Lövey-Varga Éva
Szívében él…
Szeretettel Szávai Mártonnak 91. születésnapjára
(Óvnak a csillagok ciklus)
Szívében él az Édes Anyaföld,
Álmaiban gyöngyöznek szavak…
Viharvert és leomló falak
A keze munkáján feltámadnak:
Igéző, új világ épül régi romokon…
Merész vágyakon áll ez a jövő,
Áporodott, ősi levegő ég
Régi útjain minden várnak.
Táltos áldással, csöndesen, óvón,
Ott, hol a múltnak és jövőnek
Néma és beszédes gyermekei járnak.
Tündéri tájakon barangolván
Igéző ragyogás csillog szemében,
Selymes fényében múlt, jelen
Zöldellő jövő tűnik fel az éjben.
Talán, ez a végtelen idő csak,
- Elevenen égő vággyal szállva,
Lomhán vagy rohanva a szélben, -
Elszórva minden szirmát: várhat
Tíz, száz évet, milliókat majdan,
Éppen úgy, olyan gondosan, féltőn
Rózsatövis között bimbókat hozva,
El- és visszahajolva; védőn…
Mint egykor Antikythéra szerkezete,
Elsüllyedt lassan a végtelenben
Sok mindent megóvva kérdőn,
Sorokat vágni az emberi értelemben, s
Zörejeket keltve a bárányfelhős kéklőn…
Emelve ízét és fényét isteni nektárnak.
Tanult és tanít minden mozdulat,
Átadva a Mindent a ködös Mának
Várván, hogy tisztuljon a fénye,
Osonva a múltnak díszes kapujába.
Leborul itt minden nemzedék,
Bortól részegen, s színjózanul állva
Óvatosan és szilajon dörögve,
Lélekutakon is járkálva…
Szeged, 2020. augusztus 13.
A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, előadása csak a szerző engedélyével lehetséges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése