Lövey Varga Éva: Botránykönyv részekben Ius privatum et ius publicum

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Ius privatum et ius publicum

Valamikor régen még Dr. Molnár és Dr. Zlinszky keze alatt került az ember kapcsolatba a magán és a közjog fogalmával. A problémát csak az angol, svájci, Egyesült Államok beli és Ausztrál képzés után csak az jelenti, jelentheti, hogy mindennek nyoma vész meg máséba, másokéba kerül. Évtizedekkel utána már nyoma sincs a rendszerekben a felvételik féléves, éves iktatási rendszereinek darabjainak, vagy éppen a dolgozatokat egy évig tárolunk butaság-rendszerekkel, ahol diplomát három évre adunk. Ehhez persze az a magas intelligencia és etikai rendszer járul, hogy az egy félévben 120 kreditet jelessel teljesítőt visszaiktatjuk a következő félévben bukottnak, amikor közben új szakra is felvételt nyer, és eltöröljük zseniálisan a teljesítéseit meg a már meglevő szakját, vagy éppen a rokkantnyugdíjas vagy sérült gyerekkel összecserélgetjük a TAJ -kártyáját, amikor elköltözik arra a helyre, ahol ő lakott. Sorolhatnánk a Tanulmányi Vizsgaszabályzatok jogokat sértő eljárási rendszereit, amelyek dolgozat és jegyzetlopásokon kívül szakkollégiumi meg egyéb köztársasági ösztöndíj papírok lopására sarkallják az egyes hallgatókat, mivel nem tárolják az adatokat adatvédelemre hivatkozva. Így ha utána még öt évre rá az index mellett a diploma is ellopódik egy utazás közben, s még rájön egy informatikai hiba is, a Jóisten és minden szent se tudja megmondani kinek az adata mi volt, mikor oda többé a hallgató be nem teszi a lábát...

Nos, kicsit meggyötört a környezet engem is, megálljt parancsolt a természet... A telefont nyomkodva pihengettem, a letiltogatott, hibás informatikai rendszereken, és az ókori keleti meg római jogi órákra emlékeztem, majd utána a többi jogi képzésre, ...Szó ami szó, inkább kihagynám az oktatói felsorolást, helyeket. Tudniillik már 20 éve is csak próbálkoztam azzal, hogy a levéltárakban visszakeressek adatokat... De ezek is hiányosak, az egyetemi nyilvántartások mellett.

Nem csak a háborúk tettek benne kárt, hanem a szabályokat be nem tartó költöztetők, a vezetőikkel, vagy a figyelmetlen felhasználók is.

Nos, nem akaródzik a rosszat végig leírni, azt a rosszat, amiből mint a dominó másodfelhasználású játékainál, minden egy pöccintésre végigborul. Pedig kell. Mit mondjak. Én is szerettem volna csupa jóról beszámolni, de ha más rosszat tesz, olyannal akivel soha nem beszélt, nem lehet. 

Az eufémia tehát szükséges velejárója az én írásaimnak is, hiszen nélküle már nem lennék az élők sorában, a tömegével másolódó tanári és a tanulói butaságok, vagy hasonló társadalmi megnyilvánulások következtében. Mert, tudjuk: a munkahelyen, az utcán, mindenütt a vezető viselkedése másolódik.

Szó ami szó, eszembe jutottak Zlinszky tanár úr tökéletes könyvecskéi, könyvei. Meg azok a dolgozatok, kutatások, melyeket 25 éve a Pázmányon, 20-10 éve az ELTE, 25 évnél korábban a Kossuth Lajos meg József Attila Tudományegyetemen meg a Janus Pannoniuson és a Miskolci Bölcsész Egyletben írt az ember. Meg amit utóbb a Pécsi Egyetemen összegyúrva újraírt. Okkal, okokkal unva meg a logikai és adatvédelmi hibákon kívül a többi visszaélést, elővéve az egyetemek állandóan sértett tanulmányi vizsgaszabályzatait, határozatait a polgári és a büntetőjogi, s más szabályozásokkal. Majd megállapítottam csöndesen, hogy címeres szamár vagyok az EU-pályázat nyertes munkáimmal, akár más munkajában landoltak, akár azt vezették be. 

Csak gondolkodom, hogy emlékeken kívül mi marad egy embernek, ha az oktatási igazgató meg a bíró tanára nem tudja egy másik embertől megkülönböztetni, vagy ha a kórház véletlenül az exitált felirattal bespályzolja egy hűtőbe, majd kivéve hidegrázással felül a boncasztalon, a boncnok meg infarktussal esik össze, miközben ön kisétál az ajtón, hogy valami elmebeteg élve akarta felboncolni, miközben csak kímélve testét néhány órára kilépett belőle.

Mindenesetre, nincs olyan jogi szabályozás, ami hibás betartatás mellett jó lenne, vagy jó lehetne.

Dátumokkal, vagy anélkül: egy hanyag anyag százezer hibát is csinál. 

A Magasságos csak nem hagyja elnézni a visszaéléseket, akkor sem, ha te mindig megbocsátasz a törvényei szerint. A megbocsátás fogalma ismét relatívvá válik. A hibák javítása vagy javítatlansága, a nemtörődömséged pedig extrém történéseket generál. 

Nos, talán könnyebb lenne elbújni nevek és a neved mellé... De: a történet ismerős, mások emlékeiben is ott él. Más tudásával, tulajdonával aratni, más helyére a munkajával beállni, és őt soha nem említeni vagy tönkretenni nem igazán fer dolog. Akkor sem, ha úgy hiszed, hatalmadban áll, vagy azt hiszed, te vagy a tanár kedvence, vagy a bíró szeretője, vagy a bíró maga.

Nos... Valenciák vannak, voltak, lesznek. 

Elgondolkodtam. Bárcsak ne kellene leírnom, vagy nem csak ilyen szálkás címszavakban...

Mert bizony, ez csak olyan, mint a rész-egész metonímia, vagy amilyen az emberi agy átlagos részleges kihasználtsága. 10% körüli...Azaz, csupán fikarcnyi töredék. 

Nem értettem soha az emberi indulatokat.

Akkor sem, ha kezelni kellett őket, vagy akár a színpadon utánozni. Okos ember nem hallgat el és hallgattat el bűnöket, még kevésbé követi el: tudván, nem csak a böjtje lesz ennek meg... 

Dehát, aki nem beszél, nem kommunikál, lebegteti a hibákat az űrben és zűrben, az tudja jól, több életre is magával cipeli. Mert megoldás helyett halasztást, megbeszélés, korrigálás helyett pedig mulasztást választott.

Tudjuk jól, az angolszász és a svájci rendszerek más kategóriába tartoznak. 

A római jog sem hibátlan, mégis több évezredes háttere áll előttünk. Alacsony etikával hiába hoz valaki törvényeket, rendeleteket, a hibák, logikai hibák minduntalan károkat fognak generálni, és élet helyett halál, magas statisztika helyett alacsonyakat. Sorolhatnám..

Most csak néhány célzott gondolatra futja.

A szövegek is mindenkiben mást generálnak. 

Nos...Nem csupán Plinius leveleit érdemes olvasgatni annak, aki pedagógus. Az emaileket is: mert a munkák és diákok, diplomák és jegyek keverése a rendőrnek, bírónak is komoly gondot fog okozni, ha a jogvédelmi pecsét ellenére gazdát cserélt, helyet és tulajdonost, megjelölés nélkül.

Gondolom, sokan értik miről beszélek. 

Évtizedes hibákat, amit bírák követtek el, nehéz helyre tenni. Ha nincs igazságszolgáltatás, vagy hamis, társadalomról talán nem is beszélhetünk... S tudjuk, milyen következményekkel jár...

Már, ha tudja és tudni akarja az érintett személy, s nem azt hiszi vezetőként, hogy mindenki gondolatával bírhat, felette rendelkezhet, beleegyezése nélkül, stb.

Vajon, biztos, hogy érti, tudja?

Szeged, 2021. május 16. 04:47

Ajánlott olvasmányok:

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Corpus_Iuris_Civilis

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Codex_Theodosianus

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/I._Iusztinianosz_biz%C3%A1nci_cs%C3%A1sz%C3%A1r

https://m.mult-kor.hu/paraszti-sorbol-kuzdtte-fel-magat-a-bizanci-tronra-a-birodalomepito-justinianus-20201114?fbrkMR=detect

https://law.gwu.libguides.com/romanlaw/corpusjuriscivilis

https://droitromain.univ-grenoble-alpes.fr/corpjurciv.htm

http://ancientrome.ru/ius/library/codex/theod/tituli.htm

http://archive.org/details/introductiontoro029387mbp/page/n15/mode/1up?view=theater