Lövey-Varga Éva
Üvölts
Azt akarom, hogy szelíd szavaid
Járják át az eget...
Azt akarom, hogy szerelemtől
Égjen a két szemed...
Azt akarom, hogy rezzenéseid
Figyelje a világ...
Azt akarom, hogy termeted
Sose legyen szikár...
Azt akarom, hogy mindig
Az után epedj,
Ami elérhetetlen a számodra,
Kívánom, szeress!
Hogy tanuld meg igazán,
Mi az a gyötrelem,
Hogy mit jelent leesni a Földre,
Menj!
Azt akarom, hogy két kezed
Kulcsolva Égjen,
Hogy a lelkem helyett szikrázva
Világítson az éjben!
Azt akarom, hogy végre bocsáss
Meg magadnak,
Valld be vétkeid a barátnak, papnak!
Azt akarom, hogy szelíden
Simogasson a Nap,
Hogy az ujjaid ujjammal
Kapukat nyissanak!
Azt akarom, hogy égő kezeidet
Oltsa el az eső,
Azt akarom, hogy nedvességét
Szárítsa Zephyr szellő!
Azt akarom, hogy lelked gonoszsága
Elvesszen az éjben,
Azt akarom, hogy fájdalommal
Tobzódj a láthatatlan kéjben!
Azt akarom, hogy a fájdalomtól
Üvölts éveken át,
Hogy megtanuld végre, hogy
Milyen az a világ!
Azt akarom, hogy bocsáss meg
Mindent!
Hogy megéld és lásd azt,
Hogy nincsen!
Azt akarom, hogy az átok szálljon rátok!
Azt akarom, hogy lásd és érezd,
Hogy Isten megbocsátott!
Üvölts, üvölts, üvölts!
S engedd el a szélben...
Azt akarom, hogy élj és éljek
Az Isten tenyerében!
Szeged, 2024.04.19. 22:10