Lövey-Varga Éva
A természet disszonanciája
(Könnyező felhők ciklus)
Dr. Erdélyi István professzor emlékére
Ernyőt vont a síró tájra,
Riadtan öleli magába
Deres hajával kedvesét az
Ébredő természet.
Lyukas leplét, mint selyem takarót
Ijedten vonja magára.
Ismeretlen utakon járva,
Sötétlő égen, szentjánosbogarak
Titkos körtáncában vándora
Vidám madárcsicsergésre ébred…
Ámulata örök pecsét szívében,
Néma ima a magasságban…
Elrejtheti-e lelkének könnyeit
Mézcseppek csorduló illatában?
Láthatatlan szellők szárnyán
Ékszerként hajózva napsugáron
Kereshet-e menedéket törékenyen?
Értelmét régi titkos vágyának
Reménytelenül kergeti-e tovább
Elevenen égve az örök reményben?
Szeged, 2020. június 8.
A vers előadása, a vers és a fémkarcolat utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése