Tapló Napló Retro zene, retro tánc

 Lövey-Varga Éva

Tapló Napló

Retro zene, retro tánc

2021. május 16.

Hallgatom a rádiót, meguntam az állandó munkával kapott visszás és felemás történéseket... 

Ugye, főzés, mosogatás közben néha felüdülést jelent másfajta előadói kör életébe, művészeti életébe és világába is beletekinteni. Kicsit más gondolatok közé masírozni, kizökkeni az állandó csináljunk rendet világból. 

Belegondolva a világ rendjének jelen működésébe,  most kicsit úgy tűnik, másoknak mennyivel könnyebb, s egyben nehezebb dolga is van...

Általánosnak ma már a rádióhallgatás maximum a kocsiba vagy buszra szállva képzelhető el, de ma már a buszok esetén a vezető zavarása miatt betiltották. Sokan szeretik hallani a jármű működésének hangját, a zajokból meg lehet állapítani a hibákat: kevesen tudják, hallják. 

Oly sok minden marad ki a naplókból, emlékezésekből, és a fotók, videók világából. 

Olykor pár nélkül, partner nélkül is jól esik ropni egyet, táncolni, futni, mozogni...

A lemenő Nap fényében átgondolni a történteket, belesni az éjszaka csillagos barlangjába, vagy csak spontán nagy levegőt venni egy szép fotó készítésekor a parkban. 

Ezek a naplóbejegyzések mindig irodalmi idézetekkel, mostanában talán közmondásokkal, szólásokkal történnek. 

Kivel ne történne meg, hogy a párja vagy barátja, ismerőse lebukik előtte kis szemétkedésekkel, kavarásokkal, ha éppen a klónkártyás telefon a kezében van, amikor a mócsároló-ócsároló üzenet vagy a hazugságterjesztés a telefonra érkezik, vagy éppen kicsit hangosabban beszél a másik oldalon a párjának valaki, és olyan buta, hogy a pár iróniáját nem érti meg.

Az igazságnak mindig két oldala van. Amikor előtted dől rólad a hülyeség a szájából, és nem lehet leállítani, akkor már mindenki besokall. Egy életen át nem hallottál ilyeneket, meg nem láttál, eltűrtél, meghallgattál dolgokat, váltani kell. 

Az ember személyisége a tetteiben nyilvánul meg. Az más kérdés, hogy szerepet jàtszva egy nyomozás miatt felvett egy valenciát. A határok mindenütt megmaradnak, ...

Vigyázz rám, vigyázz rá...

Hosszú évek után rátalálsz, rátaláltál, a hibáidat nem kellene megismételni.

Amikor ezeket a szerepeket egyházi vezetőként látod és tűröd, orvosként, vagy főszerkesztőként, sok szakmáddal vagy eggyel, mindig viszonyítasz valamihez te magad is. Számtalan zaklatásos, veszekedéses esettel találkozol, s amikor nyomozóként rájössz, hogy nem megfelelően vette a kollega intelligencia és tudás hiányában a leveleket, és a családodat veszélyeztetve tönkretette, vagy a pároddal való kapcsolatot rontotta el az eljáró, mert kevés volt az IQ-ja a nyomozás értelmezéséhez, már lassan mindegy.

Egyszerűen a fellegekben akarsz járni, nem gondolni semmire, elfelejteni őket, akik a munkádat is akadályozták a butaságaikkal, meg még a magánéletedet is tönkretették a tudásuk hiányában.

Így is lehet...De vajon megértik-e mindezt valaha? A rossz mindörökké te leszel a szemükben, aki jó volt, s aki megszabadította közben őket olyan dolgoktól, amikről nem tudhatnak...

Képeket rajzolhatsz a homokba az óceán partján, vagy a patak kavicsos medrében ugrálhatsz, kőről-kőre: diplomával sem fogják érteni, pláne, ha sose tanulták meg, mert becserélt érettségivel és diplomával végeztek, s aki csinálta, valahol nincstelenül, szótlanul tűrve sorsát, még mindig segíteni igyekezik tudásával azoknak, akik tönkretették. Ilyen az élet... Mondod mindig...Becsukott szemmel én sem làtnék.. S lassan tovább mész ...

S közben szállnak a dallamok...

Szeged, 2021. május 16. 20:00