Lövey-Varga Éva
A kard
Elhunyt tanáraim, hozzátartozóim emlékének
(Égő vágyak ciklusa)
Ez a penge olyan régi,
Hogy a rozsda rajta égi…
Közepén hol vércsatorna,
Hol pedig a dísz volt róva.
Mükénéből Xiphos, kopis,
Cannae után meg az ensis
Dísszel kivert keresztvassal
Keresztté vált markolattal,
Melynek dísze ékkő, ásvvány,
Arannyal kivert ábránd.
Az egyenes kard ütve-szúrva,
Sokakat kísért az útra.
Vertek tábort, meneteltek,
Az évekkel nemesedtek.
Lehetne még elsorolni,
Hogyan használták porolni
Az ellenségnek díszes nadrágját,
Mert sértette a béke chartáját,
Hogy a szablya görbe éle
A vezetők nyakát ívben metélte.
Hárítólap a gyűrűvel
Keresztvassal és rondellel ellátva,
Tüskével és védőpánttal
Helyezkedett kosárba;
Védeni a harcos kezet, építőt:
A haza sorsát akár vérrel szépítőt!
Fából díszes bőrborítás
Védte ezt a pengét,
S a hüvelyen fémveret
Adta fel a leckét,
Intarziás díszítéssel,
Ékkővel ellátva,
Hogy az ellenséggel az Isten is
A száját eltátsa.
A gladiust spatha váltja,
a sztyeppén meg szablya,
Ki tudja, hogy melyik nőnek
Hol halt meg az apja!
A lovasság hosszú kardja
Jatagánná vedlett,
A világok háborúján
Szamurájkard kellett!
Ami történt, felsorolni is
Kevés itt minden,
Kard lehet a nyelved is,
Ha fegyvered nincsen!
Szeged, 2020. augusztus 21.
A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, előadása csak a szerző engedélyével lehetséges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése