Lövey Varga Éva Családfakutatás, nyomozás és jogi diplomavisszaélések

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben & Seudo_ Mindent Bele & Régész a pácban / Archeologist in the Lurch

Családfakutatás, nyomozás és jogi diplomavisszaélések

Pillanatokon belül lett teendőm a hírhedtté vált egykori informatikus családok után, amikor is rájöttem, hogy egy halom bírót, jogászt, orvost és egyetemi tanárt megvezettek a telefonos informatikai és diplomakód, ETR és Neptun hibákkal, és nem csak az okiratcsalások vannak jelen az anyagokban, hanem a családfakutatások levéltári anyagai feltárják a jogi karokon lopók, fenyegetőzők, az orvosi kezelésekkel a költözéseknél visszaélők nevét is.

Komoly, nagy hírű bírók és ügyvédek, orvosok gyermeteg szinten levő hamisított eljárásainak anyagai ütik egymást, mintha bizony a jogi karon nem logikából vizsgáztunk volna egykor. 

Az a legkisebb hiba, ha valaki nem tudja a törvényeket, vagy nem érti meg pontosan, mi van odaírva.

Így nem is csodálkozom azon, hogy hasonló szinten hoztak etikátlan jellegű, a haza és a nemzetek közötti kincsek, értékek védelmét tönkretevő eljárások, s tíz évig nem lehet helyrehozni az elmebeteg bíró adatcserés hazudozásai utáni jogvédelmi és pénzügyi csalásokat, a becserélt gyerekeket stb.

Töprengtem, hogy mennyire érdemes közérdekszerűen hozzányúlni, de ahol oroszországi és török visszaélések fordulnak elő kínaival, koreaival meg amerikaival, kezd kétségem lenni abban, hogy a Seuso az horvát meg szerb csalás, vagy akár angol lenne...

S kezd olyan érzésem lenni, hogy a leírtak ellenére meg a hamis, szakdolgozónsk meg nem ismerhető anyagok ellenére itt az angolok nem csaltak, inkább védeni akartak valamit...

Ezt támasztja alá a most kiadott más témájú büntetőjogivá hamisított okirat is, amelynek kiadása egyszerre fogja magával vonni a kormányhivatalnoki és fiatalkorúak büntetőeljárásának bírójának mentelmi jogának megszüntetését, valamint jó pár rendőrkapitány leváltását vagy lemondatását is.

Ez jelenleg csak feltételezhető eljárás a Seuso és régészeti, restaurátori, szociológiai, irodalmi, klasszika-filológiai, történelmi, jogi, informatikai, vegyészeti, fizikai, környezetvédelmi, matematikai szakdolgozatokkal, könyvtári jegyekkel való visszaélések miatt, melyek értéke 12-25 évre visszamenőleg meglehetősen nagy, és sok országra is kiterjedhet.

Főképpen azért, mert életveszélyes fenyegetések és hátráltatások, katokozasok csak jogi-szociológia és régészeti területeken, orvosi területeken hangzottak el, ahol mindenütt nagy a tanúk száma, és a banki visszaélések, egyetemi oktatói munkaltatói jogviszonyokkal való visszaélések mennyisége.

Ehhez képest sem Facebook, sem Google sem más szolgáltatói kontaktok sehol nincsenek, és 10 éve nincs a sokat szidott BM informatikai rendszer az egyetemi rendszerekkel korrigálva, lecserélve...

Az ügyész meg továbbra sem olvas a bíróval 1 terra anyagot el 54 nyelven másnapra, hiába próbálja az okiratra ráhamisítani.

Szeged, 2021. augusztus 10. 23:55

Lövey Varga Éva Útkeresés megoldások felé. Seuso Mindent Bele

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele & Botránykönyv Részekben

Útkeresés megoldások felé...

Kicsit a fizikai valóság kötötte le a napot, közben gondolkodni is kezdtem, nincs hely jegyzetelni. Minden betelt, sérült.

Mivel a jogi visszaélések miatt az egyetemi és más egykori anyagokhoz, több laphoz nem férek hozzá, pillanatnyilag más megoldást kell találnom.

A nagy dömpingben csak az maradt el, hogy nem csak Borhy László hazudozott 2012 óta az ELTE-n, az informatikai visszaélések Magyarországon érintik a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet, a Szegedi Tudományegyetemet, a Miskolci Egyetemet, a CEU rendszerét, a Corvinus Egyetemet, a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetemet ugyanúgy, mint a Nagy Ders által vezetett kancelláriai informatikát a Pécsi Tudományegyetemen. 

A lopások nem csak a beadott dolgozatokra, de az általam készített videókra, más anyagokra is kiterjedtek, és ahogyan sokan tapasztalták, érintették a teljes, az egyetemek támogatására létrehozott laprendszeremet is.

Nem kertelek, mert nincs mit. Sokan hazudoztak rólam is, még a szemembe is hazudtak, s a megbocsátások ellenére éveken, egy évtizeden át folytatták tolvajkodásukat, hazudozásaikat az okirathamisításokra építve. 

Általában annak kell igazolni, akinek problémája van a másik jogsértéseivel. 

Mivel az esetemben ez szinte kifogyhatatlan mértékké vált a táskában a lakásban levő több terrabyte anyaggal, amit majd napi 24 óra alatt készítettem, nem is érdemes a nem nyomozó, hazudozó rendőrökre, a csaló, olvasni nem tudó, s adatokat, sőt, eljárasokat és személyeket cserélő bírókra, ügyészekre számítani, vagy a becserélt képzésű szakértőkre, orvosokra, akik hagyják ellopni a kutató régészeti- genetikai

- kémiai-fizikai vizsgálatait, avagy szó szerint más diplomájába, disszertációjába teszik, kérdezés nélkül. Nem csak a bosszantó szó érvényes megállapítás.

Mindenesetre az informatikai hibák nem kezeltetéseihez, a becserélt szakos felvételikhez, egyetemi munkaviszonyokhoz az email rendszerben levő kancelláriai letiltogatások ellenőrzések helyett, adott esetben a honvédelmi rendszerek rendőri utasításra történő elmulasztásaihoz - utána 7-8 évvel is érzékelve a hekkelt rendszereket, -  önmagában a jogilag butaságot író ügyintézők, ügyészek, főügyészek, rektorok és dékánok informatikai nyomozási hiányosságai, vagy nem létező nyomozásaihoz hatezer és több esettel majdhogy nem lehetetlen hozzászólni bírósági eljárásban.

Beleértve, hogy a csinovnyikok felbérelt hülyeségeivel nem csak a nyomozati munkákat, a gyerekszüldtéseket és családfákat is tönkretették.

Magyar szakosként, nyelvszakisként kimondottan imádom, mikor valaki azt írja le, hogy: "Nem tudom értelmezni, nem vagyok képes értelmezni, megérteni."

Ha eldöntöd, kedves ecsém meg bátyám-uram, az elmés elméd teljesíti is a kiadott parancsot. Ha rosszul működik, akkor még ferdén is, egyéb nyalánkságokat generálva neked és környezetednek. Mindenesetre, ha te nem tudod értelmezni, amit olvasol, szerinted ki fogja tudni helyetted? Kiveszi a koponyádból a kis agyacskádat,  és azzal fog gondolkodni, helyetted? Vagy, hogyan képzeled? Formalinba áztatva elraktározza, míg végre fogsz egy szótárt, és a megfelelő jelentéseket kiválogatva, megtanulva végre tíz évvel utána megérted?

Aligha van idő egy bíróra, egy tanárra, egy laborosra ennyit várni, mikor azonnal lépni kell, hogy a szél el ne vigye, az eső el ne áztassa, a határon átlépjen, stb.

Nos, hát, ilyen ez az élet, a tudással meg az elmével. Aki mulaszt, vagy hazudik, félrecsap, az majd issza a levét később, mikor annak a másiknak a bizonyítéka mégis nyilvánossá válik, adott esetben a megbocsájtást nem akarja már gyakorolni az etikai határokon való átugrálások miatt, nehogy megvakuljon attól, amit lát(ott).

És, persze, egy ország rendszere az Oxford, Berkeley, UCLA, stb. Egyetemekkel azonnal a világ minden táján érintett. Mert a cserék száma tovább is adódik.

Az ember meg visszatartani igyekszik magát a károkozástól, meg mások károkozásaitól is.

Erre csak azt mondhatjuk, hiaba van lecserélve a rektor, ha minden visszaélő tanulmányi előadó, vagy tanszéki titkár a helyén van, aki lopott, cserélt, meg nem tud két, adott esetben hatosikreket megkülönböztetni.

A kérdés, ennyi kimondhatatlan visszaélés után mi a nagyobb büntetés? Meghagyni a csaló kutatókat a csalásaikban, vagy a tolvajokat a hitben, hogy nem éri őket utól a büntetés, esetleg a bírót abban a hitben hagyni, hogy bármikor lehet buta, etikatlan csaló, és hozhat elmebeteg döntéseket, mások háta mögött, tudás, adat, egyeztetés és megbeszélés nélkül?

Szerintem érdemes néha felmérni, milyen szavak szökkennek szárba nyelved hegyén, mik ragadnak bele, és milyen mondatok hagyják el fogaid kerítéseit.... Adott esetben valaki érzékenysége az ima határát átlépve rajongásig léces kerítést készíthet belőle, őrön innen, államtitkáron meg alkotmánybírón túl. 

Határokról pedig nehéz fogalmat alkotni ott, ahol nincs megfelelő módszer és lehetőség.

Mindenesetre, látszik, itt általánosan beszélni igencsak kevés, az csak félreértést okoz, s elhiteti azt, hogy aki balfék volt, az kitüntetendő, dicsérendő. Vajon? Megéri a keresztrefeszítés?

Szeged, 2021. Augusztus 08. 00:44

💙🍀🌎🌹💙🎶🎶💙🌹🌎🍀💙

Lövey Varga Éva: Kutatói adatrendszerezések - Életrajzok, oktatók, kutatók és segítőik - Néhány szó általánosan

Lövey Varga Éva: Seuso_Mindent Bele & Botránykönyv részekben

Kutatói adatrendszerezések - Életrajzok, oktatók, kutatók és segítőik - Néhány szó általánosan

A tegnap látott adatok után a nyugalom melletti kíváncsiság, az összefüggéseket kutatói logikai járhatóság útkeresései mellett hunytam le a szememet én is a nehéz nap után éjszakára. A problémamegoldás igénye azonban olykor ilyenkor sem kapcsol ki, ha veszélyhelyzet jön létre. S ezt nem csak az orvosi végzettséggel (is) rendelkező kollegák tudják.

Talán szerencsére -  olykor saját szerencsétlenségükre, -  a kutatók többsége nem rendelkezik olyan emócionális érzékkel, akkora ismeretkörrel, mint én, s nincs is meg a kellő önérzete ahhoz, hogy a kutatásokat megfelelően kritikával, valóságérzékkel szemlélve érintse.

Kevésnek tartottam, tartom a megmaradt 9 szakmámat, a rálátási képességet is a valódi értékelésekhez, a kualakult társadalmi-szociális helyzettel együttesen. Minden bizonnyal ez a tönkretett, az utazáskor, a kormányhivatalban, polgármesterikben, levéltárakban, Akadémián, Országházban, Múzeumokban, könyvtárakban, albérletekben, kollegiumokban, állomásokon és az utazás közben "eltűnt", ellopott táskáim miatt is van, nem csupán abból adódik, hogy kitűnő átlaga ellenére, különleges képességei kisebbítésére az embert leérékelni igyekeztek egyes emberek, nagyobb szájkapacitással vagy hangterjedelemmel rendelkező emberek. (Tudjuk jól, az ember szellemi lény, ha a szeme hunyva, akkor is érzékeli az elkövetőt, elkövetőket.)

Többnyire a kutatók többsége a leírásokból kihagyta, kihagyja a személyes részleteket, pedig olykor igen csak lényegessé válnak.

Éppen ezért kezdtem a hivatalos út járhatatlanságai miatt más, összetett módszerekkel kutatásokba, ismertetésekbe, amit sem egyes eljárók, sem egykori oktatóim vagy szaktársaim orrára nem köthetek a megfelelő adatok eléréséig. S talán ezzel mindenki, nyelvtől, vallástól, végzettségtől, családi vagy rokoni kapcsolattól függetlenül tisztában van. 

Olykor nem árt kockáztatni az embernek.

Ahhoz, hogy bármi eltűnjön, valaki rosszat kövessen el az ember ellen, látszólagosan bele kell, kellett egyeznie.

Hogy mibe egyezik bele, azt nem az önbüntetés mértéke határozza meg, ahogyan azt sok szakember lelki területen, nyomozásban kutatva képzeli, hanem sokkal inkább a célok elérése.

Ahogyan tévesek a szállóigék, mondások, a szövegkörnyezetükből kiragadott, más tartalommal megtöltődő idézetek nagyon gyakran, olyan tévesek lehetnek a jogi eljárások fogalmi tévedései, ha a jogász nem ismeri a nyelvet, a logikát.

Tudjuk jól, hogy a jogi felvételik mindig is történelem, magyar és idegen nyelv vizsgaanyagokból álltak, állnak.

Lehetne azt mondani, hogy ez a szakma felhígult, hogy a jogrendszerek, társadalmi rendszerek átalakulásaitól függően változott... De... Sok a "de"...

Ha megnézzük, valójában nincs olyan, hogy egy szakmában sok a végzettséget szerző, hogy létezik túlképzés. Bizonyos határokon belül igen, egy ember elméjének korlátaihoz, nem más igényeihez, vagy elvárásaihoz mérten...

Ahol egy évet, öt évet állnak az anyagok, vagy ahol az eljáró a megfelelő információt és képzettséget nem tudja megszerezni, ott gond van. Az anyagoknak pedig addig kellene "állnia", amíg minden szükséges más adat hozzájuk nem csatolható, csatolódik.  

Láthatjuk ezt a programozási nyelvek használatában és a nyelvi rendszerek informatikai kezeléseiben is. (Szörnyű hibák voltak, vannak.)

Talán a történtek megértéséhez legjobb az alapokkal kezdeni, kik kutatnak, kik tanítottak, kik tanítottak engem, és kik tanultak velem, mellettem, tőlem.

A többi gondolat, adat sorra meg fog jelenni mindenben. Elveszett anyagok, ellopott anyagok pótlása ugyanannyi, sőt, kétszer annyi időt vesz igénybe, mert a feljelentések, az eljárások, pontosítások, ismertetések, megértetések, a másik kiképzése több időt vesz igénybe, stb. 

A "tegyen feljelentést", meg "hiába tesz feljelentést", akkor "maga hülye" mondatokhoz csak ennyit előljáróban.

Aztán, most gyorsan nézzük meg az alap tudnivalókat, részletesebben, de nem teljesen: a gyorsabb haladás kedvéért!

Szeged, 2021. augusztus 07. 07:07

Lövey Varga Éva Köszönet

 Lövey Varga Éva

Köszönet

Köszönöm a támogatásokat, a biztatásokat. 

Kicsit elfáradtam a nap végére, annyi megdöbbentő adattal kellett szembesülnöm, hogy szinte leszippantotta az energiaszintemet teljesen, amit láttam a megjelent könyvtári anyagokban. Ha nem azt kellene elmondani, hogy egyéni hozzáférésekkel nem adhatta volna ki más, akkor talán nem lennék ilyen borzolt hangulatban, állapotban. Sajnos az ilyesmit már szó nélkül hagyni, lesütött szemmel tovább menni nem lehet. Amúgy is sokat dolgoztam, sokat hallgattam az elmúlt 20-30 évben, remélve, hogy a visszaélők csak észreveszik magukat, vagy hozzáidomítják a fantáziájukat a valósághoz, a teendőikkel együtt.

Sokan észrevették, hogy leálltam az anyagokkal, a munkákkal, a közlésekkel, a kutatásokkal, az oktatásokkal.

Ennek nem csak privát, közérdekű oldala is van.

Természetesen számba kell, kötelező venni mindent.

Örülök, hogy a munkáim nem csak nekem, nem csak a családomnak, hanem egykori tanáraimnak, volt szaktársaimnak, a kapcsolódó családfaágaknak és azok kutatóinak is éppúgy segítenek. Sokan el sem tudják képzelni, mennyi visszaéléssel, károkozással is szembesülhet az ember, s ez micsoda egyéni energiavesztéssel, kedélyingadozással, döbbenettel is jár néha.

Jól tudom, kellő szociológiai-pszichológia érzék is kell a kutatásokhoz.

Jóval könnyebben halad, aki tud és képes kommunikálni, nyitott a világra is.

A családfa adatok, a privát adatok egyesek kezében visszaélések forrásaivá is válnak, válhatnak, az adatvédelmi túlszabályozások viszont sokkal több kellemetlenséggel, visszaéléssel, károkozással is járnak, járhatnak.

Talán kicsit riadtan hátráltam ki a valóság elől, a politikai-jogi anyagokkal való visszaéléseket látva a családfakutatások során. Néha jobb lenne nem tudni, mi minden rosszat követtek el az ember ellen, ...a családja ellen.

Talán könnyebb azt mondani, hogy: "Összevesztem vele!" Noha egy szó nem hangzott el válaszként az ember szájából, nem támadott vissza, nem ütött vissza senkinek, stb. 

Hanem egyszerűen felmérve annak állapotát, lehetőséget adva a visszakozásra, döntésre, tényeket és állapotot megállapítva lassan tovább, odább állt.

A nyilvános kutatási anyagokat igyekeztem rendszerezni a honlapokon, hivatkozásokkal, gyűjtésekkel. Az adatok nagy része csupán anyakönyvek, iratok birtokában használgatható.

Túl sokat nem érdemes filozófálni, de a halálesetek megdöbbentő mennyisége és hirtelensége is valamilyen szinten extremitást sugall, hibák sorára, nem természetes folyamatokra, láthatatlan rejtélyekre utal. Elsősorban a kutatói hálózatok tisztátalanságára, az anyagok hanyag kezeléseire, valamint a személyes ellentéteket felvonultatókra is gondolok.

A baj gyakran nem jár egyedül, s aki nem rosszban nőtt fel, nehezebben is tűri, nehezebben is viseli az adatokat.

A Lövey név székely eredete valóban egyértelmű, a lövő, a lövők valóban az íjászok rétegeit jelentették. Egyre több kutatói munkában jelennek meg az Orszagos Levéltárban, Nyíregyházán, Tiszaszentmártonban, Sárváron, Pécsett, Szegeden, Debrecenben kutatott egykori anyagaim elméletei.

Nagyon örülök a becsatlakozó rokonoknak, a kapott ígéreteknek.

Nem válaszoltam mindenkinek mindenre mindig, a megszaporodó visszaélések, az ellenem elkövetett jogi csalások csökkentik a valódi oktatói, kutatói munka idejét, szándékos károkozásnak nyilvanulnak. Éppen ezért elnézést kérek, ha valami elmaradt, a hibás rendszerek miatt is. 

Mivel többen szóltak, csatlakoztak, nyitottak a kutatásokra, érdekli őket, valóban elővettem újra mindent, hiszen ennyi nézőpontból a családfa sokszakmás tagjai is kevésbé láthatták az anyagokat, s talán nehéz is lekövetni, ha valaki ellenáll, a hivatali munkákkal és a saját rokoni kapcsolatok terén is inkább nehezíti a munkákat. Pedig jól tudjuk, hogy a leszármazástan életeket menthet, átírhat történelmet, célokat, más életet is  teremthet.

A beszélgetések, az egyeztetés mindenütt mindenkit előrevisz.

Köszönöm hát, a támadások helyetti barátságot. A félreértések miatt a hivatali hibákból nem csak nagymamám vagy testvére, édesapám, vagy más csaladtagok hunytak el az elmúlt években... Ami ma is szomorúvá tesz, hogy életmentési indokkal is nehéz kutatói anyagokhoz jutni, a családfák tagjai pedig oly sokszor etetik egymást. Pedig rokonok, közös érdekekkel...

Szeged, 2021. augusztus 6. 22:40

Lövey Varga Éva Seuso_Mindent Bele & Jog az Igazságért Csili-csali csigavér....

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele & Jog az Igazságért

Csili-csali csigavér....

Visszaélések a Fővárosi és a Záhonyi, Pécsi és Szegedi, Szombathelyi  Kormányhivatalokban. Nagy összegű kormányhivatali lopások lehetnek szociális téren, gyermekvédelmi téren évtizedes adatvisszaélésekkel a megyei kormányhivatalokat érintve TAJ, adócsalásokkal és oktatási csalásokkal, bizonyítvány, jogviszony és munkahely cserékkel az említett kormányhivataloknál, amelyeket családfakutatás és régészeti kutatások, valamint az ingatlannyilvántartási rendszerek, az öröklési papíroktól eltérő adatok támasztanak alá mind anyakönyvi nyilvántartási hibákkal, mind helyrajzi szám hibákkal az adott településeken, valamint környékükön. Az adatokat a rendőrségi nyilvántartások és válaszlevelek nem megfelelő válaszai minden szinten alátámasztják. A TAJ cserékkel okozott diagnózis ellenőrzéseknél orvosi pecsétekkel való visszaélésekről beszélünk orvosigazságügyi szinten ugyanúgy, mint a Takarnet rendszerben és Földhivatal ingyen letölthető helyrajzi nyilvántartásaiban három nemzedékre meghamisított tulajdonosok szerepelnek a nyilvántartásokban, melyeket megyei bejelentésre sem javítanak. A benyújtott kártérítési igényeken pedig nem az örökhagyó vagyoni adatai szerepelnek. 

A folyamat akár több ezer elektronikus levelezésen is végig követhető, mivel a telefonos visszaélések a bankszámlákat lezárják, amikor a mailfiókokhoz nem fér hozzá valaki, és az ügyfélkapu zárolódasával a középiskolai, felsőoktatási adatok is zárólódnak, cserélődnek. Számtalan rendőr nem tudta a felelősségre vonások okát. 

Voltak, akik meg is haltak, amikor az intézményhez küldték vissza a problémával a sértettet, mert nem volt olyan fejlett nyomozási rendszerük, és nemzetközi hatáskörük, nemzetbiztonsági feljelentéstételekhez.

Korábban sok hibát, visszaélést, zaklatást jeleztem. Ezek nyomozatlanok maradtak, Záhonyban pedig személyes érintettségek miatt inkább pontosabb adatokat jelenleg nem írnék, mert az én arcom pirult a sok bunkó helyett, akik egykor édesapám előtt nyalva-falva udvaroltak, pár hónapja pedig hamisítva az adatokat, a lapjaimat és saját adataimat kezdték támadni. 

A családfakutatási oldalakkal való visszarléseket mind a saját munkám, mind történész, levéltáros, régész, környezetvédelmi, vegyész, orvos, jogász kollégáim miatt sürgősen nyilvánossá kell tennem, a diploma és pénzügyi, régészeti visszaélések sora miatt is, valamint a kapcsolódó szerzői jogvédelmek miatt.

Ma este még nem áll rendelkezésemre minden adat a szociális csalásokról, de a pécsi és nyíregyházi szociológia képzések feldolgozásai után minden bizonnyal részletesebben sikerül beszámolni az irodalmi és más médiás diplomacserékről is, melyek a régészeti diploma és nyilvántartás visszaélésekhez vezettek. A biztonsági rendszerek hibás kezelése személyi védelem veszélyeztetésekkel is járt.

Nos, a sokak által jósoknak tartott levelekkel is le lehet bukni, meg a hibás jóslatokkal, s az amellett keresett havi egymilliós adózatlan jövedelmekkel, meg a harmadikként párba társulásokkal..  Mindennek van pár oldala...

Az idő meg ketyeg... A határon... 

Énnekem is kötelességem nem alkalmazotti státuszban a törvényeknek és köztársasági eskünek megfelelően a közérdekű dolgokat közzé tenni. Egyébként meg a családkutatások munkámnak számítva pontosan naplózandó adatok, mint a környezetvédelem, informatika, meg a vegyészet is. Bárkinek más az elgondolasa orvosként, jogászként, próbáljon elhagyni egy receptet, meg egy szerződést: azonnal megérti...

Szeged, 2021. július 27. 21:59

Lövey Varga Éva Seuso_Mindent Bele & Botránykönyv részekben Szakértői csalások a....

Lövey Varga Éva
Seuso_Mindent Bele & Botránykönyv részekben
Szakértői csalások a Szegedi Tudományegyetem és a Pécsi Tudományegyetem, a Jósa András Kórház és a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Intézeteiben




A szakmáimmal több eljáróval kapcsolatba kerültem az évek során. Többször ellopták a táskámat. Persze nyomozás sem Záhonyban, sem Nyíregyházán, sem Pécsett, sem Budapesten, sem Kaposváron, Veszprémben, sem egyik érintett egyetemen nem volt, jegyzőkönyvek sehol semmilyen szinten.
Mivel az orvosi és TAJ csalásoknál a rendőrség és vám is tehetetlennek bizonyult az egyetemek pedig az informatikai hibákat nem tudták kezelni, volt egészségügyi dolgozóként, régészeti, környezetvédelmi végzettséggel a régészeti anyagok orvosi részeinek lopásai miatt közérdekből is kötelességem az adatokat nyilvánosságra hozni minden érintett nevével, mivel a belső rendszerek nem működnek, s a telefontársaságoknál, bankoknál is visszaélésekre utal minden.
A főcímben szereplők visszaélései egyértelműek. Viszont megdöbbentett, hogy Szita János halála után Bakos András halotti értesítőjét is olvasnom kellett a volt munkahelyem honlapján.
Sajnos a Szegedi Tudományegyetem gyermek szinten levő orvosszakértőjével folytatott telefon után az okirathamisítását közzé kell tennem, Dr. Lengyel Csaba orvoselnök levele után, akit feltehetőleg a tolvaj és csaló orvosi-jogi gárda névazonosság folytán keverhetett bele az anyagokba, a záhonyi-pécsi-budapesti kormányhivatali és az adóhivatali anyagok hamisításai folytán. Feltehetőleg a honvédelmi és más területen hasonló nevű munkatársaimnak a nevét még nem keverte bele a hamisító gárda, de: így jár, aki lop, és méghozzá igazságügyi területen, nyomozói anyagot hamisítva. Mindent félre fog kezelni, mindenben hibásan fog eljárni, és a mind szabadságon levő fog intézkedni a papírokon. Azaz, nagyot fog bukni.

Szeged, 2021. július 22. 14:38

Lövey Varga Éva Régész a pácban: Reporton a riporterrel: avagy régész és munkája a górcső alatt 1.

 Lövey Varga Éva

Régész a pácban: Reporton a riporterrel: avagy régész és munkája a górcső alatt 1.

Napok óta töröm a fejemet, hogy a sok Facebook oldal és blog anyagát hogyan is lehetne kicsit közvetlenebbé, nyilvánosabbá tenni. Mivel minden mögött napi tanulás, állandó, szinte szünet nélküli munka áll (a hobbi egyenlő a munka kategóriának is sok értelme van), kicsit végtelennek, határtalannak tűnik minden, s talán kívülről is annak tűnhet. Húsz, huszonöt év munkájának anyaga közel sem mondható semminek, s mindez sajnos nagyrészt a mások által okozott károk miatt többnyire feldolgozatlanul áll, vagy más anyagaiba került, a nyomozatlan lopások, az adatcserék, figyelmetlenségek, vagy akár egyszerű rosszindulatok miatt is.
Csöppet sem áll szándékomban ezeket a szakmai oldalakat is kizárólag a jog, vagy orvoslás szintjén működtetni. Éppen ezért is, a korábban elmulasztott bemutatkozásokat, bemutatásokat igyekszem pótolni.

A Régész a pácban kifejezés egy bosszúság folytán ötlött fel bennem, a régészeti képzések során, még a kilencvenes években.  Nincs idő taglalnani, a későbbiekben minden a maga helyén elő fog kerülni. A címet egy pályázatnak adtam, de a pályázat és játéka hekkerek miatt nem bizonyult sikeresnek, s a címet a HVG átvette engedélyem nélkül, a megkeresésekre sem reagáltak, a pályázó pedig nekem ilyen anyagot nem küldött. Mindenesetre a többi címem és munkám is más régészek neve alá került, a blogjaimmal, ami bosszantó, és nem csak rendőri, bírói, hanem ezeken felül már orvosi hibákra utal.

Ezért is döntöttem úgy, hogy egykori elhunyt médiás-kommunikációs, jogász és régész tanáraim emlékére mégis folytatom, s tisztelettel hajlok meg az egykor velem régészeti feltáráson együttműködő elhunyt rendőr(ök) emléke felett is: ha kilátástalannak tűnik is, folytatom a munkákat.

Egy kis sorozatot indítanék a blogon belül.
Vegyük kicsit górcső alá a régészeket, mutatkozzanak be saját maguk a riporter régésztárs (aki más szakmákkal ugyanúgy rendelkezik) szemszögéből, saját nézőpontból, és a többiek fókuszaiból is.
S talán csak kialakul, formálódik valami ennek során is: esetleg nem remélt területeken indul egy változás is, ami több más szakmára, együttműködésekre is hatással lesz.
A szavakkal játszani lehet, a rossz fordításokból kialakult szó, a kettős vagy többes jelentés is lehetőségeket takar.
Reportra általában azt rendelték, aki hibázott, s aki valamit rosszul tett. A felelősségre vonás ilyen szintje a munkavégzés segítését szolgálta sok helyen. Természetesen akadt olyan szituáció, hogy dorgálással járt a helyzet, s mai napig így van ez. A report nem mindig jár negatív jelentéstartalommal. Olykor viszont kizárólag az társul hozzá.

Az angol report szó viszont a magyar riport szónak megfelelő jelentéssel bír.

A Wikipedia szabad szótára (egyesek kimondott bosszantására is) meglehetősen jó szócikkel bír ezen szempontok szerint is.

Idézzük fel kicsit:

"A riport érdekes eseményről szóló, emberközpontú műfaj, mely a helyszínen, vagy helyszíni tapasztalatok alapján, az illetékes(ek) megszólaltatásával készülő, hírlapi, rádiós vagy televíziós tudósítás. Oknyomozó, valóságmagyarázó, a történet a meghatározó benne. Átmeneti műfaj, a tény- és a vélemény újságírás között.

A riporter felderít, értékel, illetve általánosít. Az esemény mellett a helyszín és a szereplők is fontosak. Szabadabb mint a tájékoztató műfajok. Lehet benne dialógus illetve leírás is. Nem elemez, hanem szubjektíven állást foglal, megjelenhet benne az újságíró. A szerző akár szépirodalmi eszközökkel is ábrázolhatja a személyiségeket.

Fajtái;

oknyomozó, tényfeltáró

bíráló, elemző

esemény vs. állapot riport

dokumentumriport."

Nos, hogy ki milyet választ, az az egyéniségétől, céloktól, az eredményektől is függ, sőt, attól is, hogy mit és hogyan szeretne valaki megmutatni.

A lehetőség tehát előttünk áll.

Fel fogok kérni kollegákat, volt szaktársakat,  hogy ennek segítségével mutatkozzanak be,  és mutassanak be vele munkákat, szakembereket, társakat.

Bízom benne, hogy ez sok mindent fel fog tárni a hibák, a keveredések területén, és jó irányba fogja mozdítani az együttműködéseket is.

Szeged, 2021. július 06. 13:46



"Sámánok, táltosok, régészek és nyomozók az idők végtelenjén..."

 

Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele

"Sámánok, táltosok, régészek és nyomozók az idők végtelenjén..."

Olykor, ha lehetne, az ember nem szeretné látni, amit előre megérez, amit előre meglát...
Akkor sem, amikor a bizonyos dolog bekövetkezik, s biztosan tudja, hogy az nem az illető érdeme, hanem visszaélések soraként következett be. S jól tudja, hogy a szenvedések után a mosoly, eredmény után újra még több, még nagyobb szenvedések jönnek, s nem szeretné meglátni a gránitból fakadó vércseppeket, vagy a sós folyamot, mely a szobor szeme sarkaiból fakad.  De, hiába hunyja be a két szemét, a látását semmi nem vakítja, semmi sem fedi el, s tudja jól, hogy az alagút végén nem az a fény várja a reménykedőt, amire vágyik...

Miért jutott ez eszembe? Mert sokan naponta használják a szavakat, s magukat a fogalmakat életük végéig képtelenek megkülönböztetni. Az extraszenziorális percepciót és fogalmát már a gyerekek többsége is keresi, valamint a megoldást saját képességeire, azoknak a megértésére, kordában tartására, fejlesztésére is. Sorolhatnánk. Egy általános bevezetőt adnék, a pedagógia és orvostan, a lélektudományok elkerülésével, inkább történeti, régészeti szempontból, kicsit mégis utalva a társadalmi, a biológiai szerepekre, s ezek szétválaszthatatlanságára is.

"A sámán a szibériai eredetű sámánizmus központi alakja, a közösség olyan tagja, aki elődeitől átszármaztatott képességei révén kapcsolatot tud teremteni a közösség és a túlvilág között. Magát különféle módon, tudatosan transzba tudja helyezni. Ez egy olyan állapot, amikor a külvilág ingereire a sámán nem vagy alig reagál. A transz beállta jelzi a túlvilággal való kapcsolat létrejöttét. Ilyenkor a lelke repülni kezd és bejárja a túlvilágot, kapcsolatot teremt az ott levő lelkekkel. A sámán tevékenységének külsőségeit, rituális ruházatát, testdíszítését, tevékenységének mozgásformáit, eszközeit és helyét a közösség hagyományai határozzák meg. A legfontosabb eszköze, a túlvilági utazás eszköze általában a sámándob.

A „sámán” tunguz szó. Bár vitatják, hogy a szó belső keletkezésű volna a tunguz nyelvben, azt pedig az eddigi források alapján nem lehet eldönteni, melyik nyelvből kölcsönözte a tunguz,^[1][2] az egyik magyarázat szerint mégis belső keletkezésű szó, és egy „tudni” jelentésű igető származéka.^[3][4] A sámán olyan személy, aki gazdag (képi, mozgási, nyelvi, zenei) kódrendszerrel fejezi ki magát, saját kultúráját és annak szimbolikáját jól ismeri, így hallgatósága előtt hiteles és a tudás bizonyosságával nyilvánul meg.^[3]

A sámán olyan személy, aki együtt tud élni az elhivatás kényszerével, és az ezzel járó pszichés krízisekkel. A sámán tevékenysége során a túlvilág értelmezőjévé válik, onnan jövő üzeneteket közvetít, és így biztonságot nyújt a közösségnek a túlvilággal szemben.



Egy korabeli szibériai sámán ábrázolása a dobjával

A sámán funkcióiSzerkesztés

Feladatkörei ^[5][6]:

A természetfölötti lényekkel való érintkezés

Közvetítés a "túlvilág" és evilág között

Közösségi funkciók, rituális szerepkörök

Gyógyítás

Politikai-vezetői szerepvállalás

A sámán funkciói változatos megoszlást mutathatnak kultúránként. Általában igen sokfélék, egyes kultúrákban többfajta sámán is van. Ez az összetett rendszer, az esetleg látszólag egymással összefüggésben nem álló funkciók (pl. lélekvezető, gyógyító, a vadászat sikerét és a jó időjárást biztosító szerep) közti kapcsolat érthetőbbé válik (legalábbis egyes kultúrák esetén), ha például a szóban forgó kultúra lélekfogalmát megértjük, esetleg hasonló alapvető hiedelmeket: a test és lélek kapcsolata, esetleg többféle lélek föltételezése, ezek szereposztása, esetleg egymásba átalakulása, a szellemekhez fűződő elképzelésekkel való kapcsolat. Lásd még egyes kultúrák kettős lélek képzetét.

Brazíliában a sámán olyan ember (férfi vagy nő), aki – állítólag – transzállapotban képes beszélni szellemekkel, segítségükkel belelát a jövőbe, betegségeket gyógyít és hamarabb készít diagnózist, mint egy orvos. ^[7]

A túlvilági lények sokfélék lehetnek, de meghatározza őket az a túlvilág, amiben a sámán tevékenysége zajlik. A sámán fő feladata a híradás és a segítség." - a Wikipedia sámán szócikke ma már szintén sokat fejlődve mutatja meg az alapokat.

Nem lehet, s nem kell összetéveszteni a sámánokat a sámánt a táltosokkal, a táltossal.

"A táltos vagy régiesen tátos, a magyar néphagyomány szerint természetfeletti erejű személy, a magyar ősvallás egyik specialistája. Tevékenységük egyesítette a papi, orvosi, lélekgyógyász, szertartásvezető, bírói és jós szerepet.^[1]

A táltosság többnyire nem tanulható, s nem tanítható volt. Elhívatás alapján történt. Egyes gyűjtések alapján viszont beavatás útján is táltos lehetett valaki.^[2]

A táltos egyik legfontosabb jellemzője a „révület” volt. A révülés során távolról gyógyíthat vagy a lelke messzire szállhat, akár a csillagok közé. A révülés folyamatát legjobban és legpontosabban a „Mirkó királyfi” című székely népmesénk őrizte meg.

A legtöbb ismeretünk a táltosról Ipolyi Arnold római katolikus paptól származik, aki összegyűjtötte a népi hiedelmeket Magyar mitológia (1854) című könyvében. Ezek szerint a táltos már a magzati korban közvetlen kapcsolatban van a Jóistennel, itt kapja meg azt a „többletet”, ami születéskor fizikailag a többlet fogat vagy többlet ujjat jelent (vagy bármilyen többlet csontot). Sorsát az Isten eleve elrendelte, valamilyen célja van az életben, ez általában vagy a világ vagy a nemzet megmentése, fizikai vagy lelki értelemben. Táltos lehetett férfi vagy nő is, bárki, hiszen nem az emberek választották vagy oktatták, hanem úgy született. A néphit azt tartja, hogy sokáig szoptatják, csendes, szótlan gyermek, de korához képest rendkívül erős. Sorsforduló volt a hetedik életév, ha eddig ellopták a fogát, nem lett meg a képessége. Ha ebben a korban eltűnt a háztól, „elvitték a táltosok”.

Érdekes adalék, hogy a kereszténység hatására egyes legendák Jézus Krisztust az égi táltos néven emlegetik.^[3] Szent László királyunkat gyakran emlegették mint „táltos király”-t, táltos lovának a neve „Szög” volt.

A szó eredeteSzerkesztés

A szó eredete ismeretlen, valószínűleg a rokon tátosból, ami a tát szóból eredeztethető (kitátotta magát a világnak), illetve a tutós/tudós szóból. Mások a török taltból, ami „révültet” jelent.

Táltos a néphitben, népmesékbenSzerkesztés

Hajdú-Biharban és Nagyszalontán fennmaradt az a hiedelem, hogy a táltosnak valamiféle próbatételt kell tennie, fa „ágát-bogát”, létrát kell megmásznia. Ennivalója elsősorban tej és tojás.

A táltost gyakran felruházták a mindentudás attribútumával, sokszor jövendölt is, megmondta, hol van a földben kincs elásva. Általában segítő szándékú, de vihart, jégesőt is okozhatott. Testét nem fogta a golyó.

Jellemző tevékenysége a viaskodás: a táltosok vas vagy tüzes kerekek, kék és vörös színű lángok, ellentétes színű csődörök (pej és szürke), fekete, füstös és fehér szőke bikák formájában küzdenek egymással. A viaskodás célja az időjárás jóra vagy rosszra fordítása. A viaskodás alkalmát előre tudják, azt is, hogy kivel és milyen formában kell viaskodniuk. Hasonló motívumok a népmesékben is fennmaradtak.

A táltoshoz fűződő szájhagyomány két legfontosabb magja a félig bika-félig ember harca, valamint a szárnyas ló.

Diószegi Vilmos kutatásai alapján szinte biztos, hogy csak a magyar hiedelemvilágban fordul elő. A magyarságra jellemző etnikus jegy a máig fenn maradt pogány magyar hitvilág emléke. A táltos alakja részét képezi a magyar népi műveltség samanisztikus emlékeinek. Egyes népmeséink motívuma, az égig érő fa és a „táltos fája” is samanisztikus emlék.^[4]

Táltos a mondákbanSzerkesztés

A táltosokról szóló mondák a hiedelemmondák körébe tartoznak. Ezek azonban nem ölelik fel az egész hiedelemkört, csak bizonyos témákat: a táltos különleges tulajdonságait, képességeit, a táltos fája és viaskodása. Mondái gyakran keverednek a halottlátókról és garabonciásokról szóló mondákkal.

Göncöl és KampóSzerkesztés

A két leghíresebb táltos a Göncöl és a Kampó.

Kampó „jégtestű” volt, köpcös, vastag lábakkal, Temesvárott élt. A Budai várban ebédelt egy asztal mellett Mátyás királlyal és szegényesen öltözködött. Emiatt többször megkérdezték Mátyást, miért ül az asztalánál, de Mátyás ragaszkodott ahhoz, hogy ott üljön. Amikor az oszmán törökök megtámadták Magyarországot, „tüzet köpött a szájából” és „jégtestével visszaszorította a törököket”. Mátyás király táltos lovát, akit „Holdasnak” hívtak, visszaszerezte a törökök kezéből.

Göncölnek (néhol Döncöl, Güncü) határtalan tudása volt. Állatokkal beszélt, „értette a csillagokat”, feltalálta a kocsit. Olyan kocsit hajtott, amit ló nélkül vezetett és aminek kerékagya eltörött. Halálát nem látták, teste eltűnt a csillagok között. A „Göncöl szekere” most is fent van az égen, ez az ún. „Ursa Maior”, vagy Nagymedve.

Táltos a bölcsőbenSzerkesztés

Ilyen monda, miszerint a táltos foggal születik, fogát el akarják rabolni a „gonoszok”, de a gyermek sírására felébredő szülők nem engedik. Hétéves korában maguk törik ki a fogat, nehogy ekkor magát a gyermeket rabolják el. Ekörül még nem sarjad epikus jellegű költészet.

A táltos gyermekkorához kapcsolódó mondaSzerkesztés

Gazdagabb a hagyománya a gyermekkorú táltosokról szóló mondáknak: a táltos vihart jósol, nem hisznek neki, ezért sértődötten elvonul; a vihar bekövetkezik. Megjósolja, hogy a tehéntől a gazdája nem iszik már „rugózott” tejet (mert a tehén megdöglik). A kalapját szög nélkül felakasztja, kuglizók közé sárgarépát dob, minden bábut leseper, ezzel pénzt keres. Iskolában rendkívül jól tájékozódik a földgömbön, mintha ismerné a föld összes útjait. Öregember megjósolja, hogy 9 éves korában meghal, ha nem, akkor 12 évesen, ha nem, akkor erős lesz. Kilencévesen megjósolja a saját halálát és meghal.

A táltos fájaSzerkesztés

Ehhez is kevés epikus elem tapad. A táltos azért mászik fel rá, hogy emberi erőt felülmúló feladatot végezzen el: esőért imádkozik, jövőt mond, kitudja, hol van az ellopott marha.

ViaskodásSzerkesztés

Legelterjedtebb és legcsiszoltabb típusok, epikailag kerek történetek a keleti országrészből kerültek elő. Az egyik változatban a táltos segítséget kér a viaskodáshoz egy fehér bikától, hogy verjék ellenfelei körmét. Ha segítenek, a táltos győz, ha nem, akkor a fekete bika elhajtja és jégeső lesz. A táltos ezután segítőinek kincset mutat. Ásás közben szellemek jönnek: „Melyiket akasszuk fel?” - kérdik, és mind elmenekül.

Egy másik mondában egy legény és egy lány szállást kérnek, vacsorára pedig tejet. Megmondják, hogy viaskodni mennek, megjelölik a viaskodás helyét is, ahol a háziak később kincset találnak.

Táltos a történelembenSzerkesztés

A táltosok képesek voltak a fejükön megsérült harcosokat sikeresen meggyógyítani (trepanáció). A régészek által feltárt koponyán a seb szélei gyógyulásnak indultak. Ez azt jelenti, hogy az egyén felépült a sebesüléséből.^[5]

A Thuróczi János krónikájában, Attila arra kéri a táltosokat, hogy lássanak a jövőbe, hogy megnyeri a Catalaunumi csatát, vagy sem, de ők azt látják, hogy el fogja veszíteni. A jövendölést az ókori etruszkokhoz hasonlóan (→ béljóslás) az állatok beleiből végezték.

Széles körben elfogadott, hogy a táltosok a pogány hitünk része volt.

Lásd még: ősmagyar vallás

Táltosokat ma is találunk Erdély területén. A festett kazettás Székelyderzsi templom mennyezetén a hat ujjú figurát úgy renoválták, hogy öt ujjúra javították^[6]

A táltos király hagyomány számos helyen megmaradt a Kárpát medencében, és mindegyiket Árpád-házi királyhoz kötik. A legfontosabb a lovagkirály Szent László, akinek a lova neve Szög volt. Egy másik legenda szerint Szent István elment vadászni, de elfáradt és lepihent egy fa alatt (ez értelmezhető úgy is, hogy révült a világfa alatt). Azt álmodta, hogy a besenyő had támadásra készül. Az álom alapján elég ideje volt ahhoz, hogy felkészüljön és megütközzön a besenyőkkel, megvédve így hazánkat. A legenda Szent Istvánt is táltosként jegyzi.

Mátyás király korában Galeotto Marzio így ír: „hat ujjú ember volt Apád udvarában”. Mátyás táltos lovának a neve Holdas volt.

Egy 1725. évi debreceni táltosper alapján úgynevezett Balázsi Erzsébetet, akkoriban híres táltost megvádolták, hogy boszorkány. A bíró felszólította, hogy magyarázza el, mi a táltos dolga az életben. A táltos azt válaszolta, hogy a táltos gyógyít, szabad szemmel meglát eltemetett kincseket a föld alatt és „a táltos Magyarországért küzd a Mennyországban”.

A táltos ló/paripaSzerkesztés

A táltosnak legtöbbször volt lova. Eredetileg a táltos ló egy gebe ló volt, amit mindenki kinevet, kigúnyol. A táltos meglátja a ló rejtett értékeit és hatalmát. A népmesék szerint a lónak égő parazsat kell ennie, ezzel megtelik erővel, „aranyszőrű táltos paripa lesz belőle”. Csak a táltos tudja a lovát úgy meglovagolni, hogy „repüljön, mint a gondolat” (révüljön).

A táltos szárnya a révülést, a Földtől való elszakadást jelképezi. Az egyszarvú pedig a többlet szellemiséget jelképezi (ezért nem kétszarvú)." - a Wikipedia mondanivalóit tárgyalhatnánk jóval bővebben. Az ott közölt hivatkozásokat most nem áll szándékomban itt is leírni, de kérem, mindenki használja, bővítse.

Érdemes lenne ezekre további figyelmet fordítani, nem csak a meginduló hagyományőrzés, és élő néprajzi örökség miatt, mert a képességeinket nem vesszük, nem más adja nekünk, viszont mások segítségével, az akaratunk birtokában, döntéseinkkel fejleszthetők.

Fejleszteni is kell őket. Relatív világunk pontosságáival ma már egyre kevesebb tévedési lehetőséget enged meg, s minél több a hiba, annál nagyobb a kár, annál több az érintett...

Ebből adódóan mind a régészeknek, mind a nyomozóknak pontosan ismerniük kell nem csak a koronkénti változásokat, de a jelen alkalmazásokat is. Nem csak a film és mese világában...
Jól tudjuk, a gondolat szabad, de az író, a rendező sem rugaszkodhat el túl messze a valóságtól.

Mert, mindennek megvan, s meg is lesz a következménye...
Szeged, 2021. július 06. 23:55

Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele Ala Tromf, avagy a limes mindig van valahol

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele

Ala Tromf, avagy a limes mindig van valahol

Nos, tegnap este "jól megkaptam" a Poet.hu oldalon, amikor felraktam azt a pár gondolatot, ami értékrendi hiányokat taglalt az irodalom területén. Ezzel bizonyossá vált, hogy nem csupán az irodalom, az olvasás, az értelmezés területén van gond, maga az etika is veszélyesen hullámzó területté vált.

Nem tudom, de 45 év alatt kevés olyan emberrel hozott össze a sors, aki tanulás, javítás javaslata után nagyzolva rátámad az emberre.

Nos, nem rovom fel a Babes-Bolyai vagy a Pázmány, esetleg az ELTE, egykori Kossuth Lajos Tudományegyetem és a József Attila Tidudományegyetem volt tanárainak, tanáraimnak, mert jól tudom, nagyon is professzionális személyiségek voltak, s a profi tanítás kitűnő eredményeket produkált. Itt a kettessel végző is nemzetközi díjas filmrendező lett, aki alig ment át a vizsgájukon. Nos, ezt a tegnapi Erdélyből származó költő aligha tudta, vagy tudná, értené. Érdekes, hogy még ez a rendező sem szájalt vissza a Kornyáné tanárnő vagy Szikszainé Nagy Irma elégtelenjére, ahol egyetlen emberként mentem át a vizsgákon. Hanem tanult, a biztatásomra jelentkezett is, végig is csinálta... Nehéz ezt elmondani is, éveken át nem beszélt az ember, nem is kellett tudnia ezekről másoknak.

Természetesen, sokan írnak szakoktatás keretein kívül is. Ahhoz is kell a tehetségen kívül tanulás, olvasottság. Régen nem véletlenül oktatták az ókortól, a középkortól egyetemi kereteken belül a poétikat, a szabad művészetek közt nyilvántartva.

A legmegdöbbentőbb az volt, hogy támadásként akart táltoskának minősíteni az erdélyi származású költő. Ez furcsa. Úgy tudom, a táltosokra felnéz az ember, az emberek többsége. A táltos egy vezető, nem egy degradálni való dolog, akit az ő hibásan írt, logikailag hibás, és nem szándékos képzavaros versével egyáltalán nem lehet egyenlővé tenni. Már maga ez az egyesítési tény is logikai hiba. 

Az emberek többsége viszont tanul, tájékozódik. A jobbítás szándékával írt gondolatok, a közérdekű lépések ellen sem támad, zagyvaságokat kommentelve. Azt viszont mindenki jól tudja, a véleménnyilvánítás, a hozzászólás is elárulja az etikai-erkölcsi állapotokat, a tudás és nem tudás, a pillanatnyi figyelemkoncentráció szintjét is.

Valóban nehéz így oktatni. Tanítani, fejleszteni. A hétköznapi életben is komoly fejlesztő pedagógiai ismeretek kellenek, főleg eltűrni a tájékozatlan, olvasatlan, főleg az értékrendekkel tisztában nem levő kommenteket. 

Volt aki a háborús túlélést említette. Nos, a mindent eltűr sem igazán lehet megfelelő állapot, a háború elkerülhető lett volna figyelemmel, kommunikációval, megfelelő jogeljárásokkal. Ezek a kis háborúk is. A konfliktus egy csomó két ember között. Ha az egyik nem ad le értékeiből, a másik nem emeli fel, vagy akár egyik, akár másik nem hajlandó megfelelő irányba lépni, akkor végtelenné válik magának a csomónak a fennmaradása is. Pedig olykor - a Nagy Sándor módszerhez hasonlóan- , egy kardcsapással is elintézhető. Akár szó szerint fizikai csomóról, akár láthatatlan, megértés, vélemény, stb. csomóról beszélünk. 

A verselemzés pedig túlmegy minden kritikán. A legkisebb titkot is feltárja. Akár akarja, akár nem a költő. Mások gondolatait sem képes szabályozni. Mások életét nem éli, nem tanul helyettük, ők nem tanulnak helyette... Nem ott járnak, nem arra, nem úgy emlékeznek, más érzéseik és más sztereotípiáik lesznek... Sorolni talán kevés a hely. 

A kommentre talán ez a válasz a legjobb: aki ilyen könyvet ír, változtatni szeretne. S talán ez a legjobb motívum, ok és okozat is egyben az életre. Nem a rosszba való belenyugvás. Kétségtelen, hogy a kommentelő sosem olvasta évek kötelező olvasmányát, a felvilagosodás nagy alkotóinak művét, a Candidot akár, vagy csak Madách Imre életmutató drámáját, ne beszéljünk a filozófia alapműveiről, a poétikákról, az ógörög Arisztotelészről, avagy akár Platónról. Pedig ezeket már az általános iskolai anyagok is tanítják, és nem csak pár éve, évszázadok óta...

Hát, ilyen egyszerű ez az élet... Mindig ismétli önmagát.

Historia est magistra vitae...

Szeged, 2021. július 01. 12:00

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Kiadások, informatika és műveltség... Azaz hogyan küzdj a műveletlen mindentudókkal hatékonyan?

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Kiadások, informatika és műveltség...

Azaz hogyan küzdj a műveletlen mindentudókkal hatékonyan?

1. rész

Bevezetés, azaz valamikor csak elérünk a határokig...

Egy pár perc alatt kicsapja a biztosítékot egy átlagembernél is a láthatóan  amolyan futtatott ember, akinek minden tettéből meg mondatából műveletlenség árad, de magát hibátlannak, mindentudónak képzeli, s közben képtelen az értelmezésre, olvasásra, változtatásra.  Megdöbbentenek a történtek, a történések. Már 1986-ban megdöbbentettek. Ezek a megdöbbenések a megértési szintek nyilvános problémáitól az alapismeretek, a tudáshiány minden szintjéig szerepelnek, abban a világban, amiben tinédzserként szerepelni kezdtem, és amibe beléptem. A józan ész ellen ható erőltetett szabályok teljes káoszt szültek, szülnek azóta is a világban. 

Talán mégis érdemes lenne a Tapló Napló irodalmi világából kilépve a hátteret, a megnyilvánulásokat, a tetteket, a jogi aktusokat szemlélve a történéseket, eseményeket megmutatni, hátha mégis valaki egy bizonyos szinten elkezdi megérteni, felfogni, s elkezd végre változni, változtatni.

Döbbenetet sem képes mindenki érezni. Azok, akik nem tanulják meg a fogalmakat, érzéseket, az értékrendet, azoknak bármit írhat az ember, képtelenek lesznek érzékelni, megérteni. A változtatásnak viszont ezer módszere és lehetősége lenne.

A köszönömmel talán kezdhetnénk..

Szeged, 2021. június 30. 22:10

2. rész

Séta utáni gondolatok

Így az éjszakában járva, ha nem azt a választ kaptad a kérdéseidre már hatvan levél után egy hónapon belül, valahogy az imák mellett is felmegy a pumpa, akaratlanul is, a látszólagos nyugalom a szakszavak szótárán át is kezd kimeríthetőnek tűnni, miközben még egy tisztességes káromkodást sem tudsz a szépkiejtési versenyed után sem elduruzsolni az alkalomhoz illően. Jót tesz a jobbról és balról hang nélkül érkező villámok között a mediterrán forróságban a tíz perces séta az illatozó virágok mellett, a világítótestek körül bolyongó bogár-, lepke- és rovargyűjtemények mellett. A pár perc is kiemel a begyűrt világból. Szívesen odamondanád neki, hogy valahogy kár aranyszobornak képzelnie magát, miközben mindennapi használatra sem jó, s nem is volt az, s világra figyelő kisgyermek nyíladozásait sem éri el a szintje, de inkább finoman oda írod a nyelvészeti megfogalmazást, majd a fejlődéshez szükséges szakirodalmat. Jól tudod, tehetség, alaptudás is kell hozzá, meg akarat, hajlandóság a változásra, s azt is, hogy ez nem adatik meg mindenkinek. Neki a legkevésbé, ha a válaszodra, segítségedre már a hatodik közösségi kommentben is nagyzolóan, mindent semmibe vevően, nagyképűen, s nem fejlődési érdeklődéssel reagál. Minek is törődni vele? A pénz nem minden, hat-hét ember tiszteletből dobott kedvelési jele meg sem a magyar, sem a világirodalmat, de még a képességek szintjét sem írja át. Sőt, egyes vezető irodalmárok barátsága sem. Amíg élnek, esetleg pár ember tiszteletből megvesz egy kötetet tőlük, mert a közösség azt tolja... De magától rossz verset a gyerek sem választ megtanulásra. Neki a dallam, a rím, a szép, a gondolatébresztő, az elgondolkodtató kell. 

A rosszul sikerült irónia legalább akkora bukás, mint a naplóba írt elégtelen, a félévben egyedül ácsingózva a sorban.

De, ezt is az élet írja. Ha van írja, ha van gyógymódja rá, esetleg változtat.

Nehéz ügy... S ez nem az Ady, Kosztolányi, netán József Attila példája. A tanítás nehéz dolog, színvonalat állítani fel, anélkül, hogy szerkesztőként vagy főszerkesztőként saját tudásoddal megjobbítanád a verseit,... Még nagyobb feladat. Mert, csinálhatunk úgy jó költőt, hogy hiányos tudását és képzetét átírjuk, s nem az lesz, amit elgondolt, meg úgy is, hogy a tehetséget gondozzuk, esetleg fejlesztjük. 

Nehéz a rossz ügyvédek mellett jó bírói döntéseket hozni, de nem lehetetlen. Rossz tanár ellenére is lett már világhírű kirúgott diák, de annak száz évvel születése után is majd minden alkotását olvassák, használják.  Jó tanár is tévedett, vagy döntött már rosszul, félrevezetések miatt. 

Közben érkezett az álköltői komment. A nagy gondolatok mondattani hiányosságokon hullanak a szakadék mélyére. 

Az éjfél lassan véget vet ennek a napnak is.

Talán Erdélyben, talán az ország szívében sem akadt egy igaz ember, aki szólt volna neki és figyelt volna rá, hogy tévutakon jár ..

Hát, akkor maradjon is ott.

Rossz álomnak jó lesz évezredekre tanulni.

Kár segíteni a jó kritikával. Fulljon csak bele a képzelt utakba az ilyen ember, aki beképzeltsége folytán mindent és mindenkit hengerelve leállíthatatlan, és javításra képtelen. 

Szeged, 2021. június 30. 23:23

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben... Csináljunk irodalmat, szakirodalmat!

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben...

Csináljunk irodalmat, szakirodalmat!

Csináljunk, ha azt csinálni kell, s nem a tudás, a képesség, az alkotás kell hozzá...

Hogy miért épp a kiemelkedő, visszahúzódó emberre jutnak ezek a szerepek, az jó kérdés. Talán, mert a Jóisten végképp meg akarja edzeni, s a gondolatok mögé, a képesség mögé hangokat is szeretne a szájába adni. Kétségtelen, nehéz feladat. Mindig, minden. Csak azon múlik, hogyan nézed, hogyan éled meg, mit szeretnél, mik a céljaid. A célok kicsik, nagyok, nagyon nagyok, és életcélok is. Változnak, helytől, időtől, társaktól függően éppen úgy, mint a felvett szerepektől, amivel adott esetben épp a másik cél elérésén fáradozol...

Ugye, mégis van logika a nyelvben, a mondatokban, a szövegekben, az életben...?

Mert, ha tagadod is, meg a másikra támadsz, akkor is van. Létezik, él...

S mindig relatív marad a hozzáállás.

Rendet tenni nem tud mindenki. Ahhoz cél, bevállalás kell. Akár néha egy jó helyen mégis elcsattanó pofon. De, jól tudjuk, hogy nem a fizikai pofonokról kell itt beszélni, bár kétségtelen, az agresszivitás magas mértéke sok embernél csak ilyen módon állítható le, kezelhető.

Mert már milyen dolog is az, ha a majd két méter magas ostromtorony szinte fizikailag is rámászik őrült dühében az alig másfél méter magas nőre, csupán, mert nem egyezik a gondolata....

Mert, van ilyen. 

S most már csak azon morfondírozok csöndben, magamban, hogy én aki egyetlen jeles voltam az egyetemen, aki ugyanúgy megdolgozott a tehetség mellett mindenért, hogy voltam képes csukott szemmel járó egykori tanáraim mellett hallgatásba burkolózva elnézni mindazon hibákat, melyeket annak idején nem hagytak szó nélkül. Vagy, éppen ez az ok, ami miatt csak virágot vihetek a sírjukra, ha megengedik? 

Ha az élet megengedi, s eljutok? Mert, még így sem mindenki érdemli meg. Hisz, a rosszat mégis elnézte, elviselte, nem tett ellene, nem változtatott...

S már megint másokról gondolkodok... 

S valójában: végre mégis írok, hangot adok. 

S nem olyan hangot, ami nem adott nekik rangot, hanem csak tűrt, tiltott, s némileg elviselt....

S ma már egy másik falban nyitott ajtón sétál, egy másik világban.

Szeged, 2021. július 01. 00:34

Rendelhető: Marczinka Csaba: "Habókos Hommage"-ok

 Az elektronikus kötet pdf és Epub formátumban rendelhető, számlaszámra vagy Google Pay használatával fizethető. Rendelés: tollforgato.lap@gmail.com

Könyvbemutató hamarosan ONLINE!

A kiadásomban megjelenő könyvek privát oldalaimon is elérhetők, ha én szerkesztem, teljes azonossággal is! 

ISBN 978-615-01-1639-6 Marczinka Csaba: „Habókos hommage”-ok (pdf) kiadó: Lövey-/Pécsi-Varga Éva Tollforgató Online Lapcsoport-Archivált Világ



ISBN 978-615-01-1640-2 Marczinka Csaba: „Habókos hommage”-ok (epub) kiadó: Lövey-/Pécsi-Varga Éva Tollforgató Online Lapcsoport-Archivált Világ



Rendelhető: tollforgato.lap@gmail.com Tollforgató Online Lapcsoport, Archivált Világ - Archived World rendelési oldalak


Önéletrajz és bemutatkozás

1967 nyarán születtem Budapesten. Az ELTE BTK magyar-történelem szakán végeztem egyetemi tanulmányaimat. 1994 óta publikálok rendszeresebben verseket és cikkeket, valamint néha prózát. Írásaim megjelentek többek között az Élet és Irodalom, a Magyar Napló, a Parnasszus, az Új Forrás, a Magyar Műhely, a Prae, a Székelyföld,a Tiszatáj, a Bárka és a Palócföld hasábjain is. Megjelentem több antológiában is (Arcok és Énekek, Szép Versek). 5 egyéni kötetem (3 verseskötet, 1 kisregény és 1 történelmi esszé) jelent meg nyomtatásban. Legutóbbi kötetem a „Dévaj Szent Feri és Matyinetti őrmester” c. verseskötet 2018-ban jelent meg a Rím Kiadónál.

Új kötetem a „Habókos hommage-ok” főleg irodalomtörténeti vonatkozású (a nagy Nyugat-nemzedékhez kapcsolódó), gyakran ironikus hommage-verseimet tartalmazza. Ezt egészítik ki más ciklusok (az elfeledettek hommage-versei és a járványhoz kapcsolódó ironikus hommage-ciklus). Ezekből alakul ki a kötet kaleidoszkópszerű, sajátos világa... A versek emlékezéshez és az elmúláshoz kapcsolódó – gyakran erősen ironikus és nosztalgikus – világát aktuálissá teszi a mai járvány és a válság hangulata is. Reménybeli olvasóim talán értékelni fogják a hommage-versek világa és a jelenlegi lét- (és nemlét) helyzetek közötti különös „összecsengéseket”...



Marczinka Csaba



























Előszó





Szeretettel és tisztelettel vettem kezembe Marczinka Csaba egyedi stílusban és esztétikai formában megalkotott verseit, annyi nagy szerkesztő, kiadó, irodalmár és nyelvész után…

Aztán gondolkodni kezdtem azon is, hogy a hirtelen hozott felajánlás, döntés után valójában mi is a legnagyobb segítség a számára? Talán jó utat jelenthet-e egyedi kiadásban megjelenni egy a tudomány és művészet számára alkotott évtizedek óta pártolói célokkal, keresgélő munkával megjelenő, ingyenesen is a tudományt és művészetet pártoló, a lehetőségek biztosítását előnyben részesítő Internetes világban - segítve ezzel nem csak a létfenntartást, megélhetést, hanem az alkotói fejlődést -, vagy átadni őt és alkotásait újra a nyomdai világnak, mely talán kicsit háttérbe szorult korunkban. Jó lehet-e, ha átirányítom a most is létező, beskatulyázott, bedobozolt kiadói világunkba, amely a maga problémáival és kapcsolatrendszereivel küszködve talán ma is az ókori gyerekcipőben jár, s korlátozott példányszámaival, jelentős költségeivel és jogszabályi hibáival minduntalan megbicsaklik.

Talán az egykori nyelvész-példa, „Horger Antal” világa mégsem az én világom, akármilyen „míves-mímes” egyedi előírásokkal dolgozott. Bár, kétségtelen, voltak elvitathatatlan érdemei, szakmunkái is, neve talán mégsem ezáltal vált ismertté. A hibás pszichiátriai-orvostani megítélésekhez sem kívántam soha csatlakozni, egyszerűen szeretném megmutatni a nyelvünk és a nyelv nehezen kiismerhető varázsát, mely az esztétikai kategóriák között vándorolva minősül át jelentéstani és stilisztikai érdemben is, a céloktól, a használattól, a környezettől, a kommunikációs tényezőktől függően.

Mert: ilyen varázslatos a mi világunk, s annak nyelvei. Szavaink megannyi jelentést és minőséget hordoznak, megannyi lehetőséget takarnak, s a befogadóképességektől függően érik el céljukat a korok és idők, társadalmi rétegek világában.

S vajon, ha útnak indul, mi lesz belőle, mi marad utána? Nem harapódzik -e el túlságosan a vulgarizmus, avagy az indulatok világa? A stílusrétegek keveredése vajon miféle változásokat idézhet elő? S mi jelent valódi segítséget az egyén, s mi a közösség számára? Sokan tanulnak a példákból.

Belebukunk, belebuknánk? Aligha lenne ez így. Jól tudjuk a néprajz, a popularitás és a szaknyelv világát is ismervén. Mindig volt és van, lesz is egy olyan világ, világrend, amely másfajta stilisztikai megnyilvánulásokkal igyekszik elérni a rendjét, igyekszik megdöbbenteni a másik, befogadó felet, rávezetve őt a hibákra, a változás és változtatás igényére. Egy olyan világrend, mely igyekszik rávezetni annak a másik félnek, rétegnek kissé beszűkült, vagy értetlen, avagy túlságosan más irányba kalandozó figyelmét, megértését.

Nehéz feladatot adott.

Jók a kérdések: s előre talán a jövő kevesek számára látható.

Az pedig csupán egy dolog, hogy az égiek megannyi mindent megmutattak és megmutatnak számunkra.

A „Habókos hommage-ok” nem csak stílusban vagy esztétikai vonatkozásban különböznek alkotóink eddigi megjelenéseitől, megmutatkozásaitól. Kétségkívül mindenki számára (legyen az szerző, költőtárs, művész, művészettörténész, nyelvész, irodalmár, stb.) nehéz dolog esztétikailag a megfelelő minősítéseket meghozni, vagy nem ismerni fel tartalmuk mögött az irónián kívül a meghajlást, a negatív mellett a pozitív tartalmat, vagy láttatást.





Érdekességként elővettem volna a szavak szótári magyarázatát, jelentését, de csupán ennyit találtam a tájékozatlan olvasók számára, kiindulásként. S a többi talán sok nyelven még ennél is mélyebb tartalommal, jelentéssel bírhat, filozófiai és stilisztikai, nyelvészeti, irodalmi jelentésben is.
„Hommage

Hódolat, tisztelet valamelyik nagy művésznek; különösen a zenében és a képzőművészetben szerepel olyan műalkotások címében, melyek egy-egy nagy művész emlékének adóznak, olykor a stílusát is idézve.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia”


In.:
Read more: http://www.kislexikon.hu/hommage.html#ixzz6wSQzDs1H





A francia szó viszont lassan egyfajta költészeti megnyilvánulássá is minősült az évszázadok folyamán, az irodalmi életben.

S hogy kit, hogyan tisztelünk, azt láthatjuk mi magunk is, hogy nem csupán szavainktól és azok jelentésétől függ.

Kívánok mindenkinek jó gondolkodást, filozofálást, s akár változást, változtatást is, a kötet olvasása során, után. Persze csak akkor, ha ennek valóban szükségét érzi!





Bízom benne, hogy mind tanár, mind alkotó, mind hétköznapi olvasó, mérlegelő-ítélkező-gondolkodó befogadó eléri a megfelelő célját!

S ha netalán én is rosszul fogalmaznék olykor, az utókor talán megbocsájtja.





Lövey-Varga Éva

laptulajdonos, kiadó

Szeged, 2021. május 31.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Botrányos irodalmi élet

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Botrányos irodalmi élet

Valamikor gyerekként kezdtem,  többek közt Jókai Annáék, Szabó Magdáék, s mások keze alatt folytatva a kisgyermeki szárnypróbálhatásokat. Pár évtized múlva a becserélt képzések utáni szinte százszázalékos felvételi - sok kiiktatott zaklató után,- egy mesés világba kalauzolta az embert.

Nem kellett, nem kell magolni soha, a primitív "Jajj, készülnöm kell az órára, ne zaklass, ne zaklasson!", nálam mindig elmaradt.

Most töprengve kezdtem emlékezni, az elfelejteni szánt adatokra, anyagokra, a számtalan személyes támadás, nagy szájú, kotnyeles közbeszóló, beavatkozó mellett, aki adatok hiányában is mindent tud, de lépni bármilyen jó irányba évtizedeken át képtelen. 

Viszont  néhány éven belül nem egy velem egyidős, utánam, mások anyagával végzett ember bukott bele mind az irodalomba, mind a történelembe, oktatásba manapság. A neveléstörténetről nem is beszélve.

A jogi visszaélések premier plánja üti a magassági mércét, a támadások meg a halálesetek megnövekvő gyakorisága pedig visszaélések tömegére utal... Hogy rend kell a rendetlenségbe? Kétségtelen... Hogy a csönd beszédes is lehet, az is kétségtelen.

Hej, ha azok a videók, fotók, melyek széfekben, raktárakban nyugszanak, lassan mesélni tudnának! Eltűnt munkákról, adatvédelmi iratokról, családfákról, címeres levelekről és genetikai s egyéb hamisításokról.

Sok munka, sok ismerős után már nagy levegőt véve felsóhajt az ember. Kicsinyke jegyzetek, utalások egyesekből végtelen mérget, dühöt váltanak ki olykor, ha valamilyen szinten nincs igaz tett az illető mögött, vagy a jobb teljesítéseket képtelen elfogadni. Vagy, ha csupán nem emlékszik, s a csöndben hátralépőre lassan mégis reflektorfény hullik, ismeretlen irányból, esetleg a porból kikandikáló kincs a természeti jelenségek miatt emberi akarat ellenére láthatóvá válik.

S úgy, az egy korosztály reakcióit szemlélve, megélve elkezd visszaemlékezni az ember. Az arcokra, a jegyekre, a vonatokra, a fotókra... A televízió felvételekre, a jogi karok engedélyeire, a jól teljesítőért csatát vívó, csöndben, titokban bízó egykori, ma már sokszor elhunyt jelzővel illetett tanárokra.

A hiányzó fórumokra, a más nevét jogtalanul átvevő szerzőkre, cégekre, a feledékeny nyomozókra, bírókra.

S lassan a kapott képekre, a szakos képzésekre, a könyvtári és könyvtárközi kölcsönzésekre. Egyáltan mindenre. A kapott, adott mosolyokra, a feledékenységekre, az izzadásokra, a kacsintásokra, a bókokra, a káromkodásokra.

A célt tévesztő káromkodásokra, a faragatlan bunkóságokra, a hibás nyilvántartásokra.

Ez az élet: érzékelés, emlékezés, visszajátszás...

A családfa ágai részben hol kikopnak, hol kihajtanak.

Tele vannak meglepő hagyatékokkal, melyek többsége nem kerül be az állami megőrzési helyekre, inkább magán birtokokként (könyvek, iratok, más tárgyak) apáról-fiúra öröklődve szállingózik a napokkal, az évekkel, évtizedekkel tovább... Mert ilyen a hagyaték. Az állami őrzési helyeken is sérül, elpusztíthatják, s bármi más bizonytalan kimenetelű dolog történhetik vele.

Érdekes dolog a kommunikáció. A kérdések válaszra sarkallják az embert. 

Ha a kérdés támadó, akkor védekezésre, mesélésre. 

Emlékezésre, adatgyűjtésre.

Sőt, rendszerezésekre.

Sakktábla helyett, dominó helyett a betűk, az ábrák kerekítéseire.

S a makacs hallgatásra, ha valaki féltékenyen támadra rombolni igyekszik, másokat is... Vezetőként is. Elvégre is a szülő az csak szülő marad... Akkor is, ha utódja, terméke elhalálozik, eltűnik a kényszer-útvesztőkben, akkor is, ha jelmezes főpróbán csillámló jelmeze a sötétségbe vész...

Mert hát, ilyen a világ. A jó egyszer mégis vissza fog ütni, ha mindig rosszat kap...

Szeged, 2021. június 22. 01:17

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben - Seuso_Mindent Bele A hamis bírók és a nyomozás

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben - Seuso_Mindent Bele

A hamis bírók és a nyomozás 1.

Valamikor a 70-es években, vagy talán jóval azelőtt kezdődhetett, történhetett... Egy hegyvidékes alföldekkel tagolt tájon, lassú és gyorsfolyású folyók, közeiben, tavak partján...
Az egykori jogászhallgató egy ballépése folytán politikai okokból valamilyen szinten számkivetett lett. Magas termete mégsem volt ilyen meggyőző a vizsgákon, mint ahogy gondolta volna. Volt később bíró, tanár, hagyományőrző, sokat utazott. Magángyűjteményt is létrehozott, de családja másodjára is felbomlott. Betársult hát hol ilyen, hol olyan kapcsolatokba, ahogy sikeredett. Alkalmi együttlétekbe is.
Történt egy napon, hogy egykori jogász tanítványa, barátja-társa régi-új barátnőjére szemet vetett, akiről senki nem tudta, hogy külföldön végzett bíró volt. Nem is tudhatta, hiszen nem egy ország titkosítása után veszélyben érkezett haza, levetkőzve a félelmeket, megszegve a soha vissza nem térés szabályait. Nem szólt, nem mondott semmit. Megannyi végzettség a kályha lángjai között hamvadt el, hogy emléke, nyoma se maradjon... Emléktörlést kért, hisz nem volt más megoldás, a nem emlékezés védelmet jelent. Egyházi, katonai .. A képességek miatt kettő az egyben. Igen csak fiatal volt, a felnőtt kora előtt már három, négy diplomával, doktori címmel rendelkezett, összevont, kiemelt képzésben. Megszenvedett miatt.
Egyiptomban a hercegnek, házasulandó törzsi leszármazottnak megtetszve az egyházon keresztül menekült haza, a rendőr rokonokra hivatkozva a kellemetlen, felnőtt kor előtti zaklatások elől.
Ez volt talán a legkisebb baja, hogy az ásatáson másokkal együtt elrabolták. Eszes volt, megúszta.
Olaszországban a maffia vezére még 10 biztonsági őrt is adott mellé, a hercegnő és udvarlója halálakor kikecmergett telefonon értesített barátjával a kamikaze akció kellős közepéről is. Nem akart meghalni, jó reflexei voltak. Két halott között nem a legkellemetesebb dolog feküdni, gyerekként ülni még kevésbé. A brilliánsgyűrűt gyorsan áthúzta a halott nő ujjára, felhívta a barátját, valahogy kimászott a kocsi ablakán. Tornász volt, jó régésznek, antropológusnak készült. A biológiai diploma csak átmenő-forgalom volt a célok felé.Sajnos segíteni halottakon nem lehet, politikai botrány lesz, majdhogy nem megcsalás botrány. Enyhíteni kell, hisz csak az ő barátai voltak. Nem akart hercegnő lenni. Sem származási, sem szerzett alapon.
A közgazdasági-jogi képzés végén alkotmánybíró bérletébe menekülve a jogászhallgató földrajztanár lakásából gyorsan amerikai pályázatot adott be. Hátha némi védelmet jelent a távolság.
A jelesei magasan kiemelték, ám a társai nem igazán akarták kedvelni. (...) Folyt. Köv.

 
Szeged, 2021. Június 19. 23:29

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "És csak állt ott, és csak járt a szája"

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"És csak állt ott, és csak járt a szája"

Társadalomban élünk. Nem csupán egy ember létezik a világban. A Nap sugárzásától, a természeti környezettől függően eltérő rasszok alakultak ki.
Mi is az a kifejezés, hogy rassz?
"A nagyrassz a biológiai értelemben véve egységes emberi faj (Homo sapiens) egyetlen és egységes alfaja (H. s. sapiens) populációinak osztályozása örökletes, többnyire földrajzi meghatározottságú csoportokra. Elsősorban biológiai, illetve antropológiai fogalom. Ezen csoportok jellemzői összefüggéseket mutatnak a külső megjelenéssel, etnikai csoportokhoz tartozással és/vagy egy adott társadalomban a csoport szocio-gazdasági helyzetével kapcsolatban. Korábban a rasszal rokonértelemben – illetve etnicitás és nemzeti hovatartozás értelemben is – használt faj szó használata történelmi és politikai okokból sem ajánlott, de biológiailag sem érvényes fogalom. Genetikai szempontból a nagyrasszok közötti és az azokon belüli különbség nagyon csekély: a legnagyobb különbség 0,176%, ez alig 11%-a az ember és a csimpánz genetikai állománya közötti 1,6%-os relatív különbségnek.[1]
A nagyrassz taxonómiai szempontból az alfaj kategóriának (rangnak) felelne meg,[2][3] ugyanakkor az emberi faj (Homo sapiens) mai összes képviselője hivatalosan a Homo sapiens sapiens alfaj tagja. A alfajon belüli földrajzilag is elkülönülő, külsőleg jelentősen különböző csoportokat rendszertanilag állatok esetén már nem különböztetünk meg (korábban létezett még pl. a változat).
Az emberiség nagyrasszokba sorolásának különféle rendszerei léteznek.
Az európai rendszer szerint négy nagyrassz létezik:[4]
europid
mongoloid
negrid
veddo-ausztralid
Az amerikai rendszer kilenc nagyrasszt különböztet meg:[5]
kaukazoid – az európai rendszerben europid
indoid – az európai rendszerben europid
mongoloid
amerindoid – az európai rendszerben mongoloid
polinezoid – az európai rendszerben mongoloid
melanezoid – az európai rendszerben ausztraloid[6]
mikronezoid – az európai rendszerben mongoloid
negroid
ausztraloid
Egy másik rendszer a negroid nagyrasszt bontja kettőre:[1][7]
europid (caucasoid) – fő elterjedési területek: Európa, Észak-Afrika, valamint Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália
mongoloid – Ázsia
negroid (congoid) – fő elterjedési területek: Afrika Száhel-övezettől délre eső részei, valamint nem őshonosak de jelentős számúak Észak-Amerikában, Karib-térségben, Brazíliában
khoisanoid (capoid) – Dél-Afrika
veddo-ausztraloid – Ausztrália"
" - legkönnyebb ma a Wikipedia szabadon fejleszthető szótárát elérni. A kritikák miatt megfelelő ellenőrzést kap a vitaoldalak, a szabad regisztrációk miatt is.
Nagyon elgondolkodtató, a vélemények a magas fokú genetikai ismeretek ellenére sem egyeznek.
Hogy miért nyúltam a vitatott kérdéshez? A terjedő, rosszul terjedő ismeretek, a hibás, alaptalan, tanulatlan politikai-biológiai-szociológiai és vallási tévedések miatt.
Gondoljon már bele bárki, mi is folyik a világban... Már a kezdetek óta? Igen ... A kezdetek óta.
Adott esetben egy kis csoport egymást ismerő emberei élelem után, új ismeretek után kutatva elindultak egy irányban. Nem tudták, vagy csak viszonylagosan tudták, merre. Mondjuk jobb kezük irányában...
Vagy visszatértek, vagy nem. Adott esetben más csoportokra, csoportra is lelhettek.
Nem feltétlenül úgy néztek ki, mint ők. A nyelvük is különbözhetett. Ugyanúgy tekinthették őket ismerősnek, ellenségnek, barátnak, ugyanúgy akár párkapcsolatot is kialakíthattak.
Ez a migráció ma is megvan, ma is zajlik.
Ma már egyre kevesebb az ismeretlen terület, egyre kevesebb a hely, egyre nagyobb az egyedszám, amelyhez alkalmazkodni kell, amelynek érdekeit valamilyen céllal egyesíteni kell.
Így van ez egy kis területek tekintetében, egy falu, település, egy társasház vagy családi ház világában is.
Ami érdekes, a nagy szótár sarkít.. Ma már a valódi migráció fogalmát sem definiálja, hanem egy félrevezető információt igyekszik kezelni a mai migrációs válság fogalmával.
Pedig migráció valójában minden korban, minden területen létezett. Akkor esetleg felfedezéseknek, kutatásnak, kereskedelmi útnak, területszerzésnek definiálták.
Mindenesetre közel sem a mostani szociológiai és társadalompolitikai dolgok és fogalmak terjednek, egy negatív tartalmi megítéléssel.
Ezáltal olyan komoly kutató problémák is létrejönnek, hogy adott esetben a korlátok miatt elérjük a más területen élőktől való elhatárolódásokat, a kulturális és néprajzi, szociológiai különbségek megismerését, s lehet még sorolni.
Milyen bosszantó, ha a visszhangos lépcsőház udvarán egy más kultúrát képviselő ember este tíz után a függőfolyosón dohányozva, drogot szívva kiáll beszélgetni, mert nála ez elfogadott, de az adott ország tiltja, s a felszálló drog az arra érzékeny emberre hat, egy vagy három emelettel feljebb, s a másik elveszítve önuralmát, emlékeit a párja életére tör. Nem az, aki szívta, használta, hanem aki nem szokott hozzá, nem tudja semmilyen szinten kezelni...
Nos ezt úgy is mondhatnánk egyszerűen, hogy a narancs termőterületén élők immunrendszere hozzá alakult, az alma területén élőké meg ehhez.
A fogakon ma már lekövethető a táplálkozás, az élethely, stb.
Egy ilyen cikkben, reflexióban talán kevésbé van mód mindent közzétenni, csak vázlatot nyújtanék a gondolkodáshoz, a munkákhoz.
Nos, a régésznek a néprajzossal utazni kell. A biológusnak is. Ilyen esetekben ennek lehetősége megszűnik.
A régész nem tud dolgozni, utazni.
Támadások érik, nem tudja az anyagokat feldolgozni. Elveszlik, más korok számára is, mert a körülmények rögzítése nem történik meg. Nos, megint más népnek, más korba iktatják. Tehát társadalmilag hazugságban fognak élni.
Aztán vagy száz év múlva rájön, hogy a kínai is azt a nyelvet beszéli, csak ha begyorsítja, akkor érti meg a másik nép, mert a szétszedett szavak lelassultak, más értelnet kaptak, ...s micsoda meglepetés, több ezer év után mégis az a nyelv, csak más viszonylatban...Egy példa a sok millió lehetőségből.
A tyúk valójában nem is olyan buta állat, és a fél méteres kakas el is bánhat a vörös ravaszdival is.
Szóval, migráció ide-oda, vannak területi határok, meg van kapacitás is. Az akarok de nem lehet meg nem mindig szabályozó értékű..
Van tehát mit átgondolni, arabul, vietnámiul, meg oroszul ugyanúgy, mint indián, spanyol, koreai vagy más nyelveken is...
A világ meg mindig olyan lesz, ahogyan az ember képes elképzelni. Csöppet sem lesz másabb!
Szeged, 2021. Június 17. 23: 49
Kép forrása:
https://m.nyest.hu/renhirek/az-antropologia-honfoglalasa

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Nem mindenki érti a humort

Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Nem mindenki érti a humort

Sok év után, több, mint két évtized után, véletlenül kerültem vissza Szegedre. Kicsit a szakmunkák elérhetetlensége is belejátszott, no meg az egykori gyerekkori tervek, a családi kötődések.
Évtizedek óta használom az Internetet. Annak idején, amikor az általános iskolába kerültem, magyar-ének tagozatosként a legjobb matematika versenyesként igencsak a számítógépes irányultság dominált, mint lehetséges irányvonal. Nem csak a matematika használati területe, vagy a katonai irányultságok miatt.
A Commodore-64 hibái részben bosszantottak is, a grafikus felület igénye pedig a programozás felé hajtott. A készített programokba természetesen belekódolta az ember a jogvédelmet, gyermekként is látva a lopásokat, a hibákat, a veszélyeket. Azt, hogy munkák nem kerülnek kifizetésre, hogy az alkotások mások nevén látnak napvilágot, nem azén, aki készítette.
Elgondolkodtató volt megtenni a lépéseket több évtized után abba a társaságba, amely már gyerekként adott egy alapot a mások színvonala felé emelkedéshez. A kemény mag maradt az évtizedek során. Sokan elhunytak, elköltöztek, visszatértek. A társaság felhígult. Kevesen emlékeztek, kevesen emlékeznek. A csipkelődések, féltékenységi rohamok, a klikkek bagatellizálási tevékenységei és aktusai mindenütt óhatatlanul jelen vannak, mint Budapesten is.
Sehonnan jött ideiglenes tudással, gyakorlatilag ismerettel nem rendelkező vezéregyéniségek alakítottak ki csoportokat, mert megfelelő ismeretségi körrel vagy pénzzel rendelkeznek, de tudással nem.
S ez mindenütt megfigyelhető volt az országban. Debrecentől Budapesten át, Sárváron keresztül Pécsig.
A kiemelkedő ember hattérbe lép inkább, a támadásokra, hazudozásokra hátralép, s csak akkor lép ki a reflektorfénybe, ha a másik oldal belebukik, vagy nem képes megcsinálni azt a dolgot végleg. Mert: miért is frusztrálja magát feleslegesen, vagy adja oda a kínnal szerzett tudást, tapasztalatot?
A közösségi oldalak egykori ötlete abból alakult ki, hogy az ember külföldön egyáltalán nem kapott hírt a családról, de még az országról sem. A tanulási igényekről ne is beszéljünk, az információ átviteli közegeiről, vagy akár a költségekről. Az informatika a katonai szférából kilépve közhasználatúvá vált. Sajnos a megfelelő alapokat ma már nem úgy oktatják, így nagyok a hiányosságok. Főleg az 50 év felettiek körében. De a gyerekek körében is kezd ez az állapot eluralkodni, és az informatikai karokon. Már a valódi programozásokat nem kell megtanulni, a bevont szoftverek a hardverek kiiktatása miatt nem is vásárolhatók, nem szerezhetők meg, a rögzített információk nem érhetők el. Rengeteg pénzbe kerül, még több tudásba a használtuk.
Ecsetelni lehetne, kellene is a problémákat.
Mindezzel talán a szókincsek világa is átalakult, az előadóművészet és a nyelvek mellett.
S ez azzal jár, hogy nem mindenki érti meg az iróniát, a vicceket, célzásokat, s a meg nem értett dolgok indulatokhoz, támadásokhoz, veszekedésekhez vezetnek. Tudjuk jól, hogy a viccek és az irónia értelmezését nem csak egy magyar tanárnak kell megtanítania. A család az egyik fő tényező ezen a területen is. A közösség. Már, ha van, már, ha működik.
Mert napjainkban éppen ez a folyamat vált a szeparáció erősítőjévé is, hiszen a közvetlen érintkezés helyett az informatika kezdi uralni a világunkat. Ennek oka nem csupán az infohibák sorából adódó gyártási hibák sora, s az abból kialakult világjárvány. Az egyedi oktatási és hozzáállási viszony is.
A vicc viszont az a dolog, amit érteni kell. Más az angol humor, más a magyar. Műfaji határok is vannak, a kulturális ismeretek pedig elengedhetetlenek hozzá.
Nos...
Az élet relatív. Aki nem érti, az még másik, mások megítéléseiben is hibázni fog. S más lesz az életének útja is.
Egy világban élünk ugyan, de nem egy szinten. Egy városban, de nem egy térben. Az ember elsétál egymás mellett...
Kapcsolat nem mindenütt alakul ki. Oda szándékok és akaratok kellenek.
S minden újra relatív lett.
Szeged, 2021. június 19. 08:07.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Klíma, te drága!

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben
Klíma, te drága!

Mit ad Isten, mindenütt a Földön gond lett a klímával...Ezzel is, azzal is..
Most konkrétan a magas hőmérsékleten elromló, vagy régen beüzemelt berendezésekkel...
Hajjaj, mert nem egészen olcsó ez a berendezés, pláne a nagy pandemia idején. Ahol persze akár 10 percenként is cserélhetné az ember a betéteket, ...
No, igen...s ha beragad a fedele, a szerelő akkor is elkér egy tízezrest. Mert hát, miért is ne?
Hazudozni lehet. Apuci felhívja a szerelőt, mert anyuci nem tudja kinyitni a fedelét, de mivel apuci süket, telefonálásnál a "Haggyad sikerült!"-et kiabálásnak veszi. Jól összevesznek...
Mert miért is ne, ha a segédmunkás hozzá nem értő ordítani kezd a telefonba, hogy küldd át a szomszédba, én is úgy szoktam...
Persze apuci nem tud mozogni. Anyuci lecsapja a klíma fedelét: "Na, akkor ez így marad, ha már sikerült felnyitni, és ilyen a hozzáállás, az útnak itt vége." A doboz lezáródik. "Fog a sasmadár magaslati levegőt szívni. Én bírom a meleget. Csinálja meg akkor, aki bunkó volt. S érezze, ha nem képes rá, akkor ne szemétkedjen mással. Még azzal sem, akivel együtt él."
S minden megy a maga útján tovább...Két irányban.
Mert hát, a bolondériát sem lehet végtelenségig bírni, meg a 70 éves káromkodást. Az amúgy sima képű öltönyös ügyvédek ezt úgyse fogják megérteni. Miért is tennék, az asszony is ügyvéd, csak ő káromkodás helyett mindent elvégez...
Szeged, 2021. június 19. 09:33