Lövey Varga Éva: Vitézek! Mi lehet...? - A vitézi rendekről és kutatásainkról... 1. rész

Lövey Varga Éva:

Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele




Vitézek! Mi lehet...? - A vitézi rendekről és kutatásainkról... 1. rész




Annak idején, valamikor talán nagycsoportosként kezdte az ember a kutatásokat, amikor a nagypapa, dédpapa jelvényeit rajzolgatni kezdte, vagy amikor nagymama kezébe tette a régi receptes füzeket, s ölébe vonta a megkopott, óriási Bibliát, hogy a térképet, az útvonalakat böngéssze, vagy a szép idézetek képeit nézegesse.

Aztán előkerült későbba ceruza, a régészeti feltárások ásója, a könyvek, a történelem tanulása, Németh Péter munkái mellett László Gyula tiltottnak hazudott könyvei, a professzor emlékeivel, s lassan az évtizedek is elszaladtak, a megannyi levéltári óra után.

Nem mindennapi, bár egyre gyakoribb, hogy az ember a jelesei mellett is kiakadva nézi, hogy a kutatásaira mások kapnak diplomát, a munkáira vitézi kinevezést, Kossuth-díjat, gyűrűt, plakettet, s más dolgokat. S keresi az eltűnt, ellopott anyagokat, melyekhez más aligha fért hozzá miniszterelnöki, miniszteri engedély, esetleg alkotmánybíró és rektorok, esetlegesen ügyész, katonai eljáró és elöljáró együttes ellenjegyzései nélkül.

Nem tagadom, egyszerűbb volt a kutatásokat végigcsinálni hatszor előlről, míg megtalálni ennyi hazug történelemhamisító embert, akár Szögi László vagy Csorba Csaba, esetleg Engel tanár úr és mások (sokan elhunytak már) tanítványaként.

Arról nem is beszélve, hogy óriási koponyáktól tanult az ember, s óhatatlanul azzal szembesül évtizedek óta, hogy az ő tanítványaik haláluk után csak szapulják őket, szórakoznak, s az állítólagos legitim vitézi rend tagjainak viselkedése jócskán kimeríti hazugságaival és okirathamisításaival a magyar Btk., Ptk. és a nemzetközi eljárási rend törvénysértéseit.

Sokan még az általános iskolai jegyzetekkel sincsenek tisztában történelmileg, nem a középiskolai anyagokkal, vagy az egyetemi felvételi anyagok tematikájával vagy esetleg az órai követelményekkel, esetleg a diplomamunkák plágium vagy eredetiség-problémáival.




Az állítólagos történeti anyagok, megjelent írások, sok ember viselkedészavara miatt újra kezembe veszem a hatszor már eltűnt anyagot, a kutatásokat.

Más szellemben...




Gyerekként is irodalom-történelem-nyelv-biológia-kémia-matematika imádatban szenvedtem, ami mára talán csak bővült, fokozódott.

Imádtam Balassi Bálintot, földjein s az általa látogatott helyeken nőve fel, az adatok, tények csak fokozták a szeretet. Különleges története, a családfák kutatása magával ragadott, az irodalom még többet láttatott, mutatott meg a történelemből.

Igazi Balassi kutatással már az általános iskolában kapcsolatba kerültem, a saját családfa kutatásai, a rejtélyek révén. A "nem hozzaférhető", "engedély kell", a "nem mindenki tudja" csak fokozza a címzetes és emeritus tanárok által tanított dolgok megismerésének vágyát, főként, ha hirtelen minden ok nélkül az anyagok, amiről senkinek nem beszélt az ember, (sem tanárnak, sem diáknak, sem levéltárosnak, jogásznak vagy orvosnak, családnak) nyilvánvalóan kikerülnek, s hirtelen más ember(ek) támadásaival találja szembe magát az ember. Legyen az ismert, s ismeretlen...

A vitézi rendek a régészeti anyag mellett számomra a tanáraim hagyatéka, valamint a családi örökségek miatt éppoly szükségesek, mint az egykori érettségi-egyetemi kutatások miatt, napi munkáim, az oktatás miatt. S naponta találom magamat szembe vele minden jogi, régészeti, történelmi anyag, rendezvények miatt.

A történtek, a gyilkosságok, a bíróságon és kormányhivatalban való visszaélések miatt az embernek nem csak az íróit, beosztottait, a saját családját, adatait, tanárait és azok emlékét lassan minden szinten védeni kell.

Sokáig nem beszélhettem, titkosított anyagok miatt. Az érintett titkosítások lejártak, az adatok a szemfüles emberek számára már régen nyilvánosak, az általam kért titkosítást pedig gond nélkül, adatok birtokában bármikor feloldathatom, feloldhatom...

A középkori vitézi rendszer valójában sokkal másabb volt. Más jelleggel alakult ki, más funkciói voltak, másként, más dolgokra kapták.




Így ír Balassi ezekről az időkről:







Hatvanegyedik




Egy katonaének,

In laudem confiniorum

Az Csak búbánat nótájára




1 Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?

Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él;

Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél.




2 Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul,

Sőt azon kívül is, csak jó kedvéből is vitéz próbálni indul,

Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul.




3 Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik,

Roppant sereg előtt távol az sík mezőt széllyel nyargalják, nézik;

Az párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik.




4 Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak, hogyha trombita riadt,

Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll, nyugszik reggel, hol virradt,

Midőn éjten éjjel csataviseléssel mindenik lankadt s fáradt.




5 Az jó hírért-névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak,

Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak,

Midőn, mint jó sólymok, mezőn széllyel járók, vagdalkoznak, futtatnak.




6 Ellenséget látván örömmel kiáltván ők kopiákot törnek,

S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon, szólítatlan megtérnek,

Sok vérben fertezvén arcul reá térvén űzőt sokszor megvernek.




7 Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok,

Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok,

Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradtság múlatságok.




8 Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek,

Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek,

Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.




9 Ó, végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege!

Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve,

Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!




Még vannak ennéhány Istenhez való énekek, kiket a psalmusokból is, magátul is szerzett, ki mindenestül is tíz, azok más könyvben vannak, nem is adja azokat ki, meddig több psalmust nem fordít meg azokhoz. Azért evilági éneket a Jephtes históriájátul elválva, ki még nem kész, [...]







Életrajz

Pályakép

Hatástörténet







Szakirodalom

Tárló

Tanári kézikönyv




Jegyzetek




in laudem confiniorum: a végvidék dicséretére (latin)




kápa: nyeregtakaró




strázsa: őrség




psalmus: zsoltár; a bibliai énekgyűjtemény (Zsoltárok könyve) darabja. A korban műfajnév is. A protestánsok igen kedvelték a zsoltárátköltéseket, zsoltárparafrázisokat.




Jephtes históriája: Bibliai történet a Királyok könyvéből, melyet Buchanan latin nyelvű tragédiájából Balassi is magyarra szándékozott fordítani.




Forrás helye:

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/balassi/61.htm




Ugye, mennyire más az örökségétől megfosztott főúri sarj irodalmi, eufemisztikus megközelítése, mint ami a valóságban akkor lehetett, mint ami a nemesek, a köznép száján élhetett, ami megtörténhetett?




A vitézi rendszert a történelem két időszakban elevenítette fel még. A köztes időszakokat vajmi kevesen kutatták, kutatják, a feljegyzések, a feldolgozások kevésbé ismertek.




A szabadságharcok ideje után az ezredforduló után egy másik igény lépett fel, a világtörténelem, a filozófiai rendszerek formálódásaival.




Mindig, mindent mindenütt bizonyítani kell, holott olykor(?) s mindig: evidens adatoknak, maximáknak, különféle logikai igazságoknak mindig léteznie kell, s természetesen ezek mindig, minden körülmény között konklúzió(k)ra jutnak, következményekkel járnak, következményeket vonnak maguk után, amelyek a döntések pillanatában már 90-98%-ban helyesen láthatók. S olykor csak a fennmaradó véletlenek terelhetik más irányba a hatások végkimenetelét. Utólag, viszakozottan változtatni nem lehet, olykor kár, még gyakrabban lehetetlen és értelmetlen. Megtörtént dolgokat visszacsinálni nem lehet, halott ember, halott emberek vallási vagy fizikai hozzáállástól függetlenül fel nem támaszthatók, a kivételek pedig ritkák, s erősítik a szabályokat.

Hogy a támadónak, a jogtalannak teret ad, aki említi, s talán utat is nyit, az is biztos. Mindennek két oldala van hát...




Induljon a történelem a jelenből, s haladjon a múlt felé, vagy fordítva légyen az...




Szeged, 2021. szeptember 9. 10:23






















Ízelítő a Szakirodalom, felhasznált irodalom területeiről:




http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/balassi/61.htm




https://magyarnemzet.hu/velemeny/2021/05/a-legitim-vitezi-rend-el-es-elore-tekint




http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/balassi/61.htm




https://www.nkp.hu/tankonyv/magyar_nyelv_11/lecke_02_002




https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Implikat%C3%BAr%C3%A1k




https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Etika_(filoz%C3%B3fia)




https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Maxima




https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Logika




https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Vit%C3%A9zi_rend







https://m.mult-kor.hu/20120830_horthy_vitezi_rendje?fbrkMR=cookie




http://www.jmvk.papa.hu/gyermekkonyvtar/kozepkori-lovagok-lovagsag-aranykoranak-hos-vitezei




https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarTortenetiEletrajzok-magyar-torteneti-eletrajzok-BE5D/nagy-lajos-13261382-56E/hatodik-konyv-AEC/xxi-a-magyar-vitezseg-C69/