Lövey Varga Êva
Régész a pácban / Archeologist in the Lurch & Seuso_Mindent Bele & Botránykönyv részekben
"Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom."
(József Attila)
Nem véletlenül kezdem a magyar és nyelvszakjaimmal ismételten irodalmi, történelmi, nyelvészeti idézetekkel, melyek talán mindenkit elgondolkodtatnak kicsit, s olykor néha megoldást is sugallnak az életre, a lépésekre.
"...most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek."
József Attila
József Attila zsenialitását, elnyomottságát és szerepjátékait kevesen értették, s értik meg valójában ma is. Sokszor kellemetlenül nevetségesen hatnak a pszichológiai és pszichiátriai vizsgálatokról szóló elemzések, valóban betegeknek mondható emberek szájából. Főként a jogász által kialakított családi körülményt szemlélve, hiszen ugyanazon családból nősült gyámja először egyik, majd másik lánytestvérét vette el feleségül...
Nos, a szociológiai és pszichikai elemzéseket talán jobb félredobni, aligha viselkedett bárhol agresszíven, vagy beteges módon, az írásai semmilyen szinten nem ezt tükrözik.
A színészet pedig láthatóan közel volt a mindennapjaihoz, hiszen az íráshoz, a tanításhoz is kell...
A mondat, mely írásban hangzott el tőle, sokaknak lehet mondanivalója. Az érzéseit is remekbe öntő fiatalembert a családban is művészet, írók, jogászok, tanárok vették körül. Minden levél, életrajzi adat erről árulkodik. A kétes megközelítések ma is ismertek a szociális utakon. Ismervén az orvostörténetet, az akkori és mostani helyzetet, sokféle elgondolásunk lehet, a próbálkozó és kísérletező lélektani vizsgálatok területén is, ahol a befutás, a sikertörténet, a pénz éppoly fontos szerepet töltött be.
Nos, a történet hasonló, milliószor ismétlődő, tehetséges és kevésbé tehetséges emberek életében is, akik vele ellentétben ezekhez az adatokhoz, anyagokhoz falusi, tanyasi világban nem is jutottak hozzá.
Kétségtelen, a zsenialitást látni és láttatni kell. Egyébként valóban olyanná válik, mintha nem létezne.
A fedő alá rejtett szépség is elvész...
Ezek a tehetségről szóló viták az élet minden területén megjelennek. Ahogyan a művészet, úgy az ipar, a műszaki, gazdasági, jogi, orvosi és más területek is megkívánják a tudást, a tehetséget, mind képző, mind képzett részéről. Főként az akaratot, szándékot. A gyakorlat, a tapasztalat minden irányban megkövetelt tényező lehet. A szintek változók.
A sorokat ellopott művészeti tárgyakra ugyanúgy érthetjük, mint ahogyan régészeti leletekre. S tudjuk jól, nem csupán 1770-ig beszélünk régészetről, bár kétségtelen, sokan a törvényhozás kereteit is igyekszenek megváltoztatni, mint az alkalmazást is, hibás, rossz irányokban is.
A határokon is gyakran előfordul, hogy a vámos nem tudja felismerni a művészeti vagy más tárgy jellegét, s a vámtarifa szabályokat nem megfelelően alkalmazza... Gyakran maga a szabályzat is hibás, az adott tárgy nem besorolhatóvá válik.
Mert képzés nélkül vajon hogyan is tudná a nemesfém finomsági értékeit, a korokban használt, vagy egyedi jelzéseket, a kerámiák anyagát, festését, korszakolását, a magántulajdont? Mert hol is írja a szabályzat, az élet, hogy ingóságok értékét valaki is felbecsüli, felbecsülheti, ha a tulajdonos (fiatal vagy idős) elhalálozik, eltűnik? Az mindegy, hogy egyesek számára tűnik el, vagy sokak számára... Hogy tovább él, csak a balfék bíró összecseréli az adatokat a fullajtárjaival avagy fegyvernökeivel....Sorolhatnánk.
A szavak jelentése sokrétű... Hát, történetesen a hibák mellett a szándékot is feltételezi, hogy ki kit akar betegnek látni, beteggé tenni, ki hiszi el az állapotot, s ki akar változtatni... Tudjuk jól, hogy egy embernek bárki mondhat bármit, az csak akkor válik igazzá, amikor azt elhiszi, hinni akarja, s nem járja körül a választási lehetőségeket.
Mert ez az élet rendje...
Szeged, 2021. szeptember 30. 13:27
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése