(Lövey-/Pécsi-) Varga Éva: Óévi búcsúzás

(Lövey-/Pécsi-) Varga Éva:

 Óévi búcsúzás

Szökik már az Óév
Előlünk a múltba
Mindenféle emlék
Bele lett már túrva...

Peregnek az órák
Sírnak az emlékek
Mosolyogva várják
A tényleges nemlétet.

Elfelejt a tanár
A diák sem fárad
Az öreg nagyapa
Vesz csak elő párat

A régi fotókból
Emlékezvén szépen
Amint a mamával
Tűntek el éjben...

Egy szál virágot
Kap fel a hideg szél
Pergetve a szirmát
Lepi be havas dér.

Összetört szirmai
Az időben eltűnnek
A jövő tükrén csak
Gyermekek betűznek

Kicsi verset, mesét
Élt egykor valaki
Ki a szót, mit tanult
Csak szívében mondta ki.

Néma volt a szája,
Néma volt a hangja
Annál zengőbb lehetett
Ékes kis harangja...

Kovácsolta kézzel,
Öntötte vidáman
Bízva a jövőben
Gyógyulásban, házban...


A hazáért élni,
Később meg is halni
Szemre való hölggyel
Pap elé ballagni.

Elmosta a múlt már
Mindezen terveket
Kovácsolt jövőjén
Zengő harang zengett

Csengett-bongott szépen
A harang játéka
Csöppnyi falatkákat
Hozott a tányérba

Szótlan tette dolgát
Figyelte a tájat
S ügyes kezeivel
Épített egy házat

Megtervezte szépen
Napról-napra szebb lett
Mígnem a papának
Háborúba kellett

Vonulnia szépen
Ahogy meg volt írva
Hogy a fegyvert, hideget
Parancsszóra bírja

Vándoroltak sokat
Sírt ásott a karja
Szeme könnyel telt meg
S lassan betakarta.

Megtörve érkezett
Romos volt a háza
Neje kék szemében
Ott volt a hazája.

A kis harang ott állt
A romok tövében
A napsugár szikrázott
Felületén szépen.

Szavak helyett játszott
A kis harang zengett
Fájdalmat, haragot
Mindent elfelejtett.

A két gyermek ámult
Tátva volt a szájuk
Hogy az Ő Istenük
Mit is bízott rájuk.

Szökik már az óév
Előttünk a múltba
Mindenféle emlék
Bele lett már írva

Peregnek a percek
Pergetik a szirmot
Peregjen a jóság
Mindig legyél Boldog!



Szeged, 2019. december 31.