Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Tolvajoknak áll a világ

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Tolvajoknak áll a világ

Tolvajoknak áll a világ? Tolvajoknak áll a világ...

Érzi-e, érti-e a különbséget, a hangsúlyt? Érzed-e, érted-e, kedves jóbarát, olvasó? Érző, értő ember: megélted, megéled-e? Tolvajoknak áll a világ...

S szemünkből a könny is kicsordul.

Pihenni akartam, nem rágódni az amúgy is lerágott csontokon. Nem ment, nem megy. Hiába séta, másféle munka. Darálja az idő az álmokat, anyagokat, teendőket, tetteket.

Álmodunk, s riadva ébredünk a valóságra.

Számtalan megjegyzés, biztatás, vagy szomorú megjegyzés, kilátástalan, lemondó elbújás, szótlan némaság érkezett, érkezik reakcióként.

Késő vallomások, régen várt tettek, lépések. Lemondó reakciók. Kevés a jó vezető, aki valóban kirúgja, kezeli a visszaélőt. Aki egy életen át folyamatosan visszaélést lát példaként, ő maga is olyanná válik, az lesz az értékrendjén a csúcs, a példakép, a követni való cél. Szomorú, de erről írtam, írok minden sorban. Amit mutatsz, az valósággá válik: a sajátoddá, és a körötted levőkévé. Mit mondjak még, hogy észrevedd, hogy a letett jegyzet nem szabadjára hagyott préda, nem a tied, ha nem te írtad. A szerző épp a mosdóban lehet, mert rosszul lett, vagy a tanár hívta, kollega, s nem volt elég "Buddha-keze" minden tárgyat fél percre két emeletet cipelni.

Nem mondták még, hogy a név nélküli CD is valaki tulajdona, csak másolat valamiről? Hogy a kölcsön adott számítógép a tanszéki helyett a dokumentumaival nem szabad préda, s nem adhatod be dolgozatként, diplomamunkaként, disszertációként, habilitálásként, vagy más anyagait nem adhatod ki más néven, könyvben? Az előadás a közös helyre rakva ugyanúgy szerzői jogvédelem alatt áll, s ugyanazt amit más csinált, s tanulásodhoz ingyen adta, nem adhatod be fél évvel, öt évvel utána, nem kaphatsz rá köztarsasági díjat, mert a kiadmányozóval együtt belebuknál, s ha nem tetted, bele fogsz bukni.

Ugyan, merre élsz, hogy a tolvajok világát választva csak kárt okozol, s elnézed a hibákat...Te, a tanár, a szülő, a nevelő? Te a nyomozó, a hivatalnok, a bíró?

Merre élsz, s hol akarsz élni? Milyen jövőt szánsz magadnak a közszolgálati feladatokkal való visszaélésekkel, ha nem tiszta szívvel teszed le az esküt egy állam, egy vallás, egy foglalkozás esküjét?

Szomorúan olvasom a reakciókat, beszámolókat. Későn fogtam tollat, gépet? De, hiszen hét éves korom óta írok, s küzdök a tolvajokkal, szülői s tanári felügyelet, szakemberek nélkül. Vagy azzal együtt. Az oktatásért, utódokért, egy tisztább vilagért. Hamar megtapasztaltam a fenyegetettség világát, s azt, hogy ha szól az ember, olykor lehet még annál is rosszabb... Te is? S mégis, mégis miért adtad fel? Mi kényszerített rá, hogy a lelkedet tűzfelhőbe forgasd? Hogy nem hiszel a jóban? Hogy úgy hiszed, csak az halad, aki rosszat képes tenni, s másokat sárba döngölve a szemedbe, mások szemébe hazudik? Mesélhetnék, mesélhetnél. Kíváncsi vagyok, nyitott. Mesélek majd, el kell mondani. Karinthyáda ide-oda. Lesz Karinthyáda is. Lennie kell, hisz nevetségesen kétségbeejtő, fanyar...facsar a helyzet. S miért adtad fel? Miért nem változtattál? Miért nem változol?

Azt hiszed, áll a világ? Nem... Ha nem hagyják, nem simítja el senki. Nem képes. De a lélek magával visz mindent, akár hiszel Istenben, istenekben, akár nem. A racionalitásnak is vannak határai.

Úgy gondolod, könnyebb elvenni? Kétségtelen, lehet egy mozdulat. De aki írta, nem írt le mindent, s az anyaga hivatkoztlan maradt. Nem jártál a forrás helyén, nem éltél vele, más Nap mosolygott rád a felhők közt... Miért nem gondolsz most bele? Foltos tudásod megkopott, bukásnál emel kezet a bakó... Mondd, mire volt jó lopni?

Hogy lesz tovább, te buta faló?

Szeged, 2021. április 25. 20:31