Sikeresebb, Etikusabb, Tisztességesebb, Gazdagabb és Becsületesebb Évet, Erőben, Egészségben!

https://www.facebook.com/evica920/posts/2687985624571714

Sikeresebb, Etikusabb, Tisztességesebb, Gazdagabb és Becsületesebb Évet, Erőben, Egészségben!

CsaládfakutatásSokk - Lövey- család kutatások és saját kutatások, vállalt kutatásokkal

Lövey-Varga Éva: Iszlám művészet és ötvösművészet. In: Lövey-Varga Éva Török ékszerek, Pécs, 2015.

"Iszlám művészet és ötvösművészet

Mivel az iszlám művészetet elsődlegesen a díszítés jellemzi, és a klasszikus görög-
római művészet és kor tagadásában jut kifejezésre.
A mohamedán művészetben főként a geometrikus alapú, absztrakt díszítés az uralkodó
jellegű. Ennek okai a vallás hagyományaiban keresendők, hiszen az élőlények, és főként az
ember megjelenítését a hit alapvetően tiltotta. A vallás kialakításának időszakában Mohamed
a bálványimádástól való félelem miatt tiltotta meg azt, hogy ember- és állatábrázolások
1 GERELYES 1994, 5.
4
kerüljenek be a művészeti ábrázolások közé – bár, e tiltás és tilalom elsősorban a szertartások
végzésének helyére vonatkozott. 2
A fennmaradt források és feljegyzések alapján az Omajjád- és Abasszida-dinasztiák
alatt az orthodox hívek, Perzsia mohamedánjai, a síita szekta tagjai e tilalmat már csak a
mecsetek területén tartották be. 3 A tiltás hatására a művészet elsősorban a növények, a
növényi ornamentika ábrázolásaira specializálódott, annál nagyobb mértékben ábrázoltak
fákat, leveleket, virágokat. Néha már olyan mértékű volt a stilizálás mértéke, hogy az
absztrakció határait súrolta. 4
Az iszlám művészetnek alapvetően két jellemzőbb vonását különböztethetjük meg.
Ezek közé tartozik a szín szeretete és az üres felületektől való irtózás, az úgynevezett „horror
vacui”, melynek következtében az ábrázolások háttere is telítve volt mintával, díszítéssel. A
művészek a rendelkezésre álló teljes felületet igyekeztek befedni, ornamentikával díszíteni. 5
Természetesen, mint minden művészetre, más népek és területek művészete is jelentős
befolyással volt. Meg kell említenünk a hellenisztikus hatásokat, a nomád népek művészetét,
a régi Kelet motívumkincsét /életfa-motívum/ és Kína művészetének 6 hatalmas befolyásoló
hatását is, ha az iszlám művészetéről beszélünk. Ez a művészet elsősorban a főbb városokban
és természetesen a domináns hatást kifejtő császári-uralkodói központokban, a palotákban
virágzott.
A vallási előírások, a szigorú tiltások következtében jelentős mértékben háttérbe
szorult minden más művészet mellett az iszlámban az ötvösművészet és ékszerkészítés.
Tárgyi emlékeiből nagyon kevés maradt fenn, elsősorban Mohamed fellépése után kezdtek el
ékszert hordani az iszlám hívők, az iszlám hitre tért emberek. 7 Az ékszerek elsősorban iráni
hatást tükröző ékszerek voltak, a XII. század idejéből egy stilizált formájú aranyfiligrán függő
maradt fenn, mely a New York-i Metropolitan Museum kiállítási tárgyai között látható. 8
Az abasszidák idejéből ezüstmíves darabokat 9 is ismerünk, de a mohamedán művészek
kedvelték a zománcozott ötvöstárgyakat 10 is. A ránk maradt szövegek valósághűek lehetnek,
el kell hinni, hogy a leírt tárgyak a valóságban is léteztek. 11 Az omajjád II. Velid kalifát 12 úgy
2 MORANT 1976, 133.
3 MORANT 1976, 133.
4 MORANT 1976, 133.
5 MORANT 1976, 133.
6 MORANT 1976, 133.
7 MORANT 1976, 143.
8 MORANT 1976, 143.
9 MORANT 1976, 143.
10 MORANT 1976, 144.
11 MORANT 1976, 144.
12 743-as feljegyzés alapján, MORANT 1976, 144.
5
tartották meg emlékezetükben, hogy annyi nyaklánca volt, ahány nap volt az évben. 13 Az
abasszidák művészetében arany- és ezüstfákat találunk, arany- és ezüstmadarakkal. 14 A
szeldzsukok idején gazdagodó művészet után a X. században megjelenik a niellotechnika 15 is,
elsősorban ezüsttálakon alkalmazzák. Gyakori a drágakövekkel kirakott filigrán, és a granulált
arany- és ezüsttárgyak tömege, hiszen a mongol betörés után elmenekülő perzsa ötvösök
szétvitték a világ minden tája felé az iráni motívumkincset. 16 A fémművességet elsősorban
réz- és bronztárgyak, gyengébb minőségű vastárgyak képviselték, a vallási tiltások
következtében is. 17 A damaszkuszi mesterek elsősorban a „damaszkozott”, berakásos
pengékkel szereztek hírt maguknak, de a törökök sem maradtak el mögöttük. A
sisakkészítésüket nagyon magas színvonalra emelték, és kúp alakú sisakjaikat sima vagy
barázdált felületű kiképzésen arany- és ezüst feliratokkal díszítették. 18
A későbbi korok művészetében mindez végig jelen is maradt.
Nagy Szulejmán (1520-1566) uralkodásának első feléből fennmaradt gazdag
jegyzékből számtalan kézműves mestert ismerhetünk meg. A mesterek megnevezéséből és az
egyes tárgyak leírásából pedig nagyszerűen következtethetünk a műhelyen belüli
munkamegosztásra is. 19
Inkább ékszerészek voltak a jegyzékben említett ötvösök közül azok, akik ajándékaik
között elsősorban arany pecsétgyűrűk, felsőkaron viselt talizmántartó karperecek 20 ,
ékkövekkel és zomáccal díszített gombok szerepeltek. 21 Az arannyal vagy ezüsttel inkrusztáló
mestereket zernisandzsiknak nevezték. A kuftdzsuktól szigorúan megkülönböztették őket,
hiszen ők egyéb fémberakás készítők voltak. 22 Külön létezett a gyémántcsiszoló foglalkozás
is. Ezt onnan tudjuk, hogy a jegyzékben szereplő Hakkak Sirvan gyöngyházból készült,
ékkövekkel kirakott övvel kedveskedett az uralkodónak. 23 Természetesen az ötvösök,
ékkőcsiszolók száma is változott az évek folyamán. Ez függött attól is, hogy egy uralkodó
milyen igényekkel lépett fel, és mennyire pártolta a művészetet. A szultánfiak gyakran ötvös
mesterséget választottak kézműves mesterségként, hiszen előírásszerűen egy mesterséget
kötelező volt megtanulniuk. 24 A török ötvösség fénykorának a XVI. század 20-as éveitől a
13 MORANT 1976, 144.
14 MORANT 1976, 144.
15 Képjegyzék 40. ábra
16 MORANT 1976, 144.
17 MORANT 1976, 144.
18 MORANT 1976, 145.
19 GERELYES 1994, 5.
20 Képjegyzék: 4, 15, 16, 17, 23, 29. ábrák
21 GERELYES 1994, 5-6.
22 GERELYES 1994, 6.
23 Féldrágakövek, nefritek, jade-lapok, türkizek megformálásához is jól érthetett. In.: GERELYES 1994, 6.
6
XVII. század első harmadától tartó időszakot tartják 25 a kutatásban, a mevadzsib defterek és a
fennmaradt tárgyi leletanyag alapján. Ebben az időszakban kristályosodtak ki az oszmán-
török díszítőművészet alapvető stílusirányzatai. Megjelentek a miniatúrákon, ötvöstárgyakon
és a textileken is a festőművészek, illuminátorok és kalligráfusok által kidolgozott díszítő
elemek, motívumok. 26
A kutatások következtében hat jellegzetes XVI. századi oszmán-török stílust
különböztetnek meg:
 „Kytahyai Ábrahám”
 „Aranyszarv”
 „arabeszkes”
 „sás-leveles és rozettás”
 „négy virágos”
 „sima”
Ezeket a stílusokat Gerelyes Ibolya részletesen elemzi és ismerteti Török ékszerek
című kötetében. 27
A XVI. századi ötvösségben nem csak a felületi megmunkálás jelentett privilegizált
helyzetet, az alkalmazott technikák és anyagok sokfélesége is hatalmas változatosságot
jelentett. 28
Az ötvöstárgyak alapanyagát az aranyon és ezüstön kívül a cink-ötvözetek jelentették.
Gyakran többféle anyagot használtak egyidejűleg, együttesen. A nemesfém tárgyakat
drágakövekkel, rubinnal, gránáttal, smaragddal ékesítették. Használtak különféle
féldrágaköveket is, mint például nefritet, türkizt, jade-lapokat is. 29 A lapocskákat nagyon
gyakran részletesen és gondosan megmunkálták, felületükbe vékony aranyszálaka, virág-
alakú foglalatba helyezett türkizeket, smaragdokat, gránátokat is beágyazhattak. 30 Jade, nefrit,
hegyikristály, jáspis is lehetett a használati és viseleti tárgyak alapanyaga, melyeket
alapvetően inkrusztált aranyszálakkal és drágakövekkel díszítettek. 31 Gyakran
porcelánedényeket láttak el nemesfém fedőkkel, kiöntőkkel, hogy szebbé és kedvesebbé
tegyék őket, és különleges motívumokkal díszíthessék azokat.
24 GERELYES 1994, 7.
25 GERELYES 1994, 8.
26 GERELYES 1994. 8.; FEHÉRVÁRI 1987 teljes kötete
27 GERELYES 1994, 8–10.
28 GERELYES 1994, 10.
29 GERELYES 1994, 10.; Képjegyzék 41. ábra
30 GERELYES 1994, 10–11.
31 GERELYES 1994, 11.
7
A XVII. század folyamán természetesen a török ötvösségben is jelentkezett az európai
művészet hatása, a kölcsönös hatások elvének megfelelően. 32 Hiszen a hatás-ellenhatás
törvénye a fizikai valóság megannyi területét áthatja, a művészetben is érvényre kerül,
kifejezésre jut. A szellemi lét olthatatlan összetevőjeként van jelen.
A hagyatéki leltárak – így az edirnei lista is, – jelentős ékszeranyagot tartanak a
későbbi kutatók és érdeklődők, a múlt szeretete és tudása iránt nyitott emberek számára
nyilván. 33
Gyakran megfigyelhetjük a fennmaradt források alapján, az európai viseletben teljesen
ismeretlen tárgyak is szerepelnek a listákon: talizmánok 34 , melyeket ékszerként viseltek, vagy
más, az európai ember kultúrájától idegen vagy éppen ismeretlen érdekességek.
Sajátos problémát jelent az ötvösművészet ékszeranyagának feldolgozatlanság is.
Fehérvári Géza monografikus művében is kevés ékszeranyagot említ, és a fémművességet is
meglehetősen érintőlegesen tárgyalja, annak ellenére, hogy rendszerezve és a korszakoknak
megfelelően végigvezeti az iszlám művészet történetét a kezdetektől fogva. 35 Hiányosságai
sajnos szinte tárgyszerűen megfoghatók. Ötvösművészeti tárgyú fejezetei meglehetősen
szűkre szabottak, és főleg edényanyagra vagy más használati tárgyakra koncentrálnak. Bár az
ékszerek és viseleti tárgyak is nagy számban állnak rendelkezésünkre, a feldolgozásból ezek
kimaradtak. Ezek között a leletanyagok között viszont ugyanúgy találhatunk feliratos
anyagokat is, mint hagyományos, felirat nélküli anyagokat, így epigráfiailag is érdemes lenne
ezekkel foglalkozni. Budapest történetében is találunk például török mesterjegyes ékszereket,
mint azt a török kori Budapest történeti összefoglalásából megtudhatjuk. Sajnálatos módon ez
a monográfiácska is csak címszavakban említ ékszeranyagot. 36
Láthatóan hiányos a feldolgozottság mértéke. Mégis remélem, hogy áttekintésem
hozzásegít mindenkit a további kutatásokhoz."
Részlet in.: Lövey-Varga Éva Török ékszerek, Pécs, 2015.