Lövey-Varga Éva Kincs voltál (Égő május ciklus)

Lövey-Varga Éva

Kincs voltál
(Égő május ciklus)


Édesapám, Varga László Dezső 1949-2015 emlékére

Csöndesen hagytál itt
Ahogyan csöndes volt életed
Ma hiányzol nagyon
Őrzöm lépteidet
Sokszor tanítottál
Köréd állt minden gyerek
S alakult kezedben
Minden kincs hamar készült
El a precíz remek
Vadászkalapban sármos úr
Vállán a puska csöve
Két lábon járó lexikon
Vajon ki érti ezt?
Csillagok őreként távcsöved
Kémlelte az eget
Kezembe adtad csöndesen
Hogy én is lessem meg
Növényke bújt és súgtad
Picike fülembe nevét
Fogtad velem a kicsi kannát is
Mikor öntözgetém
Egykor derékig ért a gumicsizma
Amibe beleállítottál
Büszkén fogtam meg így a
Kétcsövest mintha velem volnál
De a Zenitet fogtad büszkén
S fotóztad a gyermeked
Talán a művészet rejtelmeit
Már ekkor átadtad nekem
Borsónyi tündér támaszkodás
Nélkül feszített a képeden
Ma a kicsinyke régi fotót
A múltat kutatva kémlelem
Keresztapa guggolt a képen
A kutya háromszor akkora volt
Egy egész élet röpke emlék lett
Az idő árján egy picinyke folt
A kép kicsi de szívem nagy s
Minden más emlék is belefér
Büszke vagyok az apukámra
Hogy tisztán élte az életét
Szép tartású sármos katona
Felé indultam egyedül
Mikor toporgó léptekkel várva rá
A járdán tolongók közt
Számomra végre előkerült
Szőke haja a tömegből magasan
Nyúlt az égszínkék ég felé
Mintha már akkor mutatta volna
Az élet hogy az Úr kiemelé
Elrohantak az évek míg együtt
Jártuk a határt mezőt
Szedtük a szőlőt nagyapával
S vártalak mindig a kapu előtt
Munkába menet és jövet kísértük
Minden léptedet – hajnalban
Csörgött az óra mindig műszakba menet
Hatalmas kert és öreg fák termésük
Édes volt mint a méz
Nehéz munkával homokon
Édesanyával termelgetéd
Édesapád volt tanítód ki nem sokáig foghatott
Vitted magaddal a kislányod őrizni a pillanatot
Emlék lett - örök emlék lett
S te tudtad ezt Hogy mindenkinél
Érzőbb és tisztább kicsinyke gyermeked
Kínzó évek sora vonta meg végleg
A felépített és dolgos terveket
Professzionális módon vágtad és rendezted
Végig a számokat velem velünk
Együtt tanultuk az éveket
Kérdés a kérdések hátán egyengette
Szépen a képeket
Minden jó volt minden egyedi
Dolgos kezek alakíták
Egy család formálta összhangban régen
S halmozta századok tudományát
Kitűnőkkel teltek az évek
Az élet csak szedte kamatát
Mint ahogy bányász tépi fel földje
Mélyeken rejtőző aranyát
Mit is mondhatnék még szívemből
Rögtön és igazán ömlenek a képek
Az idő végtelenjének teraszán
Sokáig néma volt a hangom a kórházi
Ágyak jogtalan fehérje után
Ahogy néma lett tollam és ajkam
A halálod után
Ma Itt élsz bennem és bennünk bármi is
Történt veled s velünk
Akadályokkal s akadály nélkül az
Idő vak árján együtt összhangban
Menetelünk

Szeged, 2020. május 9.

A vers és a fotó utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Édesapám Varga László Dezső (1949-2015) fiatalkori barátiaval

(szembe fordulva a jobb oldalon, prémes gallérral, szőke hajjal)