Lövey Varga Éva Sírni, sírni, sírni

Lövey Varga Éva

Sírni, sírni, sírni

Tudod, olyan más, mikor elképzeled,

Hogy nem fogsz többé sírni.

Hogy vajpuha szíved kemény lesz,

S rá csak véső fog majd írni.

Tudod, olyan más, mikor elképzeled,

Hogy könny nem moshatja arcod,

S valahogy titkon az ajtók mögött

Vívod meg majd azt a harcot.

Tudod, olyan más, mikor elképzeled,

Hogy nem folyik majd a patak,

Melynek sós vize legtöbbször

Piros vagy sárga rózsák közt halad.

Tudod, olyan más, mikor elképzeled,

Hogy fénylik majd az a páncél,

Hogy nem fogsz többé epekedni

Azért az első és utolsó táncért.

Tudod, olyan más, mikor elképzeled,

Hogy alakja nem fénylik az éjben,

Hogy nem borítja majd édes félhomály,

S nem foszlik szét emléke a szélben.

Tudod, olyan más, mikor elképzeled,

Hogy érintése soha nem fájhat,

Hogy a szavai vagy tettei

Csak megölik benned a vágyat.

Tudod, olyan más, mikor elképzeled,

Hogy a távolság most csak közel,

Hogy a vágy csak porfelhő csupán,

S sohasem jön, csak szökell.

Tudod, olyan más, mikor elképzeled,

S a képzelet csak örökkön áll,

Hogy a lépés feléd halad lassan,

S a könnyeken csillagfény száll.

Szeged, 2022. január 02. 21:26