Lövey Varga Éva
Cikázó verssorok
(A Főnix új ruhája ciklus)
Amikor az éjek mélyén
Cikáznak a verssorok,
Illanó illatuk ölelésbe forr,
Vagy a kezeket lefejtve
Skandálva mormolod…
Nyoma sincsen most:
Hiába felépült gondolat
Szökkenve odébb áll,
S helyére újabb sor halad.
Bosszantva mímes mestert,
Vagy szürke hallgatót.
Akármilyen a nyelve,
Ma már lyukas folt,
Illó köd, szél hátán lovagló
Izzó esőt síró gombolyag.
Vakon tapogatsz utána,
Hátha a szavakban
Ténylegesen is megmarad.
Szeged, 2020. december 04.
A vers előadása és a vers és fotó felhasználása szerzői engedélyhez kötött. Copyright 2020
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése