L. Varga Éva Remény?

L. Varga Éva

Remény?

Mióta várom, hogy sikerül

Hogy majd az igazság kiderül

Hogy méltón tekinthetek az égre

Hogy majd nyugodtan dolgozok végre.

Szememben látszik az indulat

Ezernyi kényszer indulhat

Ezernyi elfojtás, miután

Rovom a megszokott utat bután

Elmondanám a bánatom

Elmondanám, ha nem is tudom

Szememben a könny elapad

A számban eltűnnek a szavak.

Lehet, hogy felejtek csupán

Mint azon a régi gyalogtúrán…

Ma már csak emlék, mert múlt

Még ha a szívekben csata is dúlt.

2002

L. Varga Éva: A köcsög! /szénceruzával készült rajz/

L. Varga Éva: Testamentum

L. Varga Éva:

Testamentum

Elgondoltam már a nyáron

Megadom az adósságom

Sikonghattam eleget

Átadom most teneked.

Rád hagyom a könnyeket

S mindent, ami tönkretett

Megvonom a szavakat

Felhúzom a falakat

Kérem, hogy majd írjatok

Amennyit csak bírhattok

De én nem válaszolok

Mert még elkárhoztattok

Van más tartozásom is 

Adok egy pár pofont is

Úgyis összevertetek

De ezzel nem nyertetek…

2003.

L. Varga Éva: A lélek Ékszere

L. Varga Éva:

A lélek Ékszere

A szeretet nem kér,

Nem követel,

Csak súgja, hogy vigyázz rá

Hirtelen érik be

Egy törékeny virággá.

2002.

L. Varga Éva: Késő üzenet

L. Varga Éva:

Késő üzenet

Fáradtan dobol az értelem
Az asztalon
Ma este a csöndet újra
Hallgatom
Éj sötétje lázasan jön,
Lepihen
Fényét szórja
Ez a csillag –
regiment.
Herder, Ady, Kosztolányi
Tóth Árpád
Jó lenne ha nem a
Szívem szurkálnád!
Tolladdal írj,
Ne a puszta szavakkal
Találkozunk majd
A jövő tavasszal!
/Ez az ami szívet-lelket
Marasztal!

2003 

L. Varga Éva: Merengés

L. Varga Éva: 

Merengés

Megkopott szürke emléktenger 

Köröttünk csak porzik az út 

Titkon a távolba lesve 

Keressük a kicsiny kaput. 

Lábunk alól a szél hordja szét 

Az apró homokszemeket 

Kibillent egyensúlyunkból 

És a terméketlen föld megremeg. 

Védő kézre vágyva 

Álmatlan néma sikolyunkból 

Izzadtan, fáradtan ébredünk 

Konok, vad sziklavárunkban 

Az emlék sem maradt velünk.

2003

L. Varga Éva: Várlak

L. Varga Éva:

Várlak

Ott várlak, hol

összeszűkül az út

Ott várlak, hol

meggörbül a láthatár

Ott várlak, hol egy

könnycsepp lepereg

Ott várlak, hol a zápor

megered

Ott várlak, hol Te vársz

Rám.

2002

L. Varga Éva: Múlt - töredék

L. Varga Éva:

Múlt-töredék

Oly nehéz azzal beszélni

Ki szóba sem áll veled

Pedig egykor égre-földre esküdött

Hogy ő bizony szeret

Megdobban a szíved,

Amikor feléd nevet,

Percek múlva mégis

Szikrát szór a szemed.

Előtted még a lágy ívű mozdulat

De hirtelen elönti 

Tested az indulat

Vágyad egyre hajt még,

Majd ott állhatsz sután:

Mint összetört kristálygolyó hever

Egy bús játszma után

2002.08.20.

L. Varga Éva: A fájdalomhoz

L. Varga Éva: A fájdalomhoz

Menj, menj...Soha ne lássalak!

Bújj el az éj sötétjébe...

Menj, menj, soha ne várjalak!

Bújj el a múlt kötényébe... 

Könnyek ne legyenek ócska díszeid

S vágyad a szív kongó dobbanása

Harag szava temesse lépteid

S a tűz vad ropogása

Folyó mossa el lábad nyomát

Szél terítse rá égő porát

Sikongjon csöndben az az árnyék

Melyet a tükör is visszajátsz` még!

2003

L. Varga Éva: Kirándulás ősszel

Kirándulás ősszel

(Nobilis Máriónak)

Küldöm ezt a kicsi verset
Ajándékul Néked
Ide írok a lapra
Mindenféle szépet.
Emlékemben ott a kék hegy
Amelyet megmásztunk
És az este, őszi este
Kicsit meg is fáztunk
Ott, az úton, az út szélén
Apró virág nyílott,
Sugarával a sárga Nap
Beszélgetni hívott
Fáradt lábunk megpihent
Az alkonyi tájban
S emlékszem, hogy
Játék közben kör közepén
Álltam.
Annyi mindent adtál
Nekünk,
Mindenféle szépet
Ma már csak lelkemben
Látom ezt a képet
Ezerféle ajándékod
Minket összehívott
És az emlék, őszi emlék
Mai napon, őszi napon
Büszkén kivirított.

 2002.

L. Varga Éva fotó: Az erdő fohásza, Eger környéke 1995

L. Varga Éva: A Házsongárdi Temetőben

L. Varga Éva:

A Házsongárdi Temetőben

Lágy szél kóborol a fák közt

Tisztára mossa a levegőt

Szemem előtt ma is élénken látom

A Házsongárdi Temetőt.

Pezsdül a vérem, száll a gondolat

Virágba borult a temető

Száz meg száz lépés dobban a földön

Mint az a szív, a szerető…

Egy sóhaj hagyja el ajkam, küldöm

Hogy mosolyogj felém

Végigsimítom a híres, ékes romok

Lélekben tündöklő pillérzetét.

Csöndesen bolyongok, nézem

Az arany betűket

S oda gondolom magam elé

Élénken mélázó szemüket.

Érzem, hogy szeretnek

Árad a térben a bizalom

S mégis, most lélekben

Mindegyiket csak siratom.

Csönd védi a fákat

Alig rezzen a levél

S biztosan érzem, elemi ösztön

A szívembe örök emléket tevél.

2002.

L. Varga Éva: Szeretnék

L. Varga Éva:

Szeretnék 

Szeretnék hinni

Szeretve járni

Sziklaszilárdan

Remegve várni

Szabadon élni

Mindig remélni

Sokat regélni

Szépen beszélni

Szomorú szívvel

Szeszélyes lenni

Fájdalom helyett

Vidáman nevetni

1997

L. Varga Éva: Gyúnyvers

L. Varga Éva: Gúnyvers

/Ilyet még úgysem olvashatott tőlem senki./

Robbanó szívet Istenem, 

Ki látott?!

Beterítené az egész 

Hortobágyot!

Bármennyire fáj is, 

Jó volt az a vers

Te a kőszívedben 

Mindent összekeversz!

Hamisan szól a dal

Keserű ajkadon

Mert neked csak a vágy

Feszül a farkadon!

2009

L. Varga Éva: Vétkeztünk

L. Varga Éva:

Vétkeztünk

Vétkeztünk, hogy megbocsáthass.

Hogy a szeretettel írd a falra

A virág illatát, a Nap színét.

Hogy szavakkal szólj a szívedről, s

Fesd az égre a vágyat.

Hogy lásd a szeretet sose néma:

Építsd fel a mondatokat.

Vétkeztünk, hogy megbocsáthass.

2003.

L. Varga Éva: Éjjeli vándor

L. Varga Éva: 

Éjjeli vándor

Szemében az éjek álma 

Új virágot hajt

Szívéből a szél elfújhat

Minden apró bajt

Illatával hinti rózsa, vadvirág

S a kebelébe öleli a 

Nagyvilág.

2002.

L. Varga Éva: Rainbow

L. Varga Éva:

Rainbow

Fehér a lelked, tiszta az út

Vörös a rózsa, nincs visszaút

Az égbolt kékjén izzik a Nap,

Sárga sugara mézet csurgat

Lila virágok szerteszét

Belengik a mező minden neszét

Zöld szárnyak susogásával.

1998

L. Varga Éva: Nobilis Mariónak

L. Varga Éva: Nobilis Mariónak

Fekete a reverenda

Ma már alig látszik

Szemem előtt az az emlék

Megriadva játszik.

Ragyog a fény

Az ablakon napsugár

Cikázik

Szívemben a búcsúszó

Évek óta fázik.

2002.

L. Varga Éva : Fénysugár

L. Varga Éva : Fénysugár

Sírtam volna, mikor szemedbe nevettem

Tudod, akkor oly sok dolgot szerettem!

A szám akkor szép mosolyra nyílott

De a lelkem száguldásra hívott!

Meséltem volna sok hosszú évet

Festettem sorban jó néhány képet

Titokban rajzoltam az éj alatt

Mindent, mi szívemben megragadt.

Csak egy pillanat volt a harmincöt év

S az emlékem mindenütt olyan sötét!

Az aranyló vágyakon tovább suhant

Mint megannyi kegyetlen, vadóc suhanc.

Szívtam magamba minden szavad

S éreztem akkor, az órám szalad.

Elveszlik minden egyes perc

S lüktet a fejemben megannyi terc.

Egyszerre akartam szépet és jót

De az élet kovácsa nagyon is skót!

Elvette tőlem az álmokat

S minden tanulás csak rám rohadt.

Itt vagyok újra.. Nézz hát rám!

Nem nyílott panaszra még a szám...

Négy fal közt élem az életem

S titokban néha még szétesem...

Figyeltél volna egy picit is akkor

Energiákat loptam a Naptól!

Hogy élj bennem, s élhessek benned én...

A jövő nemzedék rejtekén!

2011

L. Varga Éva: Négysoros

L. Varga Éva:

Négysoros

Gaius, Nero, Galba, Titus, Trajanus,

Caracalla, Postumus és Severus

Honorius, Johannes és Avitus,

Isten veled Nagy Leó és Romolus.

1999.

L. Varga Éva: Olyan világ van

Varga Éva: Olyan világ van

Minden apró nesz

Téged idéz

Sóhajt az est.

Kóbor gondolatok

Párájában

Szomorúan

Nyugszik egy

Fáradt test.

Könnyeit befelé

Ereszti,

Mint a harmatot,

Felszívja a Nap…

Bánatában 

A múlt pillanataiból

Jó nagyot

Harap.

Csak a rózsa

Illata száll

Hervadt szirmai

Temetik kincseit

Vágyait a szél

Hátára kapja,

S lassan

Mindent beterít…

2003.

Vaskó Éva: Női hát 
http://www.neogallery.hu/index.php?gallery=contemporary_artists&contemporary_artist=628927