Lövey-Varga Éva
Múltból vagyunk
(Egy másik világ ciklus)
Múltból vagyunk – Nem mondták még?
Nem hiszem el, kérem! Résen
Kellene most állnod, hogy elmeséld
Szépen, lassan és nyugodtan, hogy
Megértse az elméd…
S mindenkié, akiben csak
Kételyt hagy a nemlét!
Ha felejted állandóan, s eltörlöd
A múltat: Mit gondolsz majd,
Hogy éled meg a jövődet újra?
Mi lenne, ha egyszerre mindent
Felejtenél? S akiket ismertél,
Soha nem ismernél? Szavak
Nélkül hogy indulnál, ím
A Nagyvilágnak? Megértenéd
Hirtelen; Vajon m'ért IMÁDNAK?
Honnan tudnád mi a neve
Mindannak mit láthatsz?
Honnan tudnád m'ért nevezik
A házadat háznak?
Gondolod, hogy emlékeznél
Fél perce hol jártál? S tudnád
Mindazt végletekig, mitől van, hogy
Várnál? Gondolod, hogy
Elolvasnád amit odavéstek
Botodra az őseid, hogy legyen
Nemzetséged? Tudnád azt, hogy
Mit tettél, és mit akarsz újra,
Ha az erdőben az ágakat széthajtod az útra?
Gondolod, tán megismernéd
Az Édesanyádat, aki amíg fel nem
Ébredsz, az ágyadnál állhat?
Édesapád kísérete nem lehetne
Furcsa? S tudnád ki volt minden
Ősöd, a sziklákat túrva?
Gondolod, hogy megtanulnád a
Madarak nyelvét? S ezek után
Megértenéd, hova lett a szomszéd?
Ezer lehet ím a példa, amit
Agyad rögzít… Amin a gondolkodásod
Mindig egyet pördít…
Mi lenne ha nem láthatna előre
És hátra?
Gondolod, hogy gondolhatnál
Tegnapra és mára? Úgy hiszed,
Hogy lenne egy perc amelyet megélnél?
Hogy a halálod után a sírban
Fekhetnél? Hogy nem zavarná az
Álmodat soha többé senki?
Hogy gondolod, lehetne így
Levegőt venni?
Szeged, 2020. július 02.
A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.
A fotó, videó utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése