Lövey Varga Éva:
A hibázó
Versben üzenek Néked 1.
(Könnyező felhők ciklus)
Versben üzenek Néked,
Nem csak úgy, ahogy véled!
Sírtunk eleget éppen,
Ezerszer elmondtam szépen!
Javítsd ki a hibákat!
Ezernyi diák imádhat…
Nem jó a zavar a Házban,
S nem tobzódsz mindig a lázban!
Versben üzenek Néked,
A sorok igenis szépek!
Logika van a mondatokban,
Hiba van a programokban!
A neveket korrigáltasd,
Adjatok esélyt a mának.
Cseréld vissza a kódot,
Megmentheted a hódot!
Versben üzenek Néked…
Bízom benne, hogy érted!
Hiba van a nyomozásban,
S nincs most rend a levéltárban!
Elvesztek mind a könyvek,
Az arcokat mossák a könnyek!
Véres szemekben tükör,
Éles vonyítás szűköl!
Versben üzenek Néked!
A halott az fel nem éled!
Ha mégis megteszi párszor,
Orvosilag ne vádold!
Ha leszáll az ágyról a halott,
Isten Szent kezében ragyog!
Ne állj a célok útjába,
Öltöztesd méltó ruhába!
Versben üzenek Néked!
Nem baj, ha hajadat téped!
A fő, hogy maradjon hajszál,
S ne ragadj mindig a bajnál!
Írasd majd át a törvényt,
Hibásan hoztatok döntvényt!
Nem az a pályázó neve,
Üres a titkárnőd feje!
Versben üzenek Neked!
Nem baj, ha könnyes a szemed,
A fő, hogy a munkád szeresd!
Adj esélyt a gyermekeknek,
S hidd el, hogy jót követnek!
Meg tudják tanulni mindazt,
Amit csak papírra írhatsz!
Nem látod, hogy nem sírhatsz?
Versben üzenek Neked!
Szemléld csak meg az eget!
Felhők úsznak a légben,
A por eltűnik a szélben!
Tudod, hogy rád is ez vár!
Gyorsan elillan a szép nyár!
Megtelik minden képtár,
Végleg üres lesz a pénztár!
Versben üzenek Néked!
Mindenütt ott van a képed!
Egyszer példakép voltál…
Mit tükröz most az oltár?
Keresztre feszíted magad,
S minden csak rosszban marad?
Elmentek ím az évek!
Az emberek miket beszélnek?
Versben üzenek Néked!
Az életed szitokban éled!
Miért nem tudsz te is dicsérni?
A rossz elől mindig kitérni?!
Miért jó neked az átok,
Ha békát kiáltanak rátok?
Az a célod, hogy rombolj?
Hogy éktelenül csak tombolj?
Versben üzenek Néked!
Mit gondolsz mennyi a béred?
Mit takar most a zászló?
Hány nyelven kell most pár szó?
Ha leadod az etikádat,
Éktelenül rá fázhatsz!
Hamarabb leszel egy sírban,
Minthogy részesülj díjban!
Versben üzenek Néked!
Isten haragját féled?
Mondd, csak mi ez a hóbort?
Máséba rakod, mi jó volt?
Te összecseréled őket?
A hasonló arcú nőket?
Felcseréled a neveket,
S hirdeted, ez a szeretet?
Versben üzenek Néked!
Hiába hozatsz séfet,
Szolgálják fel a tálat,
Ünnep legyen ma nálad!
Gondolod megélhetsz abból,
Ha bíró ész nélkül happol?
Ha a nő párt cserélget,
S kiírtasz minden népet?
Versben üzenek Néked!
A tanárok haragját féled?
Iskolában nem is tanultál,
A könyv felett csak aludtál?
Nem értetted a rendszert,
Szidtad inkább az embert,
Aki a szülőd helyett csak védett,
Az öledbe rakta a szépet?
Versben üzenek Néked!
Értsd meg végre a véred!
A tanár csak mutatópálca…
Indulj hát jó irányba!
A tanár agya a vázlat..
Ha jó, alapja a háznak!
Ha úgy döntesz, nem tanítod,
Megáshatod a sírod!
Versben üzenek Néked!
Honnan ered a Néped?
A múlt az végtelen örvény,
Nem írja felül a törvény!
A régész dolga a múltad!
De mondd csak, mihez is nyúlhat?
Ha rombolod folyton a múltat,
S mindenki belenyúlhat?
Versben üzenek Néked!
Hogyan lesz újra néped?
A határ, az állam az nem nép!
Még most sem az önvád tép szét?!
Történelmet sem tanultál?
Az órákon végig aludtál?
Nem volt mégsem álmod?
Még mindig a szájad tátod?!
Versben üzenek Néked!
Ne rombold le az esélyed!
A tudás sohasem börtön,
Sokkal erősebb! Ösztön!
Hiszed, hogy nem kell tanulnod,
Ha csak a bőrfocit rúgod?
Gondolod utolsó vizsga?
A többit az élet írja!
Versben üzenek Néked!
Azt mondod, mondjak szépet?
Számban szépek a szavak,
Mindegyik jó felé halad!
Eléri mind a célját,
Megmutat minden példát!
Gondolom, jobb, mint a börtön,
Ha az emberek lelkét őrzöm!
Versben üzenek Néked!
Miért jó, ha más haját téped?
Miért jó az, ha csak bántod?
Ha ész nélkül szájad tátod?
M'ért nem hat szidalom, méreg?
Mitől fortyan a véred?
Nem bírod az igazságot?
Jobb ha a képzeted látod?
Versben üzenek Néked!
M'ért ölöd végig a néped?
Elvonva minden esélyét,
Megmásítva a meséjét?
A szülőd a hagyományt őrzi,
A feszültség hiába tör ki!
Ha megérted eloszlik végleg,
Könnyebb lesz így az élted!
Versben üzenek Néked!
Az iratokat hiába téped!
Cseréld vissza a kódot,
A problémákat megoldod!
Munka nélkül nincsen élet!
A munkához ész kell a népnek!
Csöndben nevelje álmát,
Ne érje verés a hátát!
Versben üzenek Néked!
A jog az nem fegyver: ÉLET!
A filozófia nem börtön…
A logika elvét őrzöm!
A tanulás éve nem kor!
Ha nem érted, elveszik akkor,
Az idő meg elmegy szépen…
Ahogy a felhők az égen!
Versben üzenek Néked!
Mi adja meg értéked?
Az olvasás, írás csak alap,
A többi a vágyakon halad!
Ha hibásan írod vagy mondod,
Még több lesz majd a gondod!
Ezernyi értelem mélyén,
Felsejlik minden rejtvény!
Versben üzenek Néked!
Nem ér a levél véget!
Szidalom, dicséret: mindegy,
Ha nem cserélsz újra inget!
Adj egy esélyt a múltnak!
Hátha a jelenben tanulnak,
S építik újra az álmot,
S ép elme védi világod!
Szeged, 2020. június 19.
A vers előadása, utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése