2022. október 7., péntek

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "Nem kell az elég világnak nekimenni"

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"Nem kell az elég világnak nekimenni"


Sétáltam egyet én is az adóhivatal felé. Mint mindenkinek, nekem is kötelező.

Kicsit ingadozó az időjárásunk, pelerint vettem magamra, a fekete ruhámra terítve, kibontott hajjal. Ide-oda, de sok a probléma.

Semmilyen adatom gyakorlatilag nincs a helyén, sok munka mellett csak néztem... amikor egy-egy idegen minden kommunikáció nélkül rám támadt.


Annak idején alig tizenévesen egy békéscsabai lapba írtam különféle cikket, alkotást, amit leközöltek ugyan, de más nevén... Sok évvel utána a szerkesztő még megismert, s lassan ismeretségbe visszakerült más is. Sokáig nem tudtam, hogy a volt szaktársam veje lett a régi-új ismerősnek... Akiről az évek során - pont azért, mert visszamentem újra tanulni, hátha változott a felsőoktatási mentalitás, - kiderült, hogy az én anyagaimmal került külföldre, és akinek az engedélyem nélkül nem lett volna a titkosítással tűzdelt családfához hozzáférése.


Nem is tudom, hogy (nevezzük G. Tailornak) akivel összefutottam, hogyan, hogyan nem, a kérdésekre ugyan válaszoltam, de a mentalitás, testtartás, hozzáállás amit láttam, visszarettentett. Nem csak visszarettentett, megdöbbentett. Nem csupán képzett egyházi emberként.

Az irónia, ha jó, és fejlesztő, még érthető is. Ha gonosz, és károkozó, akkor már probléma van, nem csak szellemi berkekben, de etikaiakban is.


Ugyan, megkérdezte, hogy hogy van az ember diplomája, de ő nem tudja, amit én találtam. Erre a kérdésre hogyan is válaszol az ember a "TOP SECRET" felirat mellett? Ha nem emlékszel, nem tartozik senkire semmi, ha nem a jót pártolod... Tudniillik az első szó virág ami elhangzott tőle az volt, hogy: " Nem kell az egész világnak nekimenni". Nos, soha senkinek nem mentem neki, nem is fogok.

De kicsit másképpen nézem a világot, mint auditor, mint sokszakmás ember, és bár nem írtam, nem szóltam jogászok között tanulván és élve, elég sokat tudok és látok. S azt biztosan tudom, hogy aki hamisan ilyet állít, az nem csak levéltitkokat sértett, de még olvasni sem tud, meg értelmezni mondatokat, eseményeket.


Nos. A törvény az törvény. Abasári meg más átasoknál is. A kérelmező munkáját és anyagát másnak adni, családfa adatokat egyetemi tanárként hamisítani, bírói eljárásban csalni jogvédett nevekkel, cégnévként szerzői nevet másnak, másoknak adni ugyanúgy büntetendő. S aki védi magát, az nem nekimegy a világnak...


Ezt egy nyugdíjas újságírónak külföldön, belföldön a ministerek elnevezésének értelmével kell tudnia...


S mást is.. az etika mindig működik, akkor is, ha nem tanulta, vagy a jogász nem alkalmazza...


Lenn is, fenn is...


A NAV sorai messze nyúlnak így adóbevallások idején. Hibák ott is vannak. Informatikai is. Ezek után roppant kellemes volt egy a telefonos rendszeres biztonsági rendszerben lezárt fiókvédelem beindulását értelmezni nem tudó ügyintéző...


Ejnye-bejnye...Oxford meg a jogászképzés a Harvardig...

Csak tudott valamit az az egykori orosz haecker...


Bárcsak helyére kerülne az az adatvédelmi dolgozat, aminek csak töredékére adtak diplomát, azt is másnak, mint aki a valódi szerző volt... Hogy miért is? Mert nem jogi, informatikai volt a munka.. s nem szakdolgozat, disszertáció...


Nem engem sértettek meg a mai napon, hanem a magyar és nemzetközi felsőoktatást a jogszolgáltatás és igazságszolgáltatás fogalmaival, különbségeivel...

Aztán? A Rubintvirág, meg a Bíborvirág is hervadékony... Nem passzol rá a mentőmellény sem, de a golyóálló sem.

Viszont a szerzői név mindig erősebb a védjegyjognál. Halál után 70 évig, s az utódok igényeinek megfelelően véd. Akkor is, ha ezt a volt főszerkesztő nem tudja, vagy a más diplomájával végző eljárónak ez nem tűnik fel.


Kedved Tailor... Jó lenne olykor megfontolni, kinek-hogyan és mivel udvarolunk...Íly kedvesen...


Abasártól Rómáig... Vagy Oxfordtól a Berkeley-ig, mindenütt érvényes. Fedelesen is, meg halászosan is ugyanúgy, mint ásatagon, vagy akár kínpadon...


Az értelmezés és felfogás, a rend pedig csupán intelligencia kérdése... Neumann rendszerétől Övegesen át egészen a NASA vagy a világegyetem törvényéig. Mari vagy vepsze ugyanúgy nem mindegy, hogy Covid-19 panel vagy Covid-19 vírus.. Virtuális vagy biológiai genetika...


A világ határtalan...


A bíró is ugyanúgy lehet a régészeti leletek között, mint a király vagy a pap, esetleg a betyár...Nem csak lovag, orvos vagy rabszolga..


Ilyen a világ...Nem kellene felcserélni a védelem és vád, és a többi fogalmakat.


Nem kell nekem tanácsot adni senkinek. Végig is lehet közölni. A lopott anyagot a tolvaj úgyse fogja soha érteni. A szerző igen. S ő nem fog hibázni.


Van egy jó latin mondás, ami a Vatikánban is érvényes, meg minden köztársasági elnöki vagy kormányzói és királyi székben.


Non solum bonus videaris, sed sis.


Ha történelem szak mellett sem megy a fordítás, a többivel együtt mindenki megtalálja az Ab ovo usque ad mala kötetben is. Ez a következő fordítást adja: Ne csak a látszat szerint légy jó, hanem valójában is.


Bár, kétségem lett, te tudod-e mit jelent a jó? A skálán, amit matematikailag felrajzoltam.


Kezitcsókolom vagy szia... Az már lassan mindegy.


Szükség törvényt bont. S ez így lesz, míg világ a világ.


Szeged, 2021. május 14. 11:11

Lövey Varga Éva Római erődépítészet Szegedi Közéleti Kávéház előadás 2019 július 25 biztonsági

 (99+) Lövey Varga Éva Római erődépítészet Szegedi Közéleti Kávéház előadás 2019 július 25 biztonsági | Éva / EVE / EVITA (Lövey) Varga - Academia.edu



Lövey Varga Éva Római erődépítészet Szegedi Közéleti Kávéház előadás 2019 július 25 biztonsági

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "Nem kell az elég világnak nekimenni"

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"Nem kell az elég világnak nekimenni"


Sétáltam egyet én is az adóhivatal felé. Mint mindenkinek, nekem is kötelező.

Kicsit ingadozó az időjárásunk, pelerint vettem magamra, a fekete ruhámra terítve, kibontott hajjal. Ide-oda, de sok a probléma.

Semmilyen adatom gyakorlatilag nincs a helyén, sok munka mellett csak néztem... amikor egy-egy idegen minden kommunikáció nélkül rám támadt.


Annak idején alig tizenévesen egy békéscsabai lapba írtam különféle cikket, alkotást, amit leközöltek ugyan, de más nevén... Sok évvel utána a szerkesztő még megismert, s lassan ismeretségbe visszakerült más is. Sokáig nem tudtam, hogy a volt szaktársam veje lett a régi-új ismerősnek... Akiről az évek során - pont azért, mert visszamentem újra tanulni, hátha változott a felsőoktatási mentalitás, - kiderült, hogy az én anyagaimmal került külföldre, és akinek az engedélyem nélkül nem lett volna a titkosítással tűzdelt családfához hozzáférése.


Nem is tudom, hogy (nevezzük G. Tailornak) akivel összefutottam, hogyan, hogyan nem, a kérdésekre ugyan válaszoltam, de a mentalitás, testtartás, hozzáállás amit láttam, visszarettentett. Nem csak visszarettentett, megdöbbentett. Nem csupán képzett egyházi emberként.

Az irónia, ha jó, és fejlesztő, még érthető is. Ha gonosz, és károkozó, akkor már probléma van, nem csak szellemi berkekben, de etikaiakban is.


Ugyan, megkérdezte, hogy hogy van az ember diplomája, de ő nem tudja, amit én találtam. Erre a kérdésre hogyan is válaszol az ember a "TOP SECRET" felirat mellett? Ha nem emlékszel, nem tartozik senkire semmi, ha nem a jót pártolod... Tudniillik az első szó virág ami elhangzott tőle az volt, hogy: " Nem kell az egész világnak nekimenni". Nos, soha senkinek nem mentem neki, nem is fogok.

De kicsit másképpen nézem a világot, mint auditor, mint sokszakmás ember, és bár nem írtam, nem szóltam jogászok között tanulván és élve, elég sokat tudok és látok. S azt biztosan tudom, hogy aki hamisan ilyet állít, az nem csak levéltitkokat sértett, de még olvasni sem tud, meg értelmezni mondatokat, eseményeket.


Nos. A törvény az törvény. Abasári meg más átasoknál is. A kérelmező munkáját és anyagát másnak adni, családfa adatokat egyetemi tanárként hamisítani, bírói eljárásban csalni jogvédett nevekkel, cégnévként szerzői nevet másnak, másoknak adni ugyanúgy büntetendő. S aki védi magát, az nem nekimegy a világnak...


Ezt egy nyugdíjas újságírónak külföldön, belföldön a ministerek elnevezésének értelmével kell tudnia...


S mást is.. az etika mindig működik, akkor is, ha nem tanulta, vagy a jogász nem alkalmazza...


Lenn is, fenn is...


A NAV sorai messze nyúlnak így adóbevallások idején. Hibák ott is vannak. Informatikai is. Ezek után roppant kellemes volt egy a telefonos rendszeres biztonsági rendszerben lezárt fiókvédelem beindulását értelmezni nem tudó ügyintéző...


Ejnye-bejnye...Oxford meg a jogászképzés a Harvardig...

Csak tudott valamit az az egykori orosz haecker...


Bárcsak helyére kerülne az az adatvédelmi dolgozat, aminek csak töredékére adtak diplomát, azt is másnak, mint aki a valódi szerző volt... Hogy miért is? Mert nem jogi, informatikai volt a munka.. s nem szakdolgozat, disszertáció...


Nem engem sértettek meg a mai napon, hanem a magyar és nemzetközi felsőoktatást a jogszolgáltatás és igazságszolgáltatás fogalmaival, különbségeivel...

Aztán? A Rubintvirág, meg a Bíborvirág is hervadékony... Nem passzol rá a mentőmellény sem, de a golyóálló sem.

Viszont a szerzői név mindig erősebb a védjegyjognál. Halál után 70 évig, s az utódok igényeinek megfelelően véd. Akkor is, ha ezt a volt főszerkesztő nem tudja, vagy a más diplomájával végző eljárónak ez nem tűnik fel.


Kedved Tailor... Jó lenne olykor megfontolni, kinek-hogyan és mivel udvarolunk...Íly kedvesen...


Abasártól Rómáig... Vagy Oxfordtól a Berkeley-ig, mindenütt érvényes. Fedelesen is, meg halászosan is ugyanúgy, mint ásatagon, vagy akár kínpadon...


Az értelmezés és felfogás, a rend pedig csupán intelligencia kérdése... Neumann rendszerétől Övegesen át egészen a NASA vagy a világegyetem törvényéig. Mari vagy vepsze ugyanúgy nem mindegy, hogy Covid-19 panel vagy Covid-19 vírus.. Virtuális vagy biológiai genetika...


A világ határtalan...


A bíró is ugyanúgy lehet a régészeti leletek között, mint a király vagy a pap, esetleg a betyár...Nem csak lovag, orvos vagy rabszolga..


Ilyen a világ...Nem kellene felcserélni a védelem és vád, és a többi fogalmakat.


Nem kell nekem tanácsot adni senkinek. Végig is lehet közölni. A lopott anyagot a tolvaj úgyse fogja soha érteni. A szerző igen. S ő nem fog hibázni.


Van egy jó latin mondás, ami a Vatikánban is érvényes, meg minden köztársasági elnöki vagy kormányzói és királyi székben.


Non solum bonus videaris, sed sis.


Ha történelem szak mellett sem megy a fordítás, a többivel együtt mindenki megtalálja az Ab ovo usque ad mala kötetben is. Ez a következő fordítást adja: Ne csak a látszat szerint légy jó, hanem valójában is.


Bár, kétségem lett, te tudod-e mit jelent a jó? A skálán, amit matematikailag felrajzoltam.


Kezitcsókolom vagy szia... Az már lassan mindegy.


Szükség törvényt bont. S ez így lesz, míg világ a világ.


Szeged, 2021. május 14. 11:11

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Ius privatum et ius publicum

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Ius privatum et ius publicum


Valamikor régen még Dr. Molnár és Dr. Zlinszky keze alatt került az ember kapcsolatba a magán és a közjog fogalmával. A problémát csak az angol, svájci, Egyesült Államok beli és Ausztrál képzés után csak az jelenti, jelentheti, hogy mindennek nyoma vész meg máséba, másokéba kerül. Évtizedekkel utána már nyoma sincs a rendszerekben a felvételik féléves, éves iktatási rendszereinek darabjainak, vagy éppen a dolgozatokat egy évig tárolunk butaság-rendszerekkel, ahol diplomát három évre adunk. Ehhez persze az a magas intelligencia és etikai rendszer járul, hogy az egy félévben 120 kreditet jelessel teljesítőt visszaiktatjuk a következő félévben bukottnak, amikor közben új szakra is felvételt nyer, és eltöröljük zseniálisan a teljesítéseit meg a már meglevő szakját, vagy éppen a rokkantnyugdíjas vagy sérült gyerekkel összecserélgetjük a TAJ -kártyáját, amikor elköltözik arra a helyre, ahol ő lakott. Sorolhatnánk a Tanulmányi Vizsgaszabályzatok jogokat sértő eljárási rendszereit, amelyek dolgozat és jegyzetlopásokon kívül szakkollégiumi meg egyéb köztársasági ösztöndíj papírok lopására sarkallják az egyes hallgatókat, mivel nem tárolják az adatokat adatvédelemre hivatkozva. Így ha utána még öt évre rá az index mellett a diploma is ellopódik egy utazás közben, s még rájön egy informatikai hiba is, a Jóisten és minden szent se tudja megmondani kinek az adata mi volt, mikor oda többé a hallgató be nem teszi a lábát...

Nos, kicsit meggyötört a környezet engem is, megálljt parancsolt a természet... A telefont nyomkodva pihengettem, a letiltogatott, hibás informatikai rendszereken, és az ókori keleti meg római jogi órákra emlékeztem, majd utána a többi jogi képzésre, ...Szó ami szó, inkább kihagynám az oktatói felsorolást, helyeket. Tudniillik már 20 éve is csak próbálkoztam azzal, hogy a levéltárakban visszakeressek adatokat... De ezek is hiányosak, az egyetemi nyilvántartások mellett.

Nem csak a háborúk tettek benne kárt, hanem a szabályokat be nem tartó költöztetők, a vezetőikkel, vagy a figyelmetlen felhasználók is.

Nos, nem akaródzik a rosszat végig leírni, azt a rosszat, amiből mint a dominó másodfelhasználású játékainál, minden egy pöccintésre végigborul. Pedig kell. Mit mondjak. Én is szerettem volna csupa jóról beszámolni, de ha más rosszat tesz, olyannal akivel soha nem beszélt, nem lehet.


Az eufémia tehát szükséges velejárója az én írásaimnak is, hiszen nélküle már nem lennék az élők sorában, a tömegével másolódó tanári és a tanulói butaságok, vagy hasonló társadalmi megnyilvánulások következtében. Mert, tudjuk: a munkahelyen, az utcán, mindenütt a vezető viselkedése másolódik.


Szó ami szó, eszembe jutottak Zlinszky tanár úr tökéletes könyvecskéi, könyvei. Meg azok a dolgozatok, kutatások, melyeket 25 éve a Pázmányon, 20-10 éve az ELTE, 25 évnél korábban a Kossuth Lajos meg József Attila Tudományegyetemen meg a Janus Pannoniuson és a Miskolci Bölcsész Egyletben írt az ember. Meg amit utóbb a Pécsi Egyetemen összegyúrva újraírt. Okkal, okokkal unva meg a logikai és adatvédelmi hibákon kívül a többi visszaélést, elővéve az egyetemek állandóan sértett tanulmányi vizsgaszabályzatait, határozatait a polgári és a büntetőjogi, s más szabályozásokkal. Majd megállapítottam csöndesen, hogy címeres szamár vagyok az EU-pályázat nyertes munkáimmal, akár más munkajában landoltak, akár azt vezették be.

Csak gondolkodom, hogy emlékeken kívül mi marad egy embernek, ha az oktatási igazgató meg a bíró tanára nem tudja egy másik embertől megkülönböztetni, vagy ha a kórház véletlenül az exitált felirattal bespályzolja egy hűtőbe, majd kivéve hidegrázással felül a boncasztalon, a boncnok meg infarktussal esik össze, miközben ön kisétál az ajtón, hogy valami elmebeteg élve akarta felboncolni, miközben csak kímélve testét néhány órára kilépett belőle.


Mindenesetre, nincs olyan jogi szabályozás, ami hibás betartatás mellett jó lenne, vagy jó lehetne.


Dátumokkal, vagy anélkül: egy hanyag anyag százezer hibát is csinál.


A Magasságos csak nem hagyja elnézni a visszaéléseket, akkor sem, ha te mindig megbocsátasz a törvényei szerint. A megbocsátás fogalma ismét relatívvá válik. A hibák javítása vagy javítatlansága, a nemtörődömséged pedig extrém történéseket generál.


Nos, talán könnyebb lenne elbújni nevek és a neved mellé... De: a történet ismerős, mások emlékeiben is ott él. Más tudásával, tulajdonával aratni, más helyére a munkajával beállni, és őt soha nem említeni vagy tönkretenni nem igazán fer dolog. Akkor sem, ha úgy hiszed, hatalmadban áll, vagy azt hiszed, te vagy a tanár kedvence, vagy a bíró szeretője, vagy a bíró maga.

Nos... Valenciák vannak, voltak, lesznek.


Elgondolkodtam. Bárcsak ne kellene leírnom, vagy nem csak ilyen szálkás címszavakban...

Mert bizony, ez csak olyan, mint a rész-egész metonímia, vagy amilyen az emberi agy átlagos részleges kihasználtsága. 10% körüli...Azaz, csupán fikarcnyi töredék.


Nem értettem soha az emberi indulatokat.


Akkor sem, ha kezelni kellett őket, vagy akár a színpadon utánozni. Okos ember nem hallgat el és hallgattat el bűnöket, még kevésbé követi el: tudván, nem csak a böjtje lesz ennek meg...

Dehát, aki nem beszél, nem kommunikál, lebegteti a hibákat az űrben és zűrben, az tudja jól, több életre is magával cipeli. Mert megoldás helyett halasztást, megbeszélés, korrigálás helyett pedig mulasztást választott.


Tudjuk jól, az angolszász és a svájci rendszerek más kategóriába tartoznak.

A római jog sem hibátlan, mégis több évezredes háttere áll előttünk. Alacsony etikával hiába hoz valaki törvényeket, rendeleteket, a hibák, logikai hibák minduntalan károkat fognak generálni, és élet helyett halál, magas statisztika helyett alacsonyakat. Sorolhatnám..


Most csak néhány célzott gondolatra futja.


A szövegek is mindenkiben mást generálnak.


Nos...Nem csupán Plinius leveleit érdemes olvasgatni annak, aki pedagógus. Az emaileket is: mert a munkák és diákok, diplomák és jegyek keverése a rendőrnek, bírónak is komoly gondot fog okozni, ha a jogvédelmi pecsét ellenére gazdát cserélt, helyet és tulajdonost, megjelölés nélkül.


Gondolom, sokan értik miről beszélek.

Évtizedes hibákat, amit bírák követtek el, nehéz helyre tenni. Ha nincs igazságszolgáltatás, vagy hamis, társadalomról talán nem is beszélhetünk... S tudjuk, milyen következményekkel jár...

Már, ha tudja és tudni akarja az érintett személy, s nem azt hiszi vezetőként, hogy mindenki gondolatával bírhat, felette rendelkezhet, beleegyezése nélkül, stb.


Vajon, biztos, hogy érti, tudja?


Szeged, 2021. május 16. 04:47


Ajánlott olvasmányok:

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Corpus_Iuris_Civilis

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Codex_Theodosianus

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/I._Iusztinianosz_biz%C3%A1nci_cs%C3%A1sz%C3%A1r


https://m.mult-kor.hu/paraszti-sorbol-kuzdtte-fel-magat-a-bizanci-tronra-a-birodalomepito-justinianus-20201114?fbrkMR=detect


https://law.gwu.libguides.com/romanlaw/corpusjuriscivilis


https://droitromain.univ-grenoble-alpes.fr/corpjurciv.htm


http://ancientrome.ru/ius/library/codex/theod/tituli.htm


http://archive.org/details/introductiontoro029387mbp/page/n15/mode/1up?view=th

Lövey Varga Éva Seuso_Mindent bele Hol volt, hol nem volt...

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent bele

Hol volt, hol nem volt...


Az imént láttam pár politikai jellegű mesét az interneten, no meg néhány megjegyzést arról, hogy másként emlékeznek Budapest jelenlegi főpolgármesterének egyetemi éveire tanárai.

Semmi közöm hozzá, nem is érdekelt, Tarlós István főpolgármester leköszönése vagy eltávolítása, eltávolíttatása óta pedig még kevesebb közöm van székes fővárosunkhoz is.

Erről jutott eszembe a "szép mese, Emese"… a "hol volt, hol nem volt" kifejezésekkel népmeséinkben, ami manapság a jogi és levéltari szolgáltatásokra ugyanúgy jellemző, mint a végzettségi iratok szerző vagy tulajdonos beleegyezése nélküli adásvételére a középiskoláktól az egyetemig, vagy nemes egyszerűséggel a padról a tanáriba beszállított vagy benn maradt táska vagy számítógép, odaadott winchester eltulajdonításával örökre kölcsönvételekre...vagy, hogy is fejezze ki magát a több százezres, az egyetemen a tanárok és adminisztrátorok

számára kölcsönadott gépek gépellopásaira figyelve az ember, aki utána végrehajtóval találja szemben magát, amikor a semmire nem fizette a számlát felirat megjelenik ködös szemei előtt.. vagy mesélhetnénk részletesebben...Ki, mikor mit tett előadói pozícióban eljárási joggal rendelkező ember ellen, azt képzelvén, egyetemi tanárként vagy titkárnőként, demostrátorként mindent megtehet.

Viszont a kollegák és a tanárok álhíreiről, rossz memóriájáról meg keveréseiről annál több dokumentummal tudok szolgálni az elmúlt 35-40 évből, minden területen,...Eme célzatos sorok után is... Ha már lépten nyomon a jót akarják tönkretenni, aki elnézte (sajnálatos módon akár sokkot is kapva) bűncselekményeiket, amely téves memóriáikból, vagy kommunikációra nem képes mentalitásaikból fakadt.

Nos, az ilyen embert hiába hülyézik le, nem lesz hatása, mert nem fogja fel, hogy lopott tárgyat meg anyagokat használt, ami esetleg 20-25 éve az adott tanár óráin készülhetett, de nem az övé volt.

Szóval, csak rá akarok mutatni a jogsértők másik oldalára, akik pont azokat, vagy azt támadják, akit nem kellene, más területeken, mert esetleg addig szekálnak valakit, amíg védelemül és védelemként mindent végigvéve maguk az esetleges hamis cselekményekben élő eljárók kerülnek börtönbe magával a döntéshozóval...


Ilyen az élet...mondaná bárki..


Mint korábban írtam az idézeteket...


"Cuisusvis hominis est errare: nullius, nisi insipientis, in errore preservare ( Cicero, Philippicae XII., 2, 5)"


Minden embernek sajátja a tévedés, de csak az esztelen marad meg a tévedésben.

In: Ab ovo usque ad mala, Bp., 1985.


Ubi rerum testimonia adsunt, non opus est verbis.

(Cicero)

Ahol bizonyítékok vannak, nincs szükség szavakra.

(Ab ovo usque ad mala, Bp., Tk.1985)


Epistula non erubescit.

(Cicero, Epistolae ad familiares, V., 12, 1)

A levél nem pirul el.

/ A papír türelmes/




Nemo ignavia immortalis factus est. ( Sallustius, Bellum Iughurtinum LXXXV, 49)

A gyávaság még senkit nem tett halhatatlanná.

/Ab ovo usque ad mala, Bo., Tk., 1985)


"Qui tacet, non utique fatetur: sed tamen verum est eum non negare."

Ha valaki hallgat, az még nem beismerés, az azonban igaz, hogy nem tagad!

(Paulus, Digesta L, 17, 142)


Mindehhez csak annyit tennék hozzá, hogy van valami, amit mindenki elfelejt a rektori, igazgatói, orvosi, jogi vagy tanári, esetleg diák székekben, munkahelyeken.

Sőt, a nyomozó szerveknél is. Adj időt rá, csináld tisztességesen végig, mert a hibáid miatt te fogsz többet kapni, a károkozásaiddal, a hazugságokkal, mert amiről te vagy más nem tud, az még létezik, lézezett, létezhetett, csak éppen ideiglenesen máshova került.


Tehát:

Audiatur et altera pars.

(Seneca, Medea II., 2., 199)

Meg kell hallgatni a másik felet.

In.: Ab ovo usque ad mala, Bp., Tk., 1985.


Főleg, ha elzavartad, letiltogattad, nem beszéltél, nem olvastál, másnak adtad, nincs időd rá, nem volt időd rá. Próbálj meg egy hat oldalas verset elmondani egy mondatban. Mi lesz az eredmény? A másik szóról szóra egy hallásra az egy mondatod után minden szavát visszamondja?


Gratulálni szeretnék a magas intelligenciájú eljárásjogokhoz.


Méltó vagy arra, amit tettél és okoztál. De: mindenki viseli a döntései következményét. Meg az idő múlását is. Tehát: az okokat és következményeket soha nem fogod, és nem tudod megszüntetni. Akármilyen hatalmat hiszel, gondolsz magadnak, másoknak.

A hallgatás viszont nem mindig beleegyezés. A két szavas ellenvetés sem mindig elég érv. Meghagyni valakit a tévedéseiben viszont akár szótlan halálos ítélet is lehet. Ahogy Pontius Pilatus tette...


Nem tanultatok még eleget belőle?


Historia est magistra vitae....et audiatur et altera pars. Időt szánva rá, annyit, amennyit a megoldás igényel!


Különben a diákszlengel szólva: "A fagyi visszanyal"!


Szeged, 2021. május 16. 15:36

Lövey Varga Éva Seuso_Mindent bele A horvát igények és a Seuso

Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent bele

A horvát igények és a Seuso


Annak idején nem csupán egy, spontán kirándulásra kerültem át a Délvidékre.

A közelmúlt időszakát, az elmúlt éveket ismét egyetemi padokban töltve kötelező tisztelettételre kényszerültem a családfám egy részének feltehető birtokainak jó néhány részén: nemcsak a Délvidék, de Kárpátalja vagy Erdély, akár Ausztria egy részén is, a távolábbi múltat is szemlélve. A hibák miatt a kapott ajánlatok, lehetőségek ellenére nem akartam elhagyni az országot. A másik oldalon pedig ott állt a családi igény, az idősödő, komoly betegségben szenvedő szülők segítése is, egymás után. Sokan zaklattak emiatt is. Megoldás azonban gyakorlatilag nem született, annál nagyobb károkat okoztak az eljárók, minden területen.

A furcsa talán az az egészben, hogy egykor kamerával, fényképezőgéppel arra járva is elmondhatom nyíltan, hogy sem emlékem, sem felvételem nem maradt semmiről. A pár éve hivatalos egyetemi kirándulás fotóit nem publikáltam, Hancz Erika pedig csupán néhány általam átküldött képet adott vissza nekem, mondván, hogy ő fotózta, de a képeken én nem vagyok rajta, tehát az én gépemről származtak. A két kirándulásról dolgozatot kellett írni, a pluszban teljesítések dokumentációit a tanszék és egyetem összekeverte, a határátlépések viszont nem csak diákként, oktatóként hagytak nyomot az ember lelkében, hanem jó néhány olyan dolog miatt, ami a szakmáimat is veszélyeztetni kezdte.

Mindehhez hozzá jött a diákmunka-végzés problematikája felnőttként. Ami szintén megér pár jogi szakdolgozatnyi meg disszertációnyi leírást vagy feldolgozást.

Természetesen nyíltan le kell írni, hogy dokumentációk hiányában is (mind meg nem kapott, mind ellopott, mind mondjuk úgy, hogy valahol költözésnél, utazásnál eltűnt vagy eltűntetett, becserélt táskák, stb. esetén) kénytelen mindent újrakeresni az ember. Titkon remélem, hogy a táskát Kertvárosban a mozgássérültre indulatos buszsofőrrel elvivő kerekesszékes ember a sofőrrel jelentkezik, s visszaadja, vagy a Pécs-Szeged vonal bajai táskakeverője, vagy társalkodói, sofőrei a Pécs-Dunaújváros vonalnak engem az ásatás közelében leparkírozó sofőrje a buszon fennmaradt cuccaimmal jelentkezik, vagy a Keletiben meg Nyugatiban kinyíló rendszerű, biztonságot sértő automaták kezelője a kinyílt ajtót észrevevő tolvajkával. 5 év elteltével vagy többel kicsi a valószínűsége.

Talán csak remélem, hogy nemzeti vagy nemzetközi érdekből helyreáll az etikája, az ingatlanosokkal meg költöztetőkkel, vagy a lakásfeltörést nem nyomozó pécsi rendőrökkel, avagy a segítséget nyújtó, inkább károkozó szaktársakkal, munkatársakkal, barátokkal, akik nem azt vitték, amit adtam. Akik végül is, akár már majdnem az ember gyermekei is lehettek volna, csak valahogy valakik mégsem fogták, meg fogják fel.

Szóval, az évek elszaladtak, leadni meg nem volt merszük, hiszen hozzám a más által hasonló táska miatt elvitt, polgármesteribe leadott táskám sem került vissza, a könyveimet viszont beiktatták a pécsi meg a szegedi könyvtárakba. Legalábbis egy részüket.

Valahogy másnak gondoltam mind a jogi, mind az emberi rendszereket. A kórházakban eltűnt táskákról meg inkább ne is beszéljen az ember, vagy a baleseti széfjébe tett, akkor vásárolt ásványok eltűnéséről.

Talán ezzel már sokat mondtam, hogy baleseti, meg széf.

Igen, engem is elütöttek, amikor segíteni kezdtem újra, vagy mellette a nyereményeimet meg a képzések kavaróit keresni kezdtem. Zöldben, a zebrán... Az autót, anyagot a nyomozati anyagokban valaki kicserélte. Csak belenézhettem a jegyzőkönyvekbe, nem adták ki. Visszaéltek. Megér egy mesét meg egy misét.

Ezek után mégis visszapofátlankodtam volt tanáraim keze alá. Kár volt.

Csoda, hogy élek. Vagy a háttérben még jó néhány dolgot felsorolhatnék ott a nagy Budapest város közepében töltött évtizednyi időről.

Nos hát, ebből is látszik, sajnos mások cselekvéseit és azok következményeit nem a te etikádhoz, erkölcsödhöz vagy tetteidhez mérik mégsem: legkevésbé a te intelligenciádhoz.

Mivel nyíltan életveszélybe kerültem újra, s végig hamisították minden adatomat, s mégiscsak nógatnak innen-onnan, vagy inkább mellette a tettek egy része a zaklatásokon, hivatali okirathamisításokon túlmegy, ezért inkább jobb már kicsit nyilvánosan gondolkodni.

Egyesek óvni próbálnak a "Ne politizálj, csináld!" mondattal.

De, a figyelmükbe ajánlanám az alábbi tényeket:

1. A történész mestersége nem választható el a politikától.

2. A régész mestersége nem választható el a politikától.

3. A fogalmakat nem érdemes keverni.

4. Ugyanúgy rendelkezik más is az alapjogokkal, mint ők.

5. A bíró, ügyész, stb. törvényben meghatározott politikamentessége alapból nem tartható fenn, mivel alapjogokkal ők is rendelkeznek.

6. Média, felsőoktatás, munkáltatói rendszer, szakmák.

7. Az életed minden része politika, az első tényezőként az étkezésed és a lakásod, tulajdonod.

Ne kelljen több okot felsorolni, akinek valami hiányzik a felsorolásomból vagy a bizonyítványokból, úgyis szólni fog, jelentkezik.

Mindenesetre, valóban nem akartam belemenni a szakmai tényekbe, csak vázlatot kívánok papírra vetni, tájékozódáshoz, tájékoztatáshoz.

Még mielőtt azt gondolná mindenki, hogy csak félrebeszélek, vagy kiiktatható tényező: nézze meg a relativitás fogalmát.

Keletes kutatóként (is) és sok szakmával már jóval másként gondolkodom, mint egykori tanáraim, munkatársaim. Alapból más a személyiségem, nagyon magas előírásokkal, a segítségnyújtásaimmal.

Nem állítom, hogy mindenkinek mindent megbocsájtanék, de: törekszem rá, az etika és igények határain belül, hogy elfogadjam a döntéseiket, és segítsek embernek maradni.

Azt sem állítom, hogy az ésszerűség határain belül ne tudnék segíteni azoknak, akik átlépték a társadalmi határokat (mind orvosi, mind etikai, mind más területeken), hiszen nem csak a képzéseket kaptam meg.

Azt sem állítom, hogy ne lennének hiányosságaim. Vannak, voltak. Lesznek is, feltehetőleg. Én alapból elutasítottam az etikátlan szituációkat, el is fogom. Sőt, nem csak az etikáját rakom helyre a konfrontáló képességével... Szakmailag viszont a cél elérésében egyetlen, orvosi területen és máshol is: az összes létező tudományos álláspont felé tudok helyezkedni. S el tudok rugaszkodni a kényszerített, bedobozolt valóságszagú, "csak így lehet" előírásoktól.

Az ember sok mindent megél.

Nem hiszem, hogy én lennék a megfelelő célpont egy terrorista szervezet vagy akár hálózat számára, de kétségtelen, beteg embereknek a segítségnyújtó is ellenség...s valahogy sosem tudtam elképzelni, hogy amit szeretne valaki, miért bűnnel, bűnök sorozatával akarja elérni, megszerezni.

Azzal csak veszíteni fog, akkor is, ha azt képzeli. No, mindegy. Nem akarok most etika órát tartani, pár gondolat és tény közlése mellett.

A horvát igényekről beszélnék. Egykor ugye a délvidéki rész egy államot képezett, előtte pedig a magyar állam részét képezte.

Ezek pedig jogi és nem csak politikai tények.

A horvátok valószínűleg tényleg segítségül nyilvánossá tették az adatokat, de sehol nem találni meg ezeket. Csak a hírek vannak meg. S én, a kutató és szakdolgozó, aki kérte: soha nem jutottam hozzá. Ahogyan a Getty anyaga és Svájc anyaga is ugyanúgy hiányzott és hiányzik, mint az aukciós katalógus, amit valami trampli a kérésem után a Szépművészetiben is meg a Magyar Nemzeti Múzeumban is másnak adott oda.

Hogy ki az elmebeteg, vagy kik, arról nem csak találgatni tudok: jóval több ezer felé menő hibadömpingnél nem csak kormányhivatalnok három megyében, meg orvos vagy bíró: magasan levő vezető, vezetők, aki(k) eljárásjoggal rendelkezve másokéba raknak mindent.

Tehát, itt is hálózatokról beszélhetek csak.

Olvasom a közben nem olvasott cikkeket, mert akkor csak szerbül, horvátul olvastam.

Soha nem működött velem együtt senki. Egyetlen régész, régésztanár sem. Nem beszélt velem, nem válaszolt, hazudott és bűnt pártolt. Ez dokumentált tény. A hibajelzésekkel együtt. Hivatalosan a papírokon a korábbi adatok eltűnve, az ember fejében megvannak. Valójában végig becserélt adatokkal a jognak megfelelő, előírt oktatásokat sohasem kaptam meg a papír időszaka alatt, mert mindent elvégezve és végigcsinálva a korábbi tudás birtokában, nem beszélt velem tanár köszönésen kívül, a kérvényeket, korábbi adatokat máséba rakták, a teljesítményeket is. Tudom, ez a nyilatkozat majd teljesen kiüti a biztosítékot. Milliókat fizettem ki egy nagy semmiért, s mindezt végig tudom igazolni. Nem akkor, nem ott tanultam. Ahol tanultam és megtanultam korábban, azokkal az anyagokkal és adatokkal legalább annyira rendelkezem, mint ezekkel: azaz valakik kavarása miatt sehogy. Némi adat rögzített, nem a tudásomnak megfelelő. A magyar munkaügyi rendszer is megér egy misét az informatikai hibás hamisításaival. Meg a felsőoktatási is.

Nem tudom, nem akartam tudni, kinek, kiknek köszönhetem. Jó néhány éve már, hogy akár Branka Migotti mellett, vagy mások mellett megfordultam. Nem hinném, hogy engem lopással védett volna valaki, akár volt szaktársak, tanárok közül. Mindenesetre az anyagaimat nem egy bűnszervezet tagjainak munkáiban, hanem volt tanáraim, szaktársaim munkáiban látom, s a többi szakmám és a köztársaságra tett esküm miatt sem hazudhatok, s mindennél nagyobb érv itt az etika. Mindent elvégeztem, amit csak lehetett, nem volt olyan, aki többet tudott volna mondani az órákon. Vagy a tanár kérdéseire nagy hallgatások után rajtam kívül válaszolt volna. Minden kor és specializació harmadjára is végig el lett végezve. Mondom, harmadjára is a legjobb jegyekkel, csak a dolgozatok, szakok, felvételik, versenyanyagok, pályázatok, ösztöndíjak és jegyek más nevére vannak iktatva. Nem látom még mindig az orosz, libanoni meg a szerb vagy horvát csalókat: a magyarokat igen. (Csehek és szerbek fenyegettek ugyan, de nem kapcsolható ide egyik eset sem valóságosan. Máshoz, érintett dolgokhoz igen.)A múzeumokban, egyetemeken, médiában. A fele volt tanáraimnak - aki a korábbi képzéseken tanított, tanú lett volna bármire, - ugyanúgy halott, mint a nyilatkozatot tevő, aki feltehetőleg azért nem veszi fel a ma már "sajnáljuk, a szám nincs előfizetőhöz rendelve telefont", mert nincs az élők sorában, még akkor sem, ha az anyagát rám bízta. A lánya pedig erről aligha tud.

Szóval, a szerbet, horvátot olvasni tudtam, a beszédet jó néhány éve nem értettem, az orosz alapján sem. Bántottak nem csak az egyetemen, a kormányhivatal csalt az adataimmal, igazolhatóan. Végig leírni csak további botrányokat szülne, nevekkel, jogi eljárások aláírói elleni büntetőeljárásokat generálna, sokszor nem szóltam. Nincs időm bevállalni, egyszer majd lesz egy épelméjű nyomozó, aki kereste az irataimat, vagy tanár, politikus, akinek szóltam, s képes intézkedni. Nekem is az élet a cél. Túlélés. Mert ez így, ilyen nyilvántartási hibák mellett nem élet. Te hiába tudod, hogy jól elvégezted a munkát, más kuka hozzá, ha utána elveszlenek az adatok, máséban kerülnek elő. Akár személyi, akár képzési, akár más. Mindenesetre, még a horvát-szerb-magyar fenyegetések után sem érzem azt, hogy valóban szerb lett volna a fenyegető, vagy más cirill írást használó, szláv nyelvű. Hiába hekkelt a gépem, vagy telefon. Ártani meg csak annyival ártott, hogy még több dolgot tudok miatta, vagy emléktörlései helyett másra is emlékezni kezdtem, más után is utánajártam, vagy le kell igazolnom. Gazdasági károk miatt viszont előrántott jó néhány ügyet. Mert hát, aki nem ért hozzá, nem azt a célt fogja elérni. Hiába turkál egy jóval magasabb intelligenciájú ember agyában, tudásában, kever adatainak minden zugában, mindennel le fog bukni. Tanár, régész, informatikus, bűnöző, orvos, ügyész, kormányhivatalnok, ügynök, bíró legyen bár.


Szóval, nem látok a horvátoknál semmilyen lelőhelyet. A videó képein más leletek és lelőhelyek láthatók.

Minden bizonnyal nem a horvát múzeum kavarta össze a pályázatomat, hanem a magyar Oktatási Hivatal, a több más felvételivel, bíróval. Köszönhetik neki az Elsevier és más tiltásokat. Meg még több hibát.

Egyelőre csak gondolkodok, a hat érintett polgármester közül ki volt beteg vagy betegebb azon kívül, aki a videófelvétel készítési és tévéinterjú készítéseimet, a bazilika meg bírósági feltárási kérelmeimet az oktatási igazgatókkal hat egyetemmel együttesen becserélte.

Mondom én, hogy a hekkernek a honvédelmi minisztérium minden dolgozójánál, meg kilenc állam vezető gárdájánál magasabb intelligenciája volt. Vagy tisztességesebb, vagy kihasználták.


A kérdésem csak az lenne, hogy honnan tudta, hogy tudok vagy tudnék segíteni neki... S azt, hogy igazságot akarok.. Szóval, aki telefonon drónról nyúlt bele horvát és szerb nyelven a tanári orosz felolvasásba, se ukrán, se szerb, se horvát, de még bolgár sem volt. Annyira viszont jelenleg is értem a nyelveket.


Csak azt nem értem, mit akart. Mert, valóságot biztosan nem. Vagy már ő is elhunyt. Mert azóta nagy a csend, és még nagyobb az okiratcsalás.

Sajnos ezt is elszúrta...


A lefizetett bíróival, mert sok mindent nem tudhat... A többi munkámról, képzésemről. Szülő, hozzátartozó, vagy egykori munkáltató sem. Ügynök meg nem voltam, nem leszek, nem vagyok. Még porszívóügynök sem.


Az anyagokat pedig szívesen megnézném. Itt még nem volt épelméjű eljáró sehol, és még mindenben hibázott.


Iratkozzon be kicsit etikára. Hátha kicsit sikerül neki megérteni mit tettem, mit nem, meg mit szúrt el másokkal. S talán tudunk beszélni.


Jó tanulást...


Maradjon az én titkom, mi hol van. Vagy csináljon mindenki rendet, nem csak a maga portáján.


A fenyegetéseket nem szeretem (de azt sem orvostól, sem kormányhivatalnoktól, sem tanártól). A joggal meg senkit nem lehet fenyegetni, csak a bűnözőt lehet "fenyegetni", neki jelent csak fenyegetést. A rosszul hozott jogszabály viszont mindenkinek hátrány és fenyegetés.


Jó néhány dolgot ide írnék még, de nekem is kell idő, meg ok.

Ha esetleg még vagy kétszer megfenyegettetsz, még a végén mind az 54 nyelven beszélni is fogok újra, ha a baleset vagy a kártékonykodásotok (adatcserék) el is fedte.

Mert, úgy látom, a hálózataitok mindenmerre képzetlenek, s mindig félre nyúltok.

Pont tőlem féltél? Vajon, miért? A börtön után is kerülhet képzésre hozzám bárki. Mellette is.


Lehet még tanulni, annak aki akar, s nem értette mit csinálok. Bár, van egy rossz hírem: ahhoz a szinthez drog-, alkoholmentes, gyógyszermentes, cigimentes, kávémentes, szóval teljesen tiszta test, élet kell... És kellett. S a tisztítóprogram már eleve hátrányindulás, ha az kell.


Remélem, érted...


Nos.. ez a különbség köztünk, ami örökre megmarad... Sok mással...


Nekem mesélhettek. Én meghallgatom. Más aligha.


A kikért adatokat pedig tényleg átnézném végre.


S biztos vagyok benne, hogy nem GRU, nem FBI, nem akármi volt aki fenyegetett, vagy gátolt. Már csak leszármazási, történeti adatok alapján sem, vagy az érdekek miatt. Bolond orvos vagy postás, ingatlanértékesítő vagy bíró annál inkább.


Ja.. ha idegen nyelven mersz csak fenyegetni, s még azt sem tudod, csak keversz négy nyelvet, semmit nem tudsz...


Tanulni sosem késő...


A családomnak, tanáraimnak és másnak sem volt tudomása semmiről. A távoli rokonoknak, nagyszülőknek még kevédbé. Az ember pedig mindig meghal, ha eljön az ideje. Nem él örökké. Sajnos. Tehát a halál nem biztos, hogy fenyegetés, de ha akaratos, azt büntetik. S nem mindig büntetés.


Jó lenne másként gondolkodnotok.

S felnőni. A birtoklásmánia káros. A bejáratnál csomagmegőrző van. Onnan nem szállítanak semmit senkivel. Nem csak régész vagyok. Soha nem is leszek csak régész. S nem biztos, hogy tolvaj volt, aki elvitte, vagy nem biztos, hogy gyilkos, aki ölt. Legalább olyan esélye van valakinek hibák alapján ráfogni, mint amilyen eséllyel tudatlanságból az én adataim becserélgette. Nincs szerencséje, mert azok sem azok az adatok, amiről tudnia kellene. Aztán, mehet bármely kormányhoz, meg szervezethez, sosem fogja tudni. Nem csak azért, mert hibázott, vagy még vagy hat állam belenyúlt.




Mert, ilyen az élet... Tanulj!


☺️🌹🌍


Minden tiszteletem a volt tanáraimé... meg a mellettem levő embereké, barátoké. Köszönöm a tudásukat, szeretetüket. Halottaimra és halottainkra emlékezem. Béke poraikra...

Én még segíthetek, de segíteni csak annak lehet, aki elfogadja és megérti.


Oly sok mindent kell, lehet elmondani.

A töredék csak töredék marad, a többi találgatás.


Voltam az országházi kiállításokon is. A táskám visszajárna, amit nem adott vissza a kormányőr, akire rábíztam, a szakdolgozattal..


Szeged, 2021. május 17. 08:44



Lövey-Varga Éva Botránykönyv részekben Tűpontos meghatározások

 Lövey-Varga Éva

Botránykönyv részekben

Tűpontos meghatározások



Csak a panasz szava jut el hozzám. Panasz a szülőtől, panasz a gyerektől, panasz a dolgozótól, az alkotótól.

Este lassan már a zaklatásoktól gondolkodni sem bír az ember, ha minden jogi és nem jogi eljárónál, szolgáltatónál, banknál hibákat talál.

Ilyen akkor fordul elő, ha informatikailag a cég lopott programot használ, vagy nem fizette meg a jogdíjat, s nem a szerző birtokolja, nem ért hozzá a magát tulajdonosnak mondó.

A szerző általában belekódolja a jogvédelmet. Okos szerző a biztosítékot is. S esetleges emlékezetkiesésnél blokkol, véd a rendszer, emlékeztet.


Vajon miért kell ezt ügyésznek, miniszternek, államfőknek és vezetőknek, törvényhozónak a szájába rágni, fülébe súgni, vagy akár ordítani? Mert, hogy egy idő után az érintett az elnyomásokra nem képes másként reagálni. A neki adott gyógyszer pedig adatokat meg pénzt soha nem fog százkilométerekre vagy más országokba helyükre rakni, ahogy törvényt sem fog módosítani.


Szeged, 2021. május 18. 23:14.


Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Záhonytól Pécsig a Seuso nyomozás csalóiról

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben


Záhonytól Pécsig a Seuso nyomozás csalóiról



A mai napon sajnos eljárásjoggal bírva is azt kell mondanom, hogy mind az egyetemi státuszokkal, mind az adataimmal visszaélt a lopások nem nyomozása után a záhonyi kormányhivatal jelenleg név szerint ismert 4 alkalmazottja és vezetője az elmúlt 12 év alatt. Az adatcseréik és hamisításaik egyetemi jogviszonyokkal és végzettségekkel való csalások mellett orvosi visszaélések sorával való gyilkossági kísérletekhez, a rendőrség és több eljáró félrevezetéseihez vezettek.


Nem véletlenül töltöm fel most az adatokat, igaz, jelen pillanatban papírok és dokumentáció nélkül felhívva a figyelmet a már hat megyét érintő csalásokra, valamint az elhalálozott tanúkra, valamit kapcsolódó tanárokra, diákokra...


Az orvosi és személyi adatokkal való visszaélések sora évtizedeken át minden egyetem rendszerében is végigkövethető.


A feljelentések iratai nem léteznek, nyomozások nem voltak, hamis indító beadványok és végzések okiratcsalásokkal, generált hamis rendőrségi eljárások nyomozások helyett, teljes körű email és telefon elérési hibákkal viszont dömpingszerűen, a kiadói és szakvégzettség adatok cseréivel.


Felszólítom a három érintett kormányhivatal vezetőjét, hogy a helyes adatokat, amelyeket 11 éven át informatikai nyomozásokat mellőzve összekevert, egy héten belül a Belügyminisztérium által tárolt adatokkal szíveskedjen helyre rakni, mert ha ez nem történik meg, szervkereskedelem miatt is felelősségre vonható. Nem kívánom az összes szerzői jogi és büntető, polgári és nemzetközi, egészségügyi paragrafust felsorolni az örökségvédelmi törvénnyel, az etikai és más szabályozásokkal, szerzői jogi törvényekkel, de az alapjogokat sértő magatartásaikat és a munkavédelmi törvényeket sem.

A fotók és dokumentációk közérdekvédelem miatt nyilvánosságra fognak kerülni a hangfelvételekkel és a bíróságokon csaló eljárók nevével, mivel nem csak fenyegettek, de gyakorlatilag megöltek, és biológiailag nem magyarázható az életben maradásom sem. Az egészségügyi és kormányhivatali visszaélések százmilliós pályázati összegek eltűnésével és biztosítási, valami egyetemen készített, és nem csak oda készült anyagokkal, szerzői jogsértésekkel, valamint a nyomozók tehetetlenségével és halálával.


A halálos fenyegetések és a honvédelmi, egyetemi rendszerek, ügyfélkapus sérülések és adatcserék nem kezelése és hamisított anyagaik felhasználása koholt eljárásokra, a nemzedékrendek és ingatlantulajdonok hamisítása ugyanúgy büntető eljárást von maga után, amíg a jogi egyetemeket is beleértve az adatok nem kerülnek valóságosan a helyükre. Ebből kifolyólag minden eljáró, aki a hibajelzéseket letiltotta, a kérvényeket dömpingszerűen becserélte, az asztal lábához rakott táskákat eldugva ügyfélre, hallgatóra támadva azokat kisajátította, büntetendő. Ha eljárási joggal rendelkező személy felszólítására sem intézkedett, akkor is.


Én bíztam benne, hogy Kerekesné Szabó Ivett a pécsi-záhonyi csalásaival leáll, de nem ez történt, miután édesapámat is megfenyegetve és rátámadva előttem a záhonyi rendőrkapitány életére vonatkozóan is fenyegetést tett a korábbi években Eszterhainé, amiről hangfelvétel van, igazolhatóan követhető a szociális jövedelmekkel és a gyámhatósági és gondnoksági eljárásokkal való visszaélésén túl az egyetemi adatcseréket okozó visszaéléseik sora, nem létező dokumentumokra, vagy pecsét nélküli eljárásokra hamisított lakcímcserés postai csalásokkal, telefonszám -visszaélésekkel. Jót nem tettek, viszont felhívásokra is visszaéléseket követtek el, évtizeden keresztül.


Eddig nem akartam közzétenni a papírokat a régészeti anyagokkal, de a rendőrök elhalálozásaival és az eltűnő (csalásokksl is, lopásokjal is) bizonyítékokkal indokolttá vált

a nyilvánosság, nyomozati visszaélések és adatvédelemsértések miatt is.


Ez csak töredéke és néhány személye a visszaélési körnek a századelőre visszamenő hibákkal eljárt Kisvárdai, Gödöllői, Veszprémi, Pécsi, és más érintett bíróságok és rendőrségek által is jelzett javítatlan és hatványozott visszaéléseinek, lopásainak, Takarnet rendszerű térképészeti földnyilvántartási és más hibáinak.





Szeged, 2021. május 19. 14:14





Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Kormányhivatali gyámhatósági gyerekkereskedelem

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Kormányhivatali gyámhatósági gyerekkereskedelem


Budapestről költöztem Pécsre. Egy évtizede.


Elég zaklatottan, a minisztériumig kellett menni a banki meg ügyfélkapu hibák melletti adatcserével a számláról eltűnt pénzek miatt, és nehéz volt ingatlant találni még bérletre is. Nem csak a banki átutalásokat, a felvételi adatokat is hekkelték a TAJ nyilvantartásokkal.


Akkor még nem értettem, hogy ez nem csak szimpla hiba, és hogy nem véletlenül kért fel az Akadémia az Országos Baleseti Intézet munkaviszonyának megszüntetésével egy kis újra felsőoktatási tanulásra, a nyilvántartásból az EU pályázat képzésekor eltűnt képzési és munkaviszonyok adatai miatt is. Mondván, magas az intelligencia szintje, valaki lop, orvosilag csal, segítsen nekünk. Az ennyire képzett ember kicsit sok az egészségügybe, oda gyengébb emberek is jók.


Mivel a fenyegetések nem álltak le, a rendőrök is meg vannak fenyegetve, kénytelen vagyok vázlatosan a Budapestről induló, Pécset, Kaposvárt, Veszprémet, Vas megyét, Székesfehérvárt is bírósági adatcserékkel is érintő záhonyi kormányhivatal dolgozóinak csalásait közzétenni.

A Seuso kutatásokon kívül hét egyetem is érintett az adatcserés csalásaikban, mivel folyamatosan megkapott hibajelzésekre sem voltak képesek 10 éven át megfelelő nyomozásokat produkálni.


Az informatikai hibák nyomozása nélkül indított emailre kezdeményezett eljárások eredeti iratait pecsét, aláírások nélkül bárki írhatta, egy másodikos kisdiák is.


Mivel szülőket, laborokat is érint az ügy, több orvos okirathamisításával, jegyzőkönyvek sem bírósági, sem BM szinten nincsenek, érintett körökben sem, viszont százmilliós informatikai csalásokról, TEK alkalmazott elleni csalásokról is beszélhetünk, a csalások szó jogi értelemben nem használható.


A kutatások során újabb pécsi ingatlan és gyámhatósági csalásokba botlottam, amikor a polgármesteri rendezvényein részt véve sok száz régi tanárral és kutatóval újra találkozván, a lapjaim szervezését informatikai berkeken kívül rendezvényekkel igyekeztem bővíteni, és munkavégzéshez az egyetem mellett ingatlant kerestem.


A kiállítási igények és régészeti kutatások, családfakutatás még nagyobb visszaéléseket kezdett feltárni, nem csak a megjelenő fenyegető személyekkel, vagy becserélt pályázati anyagokkal. Részletesen csak később lehetne ezekről írni, de a kormányhivatal nyilvántartásaiban szereplő hamis adatok hat megyére kiterjedően több orvosi és etikai érintettséggel keményen Btk. sértéseket mutatnak gyámhatósági örökbefogadási adatokkal visszaélésekkel, gondnoksági eljárásokkal fedezett ingatlancsalásokkal.

Ezek az adatok régészeti anyagok és azok nyilvántartásaival is igazolhatók. Általában nem hat egyetem minden tanára meg diákja a beteg ilyen esetekben.


A kérdés csak az, lenne -e mersze a tanúként idézhető embereknek valóban tanúskodni nemzetvédelmi érdekekből?


Sokan lennének hálásak. Eltűnt anyagokkal a Seuso kutatás mellett a Trianon, magyar korona, Covid-19 panelek mellett biológiai, orvosi, aranyvonat, aranybánya, archeogenetikai kutatások és szülési adatcserék, házassági adatok cseréi is érintettek. Mivel sorra halnak meg a nyomozó rendőrök, a Honvédelmi Minisztérium nem adott ki kikódolt hekkelési adatokat, végrehajtói telefonos csalások és nyomozókat munkaviszony megszüntetéssel fenyegető hívások, szándékosnak minősíthető balesetek vannak, a családok zsarolásaival, képzési csalásokkal, itt nem csak a Kibervédelemnél

vannak jelentős mulasztások.


Jó lenne, ha az én adataimmal se élnének vissza, és valóban visszakerülne a záhonyi gyámhivatali csalások minden hamisított adata a helyére, meg a megfelelő szerző neve alá a számlákra a jogvédett anyag és annak értéke, ellenértéke. Akkor is, ha a vezető buta az informatikához.


A nyomozók is helyt adtak a nyilvánossági igényeknek, tehetetlenségük miatt.


A kérdés, hogy ki az, aki más hibáját fedezi, s a rendszerek hibáit nem kezeltette?


Egyelőre mégsem akarok mindent közölni, az érintett orvosok vagy hazaköltözött emmigránsok vagy diplomások nevével.

Arra is van okom. Sajnos nem csak pszichiátriai csalásokról beszélünk a gazdasági csalásoknál, meg szerv és gyermekkereskedelemről, meg régészeti zsarolásokról..


Szeged, 2021. május 19. 21: 56


Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Az ügyvéd és a perek

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Az ügyvéd és a perek



Tanultam jogot. Nem csak egy szakmát szereztem ezen a területen. Nem csak sima jogászok és jogtanácsosok mellett dolgoztam. Sokan tudják. Azok is, akik tanítottak.

Azt is, hogy lehetőséget hirdettem a lapjaimmal egyfajta megjelenési lehetőségre, cserében némi ügyvédi, jogászi tevékenységgel való cserével (néhány szerzői jogi munka, ingatlankeresés, stb. lenne). Picike dolgok, amit akár egy elsőéves jogász is elvégez.

Útközben szaladva bevásárlás után ismerős szaktársak neve mellett láttam egy számot, felhívtam. Magyarul mondva köpni-nyelni nem tudtam az ügyvéd bunkóságától, mikor visszahívott. Hogyga én pereskedni akarok, akkor nem ő a megfelelő ember, ő csak ingatlanos, meg sokba kerülnek a perek, stb. Hát, szó ami szó, hátrahőköltem rendesen ettől a stílustól. Már csak azért is, mert nem volt még ilyen "ajtóstól bunkón rontok a házba elképzeléseimmel" ügyvéd még csak ismeretségi körön belül sem. Perelni meg nem igazán pereltem még senkit, max. annak idején a pulpituson gyakorlatozva. Az adatokat viszont az egész jogrendszerben becseréli meg becserélte valaki, s a nem létező iratok nem létező birtokomban egyre inkább több megyére kiterjedő jogi diplomacsalásokra meg okirathamisítási dömpingre utalnak.

Szóval, felcsigázta az érdeklődésemet, hogy milyen bírókkal, orvosokkal kevernek egyesek, meg miért is... Annak idején valaki ennyire felcserélte az adatokat, vagy csak tényleg ennyi beteg ember van a jogászok, bírók között, és ennyire buta is lenne hozzá?


Addig-addig gondolkodtam, míg megegyeztem magammal, hogy hiába akar ő visszahívni, a becsület-idő a stílussal lejárt.


Meg minden tevékenységgel. Ha perelnék is, azokban az ügyekben nemzetközi képviselet érdekelt. Egyelőre, mind régészeti, mind más ügyekben, a lapjaimnál is. Én meg sose láttam még őt, nem tudom ki, még csak nem is ismerhet...


Nos, akkor az ingatlanos ügyvédek így jártak. Várhatnak még a szakemberek is a speciális magánkönyvtárak megnyitására, s ezek alapján meg, az ellenőrzési idők viszont úgy tűnik, megjöttek. Online laprendszerhez meg soha nem kellett még ingatlan...


Kedves jogászok, nem érdemes adatokat, embereket keverni, meg hamarabb gondolni valamire az ügyfélnél. Az ilyen embereket még a feolvasós ügyfélszolgálatok is kirúgják...a kormányhivatali káromkodós dolgozókkal együtt... Akik becserélték az adatokat...

Az ikrek meg hasonló arcok meg nem egy adattal rendelkeznek. Mégha úgy látszik, akkor sem.



Ezek után mit is gondolhatunk a jogászokról?

Kellenek? Mire is? Biztos, hogy van itt felügyelet, és nem csak a jogi alumni kártyákat cserélték?


Pereljünk? Szerintem elvégzi dolgát a természet... Lesz pár vírus még a hibáik miatt mindenmerre... Vagy ki tudja még mi...


Mindenesetre úgy tűnik, inkább majd etikai végzettséget meg elektropszichométeres alkalmasságot kérünk majd kommunikáció tanfolyammal a jogászi munkákhoz...minimum...



Szeged, 2021. május 20. 03:56

Lövey Varga Éva Seuso_Mindent bele Elkallódott adatok

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent bele

Elkallódott adatok


Elkallódott adatok mindenütt vannak. De elkallódásról csak azon esetekben tudunk beszélni, vagy beszélhetünk, ha egy adat megvolt, de valakinek a felelőtlensége, hibája vagy visszaélése révén máshova került át az az adat, és jelenleg a kutatás vagy nyomozás számára elérhetetlen vagy ismeretlen.

Tudjuk jól, hogy fejben tartani nagyon sok dolgot egy ideig lehetséges, folyamatos memorizálasok mellett.

Sajnos megint nincs elég idő belemenni ezekbe a dolgokba részletesen, mivel akár 30-45 évet is hátra kellene lépegetni bizonyos dolgok megmutatásához vagy értelmezéséhez, és valamennyi orvosi vagy nyomozati ok, következmény magyarázatahoz.

Napok, hetek óta tudom, hogy nincs más mód megmutatni, mint részletesen nyilvánossá tenni a történéseket, naplószerűen, de én magam is ódzkodom ettől, mivel biztosan tudom, hogy a leírásokkal iszonyú sok ember vagy nevetség tárgyává válik, vagy lázadások tüzébe is kerülhet, s nincs az a fórum jelenleg sem Magyarországon, sem külföldön, ami megfelelő védettséget tudna biztosítani, vagy a bűntényekkel szemben a tanú vagy bejelentő védelmével bántás, visszaélés helyetti megfelelő eljárás miatt megoldást kínálna, vagy eljárna, s nem bírói visszaélés lenne belőle..

Éppen a háttérben hallom az egyik Trianon előadást, ahol az előadó precizitása pont ezt igyekszik magyarázni.

Az oktatás hiányosságai, műveltséghiány és fogalmi zavarok miatt a kutatókra, közéleti személyekre fogalmi zavaraiknál fogva közvélemény különféle bélyegeket igyekszik rásütni. Közel sem olvasottan vagy teljesen tájékozatlanul hangoztatva elfogult véleményeket, sem megérteni, sem kutatni, sem dönteni nem lehet.

Eljárni sem. Nem csupán ebben a kérdésben. Másokban sem.


Nos, tenni van mit. A Facebook bár igyekezett közéleti és tudományos fórumot biztosítani, hibás és jogtalan ellenőrzései és jelentési rendszere miatt (állandó szerzői jogot sértő jelentgetési rendszerénél fogva sem) nem megfelelő a közlésekhez sem. Máshol ugyanúgy nehéz megjelentetni, hiszen más fórumokon még nehezebben válik közkinccsé.


Ezek fontos jogi és etikai dolgok is egyben.

A tájékozatlanság pedig mind a biztonsági, mind a nyomozó, mind a régész vagy jogász részéről a legnagyobb ellenségnek tekinthető. S nem a másik álláspontot képviselő, adott esetekben a megfelelő adatokkal rendelkező ember elleni támadás a megoldás, hanem az utánajárás, hibakeresés, adott esetben a hibajavítás.

Míg világ a világ, a tönkretétel, a gyilkosság sosem volt, s nem lesz megoldás, hazugságban élni csak ideiglenesen egy rövid ideig lehet.

S ezt mindenki jól tudja, ha nem is akarja látni.


Szeged, 2021. május 23. 13:22

Lövey-Varga Éva Seuso_Mindent Bele A Seuso és az oktatás

 Lövey-Varga Éva

Seuso_Mindent Bele

A Seuso és az oktatás


Itt is egy idézettel kezdeném a bejegyzést. Nem véletlenül, a Wikipédiában elfogadott szakmai-történeti álláspontoknak több helyen lesz jelentősége. Egyelőre a részletek csupán más dolgok miatti összefüggések által fontossá válva lesznek egyre jelentősebbek több területen.

Nem előről kezdtem a fogalmazást, minthogy a nyelvprogramozások hibás jelentéstani és formai előírásokkal kezdik kiszorítani az előről és előlről szó formai és jelentéstani kifejezését, jó néhány dologgal van még baj, s talán lesz is.


"Angol szakemberek által később Seuso-kincsnek (Seuso treasure) elnevezett római kori lelet megtalálása után, a lefolytatott nemzetközi nyomozás ellenére, keveset tudott a közvélemény a kincsről és a sorsáról. Először 1990. február 9-én egy sajtótájékoztató keretében New Yorkban mutatták be a nyilvánosságnak, amikor mai értéken 100 millió eurós kikiáltási áron próbálták értékesíteni minden idők egyik legjelentősebb késő római kori kincsleletét.[57] A kincs nem szerepelt egyetlen magyarországi múzeum leltárkönyvében sem, egyetlen ásatási naplóban sem.[58] Megtalálásáról és külföldre kerüléséről később jutott információkhoz a közvélemény. A lelőhely nem azonosítható egyértelműen, annyi derült ki, hogy a kincset Pannonia eddig ismert legnagyobb, 13 ezer m2-es, késő római kori oszlopcsarnokos (peristylium) palotájában (villájában) vagy annak közelében a Sopianae-Aquincum (Pécs-Óbuda) és Sopianae-Brigetio (Pécs-Szőny) közötti római utak[30] kereszteződésénél Szabadbattyán határában, a kőszárhegyi mészkőbánya egyik üregében találhatták.[59][60]"

-írja a Wikipédia.


A részletet azért választottam, mert egészen sarkítva kezeli az 1990-es New York városában történő kincsbemutatást és magát a pert is.


Pedig, ugye, ez az, ami mindennél jelentősebb.


Az oktatás igyekezett az adatok hiányosságai révén teljesen megfeledkezni róla, sőt, adott esetben tiltva is volt minden.


Ahogyan az 1990-es évben, ugyanúgy a 2011-es évben is nagyon nagy problémákkal kerültem szembe, amikor érintették minden területen a tanulmányok. Az oktatás pedig a munkákkal máig tartó visszaéléseket generált, a kutatói védelmek helyett is, ahogyan a munkakörök is.



A szakmáimnál fogva több területen kerültem kapcsolatba az ügyekkel. Természetesen ez elsődlegesen az oktatást érintette.

A hezitálásaim oka nem csak az, hogy sorra kaptam a fenyegetéseket és a baráti körben vagy tanári körben engem jól oktatók halálhíreit, de egyszerűen a keresett és emlékezett adatokat nem lehetett és nem lehet megtalálni, a jogi képzéseket és eljárasokat pedig minden szinten becserélgette valaki vagy valakik az oktatási dokumentációkkal és anyagokkal.


Mind szakmailag, mind etikailag, mind orvosilag csak hibákat találtam, és zsarolásokkal, fenyegetésekkel találtam magamat szembe, holott, szinte soha senkivel nem beszéltem.

Azt viszont mindenki tudja, hogy sok mindent jól tanultam, használtam, használok. Azt is, hogy nem olyan körökben forogtam, forgok, mint mások, és azt is, hogy a publikációk és munkáim ellenére megvan a saját magam kis zárt élete, amibe éppen a munkáim miatt senki családtagot és munkatársat, tanárt sem avattam be. Nem véletlenül.


Most a történtek, a más területeken előkerülő hibák miatt is, kicsit szélesebb körben kezdtem el tekinteni a kutatásaimat, munkáimat mások viselkedése miatt...

Soha nem állítottam, hogy a múltban vagy jelenben bármi nem kapcsolódhatna össze, vagy csupán egy ember tudhatna mindent.


Vagy ha a régi tanúk esetleg nekem, másnak ne tudnának új információval szolgálni. Én csak saját emlékekre, a kutatásokra és oktatott, nyilvános adatokra támaszkodhatok, koromnál fogva is.


De a tanári és oktatási visszaélések, a szaktársak irigységei, mind valamire utaltak, utalnak, ahogyan a nyomozói vagy más szakmában szerzett tanáraim, szaktársaim, volt osztálytársak hozzáállásai, szándékos értetlenkedései, adott esetben hazudozásai is.


Mindenesetre, ha védelem helyett vád ér valakit, aki elsődlegesen teljesít, nem csak hibákról beszélünk. Ott kénytelen az ember más szakmai hozzáállásokat produkálni, s közzétenni minden más adatot, eseményt is, a rendszerezések logikai összefüggései esetében is.Mindenesetre a dömpinghiba alkalmazásos szervezeti hamisításokat meguntam közben én is.


A sok tördelt részlet helyett jó lenne összegezni.


Szeged, 2021. május 23. 15:000

2022. október 6., csütörtök

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben A szerkesztő válaszol, vagy nem válaszol

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

A szerkesztő válaszol, vagy nem válaszol



Nagyon gyakori kérdés a médiás, kommunikációs, kiadási rendszerekben szakmai és szépirodalmi, művészeti berkekben is, hogy miért nem válaszol a küldött levelekre egy szerkesztő, egy titkárnő, egy főszerkesztő vagy tulajdonos. Vagy akár, miért válaszol azonnal, más dolgokat és másokat figyelmen kívül hagyván?

Ha jobban belegondolunk, ezernyi oka lehet.

S a költői kérdésekre mindenki önmaga gondolataival is válaszolni tud.


Már a gyerekekben megfogalmazódik az alkotás vágya. Manapság már sokkal gyakoribb, hogy nem fogják vissza a gyermek vágyait, akaratát, míg a mi gyermekkorunkban láthatóan igyekeztek az visszafogni, letörni, a sablonos korhoz kötött intézményekhez idomítani. A korábbi, a 70-es évek közepét megelőző időkben ez még gyakoribb volt, míg a világháborúk idején szinte minden lehetőség gyakorlatilag megszűnt. A felvilágosodás időszakában legalább minimális szinten szegények és gazdagok számára talán létezett bizonyos mecenatúra-rendszer, ma a korábbi tehetségek adatainak keverése után másokéba iktatva akár gondnokság alá is helyezik a korábbi, koruktól eltérően zsenialitással rendelkező egykori tehetségeket.

Szó szerint értve a mondatban is szereplő kifejezéseket.

Sajnos ennek nem csak egy hibásan megalkotott jogrendszer, vagy visszaéléssel alkalmazott orvosi-pszichológiai és etikai rendszer az oka, a tettek, eljárások többsége többnyire egyedi etikai és erkölcsi keretek között mozog, a hatalmat gyakorlók között, akik szerzett, vagy kinevezett hatalommal rendelkezvén a természetes hatalommal bírókat képtelenek elviselni, s hadjáratszerű lejárató kampányokat igyekszenek rendezni az érintettek ellen.

Tehát ez lehet a sok között az egyik ok.

Miért is nem válaszol vakaki?

Tudjuk jól, hogy etikátlanságon kívül fizikai okok is közben játszanak. Hiba a kommunikációs vonalban: telefonos, internetes visszaélések ezernyi változata, a közvetlen kommunikációs csatorna megszűnése (visszaélések, egyéni döntés által), és sorolhatjuk.

Tudjuk jól, hogy sokan éltek és élnek vissza.

Én mindenre válaszolok gyermekkorom óta. Előfordult, hogy mások miatt, javítatlan informatikai hibák okán ez a válasz nem jöhetett létre. Korábban már említettem egykori tanáromat, Wacha Imrét, vagy elmondhatná az ember a személyes történéseket is, kapcsolható esetekben.

10:14

Nos, talán ez jelenleg felesleges, bár nyomozások, régészeti anyagok, nemzetközi és magyar érdekek miatt érdekes lehet, nincs időm ilyen inci-finci bejegyzésekben, online, későbbi kiadási anyagokban taglalni, adatvédelmi okokból sem...

Ehhez kapcsolódóan is: a "cél szentesíti az eszközt" kifejezésnek is vannak határai.

Nos, hogy miért nem válaszol a főszerkesztő...ha neki nem válaszolnak, miért tenné? Tehát, mindennek két oldala van. Kitartás, van még esély. Újra kell próbálni, rá kell kérdezni. Lehetőleg nem 10-15 év után.

Üzenni is lehet, mással is. Érdemes megadni több elérési utat, lehetőséget, hibák vagy közbejött események miatt is.

Mert, mivel élünk, bárkit érhet baleset, stb.

Természetesen az élet nem olyan dolog, hogy egy gondolattal előállítható...

Tehát hibák vannak, voltak, lesznek.

Az, hogy ki hogyan áll hozzá, azt viszont érdemes lenne nem csak példákkal tekinteni.

Az esély mindig adott, bármire. Közbelépni is lehet... De milyen közbe, hol, és kinek?


Szeged, 2021. május 25. 15:10.


Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Az értelem etikájától a Pázmányon át a nyelvészetig

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Az értelem etikájától a Pázmányon át a nyelvészetig


K.J. A. mai támadása eszméltet rá, hogy a magyar oktatás a csatolt részeken milyen komoy problémákat okoz mind filozófiai, nyelvészeti, mind pedig logikai és egyházi téren is.

Tipikus példája a viselkedészavaros, értelmi felfogóképesség hiányban szenvedő támadóknak, akik hibáik belátása helyett a másikat degradálni kezdik, s lehúzni, holott a másik mindenben jobban teljesített náluk. Sajnos rossz a példa nem csak nyelvészeti oktatás terén, de a hétköznapi életben is .

Szégyen lenne mindenkire nézve, ha Benedek András professzor jogi karon adott jelese után logikailag Szikszainé Nagy Irma és Szende Aladár oktatási elvei szerint valóban végig is írnám, mit művel a félműveletlen támadó a félreértelmezett, szárnyra kapott szólásokkal, vagy axiómákkal, melyeket nem képes értelmezni.

Buta lyukból buta szél fúj...Mondaná ma is H.Tóth Tibor.. s még akkor nem is használná a nekem dedikált kecskeméti környéki káromkodásgyűjteményének egy példáját sem, az értelmezések szemléltetésére.


.. De a célpontot sokan vétik el. Így lesz hamarosan igazságügyi szakértő és orvos BNO - kódja is hasonlóvá az övéhez....


Minek rá időt fecsérelni? Hogy lehet 50 éves ember 10 éves értelmi-tanulási szinten, vezető poszton.


Baj, ha az érettségi ellenőrzésnél adódó gondokat mondom?


Rontom-bontom...


Minden tiszteletem egykori nyelvész és logika tanáraimnak...


Áldja az ég mindegyikőjüket, síron túl is!



Szeged, 2021. május 26. 19:53

Ajánlat

 Kerti ruta könyv 33.

Magas vérnyomás kezelése


Tölgyfa hasmenés, bélhurut, gyulladáscsökkentés


Csalantea vérsűrűsödés miatt kúraszerűen



Lándzsás útifű


Lapulevél, bojtorján


Fekete üröm epeműködés serkentő

2021.06.05

Lövey Varga Éva Tapló Napló 1990- A magyar társadalmi életről

 Lövey Varga Éva

Tapló Napló 1990-

A magyar társadalmi életről


Csak néha bonyolódna bele az ember...Mondják és mondanák sokan. Az izgalmakat, veszekedéseket kerülni kell... Avagy, ne szólj szám, nem fáj fejem. Ha nem mondom el mit gondolok, nem lesz bajom. Ha nem mutatom meg, mit tudok, legalább nem fognak bántani. Magyarországon nem lehet érvényesülni. Nincs vitakultúra. Nincs versenyszellem. Aki kiemelkedik, sárba tiporják. Nincs igazság. Nincs igazságszolgáltatás, csak jogszolgáltatás van. Nincs családvédelem, szétszedik a családokat. Nincs szociális támogatás, terror van. A szociális munkások lopnak, bejárnak a bérletekbe a tulajdonosok és használják a bérlők munkáit, tulajdonát, sajatjukként kezelik, el is viszik. Sőt, amíg nincsenek ott, jókat találkoznak ott a titkos partnereikkel. Lehetne még sorolni.


Nincs rá időm. De hallva közben a párom által lejátszott riportot, a baranyai nyelvrontás kéreztetődöttje folytán igencsak a kérődzőkre kezdtem politika helyett asszociálni a lélegzetet meg mondanivalöt kiemelkedő nyelvészeink egykori tanítványaként magamba folytva.

Kitűnő vagy kettes bizonyítvány, az orvosokra, jogászokra igencsak jellemző lett a politikusokon kívül is a káromkodásdömpinggel ellátott vulgaritás, amit még az utánzással sem lehet auditálni, ellenőrizni, s mellőzhetővé tenni, vagy kiírtani. Annál inkább folyik a csapból is, a viselkedési kultúrából is. Az informatikusoknál elnézve a helyesírási követelményeket, mind vizsgákon, felvételiken, természettudományos beállítottságra hivatkozva, tömegével jelentkeznek hibák, karakterváltoztatott matematikai, fizikai képletek, mert azokra is átprogramozódnak a hibák.

Unalmas is a helyesírás és a nyelvek témája... Ugye? Mégis egy jogi szakszövegben hibásan használt kifejezés a bíró és az áldozat fejébe is kerülhet, meg 30-40 éves hamis, jogtalan eljárásokba. Nem csupán a hanyagság jár ezzel. Régen írtam. Az emberi undor, utálkozás már a hangrendjében is kissé hátborzongtató szó. Az adatokat keresőt erre kényszerítve tovább növelni a hibákat viszont már esztelen vakmerőséggel ellátott szándékosság. Az aki érti, az érti, aki meg nem, az nem: messzemenően nem megoldás.


Az embernek tíz-húsz év után a hibákból totálisan elege lesz, ahogyan a hibákat elnézőkből, vagy a hibák ellen szótemelő elleni támadásokból.

Az etika és erkölcs fogalmának különbségéről egyetemi szinten sincs megfelelő tudása az embereknek. Hiába oktatás, ha hibás a tankönyv ... Vagy olyan embereket nevez ki oktatónak, akiket mellőzni kellene, s valójában elnyomja azt, aki tud, kiemelkedik.


Sok a hiba, probléma. A tárgyalásukra hetek, hónapok helyett csak órák, mondatok jutnak: s ez csak félreértéseket, nem megoldásokat szül..


Az emaileket letoltogató oktató, adminisztrátor, nyomozati, társadalmi, polgármesteri szinten halálesetekben válik bűnrészessé, a nem nyomozókkal, az informatikai hibákat nem kezelő minisztériumokkal, jogi szakosztályokkal, bíróságokkal, rendőrkapitányságokkal.

Sorolhatnánk. A minden felett szemet húnyok aktusa nem megoldás egy honvédelmi minisztériumi ügynél, vagy régészeti lopásnál, ahogy a laborban eltűnt számításoknál, genetikai programoknál sem.


S a világ nem tanul önnön hibáiból. Mások hibáiból sem Ha a csillagos égből hullik rá az áldás, akkor sem... S csak a buta emberek járnak el úgy, hogy megismétlik a hibákat. Kockázat mindenben van.


Megéri?


Szeged, 2021. június 08. 14:13



Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Telefonok, érintőkészülékek s gondolatok az oktatásról, munkákról

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Telefonok, érintőkészülékek s gondolatok az oktatásról, munkákról


Nem tudom, Te hogy vagy vele, kedves olvasó, de Én meglehetősen kellemetlenül jártam nem csupán a telefonos szolgáltatókkal, de magukkal a telefonkészülékekkel is.

Itt nem csak arra gondolok, hogy lassan a kilencvenes évek közepén általánossá válva a kétezredik évre országos hálózat épült ki két-három szolgáltatóval. Akkor is a jobb, márkásabb, nívósabb telefont választotta az ember. A Nokia a Pannon és a Vodafone kellően megterhelte a pénztárcát, még kártyás alapon is, a távollevő nehezen talált fülkéket, sorba kellett állni, és sorolhatnánk. Pár év alatt változott a helyzet. Kellemetlenné vált a kollégiumban a kijelölt cigifüstös telefonfülkében mások előtt telefonálni, az egyházi egyetem szabályzata a középiskolai kollégiumokhoz hasonlított.

Emlékszem, Lídia nővér Piliscsabán alig engedett be a Boldog Gizella Kollégiumba, amikor vasárnaponként este 11-re vagy utána ért be a vonatom, amikor az ország másik feléből otthonról utaztam vissza. Nos, emiatt aztán havonta ha egyszer haza tudtam menni. Olykor egyedül töltöttem a Szentestét, az Újévet az egész kollégiumban.

Pár évvel utána már Sárváron az első fizetésből a vágyott ezüstlánc mellé futotta a telefonkészülékre is, ha spórolósan is.

Persze, megint nem a két-három szakmában dolgozott az ember, a környezetvédelmi közalkalmazotti fizetés nem érte el a havi lakásbérleti díj szintjét, még a plusz juttatást biztosító nyelvvizsgadíjjal, a munkásszállókra bekerülni lehetetlen és kellemetlen volt, sok cuccal úgyszólván reménytelen, és csöppet sem biztonságos. Ahogy a bérletekben sem.

Aztán, mellette a rég vágyott publikálás, az összefogni vágyott alkotói gárdák, a szellemi műhelyek, az újrainduló, állandó készülést biztosító informatikai munka a képzésekkel, állandó, nagyköltségű telefonálást igényelt. Interjúk, utazások, amit a munkakeresőnek pénz nélkül is finanszírozni kellett, a három fordulóval, akár az ország másik részén is.

Persze a 95-ös környezetvédelmi törvény módosításnál nem vették figyelembe azt, hogy neked az összes törvényt az iskolában egy hónap alatt újra kell tanulnod a környezetvédelmi vizsgára, minden tankönyv és kiadvány nélkül, stb., stb. De, ez is megvolt. Problémákkal is, mások mellett, ütköző felvételikkel is.

Milyen jó lett volna, ha valóban tervek szerint naplót ír az ember, s nem eufemisztikus irodalmi bejegyzéseket rögzít.

Erről jut eszembe a párhuzamos Kossuthos egyetemi oktatás, Borbély Szilárd, B. Papp Andrea, Szikszainé Nagy Irma, Bitskey Tibor és mások, többek közt Szirák Péter és mások óráival.

Mennyi rohanás, telefonos egyeztetés, eltűnt kulcscsomó és személyi, s mennyi más probléma színezte a kártyás telefonok számláit, ... de még diákmunkára sem vesznek fel, mert az órákról nem hiányozhatok. Pultos csajnak meg nem leszek jó absztinensen... No, a támogatási rendszerekből kizárva elérkezett a számlás telefonok állítólagos olcsóbb világa, amikor is még többet kezdtél fizetni a semmiért. S szinte egyik határon sem volt vonalad, mindig átállt az ukrán, szlovák, román, osztrák, cseh, vagy a délszláv vonalak bármelyikére a készülék...s a helyzet ma sem változott.


Mikor kimentél környezetvédelmisként a hianyzó mozgást pótolva a hegyekbe, s a jelzéseket vesztve eltévedtél, térerő nélkül, s az állatkertből szabadult, mellmagasságodig érő vicsorgó farkassal szembetalálkoztál, s a Jóisten mentett meg a zsebben hordott bicska, meg a karaterúgás használatától. Szép kutyus volt, ugye? Persze térerő a tévéadó mellett nulla, segítség nincs...


Ja, s amikor a régészeti barangolások mellett, mindez harmincéven felül ismétlődik meg veled, hat telefon mellett. Internet, hálózat nincs. S a helyzet 25 év után is változatlan, ahol minden lakcímedre számlázva hatszoros számlákat számláz a szolgáltató, vagy a vonalas készüléket, tévét nem köti át, vagy máshova köti, s te majd csak a végrehajtás után értesülsz arról, hogy nem fizetik vissza, nem jelezted, holott tíz éven át három naponta írtad, telefonoztad a hibákat, vagy benn ültél az ügyfélszolgálaton...s nekik hiába jelezted.


Nos, érdekes lett ezáltal a munkád, tanulásod, meg a megrendelt számítógépek sora...


Nos, így már gondolkodhatunk a operációs rendszerek programhibáról, melyet minden ráépülő szoftver átvesz, s a hibákat személyi hibák is megtoldják.


Aztán gondolkodol, hogy milyen jó volt a kis méretű, futásnál kisnadrág zsebben lapuló telefon a nagyképernyős hova tegyem, hogy ne törjön telefonokkal szemben.

Nos, szép, videós. Drága telefonok, jó vagy hibás kamerákkal, hasznos aplikációkkal, telefonos vagy drónvezérlési lehetőséggel.

Nos, ha fáj az ujjad az érintőképernyőn íráskor, érzed az elektromos jeleket meg ütést a könyöködig, míg megírsz egy oldal szöveget...inkább eldobni szeretnéd, még akkor is, ha a készüléked billentyűzete a vírusoktól vagy technikai problémáktól tönkrement, s a gyártó bekéri, mert nem képes javítani, s nem érti. Két év múlva a félmillióssal is így jársz, már van min gondolkodni.


Hát, ilyen az élet. Miközben értékesítője, programozója is voltál, központban, személyesen, elgondolkodsz.


Mi is az a szerződés, hol, ki hozta a jogszabályt, s miért írtad az adatvédelem sértéssel tűzdelt szerződéseket alá...


Szükség törvényt bont, s fizeted a hibájukat.

De, hová, miből?


S ugyan, most hogyan tovább?


Az ujjad tovább zsibong a képernyőn. Rádsötétedett...


Szeged, 2021. Június 08.




Lövey Varga ÉvaBotránykönyv részekben"...Bosszantó egy bugris bunkó..."




Lövey Varga ÉvaBotránykönyv részekben"...Bosszantó egy bugris bunkó..."




"...Bosszantó egy bugris bunkó..." Fáj a szíved visszaolvasni a találónak látszó idézetet a Szörényi alkotásból. Hátha még tudod is, hogy az alkalmazott kifejezés az egykori királyi udvar bérenceivel, külföldijeivel közel sem járhatott az igazsághoz.

S amikor a "taplón" viselkedő emberekre szeretnéd a kifejezést alkalmazni, vagy más hasonló helyzetekben, a relativitás miatt te magad is kellemetlen helyzetbe kerülsz.


Hajnalban veszed a telefont, hogy a visszaélő kormányalkalmazottak miatt elérhetetlen családod az ország, világ különböző pontjain, esetleg országaiban elérhető-e még, nem harangszóra ébredsz -e az elmulasztott vagy becserélt TAJ - kártyás, hamis eljárásokkal, a rendőrségi nyomozások elkövető helyett tanút vagy károsultat fenyegető eljárásaival, esetleg a bunkó ügyvéd kollegáid lustasága folytán összecserélt adatok, vagy felcserélt személyek miatt.

Hogy valahol a párod leánya külföldön takarító tanárnőként vagy a párod fia külföldön babysitterként dolgozó informatikusként, esetleg ismeretlen becserélt diplomás adatokkal egyetemi hallgatóként ül a régészeti feltárásodon, s te munka nélkül rostokolsz az internetes vilagban eltűnő jogdíjaiddal, nyomozások hiányában, az már senkit sem érdekel, ha 12 diplomád tűnt is el, se letiltani nem lehet, se nem nyomoznak egy egyetemen, egy hivatalban sem, 25 évig sem, meg két napig sem. Hogy átírja a rendszer az adatokat, azzal senki nem törődik, aláírja a gyámhivatal a gyámság helyett a gondnoksági végzést, a gyerek eltűnik, a felnőtt belehal. Hogy a becserélt adatokkal más veszi fel a bankban a pénzt, mert a bankvezető úgy dönt, hogy a fizetés nélkül levőnek nem érkezhet meg a számlájára egyben a 15 éves munkájának külföldi jogdíja, s nem ő kereste. Hogy az ügyész bolondsága folytán nem veszi észre, hogy a bíró a bírósági régészeti feltárás helyett elmebetegsége folytán, szelektív olvasása miatt más eljárások, diplomáztatás, diplomavédés helyett a pécsi bíróság épületében eljárást indít a lopott diplomás kormányhivatalban dolgozó régésszel a jelessel végző, pályázó hallgató ellen, s eltünteti 9 diplomáját, amit félév alatt tömörítve végez, s másnak iktatja be ...s a miniszterelnök másnak, jogviszonnyal nem rendelkező egykori szomszédjának ad köztársasági dicséretet az ő munkájára...

S még csak nem is nyomoz a pszichiátriára benyomott TEK-es szaktársad, a 25 éve már az egyetemen tőled dolgozatot lopó, sok év után kollégiumi tanári állásból mégis tanárrá vedlő szaktársaddal, aki a családfád anyagát a helyi kiadványban mégis lepublikálja a jegyzeteiddel, s az egész lakásod eltüntetik.


Óh.... "Abcúg István nem kell már..."...


S minden módosul ...


Tudom, nem írhatom le, amiket elmondtál, megéltél...De van rá mégis mód, közzétenni...


Csak, akkorra sajnos a biológiai órák végén a lélekutakon már mások járnak...


Látod, ilyen bonyolult ez a csillagászat, a maga törvényeivel. Az űrhajós utakhoz mégis kellett az értelem...


Szeged, 2021. Június 09.

06:45

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Oktatási Hivatal és a diákigazolvány nyilvántartások

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Oktatási Hivatal és a diákigazolvány nyilvántartások


Kezd izzani a talaj az Oktatási Hivatal dolgozóinak talpa alatt a nyilvántartási hibák miatti diplomalopásos ügyekből kifolyólag.

Bekeértve a TAJ-nyilvántartási hibás ösztöndíj és végzettséghibákat, meg a többi eltűnt adatot tekintve, melyet tíz év, húsz év után más egyetemek nyilvántartásaiban lehet mások nevén megtalálni. Természetesen a végzős hallgató már az előző két TVSz. formáját sem találja meg, nem hogy 20, 25 évre vagy akár 80 éves korában 60 évre visszamenőleg.


Csillámport lehet a szemekbe szórni, s megvádolni embereket, hogy nem tudtak végezni, vagy loptak, ha az Oktatási Hivatal meg az egyetemi kancellariák informatikusai lopnak meg csalnak a hekkelt rendszerek hekyre nem állításaival.


Sorolni lehetne, nem 16 egyetemen.


Talán az is sorra kerül a könyvtári meg doktori iskolák hibás rendszereivel a nagy díjnyertes informatikusok által készített nem működő, 10 éven át sem működő egyetemi mailrendszerekkel, vagy ETR, Neptun hibákkal.


Nemzetközi informatikai bizonyítványokkal, színjelessel már forgolódik a hatugságaik miatt eleget az ember, a rendőr által a kancelláriára hiába küldve ..


Ejnye-bejnye, rontom-bontom...


A Covid-19 panel vírusai győztek az emberi ész felett?


Azért lenne mit ellenőrizgetni az ügyfélkapus eléréseknél meg hitelesítésnél bekövetkező bankhibák utáni teljes számlalenyúlásoknál, meg a máshova könyvelték adatoknál.

S ez még csak néhány hiba 15 éven át, minden jelentkezési időszakban...


TVSz meg sehol nincs honlapon, visszamenőleg, de még csak saját ügyhöz se tud egy korábbi elérést se adni egy egyetem sem hat vagy félévvel az után, hogy a jogvédett dolgozat eltűnik, vagy a bizonyítványt, diplomát lenyúlják, és nyomozások hiányában nincs mit tenni.. szóval a kikérések se működnek. De a panasz nélküliek diplomáit se találni a rendszerekben, a disszertációk cseréi meg nyilvanosan láthatók. Mert hát, minek is rá plágium nyilatkozat, meg pecsét, meg feltöltésnél bizottság...

Hadd lopjanak!


Szeged, 2021. június.10. 01:12

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Margó Fesztivál?

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Margó Fesztivál?


Érdekes, hogy annak idején középiskolásként egyetemre járva, jó 25 éve, s előtte már, a margó díjat a leselejtezhető alkotásokra, szennyirodalomra, a kikerülhető, kezdő művekre alkalmaztuk és találtuk ki. Most olvasva a híreket jutott eszembe az a tengernyi munka Szirák Péter, Görömbei András, Márkus Béla, Borbély Szilard, Debreczeni Attila, Cs. Nagy Piroska,

Kálnásy Árpád, B. Papp Andrea, Szikszainé Nagy Ilka, Kornyáné tanárnő, Sebestyén Árpád, Tegyey tanár úr, Erdei Sándor, Arany János, Tamás Attila, Bitskey István, S. Varga Pál, és Kiss Antal, valamint a többiek mellett, akikkel együtt dolgozva az újságnál publikálni kezdett az ember, Cs. Nagy Gábor javaslatával, hogy menjen be az egyetemre, mert meghaladja a középiskolai színvonalat, és nem tudunk újat adni, meg menjen be a kiadóhoz, újsághoz javaslat. Aztán a kitűnővel is undorodva fordult el az ember, amikor ...természetesen egyre rosszabb dolgok derültek ki, egyre több volt a tanulatlan emberek fenyegetése, vagy éppen a ha nem jársz a fiammal, akkor nem is fogsz publikálni kifejezésekkel a háttérben. Aztán elmaradt a Vitéz Feri alkotások követése is, mert hát, más ez az egész, mint aminek látszik. Az élet meg nem a szerelmi kalandokból áll csak, bár néha egyeseknél úgy tűnik.


Nagyon aranyos volt most valaki, aki a fel nem tett kérdésre a Facebook közösségi oldalán reagálni akart. De nem tettem fel kérdést. Csupán egy megállapítást tettem, amely mai napig összezavar. Nem csak engem, másokat is. Valaki kapott az ötleten, csak a jelentést és funkciót nem értette. Meg a cselekvést. Érdekes ez, ilyen az értelmezés és a nyelvek világa.


Ahogy a Citrom-díjat meg a Citromailt is azért találtuk ki, mert kellemetlen, fanyar volt konfrontálódni, s a sárga feltűnő színe, a latin világ kicsit hivalkodóbbá vált az ember életében, a trópusi ízekkel, világokkal.

Sokáig nem szóltam, csak figyeltem az eseményeket, tanítani és összefogni igyekeztem, ingyen is. Segítve a hátrányt, a megkülönböztetéseket, oldani igyekezve a konfliktusokat.

Ma már bárki ránéz, egyikhez sincs közöm, az ötletet más irányba vitte más, más teljesítette ki...


Nézem a Wikipédián, a beírt történetet.


Teljesen más, húsz évvel későbbi.


Ilyen az egész világunk.


Valahol cserél, valahol lejár...


Aztán, kit érdekel, ha más hazudik... Mindenkinek saját gondja... Hangzik mindenütt...


Mindegy is. Azért ez örökre megmarad az 1992-es év Mechwartos-Vegyis-Kossuthos-Refis emlékeinek, a fotókkal és a jegyzetekkel... Újsághírekkel meg infovitákkal, meg az egyetemi aulákban töltött estékkel, tanári beszélgetésekkel, meg egyetemi tanfolyamokkal.


S a citrom mégsem esik jól néha, főleg, ha a szál virágot messze lévén, nem tehetem rá arra a sírkőre...


Szeged, 2021. Június 12. 14: 02.


Megj. Most érkezett egy ELTE-Sorbonne-Saint Petersburg egykori végzett ember kellemes megjegyzése a kommentemre. Komjáti Krisztina személyében, aki jelenleg ennyi tanári stb végzettséggel a profilja alapján egy banki dolgozó. Nos, sok köze lehet hozzá,valóban. De azt sem kérdeztem. "Varga Éva És ez a megállapítás most hogy jön ide? És vajon kit érdekel?"....


Azt sem kérdeztem, hogy kit érdekel...Azt sem, hogy kit nem. További jó Sorbonne munkát a bankban...


Borbély Szilárd meg Tamás Attila, meg Görömbei András, Sebestyén Árpád emlékére is...


Üdvözlettel: Varga Éva