Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Választó és választható

 

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Választó és választható

Van, amikor a pihenés vágya csupán álom marad, az álom helyett, s ténylegesen a munka annál is fontosabbá válik, hogy az ember lehunyja a szemét, kialudja magát.

Pedig ez fontos, mert az embert úgy teremtette a Magasságos, avagy a természet, s ennek a rendnek semmilyen hatalom nem tudta útját állni, vagy annak sorrendjét bármilyen módon befolyásolni.

Ezért gondolkodom évek óta azon, hogy miért csinál hírt a bulvársajtó, avagy bármely sajtó abból, hogyha a kimerültségtől munka közben elalszik egy-egy képviselő, polgármester, miniszter avagy elnök, esetleg munka közben éppen a médiások (filmesek, fotósok) kamerái előtt valóban betegen rosszul lesz.

Természetesen vannak kivételek minden esetnél is, akadnak. Amikor nem munka, hanem végre egy jó nyaralás vagy a családi, baráti rendezvény áll a háttérben: de ilyenkor is kötelező a megjelenés, a munkát fel kell vennie mindenkinek, a feladatát teljesíteni kell. Olykor áll csak módjában az embernek, hogy szabadságot vegyen ki, vagy esetleg valóban táppénzre mehessen. S főleg akkor válik ez nyilvánvalóvá, amikor az élet úgy hozza, hogy az események koncentrálódnak, vagy az igények egyszerre lépnek fel...

Ha a saját helyzetébe gondol bele az ember, talán megérti.

A napokban nagyon sok jogi visszaélésről írtam, nem konkrétan, utaló jelleggel. De az emberi elvakultság nem csak látásképtelen, de, mintha a fülei is lekunyulva mondanák fel a szolgálatot, a nyelvével együtt - mondván olykor, hogy a fogak kerítése rosszul záródott.

Nos, a címben mégsem ez szerepel, hanem egy inkább politikai tartalommal bíró jogi fogalom, amelyet akár az életet szabályozó filozófiai kérdésként is feltehetünk.

Választható valami, valaki? Választó esetleg valaki, valami?

Mennyi minden jut az ember eszébe ilyenkor!

Választunk minden pillanatban, döntéseket, döntést hozunk.

Milyen színű ruhát, mit vegyünk fel, mit reggelizzünk, ebédeljünk vagy vacsorázzunk, mit csináljunk, s mit ne tegyünk, mit tehetünk meg később, mi az, ami pillanatnyilag hátrébb kerüljön a teendők között, vagy akár: kire nem kell figyelmet fordítanunk, kire szükséges, kire kell, kire és miért is kötelező...

Természetesen a döntések felelősségét sosem a tanácsadó (lásd: jó vagy rosszakaró) viseli, hanem mi magunk, aki a döntést különféle (hamis, vagy igaz) információk, adatok alapján meghozzuk.

Senki nem lehet hatással rá, némiképp időben befolyásolhatja, de az csak időeltolódást okozhat, ami viszont olykor éppoly kemény következményekkel jár.

Így példának okán lekésünk egy beiratkozásról, ha nem időben indulva késik a vonatunk órákat is, vagy esetleg bezár a bank, s pénz nélkül maradunk, ha az automata elromlott, vagy sorolhatnánk...

Ha rosszul döntve másokra hallgatunk, s nem a párunkkal beszélünk, nem csak barátságunk, házasságunk bánhatja, ha tetszik valaki, a hezitálás miatt vagy gyengeségünk miatt más érhet hamarabb oda, aki akár sokkal rosszabb is lehet nálunk, s sorolhatnánk.

De így van ez a mindennapi közéletben, a munkahelyeken, irodákban, oktatási intézményekben is, kivétel nélkül.

A döntések örök érvényűek, később sem változtathatók, nehezen korrigálhatók, hiszen az eltelt idő mindig új hatásokat, tényezőket hoz be, melyek jók és rosszak egyaránt lehetnek.

Amikor az ember választó, azaz választási helyzetbe kerül, döntenie kell. Döntést egy pillanat alatt hozunk, ha elodázunk valamit, arra már gyakorlatilag is nemet mondtunk.

S talán ezt már mindenki tudja, látja: mégsem akarja valóban tudomásul venni.

A később hozott döntések más környezetben csak ritkán válnak valóban jóvá, ha netán mégis újabb, jobb dolgok léphetnek a régi pillanathoz képest a választási utak, módok számához.

Természetesen a jog, a politika más fogalomjelentéssel él ezeken a területeken.

A választójog a társadalmak, országok többségében a 18 éves felnőtt korhoz kötött. Nem mindig, nem minden korban volt ez így, s ma is akadnak kivételek.

Egykor az Alkotmány, ma az Alaptörvény rögzíti a fogalmat, s a hozzá kapcsolódó tudnivalókat. Ezekkel már a gyermekeknek is illik tisztában lennie, s tudjuk jól, sok tízéves olykor érettebben látja a kérdéseket, mint akár a 70 éves, aki élettapasztalatai, tudása révén bölcsebbnek, okosabbnak szeretné magát látni, tartani. Ez nem mindig van így!

A választójog ma állampolgársághoz kötődő

politikai alapjog, amivel mind magyarországi, mind más országbeli keretek közt, de visszaélni igyekszenek. Természetesen nem csak ezen a területen, vagy az emberi képességek korlátozásai révén.

S ezzel talán a legkönnyebb visszaélni.

Míg az ember legszívesebben elmondaná a hibákat, bemutatná a konkrét eseteket, olykor közérdekből sem teheti meg, hogy adatvédelmi szabályokat sértve nyilvánossá tegyen valamit, pedig valóságról csak adatokkal beszélhetünk. Ezt a joggyakorlat, bíró vagy nyomozói, sőt, az irodai gyakorlat is többségében sérti, az adatokat kihagyva számtalan hibára, visszaélésre ad okot, módot.

Egy idő után az ember valóban feladja, hadd büntessék akkor a bírót, jogászt, nyomozót, aki szándékosan buta, vagy visszaél, kezdő tizenévesre hagyva az okiratok megírását, kiadását, s esetleg kezelését, aki nem kérdez, azt hiszi, odakerülve mindent tud, azért vették fel.

Tudjuk jól, nem így van ez! S sokszor 70 év után is lehet más szituáció, ismeret...

A kérdés mindig csak az marad, hogy mit is akarunk magunknak, másoknak okozni...

A tanulás nem korhoz kötött. A változás sem. Mindig van választási lehetőség!

Szeged, 2021. szeptember 07. 07:54

Ajánlott Irodalom:

https://www.dvk-rs.si/index.php/hu/hol-es-hogyan-szavazhatok/valasztojog

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1laszt%C3%B3jog

https://www.valasztas.hu/kinek-van-valasztojoga-

https://u-szeged.hu/efop362-00007/kereses-abc-szerint-180523-22/valasztojog