Lövey Varga Éva Megbocsájtás
Tudod, talán mégis ismered a szót: megbocsátás, megbocsájtás.... Vidékenként, tájegységenként eltérő szóval...
Attól, hogy bűneid megbocsáttatnak, a belőlük fakadó események, történések, okok és következmények nem változnak.
A rosszul kikézbesített számla miatt más elvesztette otthonát, az elírt informatikai program miatt a gyermekét, diplomáját, családját, vagyonát... A bank becserélte az adatokat, a bankszámla megszűnt, a pénz más kezébe került, az adatok felcserélődtek, s a bírói hibák miatt a végre egyszer szerencsés nyertes belehalt a kínokba, a dokumentáció helytelenségébe. A bináris számrendszer nulla és egy karaktereinek helyiértékenként változása írásjegyváltozással személyek, nevek keveredésével több ezer ember képességvesztéséhez és tulandonvesztéséhez vezetett. Mert te, a lusta rendőr nem akartad megérteni, megtalálni, a hibát javíttatni a programban, s te, a lusta bíró nem akartad végigolvasni az anyagokat hibákat keresve és értve, s szelektív adatokra hoztál döntést, mert felelőtlen felelőtlen vagy. S ki fogja a mondatba rakott szavak jelentéstani különbségét érteni? Az aki tud, aki akar olvasni, érteni, gondolkodni.
Sír a táj, zokognak a hallgatók, börtönök, iskolák... Idős szülők és elfáradt, menekülő gyermekek. Kiszálltál, pedig tudtad, képes lennél megtanulni, megérteni, segíteni...hogy a hibákat jelezni kell, ha nem vagy képes korrigálni.
Ehelyett a feljelentőt megfenyegetted, hogy századjára is odament...s nem fogtad fel, a hibákkal mindenét elvették, te beleegyeztél a bűncselekményekbe. Csak mert fontosabb volt neked a cigi, a hibát kihasználó szünet, hogy nem kellett leírnod a jegyzőkönyvet.. s könnyedén keverhetted az azonos nevű, hasonló nőket, férfiakat. A tizenéves babátváró helyett elvetetted a gyermeket remélő negyvenesét... Megölve, kiirtva a családfát, melytől országod elcsatolt részeinek visszatérését, a hibák korrigálását, a kulturális értékek visszatértét vártad.
Hallgattam...hallgatok. Írtam...írok...
Mit és hol, miért, milyen szerepben, miként?
Kitalálod...kitalálom...
S múlnak a percek, évek, évtizedek.
Veled és nélküled. Közel és távol...
Ki vagy te, ki voltál? Ki leszel?
Mit szeretnél?
Azt tetted, magadért, másokért?
Megbocsájtották neked... De a terhek vele járnak... Változott az életed? Az övék?
A megbocsájtás visszaadta a látásodat, a testét, az emlékeit, a barátokat, a sírból visszahozott, valaha valakit? S a haragod?
A megbocsájtó nem veled él... Benned... Talán élhet... De mit élt meg miattad?
Szeged, 2021. április 05. 14:26
.png)
