Lövey-Varga Éva
Tapló
Napló
„Bunkó
Bocsi” meg a többiek
Mondja az ember, hogy mindig
szépen, ahogyan csak ő szeretné, hogy mások bánjanak vele. De
mit tegyen vajon, ha éppen a mások jócskán túlmentek már
valamennyi határon, és nem lehet tolerálni azt, amit tettek? Hogy
juttassa kifejezésre, hogy megértésre találjon azok fejében is,
akik esetleg csöndes, toleráns, mindent meg lehet tenni vele
emberek képzelték és gondolták világ életében, olyannak, aki a
légynek sem ártana, soha nem bánt senkit és semmit. Mit szól a világ,
hogyha módszert és viselkedést vált, és hogyan fog változni
vele?
Vajon ő maga hogyan is fogja
érezni magát ebben a szerepben, ha azt magánemberként, vagy ha
munkahelyi, esetleg kísérletező tudósként kezdi „viselni”?
Nos, számos eset van, amit
példaként felsorolhat az ember a hétköznapok dömpingjében,
valamint az ünnepnapok bűvkörében is. Csak néhány példát
megemlít az ember, ezekből, már kétséget ébreszt saját
magában, és minden jóérzésű és rosszérzésű emberben is.
Az elmúlt időszakban nem
csak több szakmában, de szakmai céllal kísérletezni kezdtem.
Nos, miben is? Talán a kommunikációban (szóbeli, írásbeli), a
színpadi élőtechnikában, az orvostanban, a környezetvédelemben,
és egyáltalában mindenben. Hogy miért is? Mert már lassan
nagyon nehéz megfogható és jó példát találni, amely mind az
erkölcs, mind az etika határainak megfelel. Mind pedig a józan
észnek.
Talán, ilyen esetekben már
nem csak az egyéni érdeket nézi az ember… Nincs miért csak
egyéni érdeket nézni, akkor sem, ha esetleg valamiben személyesen
érintett, vagy mások gondjai súlyozzák a vállát, görbítik a
gerince íveit. Lehetne szónokolni, videós előadásban elmondani,
le lehet írni, elő lehet adni, lehet filmet rendezni… De valahogy
mégsem jut el mindez a nézőig, olvasóig, hallgatóig.
Vajon, miért is nem?
Az ok is sokrétű: nem csak
személyfüggő.
Számos példaként
említhetnénk például az U…..F / S...S, vagy bármely
k...l (…) szolgálatába állított gyereket, aki a 45 éves nőt (bár
nem kéz ki annyinak) ugyanúgy szépen letegezve szólítja meg,
hogy van-e esetleg ideje gyermekvédelemre? Kommunikálni tudni kell,
és meg kell tanulni.
Bár, mondják, az ember a
saját kárán tanul. Mármint, a szegényebb elmebeli tudással
rendelkező. A jobbak mások hibáiból és a példákból, a múltból
és a gondolatokból is tanulnak.
Ilyenkor minimum két kérdés
merül fel egy emberben, kétféle gondolat…
Az első: hogy vak a gyerek,
neveletlen. Nem tud különbséget tenni, és nem egészen ép az
elméje.
A második: szándékosan
lejáratja a céget, vagy szándékosan zaklat valakit.
A többi csak ezek mögé
sorakozik fel.
Csak két példa mindennapi
életünkből, amit az egyetemen is elmondhatnánk, meg más
területen, az oktatásban és a munkahelyeken is.
No, most hogy is reagál az,
akinek esetleg meghalt a gyermeke, többek között miattuk, az
adatcseréik miatt?
A másik kérdés, hogy reagál
az, aki éppen a munkavégzéséhez kapott pályázatot megnyerve a
pénzt nem kapta meg tőlük, akármely segélyszervezetől van szó,
stb. ?
Hogy reagál az, aki az ilyen
olvasni és értelmezni, vagy esetleg viselkedni nem tudó miatt
elszenvedett egy egészségügyi adatcserét, a 4 EKG szívhangból
csak egy maradt a testében, a többi kámforrá vált, és máig elő
nem került, vagy esetleg a lakását, az egész élete munkáját is
bottal ütheti, a szociális munkásaikkal való közös csalás
miatt, és már a 4-ik másik korban levő, ugyanolyan korú gyereket
találja meg, aki ugyanúgy néz ki mint a többi, s aki csillogó szemmel ránézve megismeri, hogy anyu
vagy esetleg apu, és elrángatják tőle, amikor az közeledni akar
hozzá?
No, mit is nevezünk hát
segítségnek?
No, ha büntetésből úgy
reagál, hogy „bunkó bocsi...”, de éppen előbb mentsd meg a
gyermekem, és utána segítek.. De a megmentéshez pénz kell… A
pénzt csak tőled kérhetem, mert te vagy rászorulva, de mivel rá
vagy szorulva, nincs pénzed… Hát, akkor ki is a bunkó?
Az, aki végre annyi kín után
megfelelő érzést mutatva reagál és elküldi a melegebb égtájakra
a kéregetőt?
Hát, igen.. A világ rendje
elég bonyolult. Az segítene, de nem tud, de az a másik nem
tudhatja, nem értheti, mit élt meg, min ment keresztül mások
miatt, és el sem tudja gondolni, nem képes rá, mert ő maga is
csak éppen felnőtt, esetleg nem egy 10 évesen zseni gyerek volt,
hanem egy kicsit nehézségekkel küzdő másik, akik beállították őt oda,
mert nem alkalmas másra..
Az vigyorogva reagál..
nagyképűen-. Akkor hogyan is tovább?
S mi van a zsenivel, akinek 18 éves korára a diplomáit eltüntetik, hogy csak 18 éves korban lehet érettségizni? :)
Ez nem különb annál, hogy
1.5 méterre a laboratórium bejáratánál áll a dohányzó hölgy,
füstöt szívva, minden előírást mellőzve, és hiába szól rá
a beteg, vagy láthatóan, hiába kerüli az érkező 3 méterre el,
megy át a másik oldalra, stb… már ha tudna, mert az ajtó a
bejárattal csak 2 méter… vagy kevesebb.. a járda szélessége
meg nincs két méter.
Aztán, utána beáll
dohányozni a másik ajtóba, vagy a lakóház ajtajába, hogy a
gyerek, a viselős nő, és mások is hadd szívják, amit ők nem
akarnak, mert éppen soha nem dohányoztak. Aztán kiderül, a kis
bankos éppen drogot szív, mert jól keres, és ki a fenét érdekli,
ha ő jól akarja ott érezni magát, és éppen … Na, igen..
folytathatnánk a végtelenségig.
A környezetvédelmet szajkozó
emberektől, cégektől, akik utána a lakóház zár udvarára
eresztik ki az illatanyagokkal terhelt elszívó végtermékeit,
minden lekötés nélkül, hogy a harmadik, esetleg negyedik emeleten
már csak egy oldalra nyíló lakások levegője azonnal minden
készülő étel szagát (hagyma, pirospaprika, égett és sült
húsok, stb..) átvéve önaromát árasszon még 9 órával utána
is… Nem beszélve a száradó (tehát feleslegesen illatosított
mosószerekkel mosott) ruha ezen új illatú aromaterápiájáról.
Na, igen. Bonyolult az élet,
mondja az utcasarkon Lajos bácsi, meg Sárika néni is…
De nem kevésbé bonyolult
Juliska néninek a városban, mint János bácsinak a horgásztó
szomszédságában.
A kérdés pedig ugyananaz
végig.. Az ember tanul, élete végégig. Ha képes, és ha akar.
Amennyiben nem képes rá, nem tud elgondolni, képzelni, akkor
végleg leáll, megsemmisül, elpusztul. Másokat is elpusztít.
Érdemes ezt így, vagy úgy csinálni végig, és nem változtatni
soha, semmin? Mit is tesz az olvasás, a szó az emberrel? Az írás?
A gyakorlat?
A tanulság mindig ugyanaz
marad….
A Naplóbejegyzés, és a fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása, előadása csak a szerző engedélyével lehetséges