Lövey-Varga Éva
A tanár
(Egy másik világ ciklus)
Emlékszem, ott álltál…
Büszkén, egyenesen.
A zöld táblán
Lassan fehér kréta járt,
Egyenletesen.
A zakódra hullt
A száraz kréta pora:
A gondolat jó volt,
Az írás pedig szapora.
A történet rövid lett:
Ma már ez is történelem…
Akkor sem hittem talán el,
Mennyi minden történhet velem.
Velem, veled, velünk;
Hogy azóta is csak
Folyton emlékezünk,
Gondolunk, és várunk.
Remélve, hogy talán egyszer
A megoldásra – vagy esetleg –,
A hibák okára tépetten,
Fázva, vagy nyugodtan:
Rá is találunk.
Vagy hisszük: az életünk
Örök múlt és jelen.
S talán a jövőben együtt
Mind itt maradtok velem:
S sosem lesztek múlttá,
Nem lesztek élettelen csontdarab,
Mely keményebb, s
Fehérebb a vártnál,
S a végtelenben
Örökre elmarad…
Szeged, 2020. július 20.
A vers és fotó, alkotás felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, a vers előadása csak a szerző engedélyével lehetséges
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése