Lövey Varga Éva Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban & Botránykönyv részekben Védegyletek, szakszervezetek, jogászok és védelemhiány- Seusón kívül mindenki más a pácban...

Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban & Botránykönyv részekben

Védegyletek, szakszervezetek, jogászok és védelemhiány- Seusón kívül mindenki más a pácban...

Csak véletlenül ment át egy kérésem az egyik, magát nyomozati szerv szakszervezetének kikiáltott közösségi oldalnak, ahol szintén név nélkül dolgozik valaki, töménytelen jogszabályt sértve. Pár mondat után kiderült, hogy az illető nem fogja fel amit olvas, s nem képes összefüggésszerűen értelmezni, s nem a segítségnyújtás, hanem a hátrányokozás, a károkozás, a tromfolás, a hazudozás a cél, s értelmi fogyatékos módon tromfol az illető, szokás szerint a leírtakat, elmondottakat másra hamisítva, mint mikor ügyész, bíró, rendőr, jogász felvesz egy tanúvallomást, s nagyanyádból hirtelen nagybátyád, a jogászdiplomából érettségi, a pl. 16 végzettségedből (nem írtad, hogy szakközép, szakmunkás, OKJ, diploma, bizonyítvány, oklevél, stb. vagy más) 9 diploma lesz belőle. Aztán, közben lehet titkosítás miatt 28 diplomád is, de ő a jogász, aki mindent tud, és hatalma van, ...s közben orvosszakértőid meg igazságügyi szakértőid is lehet, vagy tanszékvezető doktorid, titkosítva....

Annak idején az Államigazgatási Képzésen főiskolán sok mindent képeztek...meg sok mindenkit. Ki emlékszik, ki nem. A középiskolás rendőrlányra, aki a részeg minisztériumi felettest leellenőrizte szondával, az úton, aki megfenyegette utána őt, meg szexuálisan zaklatta... Vagy a móri esetek, a szegedi gyilkosságok, esetleg az olajszőkítések, vagy más ügyekkel párhuzamosan, idején, vagy mikor a vámkezelő meg vámügyintéző vizsgáit felcserélgették.

Nagylelkűen a szájaló válaszadó, mikor szólt az ember, azt írta válaszként, hogy indul a neurológiára... Azért elmondanám, a neurológián csak balesete után, meg stroke után, stb. kezeli. Az ő problémája a pszichológia, pszichiátria, meg az egyházi konfesszió, etika.

A fogalmi zavaros rendőr vagy jogász még érettségi szinten sem lehet, aki amúgy is megszegte esküjét a válaszadás formájával, főleg több esetben, amikor olyanokat írt, amilyet. Nyugodtan konteózzon, "nagylelkűen" nem fogom törölni a bejegyzéseit, máshol élje ki hajlamait.... Miért, egyébként rendőrként elmeproblémaival, értelmezési zavaraival vagy jogászként törölgetné? Addig fogja itt törölgetni, meg hamisítani, míg az oroszok meg az olaszok, a németek, az EU megunja azt, hogy valami elmebeteg balfék jogász kiemelt helyen megmásítva valóságot, tényeket, rajuk fogja eszement hibáit.

Hát hajlamain nincsenek, nem voltak, de esküt már én is tettem, jó pár helyen, szép magyar zászló vagy nemzetközi felügyelet etikai szerve alatt, s nem csak a Hippokratészi esküből írtam a dolgozataim egyikét... Ha ez esetleg neki, vagy mások értelmi szintjéhez megfelelően eljutna.

OLAF, nem OLAF, sajnos a tájékozatlansága és tudatlansága valódi BNO kódra utal, csak nem a neurológián diagnosztizálják a kollegáim, hanem a pszichiátrián. Aztán, ha a nemzetközi bejegyzéseket sokat fogja törölgetni, nehogy a délvidéki vagy az amerikai kivégzési törvényekkel találja szbe magát, hazaárulás mellett...

A mai nappal, ha nem biztonságban lennének, még a Dr. Nemes Csaba- féle tanítások végzettségi papírja alá is alágyújthatnék, ha tényleg ennyi beteg ember van, s ha szólsz neki, hogy valami nincs rendben, magába szállás, normál értékelés helyett még fenyegetőzik, s nem méri fel a szavak etikai erejét, meg valódi jelentését. Röviden, nem fogja fel saját hibáit, betegségét, s nem csak amit olvas, vagy ami folyik...

Hát, ezért is lehetett talán gond az elmúlt években a Zrínyi Katonai Főiskola, a Nemzetvédelmi Egyetem, vagy akár a SOTE, SZTE, ELTE, PTE, PPKE kari vezetéseivel is.

Ahol beteg a jogásztanár, ott mindenki azzá válik

S aktuálissá válik az, amit egy régi nyomozó régész kollega posztolt tegnap, hogy szeptember másodikán a börtönruhásoknak is becsengetnek az iskolába...

Igaz is, ott ingyen tanulnak, nem?

Szeged, 2021. szeptember 03. 9:20

.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben & Régész a pácban / Archeologist in the lurch & Archivált Világ / Archived Word Könyvhét pandémia után, pandemiában: avagy látatlanul is láthatatlanul?

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben & Régész a pácban / Archeologist in the lurch & Archivált Világ / Archived Word




Könyvhét pandémia után, pandemiában: avagy látatlanul is láthatatlanul?




Nem szerettem volna erről írni, de kell... Annál is inkább, mert mai napig nem tisztázott a pandemia fogalma, valamit a körülbelül két éve kialakult helyzet, s ha ennél is tovább megyünk, akkor kizárólag harcokat, háborúkat és ellenségességet generál nagy számú fogalmi tévedéseivel, hiányosságaival, és félrevezetési céllal terjesztett információival.




Annál is inkább, mert mindenütt fegyverkezésre ösztönzi és ösztönözte az embereket, mind közszférában, államok között, mind pedig magánszférában. Akár átvitt, akár konkrét értelemben.




A helyzet egyik szakmámban sem fényes, ha csupán a médiánál, az informatikánál vagy akár a tanításnál maradunk, akkor sem...




Sokat gondolkoztam az elmúlt napokban, mi lehet az oka annak, hogy az emberek többsége szeret hazudni, nem valóságban élni, a hazugságaival saját és mások családjainak kárt okozni, megnehezíteni az életét, mások életét. Azt hiszem, a kijelentésbe átvitt költői kérdés jobb, ha részben megválaszolatlanul marad, teret engedve az egyéni élet, a szociológiai és értelmi színvonal változatosságainak.




A napokban kezdődtek, záródtak a könyvfesztiválok, szinte mindenütt.

Talán az egyik leghosszabb, legnagyobb teret kapó évtizedek óta a Szegedi Könyvfesztivál, nagyobb számú résztvevőivel, vendégeivel, s programjainak változatosságával.




Természetesen az ember többnyire munka, iskola mellett válogathat a programok közt, bár sokan nyugdíjra, munkanélküli státuszra, avagy inkább álláskeresési helyzetre hivatkoznak, s közben kétségtelenül ugyanannyi, vagy még több lesz a munkájuk, teendőjü, elfoglaltságuk.




A szegedi könyvhét jelenleg a 92-dik rendezvénye a hagyományos eseménysornak, a Gyermekkönyvnapok pedig immár a második évtizedének végét zárja, 20-dik rendezvényével.




A Dugonics téren 2-5. között megrendezésre került programokon kívül az intézményekben 1-23-dika közt kerül megrendezésre egy programsor, mely a kultúra, a hagyományok ápolását, az oktatás fejlesztését is szolgálja.




Bár a szabadtéri programok immár záródtak a tegnapi nappal, a továbbiakban is várnak mindenkit a rendezvényekre.




Talán néhány szóban érdemes reflektálni az elhangzott bemutatókra, rendezvényekre.

Kétségtelen, sokakat fog meg a néprajzi, a zenei rendezvények sora, a beszélgetések, amelyekre néha mégis felkészületlenül érkezik író és akár riporter, beszélgetőpartner is.




Bár kevesekkel beszélek az elmúlt évek hibadömpingjei folytán, s lassan az egykor hatalmas ismeretségi kör igencsak megfogyatkozottnak látszik, azért még az ember odafigyel az egykori tanítványokra, barátokra, szaktársakra, nyugdíjba vonult, más országokba költözött tanárokra.




Olykor az idő, a kommunikáció hiánya más vonásokat rajzol az arcokra, s újra meg kell ismerkedni az egykor tanított gyerekkel, vagy az egykor tanító tanárral, de talán az életben részben ez adja a szépségeket, hogy nem mindig, nem mindenre emlékszünk, nem mindennek a birtokában vagyunk, érző és élő lényekként... Még jobb érzés, ha valóban mindenre emlékezni is tudunk...




Arra biztatnék mindenkit, hogy ha bizonytalan is, menjen bátran oda a másikhoz, kérdezze meg, beszéljen vele. Ha más nem, szerez végre a visszavonultságban is új ismerőst, a régiek mellett, esetleg az érdeklődés, a hiányérzet mégis eljut a hiányolt ember felé.

Hiszen, jóra született az ember, a jóért él...




Kívánok mindenkinek jó tanévkezdést, jó munkát, s a maradék rendezvényidőre megfelelő elfoglaltságot!




Szeged, 2021. szeptember 06. 10:13

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben & Régész a pácban / Archeologist in the lurch A fák, erdők és a régészet

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben & Régész a pácban / Archeologist in the lurch




A fák, erdők és a régészet







"Nemes Nagy Ágnes:

Fák




Tanulni kell a téli fákat.

Ahogyan talpig zúzmarásak,

mozdíthatatlan függönyök.

Meg kell tanulni azt a sávot,

hol a kristály már füstölög,

és ködbe úszik át a fa,

akár a test emlékezetbe.




És a folyót a fák mögött,

vadkacsa néma szárnyait,

s a vakfehér, kék éjszakát,

amelyben csuklyás tárgyak állnak,

meg kell tanulni itt a fák

kimondhatatlan tetteit."







Teljes versidézettel kezdem. Nem véletlenül...

Nemes-Nagy Ágnes versét egykor tizenkét éves koromban választottam szavalóversenyre, böngészve, falva a felkínált, talált könyvtári állományokat. Talán többet olvastam akkoriban, mint ma a történelem-magyar-média szakon együttvéve olvas egy szakos tanár, hallgató... Okkal...Nem csak a tudásvágy munkált az emberben, vagy a világ megismerése: mint egykor az ősök, a régészet és más dolgok miatt én is külföldre készültem. S indultam is, több irányba.Ma már sokan nem emlékszenek, nem emlékeznek ezekre az időszakokra, s becserélt emlékeiket más arcokhoz, nevekhez igyekszenek kötni.

Valahogy sokszor gondolkodik ezen el az ember, eszébe jutva oly sok későbbi képzés, tanárok, diákok, munkatársak, avagy sok más, világban csellengő, felfedezésekre vágyó, csupán magányt, nyugalmat kutató ember.

Akkor irigynek, lassúnak tűnt a világ, ma lassúnak és gyorsnak, igénytelennek látszik, oly gyakran.

A tanítás, oktatás problémáival egyetemlegesen. Akkor a tanítás életcéllá vált, s lassan lekopott, megfogyott a valódi vágy: a visszaéléseket, a korlatokat nem csak látva, hanem saját bőrön érezve. Az ember tervezgető, kialakult elképzeléseiben egy másik világ élt, létezett, s vett levegőt. S talán évtizedekkel utána, a mában is ebből lélegzik, szomjat oltván, igyekezvén élni és éltetni.

Nem könnyű feladat, mint ahogy annak idején megszerezni, megélni is nehéz volt, nem csupán fenntartani, vagy másokkal fenntartatni.

Látom a szidalmakat, az egymást okolásokat szerkesztések közben, s elszomorít a valóság. Az ember egykor a kisujjából kirázta a tananyagot, mégis szívesen bújt be a kis vacokba, a szoba melegébe, a teraszra, az udvar füves illatába, napozás, pihenés közben, hogy mohó tudásvágyát könyvekkel oltva megismerje a kis falvakból ismeretlen világot, melyet az ásó, a kapa, a magvak, a gyümölcsök vilagán kívül látott, láthatott.

A laboratórium titkos világa, a nyelvek, a nyelvészet, a kódrendszerek, a művészet, az építészet... Az útkeresés, mely sokak elképzeléseiben csak egy vonalat jelent és mutathat.

Pedig nem így van!

Nem csupán egy szakmában, munkában élünk!

A felkelés öröme mellett oly sok minden foglaltatik az ember napjaiba. Meg kell tanulni reggelit, ebédet, vacsorát készíteni, asztalra tenni, másokat is ellátni...

S mennyi mindent még.

Nos, nem kimondottan az oktatásról, tanulasról akartam most írni, mégis fontos, lényeges.

Talán szavakban elakad az ember, vagy nincs közönsége, félve önmaguktól és másoktól, az emberek elkerülik, de a világ rendje adott, és nem változik.

Reméljük, hogy élünk, lesz holnapunk: s tudjuk, hogy odaátra sem tudást, sem tárgyakat bem cipelünk magunkkal - vallástól, elképzelésektől és ismeretektől függetlenül, s a folyamat - részben akaratunktól függően, - mégis egy ismeretlen hatalom kezében van, s oly sok hatás befolyásolja a lehet, a lesz, az élet fogalmát.

Nos... Szerkesztések közben válogatok, olvasok. Sokat, mindig, több nyelven. Megfelelőt keresve, használhatót a tanároknak, diákoknak, az érdeklődőknek. Az élethez inkább, mint az oktatáshoz, tanuláshoz. Mert, hiába a sok mondás, szállóige, olykor csak az iskolának, nem csak az életnek tanulunk, s minden, amit tanulunk, mégis elengedhetetlenül fontos az életünkhöz. Hogy mégis milyen teret kap, azt nem csak a szociológiai környezet határozza meg.

Így hajnaltájt, szabad munkarendben dolgozván olykor mégis könnyebb, majd nehezebbnek tűnik a három műszaknál, ahol munka végeztével fáradtan bújik ágyba az ember. Míg éveken át otthon dolgozván olykor azzal szembesül, hogy nem tudja letenni a munkát, s még az éj, az álom is a megoldások keresése körül forog, jár.

A csönd, a némaság az éjben a nagyvárosban olykor riasztóvá válik, s ha falun szűnik meg a kutyaugatás, s némaságba burkolózva a táj, a sötét nyeli el a zajokat, akkor is borzongás fut végig az ember testén, melybe olykor lelke is belerázkódhat. Vajon mitől csendesül el a világ hirtelen, ennyire?

Olvasom a tájrendezések sorát, az építkezési híreket, amelyek környezetvédelmi, régészeti érintettséggel bírva óhatatlanul érintik a biológiát, az élővilágot.

A fák kivágása olykor szükségszerű, de nem kötelező lenne. Az idő tanúi olyan jó lenne, ha beszélni tudnának az afrikai majomkenyérfáktól a Kárpát-medence tölgyeseiig, gyertyánokon és nyárfákon át a tajga nyírjeseiig, vagy az amerikai mammutfenyőkig.

Egykor születésemkor én is kaptam életfát. A fa kipusztulásakor majdnem én is meghaltam. A magyar hagyományok életben maradása éppoly egyed és oktatásfüggő, mint a dél-afrikai vagy akár indián, esetleg japán hagyományoké.

Az ember mindig példa után keres, holott ő maga az, aki példát mutat, s ad mások kezébe.

A Budavári Sikló, a Citadella átrendezése, feltárása rendkívül szakembert és kapcsolattartást próbáló feladat, mint akár az Eufrátesz kiszáradásának okaival való küzdés, vagy a Vezúv kitöréseinek megjóslása, a biztonság- és veszélyérzet megismertetése, vagy sorolhatnánk.

A fákról így mindig az jut eszembe, hogy mennyire szeretem őket. Kisgyerekként, felnőttként felmászni rájuk, átölelni őket, leszedni a termésüket, ápolni őket. Vízigényük nem csak fajta vagy éghajlatfüggő.

Oly sok szakma használja őket! De vajon védik-e? Eszébe jut-e valaha valakinek, hogy nem csupán bútorok, fa, vagy dísztárgyak vagy építészeti elemek készülnek belőlük, hanem a régészetileg is hasznosak? Hogy dendrokronológiai vizsgálatokhoz felajánlhatnák a kidőlt, levágott óriásokat? Hogy esetleg radiokarbon adataikkal megváltozhat a világ? S annak megítélése.

Néztem a szegedi rakpart óriásait, apró testemhez méretük, a kivágott törzs átmérője valódi kis színpad volt számomra. S mégis, oly szomorún futottak át a gondolatok a fejemben...

Ebből az életből a semmivel, semmi nélkül vajon mi érte meg? Hogy a rosszat ráhagyja az ember a másikra, vagy ha felveszi a harcot, s elindul az úton? Nem tisztem választ adni filozófiai és életkérdésekre. Mindenkinek van élete... Hát vigyázzon rá, és másokéra!




Szeged, 2021. szeptember 07. 05:41

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Választó és választható

 

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Választó és választható

Van, amikor a pihenés vágya csupán álom marad, az álom helyett, s ténylegesen a munka annál is fontosabbá válik, hogy az ember lehunyja a szemét, kialudja magát.

Pedig ez fontos, mert az embert úgy teremtette a Magasságos, avagy a természet, s ennek a rendnek semmilyen hatalom nem tudta útját állni, vagy annak sorrendjét bármilyen módon befolyásolni.

Ezért gondolkodom évek óta azon, hogy miért csinál hírt a bulvársajtó, avagy bármely sajtó abból, hogyha a kimerültségtől munka közben elalszik egy-egy képviselő, polgármester, miniszter avagy elnök, esetleg munka közben éppen a médiások (filmesek, fotósok) kamerái előtt valóban betegen rosszul lesz.

Természetesen vannak kivételek minden esetnél is, akadnak. Amikor nem munka, hanem végre egy jó nyaralás vagy a családi, baráti rendezvény áll a háttérben: de ilyenkor is kötelező a megjelenés, a munkát fel kell vennie mindenkinek, a feladatát teljesíteni kell. Olykor áll csak módjában az embernek, hogy szabadságot vegyen ki, vagy esetleg valóban táppénzre mehessen. S főleg akkor válik ez nyilvánvalóvá, amikor az élet úgy hozza, hogy az események koncentrálódnak, vagy az igények egyszerre lépnek fel...

Ha a saját helyzetébe gondol bele az ember, talán megérti.

A napokban nagyon sok jogi visszaélésről írtam, nem konkrétan, utaló jelleggel. De az emberi elvakultság nem csak látásképtelen, de, mintha a fülei is lekunyulva mondanák fel a szolgálatot, a nyelvével együtt - mondván olykor, hogy a fogak kerítése rosszul záródott.

Nos, a címben mégsem ez szerepel, hanem egy inkább politikai tartalommal bíró jogi fogalom, amelyet akár az életet szabályozó filozófiai kérdésként is feltehetünk.

Választható valami, valaki? Választó esetleg valaki, valami?

Mennyi minden jut az ember eszébe ilyenkor!

Választunk minden pillanatban, döntéseket, döntést hozunk.

Milyen színű ruhát, mit vegyünk fel, mit reggelizzünk, ebédeljünk vagy vacsorázzunk, mit csináljunk, s mit ne tegyünk, mit tehetünk meg később, mi az, ami pillanatnyilag hátrébb kerüljön a teendők között, vagy akár: kire nem kell figyelmet fordítanunk, kire szükséges, kire kell, kire és miért is kötelező...

Természetesen a döntések felelősségét sosem a tanácsadó (lásd: jó vagy rosszakaró) viseli, hanem mi magunk, aki a döntést különféle (hamis, vagy igaz) információk, adatok alapján meghozzuk.

Senki nem lehet hatással rá, némiképp időben befolyásolhatja, de az csak időeltolódást okozhat, ami viszont olykor éppoly kemény következményekkel jár.

Így példának okán lekésünk egy beiratkozásról, ha nem időben indulva késik a vonatunk órákat is, vagy esetleg bezár a bank, s pénz nélkül maradunk, ha az automata elromlott, vagy sorolhatnánk...

Ha rosszul döntve másokra hallgatunk, s nem a párunkkal beszélünk, nem csak barátságunk, házasságunk bánhatja, ha tetszik valaki, a hezitálás miatt vagy gyengeségünk miatt más érhet hamarabb oda, aki akár sokkal rosszabb is lehet nálunk, s sorolhatnánk.

De így van ez a mindennapi közéletben, a munkahelyeken, irodákban, oktatási intézményekben is, kivétel nélkül.

A döntések örök érvényűek, később sem változtathatók, nehezen korrigálhatók, hiszen az eltelt idő mindig új hatásokat, tényezőket hoz be, melyek jók és rosszak egyaránt lehetnek.

Amikor az ember választó, azaz választási helyzetbe kerül, döntenie kell. Döntést egy pillanat alatt hozunk, ha elodázunk valamit, arra már gyakorlatilag is nemet mondtunk.

S talán ezt már mindenki tudja, látja: mégsem akarja valóban tudomásul venni.

A később hozott döntések más környezetben csak ritkán válnak valóban jóvá, ha netán mégis újabb, jobb dolgok léphetnek a régi pillanathoz képest a választási utak, módok számához.

Természetesen a jog, a politika más fogalomjelentéssel él ezeken a területeken.

A választójog a társadalmak, országok többségében a 18 éves felnőtt korhoz kötött. Nem mindig, nem minden korban volt ez így, s ma is akadnak kivételek.

Egykor az Alkotmány, ma az Alaptörvény rögzíti a fogalmat, s a hozzá kapcsolódó tudnivalókat. Ezekkel már a gyermekeknek is illik tisztában lennie, s tudjuk jól, sok tízéves olykor érettebben látja a kérdéseket, mint akár a 70 éves, aki élettapasztalatai, tudása révén bölcsebbnek, okosabbnak szeretné magát látni, tartani. Ez nem mindig van így!

A választójog ma állampolgársághoz kötődő

politikai alapjog, amivel mind magyarországi, mind más országbeli keretek közt, de visszaélni igyekszenek. Természetesen nem csak ezen a területen, vagy az emberi képességek korlátozásai révén.

S ezzel talán a legkönnyebb visszaélni.

Míg az ember legszívesebben elmondaná a hibákat, bemutatná a konkrét eseteket, olykor közérdekből sem teheti meg, hogy adatvédelmi szabályokat sértve nyilvánossá tegyen valamit, pedig valóságról csak adatokkal beszélhetünk. Ezt a joggyakorlat, bíró vagy nyomozói, sőt, az irodai gyakorlat is többségében sérti, az adatokat kihagyva számtalan hibára, visszaélésre ad okot, módot.

Egy idő után az ember valóban feladja, hadd büntessék akkor a bírót, jogászt, nyomozót, aki szándékosan buta, vagy visszaél, kezdő tizenévesre hagyva az okiratok megírását, kiadását, s esetleg kezelését, aki nem kérdez, azt hiszi, odakerülve mindent tud, azért vették fel.

Tudjuk jól, nem így van ez! S sokszor 70 év után is lehet más szituáció, ismeret...

A kérdés mindig csak az marad, hogy mit is akarunk magunknak, másoknak okozni...

A tanulás nem korhoz kötött. A változás sem. Mindig van választási lehetőség!

Szeged, 2021. szeptember 07. 07:54

Ajánlott Irodalom:

https://www.dvk-rs.si/index.php/hu/hol-es-hogyan-szavazhatok/valasztojog

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1laszt%C3%B3jog

https://www.valasztas.hu/kinek-van-valasztojoga-

https://u-szeged.hu/efop362-00007/kereses-abc-szerint-180523-22/valasztojog

Lövey Varga Éva Régész a pácban / Archeologist in the Lurch Tárgyi és írásos emlékek az emlékezésben - Gondolatok 1.

Lövey Varga Éva

Régész a pácban / Archeologist in the Lurch




Tárgyi és írásos emlékek az emlékezésben - Gondolatok 1.




A régészetről és annak forrásairól már én is írtam pár szót korábban. Nem akarom ismételni a Visy Zsolt munkája után készült Wikipedia szócikket sem, melyet a készítője és jóváhagyója nem hivatkozott le. Ezen a szép szeptemberi katolikus ünnepen oly sok éjjel, alvás közben megjelenő, álomlátásnak hivatkozott jelenés után az ember néha kétségek közt ébredhet, jósként, sámánként, táltosként, egyházi vezetőként, vagy egyszerű egyházi emberként, közemberként is.

Ahogyan a múltban voltak, ma is vannak számunkra nem ismert tudományos, vagy tudományon kívüli események is.

Ezek nagy részét írásos vagy íratlan formában lejegyezték, lejegyezhették. Készültek rovások, karcolatok, rajzok, szobrok, festmények, különféle érmek, s ki tudja még hányféle tárgy, emlék, amely embereknek, eseményeknek állított emléket.




Egyik feljegyzés a későbbi korból régi, ősi ünnepeink egyikéről szól. A mai nap ünnepéről.




Kisboldogasszony / vagy Kisasszony napja

KISBOLDOGASSZONY

"Nem véletlenül tették bolsevik ünneppé az ellenoldali március 8-át! Folytatása következik!

Szeptember 8-a a keresztény kultúrkörben közel ezer éve Kisboldogasszony napja, Szűz Mária születésének emléknapja, közkeletűbb megnevezéssel: Kisasszony napja. A krónikák szerint már a XII. században is megtartották, hazánkban az 1700-as években lett ünneppé. E napon a lányoknak-asszonyoknak nem volt szabad dolgozni (fonni pl. egyenesen tilos volt!). A hívő asszonyok ilyenkor a határba kimenve várták a napfelkeltét, hogy az arra érdemesek megpillanthassák Kisasszonyukat. A nőknek dologtiltó nap, a férfiaknak éppen az ellenkezője: ekkor kezdték el az őszi búza vetését (Erdélyben mindmáig életnek hívják a gabonát), s ekkor volt a gyümölcsök szedésének, különösen a dióverésnek a napja is. Fecskehajtónak tartották, mert a népi megfigyelés szerint ekkor indultak útjukra a költözőmadarak. Már a keresztény kort megelőző időkben is tisztelet övezte: eleink az ősz beköszöntét ünnepelték ekkor. A még régebbi táltoshagyományban a teremtő erőnek, az ősanyának volt a napja, aki a Föld Királynéja is: a Boldogasszony.

A nemzetközi nőnap kiötlői pontosan ismerték a keresztény szeptember 8-a jelentőségét, hiszen egy-másfél évszázaddal ezelőtt még majd’ mindenki egyházi iskolába járt, s mindent tudtak a keresztény ünnepekről."

Forrás: Ozsváth Sándor




Ahogyan a Pécsi Néprajzi Múzeum is, a Néprajzi Lexikon anyagaival, sokan emlékeznek meg erről a napról.




"SZEPTEMBER 8. KISASSZONY NAPJA

#kalendáruim #jelesnapok




Szeptember legnagyobb ünnepe a katolikusok számára a Kisasszony-nap, Szűz Mária születésének ünnepe. Az augusztusi Nagyboldogasszony és a szeptemberi Kisasszony közötti periódus zárónapja, Magyarországon kedvelt búcsúnap. Fecskehajtó Kisasszonyként is emlegetik, hiszen ilyenkor már készülődnek a vándormadarak a hosszú útra.

A "Nap táncolva kel föl e napon, örül Máriának" – tartják a mezőkövesdiek. Néhol e nap hajnalán a vallásosabb asszonyok kimentek a határba és egy domboldalon várták a napfelkeltét. Úgy gondolták, hogy az arra érdemesek a felkelő napkorongban megláthatják Szűz Mária alakját. A mánfaiak kimentek a dombra a napot nézni: ha tisztán kelt, azt mondták, hogy Szűz Mária ringatja a kis Jézuskát.

"Ha Kisasszony napján nem köszönt be éjszakai fagy, akkor hosszú, meleg ősz várható!" - figyelték meg a régi emberek. A szőlősgazdák rigmusa is mondja: "Szeptemberi meleg éjszakák, finom bort érlelnek. Ha hidegre fordulnak Máriák, savanyúak lesznek". Bugyborékos vagy ritkaszemű eső, esős időszakot jósol.

Készültek az őszre: az asszonyok igyekeztek ekkorra összegyűjteni a tyúkok alól a tavaszig elálló tojást, megszedni a gyógyfüveket. A férfiak ilyenkor kezdték el a szántást és az őszi gabona vetését. A vetőmagot Kisasszony napjára virradó éjszaka kitették a harmatra, hogy a Jóisten szentelje meg. Az ilyen búzáról azt tartották, hogy nem üszkösödik meg, és bőven terem. Fűzfát, szénát, kukoricaszárat, három almát és három nádszálat szenteltettek e napon, s ha az állat megbetegedett, adtak neki belőle, majd bezárták az ajtót, s kívülről keresztet rajzoltak rá.




Forrás: Magyar Néprajz VII., Néprajzi Lexikon"




Sok érdekesség van a hagyományokban, mely mindig életszerű, s ma is sokféle ismeretet közvetít számunkra. Évezredek távlatába nem egyszerű betekinteni.




A régi források eltűnése, az ismeretek elillanása nem csak az eltelt idővel, de napjainkkal, mindennapi szokásainkkal is magyarázható.




Érdemes ezeken elgondolkodni, még akkor is, ha ilyen rövid szösszenetek miatt nincs idő a teljes ismertetésekre.

Sajnos általános tapasztalat, hogy a hosszabb anyagokat egyre kevesebben olvassák!




További ajánlott irodalom:




https://hu.m.wikipedia.org/wiki/T%C3%B6rt%C3%A9neti_forr%C3%A1s







https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Forr%C3%A1stan




http://ki2.oszk.hu/3k/19972006/valcikkek/valcikkek0001/bodo.html




https://istenanya.hu/kepek-es-festmenyek/

Lövey Varga Éva Seuso_Mindent Bele Archeometria és ötvösművészet

Lövey Varga Éva




Seuso_Mindent Bele




Archeometria és ötvösművészet




Sok időm volt gondolkodni az elmúlt években, hogy mi volt az az isteni, emberfeletti kegyelem, amelyben részesültem, és amellyel már többször éltem túl mások számára is lehetetlennek tűnő, érthetetlen dolgokat.

A közösségi oldalakon kívül mások tettei, visszahúzódásai és eltűnései is inspirálják az embert. Vagy esetleg visszavetik. Néha túlságosan is. Mivel a kommunikáció nélküli tettek olyanok, mintha nem is léteznének.

Olybá tűnhet, mintha valóban egy mátrixban élne az ember, ahol mindenki más csak bábu, ahol egy-két ember él és kommunikál, a többi pedig akár a beprogramozott robotok, egy ideig bírja talán elemmel, energiával, de sem érzelmileg, sem értelmileg nem változik. Nem tud elképzelésein kívül mást gondolni, s bármit, amit mondanak neki azonnal elhisz, reálisnak vél. Mint egykor a vidámparkok szellemkastélyaiban.

Talán itt az idő beszélni mindenről, más módon, más nyelvezettel, más időben.

A halmazok régen kialakultak, s metszeteik vagy teljesen megszüntek, vagy ki sem alakultak, mint két néma, akik közül az egyik asszír, a másik pedig görög nyelven beszélne, ha szökne ki hang a torkán...

Lassan, de biztosan világossá válik, hogy hiába van tisztesség a világon, ahogy a neveléstan és a lélektanok tanítják, a vezető szelleme és egyénisége másolódik, a beosztottak, tanítványok mind őt utánozzák. Kivéve, ha nem magasabb etikával s intelligenciával rendelkeznek, s ha a főnök, a vezető, az irányító rosszat tesz, akkor a valóságot ismerő ellenáll, konfliktusba kerül vele, vagy csöndesen odébb áll.

Talán a kis, rövid mesékből, példabeszédekből mára bevezetőként ennyi is elég. A görög mesék Aiszoposza / Ezopusa (Αἴσωπος) nem csak gyerekek, a felnőttek szívébe lopta be magát... A Mesembriában / Amorum született író-költő később a híres jóshelyen, Delphoiban hunyt el.

Hány irodalmi, művészeti és történeti mű kötődött már akkor ehhez a városhoz, s azóta is hány alkotás született, születik.

S a főszerkesztők is csendben odébb állnak, ha meghazudtolják őket, ha segítségüket elutasítják, munkáikat tönkreteszik.... Hát még a szerző, aki hiába dolgozván más munkáiban olvassa vissza alkotását, hivatkozások, vagy éppen a saját neve említése nélkül.

Szomorú dolgok ezek. Pedig, ugye nem is az ókorban élünk már, ahol bárki bárkitől elvehetett bármilyen alkotást közlésre. De már ott is megemlítette a tisztességes szerző, hogy kinek a munkáit használta, kitől és kiktől tanult, hol járt iskolába, ki volt a tanítója, s kik lettek a tanítványai.

De a mesteremberek munkáinál is ez volt...

Feltüntették a műhelyt, pecsétet nyomtak a kerámiákba, szignózták azokat, a textilek is kis, mai szóval különféle bárcákat kaptak. S tudjuk jól, hogy a borok edényeit is pecséttel zárták.

A fémedények, fémmunkák is kaptak, kaphattak jeleket, ahogy a római téglák is. Ez a hagyomány mind korokon át öröklődött. Nem csak egyik oka volt a vámhatárok és a pénzfélék létrejötte, a bankok, egyesületek kialakulása. Az országokat vándorkereskedők járták, nem csak a hadsereg közlekedett az utakon, a turistaforgalom is jelentős volt, s a kereszténységgel csak nőtt tovább a jelentősége.

Archeometriáról akartam írni, az ötvösművészetről. Arról is írok, eme hosszú bevezető után, láttatva az ötvösművészet széles felhasználási körét, termékeit, s azok forgalmát is.




"Az archeometria interdiszciplináris tudomány, amely a műtárgyakon, régészeti leleteken, és lelőhelyeken végzett, elsősorban természettudományos vizsgálatok összefoglaló neve. Az eredmény elsősorban társadalomtudományi területen hasznosul; többet tudunk meg a tárgyak koráról, készítéstechnikájáról, származásáról." - írja meglehetősen pontatlanul és hiányosan fogalmazva a MNM honlapja, természetesen itt is a szerző, a tájékoztató nevét "feledve", mellőzve.

Nagyot sóhajtottam egykori miskolci, debreceni, szegedi és budapesti tanáraimra gondolván, akiket koruk miatt már évtizedek óta nem lehet elérni, vagy csak nekrológokban lehet rájuk visszaemlékezni.

Az archeometria egy olyan tudomány, ahol nem csak a vegyészeti vagy környezetvédelmi végzettségem dominál, hanem mindaz, amiről kellene már, de mégsem ejthetek szót; a sok emlék, a kutatások, az utazások.

A szakdolgozati, egyetemi vagy pályázati dolgozati anyagok fémtani, valamint a növényi-állati maradványok vizsgálatai, melyeket sok munkámban említettem, a bortörténettel éppoly fontosak, mint a talaj és vízvizsgálatok, vagy sok más, amit kellene és illik részletezni.

Ilyenkor mindig a vegyipari és gyógyszeripari munkák járnak a fejemben, melyeket kiegészítésként később végeztem el, újra, helyettesítve valamit, vagy úgy is felfoghatjuk, hogy az emberi élet védelmében. Kikívánkozik már az emberből ennyi idő után, más csalásait látva, a valóság, amit rejteni kellett önmaga és mások életének védelmében, de tudván azt, hogy régészeti docens, professzor éppoly korrupt, mint a bíró, vagy a katona, vagy miniszter, inkább burkolózna tudatlanságba, vagy feledésbe, ha éppen nem jogilag kellene a korrupt fenyegetők vagy akár a cseréket, károkat okozók támadásai miatt...

Persze, tudni kell, hogy kommunikáció nélkül, letiltott mailekkel, nem működő, órákra szervezett fogadóórákkal kijátszva a megfelelő adatcseréket, beszélgetéseket, a tanárok nem is végezhettek jó munkát, csak fenyegetést, csak lopást, dolgozat, szak és jegycseréket.

Lassan minden adatot közölni kell a hat megye kormányhivatali szociális és családvédelmi korrupciói, a BNO-kód cserével okozott egészségügyi munkaviszonycserékkel, s minden más adattal, az archeometriai vizsgálatoknak, a koponyaformának, az állkapocsberendezésnek, és az orvosi pecsétszámoknak megfelelően. Hiszen a bíró is csak ember, lehet hülye, beteg, képzetlen, becserélt diplomás, azonos nevű, okos és átvágott ugyanúgy, mint az MRI berendezést kezelő, vagy megfenyegetett ember ..




Nos hát, ebből is látszik, hogy van munka bőven az ELTE 30 éves munkái meg a BME lopott filozófiai meg kocsiösszerakási munkái mellett is...

S van valami, ami sosem lesz mese: az ami megtörtént, s ami mérésekkel is igazolható...







Szeged, 2021. szeptember 08. 22:46










Idézett, felhasznált, ajánlott irodalom - ízelítőként:







https://www.uni-miskolc.hu/kompetencia-adatlap?kompetenciaId=40




https://mnm.hu/hu/gyujtemenyek/archaeological-department/archeometriai-adatbazis




http://regeszet.elte.hu/wordpress/index.php/2017/03/12/archeometriai-es-regeszetmodszertani-tanszek/




https://regeszet.bibl.u-szeged.hu/index.php/kutatas/tudomanyos-programok/archeometria/




https://m.nyest.hu/hirek/mi-a-csuda-az-az-archometria




https://ng.24.hu/tudomany/2021/05/16/uj-vizsgalatokat-vegeztek-a-seuso-kincs-darabjain/




http://www.ace.hu/ametry/tort-h.html

Lövey Varga Éva: Vitézek! Mi lehet...? - A vitézi rendekről és kutatásainkról... 1. rész

Lövey Varga Éva:

Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele




Vitézek! Mi lehet...? - A vitézi rendekről és kutatásainkról... 1. rész




Annak idején, valamikor talán nagycsoportosként kezdte az ember a kutatásokat, amikor a nagypapa, dédpapa jelvényeit rajzolgatni kezdte, vagy amikor nagymama kezébe tette a régi receptes füzeket, s ölébe vonta a megkopott, óriási Bibliát, hogy a térképet, az útvonalakat böngéssze, vagy a szép idézetek képeit nézegesse.

Aztán előkerült későbba ceruza, a régészeti feltárások ásója, a könyvek, a történelem tanulása, Németh Péter munkái mellett László Gyula tiltottnak hazudott könyvei, a professzor emlékeivel, s lassan az évtizedek is elszaladtak, a megannyi levéltári óra után.

Nem mindennapi, bár egyre gyakoribb, hogy az ember a jelesei mellett is kiakadva nézi, hogy a kutatásaira mások kapnak diplomát, a munkáira vitézi kinevezést, Kossuth-díjat, gyűrűt, plakettet, s más dolgokat. S keresi az eltűnt, ellopott anyagokat, melyekhez más aligha fért hozzá miniszterelnöki, miniszteri engedély, esetleg alkotmánybíró és rektorok, esetlegesen ügyész, katonai eljáró és elöljáró együttes ellenjegyzései nélkül.

Nem tagadom, egyszerűbb volt a kutatásokat végigcsinálni hatszor előlről, míg megtalálni ennyi hazug történelemhamisító embert, akár Szögi László vagy Csorba Csaba, esetleg Engel tanár úr és mások (sokan elhunytak már) tanítványaként.

Arról nem is beszélve, hogy óriási koponyáktól tanult az ember, s óhatatlanul azzal szembesül évtizedek óta, hogy az ő tanítványaik haláluk után csak szapulják őket, szórakoznak, s az állítólagos legitim vitézi rend tagjainak viselkedése jócskán kimeríti hazugságaival és okirathamisításaival a magyar Btk., Ptk. és a nemzetközi eljárási rend törvénysértéseit.

Sokan még az általános iskolai jegyzetekkel sincsenek tisztában történelmileg, nem a középiskolai anyagokkal, vagy az egyetemi felvételi anyagok tematikájával vagy esetleg az órai követelményekkel, esetleg a diplomamunkák plágium vagy eredetiség-problémáival.




Az állítólagos történeti anyagok, megjelent írások, sok ember viselkedészavara miatt újra kezembe veszem a hatszor már eltűnt anyagot, a kutatásokat.

Más szellemben...




Gyerekként is irodalom-történelem-nyelv-biológia-kémia-matematika imádatban szenvedtem, ami mára talán csak bővült, fokozódott.

Imádtam Balassi Bálintot, földjein s az általa látogatott helyeken nőve fel, az adatok, tények csak fokozták a szeretet. Különleges története, a családfák kutatása magával ragadott, az irodalom még többet láttatott, mutatott meg a történelemből.

Igazi Balassi kutatással már az általános iskolában kapcsolatba kerültem, a saját családfa kutatásai, a rejtélyek révén. A "nem hozzaférhető", "engedély kell", a "nem mindenki tudja" csak fokozza a címzetes és emeritus tanárok által tanított dolgok megismerésének vágyát, főként, ha hirtelen minden ok nélkül az anyagok, amiről senkinek nem beszélt az ember, (sem tanárnak, sem diáknak, sem levéltárosnak, jogásznak vagy orvosnak, családnak) nyilvánvalóan kikerülnek, s hirtelen más ember(ek) támadásaival találja szembe magát az ember. Legyen az ismert, s ismeretlen...

A vitézi rendek a régészeti anyag mellett számomra a tanáraim hagyatéka, valamint a családi örökségek miatt éppoly szükségesek, mint az egykori érettségi-egyetemi kutatások miatt, napi munkáim, az oktatás miatt. S naponta találom magamat szembe vele minden jogi, régészeti, történelmi anyag, rendezvények miatt.

A történtek, a gyilkosságok, a bíróságon és kormányhivatalban való visszaélések miatt az embernek nem csak az íróit, beosztottait, a saját családját, adatait, tanárait és azok emlékét lassan minden szinten védeni kell.

Sokáig nem beszélhettem, titkosított anyagok miatt. Az érintett titkosítások lejártak, az adatok a szemfüles emberek számára már régen nyilvánosak, az általam kért titkosítást pedig gond nélkül, adatok birtokában bármikor feloldathatom, feloldhatom...

A középkori vitézi rendszer valójában sokkal másabb volt. Más jelleggel alakult ki, más funkciói voltak, másként, más dolgokra kapták.




Így ír Balassi ezekről az időkről:







Hatvanegyedik




Egy katonaének,

In laudem confiniorum

Az Csak búbánat nótájára




1 Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?

Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él;

Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél.




2 Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul,

Sőt azon kívül is, csak jó kedvéből is vitéz próbálni indul,

Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul.




3 Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik,

Roppant sereg előtt távol az sík mezőt széllyel nyargalják, nézik;

Az párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik.




4 Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak, hogyha trombita riadt,

Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll, nyugszik reggel, hol virradt,

Midőn éjten éjjel csataviseléssel mindenik lankadt s fáradt.




5 Az jó hírért-névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak,

Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak,

Midőn, mint jó sólymok, mezőn széllyel járók, vagdalkoznak, futtatnak.




6 Ellenséget látván örömmel kiáltván ők kopiákot törnek,

S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon, szólítatlan megtérnek,

Sok vérben fertezvén arcul reá térvén űzőt sokszor megvernek.




7 Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok,

Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok,

Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradtság múlatságok.




8 Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek,

Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek,

Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek.




9 Ó, végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege!

Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve,

Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!




Még vannak ennéhány Istenhez való énekek, kiket a psalmusokból is, magátul is szerzett, ki mindenestül is tíz, azok más könyvben vannak, nem is adja azokat ki, meddig több psalmust nem fordít meg azokhoz. Azért evilági éneket a Jephtes históriájátul elválva, ki még nem kész, [...]







Életrajz

Pályakép

Hatástörténet







Szakirodalom

Tárló

Tanári kézikönyv




Jegyzetek




in laudem confiniorum: a végvidék dicséretére (latin)




kápa: nyeregtakaró




strázsa: őrség




psalmus: zsoltár; a bibliai énekgyűjtemény (Zsoltárok könyve) darabja. A korban műfajnév is. A protestánsok igen kedvelték a zsoltárátköltéseket, zsoltárparafrázisokat.




Jephtes históriája: Bibliai történet a Királyok könyvéből, melyet Buchanan latin nyelvű tragédiájából Balassi is magyarra szándékozott fordítani.




Forrás helye:

http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/balassi/61.htm




Ugye, mennyire más az örökségétől megfosztott főúri sarj irodalmi, eufemisztikus megközelítése, mint ami a valóságban akkor lehetett, mint ami a nemesek, a köznép száján élhetett, ami megtörténhetett?




A vitézi rendszert a történelem két időszakban elevenítette fel még. A köztes időszakokat vajmi kevesen kutatták, kutatják, a feljegyzések, a feldolgozások kevésbé ismertek.




A szabadságharcok ideje után az ezredforduló után egy másik igény lépett fel, a világtörténelem, a filozófiai rendszerek formálódásaival.




Mindig, mindent mindenütt bizonyítani kell, holott olykor(?) s mindig: evidens adatoknak, maximáknak, különféle logikai igazságoknak mindig léteznie kell, s természetesen ezek mindig, minden körülmény között konklúzió(k)ra jutnak, következményekkel járnak, következményeket vonnak maguk után, amelyek a döntések pillanatában már 90-98%-ban helyesen láthatók. S olykor csak a fennmaradó véletlenek terelhetik más irányba a hatások végkimenetelét. Utólag, viszakozottan változtatni nem lehet, olykor kár, még gyakrabban lehetetlen és értelmetlen. Megtörtént dolgokat visszacsinálni nem lehet, halott ember, halott emberek vallási vagy fizikai hozzáállástól függetlenül fel nem támaszthatók, a kivételek pedig ritkák, s erősítik a szabályokat.

Hogy a támadónak, a jogtalannak teret ad, aki említi, s talán utat is nyit, az is biztos. Mindennek két oldala van hát...




Induljon a történelem a jelenből, s haladjon a múlt felé, vagy fordítva légyen az...




Szeged, 2021. szeptember 9. 10:23






















Ízelítő a Szakirodalom, felhasznált irodalom területeiről:




http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/balassi/61.htm




https://magyarnemzet.hu/velemeny/2021/05/a-legitim-vitezi-rend-el-es-elore-tekint




http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/balassi/61.htm




https://www.nkp.hu/tankonyv/magyar_nyelv_11/lecke_02_002




https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Implikat%C3%BAr%C3%A1k




https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Etika_(filoz%C3%B3fia)




https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Maxima




https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Logika




https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Vit%C3%A9zi_rend







https://m.mult-kor.hu/20120830_horthy_vitezi_rendje?fbrkMR=cookie




http://www.jmvk.papa.hu/gyermekkonyvtar/kozepkori-lovagok-lovagsag-aranykoranak-hos-vitezei




https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/MagyarTortenetiEletrajzok-magyar-torteneti-eletrajzok-BE5D/nagy-lajos-13261382-56E/hatodik-konyv-AEC/xxi-a-magyar-vitezseg-C69/

Lövey Varga Éva Mária Szent Neve (Mária-napra)

Lövey Varga Éva
Mária Szent Neve
(Mária-napra)

Most ébred a hajnal ujja
Álmodozva, lázasan.
Rőt sötétje bomlik újra,
Integetve, s párosan:
A szent napra virrad,
Nem pihen a munka-láz:
A lelkében szép kép villan,
Pirkadatkor magyaráz...
Riadt lelke megnyugvást vár,
A csillag szeme tündököl...
Éjek-éjén lélekvarázs
Várja ajtókon belül.
Álomszép a vágy az arcán,
Telve szíve hálával,
Óhatatlan térdre omlik,
Leborulván virággá vált vállával...

Szeged, 2021. szeptember 12. 06:06

Lövey -Varga Éva Régész a pácban / Archeologist in the Lurch - Botránykönyv részekben X-bolygó: a Nibiru

Lövey -Varga Éva
Régész a pácban / Archeologist in the Lurch - Botránykönyv részekben
X-bolygó: a Nibiru

Sok megoldatlan, megoldhatatlan dolog van a világban, legalábbis az mindig az marad, amit valaki nem akar megoldani, nem akar megtalálni, s az a valaki elhiszi azt, hogy nem is tudja megoldani egyedül, vagy másokkal, s nem fogja megtalálni. Mert az emberi elme működéséből következően amit eldöntesz az első pillanatban, az be is következik: kivéve, ha vissza tudsz térni a döntés pillanatához, s valóban hatékonyan meg tudod változtatni azt a döntésedet.
Talán röviden így lehetne megfogalmazni ezt a rengeteg megoldatlan ügyet, mind a régészetben, a nyomozásokban, biológiában, az emberi kapcsolatokban, s talán mondhatjuk; az egész életben.
A napokban több esetet felvetettem, amelyek nem csupán megoldatlanságuknál fogva kapcsolódnak össze.
Elsősorban ókorosnak tartom magamat, bár minden korszakot elvégeztem, és ki is bővítettem: mindenképpen mindegyiket szeretem, s gyakorlatilag is elválaszthatatlannak tartom ezeket is egymástól, ahogyan azt tanítom, mióta élek, hogy az élethez minden kell, amit lehet, tanuljon meg az ember, s ami csak jó neki, amit csak lehet, egyen meg, igyon meg, hogy a szervezet kiválogassa, ami számára szükséges.
Nem kell, de talán érdemes megfogadni a tanácsot.
Az ókort nem csak Kelettel és joggal, vagy Egyiptommal kezdtem, a görög-római világ gyerekkoromban fogott meg, s azóta sem ereszt. Ahogy áthatja minden kultúránkat, vallásainkat is, a mai napig.
Már gyerekkorban hallotta az ember a Nibiru rejtélyét, olvasta az irodalmi alkotásokat, a vallási könyveket, eposzokat, s látott minden más térképészeti, fizikai, matematikai mintát is.
Gondolom, sokak érdeklődését keltem fel a sorokkal, az összefüggések ábrázolásaival. Igyekszem itt is rövid lenni, vázlatot adni saját magamnak és másoknak is, s egyben lehetőséget adni a kutatásokra.
A Wikipedia jelentős mértékben ismerteti ezt a témát is, kiindulásként már bármely szak hallgatói, kutatói használhatják.
"A Nibiru egy bolygó a Naprendszerünkben, amelyet William Pickering és Percival Lowell matematikai számításai alapján valószínűsítettek. Miután e tudósok megvizsgálták az Uránusz és a Neptunusz mozgását, az elméleti értékektől való eltérések miatt azt feltételezték, hogy egy eddig ismeretlen, jelentős tömegű bolygó is található a Naprendszerben. A Naptól való feltételezett nagy távolsága miatt a bolygó Nap körüli keringési idejét több mint 3500 évre becsülték. A bolygó korábban a NASA weboldalán is [1] megjelent mint újonnan felfedezett bolygó, akkor kapta a Planet-X (a tizedik bolygó) elnevezést. 1992-ben Myles Standish amerikai csillagász azt fejtegette, hogy a bolygók pályájában talált eltérések csak az adott kor mérési eszközeinek pontatlanságából erednek: túlbecsülték a Neptunusz tömegét.[1] Még ma is folynak kutatások arra vonatkozóan, hogy a Naprendszerünkben vannak-e további bolygók.[2]"
A baj első látásra is feltűnő: nem igazán az ókori felfedezésekről szól a leírás bevezető része. Talán ettől lesz igazán érdekessé az egész. Nos, hogy miért vetettem fel a témát ilyen távlatokból, s mi-hol fog valójában egybeforrni, összekapcsolódni, az kicsit maradjon titok.
Ami feltűnő, hogy hol a X., hol a XI., hol pedig a XII. bolygóként szerepel a kutatásokban, leírásokban, s konkretizálva sehol semmi nincs a mai napig.
Pedig "Rend a lelke mindennek!" - tartja a mondásaink egyike.
A leírás a Wikipedia keretei közt ma így hangzik:
"
A Nibiru bolygó legendája
A Nibiru bolygó legendáját Zecharia Sitchin (1920-2010) orosz származású, az Egyesült Államokban élt újságíró és őstörténet kutató írta meg a világ számos nyelvére lefordított A tizenkettedik bolygó című könyvében. A könyvben a szerző kifejti, hogy a bolygó háromezer-hatszáz év alatt egy elnyújtott ellipszis alakú pályán kerüli meg a Naprendszerünk Napját oly módon, hogy a Naprendszerbe belépve a bolygók forgásirányával szemben halad. Sitchin könyveiben többször is kitér a Nibiru bolygóval kapcsolatos fejtegetéseire, melyeknek forrásául a sumer kultúra régészeti leleteire, ékírásos pecséthengerekre, nyelvi és csillagászati utalásokra hivatkozik. Sitchin munkásságát a tudomány egybehangzóan áltudománynak tartja. A Nibiru bolygó legendája élénken foglalkoztatja a világvége teóriák gyártóit, és így a feltételezett bolygó folyamatos találgatások és feltételezések tárgyává vált."
Nos, akkor hanyadik bolygó is lenne?
"A Nibiru akkád eredetű szó, Marduk főisten égi otthonát jelöli. Marduk főisten, miután megölte az anunnakikat (a legenda szerint ők az égből érkezett megszállók voltak), felköltözött égi otthonába, a Nibirura." - írja a szótár további magyarázatként.
Most nem mennék bele Mezopotámia történetébe, sőt a környékének vagy a későbbi birodalmak történetébe sem teljesen, de érdemes ezekkel tisztában lenni, a megfelelő földrajzi és térképészeti ismeretekkel, vagy akár a kultúr- és vallástörténettel a régészeti adatokon kívül.
Tudjuk jól, fejlett matematikai, csillagászati isnerettel rendelkezett az ókori Közel-Kelet is.
Nos, látjuk, sok adat és cikk keveredik, rendet tenni pedig bármily fejlett informatikai, csillagászati eszközeink vannak, egyre nehezebb, nehézkesebb.
Mielőtt még valaki belelovalná magát az elképzeléseibe, fokoznám a bizonytalanságot a Konteó Blog jegyzetein kívül más adatokkal is. Érdemes Szabó Árpád kötetein kívül a papiruszokat, pergameneket is elővenni, olvasgatni, nem beszélve a pecsétlőkről, különféle sírfeliratokról, építési feliratokról.
Nos, nézzük meg kicsit jobban a Konteo Blog leírását, mielőtt később jobban belemennék az ismertetésekbe.. ( Az eddigi leírások miatt megjegyzem, a történtek után az én életem is veszélyben lehet? Bízom benne, hogy más vagyok, mint az eddigiek, mint a mostaniak, s mint a következők, s ahogy eddig elértem céljaimat, talán kapok esélyt a többiekre is.)
Haladjunk hát kicsit...
A következő jegyzetre futotta a mai estén...
Tiboru említései, leírásai sorából elsőként az Ames Research Center megismerését javasolnám. Nem mindenki tudja, hogy mit is takar a szervezet neve. Később írok majd róla, adnék mindenkinek egy kis feladatot, utánajárási időt.
Fontos számunkra a fizikai képletek és matematikai anyagok ismerete, s tudni illik, hogy a Csillagászati Egység a CSE rövidítés feloldása.
A Plutó innen a Konteo cikk alapján "Plútó 40CSE" bár, a bolygó neve, ahogy a latin isten is, ékezet nélkül írandó.
Ezen kívül a megértéshez érdemes ismerni a következő szervezeteket, újságokat, stb... is
IRAS Infrared Astronomical Satellite
Gerald Neugebauer
Propulision Laboratory
Az Astronomical Journal 1988. évi októberi számát érdemes lenne beszerezni hozzá.
Feltűnő, hogy a jelentősebb kutatók hirtelen mind gégerákban vagy más rákban, vagy hirtelen balesetben hunytak el... Értem ezalatt a többi kutatási terület kutatógárdáit is.
dr. Robert S. Harrington, US Naval Observatory
Tiboru finoman fogalmaz, amikor
Censura kifejezést használ a fogalmaknál, kutatásoknál? A sajat anyagaim, végzettségeim elcseréléseire, eltűnéseire is utalhatnék, de most inkább mellőzöm a kifejtéseket. Később úgyis sorra kerül. Jelenleg egy alapinformáció-sort kell összeszedni. Fontos még a
Research and science policy, és az, hogy
1992-ben Robert Harrington négyes kategóriájú rádiótávcsővel tette felfedezését: - X bolygóról alkotott véleményt, új alapokon.
De 1993 jan. Gyors lefolyású nyelőcsőrákban ő is elhalálozik. Feltűnő, s az volt akkor is, hogy a NASA lefoglalta jegyzeteit.
Tanítványa később hasonlóan jár, Thomas van Flandern a Bolygódinamika mesterévé válva -
Harrington egykori munkatársaként-
2009 gyors lefolyású torokrákban meghal.
Eugene Shoemaker am. asztrológus, a
NASA munkatársa, az Apolló program instruktora, 1997. áprilisában a
Hale-Bopp üstökös napközelpontját tanulmányozva rájött vmire.
Ausztráliából visszatérve akart róla írni, de furcsa módon 1997 nyarán autóbalesetben meghalt. Morbid, vagy nem, de a NASA egy marékkal a hamvaiból a Holdra juttatott. S egyedülálló emléket állított neki vele.
Tiboru utal egy szektára is:
Haven's Gate / A Menny Kapuja kaliforniai szekta, amelynek sora feltűnően kapcsolódik az esetekhez.
39-en öngyilkosok lettek 1997. márciusában.
Szerintük a Hale-Bopp üstökös űrhajó, amely a Nibiruról indult, s az emberi lelkekért jön.
Hardcore konteósok szerint a csoport vezetője, Marshall Applewhite műkedvelő csillagászként vmire rájött az X-bolygóval kapcsolatban, ezért neki is meg kellett halnia követőivel...
Említi még: Zahirja Szitcsin nevét is.
(Azerbajdzsán, zsidó, orosz anyanyelvű, Angliaban, Palesztinában, később Izraelben élt, utolsó 40 évét Amerikában töltötte).
Közgazdász, író, könyvkiadó, zsurnaliszta
Szóval X- bolygó tudós vezér...
Az X-bolygó i.e. 3761-ben, majd i.e. 161-ben volt a napközelpontján. Ennyit általában mindenki tud.
Mi volt 3761-ben? A világ és az ember teremtése.
Ekkor kezdődik a zsidó naptár - írja a Konteo Blog.
A másik Szitcsin-tétel:
A híres Humán Genom Projektet említi, amely szerint a harmincezerből 223 olyan gént találtak, amelynek nincs a tudomány által megkövetelt evolúciós előzménye a géncsaládfán.
Annunaki/Annunakik
Sokan tudják, tanulják: Az ókori Mezopotámia istenségei voltak.
Sumerok, akkádok, babiloniak... Mind említik, használják...Csak nem tudom, hozzám hasonló / avagy ennek töredékeivel rendelkező végzettségekkel bíró ember/ek valaha olvasták, vizsgálták -e?
A mitológia szerint a Nibiruról érkeztek, ők teremtették, nemesítették az emberi fajt.
Az annunakik magas, 2,5 - 3 méteres rokonszenves teremtmények, genetikailag közel állnak az emberhez, kiválóan tudnak párosodni, utódokat nemzeni velük- írja Tiboru.
A másik lehetőség, hogy jó öreg gyíkemberekről van szó: dogonok nommói, David Icke munkássága - akik időről-időre ma is meglátogatnak bennünket... Még érdekesebbé válik a helyzet a kifejezésekkel.
Alverzió: a gyíkemberek elsajátították az alakváltás képességét is.
A harmadik lehetőséget a kis zöld esetleg nagy szürke ufonauták jelentik, akik a Nibirut átmeneti szállásként használják, mivel távolabbról jöttek..
Tiboru folytatja:
A Nibiru az emberiség anyabolygója, ahonnan pár százezer vagy tízezer éve benépesítették a földet...s ez ellen
A Vatikán tiltakozik legjobban. Érthető okok vannak emögött. Vajon a reformátusok, zsidók, stb. származtatott vallásúak miért nem?
Röviden talán így lehetne felvázolni.
A kérdés nyilvánvaló: nyelvészet, régészet, kultúra, néprajz, természettudomány a titkos szervezetek mellett, a nyomozó szervek mellett, hogy is áll a kérdések előtt, mellett, mögött?
S a laborok a pandémiában? A csillagászok, a világban? Hiszen mára már nem csupán a NASA létezik, vagy az orosz asztronauták...
S vajon, mi is történt, történik? Vajon a titkolózás óvó, vagy kárt okozó jellegű?
S aki vezetőként dönt, bárhol is van, nem beteg-e? Kérdések sora merül fel...S ez csak részben tartozhat a hit, a vallás területeire...
Szeged, 2021. szeptember 11. 21:48
Ajánlott irodalom:
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Nibiru_(bolyg%C3%B3)
https://24.hu/.../rejtozhet-ismeretlen-bolygo-a.../
http://astro.u-szeged.hu/szakdolg/csizmazia/xbolygo1.html
https://www.origo.hu/.../20180717-jupiter-az-x-bolygo...
https://index.hu/.../megtalaltak_a_rejtelyes_kilencedik.../
https://raketa.hu/lehet-hogy-megsem-letezik-a-kilencedik...
https://www.scribd.com/doc/253393071/12-bolygo
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Dogonok
https://www.erdekesvilag.hu/a-dogon-nep-misztikus-vilaga/
https://en.m.wikipedia.org/wiki/Robert_Sutton_Harrington
https://www.titihajnalka.eu/ira.../a-niburu-bolygo-legendaja