Lövey-Varga Éva
Filmes születésnap
- Egy kis csokor virág-
Dr. Szilágyi Erzsébet professzor asszonynak
(Virágcsokor ciklus)
Csak egy kis csokor virággal
Hajlik a múlt a jelenbe éppen…
Színesen, kedvesen hajladozva
A csillagok között járó szélben.
Csillámokat szór rá a pillangó hímpora,
Bársonyát, selymét fedve, óvón és védőn,
Mint az évtizedeken át hű cimbora.
Rezzenő szirmai dalt sziszegnek, súgnak:
Hogy gondolataink induljanak útnak,
S a film vásznán elevenen égve
Tárják fel világunkat a nézők szemében.
Hogy elsurrant a múlt emlékeivel?
Szinte észre sem vettük…
Csak szépen, komótosan a dolgunkat tettük,
Vagy rohantunk utána,
Izzón, égve, forrón,
Mint a szerelmesek egykor
A Duna-korzón.
Elszöktek az évek: olykor fájva, sírva:
A perceket mégis a filmekbe írva,
Bevésve örökre a filmes szívébe,
Az operatőr, vágó mennyei kezével.
A film fehér-feketében és színesben is
Éppoly élénken pereg a vásznon és falon.
S hamar véget is ér, ha nem, s ha akarom.
Hogy mi dönti el éppen?
Talán kérdés lehet,
Hogy mennyi volt a szellem, a kedvesség benned,
S bennük, kik oktattak minket:
Megőrizni, s átadni minden kincset.
Fejlődni, s fejleszteni vele mohón,
Avagy lustán.
Mi lassan áttör a szellemnek
Csillámló, érzékeny burkán,
S talán a régi világból
Mégis újat, szépet teremt:
Megmutatva múltat, jövőt és jelent;
S célokat írva a percek szellemébe,
Hogy megnyugodva érezzük, hogy
Talán mégiscsak megérte!
A csokor virágot elképzelni legszebb!
Mindig ott él bennünk,
Messze, egyre messzebb!
Éljen ez az emlék mindenki szívében:
Tiszta földön, égben, jövő rejtekében!
Szeged, 2020. július 28.
A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, előadása csak a szerző engedélyével lehetséges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése