Lövey Varga Éva
Régész a pácban / Archeologist in the Lurch & Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele & Internetrégész / Internetarcheologist
Szembenállások, avagy hogyan terjed a piaci pletyka
Védelmi állásba helyezkedj! Lóról le, jobbra át, fogadás balról. Meg fogadás a Lovin, a Szerencsekeréken, meg a part menti fák alatt avagy a sörözőben. No, nem teljesen, de mégis glossza íze van olykor az életnek.
Alig fél órája, hogy ismerős nyugdíjas újságíróval futottam össze a piacon vásárlás közben.
A ragyogó napsütés kicsit felmelegítette a már jócskán lehűlt levegőt, a sok munka után fáradtan, a másik mozgására érzékenyen ébred az ember. Már, ha család-, barát- vagy éppen társcentrikus. Mégis, valahol kipihenten indul napi teendői, munkája után. Milyen is az emberi lélek, a hit, Isten, avagy Mária esetleg akár Buddha, stb. védelme. Ki miben hisz... Ki miben él. Már az emberek hite többirányú, nem csak a vallásokat, szertartásokat keverik, ahogy a származásokat, népeket is.
Ugye, a hiányolt szexualitás, vagy szépművészeti, régészeti történet mellé mindig eljön az idő, amikor a hiányolt űr lassan, méltóságosan betöltésre kerül, a szakmai és a közéletben, magánéletben is.
No, de nem erről írnék, bár kétségtelen, ez is része a dolgoknak. Töviről-hegyire, a jogi irodák pénzes ládájától a politikai találkahelyeken át az oktatói irodákig, vagy a művészeti szereposztó díványokig.
Hahaha.. Nevetne az ember, pszichológiai, orvosi meg oktatói végzettségekkel. Ilyen az élet, a kapcsolatrendszerek átszövik a bírósági, államfői, egyházi rendszerek sokaságát már a társadalmak létrejöttétől kezdve. Olykor minden pénznél, hatalomnál és fegyvernél hatékonyabb eszköznek bizonyulnak.
Sajnos az író, a feldolgozó nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseik által ha képes volna is megmutatni, nem teheti meg: egyrészt etikai okokból, másrészt oktatási okokból. Mert milyen ember is az, aki megmutatja, és ezzel terjeszti is azt.
Lényeg a lényeg, az élet sokszínű. Addig piszkálják, szekálják az embert, az érintetteket, amíg kénytelen lesz nevetve leírni a tragédiákat, a mindennapi élet nehézségeit, az emberi balfékséget, önteltséget, lenézéseket, zsenialitásokat...
Nos, rövid sztori lenne a pár szavas beszélgetést közzétenni, így hát kapcsolatokat igyekszem keresni, összefüggéseket gondolatok, események, emberek és célok között.
A Facebook, Internet cenzúrája a szavak, kifejezések felett az írói függetlenséget, a valóságot is hamisítja. Jól tudja mindenki, aki falra festette az ördögöt, hogy akár a Gyurcsány-féle informális kifejezés használat, avagy a parlamenti verziók mindennapiak az ügyvédi irodákban, a bírói kifejezéstárakban, akár az ipari vagy a börtönvilágban, vagy akár a férfi-nő kapcsolatokban, párkapcsolatokban, a régi paraszti világban, vagy akár modern világunk mindennapjaiban. S ezzel nem csupán a néprajzot, a nyelvészetet tanulók, tanítók szembesülnek óráról-órára, hanem a pszichológusok, lélekgyógyászok, és mások is.
Nos, az úgynevezett kuruzsló törvényekbe is kerül visszaélés: a sok hasznos tudomány, tudás, melyet a hagyomány megőrzött, egyrészt elfelejtődik, másrészt kiírtódik, miközben a visszaélőket akarják visszaszorítani. A tudás alapján való szelektálás valahogy eltűnik, elsikkad.
Nos, a pletyka mindig működik, működött. Az egykori római forum, vagy akár a piacok szerepe ma sem más. Minden ember megfordul területükön, beszédbe elegyedik, vagy nem, hallja mások beszélgetéseit, elkap foszlányokat, hozzatold, elvesz belőle, s máris más lesz a valóság...
Nem kis dolog ez, nem kis dolgok ezek.
Főleg, ha tudja az ember. Nevetve hallgattam, néztem a viselkedését: mit tesz, ha valaki még baráti körben, vagy akár családi körben sincs tisztában a valósággal.
A kérdés egyszerű: "Mi újság a diplomáiddal? Még mindig harcban állsz az összes egyetemmel?"
Huh.. Jó ezt hallani... Íróként is... Nem csak jogi témát ad.
Presztízsnövelő vagy rongáló pletykákkal ma már percről-percre szembesül az ember.
A végén a miniszterelnöki, államfői botrányoknál nagyobb botrányokba kevernek rosszindulatú hamisításaikkal, pletykáikkal. Pillanat, ami rendelkezésre áll válaszolni, reagálni az ilyen helyzetre. Ha valami visszaélés történt, ösztönből a legtöbb ember egy pofonnal vagy rúgással intézné el a válaszokat...Mert milyen is az emberi pszichika és lélek, aberrációival... Nos, a szerzői jogilag védett anyagok más neven való leközlései után, mikor már az adott anyag elterjed, vajmi keveset tud a bíró, államfő, király intézkedni, nem csak a rektor, vagy egyházfő, esetleg kormányhivatalnok, vagy bárki.
Tisztességes ember, ha ilyenről hall, nem csipkelődik, nem okoz fájdalmat másoknak, percről-percre, óráról-órára, főleg, ha egyetemi tanári poszton van családtagja, jogászok baráti körébe tartozik, rendőrségi körökben mozog, mozgott.
Elgondoltam, mi lenne az a valencia, amiben helyezkedni illene ezekben a szituációkban. Felejteni jól tudjuk ritkán lehet, az agy mindent rögzít, eszméletvesztett állapotban is, ha sokkot kap az ember, baleset éri is. Sokan nem fogadják el ezeket az álláspontokat.
Nos, az ember régen választhatott a fegyveres párbaj, vagy más megoldások, az elbújdosás, kivándorlás mellett is, ha szexuális, vagy akár jogi, becsületbeli problémái akadtak, mindig valami történt. Emlékezzünk a középkor, koraújkor, újkor különféle megoldásaira.
Nos, azt már nem merte meghallgatni, a jogos eljárási rend szerint, ha a köztársasági elnöki poszton kellene intézkednie a visszaélések miatt, akkor sem menne, gyorsan szaladnia kellett.
Bár kétségtelen, elég buta emberek vannak a világon, több diplomával is, de a Seuso és más ügyek titkosításaira emlékezve is megfordult a fejemben, hogy politikával, történelemmel, nyomozással foglalkozó emberek ennyire nincsenek tisztában a joggal, politikával, történelemmel?
Hazudnék, ha azt mondanám, nem kerestem, nem keresek mindenki számára, vádlott és vádló számára megfelelő megoldásokat. Addig szekálnak, cikiznek, lopnak, bántanak, tüntetnek el dolgokat egyesek meg kettesek, míg ezresek fognak rosszul járni a valóságos bankszámla, paragrafus és törvénycikk közlések után, minden területen.
Még csak most szembesültem sok évtized után valójában azzal, hogy a vatikáni adatok, vagy akár a Himalája, a Kilimandzsáró hava, avagy a kubai túrák mivel is jártak, járnak?
Aligha.. Az élet zajlik. Mindenkinek vannak magán és közéleti döntései is.
Harcban soha nem álltam senkivel, nem is fogok.
Viszont etikai okokból a visszaéléseikből ki akartam maradni, s továbbra is ezen az állásponton tartózkodom fizikailag is, matematikailag is, meg mindenféleképpen, ahogy akarják.
A nyomozás módszereit a lélektannal, és egyéb eszközökkel viszont szívesen ajánlom mindenki figyelmébe, főleg azéba, vagy azokéba, akik Isten/ Isten színe előtt tettek esküt, s ennek ellenére elváltak...
Mert a búcsúcédula osztogatásának fogalma sok mindenre érthető, akkor is, ha adott esetben nem ér fel az értelmi képessége odáig, hogy a történteket megfelelően olvassa, fordítsa, megértse, alkalmazza...vagy változtasson a nem a neki vagy másnak megfelelő, hanem a mindenki számára hasznos irányban...
Szóval a jól van már csak ilyen... Vatikantól ide is, meg oda is.
A kesztyűt én is hordtam annak idején. A Füredi Anna-bálon is, nem csupán a tatamin, vagy a téli hidegben. Adott esetben én is képes vagyok újra felvenni, bármelyiket.
Mert megoldás mindig, mindenre van, s oktatni pedig sokan 70 diplomával, 60 év felett sem tudnak ... Tanulni pedig még kevésbé. Pedig az élet örök tanulás.
Játszmák pedig mindig, mindenütt vannak. Bagdy Emőke asztalától egészen államfőkig, mindenütt. De: mindig, mindenki tanult, tanul valakitől ...
A nos pedig csak nos marad...
Szeged, 2021. október 17. 13:54
