, magadért, másokért?

Megbocsájtották neked... De a terhek vele járnak... Változott az életed? Az övék?

A megbocsájtás visszaadta a látásodat, a testét, az emlékeit, a barátokat, a sírból visszahozott, valaha valakit? S a haragod?

A megbocsájtó nem veled él... Benned... Talán élhet... De mit élt meg miattad?

Szeged, 2021. április 05. 14:26

Lövey Varga Éva Emlékezés

 Lövey Varga Éva

Emlékezés

Írni kellene...A honlapokat szerkeszteni. Reklámozni...De be van blokkolva évek óta minden...eltűnik, eltűnt. Itt van kezemben a latin, a régészet...Emlékezem...Fodor Istvánra, a friss nekrológokra.. Patay Pali bácsira...László Gyulára...Édesapámra, keresztszüleimre, volt páromra, és hallgatok... A szívemből ömlenek a könnyek... Nehéz lenne végigírni a megélt szép és valóban fájdalmas perceket is.

Csak lapozgatom eme harmadjára is megvásárolt, oly régi kis kiadványt...Patay Pali bácsi kék könyve, a meg nem írt beszámolók, emlékek, teendők rengetege itt fojtogatja a torkomat ezekkel a csillogó sós folyamokkal... Ha valaha is elmondhattam volna, ha elmondhatnám, ha el lehetne mondani... Leírni, odaadni...közzétenni...Ha nem az a szó bújkálna fogam és mások fogainak kerítései között, hogy ellopták, mert hibázik a rendőr, hogy becseréli az adatokat, hogy felelőtlen a felelőtlen bíró, vagy lefizették, mert nem létezik ép adatom a kormányhivatali vagy más rendszerben a helyén, vagy sorolhatnám. Mennyire nem erre számítottam, amikor alig hat-hét évesen apunak súgtam, nézd apa, mit találtam! Egy régi nyílhegy...Mint amit nagyapa faragott a gyakorlónyilamra.. Be kell vinni a múzeumba, vigyük be...

Aztán Patay Pali bácsi, Németh tanár úr...és a többiek.

László Gyula, aki belerajzolta copfos gyermekarcom a honfoglalás kötetébe...Aki magával vitte a kis vegyész-régész palántát, aki mindent meg tudott mutatni a gyermeknek, akit ott tanított, akire felnőttként tekintett, másokkal...a gyermekre, a tinire.... Rég volt..

S most csak lapozom a sötétedő szoba szürkeségében a tömör kezdő sorokat, a millió információt az első oldalon, amely évtizedek emlékeit hozza felém pár szóra, s kilométereket tömörít egyetlen kis pillanattá...

Fáj... Az, hogy én magam is elkótyavetyéltem az éveket más hibái, rosszindulata miatt...Azok miatt, akikre feddés, szidalom soha nem hatott, nem hat.. Őszülő fürtjeim a mások terhe alatt hirtelen kezdtek búrjánzani...lassan nagymama korba érve sem szültem hibáik miatt...S az összegyűlt anyagokat elvitte a visszaélés, avatatlanok, nem hozzáértők, az adatokat nem értők kezére adva, akik hamis tanúként álltak a generált, soha nem létező vitàk oldalán. Mert, valljuk be, nem figyeltem.. órákról késve, közben is a lapokkal dolgozván éjjel-nappal a munkának élve kértem türelmet baráttól, családtól, vakon bízva más nem létező értelmében és jóságában... Ez hát a bűnöm, a munkaszeretet és hallgatás, a négy szobafal a tribün, a dobogó helyett...

S kötlzben a sötétben alig láthatóan belevesznek az estébe a nagy, és kis harangok a kötetben.... Mi volt, mi lesz a sorsuk? S a könyveké?

Szeged, 2021. Április 06. 19:04

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Szűkölünk... Nyelvek és ordítások

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Szűkölünk...

Nyelvek és ordítások

Olvasom a cikkeket, közösségi posztokat. Fordítom, válogatom. Évtizedek, évek óta. Látom a művészek, írók, oktatók, tanárok, tanítók, és minden szakma embereinek életét. Orvosok, politikusok, állami vezetők, polgármesterek, közigazgatási, pénzügyi szakemberek, újságírók, postások, lelkészek, papok, stb.

S az informatikusok...kollegák, sok szakmában.

Megszenvedtem én is, mások is...

Nem tagadom, gyakran bosszakondok - ha nem fogom fel másként, nem nézek másfelé.

Nyomozás, bíróság nélkül, kommunikáció hiányában is élni kell. Lépni kell. Meg kell oldani a tévések, orvosok, jogászok hibáit, mulasztásait, a rendőrök agresszivitást...egy-egy mondatban. Mert többre nincs idő, és az alkotónak nyugalom kell, rajzoláshoz, festéshez, gondolkodáshoz. Hallom utazás közben a beszélgetéseket, telefonokat, órák előtt, órák után, szünetekben.

Leírnám, had tanuljon mindenki. Hadd el! Mondaná erre mindenki.

Szörnyű fordítások vannak a programokban. Hibás az orosz, angol, német, olasz, arab, görög, román, spanyol, francia, ukrán, a latin, ...mindegyik. A legkisebb, mikor dől az ember a röhögéstől a hibás történelmi, karakterhibás dátumoknál, a romák és a románok meg a rómaiak keverésénél..

De sok ember beveszi a hibásan fordított, elferdített képzésű szavakat. Infomágus azt hiszi, mindent tud a két bitjén, meg az infoangolján, és tömegével gyártja a biológiai és kémiai hibás régészeti és történelmi anyagokat, hibás recepteket, elírt karakterekkel és más nyelvet használó programkevert nyelvi szabályrendszereket.

Valamikor szűkölnék a fájdalomtól, ha látom.. ha vegyészként belegondolok a Biogál egykori receptjeibe, vagy az üveggyári ólom-oxidos receptekbe. Egy csepp cianid, a ki nem extrahált oldat, a felfutó színek...

A pohárba esett tojás esete, amikor kivetted, és a melletted ülő kollega megitta a mérget, s hogy ne előtted legyen öngyilkos, méregtelenítő programot végezve elkaptad előle, s lehúztad...ki is önthetted volna ... Jött a mentő... Te túlélted, infúzióval... Felmondtál...Nem laborvezetői állás...húsz évig bezárva nem megy. Menni kell, minden más is kell hozzá...

Kell a levegő, a tömeg, a figyelem, beszéd, kommunikáció, a sírás, a nevetés...

Kellenek a felnőttek, gyermekek. A vetekedés, a nyugalom, a felhők, a ragyogás.

A monotonitás melletti fejlődés. A kutatás.

S amikor olvasol, látod s hibákat, melyeket az állami rendszer is csak elnéz... Lassan a fájdalomtól szűkölve összegyömöszölöd magad icike-picike kis kiflivé az ágyon, és belegondolsz a következményekbe...

Hogy fogom kiszedni a betonból a csontjait, hogy ne sérüljenek, és be tudjam a laboromban vizsgálni, számítógép nélkül?

S jönnek a kérdések... A sírok, lelőhelyek feliratok nélkül üzennek... A világegyetem hatalmas, végtelen, és időtlen. De a mi időnk periódikusan lejár.

Szeged, 2021. Április 07. 12:17

Lövey Varga Éva: Botránykönyv részekben Fenn és lenn... Késő van...vagy korán...

 Lövey Varga Éva: Botránykönyv részekben

Fenn és lenn...

Késő van...vagy korán...

Egy perc múlva éjfél. Valaki üzenget, titkon, elszeparálva az adatokat, a nyomokat, bizonyítékokat a családok fenyegetéseivel eltüntetni igyekezve, oktatásról, oktatásban, kutatásban, magánéletben. Rendőrségi és TEK-es, Kibervédelmis, kormányhivatali és más rendszerhibák, felcserélt személyik, lakcímek, nevek...Eltűnő NAV, nyugdíj és TAKARNET adatok, diplomák, barátok, párok, gyermekek...

Elhunyt hozzátartozók, tanúk, oktatók, barátok.

Bankosok...Furcsa dolgok...Megmagyarázhatatlan cserék hasonló személyek keveréseit mutatnák.

Hibás titkosítások, felelőtlen határőrök, vámosok...

Sorolhatnánk. Mellé a pszichikai visszaélések, támadások... Ápolót, orvosokat érő fenyegetések, polgárőr visszaélések, csempészbotrányok...

Legkönnyebb a hozzátartozók fenyegetése...Nemde?

Ha ráparancsolnak, a jó pedagógus se a párjának, se a gyermekének, se a szülőnek nem mondja el, hogy az orvos rátámad, a neveléstörténész romológián csal és csalt, hogy rendszerhibák vannak, adatcserék, titkos munkahelyi udvarlások, kötelező járatok a tanszékeken... Fokozati beugrók...

Ejnye no... Hát.. adatvédelem...

Zutty, öntsük ki a gyereket a burok vizével együtt...volt, nincs.. Ha a háziorvos idegen nőként nem írta be, nincs nyoma.. ha a fogorvos visszaél, téveszt.. és 20 év különbséggel nem képes azonos nevű mm hasonló nőket megkülönböztetni..

No, fel az igazgatót rektori székből a minisztériumba... Jól csinálta...Hármasikreknek, hat diplomànak egy képzési időben, zseninek nincs nyoma...

Nem is lesz...

Vagy... Mégis vannak a robotokon kívül mások is?

Rejtett tartalom mindig marad a sorok mögött...

A beavatottak, az élők számára...

S ezek itt csak elvarázsolt szavak és megtörtént események, egy sakktáblán...

Sakk-Matt...

Van még lépés?

Szeged, 2021. Április 8. 00: 15. 

Lövey-Varga Éva Rossz lelkű csinovnyikok

 Lövey-Varga Éva

Rossz lelkű csinovnyikok

Ha már Karinthyáda, legyen ütős. Legyen megfontolt. Legyen nyoma az időben... Ja, hogy Karinthyádát mondtam volna? Alex Forest az Alföldi Napilapnál sosem használta, használhatta ezt a szót... De kék szemei ragyogtak, amikor a felnőttkorba lépő, lassan hosszú fonott copfokba ölelkező szálakra nézett...

"Van ebben a nőben valami, amit sosem bányásztak ki, sosem érhettek el a tanárok és kollegák...Vajon mit rejteget, miért? Jókai Annának igaza volt... Ez az igazgató ott a polgármesteri szék közelében is tudott, tudhatott valamit! Alig 18, és már három egyetem, két főiskola, hat szak...Eltűnt nemzetközi érettségi...Eh...A mezőgazdaságira is bejár? Nincs ideje? Tailor de Kopaszodó nem engedi ki? De már felnőtt, átlépte a korhatárt az ősszel..." -Ez a glossza ütős! Mehet a nyomdába... Ezüst Lajó beszélj vele...Majd megtudja, ha megjelenik! Még, hogy házi feladat... Ne vágd meg, ne nyúlj bele szerintem sem. Ez kerek egész.. A csütörtöki, holnapi kulturális rovatba... Mit fél oldal?! Semmi baj, övé a felület! Nem baj, hogy Csizmás Kandúr fia udvarol neki... Csak legyen féltékeny! Lássuk, mi lesz! - ugrált ide oda a főszerkesztő - kiadó a rovatvezető felé...

- Ja, hogy még nem a Refi hallgatója...aham... Technikus? Érdekes Brandy Luis már négy éve felhívta a figyelmet rá... Mondd meg neki, jöjjön be iskola után! Ejnye, nem is! Majd látja a cikket, be fog jönni! - azzal elviharzott.

Talán így történt, így történhetett... Elszaladtak az évtizedek. Sokakra már csak a viaszgyertya fénye emlékszik, ahogy a copfos nő egyetemi tanár udvarlójára, meg a többi, utána forduló, felvillanyozódó oktatóra, lázba jövő férfi-karra. Ma már csak emlék minden, a maga következményeivel.

A darabokra hulló Concorde látványa évtizedekkel utána ismét belemart a lelkébe.

Egyedül maradt...Örökre, s a helyet hiába adták ki, senki nem tudta betölteni. A rajongásig kedvelt, de visszautasított egykori udvarló, tanársegéd elhunyt lassan tíz éve, amikor őt benyomták a kórházba egyetemi-klinikai adatcserével a Folyókon Túlon. Azt mondták, megbolondult, öngyilkos lett... Látni többet nem akart, csak a kiállítás zöld Enteriőrje világított lelkében. "Élek, túléltem... A 47. komoly diplomalopásukat is. Az én munkám megint más neve alatt. Ecce Homo... Vissztértem, nincs kereszt a fejfán... A boncnok belehalt a rémületbe, a bolond kormányhivatalnok meg titkosításokat sértve milliardos csalásokat okozott. Kutatásnak, lakásnak annyi... Leírjam? De a család, a barátok, lapok darabokban...Papír nem maradt... Ez az új, a hatodik élet?"

"Már megint elrontotta a miniszter...meg az államtitkárok. Nem fogad az egészségügyi felügyelet, Erdély, Az Amerikai Idők nem adta ki az adatokat, eltűnt egy év az életemből... Meg a többi..." - gondolta hozzá. Töredékek, foszlányok jártak a fejében. A határon a rendőrkapitány nagybácsit fenyegető kormánybérenc, aki még olvasni sem tudott...Annyira kezelés alá való. Milyen tahó, és azt hitte, megteheti, senki nem fog intézkedni. Megtette... De miért is? Megsimogatta a kis kék telefont. A diktafonon ott égett a felvétel.. - "Mindennek eljön az ideje... A Hajdúk cseréjének igazolására is sor kerül, Eszterhály, sor kerül, meg a "Vízi-betegségek" röntgenei is megmaradnak. A halottak csontjai évmilliókig beszélnek... Eh, csinovnyikok. Push-khán meg az emberei... Nyom nélkül nem tűnik el senki, semmi...Fizika van a vilagmindenségben..." - azzal mosolyogva álomba szenderült.

Töredék ez, az életből, de minden kapcsolatnak vannak előzményei, hálói... S a lélek túléli a testet, az emlékek hálója ott lebeg az univerzumban. Mindig lesz adat és folytatás, és mindig kimarad valami a történésekből, gondolatokból, leírásokból. Csinovnyikok, emberi hibákkal... Mindennek eljön az ideje... Évezredek múlva is...

Sapere aude!

Szeged, 2021. Április 08. 06:42

Pécsi Varga Éva: Harangok és emlékezet

 Pécsi Varga Éva: Harangok és emlékezet

Patay Pali bácsi szavai jutottak eszembe... Újraolvastam a régi harangok című könyvét átrágva, emlékezve.

Lassan egy évtizede az egyetemen fémes előadásra készültem, az első perctől kezdve a szakdolgozatokhoz, kutatásokhoz, fokozatokhoz; egy félév után azonnal végzősként a korábbi tanulmányok miatt. Megkerestem régi tanáromat...

Jól esett beszélgetni, igaz, csak online tehettem meg. Pali bácsi azt írta, szívesen érezné újra a nyíregyházi akácok illatát... Vettem a tollat és a gépet, írtam I. Eszternek... Oldjuk meg, oldják meg valahogy. Pali bácsi onnan újra tevékenyen részt vett mindenben. Jól esett.

Sokat dolgoztam, hatalmas anyagok keletkeztek, századrésze sem hangzott el az egyetemen, egyetemeken. Most lenne időm újra, ha nem taszítana, nem lökne vissza folyton más irányba a tudat, hogy mennyire visszaéltek, és az, hogy vajon melyik költöztető, lakástulaj, vagy vendég lépett le a kevés közül a bérletből a hatalmas anyaggal, vagy ki volt az ellenőr a vonaton, aki az én táskámmal szállította le a srácot, mert a két hasonló táska közül az enyém került a lábához, és az enyémben nem az ő jegye volt benne.

Szerencsétlenek... Hiába kerestem igazgatósági, vasúti rokonokkal, barátokkal sem találtam meg egyetlen eltűnt táskát sem. A Keletiben, Nyugatiban leadott csomagmegőrzős, vagy a padról mellettem felkapta egy pasi és elrohant vele esetekkel. Csak a jegyzeteim voltak benne, a nyomtatott szakdolgozati anyag, védetlenül. Nem sokat érhetett vele, mert azóta is visszavonható a témában más által írt minden anyag...

Pech. A professzoroknak is, akadémikusoknak, meg a bírósági elnököknek is.

Most pár percet rágódtam a tanár úr kötetén. Forgattam a szavakat, mondatokat. Gondolkodtam, mennyi minden történt. Vele meg lehetett volna beszélni. Mennyi munkája hiányzik belőle, s milyen szomorú az eltűnő anyagok használhatatlansága.

A zenei anyagokhoz is használtam a kötetet.

Rómer munkáit használva önkéntelenül összekapcsolódnak az évek, tanárok, egyetemek, munkák. Ő is ebből indult ki.

Tisztelettel és csodálattal írt róla... Nagyszerűen tömörítette össze az anyagokat. A pesti egyetem professzora hajdan ugyanúgy járta a Bakonyt, mint én gyerekként a határt, a Tisza-partját, az utakat. Több tíz km-eket téve meg gyalog, buszok nélkül. Mire a busz indult, addigra hazaszaporáztam lépteimet az éjfélre a határra beérő vonattól, mert, hát a buszvezető lányát alig-alig vitték haza, holott ő idegeneket is felvett útközben, kocsival is, ha látta caplatásukat. Talán jól jártam vele. Edzett lettem. Főleg a csővázas hátizsák húszkilós könyvállományával, amikor a vastag fatalpú bőrszandálban kellett bejárnom az utat. Addig megtanultam az anyagokat, diktafon funkciót használva.

Persze, találkoztam farkassal is, elszabadult állatokkal az utakon...A sötétben gyakran mintha kísért volna valami. A bicska a régész, környezetvédelmis zsebéből sose hiányzott... Inkább faragásra használtam, mint védekezésre a Jiu Jitsu után is. Persze a barna után hamar megvolt a fekete öv. Aki tanított, filmezni is tanított. Valahogy mégis kihullottam az emlékezetéből részlegesen, bár, hagyományőrző volt, akkor fiatal filmes a művelődési központban. Mellesleg önvédelmi oktató. Életemben egyszer használtam komolyan veszélyben, amikor az egyik cigány fiú (nem roma, mert a roma csak egy ága a cigányságnak - s ezt hibásan alkalmazzák) aki visszamaradt, az iskola igazgatójára támadt az irodában. Alig voltam 12 éves.. S a másik alkalommal a három fejjel magasabb nevelőintézeti srácot az ingnyakánál fogva felemeltem a falra, hogy lábai egy félméterrel a tanterem padlója felett volt. No, onnantól aztán nem igazán mert szemétkedni velem egyik kéretlen udvarló, vagy diák sem. Pedig még nem is voltam mérges eléggé, nagyon nagy türelmem volt már akkor is. Szó ami szó, ha egy nőt illetlenül piszkálnak, mindig is megvolt az ára. Ma már más világot élünk, de a tinik azóta sem másak.

Viszont medve, farkas, hiúz mellett kevesen mentek úgy el, ahogy én, hogy az állat meghunnyászkodva tovább állt, az első vicsorgások után.

Ilyen s ehhez hasonló sztorikkal a Bakonytól a Pilisen át Zemplénig, Sárvárig meg Sopronig mindig összefutottam. Ma már nem biztos, hogy ok nélkül, kedvtelésből egyedül barangolhatnék mezőkön, erdőkön át, utakon. Sajnálom, hogy ezt mások soha nem élhették meg, nem élhetik meg.

Láttam sok haragot határon innen, határokon túl.

Ízlelgettem már tiniként a nyelvek sokszínűségét, a kódokat, jelrendszereket. Nem csak az átlagos matek vagy fizika tudással. Sokáig nem beszéltem, nem beszélhettem utána. Aztán ... Nem volt kinek, kiknek. Amikor évtizedek után használni kezdtem, oly sok minden eltűnt a Városligetben, a hivatalokban, az Akadémián, Országházban, vizsgáknál és tanfolyamoknál.

Mindig bíztam benne, hogy egyszer majd előkerül, valaki elém áll a levéltáros kollegák, régi tanárok közül. Szerencsémre Gebei tanár úr dolgozataimat visszaadta, két éve csak, hogy nem tudok eltűnt dolgaimról. Sejtettem, valaki képtelen valakiktől megkülönböztetni. Hiába szóltam.

Most itt állok, ülök, helyezkedek, rágódva az anyagokon. Megérett, átértékelt adatokkal, tudással, sok leírandó dologgal.

Rómer Flóris idejében kihalni kezdő harangöntési hagyományt nem is tudom, milyen sikerrel járt papírra vetni a professzornak. Mindenesetre máig nem láttam a dokumentációt.

Azért is írtam le mindezt, hátha valaki mégis felfigyel rá, és egykori tanárok, kollegák mégis elkezdenek a munka mellett a hagyatékokban is keresgélni, vagy elérhetővé teszik a könyv világában élő kollegáim, megfelelve a kihívásoknak...

Nem titkolom reményeimet, hogy a gyerekek körében is felcsillan az érdeklődés, esetleg maga a foglalkozás is újraéled... Nem csupán hagyományőrzés szinten.

Esetleg a folyók, tavak a fémkeresős kollegák figyelmét felkeltik, vagy a polgármesterek elkezdik a kútfeltárásokat. Sok pénz, veszély, nagy szakértelem. Merész régész vállalkozás, mozgékonyságot, tudást és hozzáértést igényel. Gyakorlat nélkül kicsi az esély, de vannak szerencsés, tehetséges emberek. Lehetőség kell.

Kellett volna...

Nos hát...legyen ez elég ma csillogtatásnak, harangok játékának... Hisz tiltással, tiltás nélkül, de mindig lesznek, szólnak a harangok...

S talán a folytatásban majd kicsit megnézhetjük a szakmai anyagokat is.

Szeged, 2021. Április 08. 21: 34

Lövey Varga Éva Mosolyogni szeretnék...

 Lövey Varga Éva

Mosolyogni szeretnék...

Mosolyogni szeretnék, mint régen... Mint gyerekként, fiatal felnőttként, amikor az első szava, mondata mindig az volt rólam, hogy: "Maga mindig mosolyog?" "Tudom, a mosolygós hölgy a tanszéken"...stb..

Készülünk a magyar költészet napjára. József Attilán kívül nagymamám Lövey Istvánné, született Vitai Mária születésnapja is. Sajnos, december elején elhunyt. Távol tőlem, s a korlátozások miatt nem mehettem a temetésre. Szívfájdalom. Most emlékezem, háromszorosan. Mert pár nappal a nagymamám születésnapja előtt hunyt el pár évtizede nagyapám, s őt ezen a napon, nagymamám születésének napján temettük. Lövey család. Nyírlövő. Sok munkámba került a levéltári, történelmi munkák javítása, javíttatása... S még mindig tart a folyamat, eltűnt családi anyagaimmal, kutatásaim, etikátlan tanáraim, szaktársaim, igazgatók, hibázó kormányhivatalnokok miatt. Talán, jó érzésű ember vigyáz a tanúira... Nem feláldozza őket...Vigyáz az országára..

Jó lenne, ha eltűnt dolgaim Pécstől Budapestig s azon túl, mégis visszavándorolnának a helyükre, ahonnan szép csalásokkal lábra keltek. Annál is inkább, mert nem vagyok egy elveszett ember, és be van kódolva mindenem. Be volt. S ezt csak az tudja jól összerakni, aki csinálta. Máshol káoszt fog okozni. Oroszországban, Kínában, Szerbiában, Brazíliában, Indiában ugyanúgy, mint Koreában vagy Japánban. Mert aki belenyúlt, belenyúl, az változtat. Akár ért valamit, akár nem. De tudni nem fogja. Nem tudhatja. A sejtés nem elég a helyességhez.

Sok évtized szaladt el.. már három is azóta...Mint röpke perc, mintha csak tegnap lett volna...Mintha csak tegnap ültem volna be gyerekként a Miskolci Bölcsészegylet vagy az egyetem óráira Debrecenben, Szegeden, vagy Nyíregyháza, Eger főiskoláján.

Meg se kottyant a színvonal... Ha megmaradtak volna a jegyzetek, fotók, nem másokéba rakják a kiadók felcserélve az álnév használatokkal a szerzőket, jóval a keletkezés után tíz, húsz évvel, mire a hasonló vezetéknevű ember gyermekének azt a nevet adva átvette az anyagot és díjat, a gyermeknek... Hogy biztos nem emlékszik.

Gyatra vigasz.. de a későbbi írásain, szavain, mozgásán, előfordulásán, s a kihagyott részleteken mindenütt látszik a lopás.

Így kell azt...Mindenki ír, mindenki költő, író, mindenki kap okleveleket... S közben nincs szórend, zene és rím a versekben, káosz ül a szakmai világban.

A neves irodalmi lapok színvonala a kezdők szintjére süllyedt, harc van, tudás szinte semmi.

Aki tud(na)… az visszavonulva hallgat, vagy a fióknak írt...vagy sorai rögzítetlen szállnak el az éterben.

Nem csak versekről, irodalomról beszélek.

Beszélek vegyészetről, kémiáról, biológiáról, matematikáról...történelemről, orvostanról.

Ha leírhatnám ami történt, történik, hasát fogva őrült módon kacagna önmagán a fél világ, min veszekedett, miért harcolt, mit mulasztott, minek nem járt utána, hol "szállt el a feje".

Megtenném, de... Nem tehetem. Nem csak a törvények, adatvédelmi előírások miatt... Sajnos ahol az etika alacsony, ott hibásak lesznek a törvények is. Nem akarok szakszavak, terminológiák rengetegében elveszni látni mindenkit...mellőzöm most ezeket.

Fájhat az igazság, de lépni hiányában nem lehet.

Negyedikesen a matek vizsgára Bakos Idegen szavak szótárával készültem. Ma hàny szó jelentését tudná bármelyikük leírni belőle helyesen, és hányat? Fejből?

No...a tanulás és tudás talán valahol ott kezdődött, kezdődik. A latin és görög mellett... No..és persze, akkorra már minimum egy nyelvet már tudnia kell pluszban mindenkinek...

Szeged, 2021. Április 09. 12: 39

Lövey-Varga Éva Emlékezem...

 Lövey-Varga Éva

Emlékezem...

Emlékezem... Nagyapám halálának évfordulóján elhunyt a brit uralkodó férje. Érdekes, hogy az anyagaim eltűnésével a volt párom, a mostani kis terrorizálgatásaival, meg a folyton kavaró anyagtolvajokkal csak hallgathatok parancs meg terrorizálás szóra.

Azt mondta, a Parlamentben beszéljek. Nos...nincs kedvem oda menni. Okkal. De végig fogok írni mindent újra.. Saalfeldentől Pekingig... S oda-vissza... Minden percig...

Gondolom, akinek szakmája, tudja mi az, amiről írok. Ha nem érti, nem az én bajom.

2021.04.09. 19:04

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben A költő alkot, és támad...

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

A költő alkot, és támad...

Sok mindent megéltem már életemben. Óvodásként az enyém mellett titokban megrajzoltam a húgomnak a rajzot (anya óvónőként észrevette, a vezető óvónő nem) esősként énekeltem, balettórára, zeneórára készültem. Ugyanakkor rengeteg dolgot el is veszítettem mellette, vele, mint más.

Felettem levő évfolyamokkal jártam versenyekre, stb. Sokat tanultam, szenvedélyesen imádtam olvasni, nyelveket tanulni. Egy életen át semmi nem változott. Rengeteg nyelvészeti hibát láttam az oktatásban, nem csak a nyelvi, nyelvészeti, irodalmi képzésekben.

Az, hogy kitűnőként, majd "százszázalékos" felvételivel kerültem be egykor a Pázmány három szakára, s vele a negyedikre is... Nem volt kivétel. Ami akkor, s utána, előtte történt, igen.

Kevesen tudták, hogy a Miskolci Bölcsészegylet, a JATE, KLTE kurzusain, szakjain, s egyebeken már túl voltam, a magyar középiskolával párhuzamosan. Most én is súgok kicsit a rokonoknak, másoknak... Volt tanáraimnak, szaktársaknak, barátoknak, ismeretleneknek. Ne aggódjanak...az emlékeik is fakulnak a képességeikkel, fiatalságukkal. Remélem, elég finoman fogalmaztam, mert a továbbiakban kevésbé fogom a saját egyéniségem profilját alkalmazni sem a közéletben, sem pedig a munkáim során. Okkal.

Eldurvulni látom az irodalmi, közéleti dolgokat, a művészi és az oktatási életet, az 1990-es évek óta még keményebb fokozatokban.

Addig csak előírások voltak, most már színvonal sincs a TTT mellett.

Az egy dolog, hogy a 30 évesen nekikezdő helyesen sem tud írni az oskolái után... De még önmaga sért az Interneten szerzői jogokat, mert neki kell a középszerű álrajongott díjazott versei mellé egy kép, amit lelopott mástól név és származási hely szerint. Ha a végzettségeimet vagy a vállkozásom munkaelőírását nézem, elsősöknek, ovisoknak elmondják, hogy van a versnek, filmnek írója, szerzője, a festményen, fotón ott a fotós neve, fel kell tüntetni, el kell mondani.

A nevetséges, hogyha tanárként, kiadóként szólsz, akkor máris te vagy a féltékeny, stb. Miért lennék egy kettes színvonalat el nem érő díjazott versre féltékeny, mikor a kép szerzőjének nevét, a közlés helyét kérem megnevezni. S minderre egy Bajzát leszármazott férj támadásával saját adatait a jogszabálysértést véghez vivő XY reagál informatikai kukacos félreérthetetlen bunkó módon. Nem férfi, nő.

Alapból felmerül bennem, hogy erre a bunkó stílusra, jogsértés sorra vajon melyik egykori magyar tanárom, szaktársam vagy költő bólintott rá? Aligha lett volna bármelyikük.

Bajzát kevésbé ismert a mai oktatásban...a leszármazottai sem. No... Úgy vélem, hogy ennél intelligensebb óriás volt bármelyik szlenget is használó egykori tanárom is.

Ez viszont itt finoman kifejezve jogsértésen kívül címeres bunkóság is volt. Szerencse, hogy a hölgytől, akinek férjura a fiatalember, sosem közöltem semmit. Úgy látom, akárhány futtatott díjat kapott eddig, színvonaltalanság miatt, ha milliárdosok fizetnek, akkor sem fogok.. s nem a Horger példa miatt, csak mert ha vki 30 éven át sem tanul meg elsős anyagokat, vagy az egyéniségében nem jár az etikai érzék kukaca össze-vissza, amikor jeggyel kényszerítették rá, akkor sem, talán nem is fog..

Így gondolom ezt a költészet napja, nagymamám, tanáraim és József Attilám születésnapja után is. Nem csak azért, mert Márkus Béla és Görömbei, Cs. Nagy és mások előtt Jókai Anna és mások (Szabó Magdával, stb.) már gyerekkoromban kiválasztottak Kerényivel, stb....

Ami igaz, az igaz... Én azért elsüllyednék egykori tanáraim helyében ilyen választott és hozzá nem értő írószövetségi gárdával, és ennyi jogsértéssel. Még szerencse, hogy függetlenül működtem egész életemben, és csak segítségre specializálódtam... A lapokkal is. Azt hiszem, túl sok az, ami náluk kimaradt, és amit rámhagytak...

Sajnos, sokan nem élnek már... De ilyen dolgokat egyikük sem fogadott el soha...

Legyen ez így a jövőben is.

Ajánlom az etika tanfolyamokat. Törvényt hozhatsz etikátlanul, de akkor fogadd el a vele járó örvényt is. Ahogy egykor Arany János leírta A hamis tanú című balladájában...

Próbálj meg tanulni. Talán 90 éves korodra neked is sikerül az elsős anyag... Ha ingyen, ha pénzért...

Szeged, 2021. április 13. 20:05

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Veszekedés csöndben...

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Veszekedés csöndben...

Talán sokan gondolkodtak már, hogy mindent el kell-e viselnie az embernek, főleg ha senkivel nem beszélt, önálló munkát végzett, ...és aztán csak néz, mint szamár a moziban, ha olyan dolgokkal kezdik vádolni, amit nem tett, mert nem ott volt, nem azt a cselekvést végezte, nem beszélt azzal az emberrel, nem azt mondta, nem azt írta. Nem azt kapta, nem az a száma, neve, nem olyan haja, szeme, kora van....

Főleg akkor, ha ezt elmondja az eljárónak, aki el sem olvassa, rá sem néz, stb. S akinek az egész kommunikációról, érzelmekről semmi ismerete, fogalma nincs, s akinek szegényes korlátolt példáival nincs meg a megfelelő értelmi felfogóképessége, és a százhatvan féle megoldásból aligha lát csupán kettőt...

S nem baj, ha a tetteivel porig aláz embereket, családokat szed szét, s utána tíz évvel kiderül, hogy az összeházasodni vágyók három gyermekét a tini terhességi megszakítása helyett elvetette, a férfit keresőképtelenné tette, a nőt megfosztotta oktatói pedagógus állásától, az őket védő apósokat megölte vele, vagy életveszélyes helyzetben szállították be a kórházba és súlyos betegséget idézett elő, a testvéreket összeveszítette, az örökségeket más szám alá vezetve máséba tette...

S akitől megoldást várt volna saját és közéleti problémáira, felfektette adatcserével a boncasztalra...

Szörnyű képzetlen felelőtlenségek...

Nehéz ezekkel magának a kilenc vagy tíz helyen végzett, több tízezer emberrel kommunikálónak is szembesülni, s sértetlenül hunyni be a történtek felett a szemét.

Olyan társadalomban élünk, amelyben az emberek önmaguk ellen dolgozva mások ellen fordulnak, s közben tőlük várják problémáikra a megoldást.

Néz vádaskodik, de nem látja, hogy elnézted a hibáit és közben minden vagyonodat és kapcsolatodat elvesztetted, s egyedül állsz milliók közt elszeparálva. Száz kilométerek választanak el szeretteidtől, s nem ők segítettek meg segítenek, miközben több évtizedig szótlanul más munkák helyett, szórakozás helyett nekik dolgoztál.

Szakemberként szemben állsz azokkal, akik viselkedést kutatnak, vagy orvosi praxisban ülnek évtizedek óta, de gépként bemagolva semmit sem láttak meg, értenek meg a történésekből, a látott példákat ok nélkül alkalmazva robotként végzik mechanikus munkáikat, fel nem ismerve amit kell...

Ez is elmúlik... S csak sajnálkozhatsz, hogy adtál lehetőséget, beszéltél, írtál, kerestél szakembereket, kerested őket... De a kommunikációt, a vele járó megértést elutasították, bezárták. Ha vakon, tévedésből, hibás emlékeik miatt, rossz emóciók miatt is...

Aztán kiderül, hasonló emberrel cseréltek össze, évek távolából saját testvért sem lehet megismerni, stb.

De... Ez akkor már, mikor százezren közbe léptek, az idő elment, nem megoldás..

Szeged, 2021. április 15.