Lövey-Varga Éva Égő szerelem („Ki vagy Te, mondd?!” ciklus)

 

Lövey-Varga Éva

Égő szerelem

(„Ki vagy Te, mondd?!” ciklus)

Első látásra jött a szerelem

Végigsodort hegyeken-völgyeken

Lesöpörte a fákat, virágokat,

Átölelte bennünk az eltűnt világokat.

Csillagokat gyújtott lámpásként az útra,

Összefonódva, baldachinos ágyakba bújva.

Szentjános bogarakkal ropta a táncot,

Elszakított béklyókat, megannyi láncot.

Sodorva mindent, falakat, gátakat, s

Erősítve bennünk kőből a várakat.

Izzó szava lángolt, szívmeleget gyújtva,

Gyönyörű szavakat, dallamokat fújva.

Beleveszve mélyen, szemed csillagába,

Bekopogtatva szíved pitvarába.

Ámor nyilaival vetekedve, vívva

Helenét és Hérát, később Iunót hívva.

Bajban s örömben elteltek az évek,

Alig mesélhetünk azóta is szépet.

Azt mondja az ember: Ilyen a világunk,

Olyanná lesz mindig, amilyenre vágyunk.

Poszeidon csillaga, Zeusz villámai

A védő karok mellett Isten kínzásai.

Az valósul csak meg, amit elképzelsz.

A Moirák azt fonják meg

Mind a két kézzel.

Szeged, 2020. szeptember 08.

A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása,  előadása csak a szerző engedélyével lehetséges