Lövey Varga Éva
Munkálkodik az Óév
(A Főnix új ruhája ciklus)
Munkálkodik az Óév,
Saját lábán járva…
A régies emlékek közt
Ódon kapukat tárva.
A jellemrajz immár teljes,
Hibák sora egyben.
Jó lenne, ha csak a jót
Részesítenéd kegyben.
Nagy a hiány íme ott,
A papíron foltok…
Hiába itt minden szó,
Mit évek óta mondok!
Rojtos a ruha széle,
És az ember szája…
Odalett az évek alatt
A szépsége, bája.
Hiába itt törvény, feddés,
Rend nincs a világban.
Csak az ernyedt méh motoz
Az elszáradt virágban!
Az etika nem erkölcs,
S az erkölcs nem törvény!
A saját hibád miatt
M’ ér másra szólsz görbén?
Hol a tükör, összetört?
Mi kell a látáshoz?
Az unokád nem segít téged a váltáshoz?
Nincs aki a fejedben rendet teremtsen?
Nem érdemled meg soha,
Hogy el ne felejtsen?
Miért irigyeled te
Mégis az ő várát?
Nem tudod, hogy a
Múlt írta meg az árát?
Lassan végre sorra kell majd
Venned minden kárát!
A listához ember kell!
Tanulatlan nem megy!
Hogy is vonult a múltban
Mohamed a hegyhez?
Krisztus, Allah, Mohamed!
Elszálltak az évek!
Sajnos gyakran igaz lesz:
Nem a bölcsek vének!
Szeged, 2020. december 30.
A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, előadása csak a szerző engedélyével lehetséges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése