Lövey Varga Éva: Gondolatok

Nagyon sok olyan dolgot éltem meg az elmúlt évtizedek során, amit elképzelni sem tudtam, még ekkora fantáziával és ennyi mindenféle végzettséggel, folyamatos tanulások mellett sem. Nem csak jogszabályilag kiakasztó és lehetetlen dolgokról van szó, hanem alapvetően olyan etikai dolgokról, amelyeket hibásan iktatnak törvénybe, és amelynek nem ismerése a fizikai valóságot is megváltoztatja, nem csak a biológiai és lelki vonulatokat. Hogy is lehetne ezeket méltón kifejezni, vagy éppen közösség tudtára adni.. A szemellenzős oktató vagy olvasó, vagy eljáró tudatába óhatatlanul becsempészni a mértékeket, a skálákat és fokozatokat, amelyeket 70 éves, 86 éves korára sem tanult meg valódi életet soha nem élvén? A jogász, aki felhatalmazva érzi magát mindenre, csak éppen a magyar és történelem felvételijét sem tudta megírni, csak más tudása árán.. A bíró, aki sosem tanult semmit, mégis minden felett ítélkezni vágyik, a jogtanácsos, aki sosem mozdult ki a jogi tanácsai miatt, és képtelen másnapra a valóságos 20 aktát végig olvasni a tárgyaláskára, a titkár, aki sosem mehet be, de felcseréli az iktatóban a személyeket, adatokat, mert szelektíven olvasó bírónk és jogtanácsosunk össekever azonos és más helyen lakó embereket, vagy hasonló arcokat, és elefelejt nyomozást elrendelni. Lehetne mesélni az informatikát nem ismerő, de nagyzoló tanárról, diákról, aki mindent tud és mindent elveszt, vagy a bíróról, aki soha nem tanult informatikát, mégis töménytelen mennyiségben igaznak hiszi elgondolásait, miközben a kettes számrendszerről sincs fogalma.. Hát.. Ez van..