Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Gyémántba karcoltan
Hosszú a csönd. Elmélkedő. Kimondatlan. Neveletlen csend, toporzékoló bánatokban hurrikánként tobzódó csönd. S egyszerű, végtelen és néma csönd.
Olyan, amit évtizedeken át, évezredeken át soha le nem írhatsz. Mert, ha leírod, akkor megsérted. Megsérted a némaságát, ismeretlenségét, megsérted zaját, és milliárdnyi tevékenységét.
Mégis, meg kell tenned, meg kell törnöd.
Meg kell törnöd a csöndedet. Meg kell törnöd a zsibongó magányodat.
Odaátra semmit nem viszünk magunkkal.
Éltél, léptél. A lépés mások akaratától, avagy akarathiányától függött. Felelőtlen felelelőtlenségektől, avagy önző utaktól, melyen minden mást eldobva is menni kell.
Sok éven át készültem írni, leírni új ujjgyakorlatokat. A megéltet, a megtörténtet, az elképzelt álmokat.
A csönd az enyém maradt, és enyém marad.
S a tietek mindörökké a rejtély, a kíváncsiskodó, teret kitöltő, valóságtól elrugaszkodott, mindent megmásító fantázia és légüres tér....
S mindez mindig, minden korban a maga következményeivel. A hibákkal, s a belőlük folyó végtelen okozati halmazokkal. Mert: ezt kértétek, s csak ezt vállaltátok fel: orvosként, jogászként, politikusként, s minden más entitásként.
Ez az etika törvénye... S a fizika maradt a végtelen úr...
Nem kell tudod, amit nem akarsz, nem akartál. Hát, ne is tudd meg soha!
Szeged, 2021. április 20.00 : 30
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése