Rendelhető: Marczinka Csaba: "Habókos Hommage"-ok

 Az elektronikus kötet pdf és Epub formátumban rendelhető, számlaszámra vagy Google Pay használatával fizethető. Rendelés: tollforgato.lap@gmail.com

Könyvbemutató hamarosan ONLINE!

A kiadásomban megjelenő könyvek privát oldalaimon is elérhetők, ha én szerkesztem, teljes azonossággal is! 

ISBN 978-615-01-1639-6 Marczinka Csaba: „Habókos hommage”-ok (pdf) kiadó: Lövey-/Pécsi-Varga Éva Tollforgató Online Lapcsoport-Archivált Világ



ISBN 978-615-01-1640-2 Marczinka Csaba: „Habókos hommage”-ok (epub) kiadó: Lövey-/Pécsi-Varga Éva Tollforgató Online Lapcsoport-Archivált Világ



Rendelhető: tollforgato.lap@gmail.com Tollforgató Online Lapcsoport, Archivált Világ - Archived World rendelési oldalak


Önéletrajz és bemutatkozás

1967 nyarán születtem Budapesten. Az ELTE BTK magyar-történelem szakán végeztem egyetemi tanulmányaimat. 1994 óta publikálok rendszeresebben verseket és cikkeket, valamint néha prózát. Írásaim megjelentek többek között az Élet és Irodalom, a Magyar Napló, a Parnasszus, az Új Forrás, a Magyar Műhely, a Prae, a Székelyföld,a Tiszatáj, a Bárka és a Palócföld hasábjain is. Megjelentem több antológiában is (Arcok és Énekek, Szép Versek). 5 egyéni kötetem (3 verseskötet, 1 kisregény és 1 történelmi esszé) jelent meg nyomtatásban. Legutóbbi kötetem a „Dévaj Szent Feri és Matyinetti őrmester” c. verseskötet 2018-ban jelent meg a Rím Kiadónál.

Új kötetem a „Habókos hommage-ok” főleg irodalomtörténeti vonatkozású (a nagy Nyugat-nemzedékhez kapcsolódó), gyakran ironikus hommage-verseimet tartalmazza. Ezt egészítik ki más ciklusok (az elfeledettek hommage-versei és a járványhoz kapcsolódó ironikus hommage-ciklus). Ezekből alakul ki a kötet kaleidoszkópszerű, sajátos világa... A versek emlékezéshez és az elmúláshoz kapcsolódó – gyakran erősen ironikus és nosztalgikus – világát aktuálissá teszi a mai járvány és a válság hangulata is. Reménybeli olvasóim talán értékelni fogják a hommage-versek világa és a jelenlegi lét- (és nemlét) helyzetek közötti különös „összecsengéseket”...



Marczinka Csaba



























Előszó





Szeretettel és tisztelettel vettem kezembe Marczinka Csaba egyedi stílusban és esztétikai formában megalkotott verseit, annyi nagy szerkesztő, kiadó, irodalmár és nyelvész után…

Aztán gondolkodni kezdtem azon is, hogy a hirtelen hozott felajánlás, döntés után valójában mi is a legnagyobb segítség a számára? Talán jó utat jelenthet-e egyedi kiadásban megjelenni egy a tudomány és művészet számára alkotott évtizedek óta pártolói célokkal, keresgélő munkával megjelenő, ingyenesen is a tudományt és művészetet pártoló, a lehetőségek biztosítását előnyben részesítő Internetes világban - segítve ezzel nem csak a létfenntartást, megélhetést, hanem az alkotói fejlődést -, vagy átadni őt és alkotásait újra a nyomdai világnak, mely talán kicsit háttérbe szorult korunkban. Jó lehet-e, ha átirányítom a most is létező, beskatulyázott, bedobozolt kiadói világunkba, amely a maga problémáival és kapcsolatrendszereivel küszködve talán ma is az ókori gyerekcipőben jár, s korlátozott példányszámaival, jelentős költségeivel és jogszabályi hibáival minduntalan megbicsaklik.

Talán az egykori nyelvész-példa, „Horger Antal” világa mégsem az én világom, akármilyen „míves-mímes” egyedi előírásokkal dolgozott. Bár, kétségtelen, voltak elvitathatatlan érdemei, szakmunkái is, neve talán mégsem ezáltal vált ismertté. A hibás pszichiátriai-orvostani megítélésekhez sem kívántam soha csatlakozni, egyszerűen szeretném megmutatni a nyelvünk és a nyelv nehezen kiismerhető varázsát, mely az esztétikai kategóriák között vándorolva minősül át jelentéstani és stilisztikai érdemben is, a céloktól, a használattól, a környezettől, a kommunikációs tényezőktől függően.

Mert: ilyen varázslatos a mi világunk, s annak nyelvei. Szavaink megannyi jelentést és minőséget hordoznak, megannyi lehetőséget takarnak, s a befogadóképességektől függően érik el céljukat a korok és idők, társadalmi rétegek világában.

S vajon, ha útnak indul, mi lesz belőle, mi marad utána? Nem harapódzik -e el túlságosan a vulgarizmus, avagy az indulatok világa? A stílusrétegek keveredése vajon miféle változásokat idézhet elő? S mi jelent valódi segítséget az egyén, s mi a közösség számára? Sokan tanulnak a példákból.

Belebukunk, belebuknánk? Aligha lenne ez így. Jól tudjuk a néprajz, a popularitás és a szaknyelv világát is ismervén. Mindig volt és van, lesz is egy olyan világ, világrend, amely másfajta stilisztikai megnyilvánulásokkal igyekszik elérni a rendjét, igyekszik megdöbbenteni a másik, befogadó felet, rávezetve őt a hibákra, a változás és változtatás igényére. Egy olyan világrend, mely igyekszik rávezetni annak a másik félnek, rétegnek kissé beszűkült, vagy értetlen, avagy túlságosan más irányba kalandozó figyelmét, megértését.

Nehéz feladatot adott.

Jók a kérdések: s előre talán a jövő kevesek számára látható.

Az pedig csupán egy dolog, hogy az égiek megannyi mindent megmutattak és megmutatnak számunkra.

A „Habókos hommage-ok” nem csak stílusban vagy esztétikai vonatkozásban különböznek alkotóink eddigi megjelenéseitől, megmutatkozásaitól. Kétségkívül mindenki számára (legyen az szerző, költőtárs, művész, művészettörténész, nyelvész, irodalmár, stb.) nehéz dolog esztétikailag a megfelelő minősítéseket meghozni, vagy nem ismerni fel tartalmuk mögött az irónián kívül a meghajlást, a negatív mellett a pozitív tartalmat, vagy láttatást.





Érdekességként elővettem volna a szavak szótári magyarázatát, jelentését, de csupán ennyit találtam a tájékozatlan olvasók számára, kiindulásként. S a többi talán sok nyelven még ennél is mélyebb tartalommal, jelentéssel bírhat, filozófiai és stilisztikai, nyelvészeti, irodalmi jelentésben is.
„Hommage

Hódolat, tisztelet valamelyik nagy művésznek; különösen a zenében és a képzőművészetben szerepel olyan műalkotások címében, melyek egy-egy nagy művész emlékének adóznak, olykor a stílusát is idézve.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia”


In.:
Read more: http://www.kislexikon.hu/hommage.html#ixzz6wSQzDs1H





A francia szó viszont lassan egyfajta költészeti megnyilvánulássá is minősült az évszázadok folyamán, az irodalmi életben.

S hogy kit, hogyan tisztelünk, azt láthatjuk mi magunk is, hogy nem csupán szavainktól és azok jelentésétől függ.

Kívánok mindenkinek jó gondolkodást, filozofálást, s akár változást, változtatást is, a kötet olvasása során, után. Persze csak akkor, ha ennek valóban szükségét érzi!





Bízom benne, hogy mind tanár, mind alkotó, mind hétköznapi olvasó, mérlegelő-ítélkező-gondolkodó befogadó eléri a megfelelő célját!

S ha netalán én is rosszul fogalmaznék olykor, az utókor talán megbocsájtja.





Lövey-Varga Éva

laptulajdonos, kiadó

Szeged, 2021. május 31.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Botrányos irodalmi élet

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Botrányos irodalmi élet

Valamikor gyerekként kezdtem,  többek közt Jókai Annáék, Szabó Magdáék, s mások keze alatt folytatva a kisgyermeki szárnypróbálhatásokat. Pár évtized múlva a becserélt képzések utáni szinte százszázalékos felvételi - sok kiiktatott zaklató után,- egy mesés világba kalauzolta az embert.

Nem kellett, nem kell magolni soha, a primitív "Jajj, készülnöm kell az órára, ne zaklass, ne zaklasson!", nálam mindig elmaradt.

Most töprengve kezdtem emlékezni, az elfelejteni szánt adatokra, anyagokra, a számtalan személyes támadás, nagy szájú, kotnyeles közbeszóló, beavatkozó mellett, aki adatok hiányában is mindent tud, de lépni bármilyen jó irányba évtizedeken át képtelen. 

Viszont  néhány éven belül nem egy velem egyidős, utánam, mások anyagával végzett ember bukott bele mind az irodalomba, mind a történelembe, oktatásba manapság. A neveléstörténetről nem is beszélve.

A jogi visszaélések premier plánja üti a magassági mércét, a támadások meg a halálesetek megnövekvő gyakorisága pedig visszaélések tömegére utal... Hogy rend kell a rendetlenségbe? Kétségtelen... Hogy a csönd beszédes is lehet, az is kétségtelen.

Hej, ha azok a videók, fotók, melyek széfekben, raktárakban nyugszanak, lassan mesélni tudnának! Eltűnt munkákról, adatvédelmi iratokról, családfákról, címeres levelekről és genetikai s egyéb hamisításokról.

Sok munka, sok ismerős után már nagy levegőt véve felsóhajt az ember. Kicsinyke jegyzetek, utalások egyesekből végtelen mérget, dühöt váltanak ki olykor, ha valamilyen szinten nincs igaz tett az illető mögött, vagy a jobb teljesítéseket képtelen elfogadni. Vagy, ha csupán nem emlékszik, s a csöndben hátralépőre lassan mégis reflektorfény hullik, ismeretlen irányból, esetleg a porból kikandikáló kincs a természeti jelenségek miatt emberi akarat ellenére láthatóvá válik.

S úgy, az egy korosztály reakcióit szemlélve, megélve elkezd visszaemlékezni az ember. Az arcokra, a jegyekre, a vonatokra, a fotókra... A televízió felvételekre, a jogi karok engedélyeire, a jól teljesítőért csatát vívó, csöndben, titokban bízó egykori, ma már sokszor elhunyt jelzővel illetett tanárokra.

A hiányzó fórumokra, a más nevét jogtalanul átvevő szerzőkre, cégekre, a feledékeny nyomozókra, bírókra.

S lassan a kapott képekre, a szakos képzésekre, a könyvtári és könyvtárközi kölcsönzésekre. Egyáltan mindenre. A kapott, adott mosolyokra, a feledékenységekre, az izzadásokra, a kacsintásokra, a bókokra, a káromkodásokra.

A célt tévesztő káromkodásokra, a faragatlan bunkóságokra, a hibás nyilvántartásokra.

Ez az élet: érzékelés, emlékezés, visszajátszás...

A családfa ágai részben hol kikopnak, hol kihajtanak.

Tele vannak meglepő hagyatékokkal, melyek többsége nem kerül be az állami megőrzési helyekre, inkább magán birtokokként (könyvek, iratok, más tárgyak) apáról-fiúra öröklődve szállingózik a napokkal, az évekkel, évtizedekkel tovább... Mert ilyen a hagyaték. Az állami őrzési helyeken is sérül, elpusztíthatják, s bármi más bizonytalan kimenetelű dolog történhetik vele.

Érdekes dolog a kommunikáció. A kérdések válaszra sarkallják az embert. 

Ha a kérdés támadó, akkor védekezésre, mesélésre. 

Emlékezésre, adatgyűjtésre.

Sőt, rendszerezésekre.

Sakktábla helyett, dominó helyett a betűk, az ábrák kerekítéseire.

S a makacs hallgatásra, ha valaki féltékenyen támadra rombolni igyekszik, másokat is... Vezetőként is. Elvégre is a szülő az csak szülő marad... Akkor is, ha utódja, terméke elhalálozik, eltűnik a kényszer-útvesztőkben, akkor is, ha jelmezes főpróbán csillámló jelmeze a sötétségbe vész...

Mert hát, ilyen a világ. A jó egyszer mégis vissza fog ütni, ha mindig rosszat kap...

Szeged, 2021. június 22. 01:17

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben - Seuso_Mindent Bele A hamis bírók és a nyomozás

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben - Seuso_Mindent Bele

A hamis bírók és a nyomozás 1.

Valamikor a 70-es években, vagy talán jóval azelőtt kezdődhetett, történhetett... Egy hegyvidékes alföldekkel tagolt tájon, lassú és gyorsfolyású folyók, közeiben, tavak partján...
Az egykori jogászhallgató egy ballépése folytán politikai okokból valamilyen szinten számkivetett lett. Magas termete mégsem volt ilyen meggyőző a vizsgákon, mint ahogy gondolta volna. Volt később bíró, tanár, hagyományőrző, sokat utazott. Magángyűjteményt is létrehozott, de családja másodjára is felbomlott. Betársult hát hol ilyen, hol olyan kapcsolatokba, ahogy sikeredett. Alkalmi együttlétekbe is.
Történt egy napon, hogy egykori jogász tanítványa, barátja-társa régi-új barátnőjére szemet vetett, akiről senki nem tudta, hogy külföldön végzett bíró volt. Nem is tudhatta, hiszen nem egy ország titkosítása után veszélyben érkezett haza, levetkőzve a félelmeket, megszegve a soha vissza nem térés szabályait. Nem szólt, nem mondott semmit. Megannyi végzettség a kályha lángjai között hamvadt el, hogy emléke, nyoma se maradjon... Emléktörlést kért, hisz nem volt más megoldás, a nem emlékezés védelmet jelent. Egyházi, katonai .. A képességek miatt kettő az egyben. Igen csak fiatal volt, a felnőtt kora előtt már három, négy diplomával, doktori címmel rendelkezett, összevont, kiemelt képzésben. Megszenvedett miatt.
Egyiptomban a hercegnek, házasulandó törzsi leszármazottnak megtetszve az egyházon keresztül menekült haza, a rendőr rokonokra hivatkozva a kellemetlen, felnőtt kor előtti zaklatások elől.
Ez volt talán a legkisebb baja, hogy az ásatáson másokkal együtt elrabolták. Eszes volt, megúszta.
Olaszországban a maffia vezére még 10 biztonsági őrt is adott mellé, a hercegnő és udvarlója halálakor kikecmergett telefonon értesített barátjával a kamikaze akció kellős közepéről is. Nem akart meghalni, jó reflexei voltak. Két halott között nem a legkellemetesebb dolog feküdni, gyerekként ülni még kevésbé. A brilliánsgyűrűt gyorsan áthúzta a halott nő ujjára, felhívta a barátját, valahogy kimászott a kocsi ablakán. Tornász volt, jó régésznek, antropológusnak készült. A biológiai diploma csak átmenő-forgalom volt a célok felé.Sajnos segíteni halottakon nem lehet, politikai botrány lesz, majdhogy nem megcsalás botrány. Enyhíteni kell, hisz csak az ő barátai voltak. Nem akart hercegnő lenni. Sem származási, sem szerzett alapon.
A közgazdasági-jogi képzés végén alkotmánybíró bérletébe menekülve a jogászhallgató földrajztanár lakásából gyorsan amerikai pályázatot adott be. Hátha némi védelmet jelent a távolság.
A jelesei magasan kiemelték, ám a társai nem igazán akarták kedvelni. (...) Folyt. Köv.

 
Szeged, 2021. Június 19. 23:29

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "És csak állt ott, és csak járt a szája"

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"És csak állt ott, és csak járt a szája"

Társadalomban élünk. Nem csupán egy ember létezik a világban. A Nap sugárzásától, a természeti környezettől függően eltérő rasszok alakultak ki.
Mi is az a kifejezés, hogy rassz?
"A nagyrassz a biológiai értelemben véve egységes emberi faj (Homo sapiens) egyetlen és egységes alfaja (H. s. sapiens) populációinak osztályozása örökletes, többnyire földrajzi meghatározottságú csoportokra. Elsősorban biológiai, illetve antropológiai fogalom. Ezen csoportok jellemzői összefüggéseket mutatnak a külső megjelenéssel, etnikai csoportokhoz tartozással és/vagy egy adott társadalomban a csoport szocio-gazdasági helyzetével kapcsolatban. Korábban a rasszal rokonértelemben – illetve etnicitás és nemzeti hovatartozás értelemben is – használt faj szó használata történelmi és politikai okokból sem ajánlott, de biológiailag sem érvényes fogalom. Genetikai szempontból a nagyrasszok közötti és az azokon belüli különbség nagyon csekély: a legnagyobb különbség 0,176%, ez alig 11%-a az ember és a csimpánz genetikai állománya közötti 1,6%-os relatív különbségnek.[1]
A nagyrassz taxonómiai szempontból az alfaj kategóriának (rangnak) felelne meg,[2][3] ugyanakkor az emberi faj (Homo sapiens) mai összes képviselője hivatalosan a Homo sapiens sapiens alfaj tagja. A alfajon belüli földrajzilag is elkülönülő, külsőleg jelentősen különböző csoportokat rendszertanilag állatok esetén már nem különböztetünk meg (korábban létezett még pl. a változat).
Az emberiség nagyrasszokba sorolásának különféle rendszerei léteznek.
Az európai rendszer szerint négy nagyrassz létezik:[4]
europid
mongoloid
negrid
veddo-ausztralid
Az amerikai rendszer kilenc nagyrasszt különböztet meg:[5]
kaukazoid – az európai rendszerben europid
indoid – az európai rendszerben europid
mongoloid
amerindoid – az európai rendszerben mongoloid
polinezoid – az európai rendszerben mongoloid
melanezoid – az európai rendszerben ausztraloid[6]
mikronezoid – az európai rendszerben mongoloid
negroid
ausztraloid
Egy másik rendszer a negroid nagyrasszt bontja kettőre:[1][7]
europid (caucasoid) – fő elterjedési területek: Európa, Észak-Afrika, valamint Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália
mongoloid – Ázsia
negroid (congoid) – fő elterjedési területek: Afrika Száhel-övezettől délre eső részei, valamint nem őshonosak de jelentős számúak Észak-Amerikában, Karib-térségben, Brazíliában
khoisanoid (capoid) – Dél-Afrika
veddo-ausztraloid – Ausztrália"
" - legkönnyebb ma a Wikipedia szabadon fejleszthető szótárát elérni. A kritikák miatt megfelelő ellenőrzést kap a vitaoldalak, a szabad regisztrációk miatt is.
Nagyon elgondolkodtató, a vélemények a magas fokú genetikai ismeretek ellenére sem egyeznek.
Hogy miért nyúltam a vitatott kérdéshez? A terjedő, rosszul terjedő ismeretek, a hibás, alaptalan, tanulatlan politikai-biológiai-szociológiai és vallási tévedések miatt.
Gondoljon már bele bárki, mi is folyik a világban... Már a kezdetek óta? Igen ... A kezdetek óta.
Adott esetben egy kis csoport egymást ismerő emberei élelem után, új ismeretek után kutatva elindultak egy irányban. Nem tudták, vagy csak viszonylagosan tudták, merre. Mondjuk jobb kezük irányában...
Vagy visszatértek, vagy nem. Adott esetben más csoportokra, csoportra is lelhettek.
Nem feltétlenül úgy néztek ki, mint ők. A nyelvük is különbözhetett. Ugyanúgy tekinthették őket ismerősnek, ellenségnek, barátnak, ugyanúgy akár párkapcsolatot is kialakíthattak.
Ez a migráció ma is megvan, ma is zajlik.
Ma már egyre kevesebb az ismeretlen terület, egyre kevesebb a hely, egyre nagyobb az egyedszám, amelyhez alkalmazkodni kell, amelynek érdekeit valamilyen céllal egyesíteni kell.
Így van ez egy kis területek tekintetében, egy falu, település, egy társasház vagy családi ház világában is.
Ami érdekes, a nagy szótár sarkít.. Ma már a valódi migráció fogalmát sem definiálja, hanem egy félrevezető információt igyekszik kezelni a mai migrációs válság fogalmával.
Pedig migráció valójában minden korban, minden területen létezett. Akkor esetleg felfedezéseknek, kutatásnak, kereskedelmi útnak, területszerzésnek definiálták.
Mindenesetre közel sem a mostani szociológiai és társadalompolitikai dolgok és fogalmak terjednek, egy negatív tartalmi megítéléssel.
Ezáltal olyan komoly kutató problémák is létrejönnek, hogy adott esetben a korlátok miatt elérjük a más területen élőktől való elhatárolódásokat, a kulturális és néprajzi, szociológiai különbségek megismerését, s lehet még sorolni.
Milyen bosszantó, ha a visszhangos lépcsőház udvarán egy más kultúrát képviselő ember este tíz után a függőfolyosón dohányozva, drogot szívva kiáll beszélgetni, mert nála ez elfogadott, de az adott ország tiltja, s a felszálló drog az arra érzékeny emberre hat, egy vagy három emelettel feljebb, s a másik elveszítve önuralmát, emlékeit a párja életére tör. Nem az, aki szívta, használta, hanem aki nem szokott hozzá, nem tudja semmilyen szinten kezelni...
Nos ezt úgy is mondhatnánk egyszerűen, hogy a narancs termőterületén élők immunrendszere hozzá alakult, az alma területén élőké meg ehhez.
A fogakon ma már lekövethető a táplálkozás, az élethely, stb.
Egy ilyen cikkben, reflexióban talán kevésbé van mód mindent közzétenni, csak vázlatot nyújtanék a gondolkodáshoz, a munkákhoz.
Nos, a régésznek a néprajzossal utazni kell. A biológusnak is. Ilyen esetekben ennek lehetősége megszűnik.
A régész nem tud dolgozni, utazni.
Támadások érik, nem tudja az anyagokat feldolgozni. Elveszlik, más korok számára is, mert a körülmények rögzítése nem történik meg. Nos, megint más népnek, más korba iktatják. Tehát társadalmilag hazugságban fognak élni.
Aztán vagy száz év múlva rájön, hogy a kínai is azt a nyelvet beszéli, csak ha begyorsítja, akkor érti meg a másik nép, mert a szétszedett szavak lelassultak, más értelnet kaptak, ...s micsoda meglepetés, több ezer év után mégis az a nyelv, csak más viszonylatban...Egy példa a sok millió lehetőségből.
A tyúk valójában nem is olyan buta állat, és a fél méteres kakas el is bánhat a vörös ravaszdival is.
Szóval, migráció ide-oda, vannak területi határok, meg van kapacitás is. Az akarok de nem lehet meg nem mindig szabályozó értékű..
Van tehát mit átgondolni, arabul, vietnámiul, meg oroszul ugyanúgy, mint indián, spanyol, koreai vagy más nyelveken is...
A világ meg mindig olyan lesz, ahogyan az ember képes elképzelni. Csöppet sem lesz másabb!
Szeged, 2021. Június 17. 23: 49
Kép forrása:
https://m.nyest.hu/renhirek/az-antropologia-honfoglalasa

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Nem mindenki érti a humort

Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Nem mindenki érti a humort

Sok év után, több, mint két évtized után, véletlenül kerültem vissza Szegedre. Kicsit a szakmunkák elérhetetlensége is belejátszott, no meg az egykori gyerekkori tervek, a családi kötődések.
Évtizedek óta használom az Internetet. Annak idején, amikor az általános iskolába kerültem, magyar-ének tagozatosként a legjobb matematika versenyesként igencsak a számítógépes irányultság dominált, mint lehetséges irányvonal. Nem csak a matematika használati területe, vagy a katonai irányultságok miatt.
A Commodore-64 hibái részben bosszantottak is, a grafikus felület igénye pedig a programozás felé hajtott. A készített programokba természetesen belekódolta az ember a jogvédelmet, gyermekként is látva a lopásokat, a hibákat, a veszélyeket. Azt, hogy munkák nem kerülnek kifizetésre, hogy az alkotások mások nevén látnak napvilágot, nem azén, aki készítette.
Elgondolkodtató volt megtenni a lépéseket több évtized után abba a társaságba, amely már gyerekként adott egy alapot a mások színvonala felé emelkedéshez. A kemény mag maradt az évtizedek során. Sokan elhunytak, elköltöztek, visszatértek. A társaság felhígult. Kevesen emlékeztek, kevesen emlékeznek. A csipkelődések, féltékenységi rohamok, a klikkek bagatellizálási tevékenységei és aktusai mindenütt óhatatlanul jelen vannak, mint Budapesten is.
Sehonnan jött ideiglenes tudással, gyakorlatilag ismerettel nem rendelkező vezéregyéniségek alakítottak ki csoportokat, mert megfelelő ismeretségi körrel vagy pénzzel rendelkeznek, de tudással nem.
S ez mindenütt megfigyelhető volt az országban. Debrecentől Budapesten át, Sárváron keresztül Pécsig.
A kiemelkedő ember hattérbe lép inkább, a támadásokra, hazudozásokra hátralép, s csak akkor lép ki a reflektorfénybe, ha a másik oldal belebukik, vagy nem képes megcsinálni azt a dolgot végleg. Mert: miért is frusztrálja magát feleslegesen, vagy adja oda a kínnal szerzett tudást, tapasztalatot?
A közösségi oldalak egykori ötlete abból alakult ki, hogy az ember külföldön egyáltalán nem kapott hírt a családról, de még az országról sem. A tanulási igényekről ne is beszéljünk, az információ átviteli közegeiről, vagy akár a költségekről. Az informatika a katonai szférából kilépve közhasználatúvá vált. Sajnos a megfelelő alapokat ma már nem úgy oktatják, így nagyok a hiányosságok. Főleg az 50 év felettiek körében. De a gyerekek körében is kezd ez az állapot eluralkodni, és az informatikai karokon. Már a valódi programozásokat nem kell megtanulni, a bevont szoftverek a hardverek kiiktatása miatt nem is vásárolhatók, nem szerezhetők meg, a rögzített információk nem érhetők el. Rengeteg pénzbe kerül, még több tudásba a használtuk.
Ecsetelni lehetne, kellene is a problémákat.
Mindezzel talán a szókincsek világa is átalakult, az előadóművészet és a nyelvek mellett.
S ez azzal jár, hogy nem mindenki érti meg az iróniát, a vicceket, célzásokat, s a meg nem értett dolgok indulatokhoz, támadásokhoz, veszekedésekhez vezetnek. Tudjuk jól, hogy a viccek és az irónia értelmezését nem csak egy magyar tanárnak kell megtanítania. A család az egyik fő tényező ezen a területen is. A közösség. Már, ha van, már, ha működik.
Mert napjainkban éppen ez a folyamat vált a szeparáció erősítőjévé is, hiszen a közvetlen érintkezés helyett az informatika kezdi uralni a világunkat. Ennek oka nem csupán az infohibák sorából adódó gyártási hibák sora, s az abból kialakult világjárvány. Az egyedi oktatási és hozzáállási viszony is.
A vicc viszont az a dolog, amit érteni kell. Más az angol humor, más a magyar. Műfaji határok is vannak, a kulturális ismeretek pedig elengedhetetlenek hozzá.
Nos...
Az élet relatív. Aki nem érti, az még másik, mások megítéléseiben is hibázni fog. S más lesz az életének útja is.
Egy világban élünk ugyan, de nem egy szinten. Egy városban, de nem egy térben. Az ember elsétál egymás mellett...
Kapcsolat nem mindenütt alakul ki. Oda szándékok és akaratok kellenek.
S minden újra relatív lett.
Szeged, 2021. június 19. 08:07.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Klíma, te drága!

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben
Klíma, te drága!

Mit ad Isten, mindenütt a Földön gond lett a klímával...Ezzel is, azzal is..
Most konkrétan a magas hőmérsékleten elromló, vagy régen beüzemelt berendezésekkel...
Hajjaj, mert nem egészen olcsó ez a berendezés, pláne a nagy pandemia idején. Ahol persze akár 10 percenként is cserélhetné az ember a betéteket, ...
No, igen...s ha beragad a fedele, a szerelő akkor is elkér egy tízezrest. Mert hát, miért is ne?
Hazudozni lehet. Apuci felhívja a szerelőt, mert anyuci nem tudja kinyitni a fedelét, de mivel apuci süket, telefonálásnál a "Haggyad sikerült!"-et kiabálásnak veszi. Jól összevesznek...
Mert miért is ne, ha a segédmunkás hozzá nem értő ordítani kezd a telefonba, hogy küldd át a szomszédba, én is úgy szoktam...
Persze apuci nem tud mozogni. Anyuci lecsapja a klíma fedelét: "Na, akkor ez így marad, ha már sikerült felnyitni, és ilyen a hozzáállás, az útnak itt vége." A doboz lezáródik. "Fog a sasmadár magaslati levegőt szívni. Én bírom a meleget. Csinálja meg akkor, aki bunkó volt. S érezze, ha nem képes rá, akkor ne szemétkedjen mással. Még azzal sem, akivel együtt él."
S minden megy a maga útján tovább...Két irányban.
Mert hát, a bolondériát sem lehet végtelenségig bírni, meg a 70 éves káromkodást. Az amúgy sima képű öltönyös ügyvédek ezt úgyse fogják megérteni. Miért is tennék, az asszony is ügyvéd, csak ő káromkodás helyett mindent elvégez...
Szeged, 2021. június 19. 09:33

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Reflexiók - Doktori habilitációs eljárások tanévzárója

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Reflexiók - Doktori habilitációs eljárások tanévzárója

Természetesen több, mint másfél évtizede fel vagyok iratkozva az alumni rendszerek és a különböző hírcsatornák értesítéseire, az oktatások és a szervezések miatt is. Nem csak a régi és későbbi képzések miatt.

Nem igazán írhatom le a letett esküim és az azokhoz kötődő adatvédelem miatt a valós  háttéradatokat, de kicsit sokat is kellene írnom, ha mégis közérdekből meg kellene tennem. 

A mai streamelt egyetemi videó, amit megnéztem, közzétettem egy kicsit a sima vízfelületet mindenütt felkorbácsolta. Persze, a családfám "öttornyáról" van szó, nem a Tisza-vidék részeiről. Fél órája vêget ért adás után is olyan feszültség van bennem, hogy a Nyeste Elek-által használt készülékek sorra szerelőnél kötnének ki.

Ha ez megfelelő reflexió a látottakra, hallottakra.

Mindemellett gratulálok a tisztességgel szerzett elismerésekhez, s ezt nem véletlenül hangsúlyozom.  

Mert, előbb-utóbb vagy a régészeti, vagy a családfakutatások, vagy korábbi végzettségeim miatt a szívritmus ingadozások okát is le kell majd írnom, nem reflexiók, hanem publikációk formájában, s adott dolgok következményei folytán.

Most kivételesen nem egy mobilon fülhallgatóval dolgozva, hanem egy JBL Go erősítőn hallgattam az amúgy képileg megfelelő, de alapjában véve hibás hanggal készült felvételt. (A többi egyetemét még nem.)

Az első érzés ami az ember szívébe mart, a fájdalom és gyászhangulat volt. Egy borzongás a háttérzene inkább temetési, mint öröm hangulata miatt... S ezt az is megjegyezte közben, aki nem tudta, mi az, csak részletet hallott belőle. Azt hitte, temetési anyag... 

Első nagy nyelések, szájszárazság, stb. Menjünk tovább. A rektori beszéd szép, fejből, papír nélkül mondott sorainak nagyon jó meglátásai évtizedeket késtek. 

Csak, ami már megtörtént, nem fordítható vissza.

Szép a megbocsátás törekvés is, ha van mit megbocsátani, és nem másokat okol saját tettei miatt valaki. 

Nem tudván a valóságot, vagy nem tudván a háttereket. 

Mert, sok gond van és volt, s ezzel a cselekvéssorral még nagyobb lavina indult el, láthatatlan utakon.

A megilletődött hang jogosnak tetszik, látható félelemmel a rezgéseiben, várható tartalmakat jósol. S valahol igazat kell adni ki nem mondott megérzéseinek.

Mindenesetre, van, volt és lesz minden...

Remélhetőleg jó úton folytatás is...

S nem toporzékolnak a lovak patái más utakon, más levéltárakban.

A modellváltás inkább alapítói kézben lenne biztonságos. Ehhez viszont sokak etikai és erkölcsi váltása is szükségessé válna.

A nyomozások pedig még mindig állnak, valahol harmincéves lemaradásokkal. 

A genetika nehezen változtatható, kifejlett egyedeknél...

Szeged, 2021. június 17.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Elképzelt beképzelések és a megoldások

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Elképzelt beképzelések és a megoldások

Lassan indulna az ember a dolgára... "Van nagy dolog, van kis dolog..." - zúg a fülébe ma is az ismert reklámszlogen, miközben nagyon is jól tudja, hogy vannak nagy dolgok, vannak kis dolgok, vannak mindig fontos, és csak most fontos dolgok, s vannak nélkülözhető, szükséges dolgok, s a választásait a környezet dönti el. 

Nagyon is jól tudja, hogy másképpen gondolja el és teszi meg ugyanazokat a munkákat, tevékenységeket, amikor önmaga érdekeit szolgálja a párjával, a szüleivel, gyermekeivel szemben, s amikor ezt mások előtt, mások érdekében kell megtennie, vagy teszi meg.

Vajon miért probléma, ha az a másik a kétkezi munka helyett szellemi tevékenységet folytatva tanítja, okítja őt, vagy közös érdekeit próbálja képviselni, mert ő ezen tevékenységek és feladatok köréből visszahúzódva elmenekül, miközben igényli és igényeket támaszt ő maga is? Hiányos gondolatok, foszlányok. Vázlat az élethez, életregényekhez.

Ugye, mégis van kis dolog, meg nagy dolog is? Van. Vannak. 

Ha most történetesen az alvás helyett újra a munkát, adott esetben alkotást választod, és nem a hajnali kettőig csavargást, esetleg segítesz annak, akinek az életéből a pillanatnyi szép hiányzik, aki éppen idő hiányában vagy betegség folytán nem teheti meg, vagy sorolhatnánk. Vajon adott esetben ez miért nem jut az ember eszébe? Hogy az elfojtott düh, a felhalmozódott indulat a folyamatos elnyomásra felszínre tör, és felszínre kell törnie, az természetes. Ha a nevedet használják nem általad alkotott művekhez, vagy adott esetben fordítva, a te műveidet, munkáidat más nevén adják ki, s a hiba tömegessé, visszavonhatatlanná válik, kézről-kézre adva a hibákat.

Hogy viszakozol a harc helyett, adott társadalom igazságszolgáltatási rendszere, és a számok törvénye is eldönti. Az egy a tízhez arány jóval másabb, mint az egy a hatezerhez, vagy egy a hatvanezerhez. 

Ugyanakkor élni kell, kellene.

S vannak más szabályai is az életnek.

Tehát ha a jogalkotás, jogszabályozás hibás, akkor romlanak az arányok, a megoldási lehetőségek is. A valószínűség-számítás is másfajta funkciót kap egy bizonyos halmazhatáron. Ejnye-no.... Hogy a bölcsész nem matematikus, miközben a nyelv matematikáját bírja, esetleg nyelvekét, vagy a matematikus, a műszaki ember nem bölcsész, miközben tömegével írja a tudománytörténeti könyveket?

S elképzeli, hogy ő nem képes rá, nem tudja. Visszalép, határokat generál, beképzeli azokat, s azt mondja, nem is tud, miközben meg kell győznie munkatársait, tanuló és oktató társait, hogy mégis tud valami pluszt adni, s hogy az oktatás és a kioktatás fogalma nem is bír negatív tartalommal, s a kioktatás egyéni érzése inkább segítségnyújtás, s ha rátámadsz a másikra, minden ebbéli tevékenysége végleg elmarad, s a keletkező vákuum magába szippant végleg mindent.

Elképzelt beképzelések, beképzelt elképzelések. S hogy jobb neked mindez? Hátráltatni akarod magadat, másokat? Te döntesz! Döntöttél? Te döntöttél! Viseled a következményeket... Vagy ha másként döntesz, változtatsz.

Változtatsz? Egyedül, vagy másokkal?

Mosollyal, vagy sírással?

Elképzelt, vagy beképzelt lesz?

Úgyis le kell írni mások visszaéléseit, több száz ember terhét nem viselheted ..

Szeged, 2021. június 14.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Margó Fesztivál?

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Margó Fesztivál?

Érdekes, hogy annak idején középiskolásként egyetemre járva, jó 25 éve, s előtte már, a margó díjat a leselejtezhető alkotásokra, szennyirodalomra, a kikerülhető, kezdő művekre alkalmaztuk és találtuk ki. Most olvasva a híreket jutott eszembe az a tengernyi munka Szirák Péter, Görömbei András, Márkus Béla, Borbély Szilard, Debreczeni Attila, Cs. Nagy Piroska,

Kálnásy Árpád, B. Papp Andrea, Szikszainé Nagy Ilka, Kornyáné tanárnő, Sebestyén Árpád, Tegyey tanár úr, Erdei Sándor, Arany János, Tamás Attila, Bitskey István, S. Varga Pál, és Kiss Antal, valamint a többiek mellett, akikkel együtt dolgozva az újságnál publikálni kezdett az ember, Cs. Nagy Gábor javaslatával, hogy menjen be az egyetemre, mert meghaladja a középiskolai színvonalat, és nem tudunk újat adni, meg menjen be a kiadóhoz, újsághoz javaslat. Aztán a kitűnővel is undorodva fordult el az ember, amikor ...természetesen egyre rosszabb dolgok derültek ki, egyre több volt a tanulatlan emberek fenyegetése, vagy éppen a ha nem jársz a fiammal, akkor nem is fogsz publikálni kifejezésekkel a háttérben. Aztán elmaradt a Vitéz Feri alkotások követése is, mert hát, más ez az egész, mint aminek látszik. Az élet meg nem a szerelmi kalandokból áll csak, bár néha egyeseknél úgy tűnik.

Nagyon aranyos volt most valaki, aki a fel nem tett kérdésre a Facebook közösségi oldalán reagálni akart. De nem tettem fel kérdést. Csupán egy megállapítást tettem, amely mai napig összezavar. Nem csak engem, másokat is. Valaki kapott az ötleten, csak a jelentést és funkciót nem értette. Meg a cselekvést. Érdekes ez, ilyen az értelmezés és a nyelvek világa. 

Ahogy a Citrom-díjat meg a Citromailt is azért találtuk ki, mert kellemetlen, fanyar volt konfrontálódni, s a sárga feltűnő színe, a latin világ kicsit hivalkodóbbá vált az ember életében, a trópusi ízekkel, világokkal. 

Sokáig nem szóltam, csak figyeltem az eseményeket, tanítani és összefogni igyekeztem, ingyen is. Segítve a hátrányt, a megkülönböztetéseket, oldani igyekezve a konfliktusokat. 

Ma már bárki ránéz, egyikhez sincs közöm, az ötletet más irányba vitte más, más teljesítette ki...

Nézem a Wikipédián, a beírt történetet.

Teljesen más, húsz évvel későbbi.

Ilyen az egész világunk. 

Valahol cserél, valahol lejár...

Aztán, kit érdekel, ha más hazudik... Mindenkinek saját gondja... Hangzik mindenütt...

Mindegy is. Azért ez örökre megmarad az 1992-es év Mechwartos-Vegyis-Kossuthos-Refis emlékeinek, a fotókkal és a jegyzetekkel... Újsághírekkel meg infovitákkal, meg az egyetemi aulákban töltött estékkel, tanári beszélgetésekkel, meg egyetemi tanfolyamokkal.

S a citrom mégsem esik jól néha, főleg, ha a szál virágot messze lévén, nem tehetem rá arra a sírkőre...

Szeged, 2021. Június 12. 14: 02.

Megj. Most érkezett egy ELTE-Sorbonne-Saint Petersburg egykori végzett ember kellemes megjegyzése a kommentemre. Komjáti Krisztina személyében, aki jelenleg ennyi tanári stb végzettséggel a profilja alapján egy banki dolgozó. Nos, sok köze lehet hozzá,valóban. De azt sem kérdeztem. "Varga Éva És ez a megállapítás most hogy jön ide? És vajon kit érdekel?"....

Azt sem kérdeztem, hogy kit érdekel...Azt sem, hogy kit nem. További jó Sorbonne munkát a bankban...

Borbély Szilárd meg Tamás Attila, meg Görömbei András, Sebestyén Árpád emlékére is...

Üdvözlettel: Varga Éva

Lövey Varga Éva Tapló Napló 1990- A magyar társadalmi életről

 Lövey Varga Éva

Tapló Napló 1990-

A magyar társadalmi életről

Csak néha bonyolódna bele az ember...Mondják és mondanák sokan. Az izgalmakat, veszekedéseket kerülni kell... Avagy, ne szólj szám, nem fáj fejem. Ha nem mondom el mit gondolok, nem lesz bajom. Ha nem mutatom meg, mit tudok, legalább nem fognak bántani. Magyarországon nem lehet érvényesülni. Nincs vitakultúra. Nincs versenyszellem. Aki kiemelkedik, sárba tiporják. Nincs igazság. Nincs igazságszolgáltatás, csak jogszolgáltatás van. Nincs családvédelem, szétszedik a családokat. Nincs szociális támogatás, terror van. A szociális munkások lopnak, bejárnak a bérletekbe a tulajdonosok és használják a bérlők munkáit, tulajdonát, sajatjukként kezelik, el is viszik. Sőt, amíg nincsenek ott, jókat találkoznak ott a titkos partnereikkel. Lehetne még sorolni. 

Nincs rá időm. De hallva közben a párom által lejátszott riportot, a baranyai nyelvrontás kéreztetődöttje folytán igencsak a kérődzőkre kezdtem politika helyett asszociálni a lélegzetet meg mondanivalöt kiemelkedő nyelvészeink egykori tanítványaként magamba folytva. 

Kitűnő vagy kettes bizonyítvány, az orvosokra, jogászokra igencsak jellemző lett a politikusokon kívül is a káromkodásdömpinggel ellátott vulgaritás, amit még az utánzással sem lehet auditálni, ellenőrizni, s mellőzhetővé tenni, vagy kiírtani. Annál inkább folyik a csapból is, a viselkedési kultúrából is. Az informatikusoknál elnézve a helyesírási követelményeket, mind vizsgákon, felvételiken, természettudományos beállítottságra hivatkozva, tömegével jelentkeznek hibák, karakterváltoztatott matematikai, fizikai képletek, mert azokra is átprogramozódnak a hibák. 

Unalmas is a helyesírás és a nyelvek témája... Ugye? Mégis egy jogi szakszövegben hibásan használt kifejezés a bíró és az áldozat fejébe is kerülhet, meg 30-40 éves hamis, jogtalan eljárásokba. Nem csupán a hanyagság jár ezzel. Régen írtam. Az emberi undor, utálkozás már a hangrendjében is kissé hátborzongtató szó. Az adatokat keresőt erre kényszerítve tovább növelni a hibákat viszont már esztelen vakmerőséggel ellátott szándékosság. Az aki érti, az érti, aki meg nem, az nem: messzemenően nem megoldás.

Az embernek tíz-húsz év után a hibákból totálisan elege lesz, ahogyan a hibákat elnézőkből, vagy a hibák ellen szótemelő elleni támadásokból. 

Az etika és erkölcs fogalmának különbségéről egyetemi szinten sincs megfelelő tudása az embereknek. Hiába oktatás, ha hibás a tankönyv ... Vagy olyan embereket nevez ki oktatónak, akiket mellőzni kellene, s valójában elnyomja azt, aki tud, kiemelkedik.

Sok a hiba, probléma. A tárgyalásukra hetek, hónapok helyett csak órák, mondatok jutnak: s ez csak félreértéseket, nem megoldásokat szül..

Az emaileket letoltogató oktató, adminisztrátor, nyomozati, társadalmi, polgármesteri szinten halálesetekben válik bűnrészessé, a nem nyomozókkal, az informatikai hibákat nem kezelő minisztériumokkal, jogi szakosztályokkal, bíróságokkal, rendőrkapitányságokkal.

Sorolhatnánk. A minden felett szemet húnyok aktusa nem megoldás egy honvédelmi minisztériumi ügynél, vagy régészeti lopásnál, ahogy a laborban eltűnt számításoknál, genetikai programoknál sem.

S a világ nem tanul önnön hibáiból. Mások hibáiból sem  Ha a csillagos égből hullik rá az áldás, akkor sem... S csak a buta emberek járnak el úgy, hogy megismétlik a hibákat. Kockázat mindenben van.

Megéri?

Szeged, 2021. június 08. 14:13

Pécsi Varga Éva Marcus Ulpius Traianus (98-117)

 

Pécsi Varga Éva

Marcus Ulpius Traianus (98-117)

Marcus Ulpius Traianus a mai Sevilla közelében, a római kori hispániai Beatica tartomány Italica városában született 53-ban. Itáliai eredetű családjának veterán ősét társaival Kr.e. 205-ben Scipio Africanus telepítette le Italicában. Apja Vespasianus alatt szolgált, jutalma a flaviusi arisztokráciába emelkedés lett.

Traianus 91-ben lett consul, 95-ben Pannonia, 97 végétől Germania Superior helytartója lett.

Hivatalos neve így hangzott: Imperator Caesar Nerva Traianus.

Traianust Nerva fogadta örökbe, és egyértelművé tette, hogy ő a kijelölt utódja, mivel a Caesar titulust és a tribunitia potestast is neki adományozta. Ekkor Trainaus éppen a rajnai seregeknél szolgált.

Marcus Ulpius Traianus római császár a hispaniai Italicában született 53-ban, később apja Marcus Ulpius mellett szolgált katonai tribunusként, amikor ő szíriában volt helytartó. Hispániai és germániai parancsnoksága után lett consul 91-ben. 97-ben Felső-Germánia kormányzójaként értesült arról, hogy az agg Nerva örökbe fogadta őt, és ezáltal örökösévé tette. A következő évben az elhunyt Nerva helyére lépett. A katonai fegyelem megszilárdítása mellett fejezte ki a senatus iránti tiszteletét, majd az akkori hagyományokkal szakítva visszatért a principatus "alkotmányos" formájához. Ahogyan Castiglione László is megfogalmazta. Megőrizte a senatussal való kormányzás látszatát. Csökkentette az adóterheket, kedvezményeket biztosított a polgárok számára. Helyreállította a jogrendet. Ezzel kiérdemelte a legjobb uralkodó, az optimus princeps elnevezést. Katonai teljesítményei is kiemelkedők voltak.

Két hadjáratot vezetett a dunai provinciákat veszélyeztető dák fejedelemség ellen, hogy Dacia provincia kialakításával a bányákat is megszerezze. A Dák Királyság megsemmisítését tűzte ki célként, a Duna mentén a Vaskapunál hadi utat épített, a hajóforgalom megóvására pedig az itteni zátonyos szakasz elkerülésére hajócsatornát építtetett. A második hadjárat során épült Dobetánál (a mai Turnu Severin, Románia) damaszkuszi Apollodoros tervei szerint a 1,5 km hosszú, 20 pilléren nyugvó kőhíd. A hadjárat során sok vár pusztult el, Decebalus pedig öngyilkos lett. Traianus magával vitt krónikásának jegyzetei elvesztek. Győzelmeit, hadjáratait római forumának diadaloszlopán örökíttette meg.A csodás alkotás mai napig is látható. Írott forrásunk alig van, Cassius Dio hiányos LVIII. könyve csak Zónaras és Xhiphillinos kivonataiban maradt meg. Nevéhez fűződik a 106-107 közötti háború a jazygokkal, Arábia 106-os meghódítása. Az európai tartományok 101-107 között történő növelése után Keletre indult. Arabia Patraea annektálását követően ő maga állt a parthusok elleni hadjárat élére. 114-ben Armenia elfoglalása után Mezopotámiába benyomulva a hódítást a zsidók felkelése miatt nem tudta konszolidálni. A Folyamközt Mesopotamia, a Tigrisen túli területek északi részét pedig Assyria néven szervezte római provinciává. A Perzsa-öbölnél Mesene kliens állam lett. Győzelmét a Parthucus cognomen felvétele, és a kibocsátott Parthia Capta feliratú pénzek tették közzé mindenfelé a birodalomban. Hazaindult, de Kisázsiában meghalt.

A Római Birodalom az ő uralkodása alatt érte el legnagyobb kiterjedését.

Plinius Secundushoz, mint helytartóhoz írt levelei között olvashatjuk ezen sorokat:

" (82) Kedves Secundusom, nem kellett volna bibelődni azzal az üggyel, melyben úgy vélted, hozzám kell fordulnod tanácsért. Amúgy is jól ismered véleményemet: nem az emberek megfélemlítése és rettegése és nem is felségsértési perek árán igyekszem nevemnek tekintélyt szerezni. Hagyd abba hát a vizsgálatot, melyet akkor sem engedélyeznék, ha más példák netán mellette szólnának. (Fordította: Szepessy Tibor)"

Római bronz sestertius Traianus portréjaval, hátoldalán a Duna és Dacia perszonifikaciójával.

In.: Castiglione László: Az ókor nagyjai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971.

Havas László- Hegyi W. György -Szabó Edit, Római Történelem. Osiris Kiadó, Budapest, 2007.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Kis mese a régészről, aki nem tudott hazudni és haragudni

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Kis mese a régészről, aki nem tudott hazudni és haragudni

Sok évvel ezelőtt történt. Egy öreg kéz titkon kézen fogta, ölébe emelte. 

-Kis gyámoltalan. Nagyapád már nem él, apád nem tudja biztosítani ami kell neked, amire szükséged van: akármilyen okos. Neked menned kell! Szétnézni a nagyvilágban. Nézd csak, szinte egyformák vagytok. Gyere velem, majd ő itt marad. Csomagolj, kicsikém!- s csöndesen lepergett a szeme sarkából a könny a sötétkék pufajkára...

S kívánsága parancs volt, nyaralni megyünk, tanulni. A kicsi lány éppen már írni tanult, de még mindig csak óvodás volt.

Gyula bácsi szépen rajzolt... Igyekezett utánozni a kezének mozgását, valósághűen rajzolni, pontosan színezni. Közben hallgatta a vonat zakatolását, az autó zúgását, meg a repülőgép propellerét. A felhők könnyű szelek szárnyán repültek mindenütt. Hiányzott anya, apa, a kópé testvérke. De megértette, neki más ez az út. A néni csak hasonlít anyura, apa rábízta, megbeszéltek mindent, elindult. "Nem lesz baj, okos vagy. Azt mindig tudd, hogy hol lakunk. Bármikor, bárhol hazajöhetsz. Gyalog is, bárhonnan. Mi szeretünk."

Aztán, elindult. Csöndesen hátranézett. "Apukámat,anyukát akarom!" - sír a telefon. "Nem beszélhetek." 

S a napok mentek. Az öreg magyarázott. A dob, a hártya, a kések. A dalok, rajzok, csontok és tanulmányok. A gyöngyök, mint a kirakós hevertek a gödörben, amikor ásott. A kislány kezében kis műanyag vödör helyett ott virított a fémvödör, a szitával, a kaparóval. Ügyes volt, kis erős. Hosszú haját már egyedül is befonta.  És szállt a dallam, az ének, a vers.

Hipp-hopp, a kenguruk földjéről az őserdők piramisain át az indiai műremekek világába értek. Menni kellett, a kislány az oldalához bújva aludt el az ülésen, bátran lépdelt a küldöttek mellett. Nem kérdezte senki, hogy apa vagy nagyapa. Rámondták. Ő nem hazudott. Ahogy az öreg sem, soha.

Elkészültek a felvételek, ... S a nyár eltelt. Tanuld meg, ne mondd senkinek. "Az az óriási koponya is ember. Nem fognak hinni neked, de te mindig tudd, mit látsz!" " Tudom, apa vadász is. Megtanított. Milyen növény ez? Merre van észak, dél, iránytű nélkül honnan tudod?" -záporoztak a kérdések. Daloltak a madarak, előbukkantak az állatok. "Rakjuk helyére a csontokat. Jövő nyáron iskola után már hajóval utazunk."

"Azt tedd, amit szeretnél, amire szükséged van. Miután elkészült, bármi mást is megtehetsz." - igaza volt. Jól választott. A kislány fejlett, szép, céltudatos. 

Sok év eltelt. Évtizedek. Gyula bácsi az apuval már régen halott. Mások is. Elhunyt búvárok, régészek, biológusok, orvosok, akikkel együtt tanult, együtt dolgozott. "A könyv, amibe belerajzolt, mindig erőt adott."-mondta a sötét, csillagos éjszakában.  

Idő igazán semmire soha nem volt. "Éltünk, megéltünk, tovább adtunk. Az életnek adósai sosem maradunk".

Azzal elhelyezte a fehér liliomot a síron...

"Mégis csak ő tanított a szüleimmel." 

Megfordult, s elindult a temető útjain... "Tanárnő, ne sírjon! Emlékszik még rám? Hajdan ön tanított! Elteltek az évek..." "Sok évtizede nem tanítok, maga még emlékszik?"- s alakjuk a homályba veszve végleg eltünt a fák között, csöndesen suttogó szavaikkal... Az idő nem állt meg.

Szeged, 2021. május 26. 13:06

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben A szerkesztő válaszol, vagy nem válaszol

  Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

A szerkesztő válaszol, vagy nem válaszol

Nagyon gyakori kérdés a médiás, kommunikációs, kiadási rendszerekben szakmai és szépirodalmi, művészeti berkekben is, hogy miért nem válaszol a küldött levelekre egy szerkesztő, egy titkárnő, egy főszerkesztő vagy tulajdonos. Vagy akár, miért válaszol azonnal, más dolgokat és másokat figyelmen kívül hagyván?

Ha jobban belegondolunk, ezernyi oka lehet. 

S a költői kérdésekre mindenki önmaga gondolataival is válaszolni tud.

Már a gyerekekben megfogalmazódik az alkotás vágya. Manapság már sokkal gyakoribb, hogy nem fogják vissza a gyermek vágyait, akaratát, míg a mi gyermekkorunkban láthatóan igyekeztek az visszafogni, letörni, a sablonos korhoz kötött intézményekhez idomítani. A korábbi, a 70-es évek közepét megelőző időkben ez még gyakoribb volt, míg a világháborúk idején szinte minden lehetőség gyakorlatilag megszűnt. A felvilágosodás időszakában legalább minimális szinten szegények és gazdagok számára talán létezett bizonyos mecenatúra-rendszer, ma a korábbi tehetségek adatainak keverése után másokéba iktatva akár gondnokság alá is helyezik a korábbi, koruktól eltérően zsenialitással rendelkező egykori tehetségeket. 

Szó szerint értve a mondatban is szereplő kifejezéseket. 

Sajnos ennek nem csak egy hibásan megalkotott jogrendszer, vagy visszaéléssel alkalmazott orvosi-pszichológiai és etikai rendszer az oka, a tettek, eljárások többsége többnyire egyedi etikai és erkölcsi keretek között mozog, a hatalmat gyakorlók között, akik szerzett, vagy kinevezett hatalommal rendelkezvén a természetes hatalommal bírókat képtelenek elviselni, s hadjáratszerű lejárató kampányokat igyekszenek rendezni az érintettek ellen.

Tehát ez lehet a sok között az egyik ok.

Miért is nem válaszol vakaki?

Tudjuk jól, hogy etikátlanságon kívül fizikai okok is közben játszanak. Hiba a kommunikációs vonalban: telefonos, internetes visszaélések ezernyi változata, a közvetlen kommunikációs csatorna megszűnése (visszaélések, egyéni döntés által), és sorolhatjuk.

Tudjuk jól, hogy sokan éltek és élnek vissza.

Én mindenre válaszolok gyermekkorom óta. Előfordult, hogy mások miatt, javítatlan informatikai hibák okán ez a válasz nem jöhetett létre. Korábban már említettem egykori tanáromat, Wacha Imrét, vagy elmondhatná az ember a személyes történéseket is, kapcsolható esetekben. 

10:14

Nos, talán ez jelenleg felesleges, bár nyomozások, régészeti anyagok, nemzetközi és magyar érdekek miatt érdekes lehet, nincs időm ilyen inci-finci bejegyzésekben, online, későbbi kiadási anyagokban taglalni, adatvédelmi okokból sem...

Ehhez kapcsolódóan is:  a "cél szentesíti az eszközt" kifejezésnek is vannak határai. 

Nos, hogy miért nem válaszol a főszerkesztő...ha neki nem válaszolnak, miért tenné? Tehát, mindennek két oldala van. Kitartás, van még esély. Újra kell próbálni, rá kell kérdezni. Lehetőleg nem 10-15 év után. 

Üzenni is lehet, mással is. Érdemes megadni több elérési utat, lehetőséget, hibák vagy közbejött események miatt is.

Mert, mivel élünk, bárkit érhet baleset, stb. 

Természetesen az élet nem olyan dolog, hogy egy gondolattal előállítható...

Tehát hibák vannak, voltak, lesznek.

Az, hogy ki hogyan áll hozzá, azt viszont érdemes lenne nem csak példákkal tekinteni.

Az esély mindig adott, bármire. Közbelépni is lehet... De milyen közbe, hol, és kinek?

Szeged, 2021. május 25. 15:10.

Lövey Varga Éva Seuso_Mindent bele Elkallódott adatok

Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent bele

Elkallódott adatok

Elkallódott adatok mindenütt vannak. De elkallódásról csak azon esetekben tudunk beszélni, vagy beszélhetünk, ha egy adat megvolt, de valakinek a felelőtlensége, hibája vagy visszaélése révén máshova került át az az adat, és jelenleg a kutatás vagy nyomozás számára elérhetetlen vagy ismeretlen. 

Tudjuk jól, hogy fejben tartani nagyon sok dolgot egy ideig lehetséges, folyamatos memorizálasok mellett. 

Sajnos megint nincs elég idő belemenni ezekbe a dolgokba részletesen, mivel akár 30-45 évet is hátra kellene lépegetni bizonyos dolgok megmutatásához vagy értelmezéséhez, és valamennyi orvosi vagy nyomozati ok, következmény magyarázatahoz. 

Napok, hetek óta tudom, hogy nincs más mód megmutatni, mint részletesen nyilvánossá tenni a történéseket, naplószerűen, de én magam is ódzkodom ettől, mivel biztosan tudom, hogy a leírásokkal iszonyú sok ember vagy nevetség tárgyává válik, vagy lázadások tüzébe is kerülhet, s nincs az a fórum jelenleg sem Magyarországon, sem külföldön, ami megfelelő védettséget tudna biztosítani, vagy a bűntényekkel szemben a tanú vagy bejelentő védelmével bántás, visszaélés helyetti megfelelő eljárás miatt megoldást kínálna, vagy eljárna, s nem bírói visszaélés lenne belőle..

Éppen a háttérben hallom az egyik Trianon előadást, ahol az előadó precizitása pont ezt igyekszik magyarázni.

Az oktatás hiányosságai, műveltséghiány és fogalmi zavarok miatt a kutatókra, közéleti személyekre fogalmi zavaraiknál fogva közvélemény különféle bélyegeket igyekszik rásütni. Közel sem olvasottan vagy teljesen tájékozatlanul hangoztatva elfogult véleményeket, sem megérteni, sem kutatni, sem dönteni nem lehet.

Eljárni sem. Nem csupán ebben a kérdésben. Másokban sem.

Nos, tenni van mit. A Facebook bár igyekezett közéleti és tudományos fórumot biztosítani, hibás és jogtalan ellenőrzései és jelentési rendszere miatt (állandó szerzői jogot sértő jelentgetési rendszerénél fogva sem) nem megfelelő a közlésekhez sem. Máshol ugyanúgy nehéz megjelentetni, hiszen más fórumokon még nehezebben válik közkinccsé.

Ezek fontos jogi és etikai dolgok is egyben. 

A tájékozatlanság pedig mind a biztonsági, mind a nyomozó, mind a régész vagy jogász részéről a legnagyobb ellenségnek tekinthető. S nem a másik álláspontot képviselő, adott esetekben a megfelelő adatokkal rendelkező ember elleni támadás a megoldás, hanem az utánajárás, hibakeresés, adott esetben a hibajavítás.

Míg világ a világ, a tönkretétel, a gyilkosság sosem volt, s nem lesz megoldás, hazugságban élni csak ideiglenesen egy rövid ideig lehet.

S ezt mindenki jól tudja, ha nem is akarja látni.

Szeged, 2021. május 23. 13:22

Lövey-Varga Éva Seuso_Mindent Bele A Seuso és az oktatás

 

Lövey-Varga Éva
Seuso_Mindent Bele
A Seuso és az oktatás

Itt is egy idézettel kezdeném a bejegyzést. Nem véletlenül, a Wikipédiában elfogadott szakmai-történeti álláspontoknak több helyen lesz jelentősége. Egyelőre a részletek csupán más dolgok miatti összefüggések által fontossá válva lesznek egyre jelentősebbek több területen.
Nem előről kezdtem a fogalmazást, minthogy a nyelvprogramozások hibás jelentéstani és formai előírásokkal kezdik kiszorítani az előről és előlről szó formai és jelentéstani kifejezését, jó néhány dologgal van még baj, s talán lesz is.

"Angol szakemberek által később Seuso-kincsnek (Seuso treasure) elnevezett római kori lelet megtalálása után, a lefolytatott nemzetközi nyomozás ellenére, keveset tudott a közvélemény a kincsről és a sorsáról. Először 1990. február 9-én egy sajtótájékoztató keretében New Yorkban mutatták be a nyilvánosságnak, amikor mai értéken 100 millió eurós kikiáltási áron próbálták értékesíteni minden idők egyik legjelentősebb késő római kori kincsleletét.^[57] A kincs nem szerepelt egyetlen magyarországi múzeum leltárkönyvében sem, egyetlen ásatási naplóban sem.^[58] Megtalálásáról és külföldre kerüléséről később jutott információkhoz a közvélemény. A lelőhely nem azonosítható egyértelműen, annyi derült ki, hogy a kincset Pannonia eddig ismert legnagyobb, 13 ezer m²-es, késő római kori oszlopcsarnokos (peristylium) palotájában (villájában) vagy annak közelében a Sopianae-Aquincum (Pécs-Óbuda) és Sopianae-Brigetio (Pécs-Szőny) közötti római utak^[30] kereszteződésénél Szabadbattyán határában, a kőszárhegyi mészkőbánya egyik üregében találhatták.^[59][60]"
-írja a Wikipédia.

A részletet azért választottam, mert egészen sarkítva kezeli az 1990-es New York városában történő kincsbemutatást és magát a pert is.

Pedig, ugye, ez az, ami mindennél jelentősebb.

Az oktatás igyekezett az adatok hiányosságai révén teljesen megfeledkezni róla, sőt, adott esetben tiltva is volt minden.

Ahogyan az 1990-es évben, ugyanúgy a 2011-es évben is nagyon nagy problémákkal kerültem szembe, amikor érintették minden területen a tanulmányok. Az oktatás pedig a munkákkal máig tartó visszaéléseket generált, a kutatói védelmek helyett is, ahogyan a munkakörök is.

A szakmáimnál fogva több területen kerültem kapcsolatba az ügyekkel. Természetesen ez elsődlegesen az oktatást érintette.
A hezitálásaim oka nem csak az, hogy sorra kaptam a fenyegetéseket és a baráti körben vagy tanári körben engem jól oktatók halálhíreit, de egyszerűen a keresett és emlékezett adatokat nem lehetett és nem lehet megtalálni, a jogi képzéseket és eljárasokat pedig minden szinten becserélgette valaki vagy valakik az oktatási dokumentációkkal és anyagokkal.

Mind szakmailag, mind etikailag, mind orvosilag csak hibákat találtam, és zsarolásokkal, fenyegetésekkel találtam magamat szembe, holott, szinte soha senkivel nem beszéltem.
Azt viszont mindenki tudja, hogy sok mindent jól tanultam, használtam, használok. Azt is, hogy nem olyan körökben forogtam, forgok, mint mások, és azt is, hogy a publikációk és munkáim ellenére megvan a saját magam kis zárt élete, amibe éppen a munkáim miatt senki családtagot és munkatársat, tanárt sem avattam be. Nem véletlenül.

Most a történtek, a más területeken előkerülő hibák miatt is, kicsit szélesebb körben kezdtem el tekinteni a kutatásaimat, munkáimat mások viselkedése miatt...
Soha nem állítottam, hogy a múltban vagy jelenben bármi nem kapcsolódhatna össze, vagy csupán egy ember tudhatna mindent.

Vagy ha a régi tanúk esetleg nekem, másnak ne tudnának új információval szolgálni. Én csak saját emlékekre, a kutatásokra és oktatott, nyilvános adatokra támaszkodhatok, koromnál fogva is.

De a tanári és oktatási visszaélések a szaktársak irigységei, mind valamire utaltak, utalnak, ahogyan a nyomozói vagy más szakmában szerzett tanáraim, szaktársaim, volt osztálytársak hozzáállásai, szándékos értetlenkedései, adott esetben hazudozásai is.

Mindenesetre, ha védelem helyett vád ér valakit, aki elsődlegesen teljesít, nem csak hibákról beszélünk. Ott kénytelen az ember más szakmai hozzáállásokat produkàlni, s közzétenni minden más adatot, eseményt is, a rendszerezések logikai összefüggései esetében is.Mindenesetre a dömpinghiba alkalmazásos szervezeti hamisításokat meguntam közben én is.

A sok tördelt részlet helyett jó lenne összegezni.

Szeged, 2021. május 23. 15:000

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Az ügyvéd és a perek

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Az ügyvéd és a perek

Tanultam jogot. Nem csak egy szakmát szereztem ezen a területen. Nem csak sima jogászok és jogtanácsosok mellett dolgoztam. Sokan tudják. Azok is, akik tanítottak. 

Azt is, hogy lehetőséget hirdettem a lapjaimmal egyfajta megjelenési lehetőségre, cserében némi ügyvédi, jogászi tevékenységgel való cserével (néhány szerzői jogi munka, ingatlankeresés, stb. lenne). Picike dolgok, amit akár egy elsőéves jogász is elvégez. 

Útközben szaladva bevásárlás után ismerős szaktársak neve mellett láttam egy számot, felhívtam. Magyarul mondva köpni-nyelni nem tudtam az ügyvéd bunkóságától, mikor visszahívott. Hogyha én pereskedni akarok, akkor nem ő a megfelelő ember, ő csak ingatlanos, meg sokba kerülnek a perek, stb. Hát, szó ami szó, hátrahőköltem rendesen ettől a stílustól. Már csak azért is, mert nem volt még ilyen "ajtóstól bunkón rontok a házba elképzeléseimmel" ügyvéd még csak ismeretségi körön belül sem, főleg úgy, hogy bemutatkozás, névelhangzás után nekem ront valaki, ismeretlenül. Max. arra gondol az ember, hogy ki az, akit ez ismerhet....szerencsétlen. Perelni meg nem igazán pereltem még senkit, max. annak idején a pulpituson gyakorlatozva. Meg dolgozóként. Rövid lenne az esze? Legyen notesze... Az adatokat viszont az egész jogrendszerben becseréli meg becserélte valaki, s a nem létező iratok nem létező birtokomban egyre inkább több megyére kiterjedő jogi diplomacsalásokra meg okirathamisítási dömpingre utalnak.  

Szóval, felcsigázta az érdeklődésemet, hogy milyen bírókkal, orvosokkal kevernek egyesek, meg miért is... Annak idején valaki ennyire felcserélte az adatokat, vagy csak tényleg ennyi beteg ember van a jogászok, bírók között, és ennyire buta is lenne hozzá?

Addig-addig gondolkodtam, míg megegyeztem magammal, hogy hiába akar ő visszahívni, a becsület-idő a stílussal lejárt.

Meg minden tevékenységgel. Ha perelnék is, azokban az ügyekben nemzetközi képviselet érdekelt. Egyelőre, mind régészeti, mind más ügyekben, a lapjaimnál is. Én meg sose láttam még őt, nem tudom ki, még csak nem is ismerhet...

Nos, akkor az ingatlanos ügyvédek így jártak. Várhatnak még a szakemberek is a speciális magánkönyvtárak megnyitására, s ezek alapján meg, az ellenőrzési idők viszont úgy tűnik, megjöttek. Online laprendszerhez meg soha nem kellett még ingatlan...

Kedves jogászok, nem érdemes adatokat, embereket keverni, meg hamarabb gondolni valamire az ügyfélnél. Az ilyen embereket még a feolvasós ügyfélszolgálatok is kirúgják...a kormányhivatali káromkodós dolgozókkal együtt... Akik becserélték az adatokat...

Az ikrek meg hasonló arcok meg nem egy adattal rendelkeznek. Mégha úgy látszik, akkor sem.

Ezek után mit is gondolhatunk a jogászokról?

Kellenek? Mire is? Biztos, hogy van itt felügyelet, és nem csak a jogi alumni kártyákat cserélték?

Pereljünk? Szerintem elvégzi dolgát a természet... Lesz pár vírus még a hibáik miatt mindenmerre... Vagy ki tudja még mi...

Mindenesetre úgy tűnik, inkább majd etikai végzettséget meg elektropszichométeres alkalmasságot kérünk majd kommunikáció tanfolyammal a jogászi munkákhoz...minimum...

Szeged, 2021. május 20. 03:56

Tapló Napló Retro zene, retro tánc

 Lövey-Varga Éva

Tapló Napló

Retro zene, retro tánc

2021. május 16.

Hallgatom a rádiót, meguntam az állandó munkával kapott visszás és felemás történéseket... 

Ugye, főzés, mosogatás közben néha felüdülést jelent másfajta előadói kör életébe, művészeti életébe és világába is beletekinteni. Kicsit más gondolatok közé masírozni, kizökkeni az állandó csináljunk rendet világból. 

Belegondolva a világ rendjének jelen működésébe,  most kicsit úgy tűnik, másoknak mennyivel könnyebb, s egyben nehezebb dolga is van...

Általánosnak ma már a rádióhallgatás maximum a kocsiba vagy buszra szállva képzelhető el, de ma már a buszok esetén a vezető zavarása miatt betiltották. Sokan szeretik hallani a jármű működésének hangját, a zajokból meg lehet állapítani a hibákat: kevesen tudják, hallják. 

Oly sok minden marad ki a naplókból, emlékezésekből, és a fotók, videók világából. 

Olykor pár nélkül, partner nélkül is jól esik ropni egyet, táncolni, futni, mozogni...

A lemenő Nap fényében átgondolni a történteket, belesni az éjszaka csillagos barlangjába, vagy csak spontán nagy levegőt venni egy szép fotó készítésekor a parkban. 

Ezek a naplóbejegyzések mindig irodalmi idézetekkel, mostanában talán közmondásokkal, szólásokkal történnek. 

Kivel ne történne meg, hogy a párja vagy barátja, ismerőse lebukik előtte kis szemétkedésekkel, kavarásokkal, ha éppen a klónkártyás telefon a kezében van, amikor a mócsároló-ócsároló üzenet vagy a hazugságterjesztés a telefonra érkezik, vagy éppen kicsit hangosabban beszél a másik oldalon a párjának valaki, és olyan buta, hogy a pár iróniáját nem érti meg.

Az igazságnak mindig két oldala van. Amikor előtted dől rólad a hülyeség a szájából, és nem lehet leállítani, akkor már mindenki besokall. Egy életen át nem hallottál ilyeneket, meg nem láttál, eltűrtél, meghallgattál dolgokat, váltani kell. 

Az ember személyisége a tetteiben nyilvánul meg. Az más kérdés, hogy szerepet jàtszva egy nyomozás miatt felvett egy valenciát. A határok mindenütt megmaradnak, ...

Vigyázz rám, vigyázz rá...

Hosszú évek után rátalálsz, rátaláltál, a hibáidat nem kellene megismételni.

Amikor ezeket a szerepeket egyházi vezetőként látod és tűröd, orvosként, vagy főszerkesztőként, sok szakmáddal vagy eggyel, mindig viszonyítasz valamihez te magad is. Számtalan zaklatásos, veszekedéses esettel találkozol, s amikor nyomozóként rájössz, hogy nem megfelelően vette a kollega intelligencia és tudás hiányában a leveleket, és a családodat veszélyeztetve tönkretette, vagy a pároddal való kapcsolatot rontotta el az eljáró, mert kevés volt az IQ-ja a nyomozás értelmezéséhez, már lassan mindegy.

Egyszerűen a fellegekben akarsz járni, nem gondolni semmire, elfelejteni őket, akik a munkádat is akadályozták a butaságaikkal, meg még a magánéletedet is tönkretették a tudásuk hiányában.

Így is lehet...De vajon megértik-e mindezt valaha? A rossz mindörökké te leszel a szemükben, aki jó volt, s aki megszabadította közben őket olyan dolgoktól, amikről nem tudhatnak...

Képeket rajzolhatsz a homokba az óceán partján, vagy a patak kavicsos medrében ugrálhatsz, kőről-kőre: diplomával sem fogják érteni, pláne, ha sose tanulták meg, mert becserélt érettségivel és diplomával végeztek, s aki csinálta, valahol nincstelenül, szótlanul tűrve sorsát, még mindig segíteni igyekezik tudásával azoknak, akik tönkretették. Ilyen az élet... Mondod mindig...Becsukott szemmel én sem làtnék.. S lassan tovább mész ...

S közben szállnak a dallamok...

Szeged, 2021. május 16. 20:00

Seuso_Mindent bele Hol volt, hol nem volt...

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent bele

Hol volt, hol nem volt...

Az imént láttam pár politikai jellegű mesét az interneten, no meg néhány megjegyzést arról, hogy másként emlékeznek Budapest jelenlegi főpolgármesterének egyetemi éveire tanárai.

Semmi közöm hozzá, nem is érdekelt, Tarlós István főpolgármester leköszönése vagy eltávolítása, eltávolíttatása óta pedig még kevesebb közöm van székes fővárosunkhoz is. 

Erről jutott eszembe a "szép mese, Emese"… a "hol volt, hol nem volt" kifejezésekkel népmeséinkben, ami manapság a jogi és levéltari szolgáltatásokra ugyanúgy jellemző, mint a végzettségi iratok szerző vagy tulajdonos beleegyezése nélküli adásvételére a középiskoláktól az egyetemig, vagy nemes egyszerűséggel a padról a tanáriba beszállított vagy benn maradt táska vagy számítógép, odaadott winchester eltulajdonításával örökre kölcsönvételekre...vagy, hogy is fejezze ki magát a több százezres, az egyetemen a tanárok és adminisztrátorok 

 számára kölcsönadott gépek gépellopásaira figyelve az ember, aki utána végrehajtóval találja szemben magát, amikor a semmire nem fizette a számlát felirat megjelenik ködös szemei előtt.. vagy mesélhetnénk részletesebben...Ki, mikor mit tett előadói pozícióban eljárási joggal rendelkező ember ellen, azt képzelvén, egyetemi tanárként vagy titkárnőként, demostrátorként mindent megtehet. 

Viszont a kollegák és a tanárok álhíreiről, rossz memóriájáról meg keveréseiről annál több dokumentummal tudok szolgálni az elmúlt 35-40 évből, minden területen,...Eme célzatos sorok után is... Ha már lépten nyomon a jót akarják tönkretenni, aki elnézte (sajnálatos módon akár sokkot is kapva) bűncselekményeiket, amely téves memóriáikból, vagy kommunikációra nem képes mentalitásaikból fakadt. 

Nos, az ilyen embert hiába hülyézik le, nem lesz hatása, mert nem fogja fel, hogy lopott tárgyat meg anyagokat használt, ami esetleg 20-25 éve az adott tanár óráin készülhetett, de nem az övé volt.

Szóval, csak rá akarok mutatni a jogsértők másik oldalára, akik pont azokat, vagy azt támadják, akit nem kellene, más területeken, mert esetleg addig szekálnak valakit, amíg védelemül és védelemként mindent végigvéve, maguk az esetleges hamis cselekményekben élő eljárók kerülnek börtönbe magával a döntéshozóval...

Ilyen az élet...mondaná bárki.. 

Mint korábban írtam az idézeteket...

"Cuisusvis hominis est errare: nullius, nisi insipientis, in errore preservare ( Cicero, Philippicae XII., 2, 5)"

Minden embernek sajátja a tévedés, de csak az esztelen marad meg a tévedésben.

In: Ab ovo usque ad mala, Bp., 1985.

Ubi rerum testimonia adsunt, non opus est verbis.

(Cicero)

Ahol bizonyítékok vannak, nincs szükség szavakra.

(Ab ovo usque ad mala, Bp., Tk.1985)

Epistula non erubescit. 

(Cicero, Epistolae ad familiares, V., 12, 1)

A levél nem pirul el.

/ A papír türelmes/

Nemo ignavia immortalis factus est. ( Sallustius, Bellum Iughurtinum LXXXV, 49)

A gyávaság még senkit nem tett halhatatlanná.

/Ab ovo usque ad mala, Bo., Tk., 1985)

"Qui tacet, non utique fatetur: sed tamen verum est eum non negare."

Ha valaki hallgat, az még nem beismerés, az azonban igaz, hogy nem tagad!

(Paulus, Digesta L, 17, 142)

Mindehhez csak annyit tennék hozzá, hogy van valami, amit mindenki elfelejt a rektori, igazgatói, orvosi, jogi vagy tanári, esetleg diák székekben, munkahelyeken. 

Sőt, a nyomozó szerveknél is. Adj időt rá, csináld tisztességesen végig, mert a hibáid miatt te fogsz többet kapni, a károkozásaiddal, a hazugságokkal, mert amiről te vagy más nem tud, az még létezik, lézezett, létezhetett, csak éppen ideiglenesen máshova került.

Tehát: 

Audiatur et altera pars.

(Seneca, Medea II., 2., 199)

Meg kell hallgatni a másik felet.

In.: Ab ovo usque ad mala, Bp., Tk., 1985.

Főleg, ha elzavartad, letiltogattad, nem beszéltél, nem olvastál, másnak adtad, nincs időd rá, nem volt időd rá. Próbálj meg egy hat oldalas verset elmondani egy mondatban. Mi lesz az eredmény? A másik szóról szóra egy hallásra az egy mondatod után minden szavát visszamondja?

Gratulálni szeretnék a magas intelligenciájú eljárásjogokhoz.

Méltó vagy arra, amit tettél és okoztál. De: mindenki viseli a döntései következményét. Meg az idő múlását is. Tehát: az okokat és következményeket soha nem fogod, és nem tudod megszüntetni. Akármilyen hatalmat hiszel, gondolsz magadnak, másoknak. 

A hallgatás viszont nem mindig beleegyezés. A két szavas ellenvetés sem mindig elég érv. Meghagyni valakit a tévedéseiben viszont akár szótlan halálos ítélet is lehet. Ahogy Pontius Pilatus tette...

Nem tanultatok még eleget belőle?

Historia est magistra vitae....et audiatur et altera pars. Időt szánva rá, annyit, amennyit a megoldás igényel! 

Különben a diákszlengel szólva: "A fagyi visszanyal"!

Szeged, 2021. május 16. 15:36

Lövey Varga Éva: Botránykönyv részekben Ius privatum et ius publicum

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Ius privatum et ius publicum

Valamikor régen még Dr. Molnár és Dr. Zlinszky keze alatt került az ember kapcsolatba a magán és a közjog fogalmával. A problémát csak az angol, svájci, Egyesült Államok beli és Ausztrál képzés után csak az jelenti, jelentheti, hogy mindennek nyoma vész meg máséba, másokéba kerül. Évtizedekkel utána már nyoma sincs a rendszerekben a felvételik féléves, éves iktatási rendszereinek darabjainak, vagy éppen a dolgozatokat egy évig tárolunk butaság-rendszerekkel, ahol diplomát három évre adunk. Ehhez persze az a magas intelligencia és etikai rendszer járul, hogy az egy félévben 120 kreditet jelessel teljesítőt visszaiktatjuk a következő félévben bukottnak, amikor közben új szakra is felvételt nyer, és eltöröljük zseniálisan a teljesítéseit meg a már meglevő szakját, vagy éppen a rokkantnyugdíjas vagy sérült gyerekkel összecserélgetjük a TAJ -kártyáját, amikor elköltözik arra a helyre, ahol ő lakott. Sorolhatnánk a Tanulmányi Vizsgaszabályzatok jogokat sértő eljárási rendszereit, amelyek dolgozat és jegyzetlopásokon kívül szakkollégiumi meg egyéb köztársasági ösztöndíj papírok lopására sarkallják az egyes hallgatókat, mivel nem tárolják az adatokat adatvédelemre hivatkozva. Így ha utána még öt évre rá az index mellett a diploma is ellopódik egy utazás közben, s még rájön egy informatikai hiba is, a Jóisten és minden szent se tudja megmondani kinek az adata mi volt, mikor oda többé a hallgató be nem teszi a lábát...

Nos, kicsit meggyötört a környezet engem is, megálljt parancsolt a természet... A telefont nyomkodva pihengettem, a letiltogatott, hibás informatikai rendszereken, és az ókori keleti meg római jogi órákra emlékeztem, majd utána a többi jogi képzésre, ...Szó ami szó, inkább kihagynám az oktatói felsorolást, helyeket. Tudniillik már 20 éve is csak próbálkoztam azzal, hogy a levéltárakban visszakeressek adatokat... De ezek is hiányosak, az egyetemi nyilvántartások mellett.

Nem csak a háborúk tettek benne kárt, hanem a szabályokat be nem tartó költöztetők, a vezetőikkel, vagy a figyelmetlen felhasználók is.

Nos, nem akaródzik a rosszat végig leírni, azt a rosszat, amiből mint a dominó másodfelhasználású játékainál, minden egy pöccintésre végigborul. Pedig kell. Mit mondjak. Én is szerettem volna csupa jóról beszámolni, de ha más rosszat tesz, olyannal akivel soha nem beszélt, nem lehet. 

Az eufémia tehát szükséges velejárója az én írásaimnak is, hiszen nélküle már nem lennék az élők sorában, a tömegével másolódó tanári és a tanulói butaságok, vagy hasonló társadalmi megnyilvánulások következtében. Mert, tudjuk: a munkahelyen, az utcán, mindenütt a vezető viselkedése másolódik.

Szó ami szó, eszembe jutottak Zlinszky tanár úr tökéletes könyvecskéi, könyvei. Meg azok a dolgozatok, kutatások, melyeket 25 éve a Pázmányon, 20-10 éve az ELTE, 25 évnél korábban a Kossuth Lajos meg József Attila Tudományegyetemen meg a Janus Pannoniuson és a Miskolci Bölcsész Egyletben írt az ember. Meg amit utóbb a Pécsi Egyetemen összegyúrva újraírt. Okkal, okokkal unva meg a logikai és adatvédelmi hibákon kívül a többi visszaélést, elővéve az egyetemek állandóan sértett tanulmányi vizsgaszabályzatait, határozatait a polgári és a büntetőjogi, s más szabályozásokkal. Majd megállapítottam csöndesen, hogy címeres szamár vagyok az EU-pályázat nyertes munkáimmal, akár más munkajában landoltak, akár azt vezették be. 

Csak gondolkodom, hogy emlékeken kívül mi marad egy embernek, ha az oktatási igazgató meg a bíró tanára nem tudja egy másik embertől megkülönböztetni, vagy ha a kórház véletlenül az exitált felirattal bespályzolja egy hűtőbe, majd kivéve hidegrázással felül a boncasztalon, a boncnok meg infarktussal esik össze, miközben ön kisétál az ajtón, hogy valami elmebeteg élve akarta felboncolni, miközben csak kímélve testét néhány órára kilépett belőle.

Mindenesetre, nincs olyan jogi szabályozás, ami hibás betartatás mellett jó lenne, vagy jó lehetne.

Dátumokkal, vagy anélkül: egy hanyag anyag százezer hibát is csinál. 

A Magasságos csak nem hagyja elnézni a visszaéléseket, akkor sem, ha te mindig megbocsátasz a törvényei szerint. A megbocsátás fogalma ismét relatívvá válik. A hibák javítása vagy javítatlansága, a nemtörődömséged pedig extrém történéseket generál. 

Nos, talán könnyebb lenne elbújni nevek és a neved mellé... De: a történet ismerős, mások emlékeiben is ott él. Más tudásával, tulajdonával aratni, más helyére a munkajával beállni, és őt soha nem említeni vagy tönkretenni nem igazán fer dolog. Akkor sem, ha úgy hiszed, hatalmadban áll, vagy azt hiszed, te vagy a tanár kedvence, vagy a bíró szeretője, vagy a bíró maga.

Nos... Valenciák vannak, voltak, lesznek. 

Elgondolkodtam. Bárcsak ne kellene leírnom, vagy nem csak ilyen szálkás címszavakban...

Mert bizony, ez csak olyan, mint a rész-egész metonímia, vagy amilyen az emberi agy átlagos részleges kihasználtsága. 10% körüli...Azaz, csupán fikarcnyi töredék. 

Nem értettem soha az emberi indulatokat.

Akkor sem, ha kezelni kellett őket, vagy akár a színpadon utánozni. Okos ember nem hallgat el és hallgattat el bűnöket, még kevésbé követi el: tudván, nem csak a böjtje lesz ennek meg... 

Dehát, aki nem beszél, nem kommunikál, lebegteti a hibákat az űrben és zűrben, az tudja jól, több életre is magával cipeli. Mert megoldás helyett halasztást, megbeszélés, korrigálás helyett pedig mulasztást választott.

Tudjuk jól, az angolszász és a svájci rendszerek más kategóriába tartoznak. 

A római jog sem hibátlan, mégis több évezredes háttere áll előttünk. Alacsony etikával hiába hoz valaki törvényeket, rendeleteket, a hibák, logikai hibák minduntalan károkat fognak generálni, és élet helyett halál, magas statisztika helyett alacsonyakat. Sorolhatnám..

Most csak néhány célzott gondolatra futja.

A szövegek is mindenkiben mást generálnak. 

Nos...Nem csupán Plinius leveleit érdemes olvasgatni annak, aki pedagógus. Az emaileket is: mert a munkák és diákok, diplomák és jegyek keverése a rendőrnek, bírónak is komoly gondot fog okozni, ha a jogvédelmi pecsét ellenére gazdát cserélt, helyet és tulajdonost, megjelölés nélkül.

Gondolom, sokan értik miről beszélek. 

Évtizedes hibákat, amit bírák követtek el, nehéz helyre tenni. Ha nincs igazságszolgáltatás, vagy hamis, társadalomról talán nem is beszélhetünk... S tudjuk, milyen következményekkel jár...

Már, ha tudja és tudni akarja az érintett személy, s nem azt hiszi vezetőként, hogy mindenki gondolatával bírhat, felette rendelkezhet, beleegyezése nélkül, stb.

Vajon, biztos, hogy érti, tudja?

Szeged, 2021. május 16. 04:47

Ajánlott olvasmányok:

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Corpus_Iuris_Civilis

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Codex_Theodosianus

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/I._Iusztinianosz_biz%C3%A1nci_cs%C3%A1sz%C3%A1r

https://m.mult-kor.hu/paraszti-sorbol-kuzdtte-fel-magat-a-bizanci-tronra-a-birodalomepito-justinianus-20201114?fbrkMR=detect

https://law.gwu.libguides.com/romanlaw/corpusjuriscivilis

https://droitromain.univ-grenoble-alpes.fr/corpjurciv.htm

http://ancientrome.ru/ius/library/codex/theod/tituli.htm

http://archive.org/details/introductiontoro029387mbp/page/n15/mode/1up?view=theater