Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Reflexiók - Doktori habilitációs eljárások tanévzárója

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Reflexiók - Doktori habilitációs eljárások tanévzárója

Természetesen több, mint másfél évtizede fel vagyok iratkozva az alumni rendszerek és a különböző hírcsatornák értesítéseire, az oktatások és a szervezések miatt is. Nem csak a régi és későbbi képzések miatt.

Nem igazán írhatom le a letett esküim és az azokhoz kötődő adatvédelem miatt a valós  háttéradatokat, de kicsit sokat is kellene írnom, ha mégis közérdekből meg kellene tennem. 

A mai streamelt egyetemi videó, amit megnéztem, közzétettem egy kicsit a sima vízfelületet mindenütt felkorbácsolta. Persze, a családfám "öttornyáról" van szó, nem a Tisza-vidék részeiről. Fél órája vêget ért adás után is olyan feszültség van bennem, hogy a Nyeste Elek-által használt készülékek sorra szerelőnél kötnének ki.

Ha ez megfelelő reflexió a látottakra, hallottakra.

Mindemellett gratulálok a tisztességgel szerzett elismerésekhez, s ezt nem véletlenül hangsúlyozom.  

Mert, előbb-utóbb vagy a régészeti, vagy a családfakutatások, vagy korábbi végzettségeim miatt a szívritmus ingadozások okát is le kell majd írnom, nem reflexiók, hanem publikációk formájában, s adott dolgok következményei folytán.

Most kivételesen nem egy mobilon fülhallgatóval dolgozva, hanem egy JBL Go erősítőn hallgattam az amúgy képileg megfelelő, de alapjában véve hibás hanggal készült felvételt. (A többi egyetemét még nem.)

Az első érzés ami az ember szívébe mart, a fájdalom és gyászhangulat volt. Egy borzongás a háttérzene inkább temetési, mint öröm hangulata miatt... S ezt az is megjegyezte közben, aki nem tudta, mi az, csak részletet hallott belőle. Azt hitte, temetési anyag... 

Első nagy nyelések, szájszárazság, stb. Menjünk tovább. A rektori beszéd szép, fejből, papír nélkül mondott sorainak nagyon jó meglátásai évtizedeket késtek. 

Csak, ami már megtörtént, nem fordítható vissza.

Szép a megbocsátás törekvés is, ha van mit megbocsátani, és nem másokat okol saját tettei miatt valaki. 

Nem tudván a valóságot, vagy nem tudván a háttereket. 

Mert, sok gond van és volt, s ezzel a cselekvéssorral még nagyobb lavina indult el, láthatatlan utakon.

A megilletődött hang jogosnak tetszik, látható félelemmel a rezgéseiben, várható tartalmakat jósol. S valahol igazat kell adni ki nem mondott megérzéseinek.

Mindenesetre, van, volt és lesz minden...

Remélhetőleg jó úton folytatás is...

S nem toporzékolnak a lovak patái más utakon, más levéltárakban.

A modellváltás inkább alapítói kézben lenne biztonságos. Ehhez viszont sokak etikai és erkölcsi váltása is szükségessé válna.

A nyomozások pedig még mindig állnak, valahol harmincéves lemaradásokkal. 

A genetika nehezen változtatható, kifejlett egyedeknél...

Szeged, 2021. június 17.