2020. július 30., csütörtök

Lövey-Varga Éva Nevess! Egy másik világ ciklus




Lövey-Varga Éva

Nevess!


Egy másik világ ciklus


Nevess, hisz ez a világ rendje…

Szeress, mert így él túl az ember!

Nevetve szeress, mert így szép az út,

Szeretve nevess, hogy nyisd a kaput!



Szeged, 2020. 07. 29.



A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása,  előadása csak a szerző engedélyével lehetséges





2020. július 29., szerda

Lövey-Varga Éva A Szegedi Dóm - Fotók














Szegedi Dómtér zenélő órája

A következő leírást találtam róla:

"Szegeden az idő múlását a Dóm téren a templom főbejáratával szemközti egyetemi épület falába épített zenélő óra is jelzi. A szépen faragott óraszerkezet Csúri Ferenc szegedi órásmester munkája 1935-ből. Ennek a csodás órának hazánkban nincs is párja.
A Dóm téri zenélő óra szimbolikái és díszítettsége
A Dóm téri óra a középkori egyetemeknek az egyik szimbóluma, hiszen a díszes Rerrich Béla tervezte óra számlapja körüli kis ajtókon az egyetemi tanács tekintélyes alakjai és a ballagó diákok kis alakjai, sétálnak körbe-körbe.
Az óra számlapja 250 cm átmérőjű és Rerrich Béla eredeti elképzelése szerint a hold valamint a csillagrendszer színes képei díszítik. Rézdomborítás díszíti a számlapot, a tizenkét állatövi jegy szimbolikáival.
A szegedi zenélő óra dalai
A zenélő óra egyik muzsikája a „Szeged hírös város…” kezdetű népdal. A zene részletei tizenöt percenként szólalnak meg, azonban minden egész órában a dal az elejétől a végéig hallható. A dallamokat Vaszy Viktor zeneszerző dolgozta fel. Az óra további zene darabjait Belle Ferenc javaslatára Siklós Albert professzor válogatta össze, a következő témák alapján:
Ballag már a vén diák
Egy régi magyar karácsonyi ének
Szegedi népdal
Tinódi Lantos Sebestyén: A szegedi veszedelem

A szegedi zenélő óra dallama első alkalommal az 1936-os szabadtéri játékokon csendült fel."


Videó: Lövey-Varga Éva
Copyright 2020


 

A Szegedi Dóm közelről



Lövey-Varga Éva Filmes születésnap - Egy kis csokor virág- Dr. Szilágyi Erzsébet professzor asszonynak



Lövey-Varga Éva

Filmes születésnap

- Egy kis csokor virág-

Dr. Szilágyi Erzsébet professzor asszonynak

(Virágcsokor ciklus)


Csak egy kis csokor virággal

Hajlik a múlt a jelenbe éppen…

Színesen, kedvesen hajladozva

A csillagok között járó szélben.

Csillámokat szór rá a pillangó hímpora,

Bársonyát, selymét fedve, óvón és védőn,

Mint az évtizedeken át hű cimbora.

Rezzenő szirmai dalt sziszegnek, súgnak:

Hogy gondolataink induljanak útnak,

S a film vásznán elevenen égve

Tárják fel világunkat a nézők szemében.

Hogy elsurrant a múlt emlékeivel?

Szinte észre sem vettük…

Csak szépen, komótosan a dolgunkat tettük,

Vagy rohantunk utána,

Izzón, égve, forrón,

Mint a szerelmesek egykor

A Duna-korzón.

Elszöktek az évek: olykor fájva, sírva:

A perceket mégis a filmekbe írva,

Bevésve örökre a filmes szívébe,

Az operatőr, vágó mennyei kezével.

A film fehér-feketében és színesben is

Éppoly élénken pereg a vásznon és falon.

S hamar véget is ér, ha nem, s ha akarom.

Hogy mi dönti el éppen?

Talán kérdés lehet,

Hogy mennyi volt a szellem, a kedvesség benned,

S bennük, kik oktattak minket:

Megőrizni, s átadni minden kincset.

Fejlődni, s fejleszteni vele mohón,

Avagy lustán.

Mi lassan áttör a szellemnek

Csillámló, érzékeny burkán,

S talán a régi világból

Mégis újat, szépet teremt:

Megmutatva múltat, jövőt és jelent;

S célokat írva a percek szellemébe,

Hogy megnyugodva érezzük, hogy

Talán mégiscsak megérte!

A csokor virágot elképzelni legszebb!

Mindig ott él bennünk,

Messze, egyre messzebb!

Éljen ez az emlék mindenki szívében:

Tiszta földön, égben, jövő rejtekében!


Szeged, 2020. július 28.

A vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása,  előadása csak a szerző engedélyével lehetséges







2020. július 27., hétfő

Lövey Varga Éva: Megkésett kívánság - Születésnapodra - Publik Antalnak (Virágcsokor ciklus)

Lövey Varga Éva:

Megkésett kívánság

- Születésnapodra -

Publik Antalnak

(Virágcsokor ciklus)


Mindig vidám, huncut mosolyod

A méreg szikrájától is csak ragyog.

Sok munkádért a tapsot, s a jó szót

Talán mindig meg is kapod.

A vers most neked szól,

Ez a te különös ünneped…

Ragyog, és büszkén meghajol,

Ahogyan tiszteled, és megtisztel

Szeretett nemzeted.

Az évek szállnak, perc repül

Röpke percek nyomán,

S fáradhatatlanul lépked tova véled

A rendíthetetlen tanár-csodán:

Mert fogod kezüket,

Féltőn és óvón vezeted.

S ott lángol benned csontig hatolva

Az ezerarcú szeretet.

Kívánni lehet mindig mindent,

S mit kívánhat ember, megadatik.

Hajnallal ébred, estével nyugszik

S eljuthat végtelen falakig.

Tedd hát a dolgodat, ameddig bírod,

Szívvel-lélekkel, igazán!

Talán a népek és nemzedékek

Felnőnek hozzád: vigaszán!



Szeged, 2020. július 27.


A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása,  előadása csak a szerző engedélyével lehetséges




Lövey-Varga Éva Zöld versike (Egy másik világ ciklus)

Lövey-Varga Éva

Zöld versike


(Egy másik világ ciklus)


Zöld világ ébred a lelkemben

Feszíti a szabadság színe.

Élő és ízes minden mozaik

Virágzik máris kicsiny szíve.

Megtölti zizzenő hangjával,

Felfrissíti a szétfolyó levegőt,

Élénken festi illatával

A Napot, a csöndes lemenőt…


Szeged, 2020. július 26.

A vers  és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása,  előadása csak a szerző engedélyével lehetséges




2020. július 24., péntek

Lövey-Varga Éva A vámos (Egy másik világ ciklus)

Lövey-Varga Éva

A vámos

(Egy másik világ ciklus)


Mondtad, jó dolgozni a határon…

Várni azt, hogy átjönnek batáron,

Kordén, kocsin, vagy repülőgépen.

Látsz sokféle népet ülni a széken.


Szép szemeidet nem lehet feledni.

Sok évtized elment, így szeretni

Nehéz, aki várt és védett:

A bűn ellen mégsem emelt mellvédet.


A papírok akkor is sorban álltak

A kapualjban hosszú sorok várnak.

Az igazolvány még mutatóban sem jó,

Hát hiába káromlás és mindenféle szép szó?


Azt mondtad, a munkát mindig

Jól elvégzed, az igazt és valóst

Keresed meg szépen kint is,

S az ország belsejében: nem csak a hajóst,


Ki osonva a vízen, néha szirént lát,

S orvosokért izen, titkon vagy talán

Éppen menekülve, gyorsan mély habokba

- Fenékig is – rejtőzve, merülve.


Holtodban, holtomban én is majd ott állok

Az út szélén, vámszedőre várok.

Lassan, csöndesen, pecséttel díszítve

Vissza-visszanézve minden krízisre.


Most itt ez a kérdés rémlik fel lassan,

Ébredő hajnaltól, mikor kel a kappan:

A pecséted jó volt? Hol az írás rajta?

Vajon középkori az a fapajta?


Hányan léptek arra a kőből épült útra?

S hányan bújnak itt el a földet túrva?

Soroljak kétséget, törvényt vagy etikát?

Gondolkodva mégis, hogy mikor ki veri át?


Szép az egyenruha, rajta fényes csillag…

Gondolod, ünnephez illik ez az illat?


Szeged, 2020. július 24.


A vers felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása,  előadása csak a szerző engedélyével lehetséges


2020. július 23., csütörtök

Lövey-Varga Éva: Szegedi fotók 2020 - 2. rész


















A fotók felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása,  előadásban használata csak a szerző engedélyével lehetséges


Lövey-Varga Éva: A zenész Egy másik világ ciklus

Lövey-Varga Éva:

A zenész

Egy másik világ ciklus


A mély hangok lassan összeállnak,

A síró csend dalolni kezd szépen.

S a dallam egyszer csöngő hangon

Útra kel vidáman a szélben.


Hangjegyek sorban a kottákon:

Barangolnak az áramló levegőben…

A pálca int, és feláll a táncrend,

A Nap már közben épp lemenőben.


Összesimulnak a párok, édesen

Vágyva álmaik után a mólón,

Csak a büszke szarvas agancsa díszében

Áll meg rezzenéstelen, szólón.


Felemelt fejének koronáján

Feltűnik a Hold ezüstfénye

Tisztelettel hajtva meg testét,

A zene előtt, mi mindenki reménye.


Szeged, 2020. 07. 23.


A vers, fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása,  előadása csak a szerző engedélyével lehetséges






Lövey-Varga Éva: Tapló Napló - „Bunkó Bocsi” meg a többiek

Lövey-Varga Éva

Tapló Napló

Bunkó Bocsi” meg a többiek


Mondja az ember, hogy mindig szépen, ahogyan csak ő szeretné, hogy mások bánjanak vele. De mit tegyen vajon, ha éppen a mások jócskán túlmentek már valamennyi határon, és nem lehet tolerálni azt, amit tettek? Hogy juttassa kifejezésre, hogy megértésre találjon azok fejében is, akik esetleg csöndes, toleráns, mindent meg lehet tenni vele emberek képzelték és gondolták világ életében, olyannak, aki a légynek sem ártana, soha nem bánt senkit és semmit. Mit szól a világ, hogyha módszert és viselkedést vált, és hogyan fog változni vele?

Vajon ő maga hogyan is fogja érezni magát ebben a szerepben, ha azt magánemberként, vagy ha munkahelyi, esetleg kísérletező tudósként kezdi „viselni”?

Nos, számos eset van, amit példaként felsorolhat az ember a hétköznapok dömpingjében, valamint az ünnepnapok bűvkörében is. Csak néhány példát megemlít az ember, ezekből, már kétséget ébreszt saját magában, és minden jóérzésű és rosszérzésű emberben is.

Az elmúlt időszakban nem csak több szakmában, de szakmai céllal kísérletezni kezdtem. Nos, miben is? Talán a kommunikációban (szóbeli, írásbeli), a színpadi élőtechnikában, az orvostanban, a környezetvédelemben, és egyáltalában mindenben. Hogy miért is? Mert már lassan nagyon nehéz megfogható és jó példát találni, amely mind az erkölcs, mind az etika határainak megfelel. Mind pedig a józan észnek.

Talán, ilyen esetekben már nem csak az egyéni érdeket nézi az ember… Nincs miért csak egyéni érdeket nézni, akkor sem, ha esetleg valamiben személyesen érintett, vagy mások gondjai súlyozzák a vállát, görbítik a gerince íveit. Lehetne szónokolni, videós előadásban elmondani, le lehet írni, elő lehet adni, lehet filmet rendezni… De valahogy mégsem jut el mindez a nézőig, olvasóig, hallgatóig.

Vajon, miért is nem?

Az ok is sokrétű: nem csak személyfüggő.

Számos példaként említhetnénk például az U…..F / S...S, vagy bármely k...l (…) szolgálatába állított gyereket, aki a 45 éves nőt (bár nem kéz ki annyinak) ugyanúgy szépen letegezve szólítja meg, hogy van-e esetleg ideje gyermekvédelemre? Kommunikálni tudni kell, és meg kell tanulni.

Bár, mondják, az ember a saját kárán tanul. Mármint, a szegényebb elmebeli tudással rendelkező. A jobbak mások hibáiból és a példákból, a múltból és a gondolatokból is tanulnak.

Ilyenkor minimum két kérdés merül fel egy emberben, kétféle gondolat…

Az első: hogy vak a gyerek, neveletlen. Nem tud különbséget tenni, és nem egészen ép az elméje.

A második: szándékosan lejáratja a céget, vagy szándékosan zaklat valakit.

A többi csak ezek mögé sorakozik fel.

Csak két példa mindennapi életünkből, amit az egyetemen is elmondhatnánk, meg más területen, az oktatásban és a munkahelyeken is.

No, most hogy is reagál az, akinek esetleg meghalt a gyermeke, többek között miattuk, az adatcseréik miatt?

A másik kérdés, hogy reagál az, aki éppen a munkavégzéséhez kapott pályázatot megnyerve a pénzt nem kapta meg tőlük, akármely segélyszervezetől van szó, stb. ?

Hogy reagál az, aki az ilyen olvasni és értelmezni, vagy esetleg viselkedni nem tudó miatt elszenvedett egy egészségügyi adatcserét, a 4 EKG szívhangból csak egy maradt a testében, a többi kámforrá vált, és máig elő nem került, vagy esetleg a lakását, az egész élete munkáját is bottal ütheti, a szociális munkásaikkal való közös csalás miatt, és már a 4-ik másik korban levő, ugyanolyan korú gyereket találja meg, aki ugyanúgy néz ki mint a többi, s  aki csillogó szemmel ránézve megismeri, hogy anyu vagy esetleg apu, és elrángatják tőle, amikor az közeledni akar hozzá?

No, mit is nevezünk hát segítségnek?

No, ha büntetésből úgy reagál, hogy „bunkó bocsi...”, de éppen előbb mentsd meg a gyermekem, és utána segítek.. De a megmentéshez pénz kell… A pénzt csak tőled kérhetem, mert te vagy rászorulva, de mivel rá vagy szorulva, nincs pénzed… Hát, akkor ki is a bunkó?

Az, aki végre annyi kín után megfelelő érzést mutatva reagál és elküldi a melegebb égtájakra a kéregetőt?

Hát, igen.. A világ rendje elég bonyolult. Az segítene, de nem tud, de az a másik nem tudhatja, nem értheti, mit élt meg, min ment keresztül mások miatt, és el sem tudja gondolni, nem képes rá, mert ő maga is csak éppen felnőtt, esetleg nem egy 10 évesen zseni gyerek volt, hanem egy kicsit nehézségekkel küzdő másik, akik beállították őt oda, mert nem alkalmas másra..

Az vigyorogva reagál.. nagyképűen-. Akkor hogyan is tovább?


S mi van a zsenivel, akinek 18 éves korára a diplomáit eltüntetik, hogy csak 18 éves korban lehet érettségizni? :)

Ez nem különb annál, hogy 1.5 méterre a laboratórium bejáratánál áll a dohányzó hölgy, füstöt szívva, minden előírást mellőzve, és hiába szól rá a beteg, vagy láthatóan, hiába kerüli az érkező 3 méterre el, megy át a másik oldalra, stb… már ha tudna, mert az ajtó a bejárattal csak 2 méter… vagy kevesebb.. a járda szélessége meg nincs két méter.

Aztán, utána beáll dohányozni a másik ajtóba, vagy a lakóház ajtajába, hogy a gyerek, a viselős nő, és mások is hadd szívják, amit ők nem akarnak, mert éppen soha nem dohányoztak. Aztán kiderül, a kis bankos éppen drogot szív, mert jól keres, és ki a fenét érdekli, ha ő jól akarja ott érezni magát, és éppen … Na, igen.. folytathatnánk a végtelenségig.

A környezetvédelmet szajkozó emberektől, cégektől, akik utána a lakóház zár udvarára eresztik ki az illatanyagokkal terhelt elszívó végtermékeit, minden lekötés nélkül, hogy a harmadik, esetleg negyedik emeleten már csak egy oldalra nyíló lakások levegője azonnal minden készülő étel szagát (hagyma, pirospaprika, égett és sült húsok, stb..) átvéve önaromát árasszon még 9 órával utána is… Nem beszélve a száradó (tehát feleslegesen illatosított mosószerekkel mosott) ruha ezen új illatú aromaterápiájáról.

Na, igen. Bonyolult az élet, mondja az utcasarkon Lajos bácsi, meg Sárika néni is…

De nem kevésbé bonyolult Juliska néninek a városban, mint János bácsinak a horgásztó szomszédságában.

A kérdés pedig ugyananaz végig.. Az ember tanul, élete végégig. Ha képes, és ha akar. Amennyiben nem képes rá, nem tud elgondolni, képzelni, akkor végleg leáll, megsemmisül, elpusztul. Másokat is elpusztít. Érdemes ezt így, vagy úgy csinálni végig, és nem változtatni soha, semmin? Mit is tesz az olvasás, a szó az emberrel? Az írás? A gyakorlat?

A tanulság mindig ugyanaz marad….

A Naplóbejegyzés, és a fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása,  előadása csak a szerző engedélyével lehetséges






Lövey-Varga Éva: Szegedi fotók