Lövey-Varga Éva
Szeretet-ima
Óvnak a csillagok ciklus
Szeretettel Rokonaimnak és a verseket szeretőknek
Két kezünk kulcsolva,
Fohászkodva szépen:
Emeljük imára
Lenge, s durva szélben…
Mert a világ ilyen,
Jó, de sokszor durva…
Mindig kell az ember,
Ki visszahoz az útra.
S ez az út virágos,
Illatokkal teli,
Melyből az épülő
Ötleteit nyeri.
Az imában benne
Több ezer fájdalom,
Az óvó lélek,
S minden sokadalom.
Ez a fohász mindig
Szálljon fel az égig,
S ölelje a szívet,
Akkor is, ha vérzik!
Szeged, 2020. augusztus 09.
A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, előadása csak a szerző engedélyével lehetséges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése