Rendelhető: Marczinka Csaba: "Habókos Hommage"-ok

 Az elektronikus kötet pdf és Epub formátumban rendelhető, számlaszámra vagy Google Pay használatával fizethető. Rendelés: tollforgato.lap@gmail.com

Könyvbemutató hamarosan ONLINE!

A kiadásomban megjelenő könyvek privát oldalaimon is elérhetők, ha én szerkesztem, teljes azonossággal is! 

ISBN 978-615-01-1639-6 Marczinka Csaba: „Habókos hommage”-ok (pdf) kiadó: Lövey-/Pécsi-Varga Éva Tollforgató Online Lapcsoport-Archivált Világ



ISBN 978-615-01-1640-2 Marczinka Csaba: „Habókos hommage”-ok (epub) kiadó: Lövey-/Pécsi-Varga Éva Tollforgató Online Lapcsoport-Archivált Világ



Rendelhető: tollforgato.lap@gmail.com Tollforgató Online Lapcsoport, Archivált Világ - Archived World rendelési oldalak


Önéletrajz és bemutatkozás

1967 nyarán születtem Budapesten. Az ELTE BTK magyar-történelem szakán végeztem egyetemi tanulmányaimat. 1994 óta publikálok rendszeresebben verseket és cikkeket, valamint néha prózát. Írásaim megjelentek többek között az Élet és Irodalom, a Magyar Napló, a Parnasszus, az Új Forrás, a Magyar Műhely, a Prae, a Székelyföld,a Tiszatáj, a Bárka és a Palócföld hasábjain is. Megjelentem több antológiában is (Arcok és Énekek, Szép Versek). 5 egyéni kötetem (3 verseskötet, 1 kisregény és 1 történelmi esszé) jelent meg nyomtatásban. Legutóbbi kötetem a „Dévaj Szent Feri és Matyinetti őrmester” c. verseskötet 2018-ban jelent meg a Rím Kiadónál.

Új kötetem a „Habókos hommage-ok” főleg irodalomtörténeti vonatkozású (a nagy Nyugat-nemzedékhez kapcsolódó), gyakran ironikus hommage-verseimet tartalmazza. Ezt egészítik ki más ciklusok (az elfeledettek hommage-versei és a járványhoz kapcsolódó ironikus hommage-ciklus). Ezekből alakul ki a kötet kaleidoszkópszerű, sajátos világa... A versek emlékezéshez és az elmúláshoz kapcsolódó – gyakran erősen ironikus és nosztalgikus – világát aktuálissá teszi a mai járvány és a válság hangulata is. Reménybeli olvasóim talán értékelni fogják a hommage-versek világa és a jelenlegi lét- (és nemlét) helyzetek közötti különös „összecsengéseket”...



Marczinka Csaba



























Előszó





Szeretettel és tisztelettel vettem kezembe Marczinka Csaba egyedi stílusban és esztétikai formában megalkotott verseit, annyi nagy szerkesztő, kiadó, irodalmár és nyelvész után…

Aztán gondolkodni kezdtem azon is, hogy a hirtelen hozott felajánlás, döntés után valójában mi is a legnagyobb segítség a számára? Talán jó utat jelenthet-e egyedi kiadásban megjelenni egy a tudomány és művészet számára alkotott évtizedek óta pártolói célokkal, keresgélő munkával megjelenő, ingyenesen is a tudományt és művészetet pártoló, a lehetőségek biztosítását előnyben részesítő Internetes világban - segítve ezzel nem csak a létfenntartást, megélhetést, hanem az alkotói fejlődést -, vagy átadni őt és alkotásait újra a nyomdai világnak, mely talán kicsit háttérbe szorult korunkban. Jó lehet-e, ha átirányítom a most is létező, beskatulyázott, bedobozolt kiadói világunkba, amely a maga problémáival és kapcsolatrendszereivel küszködve talán ma is az ókori gyerekcipőben jár, s korlátozott példányszámaival, jelentős költségeivel és jogszabályi hibáival minduntalan megbicsaklik.

Talán az egykori nyelvész-példa, „Horger Antal” világa mégsem az én világom, akármilyen „míves-mímes” egyedi előírásokkal dolgozott. Bár, kétségtelen, voltak elvitathatatlan érdemei, szakmunkái is, neve talán mégsem ezáltal vált ismertté. A hibás pszichiátriai-orvostani megítélésekhez sem kívántam soha csatlakozni, egyszerűen szeretném megmutatni a nyelvünk és a nyelv nehezen kiismerhető varázsát, mely az esztétikai kategóriák között vándorolva minősül át jelentéstani és stilisztikai érdemben is, a céloktól, a használattól, a környezettől, a kommunikációs tényezőktől függően.

Mert: ilyen varázslatos a mi világunk, s annak nyelvei. Szavaink megannyi jelentést és minőséget hordoznak, megannyi lehetőséget takarnak, s a befogadóképességektől függően érik el céljukat a korok és idők, társadalmi rétegek világában.

S vajon, ha útnak indul, mi lesz belőle, mi marad utána? Nem harapódzik -e el túlságosan a vulgarizmus, avagy az indulatok világa? A stílusrétegek keveredése vajon miféle változásokat idézhet elő? S mi jelent valódi segítséget az egyén, s mi a közösség számára? Sokan tanulnak a példákból.

Belebukunk, belebuknánk? Aligha lenne ez így. Jól tudjuk a néprajz, a popularitás és a szaknyelv világát is ismervén. Mindig volt és van, lesz is egy olyan világ, világrend, amely másfajta stilisztikai megnyilvánulásokkal igyekszik elérni a rendjét, igyekszik megdöbbenteni a másik, befogadó felet, rávezetve őt a hibákra, a változás és változtatás igényére. Egy olyan világrend, mely igyekszik rávezetni annak a másik félnek, rétegnek kissé beszűkült, vagy értetlen, avagy túlságosan más irányba kalandozó figyelmét, megértését.

Nehéz feladatot adott.

Jók a kérdések: s előre talán a jövő kevesek számára látható.

Az pedig csupán egy dolog, hogy az égiek megannyi mindent megmutattak és megmutatnak számunkra.

A „Habókos hommage-ok” nem csak stílusban vagy esztétikai vonatkozásban különböznek alkotóink eddigi megjelenéseitől, megmutatkozásaitól. Kétségkívül mindenki számára (legyen az szerző, költőtárs, művész, művészettörténész, nyelvész, irodalmár, stb.) nehéz dolog esztétikailag a megfelelő minősítéseket meghozni, vagy nem ismerni fel tartalmuk mögött az irónián kívül a meghajlást, a negatív mellett a pozitív tartalmat, vagy láttatást.





Érdekességként elővettem volna a szavak szótári magyarázatát, jelentését, de csupán ennyit találtam a tájékozatlan olvasók számára, kiindulásként. S a többi talán sok nyelven még ennél is mélyebb tartalommal, jelentéssel bírhat, filozófiai és stilisztikai, nyelvészeti, irodalmi jelentésben is.
„Hommage

Hódolat, tisztelet valamelyik nagy művésznek; különösen a zenében és a képzőművészetben szerepel olyan műalkotások címében, melyek egy-egy nagy művész emlékének adóznak, olykor a stílusát is idézve.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia”


In.:
Read more: http://www.kislexikon.hu/hommage.html#ixzz6wSQzDs1H





A francia szó viszont lassan egyfajta költészeti megnyilvánulássá is minősült az évszázadok folyamán, az irodalmi életben.

S hogy kit, hogyan tisztelünk, azt láthatjuk mi magunk is, hogy nem csupán szavainktól és azok jelentésétől függ.

Kívánok mindenkinek jó gondolkodást, filozofálást, s akár változást, változtatást is, a kötet olvasása során, után. Persze csak akkor, ha ennek valóban szükségét érzi!





Bízom benne, hogy mind tanár, mind alkotó, mind hétköznapi olvasó, mérlegelő-ítélkező-gondolkodó befogadó eléri a megfelelő célját!

S ha netalán én is rosszul fogalmaznék olykor, az utókor talán megbocsájtja.





Lövey-Varga Éva

laptulajdonos, kiadó

Szeged, 2021. május 31.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Botrányos irodalmi élet

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Botrányos irodalmi élet

Valamikor gyerekként kezdtem,  többek közt Jókai Annáék, Szabó Magdáék, s mások keze alatt folytatva a kisgyermeki szárnypróbálhatásokat. Pár évtized múlva a becserélt képzések utáni szinte százszázalékos felvételi - sok kiiktatott zaklató után,- egy mesés világba kalauzolta az embert.

Nem kellett, nem kell magolni soha, a primitív "Jajj, készülnöm kell az órára, ne zaklass, ne zaklasson!", nálam mindig elmaradt.

Most töprengve kezdtem emlékezni, az elfelejteni szánt adatokra, anyagokra, a számtalan személyes támadás, nagy szájú, kotnyeles közbeszóló, beavatkozó mellett, aki adatok hiányában is mindent tud, de lépni bármilyen jó irányba évtizedeken át képtelen. 

Viszont  néhány éven belül nem egy velem egyidős, utánam, mások anyagával végzett ember bukott bele mind az irodalomba, mind a történelembe, oktatásba manapság. A neveléstörténetről nem is beszélve.

A jogi visszaélések premier plánja üti a magassági mércét, a támadások meg a halálesetek megnövekvő gyakorisága pedig visszaélések tömegére utal... Hogy rend kell a rendetlenségbe? Kétségtelen... Hogy a csönd beszédes is lehet, az is kétségtelen.

Hej, ha azok a videók, fotók, melyek széfekben, raktárakban nyugszanak, lassan mesélni tudnának! Eltűnt munkákról, adatvédelmi iratokról, családfákról, címeres levelekről és genetikai s egyéb hamisításokról.

Sok munka, sok ismerős után már nagy levegőt véve felsóhajt az ember. Kicsinyke jegyzetek, utalások egyesekből végtelen mérget, dühöt váltanak ki olykor, ha valamilyen szinten nincs igaz tett az illető mögött, vagy a jobb teljesítéseket képtelen elfogadni. Vagy, ha csupán nem emlékszik, s a csöndben hátralépőre lassan mégis reflektorfény hullik, ismeretlen irányból, esetleg a porból kikandikáló kincs a természeti jelenségek miatt emberi akarat ellenére láthatóvá válik.

S úgy, az egy korosztály reakcióit szemlélve, megélve elkezd visszaemlékezni az ember. Az arcokra, a jegyekre, a vonatokra, a fotókra... A televízió felvételekre, a jogi karok engedélyeire, a jól teljesítőért csatát vívó, csöndben, titokban bízó egykori, ma már sokszor elhunyt jelzővel illetett tanárokra.

A hiányzó fórumokra, a más nevét jogtalanul átvevő szerzőkre, cégekre, a feledékeny nyomozókra, bírókra.

S lassan a kapott képekre, a szakos képzésekre, a könyvtári és könyvtárközi kölcsönzésekre. Egyáltan mindenre. A kapott, adott mosolyokra, a feledékenységekre, az izzadásokra, a kacsintásokra, a bókokra, a káromkodásokra.

A célt tévesztő káromkodásokra, a faragatlan bunkóságokra, a hibás nyilvántartásokra.

Ez az élet: érzékelés, emlékezés, visszajátszás...

A családfa ágai részben hol kikopnak, hol kihajtanak.

Tele vannak meglepő hagyatékokkal, melyek többsége nem kerül be az állami megőrzési helyekre, inkább magán birtokokként (könyvek, iratok, más tárgyak) apáról-fiúra öröklődve szállingózik a napokkal, az évekkel, évtizedekkel tovább... Mert ilyen a hagyaték. Az állami őrzési helyeken is sérül, elpusztíthatják, s bármi más bizonytalan kimenetelű dolog történhetik vele.

Érdekes dolog a kommunikáció. A kérdések válaszra sarkallják az embert. 

Ha a kérdés támadó, akkor védekezésre, mesélésre. 

Emlékezésre, adatgyűjtésre.

Sőt, rendszerezésekre.

Sakktábla helyett, dominó helyett a betűk, az ábrák kerekítéseire.

S a makacs hallgatásra, ha valaki féltékenyen támadra rombolni igyekszik, másokat is... Vezetőként is. Elvégre is a szülő az csak szülő marad... Akkor is, ha utódja, terméke elhalálozik, eltűnik a kényszer-útvesztőkben, akkor is, ha jelmezes főpróbán csillámló jelmeze a sötétségbe vész...

Mert hát, ilyen a világ. A jó egyszer mégis vissza fog ütni, ha mindig rosszat kap...

Szeged, 2021. június 22. 01:17

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben - Seuso_Mindent Bele A hamis bírók és a nyomozás

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben - Seuso_Mindent Bele

A hamis bírók és a nyomozás 1.

Valamikor a 70-es években, vagy talán jóval azelőtt kezdődhetett, történhetett... Egy hegyvidékes alföldekkel tagolt tájon, lassú és gyorsfolyású folyók, közeiben, tavak partján...
Az egykori jogászhallgató egy ballépése folytán politikai okokból valamilyen szinten számkivetett lett. Magas termete mégsem volt ilyen meggyőző a vizsgákon, mint ahogy gondolta volna. Volt később bíró, tanár, hagyományőrző, sokat utazott. Magángyűjteményt is létrehozott, de családja másodjára is felbomlott. Betársult hát hol ilyen, hol olyan kapcsolatokba, ahogy sikeredett. Alkalmi együttlétekbe is.
Történt egy napon, hogy egykori jogász tanítványa, barátja-társa régi-új barátnőjére szemet vetett, akiről senki nem tudta, hogy külföldön végzett bíró volt. Nem is tudhatta, hiszen nem egy ország titkosítása után veszélyben érkezett haza, levetkőzve a félelmeket, megszegve a soha vissza nem térés szabályait. Nem szólt, nem mondott semmit. Megannyi végzettség a kályha lángjai között hamvadt el, hogy emléke, nyoma se maradjon... Emléktörlést kért, hisz nem volt más megoldás, a nem emlékezés védelmet jelent. Egyházi, katonai .. A képességek miatt kettő az egyben. Igen csak fiatal volt, a felnőtt kora előtt már három, négy diplomával, doktori címmel rendelkezett, összevont, kiemelt képzésben. Megszenvedett miatt.
Egyiptomban a hercegnek, házasulandó törzsi leszármazottnak megtetszve az egyházon keresztül menekült haza, a rendőr rokonokra hivatkozva a kellemetlen, felnőtt kor előtti zaklatások elől.
Ez volt talán a legkisebb baja, hogy az ásatáson másokkal együtt elrabolták. Eszes volt, megúszta.
Olaszországban a maffia vezére még 10 biztonsági őrt is adott mellé, a hercegnő és udvarlója halálakor kikecmergett telefonon értesített barátjával a kamikaze akció kellős közepéről is. Nem akart meghalni, jó reflexei voltak. Két halott között nem a legkellemetesebb dolog feküdni, gyerekként ülni még kevésbé. A brilliánsgyűrűt gyorsan áthúzta a halott nő ujjára, felhívta a barátját, valahogy kimászott a kocsi ablakán. Tornász volt, jó régésznek, antropológusnak készült. A biológiai diploma csak átmenő-forgalom volt a célok felé.Sajnos segíteni halottakon nem lehet, politikai botrány lesz, majdhogy nem megcsalás botrány. Enyhíteni kell, hisz csak az ő barátai voltak. Nem akart hercegnő lenni. Sem származási, sem szerzett alapon.
A közgazdasági-jogi képzés végén alkotmánybíró bérletébe menekülve a jogászhallgató földrajztanár lakásából gyorsan amerikai pályázatot adott be. Hátha némi védelmet jelent a távolság.
A jelesei magasan kiemelték, ám a társai nem igazán akarták kedvelni. (...) Folyt. Köv.

 
Szeged, 2021. Június 19. 23:29

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "És csak állt ott, és csak járt a szája"

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

"És csak állt ott, és csak járt a szája"

Társadalomban élünk. Nem csupán egy ember létezik a világban. A Nap sugárzásától, a természeti környezettől függően eltérő rasszok alakultak ki.
Mi is az a kifejezés, hogy rassz?
"A nagyrassz a biológiai értelemben véve egységes emberi faj (Homo sapiens) egyetlen és egységes alfaja (H. s. sapiens) populációinak osztályozása örökletes, többnyire földrajzi meghatározottságú csoportokra. Elsősorban biológiai, illetve antropológiai fogalom. Ezen csoportok jellemzői összefüggéseket mutatnak a külső megjelenéssel, etnikai csoportokhoz tartozással és/vagy egy adott társadalomban a csoport szocio-gazdasági helyzetével kapcsolatban. Korábban a rasszal rokonértelemben – illetve etnicitás és nemzeti hovatartozás értelemben is – használt faj szó használata történelmi és politikai okokból sem ajánlott, de biológiailag sem érvényes fogalom. Genetikai szempontból a nagyrasszok közötti és az azokon belüli különbség nagyon csekély: a legnagyobb különbség 0,176%, ez alig 11%-a az ember és a csimpánz genetikai állománya közötti 1,6%-os relatív különbségnek.[1]
A nagyrassz taxonómiai szempontból az alfaj kategóriának (rangnak) felelne meg,[2][3] ugyanakkor az emberi faj (Homo sapiens) mai összes képviselője hivatalosan a Homo sapiens sapiens alfaj tagja. A alfajon belüli földrajzilag is elkülönülő, külsőleg jelentősen különböző csoportokat rendszertanilag állatok esetén már nem különböztetünk meg (korábban létezett még pl. a változat).
Az emberiség nagyrasszokba sorolásának különféle rendszerei léteznek.
Az európai rendszer szerint négy nagyrassz létezik:[4]
europid
mongoloid
negrid
veddo-ausztralid
Az amerikai rendszer kilenc nagyrasszt különböztet meg:[5]
kaukazoid – az európai rendszerben europid
indoid – az európai rendszerben europid
mongoloid
amerindoid – az európai rendszerben mongoloid
polinezoid – az európai rendszerben mongoloid
melanezoid – az európai rendszerben ausztraloid[6]
mikronezoid – az európai rendszerben mongoloid
negroid
ausztraloid
Egy másik rendszer a negroid nagyrasszt bontja kettőre:[1][7]
europid (caucasoid) – fő elterjedési területek: Európa, Észak-Afrika, valamint Észak- és Dél-Amerika, Ausztrália
mongoloid – Ázsia
negroid (congoid) – fő elterjedési területek: Afrika Száhel-övezettől délre eső részei, valamint nem őshonosak de jelentős számúak Észak-Amerikában, Karib-térségben, Brazíliában
khoisanoid (capoid) – Dél-Afrika
veddo-ausztraloid – Ausztrália"
" - legkönnyebb ma a Wikipedia szabadon fejleszthető szótárát elérni. A kritikák miatt megfelelő ellenőrzést kap a vitaoldalak, a szabad regisztrációk miatt is.
Nagyon elgondolkodtató, a vélemények a magas fokú genetikai ismeretek ellenére sem egyeznek.
Hogy miért nyúltam a vitatott kérdéshez? A terjedő, rosszul terjedő ismeretek, a hibás, alaptalan, tanulatlan politikai-biológiai-szociológiai és vallási tévedések miatt.
Gondoljon már bele bárki, mi is folyik a világban... Már a kezdetek óta? Igen ... A kezdetek óta.
Adott esetben egy kis csoport egymást ismerő emberei élelem után, új ismeretek után kutatva elindultak egy irányban. Nem tudták, vagy csak viszonylagosan tudták, merre. Mondjuk jobb kezük irányában...
Vagy visszatértek, vagy nem. Adott esetben más csoportokra, csoportra is lelhettek.
Nem feltétlenül úgy néztek ki, mint ők. A nyelvük is különbözhetett. Ugyanúgy tekinthették őket ismerősnek, ellenségnek, barátnak, ugyanúgy akár párkapcsolatot is kialakíthattak.
Ez a migráció ma is megvan, ma is zajlik.
Ma már egyre kevesebb az ismeretlen terület, egyre kevesebb a hely, egyre nagyobb az egyedszám, amelyhez alkalmazkodni kell, amelynek érdekeit valamilyen céllal egyesíteni kell.
Így van ez egy kis területek tekintetében, egy falu, település, egy társasház vagy családi ház világában is.
Ami érdekes, a nagy szótár sarkít.. Ma már a valódi migráció fogalmát sem definiálja, hanem egy félrevezető információt igyekszik kezelni a mai migrációs válság fogalmával.
Pedig migráció valójában minden korban, minden területen létezett. Akkor esetleg felfedezéseknek, kutatásnak, kereskedelmi útnak, területszerzésnek definiálták.
Mindenesetre közel sem a mostani szociológiai és társadalompolitikai dolgok és fogalmak terjednek, egy negatív tartalmi megítéléssel.
Ezáltal olyan komoly kutató problémák is létrejönnek, hogy adott esetben a korlátok miatt elérjük a más területen élőktől való elhatárolódásokat, a kulturális és néprajzi, szociológiai különbségek megismerését, s lehet még sorolni.
Milyen bosszantó, ha a visszhangos lépcsőház udvarán egy más kultúrát képviselő ember este tíz után a függőfolyosón dohányozva, drogot szívva kiáll beszélgetni, mert nála ez elfogadott, de az adott ország tiltja, s a felszálló drog az arra érzékeny emberre hat, egy vagy három emelettel feljebb, s a másik elveszítve önuralmát, emlékeit a párja életére tör. Nem az, aki szívta, használta, hanem aki nem szokott hozzá, nem tudja semmilyen szinten kezelni...
Nos ezt úgy is mondhatnánk egyszerűen, hogy a narancs termőterületén élők immunrendszere hozzá alakult, az alma területén élőké meg ehhez.
A fogakon ma már lekövethető a táplálkozás, az élethely, stb.
Egy ilyen cikkben, reflexióban talán kevésbé van mód mindent közzétenni, csak vázlatot nyújtanék a gondolkodáshoz, a munkákhoz.
Nos, a régésznek a néprajzossal utazni kell. A biológusnak is. Ilyen esetekben ennek lehetősége megszűnik.
A régész nem tud dolgozni, utazni.
Támadások érik, nem tudja az anyagokat feldolgozni. Elveszlik, más korok számára is, mert a körülmények rögzítése nem történik meg. Nos, megint más népnek, más korba iktatják. Tehát társadalmilag hazugságban fognak élni.
Aztán vagy száz év múlva rájön, hogy a kínai is azt a nyelvet beszéli, csak ha begyorsítja, akkor érti meg a másik nép, mert a szétszedett szavak lelassultak, más értelnet kaptak, ...s micsoda meglepetés, több ezer év után mégis az a nyelv, csak más viszonylatban...Egy példa a sok millió lehetőségből.
A tyúk valójában nem is olyan buta állat, és a fél méteres kakas el is bánhat a vörös ravaszdival is.
Szóval, migráció ide-oda, vannak területi határok, meg van kapacitás is. Az akarok de nem lehet meg nem mindig szabályozó értékű..
Van tehát mit átgondolni, arabul, vietnámiul, meg oroszul ugyanúgy, mint indián, spanyol, koreai vagy más nyelveken is...
A világ meg mindig olyan lesz, ahogyan az ember képes elképzelni. Csöppet sem lesz másabb!
Szeged, 2021. Június 17. 23: 49
Kép forrása:
https://m.nyest.hu/renhirek/az-antropologia-honfoglalasa

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Nem mindenki érti a humort

Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Nem mindenki érti a humort

Sok év után, több, mint két évtized után, véletlenül kerültem vissza Szegedre. Kicsit a szakmunkák elérhetetlensége is belejátszott, no meg az egykori gyerekkori tervek, a családi kötődések.
Évtizedek óta használom az Internetet. Annak idején, amikor az általános iskolába kerültem, magyar-ének tagozatosként a legjobb matematika versenyesként igencsak a számítógépes irányultság dominált, mint lehetséges irányvonal. Nem csak a matematika használati területe, vagy a katonai irányultságok miatt.
A Commodore-64 hibái részben bosszantottak is, a grafikus felület igénye pedig a programozás felé hajtott. A készített programokba természetesen belekódolta az ember a jogvédelmet, gyermekként is látva a lopásokat, a hibákat, a veszélyeket. Azt, hogy munkák nem kerülnek kifizetésre, hogy az alkotások mások nevén látnak napvilágot, nem azén, aki készítette.
Elgondolkodtató volt megtenni a lépéseket több évtized után abba a társaságba, amely már gyerekként adott egy alapot a mások színvonala felé emelkedéshez. A kemény mag maradt az évtizedek során. Sokan elhunytak, elköltöztek, visszatértek. A társaság felhígult. Kevesen emlékeztek, kevesen emlékeznek. A csipkelődések, féltékenységi rohamok, a klikkek bagatellizálási tevékenységei és aktusai mindenütt óhatatlanul jelen vannak, mint Budapesten is.
Sehonnan jött ideiglenes tudással, gyakorlatilag ismerettel nem rendelkező vezéregyéniségek alakítottak ki csoportokat, mert megfelelő ismeretségi körrel vagy pénzzel rendelkeznek, de tudással nem.
S ez mindenütt megfigyelhető volt az országban. Debrecentől Budapesten át, Sárváron keresztül Pécsig.
A kiemelkedő ember hattérbe lép inkább, a támadásokra, hazudozásokra hátralép, s csak akkor lép ki a reflektorfénybe, ha a másik oldal belebukik, vagy nem képes megcsinálni azt a dolgot végleg. Mert: miért is frusztrálja magát feleslegesen, vagy adja oda a kínnal szerzett tudást, tapasztalatot?
A közösségi oldalak egykori ötlete abból alakult ki, hogy az ember külföldön egyáltalán nem kapott hírt a családról, de még az országról sem. A tanulási igényekről ne is beszéljünk, az információ átviteli közegeiről, vagy akár a költségekről. Az informatika a katonai szférából kilépve közhasználatúvá vált. Sajnos a megfelelő alapokat ma már nem úgy oktatják, így nagyok a hiányosságok. Főleg az 50 év felettiek körében. De a gyerekek körében is kezd ez az állapot eluralkodni, és az informatikai karokon. Már a valódi programozásokat nem kell megtanulni, a bevont szoftverek a hardverek kiiktatása miatt nem is vásárolhatók, nem szerezhetők meg, a rögzített információk nem érhetők el. Rengeteg pénzbe kerül, még több tudásba a használtuk.
Ecsetelni lehetne, kellene is a problémákat.
Mindezzel talán a szókincsek világa is átalakult, az előadóművészet és a nyelvek mellett.
S ez azzal jár, hogy nem mindenki érti meg az iróniát, a vicceket, célzásokat, s a meg nem értett dolgok indulatokhoz, támadásokhoz, veszekedésekhez vezetnek. Tudjuk jól, hogy a viccek és az irónia értelmezését nem csak egy magyar tanárnak kell megtanítania. A család az egyik fő tényező ezen a területen is. A közösség. Már, ha van, már, ha működik.
Mert napjainkban éppen ez a folyamat vált a szeparáció erősítőjévé is, hiszen a közvetlen érintkezés helyett az informatika kezdi uralni a világunkat. Ennek oka nem csupán az infohibák sorából adódó gyártási hibák sora, s az abból kialakult világjárvány. Az egyedi oktatási és hozzáállási viszony is.
A vicc viszont az a dolog, amit érteni kell. Más az angol humor, más a magyar. Műfaji határok is vannak, a kulturális ismeretek pedig elengedhetetlenek hozzá.
Nos...
Az élet relatív. Aki nem érti, az még másik, mások megítéléseiben is hibázni fog. S más lesz az életének útja is.
Egy világban élünk ugyan, de nem egy szinten. Egy városban, de nem egy térben. Az ember elsétál egymás mellett...
Kapcsolat nem mindenütt alakul ki. Oda szándékok és akaratok kellenek.
S minden újra relatív lett.
Szeged, 2021. június 19. 08:07.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Klíma, te drága!

Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben
Klíma, te drága!

Mit ad Isten, mindenütt a Földön gond lett a klímával...Ezzel is, azzal is..
Most konkrétan a magas hőmérsékleten elromló, vagy régen beüzemelt berendezésekkel...
Hajjaj, mert nem egészen olcsó ez a berendezés, pláne a nagy pandemia idején. Ahol persze akár 10 percenként is cserélhetné az ember a betéteket, ...
No, igen...s ha beragad a fedele, a szerelő akkor is elkér egy tízezrest. Mert hát, miért is ne?
Hazudozni lehet. Apuci felhívja a szerelőt, mert anyuci nem tudja kinyitni a fedelét, de mivel apuci süket, telefonálásnál a "Haggyad sikerült!"-et kiabálásnak veszi. Jól összevesznek...
Mert miért is ne, ha a segédmunkás hozzá nem értő ordítani kezd a telefonba, hogy küldd át a szomszédba, én is úgy szoktam...
Persze apuci nem tud mozogni. Anyuci lecsapja a klíma fedelét: "Na, akkor ez így marad, ha már sikerült felnyitni, és ilyen a hozzáállás, az útnak itt vége." A doboz lezáródik. "Fog a sasmadár magaslati levegőt szívni. Én bírom a meleget. Csinálja meg akkor, aki bunkó volt. S érezze, ha nem képes rá, akkor ne szemétkedjen mással. Még azzal sem, akivel együtt él."
S minden megy a maga útján tovább...Két irányban.
Mert hát, a bolondériát sem lehet végtelenségig bírni, meg a 70 éves káromkodást. Az amúgy sima képű öltönyös ügyvédek ezt úgyse fogják megérteni. Miért is tennék, az asszony is ügyvéd, csak ő káromkodás helyett mindent elvégez...
Szeged, 2021. június 19. 09:33

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Reflexiók - Doktori habilitációs eljárások tanévzárója

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Reflexiók - Doktori habilitációs eljárások tanévzárója

Természetesen több, mint másfél évtizede fel vagyok iratkozva az alumni rendszerek és a különböző hírcsatornák értesítéseire, az oktatások és a szervezések miatt is. Nem csak a régi és későbbi képzések miatt.

Nem igazán írhatom le a letett esküim és az azokhoz kötődő adatvédelem miatt a valós  háttéradatokat, de kicsit sokat is kellene írnom, ha mégis közérdekből meg kellene tennem. 

A mai streamelt egyetemi videó, amit megnéztem, közzétettem egy kicsit a sima vízfelületet mindenütt felkorbácsolta. Persze, a családfám "öttornyáról" van szó, nem a Tisza-vidék részeiről. Fél órája vêget ért adás után is olyan feszültség van bennem, hogy a Nyeste Elek-által használt készülékek sorra szerelőnél kötnének ki.

Ha ez megfelelő reflexió a látottakra, hallottakra.

Mindemellett gratulálok a tisztességgel szerzett elismerésekhez, s ezt nem véletlenül hangsúlyozom.  

Mert, előbb-utóbb vagy a régészeti, vagy a családfakutatások, vagy korábbi végzettségeim miatt a szívritmus ingadozások okát is le kell majd írnom, nem reflexiók, hanem publikációk formájában, s adott dolgok következményei folytán.

Most kivételesen nem egy mobilon fülhallgatóval dolgozva, hanem egy JBL Go erősítőn hallgattam az amúgy képileg megfelelő, de alapjában véve hibás hanggal készült felvételt. (A többi egyetemét még nem.)

Az első érzés ami az ember szívébe mart, a fájdalom és gyászhangulat volt. Egy borzongás a háttérzene inkább temetési, mint öröm hangulata miatt... S ezt az is megjegyezte közben, aki nem tudta, mi az, csak részletet hallott belőle. Azt hitte, temetési anyag... 

Első nagy nyelések, szájszárazság, stb. Menjünk tovább. A rektori beszéd szép, fejből, papír nélkül mondott sorainak nagyon jó meglátásai évtizedeket késtek. 

Csak, ami már megtörtént, nem fordítható vissza.

Szép a megbocsátás törekvés is, ha van mit megbocsátani, és nem másokat okol saját tettei miatt valaki. 

Nem tudván a valóságot, vagy nem tudván a háttereket. 

Mert, sok gond van és volt, s ezzel a cselekvéssorral még nagyobb lavina indult el, láthatatlan utakon.

A megilletődött hang jogosnak tetszik, látható félelemmel a rezgéseiben, várható tartalmakat jósol. S valahol igazat kell adni ki nem mondott megérzéseinek.

Mindenesetre, van, volt és lesz minden...

Remélhetőleg jó úton folytatás is...

S nem toporzékolnak a lovak patái más utakon, más levéltárakban.

A modellváltás inkább alapítói kézben lenne biztonságos. Ehhez viszont sokak etikai és erkölcsi váltása is szükségessé válna.

A nyomozások pedig még mindig állnak, valahol harmincéves lemaradásokkal. 

A genetika nehezen változtatható, kifejlett egyedeknél...

Szeged, 2021. június 17.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Elképzelt beképzelések és a megoldások

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Elképzelt beképzelések és a megoldások

Lassan indulna az ember a dolgára... "Van nagy dolog, van kis dolog..." - zúg a fülébe ma is az ismert reklámszlogen, miközben nagyon is jól tudja, hogy vannak nagy dolgok, vannak kis dolgok, vannak mindig fontos, és csak most fontos dolgok, s vannak nélkülözhető, szükséges dolgok, s a választásait a környezet dönti el. 

Nagyon is jól tudja, hogy másképpen gondolja el és teszi meg ugyanazokat a munkákat, tevékenységeket, amikor önmaga érdekeit szolgálja a párjával, a szüleivel, gyermekeivel szemben, s amikor ezt mások előtt, mások érdekében kell megtennie, vagy teszi meg.

Vajon miért probléma, ha az a másik a kétkezi munka helyett szellemi tevékenységet folytatva tanítja, okítja őt, vagy közös érdekeit próbálja képviselni, mert ő ezen tevékenységek és feladatok köréből visszahúzódva elmenekül, miközben igényli és igényeket támaszt ő maga is? Hiányos gondolatok, foszlányok. Vázlat az élethez, életregényekhez.

Ugye, mégis van kis dolog, meg nagy dolog is? Van. Vannak. 

Ha most történetesen az alvás helyett újra a munkát, adott esetben alkotást választod, és nem a hajnali kettőig csavargást, esetleg segítesz annak, akinek az életéből a pillanatnyi szép hiányzik, aki éppen idő hiányában vagy betegség folytán nem teheti meg, vagy sorolhatnánk. Vajon adott esetben ez miért nem jut az ember eszébe? Hogy az elfojtott düh, a felhalmozódott indulat a folyamatos elnyomásra felszínre tör, és felszínre kell törnie, az természetes. Ha a nevedet használják nem általad alkotott művekhez, vagy adott esetben fordítva, a te műveidet, munkáidat más nevén adják ki, s a hiba tömegessé, visszavonhatatlanná válik, kézről-kézre adva a hibákat.

Hogy viszakozol a harc helyett, adott társadalom igazságszolgáltatási rendszere, és a számok törvénye is eldönti. Az egy a tízhez arány jóval másabb, mint az egy a hatezerhez, vagy egy a hatvanezerhez. 

Ugyanakkor élni kell, kellene.

S vannak más szabályai is az életnek.

Tehát ha a jogalkotás, jogszabályozás hibás, akkor romlanak az arányok, a megoldási lehetőségek is. A valószínűség-számítás is másfajta funkciót kap egy bizonyos halmazhatáron. Ejnye-no.... Hogy a bölcsész nem matematikus, miközben a nyelv matematikáját bírja, esetleg nyelvekét, vagy a matematikus, a műszaki ember nem bölcsész, miközben tömegével írja a tudománytörténeti könyveket?

S elképzeli, hogy ő nem képes rá, nem tudja. Visszalép, határokat generál, beképzeli azokat, s azt mondja, nem is tud, miközben meg kell győznie munkatársait, tanuló és oktató társait, hogy mégis tud valami pluszt adni, s hogy az oktatás és a kioktatás fogalma nem is bír negatív tartalommal, s a kioktatás egyéni érzése inkább segítségnyújtás, s ha rátámadsz a másikra, minden ebbéli tevékenysége végleg elmarad, s a keletkező vákuum magába szippant végleg mindent.

Elképzelt beképzelések, beképzelt elképzelések. S hogy jobb neked mindez? Hátráltatni akarod magadat, másokat? Te döntesz! Döntöttél? Te döntöttél! Viseled a következményeket... Vagy ha másként döntesz, változtatsz.

Változtatsz? Egyedül, vagy másokkal?

Mosollyal, vagy sírással?

Elképzelt, vagy beképzelt lesz?

Úgyis le kell írni mások visszaéléseit, több száz ember terhét nem viselheted ..

Szeged, 2021. június 14.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Margó Fesztivál?

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Margó Fesztivál?

Érdekes, hogy annak idején középiskolásként egyetemre járva, jó 25 éve, s előtte már, a margó díjat a leselejtezhető alkotásokra, szennyirodalomra, a kikerülhető, kezdő művekre alkalmaztuk és találtuk ki. Most olvasva a híreket jutott eszembe az a tengernyi munka Szirák Péter, Görömbei András, Márkus Béla, Borbély Szilard, Debreczeni Attila, Cs. Nagy Piroska,

Kálnásy Árpád, B. Papp Andrea, Szikszainé Nagy Ilka, Kornyáné tanárnő, Sebestyén Árpád, Tegyey tanár úr, Erdei Sándor, Arany János, Tamás Attila, Bitskey István, S. Varga Pál, és Kiss Antal, valamint a többiek mellett, akikkel együtt dolgozva az újságnál publikálni kezdett az ember, Cs. Nagy Gábor javaslatával, hogy menjen be az egyetemre, mert meghaladja a középiskolai színvonalat, és nem tudunk újat adni, meg menjen be a kiadóhoz, újsághoz javaslat. Aztán a kitűnővel is undorodva fordult el az ember, amikor ...természetesen egyre rosszabb dolgok derültek ki, egyre több volt a tanulatlan emberek fenyegetése, vagy éppen a ha nem jársz a fiammal, akkor nem is fogsz publikálni kifejezésekkel a háttérben. Aztán elmaradt a Vitéz Feri alkotások követése is, mert hát, más ez az egész, mint aminek látszik. Az élet meg nem a szerelmi kalandokból áll csak, bár néha egyeseknél úgy tűnik.

Nagyon aranyos volt most valaki, aki a fel nem tett kérdésre a Facebook közösségi oldalán reagálni akart. De nem tettem fel kérdést. Csupán egy megállapítást tettem, amely mai napig összezavar. Nem csak engem, másokat is. Valaki kapott az ötleten, csak a jelentést és funkciót nem értette. Meg a cselekvést. Érdekes ez, ilyen az értelmezés és a nyelvek világa. 

Ahogy a Citrom-díjat meg a Citromailt is azért találtuk ki, mert kellemetlen, fanyar volt konfrontálódni, s a sárga feltűnő színe, a latin világ kicsit hivalkodóbbá vált az ember életében, a trópusi ízekkel, világokkal. 

Sokáig nem szóltam, csak figyeltem az eseményeket, tanítani és összefogni igyekeztem, ingyen is. Segítve a hátrányt, a megkülönböztetéseket, oldani igyekezve a konfliktusokat. 

Ma már bárki ránéz, egyikhez sincs közöm, az ötletet más irányba vitte más, más teljesítette ki...

Nézem a Wikipédián, a beírt történetet.

Teljesen más, húsz évvel későbbi.

Ilyen az egész világunk. 

Valahol cserél, valahol lejár...

Aztán, kit érdekel, ha más hazudik... Mindenkinek saját gondja... Hangzik mindenütt...

Mindegy is. Azért ez örökre megmarad az 1992-es év Mechwartos-Vegyis-Kossuthos-Refis emlékeinek, a fotókkal és a jegyzetekkel... Újsághírekkel meg infovitákkal, meg az egyetemi aulákban töltött estékkel, tanári beszélgetésekkel, meg egyetemi tanfolyamokkal.

S a citrom mégsem esik jól néha, főleg, ha a szál virágot messze lévén, nem tehetem rá arra a sírkőre...

Szeged, 2021. Június 12. 14: 02.

Megj. Most érkezett egy ELTE-Sorbonne-Saint Petersburg egykori végzett ember kellemes megjegyzése a kommentemre. Komjáti Krisztina személyében, aki jelenleg ennyi tanári stb végzettséggel a profilja alapján egy banki dolgozó. Nos, sok köze lehet hozzá,valóban. De azt sem kérdeztem. "Varga Éva És ez a megállapítás most hogy jön ide? És vajon kit érdekel?"....

Azt sem kérdeztem, hogy kit érdekel...Azt sem, hogy kit nem. További jó Sorbonne munkát a bankban...

Borbély Szilárd meg Tamás Attila, meg Görömbei András, Sebestyén Árpád emlékére is...

Üdvözlettel: Varga Éva

Lövey Varga Éva Tapló Napló 1990- A magyar társadalmi életről

 Lövey Varga Éva

Tapló Napló 1990-

A magyar társadalmi életről

Csak néha bonyolódna bele az ember...Mondják és mondanák sokan. Az izgalmakat, veszekedéseket kerülni kell... Avagy, ne szólj szám, nem fáj fejem. Ha nem mondom el mit gondolok, nem lesz bajom. Ha nem mutatom meg, mit tudok, legalább nem fognak bántani. Magyarországon nem lehet érvényesülni. Nincs vitakultúra. Nincs versenyszellem. Aki kiemelkedik, sárba tiporják. Nincs igazság. Nincs igazságszolgáltatás, csak jogszolgáltatás van. Nincs családvédelem, szétszedik a családokat. Nincs szociális támogatás, terror van. A szociális munkások lopnak, bejárnak a bérletekbe a tulajdonosok és használják a bérlők munkáit, tulajdonát, sajatjukként kezelik, el is viszik. Sőt, amíg nincsenek ott, jókat találkoznak ott a titkos partnereikkel. Lehetne még sorolni. 

Nincs rá időm. De hallva közben a párom által lejátszott riportot, a baranyai nyelvrontás kéreztetődöttje folytán igencsak a kérődzőkre kezdtem politika helyett asszociálni a lélegzetet meg mondanivalöt kiemelkedő nyelvészeink egykori tanítványaként magamba folytva. 

Kitűnő vagy kettes bizonyítvány, az orvosokra, jogászokra igencsak jellemző lett a politikusokon kívül is a káromkodásdömpinggel ellátott vulgaritás, amit még az utánzással sem lehet auditálni, ellenőrizni, s mellőzhetővé tenni, vagy kiírtani. Annál inkább folyik a csapból is, a viselkedési kultúrából is. Az informatikusoknál elnézve a helyesírási követelményeket, mind vizsgákon, felvételiken, természettudományos beállítottságra hivatkozva, tömegével jelentkeznek hibák, karakterváltoztatott matematikai, fizikai képletek, mert azokra is átprogramozódnak a hibák. 

Unalmas is a helyesírás és a nyelvek témája... Ugye? Mégis egy jogi szakszövegben hibásan használt kifejezés a bíró és az áldozat fejébe is kerülhet, meg 30-40 éves hamis, jogtalan eljárásokba. Nem csupán a hanyagság jár ezzel. Régen írtam. Az emberi undor, utálkozás már a hangrendjében is kissé hátborzongtató szó. Az adatokat keresőt erre kényszerítve tovább növelni a hibákat viszont már esztelen vakmerőséggel ellátott szándékosság. Az aki érti, az érti, aki meg nem, az nem: messzemenően nem megoldás.

Az embernek tíz-húsz év után a hibákból totálisan elege lesz, ahogyan a hibákat elnézőkből, vagy a hibák ellen szótemelő elleni támadásokból. 

Az etika és erkölcs fogalmának különbségéről egyetemi szinten sincs megfelelő tudása az embereknek. Hiába oktatás, ha hibás a tankönyv ... Vagy olyan embereket nevez ki oktatónak, akiket mellőzni kellene, s valójában elnyomja azt, aki tud, kiemelkedik.

Sok a hiba, probléma. A tárgyalásukra hetek, hónapok helyett csak órák, mondatok jutnak: s ez csak félreértéseket, nem megoldásokat szül..

Az emaileket letoltogató oktató, adminisztrátor, nyomozati, társadalmi, polgármesteri szinten halálesetekben válik bűnrészessé, a nem nyomozókkal, az informatikai hibákat nem kezelő minisztériumokkal, jogi szakosztályokkal, bíróságokkal, rendőrkapitányságokkal.

Sorolhatnánk. A minden felett szemet húnyok aktusa nem megoldás egy honvédelmi minisztériumi ügynél, vagy régészeti lopásnál, ahogy a laborban eltűnt számításoknál, genetikai programoknál sem.

S a világ nem tanul önnön hibáiból. Mások hibáiból sem  Ha a csillagos égből hullik rá az áldás, akkor sem... S csak a buta emberek járnak el úgy, hogy megismétlik a hibákat. Kockázat mindenben van.

Megéri?

Szeged, 2021. június 08. 14:13