Lövey-Varga
Éva
Üdv
a távolból
Mária-napra
(„Ki
vagy te mondd?!”ciklus)
Édesanyámnak:
Lövei Máriának, Nagymamámnak: Vitai Máriának,
Unokatestvéremnek: Vitai Tünde Máriának, és valamennyi Máriának,
a nemesi rangként Mária nevet viselő férfiaknak is szeretettel és
tisztelettel
Jólétet
és szerencsét kívánok,
Mit
egykor a „Három-királyok”.
Titokban,
nyíltan és vándorolva,
A
rosszakra most már rámorogva akár,
Hajtva
a jó felé, evezve éren, folyamon,
Az
utat hegyeken-völgyeken,
Alföldeken
és barlangokban is folytatom.
Reád
találni, lelki üdvösség,
Te
csupa jóságot hordozó áldás, boldogság,
Istennek
szent keze és ajándéka: Te…
Tudván
azt, így évezredek múltán,
Hogy
mindez sohasem volt mese…
Halmozom
most a jókívánalmakat,
Érjen
el áldás, boldogság!
Fogadd
a köszöntést reménnyel,
Ne
legyen gond a távolság!
A
messze mindig felénk int,
Távolból,
csalfán, könnyedén,
Mint
mikor tenni vágyván
Lázakat,
fájdalmat feledénk.
Jámbor
hívek lelki öröme,
Csillogó,
ragyogó üdvösség ér…
Tiszta,
feddhetetlen ez élet,
S
a kívánság erre szolgáló szent beszéd.
Áldásos
létezés, kíntól gyötörten:
A
Magasságosnak „Szent Keze”.
Megmutatván
a múltat és jövőt:
Felmérve
olykor, hogy hiszed-e?
Üdvözöllek,
hát régi szokásként,
Légy
boldog, légy áldott, egészséges:
Kisboldogasszonyunk
születésén,
Mely
legnagyobb egyházunk ünnepe lett.
Katolikus
és orthodox egyként
Vonul
most Kisboldogasszony felé:
Ki
szülei: Anna és Joachim emlékére
A
jeruzsálemi Szent Anna templomot
Halála
után öt évszázaddal a néppel,
Bethesda
közelében felszentelteté.
Kilenc
hónap telt el, szeplőtlen
Fogantál,
áldásban üdvösségben élve.
S
a szenvedések mellett is titkon,
Mindig
a jót is remélve.
A
fiú egykor - s majd később a lány is –,
Mindig
jót, szenvedést hozott.
De
a lelkedben a lámpás, a fény
Ezek
ellenére sem változott!
Hét
század telt el, ünneppé lettél,
S
erre még újra majdnem hét.
A
tiszteletedre az ünnepet
Népszokásaink
emelték.
Navitas
Beatae Mariae Virginis
Ez
a te legszentebb ünneped!
Hajnal
van, most is, mint egykor,
Istennek
Szent Keze ébresztett.
Boldog
vagy Szentséges Szűz,
Belőled
támadt Krisztusunk…
Minden
dicséret reád száll,
Az
Igazság Napján indulunk!
Népünk,
néped valóban hitte,
A
felkelő Napból jössz felénk, s
Mint
egykor a gyermek anyja felé,
Két
karját hozzád emelé.
Ének
és imádság kísérje utadat,
Istenünk
nékünk szentelé…
Mint
a szárított búzát jó papunk
Szentelt
vízzel is emelé,
Harmattal
szórni a munkának termését,
A
Magasságosunk felé…
S
vetés után az üres zsákokkal
Magasra
dobálni az Ég felé:
Olyan
nagyra növessze gabonánk,
Ne
üszkösödjön, teremjen bőven.
Imádságokkal
kérlelni szívét,
Kezeket
kulcsolva, tisztán, bőszen.
Életben,
halálban örök jutalom,
Mennyei
üdvösség: Szent Beszéd.
Biztasson
áldása, érjen a szerencse
Induljunk
együtt a lét felé!
Szeged,
2020. 09.08.
A
vers és fotó felhasználása, utánközlése vagy átdolgozása,
előadása csak a szerző engedélyével lehetséges