Bíborvirág: Tapló Napló - Dedikálás

Saját fotóm, a Millenárisról: Gálvölgyi Úr dedikál...

 (először lerázott minket, és visszautasította felkérésemet.. Nem állt oda mellém.. Cseréltünk :) ) 

Bíborvirág: Tapló napló - Mai termés: A róka monológja

L. Varga Éva: A róka monológja

Elfáradtam, - szólt a róka...

Ajkamra fagyott a nóta

Ebben a rút sötétben

Leszúrtak a sövényben.

Varjúnk csőre folyton 

tátog

Kellene rá jó 

nagy  bádog.

Hogy befogja végre ő,

S hangja legyen éltető.

Ez csak álom - szólt a róka

Olyan mint a felfújt fóka.

Bőre alatt levegő...

Nem él már, csak érte fő

A két szülőnek rút feje

Hisz kegyetlen volt gyermeke...

Ki is bántott?  - íme ő..

Foga kemény, mint a kő

Elfelejti barátom, 

Hogy egyezségben él három

Kemény legény

S hamar jő -

A harmadik, 

A teremtő.

A seb hamarosan 

Gyógyul

Róka koma durván 

Mordul.

Foga vicsorít is:

WÁÁÁ.

- Habzó szájam rátalál.

Bíztam benne, 

Volt tanárom

Tanítvány és minden áron

Jó barát lett volna ő

Ha nem más állat-szerető.

A sötétben harapott

Bakott lőtt, és jó nagyot!

Itt a vadász...

Mint az ördög.. 

Bíróként szolgál már,

S dörmög. 

Nem a róka, aki ölt!

Leszúrták, 

és vérzett volna

S mindenütt csak vércsík

folyna...

Itt a kutya barátom,

Elásva a határon.

Fél a róka, farka lóg, 

A harmadik erős volt...

Bíró elé áll a fránya,s

Az eszement etikája...

Kicsi ez az elégtétel

Hogy a másik sebét tépje.

De más megoldás 

Sajnos nincs..

Egyszer beérik a kincs.

Megmentette életem,

Ezután majd élvezem

Hogy az élet visszacsap,

S majd lesz neki haddel-hadd!

L. Varga Éva- A bukás Komoróczy Géza: Arany fej, agyaglábú szobron (Az asszír világbirodalom széthullása) c. tanulmányának elemzése

A bukás

Komoróczy Géza:

Arany fej, agyaglábú szobron

(Az asszír világbirodalom széthullása)

c. tanulmányának elemzése

szemináriumi dolgozat

Varga Éva

történelem-magyar szak

I.                    évfolyam (1996/97)

vezető tanár: Dr. Vargyas Péter prof.

E tanulmány szerzője az ókori kelet történetének kiemelkedő kutatója. Szakértelmét nem csupán történeti tudása bizonyítja, hanem az az összefüggésrendszer is, melyben ábrázolva elénk vetít egy nehezen megfogható problémát, a birodalmak hanyatlását és bukását – az egykori asszír világbirodalom széthullásának ürügyén.  Ő maga is megfogalmazza tanulmányában, hogy az asszír helyzet elemzése közvetlen, sőt, életrajzi tapasztalattal is rendelkezünk arról, hogy mit is jelent a birodalom és a birodalmi rendszer felbomlása (pl. az Osztrák-Magyar Monarchia).

Már tanulmánya elején kimondja alaptételét; a birodalmak felbomlása soha nem agónia, lassú hanyatlás folyamata, hanem mindig katasztrófa jellegű. A pusztulás sebessége és időkerete sem mérhető, de azt leszögezhetjük, hogy a végmindig rövidebb időszakot jelent, mint a kezdet. Ez a „lassú kifejlet és sebes pusztulás”  figyelhető meg az Asszír Birodalom esetében. Az utolsó Asszír Birodalom kiépülése (i.e. 8. század közepe) III. Tukulti-apal-Esarra (i.e. 744-727) uralkodásával a hadsereg mélyreható átszervezésével kezdődött. Ettől kezdve töretlen fejlődési ívvel éri el megközelítőleg egy évszázad alatt legnagyobb kiterjedését, míg összeomlása néhány év alatt bekövetkezik. A birodalmak sorsa a belső katasztrófa, az összeomlás elháríthatatlansága, hirtelensége. Ez a tanulmány tulajdonképpeni tárgya.

Mindenekelőtt azonban szükség lenne annak a fogalomnak a tisztázására, mely a tanulmányi középpontjában áll: s ez maga a birodalom fogalma. A szerző ugyan megteszi ezt, de előtte hosszú sorokon át taglalja a birodalom életéből kiragadott történelmi és kulturális részleteket. Így beszél az istenek támogatását templomépítéssel megnyerni szándékozó Szin-sar-iskunról, aki az ősi hagyományokra támaszkodva próbál legitimációt szerezni a változtatásokhoz. Feliratának az újasszír királyi ház tagjaira való hivatkozása igazolás, s mint dinasztikus hagyomány, a politikai legitimáció szerves része.

A módszer induktív levezetési módot sejtet, mégsem mondható ki ez az állítás ilyen nyersen. A szerzú említi, hogy birodalmakról, mint a világtörténelem egymást váltó alakulatairól Dániel próféta ír először. Az ő szövegéhez társítható a TRANSLATIO IMPERII (birodalom-átvitel) gondolata.  Nebukadneccar és Dániel álma történelmi események jelképes ábrázolása. Magyarázatához felvázolja előttünk a klasszikus antikvitásnak az emberiség nagy történeti korszakaira való felosztásának elképzelését: a világkorszakok és az életkor modelljét, az uralomváltás eszméje szerint a „világtörténelem egymást követő birodalmak sora”, s Dániel könyve II. Nabu-kudurri-ussur  (i.e. 605-562) Babilónját jelöli meg kiindulási pontként.

A könnyebb érthetőség kedvéért talán már itt szükség lenne a később kifejtett birodalom-fogalomra. A birodalom komplex társadalmi szerv vagy rendszer, szerves egység, mely egy állam társadalmi alrendszerei közül némelyeknek az extrapolációja (katonai, rendőri, közigazgatási, gazdasági alrendszerek). Mint jellegzetes szárazföldi nagyhatalom, szomszédait ellenségnek tekintette, s ő tette azzá őket folyamatos terjeszkedésével.  Az igazi ellenfelet azonban inkább a vetélytársak jelentették (Urartu, Média, majd i.e. VII. század közepe : Egyiptom). I. e. 609-ben Babilón és Egyiptom is mozgósított a birodalom ellen, de II. Necho (i.e. 609-594) fáraó a statusquo fenntartása érdekében Asszíria mellé állt, ugyanis arra számított, hogy Asszíria fennmaradása megállítja Babilon és Média terjeszkedését.

A birodalmi szervezet kiterjedt hátországot teremt, határain belül lehetőség nyílik a különböző területek gazdasági specializációjára (munkamegosztás, interregionális piac). Ennek modernizációja mindig a központ elhatározásához igazodik, és „kiszolgáló ipart” hoz létre a peremvidékeken. Megállapítása szerint a központ civilizálja a kapcsolódó területeket (római kor). Minden tartósabb birodalomnak érezhetően volt civilizáló hatása. Ezek közül ilyen az oszmán-török, arab, perzsa, indiai, kínai civilizáció extrapolációja, mint a szerző említi – a kiemelt romanizáción kívül. innen azonban nagyon hiányoltam az erőteljes hatást kifejtő hellenizmust.

Már a bibliai Náhum megemlíti, hogy a hadsereg és a kereskedelem együtt járnak. A Biblia fontos történeti forrásként használható az adott történelmi kor tárgyalásához. Ez a kor a tárgya az idézet Radnóti eclogának is, melyben Náhum próféta alakja idézi fel az adott állapotokat.

Az elemzésben szó esik a birodalom megszervezéséről is. Fogalmában kimondatlan elem a méret, fenntartásához dokumentált igazgatási és hatalmi szervezetre van szükség. Ennél a gondolatmenetnél merül csak fel a szerzőben a kérdés: „hogyan maradhatott fenn és működhetett súlyos válságok között is a III. uri dinasztia állama?” – s itt újból vissza kell térnünk a birodalmi gondolatkörhöz. Asszíria világbirodalomként terjeszkedési politikájában a szövetségi rendszert, a „szabályos hódítást” és a kettő kombinációját is alkalmazta. Ez folyamatos változtatásokkal a hagyományokból fejlődött ki (TRIAL AND ERROR stratégia). A gazdaság legfontosabb alrendszereként lép fel a hadsereg a birodalmi életben, mely az integráció három fokozatát ismerte: egyszerű katonai akció; a helyi uralkodó meggyilkolása és fogságba vetése után hűségeskü fejében a rivális ág trónra juttatása ; és a hadjárat során az ország újjászervezése a meghódított terület tartománnyá emelésével. A központi terület növekedésével a zsákmányszerző terület is egyre nő. A cél a birodalom lehető legtávolabbi pontjáig való kiterjesztése és mindenáron történő fenntartása. Ebben a folyamatban megállapított törvényszerűség a befolyási övezet közigazgatási övezetté való alakítása.

A szerző nézőpontja sok mindenre kiterjed, de kevésbé veszi figyelembe azt a tényt, hogy a hanyatlás folyamata csak a kiépítési, működési feltételek ismeretében boncolgatható. Tény, hogy a bukás okai között végtelen példát sorolhatunk fel. S ezek közül gyakori az olyan, mely mint birodalom szervező tényező,  ugyanakkor szerepet játszhat a pusztulási folyamat siettetésében is. Itt említem meg a homogenizálás szándékával alkalmazott deportálásokat, melyek következtében Asszíria a „népek olvasztótégelyévé” változott. (Ennek ellenére a nyelvi egység arámiul valósult meg)- De ide sorolhatjuk a gazdasági fejlődést, a kereskedelmet, a satellit-államok szövetségét, a territoriális eredetű feszültségeket is. A kis szövetségek ellen eleinte hatékony védekező birodalom a végső ostrom (i.e. 614) után mégis elbukik. S ez előre csupán a birodalom határáról volt érzékelhető, mert az igazi veszélyt a rendszer eresztéke jelentette. A megmentés elve kizárt volt, hiszen más szellemiségű nevelésre a birodalom nem adott módot, lehetőséget.

Szerintem az író művével tökéletesen eléri célját. Nemcsak felkelti az ókori kelet története iránt érdeklődők figyelmét, hanem továbbgondolásra is módot nyújt, új elemzésekre, kutatásokra ösztönöz.