Seuso_Mindent Bele Archeometria és ötvösművészet 1.

 

Seuso_Mindent Bele

Archeometria és ötvösművészet 1. 

Sok időm volt gondolkodni az elmúlt években, hogy mi volt az az isteni, emberfeletti kegyelem, amelyben részesültem, és amellyel már többször éltem túl mások számára is lehetetlennek tűnő, érthetetlen dolgokat.
A közösségi oldalakon kívül mások tettei, visszahúzódásai és eltűnései is inspirálják az embert. Vagy esetleg visszavetik. Néha túlságosan is. Mivel a kommunikáció nélküli tettek olyanok, mintha nem is léteznének.
Olybá tűnhet, mintha valóban egy mátrixban élne az ember, ahol mindenki más csak bábu, ahol egy-két ember él és kommunikál, a többi pedig akár a beprogramozott robotok, egy ideig bírja talán elemmel, energiával, de sem érzelmileg, sem értelmileg nem változik. Nem tud elképzelésein kívül mást gondolni, s bármit, amit mondanak neki azonnal elhisz, reálisnak vél. Mint egykor a vidámparkok szellemkastélyaiban.
Talán itt az idő beszélni mindenről, más módon, más nyelvezettel, más időben.
A halmazok régen kialakultak, s metszeteik vagy teljesen megszüntek, vagy ki sem alakultak, mint két néma, akik közül az egyik asszír, a másik pedig görög nyelven beszélne, ha szökne ki hang a torkán...
Lassan, de biztosan világossá válik, hogy hiába van tisztesség a világon, ahogy a neveléstan és a lélektanok tanítják, a vezető szelleme és egyénisége másolódik, a beosztottak, tanítványok mind őt utánozzák. Kivéve, ha nem magasabb etikával s intelligenciával rendelkeznek, s ha a főnök, a vezető, az irányító rosszat tesz, akkor a valóságot ismerő ellenáll, konfliktusba kerül vele, vagy csöndesen odébb áll.
Talán a kis, rövid mesékből, példabeszédekből mára bevezetőként ennyi is elég. A görög mesék Aiszoposza / Ezopusa (Αἴσωπος)    nem csak gyerekek, a felnőttek szívébe lopta be magát... A Mesembriában / Amorum született író-költő később a híres jóshelyen, Delphoiban hunyt el.
Hány irodalmi, művészeti és történeti mű kötődött már akkor ehhez a városhoz, s azóta is hány alkotás született, születik.
S a főszerkesztők is csendben odébb állnak, ha meghazudtolják őket, ha segítségüket elutasítják, munkáikat tönkreteszik.... Hát még a szerző, aki hiába dolgozván más munkáiban olvassa vissza alkotását, hivatkozások, vagy éppen a saját neve említése nélkül.
Szomorú dolgok ezek. Pedig, ugye nem is az ókorban élünk már, ahol bárki bárkitől elvehetett bármilyen alkotást közlésre. De már ott is megemlítette a tisztességes szerző, hogy kinek a munkáit használta, kitől és kiktől tanult, hol járt iskolába, ki volt a tanítója, s kik lettek a tanítványai.
De a mesteremberek munkáinál is ez volt...
Feltüntették a műhelyt, pecsétet nyomtak a kerámiákba, szignózták azokat, a textilek is kis, mai szóval különféle bárcákat kaptak. S tudjuk jól, hogy a borok edényeit is pecséttel zárták.
A fémedények, fémmunkák is kaptak, kaphattak jeleket, ahogy a római téglák is. Ez a hagyomány mind korokon át öröklődött. Nem csak egyik oka volt a vámhatárok és a pénzfélék létrejötte, a bankok, egyesületek kialakulása. Az országokat vándorkereskedők járták, nem csak a hadsereg közlekedett az utakon, a turistaforgalom is jelentős volt, s a kereszténységgel csak nőtt tovább a jelentősége.
Archeometriáról akartam írni, az ötvösművészetről. Arról is írok, eme hosszú bevezető után, láttatva az ötvösművészet széles felhasználási körét, termékeit, s azok forgalmát is.

"Az archeometria interdiszciplináris tudomány, amely a műtárgyakon, régészeti leleteken, és lelőhelyeken végzett, elsősorban természettudományos vizsgálatok összefoglaló neve. Az eredmény elsősorban társadalomtudományi területen hasznosul; többet tudunk meg a tárgyak koráról, készítéstechnikájáról, származásáról." - írja meglehetősen pontatlanul és hiányosan fogalmazva a MNM honlapja, természetesen itt is a szerző, a tájékoztató nevét "feledve", mellőzve.
Nagyot sóhajtottam egykori miskolci, debreceni, szegedi és budapesti tanáraimra gondolván, akiket koruk miatt már évtizedek óta nem lehet elérni, vagy csak nekrológokban lehet rájuk visszaemlékezni.
Az archeometria egy olyan tudomány, ahol nem csak a vegyészeti vagy környezetvédelmi végzettségem dominál, hanem mindaz, amiről kellene már, de mégsem ejthetek szót; a sok emlék, a kutatások, az utazások.
A szakdolgozati, egyetemi  vagy pályázati dolgozati anyagok fémtani, valamint a növényi-állati maradványok vizsgálatai, melyeket sok munkámban említettem, a bortörténettel éppoly fontosak, mint a talaj és vízvizsgálatok, vagy sok más, amit kellene és illik részletezni.
Ilyenkor mindig a vegyipari és gyógyszeripari munkák járnak a fejemben, melyeket kiegészítésként később végeztem el, újra, helyettesítve valamit, vagy úgy is felfoghatjuk, hogy az emberi élet védelmében. Kikívánkozik már az emberből ennyi idő után, más csalásait látva, a valóság, amit rejteni kellett önmaga és mások életének védelmében, de tudván azt, hogy régészeti docens, professzor éppoly korrupt, mint a bíró, vagy a katona, vagy miniszter, inkább burkolózna tudatlanságba, vagy feledésbe, ha éppen nem jogilag kellene a korrupt fenyegetők vagy akár a cseréket, károkat okozók támadásai miatt...
Persze, tudni kell, hogy kommunikáció nélkül, letiltott mailekkel, nem működő, órákra szervezett fogadóórákkal kijátszva a megfelelő adatcseréket, beszélgetéseket, a tanárok nem is végezhettek jó munkát, csak fenyegetést, csak lopást, dolgozat, szak és jegycseréket.
Lassan minden adatot közölni kell a hat megye kormányhivatali szociális és családvédelmi korrupciói, a BNO-kód cserével okozott egészségügyi munkaviszonycserékkel, s minden más adattal, az archeometriai vizsgálatoknak, a koponyaformának, az állkapocsberendezésnek, és az orvosi pecsétszámoknak megfelelően. Hiszen a bíró is csak ember, lehet hülye, beteg, képzetlen, becserélt diplomás, azonos nevű, okos és átvágott ugyanúgy, mint az MRI berendezést kezelő, vagy megfenyegetett ember ..

Nos hát, ebből is látszik, hogy van munka bőven az ELTE 30 éves munkái meg a BME lopott filozófiai meg kocsiösszerakási munkái mellett is...
S van valami, ami sosem lesz mese: az ami megtörtént, s ami mérésekkel is igazolható...

Szeged, 2021. szeptember 08. 22:46

Idézett, felhasznált, ajánlott irodalom - ízelítőként:

https://www.uni-miskolc.hu/kompetencia-adatlap?kompetenciaId=40

https://mnm.hu/hu/gyujtemenyek/archaeological-department/archeometriai-adatbazis

http://regeszet.elte.hu/wordpress/index.php/2017/03/12/archeometriai-es-regeszetmodszertani-tanszek/

https://regeszet.bibl.u-szeged.hu/index.php/kutatas/tudomanyos-programok/archeometria/

https://m.nyest.hu/hirek/mi-a-csuda-az-az-archometria

https://ng.24.hu/tudomany/2021/05/16/uj-vizsgalatokat-vegeztek-a-seuso-kincs-darabjain/

http://www.ace.hu/ametry/tort-h.html

Régész a pácban / Archeologist in the Lurch Tárgyi és írásos emlékek az emlékezésben - Gondolatok 1.

 

Régész a pácban / Archeologist in the Lurch

Tárgyi és írásos emlékek az emlékezésben - Gondolatok 1.

A régészetről és annak forrásairól már én is írtam pár szót korábban. Nem akarom ismételni a Visy Zsolt munkája után készült Wikipedia szócikket sem, melyet a készítője és jóváhagyója nem hivatkozott le. Ezen a szép szeptemberi katolikus ünnepen oly sok éjjel, alvás közben megjelenő, álomlátásnak hivatkozott jelenés után az ember néha kétségek közt ébredhet, jósként, sámánként, táltosként, egyházi vezetőként, vagy egyszerű egyházi emberként, közemberként is.
Ahogyan a múltban voltak, ma is vannak számunkra nem ismert tudományos, vagy tudományon kívüli események is.
Ezek nagy részét írásos vagy íratlan formában lejegyezték, lejegyezhették. Készültek rovások, karcolatok, rajzok, szobrok, festmények, különféle érmek, s ki tudja még hányféle tárgy, emlék, amely embereknek, eseményeknek állított emléket.

Egyik feljegyzés a későbbi korból régi, ősi ünnepeink egyikéről szól. A mai nap ünnepéről.

Kisboldogasszony / vagy Kisasszony napja
KISBOLDOGASSZONY
"Nem véletlenül tették bolsevik ünneppé az ellenoldali március 8-át! Folytatása következik!
Szeptember 8-a a keresztény kultúrkörben közel ezer éve  Kisboldogasszony napja, Szűz Mária születésének emléknapja, közkeletűbb  megnevezéssel: Kisasszony napja. A krónikák szerint már a XII. században  is megtartották, hazánkban az 1700-as években lett ünneppé. E napon a  lányoknak-asszonyoknak nem volt szabad dolgozni (fonni pl. egyenesen  tilos volt!). A hívő asszonyok ilyenkor a  határba kimenve várták a napfelkeltét, hogy az arra érdemesek  megpillanthassák Kisasszonyukat. A nőknek dologtiltó nap, a férfiaknak  éppen az ellenkezője: ekkor kezdték el az őszi búza vetését (Erdélyben  mindmáig életnek hívják a gabonát), s ekkor volt a gyümölcsök  szedésének, különösen a dióverésnek a napja is. Fecskehajtónak  tartották, mert a népi megfigyelés szerint ekkor indultak útjukra a  költözőmadarak. Már a keresztény kort megelőző időkben is tisztelet  övezte: eleink az ősz beköszöntét ünnepelték ekkor. A még régebbi  táltoshagyományban a teremtő erőnek, az ősanyának volt a napja, aki a  Föld Királynéja is: a Boldogasszony.
A nemzetközi nőnap kiötlői  pontosan ismerték a keresztény szeptember 8-a jelentőségét, hiszen  egy-másfél évszázaddal ezelőtt még majd’ mindenki egyházi iskolába járt,  s mindent tudtak a keresztény ünnepekről."
Forrás: Ozsváth Sándor

Ahogyan a Pécsi Néprajzi Múzeum is, a Néprajzi Lexikon anyagaival, sokan emlékeznek meg erről a napról.

"SZEPTEMBER 8. KISASSZONY NAPJA
#kalendáruim #jelesnapok

Szeptember legnagyobb ünnepe a katolikusok számára a Kisasszony-nap, Szűz Mária születésének ünnepe. Az augusztusi Nagyboldogasszony és a szeptemberi Kisasszony közötti periódus zárónapja, Magyarországon kedvelt búcsúnap. Fecskehajtó Kisasszonyként is emlegetik, hiszen ilyenkor már készülődnek a vándormadarak a hosszú útra.
A "Nap táncolva kel föl e napon, örül Máriának" – tartják a mezőkövesdiek. Néhol e nap hajnalán a vallásosabb asszonyok kimentek a határba és egy domboldalon várták a napfelkeltét. Úgy gondolták, hogy az arra érdemesek a felkelő napkorongban megláthatják Szűz Mária alakját. A mánfaiak kimentek a dombra a napot nézni: ha tisztán kelt, azt mondták, hogy Szűz Mária ringatja a kis Jézuskát.
"Ha Kisasszony napján nem köszönt be éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg ősz várható!" - figyelték meg a régi emberek. A szőlősgazdák rigmusa is mondja: "Szeptemberi meleg éjszakák, finom bort érlelnek. Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek". Bugyborékos vagy ritkaszemű eső, esős időszakot jósol.
Készültek az őszre: az asszonyok igyekeztek ekkorra összegyűjteni a tyúkok alól a tavaszig elálló tojást, megszedni a gyógyfüveket. A férfiak ilyenkor kezdték el a szántást és az őszi gabona vetését. A vetőmagot Kisasszony napjára virradó éjszaka kitették a harmatra, hogy a Jóisten szentelje meg. Az ilyen búzáról azt tartották, hogy nem üszkösödik meg, és bőven terem. Fűzfát, szénát, kukoricaszárat, három almát és három nádszálat szenteltettek e napon, s ha az állat megbetegedett, adtak neki belőle, majd bezárták az ajtót, s kívülről keresztet rajzoltak rá.

Forrás: Magyar Néprajz VII., Néprajzi Lexikon"

Sok érdekesség van a hagyományokban, mely mindig életszerű, s ma is sokféle ismeretet közvetít számunkra. Évezredek távlatába nem egyszerű betekinteni.

A régi források eltűnése, az ismeretek elillanása nem csak az eltelt idővel, de napjainkkal, mindennapi szokásainkkal is magyarázható.

Érdemes ezeken elgondolkodni, még akkor is, ha ilyen rövid szösszenetek miatt nincs idő a teljes ismertetésekre.
Sajnos általános tapasztalat, hogy a hosszabb anyagokat egyre kevesebben olvassák!

További ajánlott irodalom:

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6rt%C3%A9neti_forr%C3%A1s

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Forr%C3%A1stan

http://ki2.oszk.hu/3k/19972006/valcikkek/valcikkek0001/bodo.html

https://istenanya.hu/kepek-es-festmenyek/



Lövey-Varga Éva Seuso_Mindent bele Van ami megy, van ami jön...

 

Lövey-Varga Éva
Seuso_Mindent bele

Van ami megy, van ami jön...

Van ami megy, van ami jön. Nem csak Einstein számításai, elméletei vagy éppen törvényei óta relatív a világ.
Látom, olvasom, továbbítom az oldalaimra, az egyetemi és lapcsoportokba a közösségi oldalak pszichológus, valamint oktatói, filozófiai, irodalmi, történeti, nyelvi, tudományos bejegyzéseit is. S nem csak tanulok, tanítok vele, s más dolgokkal naponta.
Sokszor gondolkodom el a feltett idézeteken,  a hibás nyelvi és helyesírási megfogalmazásokon... A még hibásabb informatikai nyelvi kódolásokon, melyek száma a nyelvi ismeretek hiányával egyre nő. Ha mi ilyeneket vétettünk volna annak idején, nemhogy kitűnők, de kettesek sem lehettünk volna az általános oskolában. Mert, miért is lett volna a hibás verzió jóval értékelve?
A lelki segítség néha biztatás, néha viszont kimondottan hátrányt is jelenthet.
S a relativitás soha, sehol, semmilyen mértékben nem fog változni, nem változhat. Az örök viszonyítási rendszer az élet minden területén jelen lesz.
Hogy mégis miért jutott ez eszembe a Seuso-kincs és kutatásai, a régészet, a környezetvédelem, az archeometria, a vegyészet, az ötvösművészet ( s egyáltalán a művészetek), a jog, a jogszabályozások, az orvostan, antropológia, geológia és térképészet, s egyáltalán a régészetben használt tudományok kapcsán?
Nem lehet nehéz kitalálni. A történetet, a látható, tapintható történetet nagyvonalakban már elcsépelten minden szinten és színvonalon ismerték, ismertették már, de közel sem a teljes valóságnak megfelelően...
Volt már szó a nemzetközi rendvédelmi, katonai, banki szervezetekről, a tanításokról, a kereskedői és aukciós hálózatokról, a tudósokról, tanulókról meg a médiásokról, az egyetemi tanárokról, múzeológusokról viszont mindig, minden körülmények közt megfeledkeztek.
S ugyanígy feledésbe merülnek a jogászok, bírák által megzsarolt hallgatók családtagjaikkal, orvosi vagy rendőri, jogi kancelláriai kényszerítésekkel, hamisítással, adatcserékkel hallgatásra bírva.
Van ami megy, van ami jön. Megy a zseni, aki 168-as, akár 240-es IQ és magas EQ szintekkel érkezve mindenben profiként működik, s jön a lopott érettségis, diplomás, akiknek a tananyagot nagymami meg nagypapi, esetleg anyuci, apuci meg a kormányhivatalnok szociális osztálya együtt gyűjtögeti az albérletek szobáiból, besétálva oda akkor is, amikor a bérlő nem tartózkodik ott, s akár nem is tud róla.
S ez csak egy a számtalan példa közül. Mert hát, ők azt hiszik, a levizsgázott hallgatónak nem kell a jegyzet, nem áll jogvédelem alatt, s a gépről, winchesterekről, pendrive-okról, mailekből is szabadon lophatók az anyagok, meg a nyomdák által egy gépre küldött több, összekevert, hibásan nyomtatott, vagy piszkozatként készített anyagból.
Ez természetesen nem így van. A könyvben meg nem jelenő,  a publikálatlanul álló anyagot is megilleti a szerzői jogvédelem...Ahogyan a tanároknak leadott dolgozat sem használható fel a tanárnak sem a készítő engedélye nélkül. A szerzői jog, ahogyan többen idézik a törvényeket, a mű születési idejétől kezdve a szerző halála után 70 évig tevőlegesen is védi a létrehozott alkotást - s bár a magyar jog egyre hibásabban jár el, - ennek az időnek a lejárta után is ugyanúgy érvényes, nem átruházható jog. A szerzői jogdíj lejártával sem lehet lehet a szerzőséget meghamisítani, átadni, átvenni.
Nos hát, ez az amiért meg kell mindent említeni.
A filmek, a kutatások és más jegyzetek, nyomozások területén is.
Hiszen itt már a nyolcvanas évektől van, létezik, él, azaz fennáll a probléma, szünet nélkül.
Ez az, ami a személyi adatok jogosulatlan felhasználásához, személycserékhez, adott esetben több ember halálához is vezetett, vezet a mai napig is.
Ez az, ami miatt a támadásokat nem lehet figyelembe nem venni, ez az, ami miatt a cserék felett nem lehet elsiklani, adott esetben felvételiknél, TAJ- cseréknél, táska és számítógép, avagy akár albérleti tulajdon, ingóságok ellopásainál.

S ez az, ami miatt adott esetben a hallgató, a kutató a bírói visszaéléseknél védekezésre kényszerül az ellopott telefonoknál, számítógépeknél, drónoknál, projektoroknál,  a lopást sosem nyomozó rendőrökkel, avagy ügyészekkel, bírákkal, vámosokkal, kibervédelmisekkel szemben.

Az élet rövid, más hazugságai genetikai károkat is előidéznek s előidézhetnek, nem csak pénzbeli, vagy tárgyi károkról beszélhetünk.
Az idő pedig megy... S lassan eltűnik egy emberöltő is.

A szótlanság pedig sehol nem hozott még megoldást, sem a Magyar Nemzeti Múzeum, sem a Móra Ferenc Múzeum, sem pedig az Aquincumi Múzeum vagy más múzeumok lopásai esetén...

S a többit, nem biztos, hogy jó, ha magunktól utána gondoljuk.

Szeged, 2021. szeptember 07. 14:37.

Internetes irodalom a Seusohoz

https://seuso.mnm.hu/hu/a-seuso-kincs/a-kincs-modern-kori-t%C3%B6rt%C3%A9nete

https://femina.hu/ezo/seuso-kincsek/

https://m.mult-kor.hu/cikk.php?id=15257&fbrkMR=cookie



Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben & Régész a pácban / Archeologist in the lurch A fák, erdők és a régészet

 

Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben & Régész a pácban / Archeologist in the lurch

A fák, erdők és a régészet

"Nemes Nagy Ágnes:
Fák

Tanulni kell a téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak,
mozdíthatatlan függönyök.
Meg kell tanulni azt a sávot,
hol a kristály már füstölög,
és ködbe úszik át a fa,
akár a test emlékezetbe.

És a folyót a fák mögött,
vadkacsa néma szárnyait,
s a vakfehér, kék éjszakát,
amelyben csuklyás tárgyak állnak,
meg kell tanulni itt a fák
kimondhatatlan tetteit."

Teljes versidézettel kezdem. Nem véletlenül...
Nemes-Nagy Ágnes versét egykor tizenkét éves koromban választottam szavalóversenyre, böngészve, falva a felkínált, talált könyvtári állományokat. Talán többet olvastam akkoriban, mint ma a történelem-magyar-média szakon együttvéve olvas egy szakos tanár, hallgató... Okkal...Nem csak a tudásvágy munkált az emberben, vagy a világ megismerése: mint egykor az ősök, a régészet és más dolgok miatt én is külföldre készültem. S indultam is, több irányba.Ma már sokan nem emlékszenek, nem emlékeznek ezekre az időszakokra, s becserélt emlékeiket más arcokhoz, nevekhez igyekszenek kötni.
Valahogy sokszor gondolkodik ezen el az ember, eszébe jutva oly sok későbbi képzés, tanárok, diákok, munkatársak, avagy sok más, világban csellengő, felfedezésekre vágyó,  csupán magányt, nyugalmat kutató ember.
Akkor irigynek, lassúnak tűnt a világ, ma lassúnak és gyorsnak, igénytelennek látszik, oly gyakran.
A tanítás, oktatás problémáival egyetemlegesen. Akkor a tanítás életcéllá vált, s lassan lekopott, megfogyott a valódi vágy: a visszaéléseket, a korlatokat nem csak látva, hanem saját bőrön érezve. Az ember tervezgető, kialakult elképzeléseiben egy másik világ élt, létezett, s vett levegőt. S talán évtizedekkel utána, a mában is ebből lélegzik, szomjat oltván, igyekezvén élni és éltetni.
Nem könnyű feladat, mint ahogy annak idején megszerezni, megélni is nehéz volt, nem csupán fenntartani, vagy másokkal fenntartatni.
Látom a szidalmakat, az egymást okolásokat szerkesztések közben, s elszomorít a valóság. Az ember egykor a kisujjából kirázta a tananyagot, mégis szívesen bújt be a kis vacokba, a szoba melegébe, a teraszra, az udvar füves illatába, napozás, pihenés közben, hogy mohó tudásvágyát könyvekkel oltva megismerje a kis falvakból ismeretlen világot, melyet az ásó, a kapa, a magvak, a gyümölcsök vilagán kívül látott, láthatott.
A laboratórium titkos világa, a nyelvek, a nyelvészet, a kódrendszerek, a művészet, az építészet... Az útkeresés, mely sokak elképzeléseiben csak egy vonalat jelent és mutathat.
Pedig nem így van!
Nem csupán egy szakmában, munkában élünk!
A felkelés öröme mellett oly sok minden foglaltatik az ember napjaiba. Meg kell tanulni reggelit, ebédet, vacsorát készíteni, asztalra tenni, másokat is ellátni...
S mennyi mindent még.
Nos, nem kimondottan az oktatásról, tanulasról akartam most írni, mégis fontos, lényeges.
Talán szavakban elakad az ember, vagy nincs közönsége, félve önmaguktól és másoktól, az emberek elkerülik, de a világ rendje adott, és nem változik.
Reméljük, hogy élünk, lesz holnapunk: s tudjuk, hogy odaátra sem tudást, sem tárgyakat bem cipelünk magunkkal - vallástól, elképzelésektől és ismeretektől függetlenül, s a folyamat - részben akaratunktól függően, - mégis egy ismeretlen hatalom kezében van, s oly sok hatás befolyásolja a lehet, a lesz, az élet fogalmát.
Nos... Szerkesztések közben válogatok, olvasok. Sokat, mindig, több nyelven. Megfelelőt keresve, használhatót a tanároknak, diákoknak, az érdeklődőknek. Az élethez inkább, mint az oktatáshoz, tanuláshoz. Mert, hiába a sok mondás, szállóige, olykor csak az iskolának, nem csak az életnek tanulunk, s minden, amit tanulunk, mégis elengedhetetlenül fontos az életünkhöz. Hogy mégis milyen teret kap, azt nem csak a szociológiai környezet határozza meg.
Így hajnaltájt, szabad munkarendben dolgozván olykor mégis könnyebb, majd nehezebbnek tűnik a három műszaknál, ahol munka végeztével fáradtan bújik ágyba az ember. Míg éveken át otthon dolgozván olykor azzal szembesül, hogy nem tudja letenni a munkát, s még az éj, az álom is a megoldások keresése körül forog, jár.
A csönd, a némaság az éjben a nagyvárosban olykor riasztóvá válik, s ha falun szűnik meg a kutyaugatás, s némaságba burkolózva a táj, a sötét nyeli el a zajokat, akkor is borzongás fut végig az ember testén, melybe olykor lelke is belerázkódhat. Vajon mitől csendesül el a világ hirtelen, ennyire?
Olvasom a tájrendezések sorát, az építkezési híreket, amelyek környezetvédelmi, régészeti érintettséggel bírva óhatatlanul érintik a biológiát, az élővilágot.
A fák kivágása olykor szükségszerű, de nem kötelező lenne. Az idő tanúi olyan jó lenne, ha beszélni tudnának az afrikai majomkenyérfáktól a Kárpát-medence tölgyeseiig, gyertyánokon és nyárfákon át a tajga nyírjeseiig, vagy az amerikai mammutfenyőkig.
Egykor születésemkor én is kaptam életfát. A fa kipusztulásakor majdnem én is meghaltam. A magyar hagyományok életben maradása éppoly egyed és oktatásfüggő, mint a dél-afrikai vagy akár indián, esetleg japán hagyományoké.
Az ember mindig példa után keres, holott ő maga az, aki példát mutat, s ad mások kezébe.
A Budavári Sikló, a Citadella átrendezése, feltárása rendkívül szakembert és kapcsolattartást próbáló feladat, mint akár az Eufrátesz kiszáradásának okaival való küzdés, vagy a Vezúv kitöréseinek megjóslása, a biztonság- és veszélyérzet megismertetése, vagy sorolhatnánk.
A fákról így mindig az jut eszembe, hogy mennyire szeretem őket. Kisgyerekként, felnőttként felmászni rájuk, átölelni őket, leszedni a termésüket, ápolni őket. Vízigényük nem csak fajta vagy éghajlatfüggő.
Oly sok szakma használja őket! De vajon védik-e? Eszébe jut-e valaha valakinek, hogy nem csupán bútorok, fa, vagy dísztárgyak vagy építészeti elemek készülnek belőlük, hanem a régészetileg is hasznosak? Hogy dendrokronológiai vizsgálatokhoz felajánlhatnák a kidőlt, levágott óriásokat? Hogy esetleg radiokarbon adataikkal megváltozhat a világ? S annak megítélése.
Néztem a szegedi rakpart óriásait, apró testemhez méretük, a kivágott törzs átmérője valódi kis színpad volt számomra. S mégis, oly szomorún futottak át a gondolatok a fejemben...
Ebből az életből a semmivel, semmi nélkül vajon mi érte meg? Hogy a rosszat ráhagyja az ember a másikra, vagy ha felveszi a harcot, s elindul az úton? Nem tisztem választ adni filozófiai és életkérdésekre. Mindenkinek van élete... Hát vigyázzon rá, és másokéra!

Szeged, 2021. szeptember 07. 05:41

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Választó és választható

Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Választó és választható

Van, amikor a pihenés vágya csupán álom marad, az álom helyett, s ténylegesen a munka annál is fontosabbá válik, hogy az ember lehunyja a szemét, kialudja magát.
Pedig ez fontos, mert az embert úgy teremtette a Magasságos, avagy a természet, s ennek a rendnek semmilyen hatalom nem tudta útját állni, vagy annak sorrendjét bármilyen módon befolyásolni.
Ezért gondolkodom évek óta azon, hogy miért csinál hírt a bulvársajtó, avagy bármely  sajtó abból, hogyha a kimerültségtől munka közben elalszik egy-egy képviselő, polgármester, miniszter avagy elnök, esetleg munka közben éppen a médiások (filmesek, fotósok) kamerái előtt valóban betegen rosszul lesz.
Természetesen vannak kivételek minden esetnél is, akadnak. Amikor nem munka, hanem végre egy jó nyaralás vagy a családi, baráti rendezvény áll a háttérben: de ilyenkor is kötelező a megjelenés, a munkát fel kell vennie mindenkinek, a feladatát teljesíteni kell. Olykor áll csak módjában az embernek, hogy szabadságot vegyen ki, vagy esetleg valóban táppénzre mehessen. S főleg akkor válik ez nyilvánvalóvá, amikor az élet úgy hozza, hogy az események koncentrálódnak, vagy az igények egyszerre lépnek fel...
Ha a saját helyzetébe gondol bele az ember, talán megérti.
A napokban nagyon sok jogi visszaélésről írtam, nem konkrétan, utaló jelleggel. De az emberi elvakultság nem csak látásképtelen, de, mintha a fülei is lekunyulva mondanák fel a szolgálatot, a nyelvével együtt - mondván olykor, hogy a fogak kerítése rosszul záródott.
Nos, a címben mégsem ez szerepel, hanem egy inkább politikai tartalommal bíró jogi fogalom, amelyet akár az életet szabályozó filozófiai kérdésként is feltehetünk.
Választható valami, valaki? Választó esetleg valaki, valami?
Mennyi minden jut az ember eszébe ilyenkor!
Választunk minden pillanatban, döntéseket, döntést hozunk.
Milyen színű ruhát, mit vegyünk fel, mit reggelizzünk, ebédeljünk vagy vacsorázzunk, mit csináljunk, s mit ne tegyünk, mit tehetünk meg később, mi az, ami pillanatnyilag hátrébb kerüljön a teendők között, vagy akár: kire nem kell figyelmet fordítanunk, kire szükséges, kire kell, kire és miért is kötelező...
Természetesen a döntések felelősségét sosem a tanácsadó (lásd: jó vagy rosszakaró) viseli, hanem mi magunk, aki a döntést különféle (hamis, vagy igaz) információk, adatok alapján meghozzuk.
Senki nem lehet hatással rá, némiképp időben befolyásolhatja, de az csak időeltolódást okozhat, ami viszont olykor éppoly kemény következményekkel jár.
Így példának okán lekésünk egy beiratkozásról, ha nem időben indulva késik a vonatunk órákat is, vagy esetleg bezár a bank, s pénz nélkül maradunk, ha az automata elromlott, vagy sorolhatnánk...
Ha rosszul döntve másokra hallgatunk, s nem a párunkkal beszélünk, nem csak barátságunk, házasságunk bánhatja, ha tetszik valaki, a hezitálás miatt vagy gyengeségünk miatt más érhet hamarabb oda, aki akár sokkal rosszabb is lehet nálunk, s sorolhatnánk.
De így van ez a mindennapi közéletben, a munkahelyeken, irodákban, oktatási intézményekben is, kivétel nélkül.
A döntések örök érvényűek, később sem változtathatók, nehezen korrigálhatók, hiszen az eltelt idő mindig új hatásokat, tényezőket hoz be, melyek jók és rosszak egyaránt lehetnek.
Amikor az ember választó, azaz választási helyzetbe kerül, döntenie kell. Döntést egy pillanat alatt hozunk, ha elodázunk valamit, arra már gyakorlatilag is nemet mondtunk.
S talán ezt már mindenki tudja, látja: mégsem akarja valóban tudomásul venni.
A később hozott döntések más környezetben csak ritkán válnak valóban jóvá, ha netán mégis újabb, jobb dolgok léphetnek a régi pillanathoz képest a választási utak, módok számához.
Természetesen a jog, a politika más fogalomjelentéssel él ezeken a területeken.
A választójog a társadalmak, országok többségében a 18 éves felnőtt korhoz kötött. Nem mindig, nem minden korban volt ez így, s ma is akadnak kivételek.

Egykor az Alkotmány, ma az Alaptörvény rögzíti a fogalmat, s a hozzá kapcsolódó tudnivalókat. Ezekkel már a gyermekeknek is illik tisztában lennie, s tudjuk jól, sok tízéves olykor érettebben látja a kérdéseket, mint akár a 70 éves, aki élettapasztalatai, tudása révén bölcsebbnek, okosabbnak szeretné magát látni, tartani. Ez nem mindig van így!

A választójog ma állampolgársághoz kötődő
politikai alapjog, amivel mind magyarországi, mind más országbeli keretek közt, de visszaélni igyekszenek. Természetesen nem csak ezen a területen, vagy az emberi képességek korlátozásai révén.
S ezzel talán a legkönnyebb visszaélni.
Míg az ember legszívesebben elmondaná a hibákat, bemutatná a konkrét eseteket, olykor közérdekből sem teheti meg, hogy adatvédelmi szabályokat sértve nyilvánossá tegyen valamit, pedig valóságról csak adatokkal beszélhetünk. Ezt a joggyakorlat, bíró vagy nyomozói, sőt, az irodai gyakorlat is többségében sérti, az adatokat kihagyva számtalan hibára, visszaélésre ad okot, módot.
Egy idő után az ember valóban feladja, hadd büntessék akkor a bírót, jogászt, nyomozót, aki szándékosan buta, vagy visszaél, kezdő tizenévesre hagyva az okiratok megírását, kiadását, s esetleg kezelését, aki nem kérdez, azt hiszi, odakerülve mindent tud, azért vették fel.
Tudjuk jól, nem így van ez! S sokszor 70 év után is lehet más szituáció, ismeret...

A kérdés mindig csak az marad, hogy mit is akarunk magunknak, másoknak okozni...

A tanulás nem korhoz kötött. A változás sem. Mindig van választási lehetőség!

Szeged, 2021. szeptember 07. 07:54

Ajánlott Irodalom:
https://www.dvk-rs.si/index.php/hu/hol-es-hogyan-szavazhatok/valasztojog

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1laszt%C3%B3jog

https://www.valasztas.hu/kinek-van-valasztojoga-

https://u-szeged.hu/efop362-00007/kereses-abc-szerint-180523-22/valasztojog

 

Lövey Varga Éva: Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban & Botránykönyv részekben

 

Lövey Varga Éva
Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban & Botránykönyv részekben

Védegyletek, szakszervezetek, jogászok és védelemhiány- Seusón kívül mindenki más a pácban...

Csak véletlenül ment át egy kérésem az egyik, magát nyomozati szerv szakszervezetének kikiáltott közösségi oldalnak, ahol szintén név nélkül dolgozik valaki, töménytelen jogszabályt sértve. Pár mondat után kiderült, hogy az illető nem fogja fel amit olvas, s nem képes összefüggésszerűen értelmezni, s nem a segítségnyújtás, hanem a hátrányokozás, a károkozás, a tromfolás, a hazudozás a cél, s értelmi fogyatékos módon tromfol az illető, szokás szerint a leírtakat, elmondottakat másra hamisítva, mint mikor ügyész, bíró, rendőr, jogász felvesz egy tanúvallomást, s nagyanyádból hirtelen nagybátyád, a jogászdiplomából érettségi, a pl. 16 végzettségedből (nem írtad, hogy szakközép, szakmunkás, OKJ, diploma, bizonyítvány, oklevél, stb. vagy más) 9 diploma lesz belőle. Aztán, közben lehet titkosítás miatt 28 diplomád is, de ő a jogász, aki mindent tud, és hatalma van, ...s közben orvosszakértőid meg igazságügyi szakértőid is lehet, vagy tanszékvezető doktorid, titkosítva....
Annak idején az Államigazgatási Képzésen főiskolán sok mindent képeztek...meg sok mindenkit. Ki emlékszik, ki nem. A középiskolás rendőrlányra, aki a részeg minisztériumi felettest leellenőrizte szondával, az úton, aki megfenyegette utána őt, meg szexuálisan zaklatta... Vagy a móri esetek, a szegedi gyilkosságok, esetleg az olajszőkítések, vagy más ügyekkel párhuzamosan, idején, vagy mikor a vámkezelő meg vámügyintéző vizsgáit felcserélgették.
Nagylelkűen a szájaló válaszadó, mikor szólt az ember, azt írta válaszként, hogy indul a neurológiára... Azért elmondanám, a neurológián csak balesete után, meg stroke után, stb. kezeli. Az ő problémája a pszichológia, pszichiátria, meg az egyházi konfesszió, etika.
A fogalmi zavaros rendőr vagy jogász még érettségi szinten sem lehet,  aki amúgy is megszegte esküjét a válaszadás formájával, főleg több esetben, amikor olyanokat írt, amilyet. Nyugodtan konteózzon, "nagylelkűen" nem fogom törölni a bejegyzéseit, máshol élje ki hajlamait.... Miért, egyébként rendőrként elmeproblémaival, értelmezési zavaraival vagy jogászként törölgetné? Addig fogja itt törölgetni, meg hamisítani, míg az oroszok meg az olaszok, a németek, az EU megunja azt, hogy valami elmebeteg balfék jogász kiemelt helyen megmásítva valóságot, tényeket, rajuk fogja eszement hibáit.
Hát hajlamain nincsenek, nem voltak, de esküt már én is tettem, jó pár helyen, szép magyar zászló vagy nemzetközi felügyelet etikai szerve alatt,  s nem csak a Hippokratészi esküből írtam a dolgozataim egyikét... Ha ez esetleg neki, vagy mások értelmi szintjéhez megfelelően eljutna.
OLAF, nem OLAF, sajnos a tájékozatlansága és tudatlansága valódi BNO kódra utal, csak nem a neurológián diagnosztizálják a kollegáim, hanem a pszichiátrián. Aztán, ha a nemzetközi bejegyzéseket sokat fogja törölgetni, nehogy a délvidéki vagy az amerikai kivégzési törvényekkel találja szbe magát, hazaárulás mellett...

A mai nappal, ha nem biztonságban lennének, még a Dr. Nemes Csaba- féle tanítások végzettségi papírja alá is alágyújthatnék, ha tényleg ennyi beteg ember van, s ha szólsz neki, hogy valami nincs rendben, magába szállás, normál értékelés helyett még fenyegetőzik, s nem méri fel a szavak etikai erejét, meg valódi jelentését. Röviden, nem fogja fel saját hibáit, betegségét, s nem csak amit olvas, vagy ami folyik...

Hát, ezért is lehetett talán gond az elmúlt években a Zrínyi Katonai Főiskola, a Nemzetvédelmi Egyetem, vagy akár a SOTE, SZTE, ELTE, PTE, PPKE kari vezetéseivel is.

Ahol beteg a jogásztanár, ott mindenki azzá válik
S aktuálissá válik az, amit egy régi nyomozó régész kollega posztolt tegnap, hogy szeptember másodikán a börtönruhásoknak is becsengetnek az iskolába...

Igaz is, ott ingyen tanulnak, nem?

Szeged, 2021. szeptember 03. 9:20

Lövey Varga Éva: Turpe referre pedem, nec passu stare tenaci 1.

 

Lövey Varga Éva
Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban / Archeologist in the Lurch
Turpe referre pedem, nec passu stare tenaci 1.

Turpe referre pedem, nec passu stare tenaci.
Futni gyalázat, s nem bátran helytállva csatázni.
In.: Varietas delectat, Bp., 1986.

Az elmúlt időben minduntalan szállóigékkel, közmondásokkal, idézetekkel, sőt, olykor alapigazságokkal, kérdésekkel kezdtem. Mivel egyre inkább azt látom, hogy a tartalmat, a bejegyzéseket, a munkákat és a publikációkat letiltogatják, indokolatlanul, nem egyetértés indokkal, bosszantásként, károkozásként, a Facebook ellenőrök tényhamisításokat végeznek, hogy egy-egy vezető oktatót tönkretegyenek, úgy látom, hogy szót kell ejteni a szerzői jogokról minden szinten, újra.

Idézni fogok, több helyről, több törvényből, s közben utalva, visszagondolva a történtekre, meg szeretném mutatni mi zajlik valójában, mi maradt el, mi folyik, s ennek következményeként. Elsősorban az oktatás hibáira szeretném felhívni a figyelmet, másodsorban pedig az informatikai programozási hibákból adódó, főként adatbázis jellegű hibákra, valamint a személyes hibákból adódó, és az ezek mellett informatikai hibákból adódó adatkeverésekre. Szóval, mindenki jól láthatja, hogy a hibáknak és azok követéseinek, okainak és okozatainak is több oldala van.

A Jogtár a következő megjegyzéssel közli a Szerzői jogi törvény ( a továbbiakban Szjt.) mai napon hatályos állapotát:

"A jogszabály mai napon ( 2021.08.24. ) hatályos állapota.
A   jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik."

Majd így folytatódik a közlés, amely ismerteti a Szjt. tárgyát, hatályát, valamint a szerzői jog fogalmát, az első bekezdéseiben:

"1999. évi LXXVI. törvény

a szerzői jogról ^* 

A technikai fejlődéssel lépést tartó, korszerű szerzői jogi szabályozás meghatározó szerepet tölt be a szellemi alkotás ösztönzésében, a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeinek megóvásában; egyensúlyt teremt és tart fenn a szerzők és más jogosultak, valamint a felhasználók és a széles közönség érdekei között, tekintettel az oktatás, a művelődés, a tudományos kutatás és a szabad információhoz jutás igényeire is; gondoskodik továbbá a szerzői jog és a kapcsolódó jogok széles körű, hatékony érvényesüléséről. Az Országgyűlés e szempontokra figyelemmel - összhangban Magyarországnak a szellemi tulajdon védelme terén fennálló nemzetközi kötelezettségeivel és az Európai Közösség jogszabályaival - a következő törvényt alkotja: ^* 

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

I. Fejezet

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

A szerzői jogi védelem tárgya

1. § (1) Ez a törvény védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat.

(2) Szerzői jogi védelem alá tartozik - függetlenül attól, hogy e törvény megnevezi-e - az irodalom, a tudomány és a művészet minden alkotása. Ilyen alkotásnak minősül különösen:

a) az irodalmi (pl. szépirodalmi, szakirodalmi, tudományos, publicisztikai) mű,

b) a nyilvánosan tartott beszéd,

c) a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rögzített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is,

d) a színmű, a zenés színmű, a táncjáték és a némajáték,

e) a zenemű, szöveggel vagy anélkül,

f) a rádió- és a televíziójáték,

g) a filmalkotás és más audiovizuális mű (a továbbiakban együtt: filmalkotás),

h) a rajzolás, festés, szobrászat, metszés, kőnyomás útján vagy más hasonló módon létrehozott alkotás és annak terve,

i) a fotóművészeti alkotás,

j) a térképmű és más térképészeti alkotás,

k) az építészeti alkotás és annak terve, valamint az épületegyüttes, illetve a városépítészeti együttes terve,

l) a műszaki létesítmény terve,

m) az iparművészeti alkotás és annak terve,

n) ^*  a jelmez, a díszlet és azok terve,

o) az ipari tervezőművészeti alkotás,

p) ^*  a gyűjteményes műnek minősülő adatbázis.

(3) A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó egyéni, eredeti jellege alapján illeti meg. A védelem nem függ mennyiségi, minőségi, esztétikai jellemzőktől vagy az alkotás színvonalára vonatkozó értékítélettől.

(4) ^*  Nem tartoznak e törvény védelme alá a jogszabályok, közjogi szervezetszabályozó eszközök, a bírósági vagy hatósági határozatok, a hatósági vagy más hivatalos közlemények és ügyiratok, valamint más hasonló rendelkezések.

(5) ^*  A szerzői jogi védelem nem terjed ki a sajtótermékek közleményeinek alapjául szolgáló tényekre vagy napi hírekre.

(6) Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek.

(7) A folklór kifejeződései nem részesülnek szerzői jogi védelemben. E rendelkezés nem érinti a népművészeti ihletésű, egyéni, eredeti jellegű mű szerzőjét megillető szerzői jogi védelmet.

(8) ^*  Az előadóművészek, a hangfelvétel-előállítók, a rádió- és a televízió-szervezetek, a filmelőállítók, valamint az adatbázis-előállítók teljesítményei az e törvényben meghatározott védelemben részesülnek.

A törvény hatálya

2. § Olyan műre, amely először külföldön került nyilvánosságra, az e törvényben meghatározott védelem csak akkor terjed ki, ha a szerző magyar állampolgár, vagy ha a szerzőt nemzetközi egyezmény, illetőleg viszonosság alapján a védelem megilleti.

3. § ^*  (1) A szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok átszállására, átruházására, megterhelésére, valamint az e törvény hatálya alá tartozó művekkel és egyéb teljesítményekkel összefüggő egyéb személyi és vagyoni jogviszonyokban az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a Polgári Törvénykönyv rendelkezései az irányadók.

(2) A szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezelésére az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló törvény (a továbbiakban: Kjkt.) rendelkezései az irányadók.

A szerzői jog

4. § (1) A szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta (szerző).

(2) Szerzői jogi védelem alatt áll - az eredeti mű szerzőjét megillető jogok sérelme nélkül - más szerző művének átdolgozása, feldolgozása vagy fordítása is, ha annak egyéni, eredeti jellege van."

A fogalom és alkalmazása, valamint annak ismerete kifejezetten lényeges, már az óvodai, iskolai oktatásban is. Az adott szerző neve nem véletlenül van, és szerepel az alkotás címe mellett.
Ami problémát jelent, az az a tény, hogy az iskolai oktatás, a nevelések hiányosságai miatt diplomások, érettségizettek, szakmunkások, általános iskolát végzettek sincsenek magával a fogalommal, valamint az alkotás fogalmával sem tisztában.

Ugyanúgy védelem alá tartoznak a gyűjteményes, a közös művek, a név nélkül vagy felvett néven nyilvánossàgra hozott művek is.

Kicsit túl etikátlan, de a következő meghatározást tartalmazza a törvény, melyet nem csak a közlőnek, de a szerzőknek, alkotóknak sem árt tudni.

"Név nélkül vagy felvett néven nyilvánosságra hozott mű

8. § Ha a művet név nélkül vagy felvett néven hozták nyilvánosságra, a szerzői jogokat a szerző fellépéséig az gyakorolja, aki a művet először hozta nyilvánosságra."

A gyerekekkel kötelező megismertetni ezeket a tényeket, hiszen ha mást tanítanak velük, akkor mindenki saját magának is kárt okoz majd a hibákkal, amit a mulasztásokkal elkövet.

"A név feltüntetése

12. § (1) A szerzőt megilleti a jog, hogy művén és a művére vonatkozó közleményen - a közlemény terjedelmétől és jellegétől függően - szerzőként feltüntessék. A szerzőt a mű részletének átvétele, idézése vagy ismertetése esetén is meg kell jelölni. A szerző a neve feltüntetéséhez való jogot a felhasználás jellegétől függően, ahhoz igazodó módon gyakorolhatja.

(2) Az át- vagy feldolgozáson, illetve a fordításon az alapul szolgáló mű szerzőjének nevét is fel kell tüntetni.

(3) A szerző jogosult művét nevének megjelölése nélkül vagy felvett néven is nyilvánosságra hozni. A szerző a nevének feltüntetésével nyilvánosságra hozott mű újabb jogszerű felhasználása esetén is megkívánhatja, hogy a művét a továbbiakban nevének feltüntetése nélkül használják fel.

(4) A szerző követelheti, hogy e minőségét senki se vonja kétségbe."

Előzetesen ennyit szerettem volna elmondani, a kormányhivatali, iskolai, egyetemi és nyomozati anyagokkal való visszaélésekhez.

Nem kell túlságosan mélyre menni az egyes múzeumi, régészeti anyagismertetésekben, a nyomozásokról szóló anyagokban, orvosi anyagokban, hogy bárki ki ne találhassa, milyen céllal kezdtem említeni a törvényi szabályozásokat, a ezáltal milyen képzési, munkafolyamat és ellenőrzési hibákra szeretném az adatvédelmi törvény hibái, túlszabályozott részei mellett felhívni a figyelmet.
Természetesen részben a Seuso-kincs kutatási anyagokra utalok, de beszélhetnék az arany- és más fémbányászatról, a Trianon-anyagokról, az Aranyvonatról, a családfakutatásokról, az örökségvédelmi törvényekről avagy az örökösödési törvényekről is, ezekhez kapcsolódóan.

Most egy nagy lélegzetvétellel kicsit újra hallgatásba burkolózok pár órára, s hagyom az olvasó fantáziaját a közösségi oldalak és az internetes oldalak felhasználói szerződésein rágódni, akár jogász, akár kormányhivatalnok, politikus, avagy egyszerű diák, nyugdíjas, aki valahol valamit valamilyen szinten, módon tanul, tanult...

Szeged, 2021. augusztus 24. 14:10

Lövey Varga Éva: Bank, pénz és jog: avagy nyeremény, munkadíj és jövedelem szabott határokkal 1. rész

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban / Archeologist in the Lurch / Jog az Igazságért

Bank, pénz és jog: avagy nyeremény, munkadíj és jövedelem szabott határokkal 1.   rész

Nem tudom, csak sejtem, hogy hozzám hasonlóan sokan nem szoktak a sok más gond mellett egyes banki folyószámla problémákra, helyzetekre figyelni. Az elmúlt évek jogi cikornyái miatt szeretnék néhány kapcsolódó, személyes, mégis közérdekű problémát megmutatni, közzé tenni, mivel mind a rendőrségi, mind pedig a bírósági (tehát döntési rendszerekben), ezáltal pedig a végrehajtási területeken gondot okoz, okozhat. Mindenre természetesen én sem hívhatom fel a figyelmet, arra azonban kénytelen vagyok, hogy bármi történik is, a nyomozó szervek munkái végeztével a károsultak kifizetése, az eltűnt tárgyak és pénzek visszaszolgáltatása igen gyakran nem történik meg, sőt, akár azt mondhatom, egyáltalán nem történik meg. 

Így van ez akár a BKV esetén is, ahol ugyan megtalálták az elveszett ellopott táska egy részét, de az ott pöffeszkedő két méteres hústorony pont a tulajdonosnak nem akarta visszaadni.. se ez vagy két és fél évtizede így  megy polgármesteri hivataltól egészen a bíróságokig.

Nos, most hogy így "in medias res" kezdtem a példákat, avagy gyorsan a dolgok közepébe vágtam államalapításunk ünnepének reggelén, elgondolkodtam, hogy a beblokkolt oldalakat valaki egyáltalán láthatja-e, látja-e valójában... Mert ugye, azért tanult az ember, hogy lássa, értse. Azt viszont elég nehéz megérteni, hogy ki akar és akart az oktatás, a tanítás útjába állni, ki akarta nem csak a fejlődést, fejlesztést, de még a létfenntartást is tönkretenni, tudván, hogy az amúgy is ingyenes lapok hatalmas kiadásokkal, munkával járnak. Amit ugye, inkább a két évtizedes szótlanságom után majd inkább máshol szeretnék ecsetelni.

Ezek az internetes jegyzetek kivételesen gépelés után kerülnek kézírással történő feljegyzésre... A tapasztalat amúgy is azt mutatja, hogy nem csak a levéltáros egykori szaktársaim, kollégiáim lopnak, vagy loptak, az őket költöztetőknél is dívik a hadd nézzem meg az albérlőm, alkalmazottam családfáját, utánam kiviszem, stb.stb.. A cikkekben meg hozzáférésekben, engedélynyilvántartásokban és természetesen a történésekben minden megjelenik.

Nos, maradjunk immár a témánál inkább, bár amint látszik, az események és következmények elválaszthatatlansága minden irányban nyilvánvaló.

Azt szoktam mondani én magam is, hogy: akinek nem inge, ne vegye magára... De ennek is több jelentése lehet. Ugyan már, akinek inge, az öltözzön fel végre rendesen!

Tudniillik lehet ennek olyan tartalma is, hogy lopott cuccal ékeskednek egyesek...vagy mást vesznek fel helyette, vagy másét veszik magukra, akár szó szerint is...

Ejnye no, már megint ez a nyelv, logika, jelentéstan... Igen. Ez az élet rendje.

Térjünk vissza inkább konkrétan a banki témákra.

Annak idején, a folyószámlák, számítógépek kevésbé elterjedt világában, az ezerkilencszázas nyolcvanas és kilencvenes években még kicsit más volt a helyzet. Lyukkártyás rendszerekkel, mechanikus írógépekkel, vagy félig elektronikus készülékekkel. A számítógépekből csupán egy-két darab volt. 

2021. augusztus 20. 07:15

Folyt.

17:35.

Ezek működése már akkor pénzt, valamint több tanulást, képzést igényelt. Minden területen, hiszen a matematika, a számrendszerek, valamint a grafikai ismeretek is jelentősen szükségesek ezekhez, beleértve a nyelvi ismereteket is. Nem mindenki tudta és tudja megcsinálni, a hibás logikai gondolkodás hibás programozást, hibás programokat eredményez.

Lassan terjedt el a katonai alkalmazásokból, a honvédelmi, űrhajózási területek felől a média, majd a közszférák, később pedig a közélet, magánélet területei felé, az oktatásban használt eszközök révén is.

Természetesen, a műszaki világban, az építészetben, a gépgyártásban jóval előbb kerültek alkalmazásra, s minden terület másképpen fejlődik. Nagy húzóerőt jelent a térképészet, a haditechnika. 

A banki, pénzügyi alkalmazások a telefon változásával szintén specializálódtak. Talán nem eléggé.

A biztonsági rendszerek ma is átjárhatók, olykor a kezdő gyerekek magasabb szinten vannak, mert frissen tanulják, s az új dolgokhoz a régieket is érteni, tudni kell, utána kell járni.

A drónok, a dróntechnika a katonai alkalmazásból a régészetnek, mezőgazdaságnak is fontos eszközévé vált a térképészet, a geológia után... Ma már egyre közkeletűbb magán eszköz is.

Sajnos a pénzek éppolyan gyorsan tűnnek el, mint amilyen gyorsan egy alkalmazás fejleszthető. A hibákat itt az okozza, hogy az állami és magáncégek, az oktatás sem képes alkalmazkodni az akár havi szintű szoftverfejlesztések követéséhez. Ezek komoly működési gondokat generálnak mind az államigazgatási, igazságszolgáltatási, mind pedig az egészségügyi és más rendszerekben, nem csak a térképszoftvereknél. 

A szoftverhibák miatt, amelyek a legújabb telefonon és a félmilliós gépen is jelen vannak, ugyanúgy nincs kedve a jó képességű embernek sem dolgozni, mint a rossznak, hiszen a hibákat észreveszi, s majdnem óránként, tíz percenként el kell küldenie egy hibajelentést, amely elküldése komoly adatmennyiséget jelent, és foglal az adott készülékeken is.

Ízelítőül talán az első részben ennyit elég említeni, hiszen nem a rosszról szerettem volna én sem írni ezen a szép utónyári ünnepnapon. De, haladni kell.

A ma készült képek a közösségi médiákban az oldalaimra felkerültek, a honlapra később próbálom felszerkeszteni.

Szeged, 2021. augusztus 20. 17:58.

Lövey Varga Éva: Ingyom-bingyom...1. rész Botrány a köbön, avagy a meglepetés kelleme nem mindig pozitív?

 

Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban/ Archeologist in the Lurch

Ingyom-bingyom...1. rész
Botrány a köbön, avagy a meglepetés kelleme nem mindig pozitív?

Sokan írják: "Amit elkezdtél, fejezd be!"; "Csináld, amit lehet!"; "Csináld, amíg lehet!"; "Soha ne engedd, hogy lebeszéljenek a céljaidról azok, akik nem érték el a sajátjukat"!... s így tovább.
Mennyire igaz szállóigék, alapigazságok ezek a kijelentések! Sokan gondolkodhatnak el rajta. Sokak szeme szalad át a sorok felett, elfogultság, és sok más kifogás, indok, ok miatt, hatástalanul, eredménytelenül vetődnek papírra, író-, számítógépre sorok. Elsősorban az azokat olvasó, vagy saját rossz tapasztalataiból kiinduló rosszindulata miatt, avagy antiszociális, etikátlan jelleme, esetleg spontán visszafogott döntései, vagy azon elképzeléseik miatt,  amelyek korlátokat állítanak a megoldások elé.
Sokat lehetne szociológiai, pszichológiai, pszichiátriai elemzésekről, elméletekről írni. Sajnos ezen módszer-, és elméletkifejezések jócskán negatív tartalommal teltek meg az évtizedek során, s az elnevezések nem takarják jelentéstanilag, módszertanilag az eljárások, módszerek jellegét. A visszásságokat az is fokozta, hogy kifejezetten büntető jelleggel bír, és alkalmazzák, valamint egyértelműen gyógyszerhez, kényszerhez kötik, akkor is, ha jó képességeket találnak és fejlesztenek.
S utána a hozzá nem értők viselkedési viszonyaival lassan átírják a pozitív eredményeket negatívvá.
Nem írhatok le közérdekből sem személyi vagy hivatali irat adatokat, de a visszaélések a BM, Kormányhivatal, a kórházi és klinikai, háziorvosi egészségügyi nyilvántartások adataiban éppoly gyakoriak, mint a gyámhivatali-szociális vagy a telefonos-internetes hálózatokban.
Mindezek ellenére sem a törvényhozás, sem a bűnüldözési szervek nem alkalmazzák, nem használják, és nem módosítják megfelelően.
Persze, ez többnyire etikai szint függő, amely fogalom a hibás szótári gyakorlat ellenére sem azonos az erkölcs fogalmával, s ezt a másfajta hangsor és az új kifejezés létrejötte is bizonyítja.
A megélt hibákat sokan nem bírják ép elmével, vagy visszaütés nélkül elviselni, s az igazságszolgáltatás visszaéléseinek tömege a példa arra, hogy megélni, felfogni oly gyakran maga az eljáró sem képes. Látni a hibákat csak az tudja, aki el is tudja képzelni, aki képes és akár adatokat és lehetőséget keresni, s tud választani mellé utakat, lehetőségeket.
Sokan egy életen át nem képesek a hibákat megbocsátani, vagy meglátni azt, hogy az adott hiba életen át hathat, s a felelősségszint hiányában hanyaggá, károkozóvá válnak.

A jelenlegi kormányhivatali, rendőrségi, bírósági visszaélések, melyek ugyanúgy képzetlenségek, beképzeltségek folytán jönnek létre, mint a hivatásos bűnelkövetők, s azok szervezeteinek visszaélései, gyakorlatilag semmiben nem különböznek, hiszen a hibázó munkáját másnak kontrollálni, helyesbíteni kell.
A jó munka követelménye nem csupán egyéni érdek, de családi, baráti, és társadalmi is.

A véleménynyilvánítás azonban egyik esetben sem egyenlő a vitával, a vita pedig nem szabad, hogy egyenlővé váljon az elnyomással, a terrorral, a lehetőségek és a megoldások, akár a megbocsátás, a hiba belátásának megvonásával. Természetesen ugyanakkor elfogadhatatlan az etikátlan, károkozó, hátrányt okozó, kényszerített megoldás is, az ekkor is támadó értetlenül hagyása, tévedésben megtartása.

Jól tudja mindenki, ha ilyenkor a másikat magára hagyja, a kitalációk gyártásával, a lehetőség megvonásával taszít egyet rajta lefelé a lépcsőfokon, a spirál mélye felé, adott esetben az élet helyett a halál felé.

Megoldás ott van, ahol egyeztetés, kompromisszum, belátás van.

Ahol nincs tisztességes adatáramlás, ott nincs igazság, nincs igazságszolgáltatás, megoldás sem, a hamis büntetés a büntetőre is visszahat, évtizedekkel utána is. Halála után is, a társadalmi megítélés, az igazság kiderülése folytán.

Ennek szellemében még mindig bízom abban, hogy aki ezeket a sorokat akár rögzültségei, hiányosságai, más tudásszintje vagy neveltetési hiányai, etikai szintje miatt nem érti, a hibákat nem másra fogja, kezelni fogja önmagát, hiszen ha valamit nem ért, arról nem az író, nem a tanár, nem a szülője vagy a sarki árus tehet, kizárólag ő maga. S azt, hogy mikor, mit nem ért, hol nem érti, azt neki magának kell megkeresni, megoldani, változtatni...

Szeged, 2021. augusztus 18. 19:58

Lövey Varga Éva: Nézelődünk és elemzünk 1. A régészeti leleteken át, a térképészeten s az ingatlanjogon keresztül a pszichiátriáig, és orvostanig

Lövey Varga Éva

Botrányköny részekben és Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban / Archeologist in the Lurch

Nézelődünk és elemzünk 1.

A régészeti leleteken át, a térképészeten s az ingatlanjogon keresztül a pszichiátriáig, és orvostanig

Napokon keresztül nem volt időm, akaratom, sem szándékom a történtekről, a kutatásokról írni, oly sok és olyan kemény csalásokat tapasztaltam meg a napokban, a szakterületeken történt visszaélések miatt, következményként, még akkor is, ha korábban semmi közöm nem volt ezekhez. Viszont lassan mások vagdalkozásai viselkedészavaros ismeretlen arcú támadásai, avagy az okirat és más hibák után összeszedi az ember a hiányzó adatokat az értelmezésekhez.

Azon gondolkodtam, ha már végig kell az okiratokkal visszaélő hamisító rendőrök, kormányhivatalnokok, bírók, orvosok, egészségügyi dolgozók, kibervédelmisek, kormányőrök, TEK-esek, egyházi emberek, tolvajok, stb. (már mindenre kiterjedően) miatt szedni és igazolni az anyagokat, kutatásokat, az általuk tett hamis vádak és a nyilvános hazugságok miatt, sem törvény, sem közérdek nem áll útjába annak, hogy a nyilvánosan rágalmakat szóró hazug csalók ellen az ember ugyanolyan nyilvánosan lépjen fel, és hozzásegítse a valósághoz az érintetteket, a további hibáik és visszaéléseik tömegét megakadályozza, mind egyéni, mind közérdekből kifolyólag.

Úgy gondolom, itt már minden jogász és orvoskollega, s a többiek is szemezgethetnek az adatok, információk között.

Összevontam a blogokat, mert egy témához készültek, kiegészítésként, közös oktatási érdekkel, közös, jó irányú jogi célzattal, amely a fejlődést, s nem a töménytelen mennyiségű visszaélést, avagy jogszabályi, törvényhozási hátrányokat szolgálja.

Ugyanez volt a cél az űrhajózási-klimatológiai, térképészeti, a régészet és honvédelem céljait is használó kutatásokkal, dolgozatokkal.

In medias res kezdtem mindent. Félve attól, hogy ha rossz kezekbe kerülnek az adatok, túl sok lesz a visszaélés, az emberek etikája nem azonos módon fejlett, nem azonos szintű, és nem azonos módon fejleszthető...

Ennél nagyobb gondot csak a saját szándékok és célok egyéni kitűzése jelent.

Mivel eljutottunk oda, hogy mindenem eltüntették, és aligha védelmi céllal, mindenütt csak visszaélés, lopás látszik, a zaklatásokon, fenyegetéseken, az ellenem elkövetett gyilkossági kísérleteken, pénzügyi, ingatlan és mindenféle más csaláson rég túlvagyunk, s a szakmáim által megengedett határokon is túllépett az ügyek jó része, döntöttem. A vádaskodásokat visszaigazolva teszem világossá a visszás helyzetet, a hamis tanúzásokat.

Nem tudom, valójában mi fog belőle kisülni, de azt elárulom, magyaron kívül jelenleg más nyelveken nem vagyok hajlandó sem megszólalni, sem írni, sem válaszolni. Minden okom meg is van rá, a nemzetközi érintettségek ellenére.

Aki valóban érteni szeretne mindent, magyarul is tanulnia kell, ha magyar, akkor is. Nem csak Szende Aladár, vagy Wacha Imre, akár Kálnásy László, Szikaszainé Nahy Irma, vagy akár Szathmáry István professzor szintjén.

Hallgatok, s mindaddig hallgatni fogok, míg az elmondott történetek után minden adat helyre nem kerül az érintett polgári, büntetőjogi, banki jogi, nemzetközi jogi, szerzői jogi területeken, a jogász, orvos, gyógyszerész, régész, matematika, stb.: azaz minden szakos diploma és a képzők esetén is. 

Nézelődéssel kezdtem, én is. Kerestem az érintett, érdeklődésnek megfelelő anyagokat, dolgokat.

Soha nem támadtam rá senkire, hallgattam. Aztán az elmúlt években jócskán ért támadás, akkor sem igen szóltam vissza, nem védekeztem, kerestem az okokat, vártam arra, hogy az illetők magyarázatot adjanak, válaszoljanak, ismertéssék a bennük történt dolgokat, stb., stb. ... Sosem történt meg, s mivel az űrt kitölteni nem fantáziával szeretném, igyekszem ismertetni az adatokat, azt, hogy a tetteik és következményeik, a mulasztásaik és következményeik miatt mit gondolok, mi történt, és mi történhet.

Nem hagyhatok, nem tudok kihagyni senkit és semmit. Akkor sem, ha csupán a szakmai tényekre hagyatkozik az ember, akkor sem, ha az érthetőség kedvéért, a megértések miatt érzelmi és más adatokat is nyilvánossá kell tenni. 

A hátam mögött bárki hazudozhatott.

Utoljára Báthory Erzsébettel követtek el ilyet a történelemben, hogy minden kommunikációját és életfeltételét lezárták, megfosztva minden érintkezéstől.

Ez már akkor is emberi jogokat sértett, ma viszont túl megy az Emberi Jogi Bíróságok, diszkriminaciós vagy akármely más bíróság jogkörén, az én adataimmal együtt.

Semmi esetre sem engedem és engedhetem, hogy összecserélt, meghamisított adatokkal védelem helyett visszaélésekkel járjon el bárki a világ bármely pontján.

Én csak kis pont vagyok a világban, a világűrben, a világok közt pedig még kisebb. De talán a képességek, amiket kaptam, nem elhanyagolandók, nem véletlenek, s semmi esetre sem a bűnpártolásokhoz, vagy a semmittevések világához működnek vagy működhetnek bérletként.

Haragudhatnék, s kellene is. De ez a világ valóban nem úgy működik, ahogy egyesek bármely vallási, pszichiátriai vagy pszichológiai, filozófiai vagy neveléstani területen gondolják. Sajnos azzal, hogy a következményekre kíváncsian elnéztem dolgokat, vártam azok következményeit a megfelelő megoldáshoz, én is hibáztam. De talán nem is annyira. Veszélybe sodortam magamat, s azokat is, akik sajnos más képességgel, tanultsággal másként gondolják. Sokan hajtogatják, hogy nincs különbség aközött, aki tanul, s aki nem tanul. De, van. Másként fog élni, dönteni, érteni, felfogni. 

Az ember nem visszaütve még jobban tönkretenni akar, ha jó. Gyógyítani, vigyázni, fejleszteni. Önképzéssel is lehet, kell is tanulni, de olykor ez nem csak hosszabb idő, de jóval másabb út és tapasztalat.

Nagyon személyes dolgokat is el kell mondanom, mert egy bíró működése és működtetése, egy orvos, pszichiáter működése jóval másabb. Ha azonban több szakmát szerez, ő maga is meg fogja ezt érteni, látni.

S talán ennek láttatása a törvényeken kívül mást is igényel, nem csak törvényhozási, szociológiai ismereteket.

A különfe vallások évezredes tapasztalatai, a néprajz, a filozófiai rendszerek ezt a célt is szolgálják.

Nem könnyű eset, mikor úgy tűnik, az ember mindenkivel harcol, szemben áll, s egyedül van az érveivel. De: Bláthy, Einstein, Bólyai, Semmelweis és sok más ember is egyedül állt vele, Marie Sklodowska, Mdme Curie is, sok más felfedezővel, tudóssal a világon.

Úgy tűnhet, nem a témáról beszélek. Úgy tűnhet, túl hosszú minden. De lassan az emberöltő hosszával birkózván így is néz ki a valódi helyzet.

A megértésekhez nem csak a történelmi, régészeti, földrajzi, geológiai, kémiai fogalmakhoz kell érteni a jogon, antropológián vagy orvostanon, kémián és fizikán kívül. Nem árt elmélyülni a művészet, művészettörténet rejtelmeiben, valamint a filozófiában, logikában, a nyelvekben és az írások történetében is. Okkal hangsúlyozom.

Az évek során végig lehetett követni a hekkerként is működő tolvajokat a viselkedések, reakciók, a meghozott döntések (jogi, politikai is), egyéni döntések, válaszadások, emberi és embertelen viszonyulásaik alapján is.

Több területen beszéltem már a történelem, a régészet fogalmáról, amely a néprajzosoknak is kötelező tananyag, s a művészettörténet, klasszika-filológia, a paleontológia, valamint sok más tudomány is használja. 

Nos, az alapok megértése, a jelentés, a célok elengedhetetlenek a világ történéseihez, a következmények tárgyalásaihoz, s a jövő előképeihez, a célokhoz és elképzelésekhez.

A régészet írott és íratlan forrásokkal egyaránt dolgozik. A lelőhelyek pontos felderítéséhez, feltárásához nem csak földrajzi, térképészeti, geológiai adatokra van szükség.  Ezek a munkák összességében nem csak környezetjogi, de ingatlanjogi ismereteket is igényelnek, a polgári, örökségvédelmi, szerzői és büntetőjogi ismereteken kívül. 

Nagyon gyakran leszármazási, genetikai adatokra is szükség van. Természetesen ezekben az anyagokban minden más adat és információ előkerül, helytörténeti, helyismereti és családtörténeti keretekkel, oklevelek, bírósági anyagok is.

Sokan azt hiszik, hogy a régészet egyfajta kincskeresés, hobbi, vagy a művészetet "szemre hasonló, annyit ér, olyan korú" alapokon lehet végezni, vagy, ha a biztonsági őr, építész lenyúl valamit, hozzányúl, azt egy képzett régész nem veszi észre, nem fedezi fel.

De, felfedezi, tudja.

Sok lelet lelőhelye csalások miatt ismeretlen, amivel nem csak az értéküket vesztik el, de korhatározó, avagy népesség, népcsoport határozó szerepüket is.

Nagyon gyakran - szakmai berkeken belül és kívül is-, a tolvajokat, visszaélőket vagy a simlis embereket éppen pszichológiai, pszichiátriai alapokon lehet megkeresni, megtalálni. Feltéve, ha valaki valóban ott is becsületes, nem alkalmaz nem megfelelő elveket és módszereket, s nem az a célja, hogy halálig büntessen és tönkretegyen, hanem gyógyítson, emlékeztessen, fejlesszen, megmutasson.

Szomorúan látom évtizedek óta, hogy a dolgok sehol nem úgy mennek, nem úgy működnek.

Keményen gond van az orvosi oktatásban, a neveléstudományban is. 

S minél inkább nem hajlandó valaki tanulni, tanítani, az ismereteket megszerezni, elsajátítani, s azokat továbbadni, annál inkább ez lesz a helyzet.

A pszichiátriai visszaélések bírósági, jogi elszaporodása komoly problémákat jelentve inkább emlékezetvesztéssel jár, mint hogy segítség lenne. A fenyegetés, fenyegetettség sok esetben olyan embereket ér, akik elszenvedtek, s nem elkövettek valamit, ami helytelen...

Vagy mások hazugságainak, rossz emlékezetének, a hasonlóságoknak áldozatai.

Nem először hangsúlyozom, gyerekkorom óta tanítom, hogy a gyógyszerek többsége inkább egy időre megváltoztat fizikai-kémiai folyamatokat a szervezetben, eltol, de az anyagok többsége nem épül be. 

Honnan is tudná, tudhatná bármely orvos, vegyész, hogy pontosan milyen mennyiségű hiány lépett fel egy szervezetben abban a pillanatban, s mennyi pótlást igényel? 

Az isteni kéz, ha sokan nem is hisznek benne, valahol a fizika, kémia határai felett lebeg.

Azért írtam le mindezt, hogy aki hazudozott, hazudozni kezdett irigységből, s rosszat tett, s okozott, belássa végre minden kényszer nélkül a tévedéseit, s forduljon meg végre, mielőtt végleg késő lesz.

Tudom, jóval nehezebb olykor, ha valakit harcra, fegyverre neveltek, vagy mindenben pszichiàtriai tüneteket lát, s elfelejt tanulni, szeretni.

Mégis, talán nem csak én gondolom úgy, hogy a belátási képesség nem csak szidásra vagy éppen káromkodásra, negatív dolgokra kell, hogy megváltozzon.

Számtalan módszere van a befolyásolásoknak is.

De, higgye el mindenki: nem mindig, nem mindenkinél, nem ugyanaz a módszer működik. Az ember önálló, egyedi lény, s nem skatulyázható be, nem sorolható be halmazelméleti kategóriákba sem, csak bizonyos fokig, mértékékig. A határok pedig nehezen állapíthatók meg.

A társadalom többsége igényli, kiköveteli saját, vagy mások büntetését. De mi van, ha nem azt bünteti, nem azért, mert nem akart és nem tud elképzelni igazságot, nem ért, s nem hisz el mást?

Szeged, 2021. augusztus 14. 14:51

Lövey Varga Éva Családfakutatás, nyomozás és jogi diplomavisszaélések

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben & Seudo_ Mindent Bele & Régész a pácban / Archeologist in the Lurch

Családfakutatás, nyomozás és jogi diplomavisszaélések

Pillanatokon belül lett teendőm a hírhedtté vált egykori informatikus családok után, amikor is rájöttem, hogy egy halom bírót, jogászt, orvost és egyetemi tanárt megvezettek a telefonos informatikai és diplomakód, ETR és Neptun hibákkal, és nem csak az okiratcsalások vannak jelen az anyagokban, hanem a családfakutatások levéltári anyagai feltárják a jogi karokon lopók, fenyegetőzők, az orvosi kezelésekkel a költözéseknél visszaélők nevét is.

Komoly, nagy hírű bírók és ügyvédek, orvosok gyermeteg szinten levő hamisított eljárásainak anyagai ütik egymást, mintha bizony a jogi karon nem logikából vizsgáztunk volna egykor. 

Az a legkisebb hiba, ha valaki nem tudja a törvényeket, vagy nem érti meg pontosan, mi van odaírva.

Így nem is csodálkozom azon, hogy hasonló szinten hoztak etikátlan jellegű, a haza és a nemzetek közötti kincsek, értékek védelmét tönkretevő eljárások, s tíz évig nem lehet helyrehozni az elmebeteg bíró adatcserés hazudozásai utáni jogvédelmi és pénzügyi csalásokat, a becserélt gyerekeket stb.

Töprengtem, hogy mennyire érdemes közérdekszerűen hozzányúlni, de ahol oroszországi és török visszaélések fordulnak elő kínaival, koreaival meg amerikaival, kezd kétségem lenni abban, hogy a Seuso az horvát meg szerb csalás, vagy akár angol lenne...

S kezd olyan érzésem lenni, hogy a leírtak ellenére meg a hamis, szakdolgozónsk meg nem ismerhető anyagok ellenére itt az angolok nem csaltak, inkább védeni akartak valamit...

Ezt támasztja alá a most kiadott más témájú büntetőjogivá hamisított okirat is, amelynek kiadása egyszerre fogja magával vonni a kormányhivatalnoki és fiatalkorúak büntetőeljárásának bírójának mentelmi jogának megszüntetését, valamint jó pár rendőrkapitány leváltását vagy lemondatását is.

Ez jelenleg csak feltételezhető eljárás a Seuso és régészeti, restaurátori, szociológiai, irodalmi, klasszika-filológiai, történelmi, jogi, informatikai, vegyészeti, fizikai, környezetvédelmi, matematikai szakdolgozatokkal, könyvtári jegyekkel való visszaélések miatt, melyek értéke 12-25 évre visszamenőleg meglehetősen nagy, és sok országra is kiterjedhet.

Főképpen azért, mert életveszélyes fenyegetések és hátráltatások, katokozasok csak jogi-szociológia és régészeti területeken, orvosi területeken hangzottak el, ahol mindenütt nagy a tanúk száma, és a banki visszaélések, egyetemi oktatói munkaltatói jogviszonyokkal való visszaélések mennyisége.

Ehhez képest sem Facebook, sem Google sem más szolgáltatói kontaktok sehol nincsenek, és 10 éve nincs a sokat szidott BM informatikai rendszer az egyetemi rendszerekkel korrigálva, lecserélve...

Az ügyész meg továbbra sem olvas a bíróval 1 terra anyagot el 54 nyelven másnapra, hiába próbálja az okiratra ráhamisítani.

Szeged, 2021. augusztus 10. 23:55

Lövey Varga Éva Útkeresés megoldások felé. Seuso Mindent Bele

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele & Botránykönyv Részekben

Útkeresés megoldások felé...

Kicsit a fizikai valóság kötötte le a napot, közben gondolkodni is kezdtem, nincs hely jegyzetelni. Minden betelt, sérült.

Mivel a jogi visszaélések miatt az egyetemi és más egykori anyagokhoz, több laphoz nem férek hozzá, pillanatnyilag más megoldást kell találnom.

A nagy dömpingben csak az maradt el, hogy nem csak Borhy László hazudozott 2012 óta az ELTE-n, az informatikai visszaélések Magyarországon érintik a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, a Szegedi Tudományegyetemet, a Miskolci Egyetemet, a CEU rendszerét, a Corvinus Egyetemet, a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetemet ugyanúgy, mint a Nagy Ders által vezetett kancelláriai informatikát a Pécsi Tudományegyetemen. 

A lopások nem csak a beadott dolgozatokra, de az általam készített videókra, más anyagokra is kiterjedtek, és ahogyan sokan tapasztalták, érintették a teljes, az egyetemek támogatására létrehozott laprendszeremet is.

Nem kertelek, mert nincs mit. Sokan hazudoztak rólam is, még a szemembe is hazudtak, s a megbocsátások ellenére éveken, egy évtizeden át folytatták tolvajkodásukat, hazudozásaikat az okirathamisításokra építve. 

Általában annak kell igazolni, akinek problémája van a másik jogsértéseivel. 

Mivel az esetemben ez szinte kifogyhatatlan mértékké vált a táskában a lakásban levő több terrabyte anyaggal, amit majd napi 24 óra alatt készítettem, nem is érdemes a nem nyomozó, hazudozó rendőrökre, a csaló, olvasni nem tudó, s adatokat, sőt, eljárasokat és személyeket cserélő bírókra, ügyészekre számítani, vagy a becserélt képzésű szakértőkre, orvosokra, akik hagyják ellopni a kutató régészeti- genetikai

- kémiai-fizikai vizsgálatait, avagy szó szerint más diplomájába, disszertációjába teszik, kérdezés nélkül. Nem csak a bosszantó szó érvényes megállapítás.

Mindenesetre az informatikai hibák nem kezeltetéseihez, a becserélt szakos felvételikhez, egyetemi munkaviszonyokhoz az email rendszerben levő kancelláriai letiltogatások ellenőrzések helyett, adott esetben a honvédelmi rendszerek rendőri utasításra történő elmulasztásaihoz - utána 7-8 évvel is érzékelve a hekkelt rendszereket, -  önmagában a jogilag butaságot író ügyintézők, ügyészek, főügyészek, rektorok és dékánok informatikai nyomozási hiányosságai, vagy nem létező nyomozásaihoz hatezer és több esettel majdhogy nem lehetetlen hozzászólni bírósági eljárásban.

Beleértve, hogy a csinovnyikok felbérelt hülyeségeivel nem csak a nyomozati munkákat, a gyerekszüldtéseket és családfákat is tönkretették.

Magyar szakosként, nyelvszakisként kimondottan imádom, mikor valaki azt írja le, hogy: "Nem tudom értelmezni, nem vagyok képes értelmezni, megérteni."

Ha eldöntöd, kedves ecsém meg bátyám-uram, az elmés elméd teljesíti is a kiadott parancsot. Ha rosszul működik, akkor még ferdén is, egyéb nyalánkságokat generálva neked és környezetednek. Mindenesetre, ha te nem tudod értelmezni, amit olvasol, szerinted ki fogja tudni helyetted? Kiveszi a koponyádból a kis agyacskádat,  és azzal fog gondolkodni, helyetted? Vagy, hogyan képzeled? Formalinba áztatva elraktározza, míg végre fogsz egy szótárt, és a megfelelő jelentéseket kiválogatva, megtanulva végre tíz évvel utána megérted?

Aligha van idő egy bíróra, egy tanárra, egy laborosra ennyit várni, mikor azonnal lépni kell, hogy a szél el ne vigye, az eső el ne áztassa, a határon átlépjen, stb.

Nos, hát, ilyen ez az élet, a tudással meg az elmével. Aki mulaszt, vagy hazudik, félrecsap, az majd issza a levét később, mikor annak a másiknak a bizonyítéka mégis nyilvánossá válik, adott esetben a megbocsájtást nem akarja már gyakorolni az etikai határokon való átugrálások miatt, nehogy megvakuljon attól, amit lát(ott).

És, persze, egy ország rendszere az Oxford, Berkeley, UCLA, stb. Egyetemekkel azonnal a világ minden táján érintett. Mert a cserék száma tovább is adódik.

Az ember meg visszatartani igyekszik magát a károkozástól, meg mások károkozásaitól is.

Erre csak azt mondhatjuk, hiaba van lecserélve a rektor, ha minden visszaélő tanulmányi előadó, vagy tanszéki titkár a helyén van, aki lopott, cserélt, meg nem tud két, adott esetben hatosikreket megkülönböztetni.

A kérdés, ennyi kimondhatatlan visszaélés után mi a nagyobb büntetés? Meghagyni a csaló kutatókat a csalásaikban, vagy a tolvajokat a hitben, hogy nem éri őket utól a büntetés, esetleg a bírót abban a hitben hagyni, hogy bármikor lehet buta, etikatlan csaló, és hozhat elmebeteg döntéseket, mások háta mögött, tudás, adat, egyeztetés és megbeszélés nélkül?

Szerintem érdemes néha felmérni, milyen szavak szökkennek szárba nyelved hegyén, mik ragadnak bele, és milyen mondatok hagyják el fogaid kerítéseit.... Adott esetben valaki érzékenysége az ima határát átlépve rajongásig léces kerítést készíthet belőle, őrön innen, államtitkáron meg alkotmánybírón túl. 

Határokról pedig nehéz fogalmat alkotni ott, ahol nincs megfelelő módszer és lehetőség.

Mindenesetre, látszik, itt általánosan beszélni igencsak kevés, az csak félreértést okoz, s elhiteti azt, hogy aki balfék volt, az kitüntetendő, dicsérendő. Vajon? Megéri a keresztrefeszítés?

Szeged, 2021. Augusztus 08. 00:44

💙🍀🌎🌹💙🎶🎶💙🌹🌎🍀💙

Lövey Varga Éva: Kutatói adatrendszerezések - Életrajzok, oktatók, kutatók és segítőik - Néhány szó általánosan

Lövey Varga Éva: Seuso_Mindent Bele & Botránykönyv részekben

Kutatói adatrendszerezések - Életrajzok, oktatók, kutatók és segítőik - Néhány szó általánosan

A tegnap látott adatok után a nyugalom melletti kíváncsiság, az összefüggéseket kutatói logikai járhatóság útkeresései mellett hunytam le a szememet én is a nehéz nap után éjszakára. A problémamegoldás igénye azonban olykor ilyenkor sem kapcsol ki, ha veszélyhelyzet jön létre. S ezt nem csak az orvosi végzettséggel (is) rendelkező kollegák tudják.

Talán szerencsére -  olykor saját szerencsétlenségükre, -  a kutatók többsége nem rendelkezik olyan emócionális érzékkel, akkora ismeretkörrel, mint én, s nincs is meg a kellő önérzete ahhoz, hogy a kutatásokat megfelelően kritikával, valóságérzékkel szemlélve érintse.

Kevésnek tartottam, tartom a megmaradt 9 szakmámat, a rálátási képességet is a valódi értékelésekhez, a kualakult társadalmi-szociális helyzettel együttesen. Minden bizonnyal ez a tönkretett, az utazáskor, a kormányhivatalban, polgármesterikben, levéltárakban, Akadémián, Országházban, Múzeumokban, könyvtárakban, albérletekben, kollegiumokban, állomásokon és az utazás közben "eltűnt", ellopott táskáim miatt is van, nem csupán abból adódik, hogy kitűnő átlaga ellenére, különleges képességei kisebbítésére az embert leérékelni igyekeztek egyes emberek, nagyobb szájkapacitással vagy hangterjedelemmel rendelkező emberek. (Tudjuk jól, az ember szellemi lény, ha a szeme hunyva, akkor is érzékeli az elkövetőt, elkövetőket.)

Többnyire a kutatók többsége a leírásokból kihagyta, kihagyja a személyes részleteket, pedig olykor igen csak lényegessé válnak.

Éppen ezért kezdtem a hivatalos út járhatatlanságai miatt más, összetett módszerekkel kutatásokba, ismertetésekbe, amit sem egyes eljárók, sem egykori oktatóim vagy szaktársaim orrára nem köthetek a megfelelő adatok eléréséig. S talán ezzel mindenki, nyelvtől, vallástól, végzettségtől, családi vagy rokoni kapcsolattól függetlenül tisztában van. 

Olykor nem árt kockáztatni az embernek.

Ahhoz, hogy bármi eltűnjön, valaki rosszat kövessen el az ember ellen, látszólagosan bele kell, kellett egyeznie.

Hogy mibe egyezik bele, azt nem az önbüntetés mértéke határozza meg, ahogyan azt sok szakember lelki területen, nyomozásban kutatva képzeli, hanem sokkal inkább a célok elérése.

Ahogyan tévesek a szállóigék, mondások, a szövegkörnyezetükből kiragadott, más tartalommal megtöltődő idézetek nagyon gyakran, olyan tévesek lehetnek a jogi eljárások fogalmi tévedései, ha a jogász nem ismeri a nyelvet, a logikát.

Tudjuk jól, hogy a jogi felvételik mindig is történelem, magyar és idegen nyelv vizsgaanyagokból álltak, állnak.

Lehetne azt mondani, hogy ez a szakma felhígult, hogy a jogrendszerek, társadalmi rendszerek átalakulásaitól függően változott... De... Sok a "de"...

Ha megnézzük, valójában nincs olyan, hogy egy szakmában sok a végzettséget szerző, hogy létezik túlképzés. Bizonyos határokon belül igen, egy ember elméjének korlátaihoz, nem más igényeihez, vagy elvárásaihoz mérten...

Ahol egy évet, öt évet állnak az anyagok, vagy ahol az eljáró a megfelelő információt és képzettséget nem tudja megszerezni, ott gond van. Az anyagoknak pedig addig kellene "állnia", amíg minden szükséges más adat hozzájuk nem csatolható, csatolódik.  

Láthatjuk ezt a programozási nyelvek használatában és a nyelvi rendszerek informatikai kezeléseiben is. (Szörnyű hibák voltak, vannak.)

Talán a történtek megértéséhez legjobb az alapokkal kezdeni, kik kutatnak, kik tanítottak, kik tanítottak engem, és kik tanultak velem, mellettem, tőlem.

A többi gondolat, adat sorra meg fog jelenni mindenben. Elveszett anyagok, ellopott anyagok pótlása ugyanannyi, sőt, kétszer annyi időt vesz igénybe, mert a feljelentések, az eljárások, pontosítások, ismertetések, megértetések, a másik kiképzése több időt vesz igénybe, stb. 

A "tegyen feljelentést", meg "hiába tesz feljelentést", akkor "maga hülye" mondatokhoz csak ennyit előljáróban.

Aztán, most gyorsan nézzük meg az alap tudnivalókat, részletesebben, de nem teljesen: a gyorsabb haladás kedvéért!

Szeged, 2021. augusztus 07. 07:07

Lövey Varga Éva Köszönet

 Lövey Varga Éva

Köszönet

Köszönöm a támogatásokat, a biztatásokat. 

Kicsit elfáradtam a nap végére, annyi megdöbbentő adattal kellett szembesülnöm, hogy szinte leszippantotta az energiaszintemet teljesen, amit láttam a megjelent könyvtári anyagokban. Ha nem azt kellene elmondani, hogy egyéni hozzáférésekkel nem adhatta volna ki más, akkor talán nem lennék ilyen borzolt hangulatban, állapotban. Sajnos az ilyesmit már szó nélkül hagyni, lesütött szemmel tovább menni nem lehet. Amúgy is sokat dolgoztam, sokat hallgattam az elmúlt 20-30 évben, remélve, hogy a visszaélők csak észreveszik magukat, vagy hozzáidomítják a fantáziájukat a valósághoz, a teendőikkel együtt.

Sokan észrevették, hogy leálltam az anyagokkal, a munkákkal, a közlésekkel, a kutatásokkal, az oktatásokkal.

Ennek nem csak privát, közérdekű oldala is van.

Természetesen számba kell, kötelező venni mindent.

Örülök, hogy a munkáim nem csak nekem, nem csak a családomnak, hanem egykori tanáraimnak, volt szaktársaimnak, a kapcsolódó családfaágaknak és azok kutatóinak is éppúgy segítenek. Sokan el sem tudják képzelni, mennyi visszaéléssel, károkozással is szembesülhet az ember, s ez micsoda egyéni energiavesztéssel, kedélyingadozással, döbbenettel is jár néha.

Jól tudom, kellő szociológiai-pszichológia érzék is kell a kutatásokhoz.

Jóval könnyebben halad, aki tud és képes kommunikálni, nyitott a világra is.

A családfa adatok, a privát adatok egyesek kezében visszaélések forrásaivá is válnak, válhatnak, az adatvédelmi túlszabályozások viszont sokkal több kellemetlenséggel, visszaéléssel, károkozással is járnak, járhatnak.

Talán kicsit riadtan hátráltam ki a valóság elől, a politikai-jogi anyagokkal való visszaéléseket látva a családfakutatások során. Néha jobb lenne nem tudni, mi minden rosszat követtek el az ember ellen, ...a családja ellen.

Talán könnyebb azt mondani, hogy: "Összevesztem vele!" Noha egy szó nem hangzott el válaszként az ember szájából, nem támadott vissza, nem ütött vissza senkinek, stb. 

Hanem egyszerűen felmérve annak állapotát, lehetőséget adva a visszakozásra, döntésre, tényeket és állapotot megállapítva lassan tovább, odább állt.

A nyilvános kutatási anyagokat igyekeztem rendszerezni a honlapokon, hivatkozásokkal, gyűjtésekkel. Az adatok nagy része csupán anyakönyvek, iratok birtokában használgatható.

Túl sokat nem érdemes filozófálni, de a halálesetek megdöbbentő mennyisége és hirtelensége is valamilyen szinten extremitást sugall, hibák sorára, nem természetes folyamatokra, láthatatlan rejtélyekre utal. Elsősorban a kutatói hálózatok tisztátalanságára, az anyagok hanyag kezeléseire, valamint a személyes ellentéteket felvonultatókra is gondolok.

A baj gyakran nem jár egyedül, s aki nem rosszban nőtt fel, nehezebben is tűri, nehezebben is viseli az adatokat.

A Lövey név székely eredete valóban egyértelmű, a lövő, a lövők valóban az íjászok rétegeit jelentették. Egyre több kutatói munkában jelennek meg az Orszagos Levéltárban, Nyíregyházán, Tiszaszentmártonban, Sárváron, Pécsett, Szegeden, Debrecenben kutatott egykori anyagaim elméletei.

Nagyon örülök a becsatlakozó rokonoknak, a kapott ígéreteknek.

Nem válaszoltam mindenkinek mindenre mindig, a megszaporodó visszaélések, az ellenem elkövetett jogi csalások csökkentik a valódi oktatói, kutatói munka idejét, szándékos károkozásnak nyilvanulnak. Éppen ezért elnézést kérek, ha valami elmaradt, a hibás rendszerek miatt is. 

Mivel többen szóltak, csatlakoztak, nyitottak a kutatásokra, érdekli őket, valóban elővettem újra mindent, hiszen ennyi nézőpontból a családfa sokszakmás tagjai is kevésbé láthatták az anyagokat, s talán nehéz is lekövetni, ha valaki ellenáll, a hivatali munkákkal és a saját rokoni kapcsolatok terén is inkább nehezíti a munkákat. Pedig jól tudjuk, hogy a leszármazástan életeket menthet, átírhat történelmet, célokat, más életet is  teremthet.

A beszélgetések, az egyeztetés mindenütt mindenkit előrevisz.

Köszönöm hát, a támadások helyetti barátságot. A félreértések miatt a hivatali hibákból nem csak nagymamám vagy testvére, édesapám, vagy más csaladtagok hunytak el az elmúlt években... Ami ma is szomorúvá tesz, hogy életmentési indokkal is nehéz kutatói anyagokhoz jutni, a családfák tagjai pedig oly sokszor etetik egymást. Pedig rokonok, közös érdekekkel...

Szeged, 2021. augusztus 6. 22:40