LÖVEY Varga Éva
Rímkovács
/A Főnix új ruhája ciklus/
És feléledt ím a rímkovács.
Szomorú álmok közt sírva át
Századok emlékét mindenütt,
Lopva hozva el fényt, derűt.
A rímek ma dalként hangzanak,
Mindenütt, merre tűz a nap.
Serdülő vágyai örök álmok,
Szárnyain utazik minden táltos.
Sóhaja álom, ingatag.
Minden kis tette ím kacag,
Nevet a világ hegyein,
Könnyeket ejt a tengerein.
Századok éltét sírja át,
Riasztva minden dédpapát.
Mesélve évezredeket,
Hol indián füstöket ereget.
Távolban harangok konganak,
A sámán és táltos dobolnak.
Lágy táncot lejt a hableány,
Elandalodva a jó teán.
A kovács papírja ősi lap,
Színén és fonákán
Tinta van.
Az időbe véste a
Múlt hevét,
Kikovácsolva
A tervét.
Lassan már újra
Útra kész,
Feléje nyúlik
Minden kéz.
Virággal hintve
Lábnyomát,
Egy másik világba
Kíséri át.
Szeged, 2020. december 30.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése