Kétségtelen, hogy egykor (annak idején) 100%-os érettségi dolgozatok, és helyesírás után is elgondolkodik az ember, és elgondolkodott, az egyetemi poétikai órákon is..
Szerkesztőként néha nagyon mérges szoktam lenni: vagy mindenütt legyen központozás, vagy csak a főbb helyeken, ahol a szerző kiemeli a gondolatokat. Na, igen.. S rendszeresen mégis elhagyom vagy hangsúlyozva behelyezek néhány vesszőt, pontot, három pontot egyes helyeken, mégis érthető tagolásként.
De vajon, mire is gondolok, ha többi helyen elhagyom, és a sorok egymásba futva sokrétűen értelmezhetők?
Pont arra, hogy a szándék komoly meghatározó tényező, és engedi tovább lengni az eseményeket, gondolatokat.
S akkor elgondolkodok... A poétikának és a nyelvhelyességnek hol is vannak, hol lehetnek a határai?
Számos kitűnő nyelvész oldalán, a jelesekkel élve, mégsem maradt azon a pályán az ember az előforduló visszaélések miatt. S mégis mit választott, ahol még nagyobb tömegben, még nagyobb mennyiségben vannak jelen ezek a hibák, visszaélések, e3tikátlanságok, jogtalanságok.
Vajon miért? Némán és szótlanul, évtizedeken át hallgatva, mennyire is változtatott az ember önmaga a némaságával ezeken a helyzeteken, ezeken a tényeken, amelyek inkább csak a rossz, a hátrány felé visznek el mindent, az életet, a fejlődést?
Gyakorlatilag semmin. - Sőt, ha véleményt nyilvánít, inkább még kardot rántanak, vagy éppen megzsarolva inkább keresek mást, stb.. oldalakon, megkeresik azt, aki nem szól, felveszi a pénzt, és áttvágja őket: tovább állnak. - Egészségükre! Mondná a legtöbb ember, aki nem gondol más gondjaival, s nem igazán a világ vagy mások fejlődése, oktatása a célja.
Vajon, mégis, mire számít az ember, megszegve a jelesei után is a tananyagok, a szokások szabályzatait, előírásait. Vajon: észreveszik, vajon megérzik, átgondolják, hogy nem biztos, hogy mindig és minden körülmények között igazuk van, és igazuk lehet?
Ahogy a nóta mondja:
"Ilyen a világ, és kell a fegyver!"
Vagy talán mégsem?
S mi van, ha a programok rosszak, évtizedek óta, s bármit teszel, ha hisztizel, ha nem, tovább rontják a nyelvet és senki nem képes javítani - a professzor is feladja.. Hát igen... Mondanánk, háttal nem kezdünk mondatot.. S mi van, ha mégis?
Vajon a programokkal ki is kezd bármit is, ha a bíró, a rendőr, a vámos sem képes, és nem is hajlandó?
Szerkesztőként néha nagyon mérges szoktam lenni: vagy mindenütt legyen központozás, vagy csak a főbb helyeken, ahol a szerző kiemeli a gondolatokat. Na, igen.. S rendszeresen mégis elhagyom vagy hangsúlyozva behelyezek néhány vesszőt, pontot, három pontot egyes helyeken, mégis érthető tagolásként.
De vajon, mire is gondolok, ha többi helyen elhagyom, és a sorok egymásba futva sokrétűen értelmezhetők?
Pont arra, hogy a szándék komoly meghatározó tényező, és engedi tovább lengni az eseményeket, gondolatokat.
S akkor elgondolkodok... A poétikának és a nyelvhelyességnek hol is vannak, hol lehetnek a határai?
Számos kitűnő nyelvész oldalán, a jelesekkel élve, mégsem maradt azon a pályán az ember az előforduló visszaélések miatt. S mégis mit választott, ahol még nagyobb tömegben, még nagyobb mennyiségben vannak jelen ezek a hibák, visszaélések, e3tikátlanságok, jogtalanságok.
Vajon miért? Némán és szótlanul, évtizedeken át hallgatva, mennyire is változtatott az ember önmaga a némaságával ezeken a helyzeteken, ezeken a tényeken, amelyek inkább csak a rossz, a hátrány felé visznek el mindent, az életet, a fejlődést?
Gyakorlatilag semmin. - Sőt, ha véleményt nyilvánít, inkább még kardot rántanak, vagy éppen megzsarolva inkább keresek mást, stb.. oldalakon, megkeresik azt, aki nem szól, felveszi a pénzt, és áttvágja őket: tovább állnak. - Egészségükre! Mondná a legtöbb ember, aki nem gondol más gondjaival, s nem igazán a világ vagy mások fejlődése, oktatása a célja.
Vajon, mégis, mire számít az ember, megszegve a jelesei után is a tananyagok, a szokások szabályzatait, előírásait. Vajon: észreveszik, vajon megérzik, átgondolják, hogy nem biztos, hogy mindig és minden körülmények között igazuk van, és igazuk lehet?
Ahogy a nóta mondja:
"Ilyen a világ, és kell a fegyver!"
Vagy talán mégsem?
S mi van, ha a programok rosszak, évtizedek óta, s bármit teszel, ha hisztizel, ha nem, tovább rontják a nyelvet és senki nem képes javítani - a professzor is feladja.. Hát igen... Mondanánk, háttal nem kezdünk mondatot.. S mi van, ha mégis?
Vajon a programokkal ki is kezd bármit is, ha a bíró, a rendőr, a vámos sem képes, és nem is hajlandó?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése