Lövey Varga Éva: Nézelődünk és elemzünk 1. A régészeti leleteken át, a térképészeten s az ingatlanjogon keresztül a pszichiátriáig, és orvostanig

Lövey Varga Éva

Botrányköny részekben és Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban / Archeologist in the Lurch

Nézelődünk és elemzünk 1.

A régészeti leleteken át, a térképészeten s az ingatlanjogon keresztül a pszichiátriáig, és orvostanig

Napokon keresztül nem volt időm, akaratom, sem szándékom a történtekről, a kutatásokról írni, oly sok és olyan kemény csalásokat tapasztaltam meg a napokban, a szakterületeken történt visszaélések miatt, következményként, még akkor is, ha korábban semmi közöm nem volt ezekhez. Viszont lassan mások vagdalkozásai viselkedészavaros ismeretlen arcú támadásai, avagy az okirat és más hibák után összeszedi az ember a hiányzó adatokat az értelmezésekhez.

Azon gondolkodtam, ha már végig kell az okiratokkal visszaélő hamisító rendőrök, kormányhivatalnokok, bírók, orvosok, egészségügyi dolgozók, kibervédelmisek, kormányőrök, TEK-esek, egyházi emberek, tolvajok, stb. (már mindenre kiterjedően) miatt szedni és igazolni az anyagokat, kutatásokat, az általuk tett hamis vádak és a nyilvános hazugságok miatt, sem törvény, sem közérdek nem áll útjába annak, hogy a nyilvánosan rágalmakat szóró hazug csalók ellen az ember ugyanolyan nyilvánosan lépjen fel, és hozzásegítse a valósághoz az érintetteket, a további hibáik és visszaéléseik tömegét megakadályozza, mind egyéni, mind közérdekből kifolyólag.

Úgy gondolom, itt már minden jogász és orvoskollega, s a többiek is szemezgethetnek az adatok, információk között.

Összevontam a blogokat, mert egy témához készültek, kiegészítésként, közös oktatási érdekkel, közös, jó irányú jogi célzattal, amely a fejlődést, s nem a töménytelen mennyiségű visszaélést, avagy jogszabályi, törvényhozási hátrányokat szolgálja.

Ugyanez volt a cél az űrhajózási-klimatológiai, térképészeti, a régészet és honvédelem céljait is használó kutatásokkal, dolgozatokkal.

In medias res kezdtem mindent. Félve attól, hogy ha rossz kezekbe kerülnek az adatok, túl sok lesz a visszaélés, az emberek etikája nem azonos módon fejlett, nem azonos szintű, és nem azonos módon fejleszthető...

Ennél nagyobb gondot csak a saját szándékok és célok egyéni kitűzése jelent.

Mivel eljutottunk oda, hogy mindenem eltüntették, és aligha védelmi céllal, mindenütt csak visszaélés, lopás látszik, a zaklatásokon, fenyegetéseken, az ellenem elkövetett gyilkossági kísérleteken, pénzügyi, ingatlan és mindenféle más csaláson rég túlvagyunk, s a szakmáim által megengedett határokon is túllépett az ügyek jó része, döntöttem. A vádaskodásokat visszaigazolva teszem világossá a visszás helyzetet, a hamis tanúzásokat.

Nem tudom, valójában mi fog belőle kisülni, de azt elárulom, magyaron kívül jelenleg más nyelveken nem vagyok hajlandó sem megszólalni, sem írni, sem válaszolni. Minden okom meg is van rá, a nemzetközi érintettségek ellenére.

Aki valóban érteni szeretne mindent, magyarul is tanulnia kell, ha magyar, akkor is. Nem csak Szende Aladár, vagy Wacha Imre, akár Kálnásy László, Szikaszainé Nahy Irma, vagy akár Szathmáry István professzor szintjén.

Hallgatok, s mindaddig hallgatni fogok, míg az elmondott történetek után minden adat helyre nem kerül az érintett polgári, büntetőjogi, banki jogi, nemzetközi jogi, szerzői jogi területeken, a jogász, orvos, gyógyszerész, régész, matematika, stb.: azaz minden szakos diploma és a képzők esetén is. 

Nézelődéssel kezdtem, én is. Kerestem az érintett, érdeklődésnek megfelelő anyagokat, dolgokat.

Soha nem támadtam rá senkire, hallgattam. Aztán az elmúlt években jócskán ért támadás, akkor sem igen szóltam vissza, nem védekeztem, kerestem az okokat, vártam arra, hogy az illetők magyarázatot adjanak, válaszoljanak, ismertéssék a bennük történt dolgokat, stb., stb. ... Sosem történt meg, s mivel az űrt kitölteni nem fantáziával szeretném, igyekszem ismertetni az adatokat, azt, hogy a tetteik és következményeik, a mulasztásaik és következményeik miatt mit gondolok, mi történt, és mi történhet.

Nem hagyhatok, nem tudok kihagyni senkit és semmit. Akkor sem, ha csupán a szakmai tényekre hagyatkozik az ember, akkor sem, ha az érthetőség kedvéért, a megértések miatt érzelmi és más adatokat is nyilvánossá kell tenni. 

A hátam mögött bárki hazudozhatott.

Utoljára Báthory Erzsébettel követtek el ilyet a történelemben, hogy minden kommunikációját és életfeltételét lezárták, megfosztva minden érintkezéstől.

Ez már akkor is emberi jogokat sértett, ma viszont túl megy az Emberi Jogi Bíróságok, diszkriminaciós vagy akármely más bíróság jogkörén, az én adataimmal együtt.

Semmi esetre sem engedem és engedhetem, hogy összecserélt, meghamisított adatokkal védelem helyett visszaélésekkel járjon el bárki a világ bármely pontján.

Én csak kis pont vagyok a világban, a világűrben, a világok közt pedig még kisebb. De talán a képességek, amiket kaptam, nem elhanyagolandók, nem véletlenek, s semmi esetre sem a bűnpártolásokhoz, vagy a semmittevések világához működnek vagy működhetnek bérletként.

Haragudhatnék, s kellene is. De ez a világ valóban nem úgy működik, ahogy egyesek bármely vallási, pszichiátriai vagy pszichológiai, filozófiai vagy neveléstani területen gondolják. Sajnos azzal, hogy a következményekre kíváncsian elnéztem dolgokat, vártam azok következményeit a megfelelő megoldáshoz, én is hibáztam. De talán nem is annyira. Veszélybe sodortam magamat, s azokat is, akik sajnos más képességgel, tanultsággal másként gondolják. Sokan hajtogatják, hogy nincs különbség aközött, aki tanul, s aki nem tanul. De, van. Másként fog élni, dönteni, érteni, felfogni. 

Az ember nem visszaütve még jobban tönkretenni akar, ha jó. Gyógyítani, vigyázni, fejleszteni. Önképzéssel is lehet, kell is tanulni, de olykor ez nem csak hosszabb idő, de jóval másabb út és tapasztalat.

Nagyon személyes dolgokat is el kell mondanom, mert egy bíró működése és működtetése, egy orvos, pszichiáter működése jóval másabb. Ha azonban több szakmát szerez, ő maga is meg fogja ezt érteni, látni.

S talán ennek láttatása a törvényeken kívül mást is igényel, nem csak törvényhozási, szociológiai ismereteket.

A különfe vallások évezredes tapasztalatai, a néprajz, a filozófiai rendszerek ezt a célt is szolgálják.

Nem könnyű eset, mikor úgy tűnik, az ember mindenkivel harcol, szemben áll, s egyedül van az érveivel. De: Bláthy, Einstein, Bólyai, Semmelweis és sok más ember is egyedül állt vele, Marie Sklodowska, Mdme Curie is, sok más felfedezővel, tudóssal a világon.

Úgy tűnhet, nem a témáról beszélek. Úgy tűnhet, túl hosszú minden. De lassan az emberöltő hosszával birkózván így is néz ki a valódi helyzet.

A megértésekhez nem csak a történelmi, régészeti, földrajzi, geológiai, kémiai fogalmakhoz kell érteni a jogon, antropológián vagy orvostanon, kémián és fizikán kívül. Nem árt elmélyülni a művészet, művészettörténet rejtelmeiben, valamint a filozófiában, logikában, a nyelvekben és az írások történetében is. Okkal hangsúlyozom.

Az évek során végig lehetett követni a hekkerként is működő tolvajokat a viselkedések, reakciók, a meghozott döntések (jogi, politikai is), egyéni döntések, válaszadások, emberi és embertelen viszonyulásaik alapján is.

Több területen beszéltem már a történelem, a régészet fogalmáról, amely a néprajzosoknak is kötelező tananyag, s a művészettörténet, klasszika-filológia, a paleontológia, valamint sok más tudomány is használja. 

Nos, az alapok megértése, a jelentés, a célok elengedhetetlenek a világ történéseihez, a következmények tárgyalásaihoz, s a jövő előképeihez, a célokhoz és elképzelésekhez.

A régészet írott és íratlan forrásokkal egyaránt dolgozik. A lelőhelyek pontos felderítéséhez, feltárásához nem csak földrajzi, térképészeti, geológiai adatokra van szükség.  Ezek a munkák összességében nem csak környezetjogi, de ingatlanjogi ismereteket is igényelnek, a polgári, örökségvédelmi, szerzői és büntetőjogi ismereteken kívül. 

Nagyon gyakran leszármazási, genetikai adatokra is szükség van. Természetesen ezekben az anyagokban minden más adat és információ előkerül, helytörténeti, helyismereti és családtörténeti keretekkel, oklevelek, bírósági anyagok is.

Sokan azt hiszik, hogy a régészet egyfajta kincskeresés, hobbi, vagy a művészetet "szemre hasonló, annyit ér, olyan korú" alapokon lehet végezni, vagy, ha a biztonsági őr, építész lenyúl valamit, hozzányúl, azt egy képzett régész nem veszi észre, nem fedezi fel.

De, felfedezi, tudja.

Sok lelet lelőhelye csalások miatt ismeretlen, amivel nem csak az értéküket vesztik el, de korhatározó, avagy népesség, népcsoport határozó szerepüket is.

Nagyon gyakran - szakmai berkeken belül és kívül is-, a tolvajokat, visszaélőket vagy a simlis embereket éppen pszichológiai, pszichiátriai alapokon lehet megkeresni, megtalálni. Feltéve, ha valaki valóban ott is becsületes, nem alkalmaz nem megfelelő elveket és módszereket, s nem az a célja, hogy halálig büntessen és tönkretegyen, hanem gyógyítson, emlékeztessen, fejlesszen, megmutasson.

Szomorúan látom évtizedek óta, hogy a dolgok sehol nem úgy mennek, nem úgy működnek.

Keményen gond van az orvosi oktatásban, a neveléstudományban is. 

S minél inkább nem hajlandó valaki tanulni, tanítani, az ismereteket megszerezni, elsajátítani, s azokat továbbadni, annál inkább ez lesz a helyzet.

A pszichiátriai visszaélések bírósági, jogi elszaporodása komoly problémákat jelentve inkább emlékezetvesztéssel jár, mint hogy segítség lenne. A fenyegetés, fenyegetettség sok esetben olyan embereket ér, akik elszenvedtek, s nem elkövettek valamit, ami helytelen...

Vagy mások hazugságainak, rossz emlékezetének, a hasonlóságoknak áldozatai.

Nem először hangsúlyozom, gyerekkorom óta tanítom, hogy a gyógyszerek többsége inkább egy időre megváltoztat fizikai-kémiai folyamatokat a szervezetben, eltol, de az anyagok többsége nem épül be. 

Honnan is tudná, tudhatná bármely orvos, vegyész, hogy pontosan milyen mennyiségű hiány lépett fel egy szervezetben abban a pillanatban, s mennyi pótlást igényel? 

Az isteni kéz, ha sokan nem is hisznek benne, valahol a fizika, kémia határai felett lebeg.

Azért írtam le mindezt, hogy aki hazudozott, hazudozni kezdett irigységből, s rosszat tett, s okozott, belássa végre minden kényszer nélkül a tévedéseit, s forduljon meg végre, mielőtt végleg késő lesz.

Tudom, jóval nehezebb olykor, ha valakit harcra, fegyverre neveltek, vagy mindenben pszichiàtriai tüneteket lát, s elfelejt tanulni, szeretni.

Mégis, talán nem csak én gondolom úgy, hogy a belátási képesség nem csak szidásra vagy éppen káromkodásra, negatív dolgokra kell, hogy megváltozzon.

Számtalan módszere van a befolyásolásoknak is.

De, higgye el mindenki: nem mindig, nem mindenkinél, nem ugyanaz a módszer működik. Az ember önálló, egyedi lény, s nem skatulyázható be, nem sorolható be halmazelméleti kategóriákba sem, csak bizonyos fokig, mértékékig. A határok pedig nehezen állapíthatók meg.

A társadalom többsége igényli, kiköveteli saját, vagy mások büntetését. De mi van, ha nem azt bünteti, nem azért, mert nem akart és nem tud elképzelni igazságot, nem ért, s nem hisz el mást?

Szeged, 2021. augusztus 14. 14:51