Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Sírás helyett nevetés a megoldás?

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Sírás helyett nevetés a megoldás?

Sok etikailag hibás dologgal találkoztam az emberek, az ismerősök, ismeretlenek életében.

Amikor az ember ír, írt, akkor is figyelembe kellett vennie mások füllentéseit, elhallgatott dolgait, s sok más egyéb dolgot, s tudta, hogy egyszer úgyis el kell mondania, le kell írnia. Akkor is, ha már nincs kapcsolatban azokkal az emberekkel, ha azok már elhunytak, vagy egyszerűen a veszekedés-teóriáik miatt nem képesek normális kommunikációkra. Van úgy, hogy nem szeretnél a József Attila vagy esetleg a Hofi Géza szerepben tetszelegni, s választanod kell.

Mégis, amikor látod, hogy a dokumentációkat, a kapott ismereteket nem érdemes, nem lehet meghamisítani, akár az elnyomásukra, fenyegetésekre, kiközösítésekre sem. Igazán adrenalin növelő tény, hogy hallgatnod kell, de mégis el kell mondanod, valamilyen formában közzé kell tenned, miközben tudod, bizonyos szabályok miatt ők sosem látták, sosem láthatták a valódi adatokat, neked pedig már nincs is kedved utána járni, megmutatni, pláne, ha az a másik fél veszekedésben élve ragaszkodik ahhoz a skatulyába zárt elképzeléshez, amit magára erőltet.

Ejnye-no...

Mondaná a színpadi vagy a filmrendező. Rossz az alakítás, az operatőr munkája hiába profi, olykor más lesz és lehet a hang és a kép kommunikációja, mondanivalója sokkal másabb lesz, mint amit szánunk neki, mit amire gondolgatunk. Nemde, mi választunk? Vagy mégsem?

A másik nem veszi észre a hibáit, nem is hallgatja meg, valamilyen módon a visszaéléseire rá kell vezetni, gyógyítani kell, meg kell beszélni, mert a megoldás hiánya attól, hogy te nem foglalkozol vele, vagy hallani nem akarsz róla, ott lebeg a levegőben, és ott fog lebegni. S további hibákat, károkat, veszteségeket fog generálni. S azt mind majd a te neveden rója fel az utókor, hogy te voltál az ok, az okozat pedig mind ama tett vagy nem tett következménye.

Az egész világod fizika, matematikai-logikai leírásokkal. Kételkedsz?

Vedd hát elő a régi, ókori oktatási anyagokat, a középkori képzéseket, a filozófiát, a retorikát.

Vedd elő a művészetet, a nyelveket.

S máris kajánul vigyorogsz a gyilkoson, aki szenved, a börtönben ülő ártatlanon, akár a hülye bírón. A tudóst püfölő szerencsétlen tanulatlanon, aki meg nem értése és értettsége feszültségét fizikai bántalmazással akarja levezetni, azt hivén, hogy attól talán érteni fogja, vagy a másiknak kevésbé lesz igaza.

S mi is történik, ha a megfelelő intelligencia még vagy húszfajta képzéssel is társul?

Az okos orvos sosem bízza el magát, soha nem fogja azt hinni, hogy mindenható, de azt sem, hogy semmire nem képes.

Az okos bíró sem.

Viszont mindig tanul...

Akkor is, ha azt hiszi, hogy az nem szükséges...

Mert hát, a halál pecsétje ... az orvostól, jogásztól és döntésüktől független. S átjárható az ismeretlen dimenziók között is

Folytatni meg csak a határokig lehet...

Szeged, 2021. Június 24. 20:49