Lövey-Varga Éva
Üdv a távolból
Mária-napra
(„Ki vagy te mondd?!”ciklus)
Édesanyámnak: Lövei Máriának, Nagymamámnak: Vitai Máriának, Unokatestvéremnek: Vitai Tünde Máriának, és valamennyi Máriának, a nemesi rangként Mária nevet viselő férfiaknak is szeretettel és tisztelettel
Jólétet és szerencsét kívánok,
Mit egykor a „Három-királyok”.
Titokban, nyíltan és vándorolva,
A rosszakra most már rámorogva akár,
Hajtva a jó felé, evezve éren, folyamon,
Az utat hegyeken-völgyeken,
Alföldeken és barlangokban is folytatom.
Reád találni, lelki üdvösség,
Te csupa jóságot hordozó áldás, boldogság,
Istennek szent keze és ajándéka: Te…
Tudván azt, így évezredek múltán,
Hogy mindez sohasem volt mese…
Halmozom most a jókívánalmakat,
Érjen el áldás, boldogság!
Fogadd a köszöntést reménnyel,
Ne legyen gond a távolság!
A messze mindig felénk int,
Távolból, csalfán, könnyedén,
Mint mikor tenni vágyván
Lázakat, fájdalmat feledénk.
Jámbor hívek lelki öröme,
Csillogó, ragyogó üdvösség ér…
Tiszta, feddhetetlen ez élet,
S a kívánság erre szolgáló szent beszéd.
Áldásos létezés, kíntól gyötörten:
A Magasságosnak „Szent Keze”.
Megmutatván a múltat és jövőt:
Felmérve olykor, hogy hiszed-e?
Üdvözöllek, hát régi szokásként,
Légy boldog, légy áldott, egészséges:
Kisboldogasszonyunk születésén,
Mely legnagyobb egyházunk ünnepe lett.
Katolikus és orthodox egyként
Vonul most Kisboldogasszony felé:
Ki szülei: Anna és Joachim emlékére
A jeruzsálemi Szent Anna templomot
Halála után öt évszázaddal a néppel,
Bethesda közelében felszentelteté.
Kilenc hónap telt el, szeplőtlen
Fogantál, áldásban üdvösségben élve.
S a szenvedések mellett is titkon,
Mindig a jót is remélve.
A fiú egykor - s majd később a lány is –,
Mindig jót, szenvedést hozott.
De a lelkedben a lámpás, a fény
Ezek ellenére sem változott!
Hét század telt el, ünneppé lettél,
S erre még újra majdnem hét.
A tiszteletedre az ünnepet
Népszokásaink emelték.
Navitas Beatae Mariae Virginis
Ez a te legszentebb ünneped!
Hajnal van, most is, mint egykor,
Istennek Szent Keze ébresztett.
Boldog vagy Szentséges Szűz,
Belőled támadt Krisztusunk…
Minden dicséret reád száll,
Az Igazság Napján indulunk!
Népünk, néped valóban hitte,
A felkelő Napból jössz felénk, s
Mint egykor a gyermek anyja felé,
Két karját hozzád emelé.
Ének és imádság kísérje utadat,
Istenünk nékünk szentelé…
Mint a szárított búzát jó papunk
Szentelt vízzel is emelé,
Harmattal szórni a munkának termését,
A Magasságosunk felé…
S vetés után az üres zsákokkal
Magasra dobálni az Ég felé:
Olyan nagyra növessze gabonánk,
Ne üszkösödjön, teremjen bőven.
Imádságokkal kérlelni szívét,
Kezeket kulcsolva, tisztán, bőszen.
Életben, halálban örök jutalom,
Mennyei üdvösség: Szent Beszéd.
Biztasson áldása, érjen a szerencse
Induljunk együtt a lét felé!
Szeged, 2020. 09.08.
A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, előadása csak a szerző engedélyével lehetséges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése