Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Nem lehet megunni?

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Nem lehet megunni?

De, meg lehet unni. Megint ismert reklámszlogent adtam címnek, s habár jól tudjuk, akár jogdíjat is lehetnek kérni érte, ezek mindennapi mondatok, kifejezések.

Ejnye-no. Lassan már védjeggyé válik ez a kis indulatszó a ne arra menj, hanem erre, ne azt tedd, hanem azt világában...

Furcsa dolog, magánéleti dolgokat nem illik közzétenni. De bizony, a színésznek, vezetőnek, újságírónak, művésznek olykor alig van magánélete. Sokszor érezheti ezt a nyomozó, a titkosszolgálatos, a bíró, a közjegyző, az ügyvéd is.

A határok nem csak képletesek, biztosan nem a fürdőszoba titkokat teszi közzé az ember, még akkor sem, ha adott esetben büntetőtörvénykönyvbe illő adatokról van szó.

Mert hát, akkor meg a visszaélő, elkövető miatt nem lehet. Tehát, mindennek két oldala van. Hogy bizonyos kompromisszumos megoldások mellett állami vagy közérdekből vállalsz valamit, azt gyakran még maga a titkosító se tudja, tudhatja. De hát, ilyen az élet.

A gyereket vállaló a válás után is haláláig össze van kötve a másikkal, de a spontán együttélőt is a hivatali és más ügyek össze fogják kötni.

Ezért is nehéz nyomozni azokat az ügyeket, amelyek lopással terhelten privát kapcsolatokkal fűszerezetten emberélet kioltásához vezettek és vezetnek. A komolyabb részt az jelenti, aki jogásznak képzelve, orvosnak képzelve magát mások példáján feljogosítva érzi magát felhatalmazva arra, hogy újra és újra megtegye a fenyegetéseket, zsarolja a másikat, félrevezesse a nyomozókat, stb.

A személyiségi problémákkal és valenciaváltással küszködő emlékei csak olykor fognak visszatérni. Ha indulatos állapotba kerül, ha valakinek a viselkedése, kinézete, adott esetben egy hely, hasonló arc, egyéb hasonlóságok emlékeztetik. Aztán a csöndben lassan visszahull a magányába, a dühöngése után. De addig, amíg az állapota tart, sem mentőnek, sem rendőrnek, sem orvosnak nincs ideje a helyszínre kiérni, s emlékezetvesztéses állapotában bármit mond, tesz, hazudik, félrevezető. S ekkor már annak a felelősségéről beszélünk, aki hisz neki, és aki az áldozatot bántja, akit megfenyeget, megkárosít, adott esetben a közösségtől elvon, elválaszt.

Gyakori ez a jelenség katonaviselt embereknél, vagy testvérpároknál, ahol nagyobb korkülönbséggel a kisebb hátrányba kerül.

A nagyobb problémát ilyenkor az jelenti, ha sokkal magasabb az intelligenciája a bevonni, elvonni kívánt embernek, akinek a kapcsolatrendszerét kiiktatja a másik.

Lehetne mind logikailag, mind orvosilag ecsetelni ezeket a jelenségeket.

Sőt, azt is, mi van, ha az illető rosszul emlékezve a másikra összekeveri a személyeket, és mást igyekszik az emlékeivel és tetteivel büntetni, s becserélteti az adatokat...

Azért a türelemnek is mindenütt van határa, főleg, ha mindent elvesznek attól, akit nem kellene büntetni, mivel semmi köze sem az illetőhöz, sem az elképzeléseihez, sem oedig a történtekhez nem volt.

Az az őrültség, amit adott esetben az elkövető képzelt világára való tekintettel végigcsinál, mindenütt komoly károkat okozhat. A másik oldala a dolgoknak, hogy adott helyek, tettek, emberek emléke sosem lesz gyógyítható gyógyszerrel, és két összecserélt embert hazugsággal megetetett tanúk sosem fognak igazolni. S minden marad a bűnben, akár több halált is okozva.

Talán ez az egyik része a negyven évig tartozó nyomozásoknak.

Ha ezt bíró követi el, vagy teszi, hamisított iratokkal, mert nem tudhatja a titkosításokat, akkor még nagyobb lesz a galiba..

Vuk és Tás a buta libával hiába fog a vadász elől rohanni... Karak nélkül kemény dió lesz a tóból kihúzni a lövés után az áldozat-vacsorát.

Ahol a logika csődöt mond, ott meg már az Oxford, Berkekey, meg az Ankarai British diploma is kevésbé fog segíteni.

Mindenesetre, a videós szemléltető egyetemi adásoknál jobb lenne a valódi operatőr nevét közölni más helyett, ha már valaki a szájmintát is levette mellé...

Szeged, 2021. június 17.