1.
A mágia és végeláthatatlan keretei
A magyar nyelvű művek sugallata, hogy a mágia az okkulttal, ezoterikussal, a varázslással, babonákkal és babonasággal, a boszorkányokkal, démonokkal, a titkossal, elrejtettel, a csak kevesek, a beavatottak által ismerttel kapcsolódik össze.
A fogalom tartalmilag mintegy önmagába zárja a befolyásolásnak, a történések alakulását meghatározni akarásnak (az átoknak és/vagy az áldásnak) az igényét – írja Jakab Attila a Nagy Árpád M. által szerkesztett két kötet recenziójaként írt cikkében.
A mágia fogalmát magyarázó, legfontosabb mágikus gyűjtemény, a halottakhoz írt egyiptomi levélegyüttes. Ezekben az alkotásokban a levél küldője az őt magát, vagy esetleg akár családját sújtó szerencsétlenség közepette a sorsának jobbra fordulását halott, elhunyt rokonától remélte. Említjük Mezopotámiából a szülés megkönnyítésére szolgáló mágikus ráolvasásokat, rituálékat, vagy a rituális tisztaságot szabályozó kyrénei törvényt, esetleg a császárkori varázsszövegeket, melyekben egyiptomi motívumok mellett zsidó, görög, mezopotámiai és a perzsa hagyomány elemei is világosan kimutathatók.
A Magyar Katolikus Lex. meghatározása szerint a „mágia (a gr. mageia szóból): eredetileg a mágusok tudománya, később a varázslók titkos cselekedeteinek többnyire negatív megjelölése”, olyan tárgyak, rítusok, személyek, melyek az elérendő céllal semmiféle kapcsolatban nem levő eszközökkel titokzatos, rendkívüli hatásokat válthatnak ki, s ilyenkor a varázsló az isteni hatalomtól, erkölcsi törvényektől függetlennek érzi magát.
Van ezeknél a megközelítéseknél sokkal árnyaltabb, és finomabb vallástörténeti meghatározás is. Ennek szellemében írom ki a laprendszerem pályázatát. Várom ingyenes közlésre a műveket: tollforgato.toertenelmi@gmail.com
2.
