Lövey Varga Éva:
Dicsérlek
(Égő május
ciklus)
Ott álltál egykor,
Elveszett
bárány
Hol
lenyugszik
Csöndben
a Nap
Hol a
Föld lassan
Összeér
az Éggel
S hol
roppant nagy
Csillagszekér
szalad
Sírtál
volna, ha
Van
elég merszed
De
büszkén néztél
Csak
magad elé
Hisz
kész nővé érett
A
gyermek, kit a
Társaiddal
tudóssá
Neveltél
Megkaptad
majd
Elvesztetted
egy röpke
Pillanat
alatt
Kinyújtott
kezedet
Lassan
visszahúzva
Félve
attól hogy
Valóban
megragadd
Míg az
éj koszorúzza
Mitől
féltél vajon?
Magadtól,
tőle?
Vagy
attól hogy tán
Még
megtagad?
A
félelmed valóra
Válva
állt eléd
Templomnak
leple
S
városok szelleme
A tudás
terhe alatt
Bíztál
benne vajon
S
bízott benned ő
Mikor
összeért
Újra a
sorsotok?
Titkos
vágyaid
Észrevétlen
tán
Csak
orrod alatt
Mormolgatod.
A lélek
s a sors
Talán
észrevétlen
Hitted
volna ott
Álarcod
mögött
De nem
úgy kellett
Mégsem
lennie
Sorsotok
össze-
Majd
szét is költözött
Valóban
játszma
Az
egész élet
Valódi
sors az
A kis
pillanat
Amikor
csöndben
Mélázva
újra
Kezedbe
vetted
A
tolladat
Minden
választás
Valódi
döntés
S
életre szóló
Irányt
is ad
Ezzel
rajzolod
S ezzel
rajzoltad
A
valódi megélt
Sorsodat.
Szeged,
2020. május 18.
A
vers és fémkarcolat, a fotó felhasználása, utánközlése vagy
átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével
lehetséges
Fémkarcolat:
Lövey Varga Éva
Fotó:
Lövey Varga Éva
Copyright
2020
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése