Lövey Varga Éva
Pont, pont vesszőcske
Pont, pont vesszőcske
Elgurult a fejecske...
Kerek szeme hű de tág,
De, Nem fér bele a világ...
Indulata hú, de rút...
Mélyre fut az az alagút!
Szeged 2021. Ápr. 05. 02:20
2022. október 8., szombat
Lövey Varga Éva Pont, pont vesszőcske
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Megbocsájtás
Lövey Varga Éva Megbocsájtás
Tudod, talán mégis ismered a szót: megbocsátás, megbocsájtás.... Vidékenként, tájegységenként eltérő szóval...
Attól, hogy bűneid megbocsáttatnak, a belőlük fakadó események, történések, okok és következmények nem változnak.
A rosszul kikézbesített számla miatt más elvesztette otthonát, az elírt informatikai program miatt a gyermekét, diplomáját, családját, vagyonát... A bank becserélte az adatokat, a bankszámla megszűnt, a pénz más kezébe került, az adatok felcserélődtek, s a bírói hibák miatt a végre egyszer szerencsés nyertes belehalt a kínokba, a dokumentáció helytelenségébe. A bináris számrendszer nulla és egy karaktereinek helyiértékenként változása írásjegyváltozással személyek, nevek keveredésével több ezer ember képességvesztéséhez és tulandonvesztéséhez vezetett. Mert te, a lusta rendőr nem akartad megérteni, megtalálni, a hibát javíttatni a programban, s te, a lusta bíró nem akartad végigolvasni az anyagokat hibákat keresve és értve, s szelektív adatokra hoztál döntést, mert felelőtlen felelőtlen vagy. S ki fogja a mondatba rakott szavak jelentéstani különbségét érteni? Az aki tud, aki akar olvasni, érteni, gondolkodni.
Sír a táj, zokognak a hallgatók, börtönök, iskolák... Idős szülők és elfáradt, menekülő gyermekek. Kiszálltál, pedig tudtad, képes lennél megtanulni, megérteni, segíteni...hogy a hibákat jelezni kell, ha nem vagy képes korrigálni.
Ehelyett a feljelentőt megfenyegetted, hogy századjára is odament...s nem fogtad fel, a hibákkal mindenét elvették, te beleegyeztél a bűncselekményekbe. Csak mert fontosabb volt neked a cigi, a hibát kihasználó szünet, hogy nem kellett leírnod a jegyzőkönyvet.. s könnyedén keverhetted az azonos nevű, hasonló nőket, férfiakat. A tizenéves babátváró helyett elvetetted a gyermeket remélő negyvenesét... Megölve, kiirtva a családfát, melytől országod elcsatolt részeinek visszatérését, a hibák korrigálását, a kulturális értékek visszatértét vártad.
Hallgattam...hallgatok. Írtam...írok...
Mit és hol, miért, milyen szerepben, miként?
Kitalálod...kitalálom...
S múlnak a percek, évek, évtizedek.
Veled és nélküled. Közel és távol...
Ki vagy te, ki voltál? Ki leszel?
Mit szeretnél?
Azt tetted, magadért, másokért?
Megbocsájtották neked... De a terhek vele járnak... Változott az életed? Az övék?
A megbocsájtás visszaadta a látásodat, a testét, az emlékeit, a barátokat, a sírból visszahozott, valaha valakit? S a haragod?
A megbocsájtó nem veled él... Benned... Talán élhet... De mit élt meg miattad?
Szeged, 2021. április 05. 14:26
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Emlékezés
Lövey Varga Éva
Emlékezés
Írni kellene...A honlapokat szerkeszteni. Reklámozni...De be van blokkolva évek óta minden...eltűnik, eltűnt. Itt van kezemben a latin, a régészet...Emlékezem...Fodor Istvánra, a friss nekrológokra.. Patay Pali bácsira...László Gyulára...Édesapámra, keresztszüleimre, volt páromra, és hallgatok... A szívemből ömlenek a könnyek... Nehéz lenne végigírni a megélt szép és valóban fájdalmas perceket is.
Csak lapozgatom eme harmadjára is megvásárolt, oly régi kis kiadványt...Patay Pali bácsi kék könyve, a meg nem írt beszámolók, emlékek, teendők rengetege itt fojtogatja a torkomat ezekkel a csillogó sós folyamokkal... Ha valaha is elmondhattam volna, ha elmondhatnám, ha el lehetne mondani... Leírni, odaadni...közzétenni...Ha nem az a szó bújkálna fogam és mások fogainak kerítései között, hogy ellopták, mert hibázik a rendőr, hogy becseréli az adatokat, hogy felelőtlen a felelőtlen bíró, vagy lefizették, mert nem létezik ép adatom a kormányhivatali vagy más rendszerben a helyén, vagy sorolhatnám. Mennyire nem erre számítottam, amikor alig hat-hét évesen apunak súgtam, nézd apa, mit találtam! Egy régi nyílhegy...Mint amit nagyapa faragott a gyakorlónyilamra.. Be kell vinni a múzeumba, vigyük be...
Aztán Patay Pali bácsi, Németh tanár úr...és a többiek.
László Gyula, aki belerajzolta copfos gyermekarcom a honfoglalás kötetébe...Aki magával vitte a kis vegyész-régész palántát, aki mindent meg tudott mutatni a gyermeknek, akit ott tanított, akire felnőttként tekintett, másokkal...a gyermekre, a tinire.... Rég volt..
S most csak lapozom a sötétedő szoba szürkeségében a tömör kezdő sorokat, a millió információt az első oldalon, amely évtizedek emlékeit hozza felém pár szóra, s kilométereket tömörít egyetlen kis pillanattá...
Fáj... Az, hogy én magam is elkótyavetyéltem az éveket más hibái, rosszindulata miatt...Azok miatt, akikre feddés, szidalom soha nem hatott, nem hat.. Őszülő fürtjeim a mások terhe alatt hirtelen kezdtek búrjánzani...lassan nagymama korba érve sem szültem hibáik miatt...S az összegyűlt anyagokat elvitte a visszaélés, avatatlanok, nem hozzáértők, az adatokat nem értők kezére adva, akik hamis tanúként álltak a generált, soha nem létező vitàk oldalán. Mert, valljuk be, nem figyeltem.. órákról késve, közben is a lapokkal dolgozván éjjel-nappal a munkának élve kértem türelmet baráttól, családtól, vakon bízva más nem létező értelmében és jóságában... Ez hát a bűnöm, a munkaszeretet és hallgatás, a négy szobafal a tribün, a dobogó helyett...
S kötlzben a sötétben alig láthatóan belevesznek az estébe a nagy, és kis harangok a kötetben.... Mi volt, mi lesz a sorsuk? S a könyveké?
Szeged, 2021. Április 06. 19:04
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
2022. október 7., péntek
Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Szűkölünk... Nyelvek és ordítások
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Szűkölünk...
Nyelvek és ordítások
Olvasom a cikkeket, közösségi posztokat. Fordítom, válogatom. Évtizedek, évek óta. Látom a művészek, írók, oktatók, tanárok, tanítók, és minden szakma embereinek életét. Orvosok, politikusok, állami vezetők, polgármesterek, közigazgatási, pénzügyi szakemberek, újságírók, postások, lelkészek, papok, stb.
S az informatikusok...kollegák, sok szakmában.
Megszenvedtem én is, mások is...
Nem tagadom, gyakran bosszakondok - ha nem fogom fel másként, nem nézek másfelé.
Nyomozás, bíróság nélkül, kommunikáció hiányában is élni kell. Lépni kell. Meg kell oldani a tévések, orvosok, jogászok hibáit, mulasztásait, a rendőrök agresszivitást...egy-egy mondatban. Mert többre nincs idő, és az alkotónak nyugalom kell, rajzoláshoz, festéshez, gondolkodáshoz. Hallom utazás közben a beszélgetéseket, telefonokat, órák előtt, órák után, szünetekben.
Leírnám, had tanuljon mindenki. Hadd el! Mondaná erre mindenki.
Szörnyű fordítások vannak a programokban. Hibás az orosz, angol, német, olasz, arab, görög, román, spanyol, francia, ukrán, a latin, ...mindegyik. A legkisebb, mikor dől az ember a röhögéstől a hibás történelmi, karakterhibás dátumoknál, a romák és a románok meg a rómaiak keverésénél..
De sok ember beveszi a hibásan fordított, elferdített képzésű szavakat. Infomágus azt hiszi, mindent tud a két bitjén, meg az infoangolján, és tömegével gyártja a biológiai és kémiai hibás régészeti és történelmi anyagokat, hibás recepteket, elírt karakterekkel és más nyelvet használó programkevert nyelvi szabályrendszereket.
Valamikor szűkölnék a fájdalomtól, ha látom.. ha vegyészként belegondolok a Biogál egykori receptjeibe, vagy az üveggyári ólom-oxidos receptekbe. Egy csepp cianid, a ki nem extrahált oldat, a felfutó színek...
A pohárba esett tojás esete, amikor kivetted, és a melletted ülő kollega megitta a mérget, s hogy ne előtted legyen öngyilkos, méregtelenítő programot végezve elkaptad előle, s lehúztad...ki is önthetted volna ... Jött a mentő... Te túlélted, infúzióval... Felmondtál...Nem laborvezetői állás...húsz évig bezárva nem megy. Menni kell, minden más is kell hozzá...
Kell a levegő, a tömeg, a figyelem, beszéd, kommunikáció, a sírás, a nevetés...
Kellenek a felnőttek, gyermekek. A vetekedés, a nyugalom, a felhők, a ragyogás.
A monotonitás melletti fejlődés. A kutatás.
S amikor olvasol, látod s hibákat, melyeket az állami rendszer is csak elnéz... Lassan a fájdalomtól szűkölve összegyömöszölöd magad icike-picike kis kiflivé az ágyon, és belegondolsz a következményekbe...
Hogy fogom kiszedni a betonból a csontjait, hogy ne sérüljenek, és be tudjam a laboromban vizsgálni, számítógép nélkül?
S jönnek a kérdések... A sírok, lelőhelyek feliratok nélkül üzennek... A világegyetem hatalmas, végtelen, és időtlen. De a mi időnk periódikusan lejár.
Szeged, 2021. Április 07. 12:17
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva: Botránykönyv részekben Fenn és lenn... Késő van...vagy korán...
Lövey Varga Éva: Botránykönyv részekben
Fenn és lenn...
Késő van...vagy korán...
Egy perc múlva éjfél. Valaki üzenget, titkon, elszeparálva az adatokat, a nyomokat, bizonyítékokat a családok fenyegetéseivel eltüntetni igyekezve, oktatásról, oktatásban, kutatásban, magánéletben. Rendőrségi és TEK-es, Kibervédelmis, kormányhivatali és más rendszerhibák, felcserélt személyik, lakcímek, nevek...Eltűnő NAV, nyugdíj és TAKARNET adatok, diplomák, barátok, párok, gyermekek...
Elhunyt hozzátartozók, tanúk, oktatók, barátok.
Bankosok...Furcsa dolgok...Megmagyarázhatatlan cserék hasonló személyek keveréseit mutatnák.
Hibás titkosítások, felelőtlen határőrök, vámosok...
Sorolhatnánk. Mellé a pszichikai visszaélések, támadások... Ápolót, orvosokat érő fenyegetések, polgárőr visszaélések, csempészbotrányok...
Legkönnyebb a hozzátartozók fenyegetése...Nemde?
Ha ráparancsolnak, a jó pedagógus se a párjának, se a gyermekének, se a szülőnek nem mondja el, hogy az orvos rátámad, a neveléstörténész romológián csal és csalt, hogy rendszerhibák vannak, adatcserék, titkos munkahelyi udvarlások, kötelező járatok a tanszékeken... Fokozati beugrók...
Ejnye no... Hát.. adatvédelem...
Zutty, öntsük ki a gyereket a burok vizével együtt...volt, nincs.. Ha a háziorvos idegen nőként nem írta be, nincs nyoma.. ha a fogorvos visszaél, téveszt.. és 20 év különbséggel nem képes azonos nevű mm hasonló nőket megkülönböztetni..
No, fel az igazgatót rektori székből a minisztériumba... Jól csinálta...Hármasikreknek, hat diplomànak egy képzési időben, zseninek nincs nyoma...
Nem is lesz...
Vagy... Mégis vannak a robotokon kívül mások is?
Rejtett tartalom mindig marad a sorok mögött...
A beavatottak, az élők számára...
S ezek itt csak elvarázsolt szavak és megtörtént események, egy sakktáblán...
Sakk-Matt...
Van még lépés?
Szeged, 2021. Április 8. 00: 15.
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey-Varga Éva Rossz lelkű csinovnyikok
Lövey-Varga Éva
Rossz lelkű csinovnyikok
Ha már Karinthyáda, legyen ütős. Legyen megfontolt. Legyen nyoma az időben... Ja, hogy Karinthyádát mondtam volna? Alex Forest az Alföldi Napilapnál sosem használta, használhatta ezt a szót... De kék szemei ragyogtak, amikor a felnőttkorba lépő, lassan hosszú fonott copfokba ölelkező szálakra nézett...
"Van ebben a nőben valami, amit sosem bányásztak ki, sosem érhettek el a tanárok és kollegák...Vajon mit rejteget, miért? Jókai Annának igaza volt... Ez az igazgató ott a polgármesteri szék közelében is tudott, tudhatott valamit! Alig 18, és már három egyetem, két főiskola, hat szak...Eltűnt nemzetközi érettségi...Eh...A mezőgazdaságira is bejár? Nincs ideje? Tailor de Kopaszodó nem engedi ki? De már felnőtt, átlépte a korhatárt az ősszel..." -Ez a glossza ütős! Mehet a nyomdába... Ezüst Lajó beszélj vele...Majd megtudja, ha megjelenik! Még, hogy házi feladat... Ne vágd meg, ne nyúlj bele szerintem sem. Ez kerek egész.. A csütörtöki, holnapi kulturális rovatba... Mit fél oldal?! Semmi baj, övé a felület! Nem baj, hogy Csizmás Kandúr fia udvarol neki... Csak legyen féltékeny! Lássuk, mi lesz! - ugrált ide oda a főszerkesztő - kiadó a rovatvezető felé...
- Ja, hogy még nem a Refi hallgatója...aham... Technikus? Érdekes Brandy Luis már négy éve felhívta a figyelmet rá... Mondd meg neki, jöjjön be iskola után! Ejnye, nem is! Majd látja a cikket, be fog jönni! - azzal elviharzott.
Talán így történt, így történhetett... Elszaladtak az évtizedek. Sokakra már csak a viaszgyertya fénye emlékszik, ahogy a copfos nő egyetemi tanár udvarlójára, meg a többi, utána forduló, felvillanyozódó oktatóra, lázba jövő férfi-karra. Ma már csak emlék minden, a maga következményeivel.
A darabokra hulló Concorde látványa évtizedekkel utána ismét belemart a lelkébe.
Egyedül maradt...Örökre, s a helyet hiába adták ki, senki nem tudta betölteni. A rajongásig kedvelt, de visszautasított egykori udvarló, tanársegéd elhunyt lassan tíz éve, amikor őt benyomták a kórházba egyetemi-klinikai adatcserével a Folyókon Túlon. Azt mondták, megbolondult, öngyilkos lett... Látni többet nem akart, csak a kiállítás zöld Enteriőrje világított lelkében. "Élek, túléltem... A 47. komoly diplomalopásukat is. Az én munkám megint más neve alatt. Ecce Homo... Vissztértem, nincs kereszt a fejfán... A boncnok belehalt a rémületbe, a bolond kormányhivatalnok meg titkosításokat sértve milliardos csalásokat okozott. Kutatásnak, lakásnak annyi... Leírjam? De a család, a barátok, lapok darabokban...Papír nem maradt... Ez az új, a hatodik élet?"
"Már megint elrontotta a miniszter...meg az államtitkárok. Nem fogad az egészségügyi felügyelet, Erdély, Az Amerikai Idők nem adta ki az adatokat, eltűnt egy év az életemből... Meg a többi..." - gondolta hozzá. Töredékek, foszlányok jártak a fejében. A határon a rendőrkapitány nagybácsit fenyegető kormánybérenc, aki még olvasni sem tudott...Annyira kezelés alá való. Milyen tahó, és azt hitte, megteheti, senki nem fog intézkedni. Megtette... De miért is? Megsimogatta a kis kék telefont. A diktafonon ott égett a felvétel.. - "Mindennek eljön az ideje... A Hajdúk cseréjének igazolására is sor kerül, Eszterhály, sor kerül, meg a "Vízi-betegségek" röntgenei is megmaradnak. A halottak csontjai évmilliókig beszélnek... Eh, csinovnyikok. Push-khán meg az emberei... Nyom nélkül nem tűnik el senki, semmi...Fizika van a vilagmindenségben..." - azzal mosolyogva álomba szenderült.
Töredék ez, az életből, de minden kapcsolatnak vannak előzményei, hálói... S a lélek túléli a testet, az emlékek hálója ott lebeg az univerzumban. Mindig lesz adat és folytatás, és mindig kimarad valami a történésekből, gondolatokból, leírásokból. Csinovnyikok, emberi hibákkal... Mindennek eljön az ideje... Évezredek múlva is...
Sapere aude!
Szeged, 2021. Április 08. 06:42
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Pécsi Varga Éva: Harangok és emlékezet
Pécsi Varga Éva: Harangok és emlékezet
Patay Pali bácsi szavai jutottak eszembe... Újraolvastam a régi harangok című könyvét átrágva, emlékezve.
Lassan egy évtizede az egyetemen fémes előadásra készültem, az első perctől kezdve a szakdolgozatokhoz, kutatásokhoz, fokozatokhoz; egy félév után azonnal végzősként a korábbi tanulmányok miatt. Megkerestem régi tanáromat...
Jól esett beszélgetni, igaz, csak online tehettem meg. Pali bácsi azt írta, szívesen érezné újra a nyíregyházi akácok illatát... Vettem a tollat és a gépet, írtam I. Eszternek... Oldjuk meg, oldják meg valahogy. Pali bácsi onnan újra tevékenyen részt vett mindenben. Jól esett.
Sokat dolgoztam, hatalmas anyagok keletkeztek, századrésze sem hangzott el az egyetemen, egyetemeken. Most lenne időm újra, ha nem taszítana, nem lökne vissza folyton más irányba a tudat, hogy mennyire visszaéltek, és az, hogy vajon melyik költöztető, lakástulaj, vagy vendég lépett le a kevés közül a bérletből a hatalmas anyaggal, vagy ki volt az ellenőr a vonaton, aki az én táskámmal szállította le a srácot, mert a két hasonló táska közül az enyém került a lábához, és az enyémben nem az ő jegye volt benne.
Szerencsétlenek... Hiába kerestem igazgatósági, vasúti rokonokkal, barátokkal sem találtam meg egyetlen eltűnt táskát sem. A Keletiben, Nyugatiban leadott csomagmegőrzős, vagy a padról mellettem felkapta egy pasi és elrohant vele esetekkel. Csak a jegyzeteim voltak benne, a nyomtatott szakdolgozati anyag, védetlenül. Nem sokat érhetett vele, mert azóta is visszavonható a témában más által írt minden anyag...
Pech. A professzoroknak is, akadémikusoknak, meg a bírósági elnököknek is.
Most pár percet rágódtam a tanár úr kötetén. Forgattam a szavakat, mondatokat. Gondolkodtam, mennyi minden történt. Vele meg lehetett volna beszélni. Mennyi munkája hiányzik belőle, s milyen szomorú az eltűnő anyagok használhatatlansága.
A zenei anyagokhoz is használtam a kötetet.
Rómer munkáit használva önkéntelenül összekapcsolódnak az évek, tanárok, egyetemek, munkák. Ő is ebből indult ki.
Tisztelettel és csodálattal írt róla... Nagyszerűen tömörítette össze az anyagokat. A pesti egyetem professzora hajdan ugyanúgy járta a Bakonyt, mint én gyerekként a határt, a Tisza-partját, az utakat. Több tíz km-eket téve meg gyalog, buszok nélkül. Mire a busz indult, addigra hazaszaporáztam lépteimet az éjfélre a határra beérő vonattól, mert, hát a buszvezető lányát alig-alig vitték haza, holott ő idegeneket is felvett útközben, kocsival is, ha látta caplatásukat. Talán jól jártam vele. Edzett lettem. Főleg a csővázas hátizsák húszkilós könyvállományával, amikor a vastag fatalpú bőrszandálban kellett bejárnom az utat. Addig megtanultam az anyagokat, diktafon funkciót használva.
Persze, találkoztam farkassal is, elszabadult állatokkal az utakon...A sötétben gyakran mintha kísért volna valami. A bicska a régész, környezetvédelmis zsebéből sose hiányzott... Inkább faragásra használtam, mint védekezésre a Jiu Jitsu után is. Persze a barna után hamar megvolt a fekete öv. Aki tanított, filmezni is tanított. Valahogy mégis kihullottam az emlékezetéből részlegesen, bár, hagyományőrző volt, akkor fiatal filmes a művelődési központban. Mellesleg önvédelmi oktató. Életemben egyszer használtam komolyan veszélyben, amikor az egyik cigány fiú (nem roma, mert a roma csak egy ága a cigányságnak - s ezt hibásan alkalmazzák) aki visszamaradt, az iskola igazgatójára támadt az irodában. Alig voltam 12 éves.. S a másik alkalommal a három fejjel magasabb nevelőintézeti srácot az ingnyakánál fogva felemeltem a falra, hogy lábai egy félméterrel a tanterem padlója felett volt. No, onnantól aztán nem igazán mert szemétkedni velem egyik kéretlen udvarló, vagy diák sem. Pedig még nem is voltam mérges eléggé, nagyon nagy türelmem volt már akkor is. Szó ami szó, ha egy nőt illetlenül piszkálnak, mindig is megvolt az ára. Ma már más világot élünk, de a tinik azóta sem másak.
Viszont medve, farkas, hiúz mellett kevesen mentek úgy el, ahogy én, hogy az állat meghunnyászkodva tovább állt, az első vicsorgások után.
Ilyen s ehhez hasonló sztorikkal a Bakonytól a Pilisen át Zemplénig, Sárvárig meg Sopronig mindig összefutottam. Ma már nem biztos, hogy ok nélkül, kedvtelésből egyedül barangolhatnék mezőkön, erdőkön át, utakon. Sajnálom, hogy ezt mások soha nem élhették meg, nem élhetik meg.
Láttam sok haragot határon innen, határokon túl.
Ízlelgettem már tiniként a nyelvek sokszínűségét, a kódokat, jelrendszereket. Nem csak az átlagos matek vagy fizika tudással. Sokáig nem beszéltem, nem beszélhettem utána. Aztán ... Nem volt kinek, kiknek. Amikor évtizedek után használni kezdtem, oly sok minden eltűnt a Városligetben, a hivatalokban, az Akadémián, Országházban, vizsgáknál és tanfolyamoknál.
Mindig bíztam benne, hogy egyszer majd előkerül, valaki elém áll a levéltáros kollegák, régi tanárok közül. Szerencsémre Gebei tanár úr dolgozataimat visszaadta, két éve csak, hogy nem tudok eltűnt dolgaimról. Sejtettem, valaki képtelen valakiktől megkülönböztetni. Hiába szóltam.
Most itt állok, ülök, helyezkedek, rágódva az anyagokon. Megérett, átértékelt adatokkal, tudással, sok leírandó dologgal.
Rómer Flóris idejében kihalni kezdő harangöntési hagyományt nem is tudom, milyen sikerrel járt papírra vetni a professzornak. Mindenesetre máig nem láttam a dokumentációt.
Azért is írtam le mindezt, hátha valaki mégis felfigyel rá, és egykori tanárok, kollegák mégis elkezdenek a munka mellett a hagyatékokban is keresgélni, vagy elérhetővé teszik a könyv világában élő kollegáim, megfelelve a kihívásoknak...
Nem titkolom reményeimet, hogy a gyerekek körében is felcsillan az érdeklődés, esetleg maga a foglalkozás is újraéled... Nem csupán hagyományőrzés szinten.
Esetleg a folyók, tavak a fémkeresős kollegák figyelmét felkeltik, vagy a polgármesterek elkezdik a kútfeltárásokat. Sok pénz, veszély, nagy szakértelem. Merész régész vállalkozás, mozgékonyságot, tudást és hozzáértést igényel. Gyakorlat nélkül kicsi az esély, de vannak szerencsés, tehetséges emberek. Lehetőség kell.
Kellett volna...
Nos hát...legyen ez elég ma csillogtatásnak, harangok játékának... Hisz tiltással, tiltás nélkül, de mindig lesznek, szólnak a harangok...
S talán a folytatásban majd kicsit megnézhetjük a szakmai anyagokat is.
Szeged, 2021. Április 08. 21: 34
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Mosolyogni szeretnék...
Lövey Varga Éva
Mosolyogni szeretnék...
Mosolyogni szeretnék, mint régen... Mint gyerekként, fiatal felnőttként, amikor az első szava, mondata mindig az volt rólam, hogy: "Maga mindig mosolyog?" "Tudom, a mosolygós hölgy a tanszéken"...stb..
Készülünk a magyar költészet napjára. József Attilán kívül nagymamám Lövey Istvánné, született Vitai Mária születésnapja is. Sajnos, december elején elhunyt. Távol tőlem, s a korlátozások miatt nem mehettem a temetésre. Szívfájdalom. Most emlékezem, háromszorosan. Mert pár nappal a nagymamám születésnapja előtt hunyt el pár évtizede nagyapám, s őt ezen a napon, nagymamám születésének napján temettük. Lövey család. Nyírlövő. Sok munkámba került a levéltári, történelmi munkák javítása, javíttatása... S még mindig tart a folyamat, eltűnt családi anyagaimmal, kutatásaim, etikátlan tanáraim, szaktársaim, igazgatók, hibázó kormányhivatalnokok miatt. Talán, jó érzésű ember vigyáz a tanúira... Nem feláldozza őket...Vigyáz az országára..
Jó lenne, ha eltűnt dolgaim Pécstől Budapestig s azon túl, mégis visszavándorolnának a helyükre, ahonnan szép csalásokkal lábra keltek. Annál is inkább, mert nem vagyok egy elveszett ember, és be van kódolva mindenem. Be volt. S ezt csak az tudja jól összerakni, aki csinálta. Máshol káoszt fog okozni. Oroszországban, Kínában, Szerbiában, Brazíliában, Indiában ugyanúgy, mint Koreában vagy Japánban. Mert aki belenyúlt, belenyúl, az változtat. Akár ért valamit, akár nem. De tudni nem fogja. Nem tudhatja. A sejtés nem elég a helyességhez.
Sok évtized szaladt el.. már három is azóta...Mint röpke perc, mintha csak tegnap lett volna...Mintha csak tegnap ültem volna be gyerekként a Miskolci Bölcsészegylet vagy az egyetem óráira Debrecenben, Szegeden, vagy Nyíregyháza, Eger főiskoláján.
Meg se kottyant a színvonal... Ha megmaradtak volna a jegyzetek, fotók, nem másokéba rakják a kiadók felcserélve az álnév használatokkal a szerzőket, jóval a keletkezés után tíz, húsz évvel, mire a hasonló vezetéknevű ember gyermekének azt a nevet adva átvette az anyagot és díjat, a gyermeknek... Hogy biztos nem emlékszik.
Gyatra vigasz.. de a későbbi írásain, szavain, mozgásán, előfordulásán, s a kihagyott részleteken mindenütt látszik a lopás.
Így kell azt...Mindenki ír, mindenki költő, író, mindenki kap okleveleket... S közben nincs szórend, zene és rím a versekben, káosz ül a szakmai világban.
A neves irodalmi lapok színvonala a kezdők szintjére süllyedt, harc van, tudás szinte semmi.
Aki tud(na)… az visszavonulva hallgat, vagy a fióknak írt...vagy sorai rögzítetlen szállnak el az éterben.
Nem csak versekről, irodalomról beszélek.
Beszélek vegyészetről, kémiáról, biológiáról, matematikáról...történelemről, orvostanról.
Ha leírhatnám ami történt, történik, hasát fogva őrült módon kacagna önmagán a fél világ, min veszekedett, miért harcolt, mit mulasztott, minek nem járt utána, hol "szállt el a feje".
Megtenném, de... Nem tehetem. Nem csak a törvények, adatvédelmi előírások miatt... Sajnos ahol az etika alacsony, ott hibásak lesznek a törvények is. Nem akarok szakszavak, terminológiák rengetegében elveszni látni mindenkit...mellőzöm most ezeket.
Fájhat az igazság, de lépni hiányában nem lehet.
Negyedikesen a matek vizsgára Bakos Idegen szavak szótárával készültem. Ma hàny szó jelentését tudná bármelyikük leírni belőle helyesen, és hányat? Fejből?
No...a tanulás és tudás talán valahol ott kezdődött, kezdődik. A latin és görög mellett... No..és persze, akkorra már minimum egy nyelvet már tudnia kell pluszban mindenkinek...
Szeged, 2021. Április 09. 12: 39
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey-Varga Éva Emlékezem...
Lövey-Varga Éva
Emlékezem...
Emlékezem... Nagyapám halálának évfordulóján elhunyt a brit uralkodó férje. Érdekes, hogy az anyagaim eltűnésével a volt párom, a mostani kis terrorizálgatásaival, meg a folyton kavaró anyagtolvajokkal csak hallgathatok parancs meg terrorizálás szóra.
Azt mondta, a Parlamentben beszéljek. Nos...nincs kedvem oda menni. Okkal. De végig fogok írni mindent újra.. Saalfeldentől Pekingig... S oda-vissza... Minden percig...
Gondolom, akinek szakmája, tudja mi az, amiről írok. Ha nem érti, nem az én bajom.
2021.04.09. 19:04
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben A költő alkot, és támad...
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
A költő alkot, és támad...
Sok mindent megéltem már életemben. Óvodásként az enyém mellett titokban megrajzoltam a húgomnak a rajzot (anya óvónőként észrevette, a vezető óvónő nem) esősként énekeltem, balettórára, zeneórára készültem. Ugyanakkor rengeteg dolgot el is veszítettem mellette, vele, mint más.
Felettem levő évfolyamokkal jártam versenyekre, stb. Sokat tanultam, szenvedélyesen imádtam olvasni, nyelveket tanulni. Egy életen át semmi nem változott. Rengeteg nyelvészeti hibát láttam az oktatásban, nem csak a nyelvi, nyelvészeti, irodalmi képzésekben.
Az, hogy kitűnőként, majd "százszázalékos" felvételivel kerültem be egykor a Pázmány három szakára, s vele a negyedikre is... Nem volt kivétel. Ami akkor, s utána, előtte történt, igen.
Kevesen tudták, hogy a Miskolci Bölcsészegylet, a JATE, KLTE kurzusain, szakjain, s egyebeken már túl voltam, a magyar középiskolával párhuzamosan. Most én is súgok kicsit a rokonoknak, másoknak... Volt tanáraimnak, szaktársaknak, barátoknak, ismeretleneknek. Ne aggódjanak...az emlékeik is fakulnak a képességeikkel, fiatalságukkal. Remélem, elég finoman fogalmaztam, mert a továbbiakban kevésbé fogom a saját egyéniségem profilját alkalmazni sem a közéletben, sem pedig a munkáim során. Okkal.
Eldurvulni látom az irodalmi, közéleti dolgokat, a művészi és az oktatási életet, az 1990-es évek óta még keményebb fokozatokban.
Addig csak előírások voltak, most már színvonal sincs a TTT mellett.
Az egy dolog, hogy a 30 évesen nekikezdő helyesen sem tud írni az oskolái után... De még önmaga sért az Interneten szerzői jogokat, mert neki kell a középszerű álrajongott díjazott versei mellé egy kép, amit lelopott mástól név és származási hely szerint. Ha a végzettségeimet vagy a vállkozásom munkaelőírását nézem, elsősöknek, ovisoknak elmondják, hogy van a versnek, filmnek írója, szerzője, a festményen, fotón ott a fotós neve, fel kell tüntetni, el kell mondani.
A nevetséges, hogyha tanárként, kiadóként szólsz, akkor máris te vagy a féltékeny, stb. Miért lennék egy kettes színvonalat el nem érő díjazott versre féltékeny, mikor a kép szerzőjének nevét, a közlés helyét kérem megnevezni. S minderre egy Bajzát leszármazott férj támadásával saját adatait a jogszabálysértést véghez vivő XY reagál informatikai kukacos félreérthetetlen bunkó módon. Nem férfi, nő.
Alapból felmerül bennem, hogy erre a bunkó stílusra, jogsértés sorra vajon melyik egykori magyar tanárom, szaktársam vagy költő bólintott rá? Aligha lett volna bármelyikük.
Bajzát kevésbé ismert a mai oktatásban...a leszármazottai sem. No... Úgy vélem, hogy ennél intelligensebb óriás volt bármelyik szlenget is használó egykori tanárom is.
Ez viszont itt finoman kifejezve jogsértésen kívül címeres bunkóság is volt. Szerencse, hogy a hölgytől, akinek férjura a fiatalember, sosem közöltem semmit. Úgy látom, akárhány futtatott díjat kapott eddig, színvonaltalanság miatt, ha milliárdosok fizetnek, akkor sem fogok.. s nem a Horger példa miatt, csak mert ha vki 30 éven át sem tanul meg elsős anyagokat, vagy az egyéniségében nem jár az etikai érzék kukaca össze-vissza, amikor jeggyel kényszerítették rá, akkor sem, talán nem is fog..
Így gondolom ezt a költészet napja, nagymamám, tanáraim és József Attilám születésnapja után is. Nem csak azért, mert Márkus Béla és Görömbei, Cs. Nagy és mások előtt Jókai Anna és mások (Szabó Magdával, stb.) már gyerekkoromban kiválasztottak Kerényivel, stb....
Ami igaz, az igaz... Én azért elsüllyednék egykori tanáraim helyében ilyen választott és hozzá nem értő írószövetségi gárdával, és ennyi jogsértéssel. Még szerencse, hogy függetlenül működtem egész életemben, és csak segítségre specializálódtam... A lapokkal is. Azt hiszem, túl sok az, ami náluk kimaradt, és amit rámhagytak...
Sajnos, sokan nem élnek már... De ilyen dolgokat egyikük sem fogadott el soha...
Legyen ez így a jövőben is.
Ajánlom az etika tanfolyamokat. Törvényt hozhatsz etikátlanul, de akkor fogadd el a vele járó örvényt is. Ahogy egykor Arany János leírta A hamis tanú című balladájában...
Próbálj meg tanulni. Talán 90 éves korodra neked is sikerül az elsős anyag... Ha ingyen, ha pénzért...
Szeged, 2021. április 13. 20:05
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Veszekedés csöndben...
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Veszekedés csöndben...
Talán sokan gondolkodtak már, hogy mindent el kell-e viselnie az embernek, főleg ha senkivel nem beszélt, önálló munkát végzett, ...és aztán csak néz, mint szamár a moziban, ha olyan dolgokkal kezdik vádolni, amit nem tett, mert nem ott volt, nem azt a cselekvést végezte, nem beszélt azzal az emberrel, nem azt mondta, nem azt írta. Nem azt kapta, nem az a száma, neve, nem olyan haja, szeme, kora van....
Főleg akkor, ha ezt elmondja az eljárónak, aki el sem olvassa, rá sem néz, stb. S akinek az egész kommunikációról, érzelmekről semmi ismerete, fogalma nincs, s akinek szegényes korlátolt példáival nincs meg a megfelelő értelmi felfogóképessége, és a százhatvan féle megoldásból aligha lát csupán kettőt...
S nem baj, ha a tetteivel porig aláz embereket, családokat szed szét, s utána tíz évvel kiderül, hogy az összeházasodni vágyók három gyermekét a tini terhességi megszakítása helyett elvetette, a férfit keresőképtelenné tette, a nőt megfosztotta oktatói pedagógus állásától, az őket védő apósokat megölte vele, vagy életveszélyes helyzetben szállították be a kórházba és súlyos betegséget idézett elő, a testvéreket összeveszítette, az örökségeket más szám alá vezetve máséba tette...
S akitől megoldást várt volna saját és közéleti problémáira, felfektette adatcserével a boncasztalra...
Szörnyű képzetlen felelőtlenségek...
Nehéz ezekkel magának a kilenc vagy tíz helyen végzett, több tízezer emberrel kommunikálónak is szembesülni, s sértetlenül hunyni be a történtek felett a szemét.
Olyan társadalomban élünk, amelyben az emberek önmaguk ellen dolgozva mások ellen fordulnak, s közben tőlük várják problémáikra a megoldást.
Néz vádaskodik, de nem látja, hogy elnézted a hibáit és közben minden vagyonodat és kapcsolatodat elvesztetted, s egyedül állsz milliók közt elszeparálva. Száz kilométerek választanak el szeretteidtől, s nem ők segítettek meg segítenek, miközben több évtizedig szótlanul más munkák helyett, szórakozás helyett nekik dolgoztál.
Szakemberként szemben állsz azokkal, akik viselkedést kutatnak, vagy orvosi praxisban ülnek évtizedek óta, de gépként bemagolva semmit sem láttak meg, értenek meg a történésekből, a látott példákat ok nélkül alkalmazva robotként végzik mechanikus munkáikat, fel nem ismerve amit kell...
Ez is elmúlik... S csak sajnálkozhatsz, hogy adtál lehetőséget, beszéltél, írtál, kerestél szakembereket, kerested őket... De a kommunikációt, a vele járó megértést elutasították, bezárták. Ha vakon, tévedésből, hibás emlékeik miatt, rossz emóciók miatt is...
Aztán kiderül, hasonló emberrel cseréltek össze, évek távolából saját testvért sem lehet megismerni, stb.
De... Ez akkor már, mikor százezren közbe léptek, az idő elment, nem megoldás..
Szeged, 2021. április 15.
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Gyémántba karcoltan
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Gyémántba karcoltan
Hosszú a csönd. Elmélkedő. Kimondatlan. Neveletlen csend, toporzékoló bánatokban hurrikánként tobzódó csönd. S egyszerű, végtelen és néma csönd.
Olyan, amit évtizedeken át, évezredeken át soha le nem írhatsz. Mert, ha leírod, akkor megsérted. Megsérted a némaságát, ismeretlenségét, megsérted zaját, és milliárdnyi tevékenységét.
Mégis, meg kell tenned, meg kell törnöd.
Meg kell törnöd a csöndedet. Meg kell törnöd a zsibongó magányodat.
Odaátra semmit nem viszünk magunkkal.
Éltél, léptél. A lépés mások akaratától, avagy akarathiányától függött. Felelőtlen felelelőtlenségektől, avagy önző utaktól, melyen minden mást eldobva is menni kell.
Sok éven át készültem írni, leírni új ujjgyakorlatokat. A megéltet, a megtörténtet, az elképzelt álmokat.
A csönd az enyém maradt, és enyém marad.
S a tietek mindörökké a rejtély, a kíváncsiskodó, teret kitöltő, valóságtól elrugaszkodott, mindent megmásító fantázia és légüres tér....
S mindez mindig, minden korban a maga következményeivel. A hibákkal, s a belőlük folyó végtelen okozati halmazokkal. Mert: ezt kértétek, s csak ezt vállaltátok fel: orvosként, jogászként, politikusként, s minden más entitásként.
Ez az etika törvénye... S a fizika maradt a végtelen úr...
Nem kell tudod, amit nem akarsz, nem akartál. Hát, ne is tudd meg soha!
Szeged, 2021. április 20.00 : 30
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Gyémántba karcoltan
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Gyémántba karcoltan
Hosszú a csönd. Elmélkedő. Kimondatlan. Neveletlen csend, toporzékoló bánatokban hurrikánként tobzódó csönd. S egyszerű, végtelen és néma csönd.
Olyan, amit évtizedeken át, évezredeken át soha le nem írhatsz. Mert, ha leírod, akkor megsérted. Megsérted a némaságát, ismeretlenségét, megsérted zaját, és milliárdnyi tevékenységét.
Mégis, meg kell tenned, meg kell törnöd.
Meg kell törnöd a csöndedet. Meg kell törnöd a zsibongó magányodat.
Odaátra semmit nem viszünk magunkkal.
Éltél, léptél. A lépés mások akaratától, avagy akarathiányától függött. Felelőtlen felelelőtlenségektől, avagy önző utaktól, melyen minden mást eldobva is menni kell.
Sok éven át készültem írni, leírni új ujjgyakorlatokat. A megéltet, a megtörténtet, az elképzelt álmokat.
A csönd az enyém maradt, és enyém marad.
S a tietek mindörökké a rejtély, a kíváncsiskodó, teret kitöltő, valóságtól elrugaszkodott, mindent megmásító fantázia és légüres tér....
S mindez mindig, minden korban a maga következményeivel. A hibákkal, s a belőlük folyó végtelen okozati halmazokkal. Mert: ezt kértétek, s csak ezt vállaltátok fel: orvosként, jogászként, politikusként, s minden más entitásként.
Ez az etika törvénye... S a fizika maradt a végtelen úr...
Nem kell tudod, amit nem akarsz, nem akartál. Hát, ne is tudd meg soha!
Szeged, 2021. április 20.00 : 30
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "Anyám, az álmok nem hazudnak" Nyugtalan álmok
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
"Anyám, az álmok nem hazudnak"
Nyugtalan álmok
<<"Mondád, anyám, hogy álmainkat
Éjente festi égi kéz;
Az álom ablak, melyen által
Lelkünk szeme jövőbe néz.
Anyám, álmodtam én is egyet,
Nem fejtenéd meg, mit jelent?
Szárnyim növének, s átröpűltem
A levegőt, a végtelent.">>
(In.: Petőfi Sándor: Jövendölés)
"Anyám, az álmok nem hazudnak" - írta Petőfi Sándor egykor Jövendölés című versében, váteszként. A próféta, a jós szerepe, hagyománya, a táltos, sámán meglátásai minden nép hagyományaiban az ősidőktől kezdve jelen voltak, jelen vannak. Sokat foglalkoztam néprajzi, történeti, régészeti és vallástörténeti szempontból is vele, a jegyzeteket, ha távol tőlem még megmaradtak, és őrzik akikre rábíztam, végre egyesíteni kellene hosszabb kifejtésben. Vagy két órája éjjeli álomból riadva én is ugyanúgy forgolódom itt az ágyban, mint a ringispil... Tele fejem leírni való dolgokkal, az írni kell, mert most van eszembe ötletével. Hogy ez mennyire igaz, mindenki döntse el magának saját élettapasztalatai, gondolatai alapján, vagy akár a körötte levő példák, olvasmányok alapján. A gondolatokat bármilyen jó memóriával őrzi meg az ember, leíratlanul, leírva is tovább és tovább formálódnak.
Számtalan elemzést hall az ember, beszélni tanuló korától egészen a sírig... Mégis, be kell látni, hogy önnön magának sem lesz mindig azonos a véleménye a saját maga által megélt dolgokról sem, más információk birtokában. Hiszen elég egy ismerős, ismeretlen ember megjegyzése, hogy átértékelődjenek a dolgok.
Magyar szakosként, több nyelvvel, nyelvszakkal a hátam mögött csak megerősíti a tapasztalat a gondolatokat.
Petőfi idézettel kezdtem. Petőfivel, akinek tehetsége, élete és halála is rejtély a mai napig. Nem csak irodalmilag, történelmileg, régészetileg, biológiailag.
Nehéz nem elszakadni tőle, a tökéletes versformáktól a megélt kutatásokon, a kutatókhoz való viszonyokon át egészen az érintett fogalmakig, vallási és nyelvi értelmezésekig.
Mondhatnám, legyen veleje is annak, amit leír, elmond az ember: ne csak célozgasson, utalgasson.
Mindent leírni valóban nem lehet, képtelenség lenne ilyen célokkal előállni, de próbálkozni kell, lehet, és kellene is.
Mind orvosilag, mind pedig lelki szempontból sok az elemzés, sok is lesz.
Miért vettem elő a témát?
Mert valóban fáradtan dőltem be az ágyamba, pedig tegnap, hétvégi napon alig csináltam valami igazán hasznosat. Az, hogy én így látom, nem biztos, hogy így is van. Több, mint 70 oldal és 40 csoport közel négy órás szerkesztése mellett a mindennapi teendők sem állnak, állhatnak. Gyógyvíz kell, bevásárlás, mosogatás, étel készítés, táplálkozás, stb. Mindennapos, elnaradhatatlan teendők a napirendekben. Ha nem esik róla szó, a tények elsikkadnak, s más csak a szerkesztést látja benne. Ami persze olvasással, töménytelen nyelvhasználattal, értékeléssel, válogatással, hibakorrigálással, korrekciókkal, és sok más dologgal kezdődik és folytatódik. S röpke percnek tűnik az. Benne a programok hibái miatti bosszankodással, a járulékos tényezőkkel. Miért ecsetelném újra, meg újra...? Mert: kell. Mert szükséges. Mert még most sincs javítva. Mert elveszti fejét boldog -boldogtalan egymásra támadva, s elfelejti, hogy a hibák sora egymásból adódva percről -percre, érintettről-érintettre tovább adódik.
S lám, már milyen messze járok megint az eredeti gondolatokról, amely aludni sem hagyott, s mint láthatatlan érintés az égből, vállamra téve óriási fénykezét, felriasztott, hogy ne a fájdalmat érezzem.
Hány, s még hány orvos, tanár, fizikus, jogász vagy szakma nélküli ember, gyermek vagy felnőtt van még a világon - ehhez hasonló helyzetben.
"Anyám, az álmok nem hazudnak"- mondá Petőfi.
Az álmok nem hazudnak. Mondanám én. Az álmok megmutatnak, múltat, jelent, jövőt. Elemezhetnénk tudományosan, hogy az agyi tevékenységek milyen módon zajlanak, mit tart az orvostudomány, vallás vagy az átlagember róluk. Évekig írhatnám. Nincs most annyi időm.
Pár sorban kell papírra vagyis gépre vetni a gondolatot. Lusta vagyok talán papírt használni? Nem. A füzet itt áll mellettem.
Csak, a lakásban nem csak én létezem. A sötétben lámpát gyújtva motozni sokkal zavaróbb, mint egy mobilt kézbe venni, s mire végigrovom a sorokat -esetleg hulla fáradtan is, - lassan kivilágosodik, a sötét ég ragyogó kéken világít be a Nap szóródó sugaraival. S erről megint eszembe jut, hogy az év napjait hányszor keverik a helyesírással az égitesttel is.
Szóval, az álmok nem hazudnak. Sosem hazudtak. De mi magunk vagyunk, akik kételkedünk, mást szeretnénk látni, vagy láttatni, hogy befolyásoljunk, célt érjünk. S hogy milyen célokat? Ez is relatív.
Indultam megmutatni rosszat, mit javítani kell, hogy jó legyen. S a kérdés ma is áll: tegyem, ne tegyem? Tedd, vagy ne tedd?
Az úton menni kell. Hiszel-e a lélekben, a lelked szavában? A célokban, a kapcsolatok igazában?
Az álmok hazudnak. Félre tudnak vezetni. Évezredes emlékeket kutyulva elméd mélyén, mint egy óriási katlanban. Pandora szelencéje nem csak egy volt a világban. Minden kis láda, katlan rejteget valamit, amit oda beletettek, s mint Platón világában, árnyék és fény valósága meghatározó lehet.
Talán egyszer megérted, ha a koordináta rendszeredben megpróbálsz egy hatszor hatos négyzetekből álló kockát ábrázolni... Úgy hogy valaki a kis kockákból egyet-egyet kicsippentett a belsejéből. Mi is lett? Mi lett belőle?
Szóval, forgolódtam, megértett, kiegészült régi történésekkel, megoldásokat keresve múltra, jelenre: a jövő érdekében.
Tudom, téged semmi sem zavar. Csöppet sem zavar. Megpróbálsz tettetett racionális világodban élni, képzetlen orvosokra hallgatva, vagy nekem már mindegy, ennyit megéltem jelszavakkal. Hiába mondja a lelked, hogy: "No, álljunk meg egy szóra!" Van ott másnak is szüksége rád, ha százezer kilométerekre vagy is tőle, vagy te másként gondolod. Hogy a gondolatokat, a teendőket, vagy a történéseket gyógyszeresen akarod kezelni, vagy azt is teszed, talán nem csak a te dolgod.
Jól tudod, hogy a sejtedbe érkező idegen anyagok nem befolyásolnak gondolatot. Maximum beépül kémiájuk a sejtedbe, vagy fizikailag megváltoztat egy folyamatot. De nem fogja a mulasztó kormányhivatalnok adatcseréjét sem Pécsen, sem Budapesten, sem Záhonyban vagy Debrecenben javítani, de Moszkvában vagy New Yorkban sem. A vízcsepp nem szalad el elpárologva a hőségben a kedvedért szomját oltani a sivatagban a jelenlétedért könyörgő szomjazó barátodnak, munkatársadnak, ha te éppen a sarkkörön szopogatsz egy jégdarabkát... Sorolhatnánk.
S te ezt jól tudod. Mert minden lény alapjában mindent tud. Mindenről tud. Csak ő maga választ, hogyan él, mit okoz, mit alkalmaz, minek az érdekében. Az pedig oly mindegy, ki tanítja, ha te nem akarod. Némiképp a kinézete, megjelenése, tudása példa lehet, de helyetted senki nem tanul, s te más tudását sohasem tudhatod.
Megmutathat neked dolgokat, elmondhat, leírhat, lerajzolgathat...Jól tudod. Hogy hogyan érted, mit látsz benne, az is a te dolgod.
Ugye, jól tudod?
"Anyám, az álmok nem hazudnak" -írta Petőfi.
Hiszel az álmokban, az álmaidban? Ők hisznek bennük? S ők hisznek benned?
Mert Te is, te is jól tudod. Jól tudod...
Ha leírom mi történt, s más mit mondott róla, rólad, új történet lesz. Elveszítesz, elveszíted, elveszítlek. Megoldod. Megoldom. Megoldja.
De, hogyan? Ugyanaz a célod, vele, velem vagy velük?
Te mint akarod? S ott fenn, mint akarják? S az ott fent mi neked az ott fennel? Hogy gondolod? Hiszel benne, bennük, bennünk? Melyik út, amire lépsz, léptél? Az egy úton vele, vagy más az az út? Mással dolgozok, mással élek. Tudod, egy pillanat a döntés. Hiába odázod húsz évig. Ha addig odázod, már nemet mondtál... megoldod?
Szeged, 2021. április 25. 06:54
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey-Varga Éva Botránykönyv részekben Megállhatatlan, vagy megállíthatatlan?
Lövey-Varga Éva
Botránykönyv részekben
Megállhatatlan, vagy megállíthatatlan?
Megállhatatlan, vagy megállíthatatlan? Jó kérdés. A lelkünk nyugtalanná válik, ha sok dolgot látunk, ami nem úgy van, nem úgy működik, nem úgy történt... S tudjuk, ezek a hibák újabbakat szülnek, emberek ezreit vezethetik és vezetik félre.
Amikor döntünk, hogy hallgatunk, vagy szólunk, némiképp vállaljuk a harcot, a konfrontálódást másokkal, akik minden mérlegelés, gondolkodás nélkül vesznek át dolgokat, nem gondolva következményekkel, okokból kifolyó okozatokkal, döntések elodázásából következő hibákkal, a mulasztások csendjéből keletkező félre- és meg nem értésekkel; sorolhatnánk.
Az én lelkem sem nyugszik, hiszen néha ki nem tekintve kis világomból, megelégedtem azzal, hogy leírtam pár embernek, utalva hibáikra. Persze, hiába. Hiába volt feddés, leírás, törvényi következtetés, nem változott a helyzet, sőt, romlott. Nem látták a feddés értékét, a szeretet jelét: hiszen, ha nem foglalkoztam volna velük, nem a védelmükben tette volna az ember, nem ír, nem keres, nem szól; legyintve szó nélkül tovább áll, tovább megy, s bár felejteni nem lehet, felejteni próbál. Hogy az agy és az elme mégis védi, sokkot kapva tényleg elfedi a történteket, arcokat, helyeket: a túlélést szolgálja.
Az ember méricskél, viszonyít. Hogyan jöhet ki legjobban a helyzetekből, úgy, hogy mégis elérje a célját.
Az etika fontos tényező az életben. Sokan ma sem tudják, maga a szó mit jelent valójában. Pedig sok mindent meghatározó fogalom, amely elválaszthatatlan az élettől. Sokan a hibás, zavaros meghatározások szerint ma is csupán az erkölcsökkel, erkölccsel azonosítják. Nem azonos. Kevesen tudják ezt még docensi, professzori végzettséggel is. Pedig sokat olvasnak, sokat olvastak ők maguk is. Filozófiailag talán külföldön kezdték ezt jól megfogalmazni, meghatározni. Az etika egy velünk született, de fejleszthető, tanulható képesség is. Ésszerűség, egy relatív világrendszerben. Koordináta rendszerekben ábrázolva talán jobban megérthető lenne, de sokan elfelejtik a tanár kollegák, szülők közül is szemléltetve magyarázni a dolgokat gyerekeknek, kortársaknak, felnőtteknek. Pedig a vizualitás is sokat jelent. Bár kétségtelen, szakmailag sok mindennel magyarázzák, és sok kategóriába sorolják a képességeket is. Skatulyázni viszont nem érdemes. Biztosan akad olyan ember, aki csak ilyen kis dobozokba kategorizálva képes az életet elfogadni.
Sokféle vallási-filozófiai rendszer alakult ki a világban. Mindennek van hibája, mindent nem is lehet, nem is képes az ember elfogadni.
A jó és a rossz fogalmának viszonyítási rendszere is egy ilyen fogalom, egy ilyen rendszer. Nagyon durva dolgok leírására készülök, évek óta. Több téren igyekeztem ezeket felvezetni, megpróbálva minden létező, és új nevelési, gyógyítási és kísérletezési módszereket is.
Óhatatlanul szó lesz ezekről is, a céloknakm feladatoknak megfelelően.
Megállhatatlan nem beszélni ezekről. Megállni nem lehet a hallgatást, ha az adott dolog következnényeivel mérhetetlen károkkal emberéleteket követel, akár hatalmas vagyoni károkat, megfordítja a világ rendjét, vagy más hátrányokat okoz.
Mérlegelni minden szinten tudni kell. Alkalmazottként, vezetőként.
A hatalom különleges fogalom. Hatalma nem mindig a kinevezett vezetőnek van, nem biztos, hogy az a hatalom, amit eszközként ő annak gondol.
S ha adott hatalmat hibásan használ, rosszul dönt, millióknak okozhat kárt vele, meggyőződés nélküli meggyőződésével. Talán sokan értik, mire célzok, amikor a mondatok szavainak jelentésével, és a szókörnyezet, textualitás környezetével és jelentéstartalmával játszom nyelvészként, gyógyításra, tanításra használva a történtek leírását, okításra, oktatásra, meggyőzésre a megértés, változás és változtatás érdekében.
A jogrendszerek ismerete, kialakítása csak töredéke az életnek. Még akkor is, ha már gyerekként kötelező szabályok között élünk, növünk fel.
Bepótolni egy társadalom félrenevelését, az egyik legnehezebb feladat. Átírni, átíratni, átértékelni még ennél is nehezebb.
Megállhatatlan, vagy megállíthatatlan?
Jó a kérdés. S a válasz is ezernyi lehet...
Nem csak rajtad, vagy rajtunk múlik!
Rajtuk is!
Naplószerűen tudom közölni majd az adatokat, a lapok oldalain, a könyvekben. Adatvédelmi, nyomozati anyagok, érdekek akkor is kötnek, ha szakemberként hibás eljárások miatt esélyt akartam embereknek, büntetetteknek. S új módszereket alkalmaztam és kellett alkalmazni ahhoz, hogy adatokat kapjak, és ne a hazugság dömpingje vegyen körül. Ehhez a ma már elég későn tanított logika jó módszer. Pedig az óvodai és az iskolai oktatásban is jelen van, a logikai készletekkel.
Ugye, elgondolkodtató?
Hogyan kell idomulnod, játszanod a valenciákat, szerepeket.
Néha az életed céljait más érdekek miatt változtatni kell. Ezek az utak a mi végtelenül is véges kis útjaink. S menetelés megállhatatlan, megállíthatatlan. A test elöregedése, elhalása csak egy bizonyos határ.
Hogy miben hiszel? Te döntöd el, s a környezeted, annak tagjai, amivel és akikkel kompromisszumot kell kötnünk. Viszont a szintjeiben nekünk kell döntenünk. A határokat mi szabjuk, megbocsájtva, változtatva is.
Szeged, 2021. április 25. 15:44
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Tolvajoknak áll a világ
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Tolvajoknak áll a világ
Tolvajoknak áll a világ? Tolvajoknak áll a világ...
Érzi-e, érti-e a különbséget, a hangsúlyt? Érzed-e, érted-e, kedves jóbarát, olvasó? Érző, értő ember: megélted, megéled-e? Tolvajoknak áll a világ...
S szemünkből a könny is kicsordul.
Pihenni akartam, nem rágódni az amúgy is lerágott csontokon. Nem ment, nem megy. Hiába séta, másféle munka. Darálja az idő az álmokat, anyagokat, teendőket, tetteket.
Álmodunk, s riadva ébredünk a valóságra.
Számtalan megjegyzés, biztatás, vagy szomorú megjegyzés, kilátástalan, lemondó elbújás, szótlan némaság érkezett, érkezik reakcióként.
Késő vallomások, régen várt tettek, lépések. Lemondó reakciók. Kevés a jó vezető, aki valóban kirúgja, kezeli a visszaélőt. Aki egy életen át folyamatosan visszaélést lát példaként, ő maga is olyanná válik, az lesz az értékrendjén a csúcs, a példakép, a követni való cél. Szomorú, de erről írtam, írok minden sorban. Amit mutatsz, az valósággá válik: a sajátoddá, és a körötted levőkévé. Mit mondjak még, hogy észrevedd, hogy a letett jegyzet nem szabadjára hagyott préda, nem a tied, ha nem te írtad. A szerző épp a mosdóban lehet, mert rosszul lett, vagy a tanár hívta, kollega, s nem volt elég "Buddha-keze" minden tárgyat fél percre két emeletet cipelni.
Nem mondták még, hogy a név nélküli CD is valaki tulajdona, csak másolat valamiről? Hogy a kölcsön adott számítógép a tanszéki helyett a dokumentumaival nem szabad préda, s nem adhatod be dolgozatként, diplomamunkaként, disszertációként, habilitálásként, vagy más anyagait nem adhatod ki más néven, könyvben? Az előadás a közös helyre rakva ugyanúgy szerzői jogvédelem alatt áll, s ugyanazt amit más csinált, s tanulásodhoz ingyen adta, nem adhatod be fél évvel, öt évvel utána, nem kaphatsz rá köztarsasági díjat, mert a kiadmányozóval együtt belebuknál, s ha nem tetted, bele fogsz bukni.
Ugyan, merre élsz, hogy a tolvajok világát választva csak kárt okozol, s elnézed a hibákat...Te, a tanár, a szülő, a nevelő? Te a nyomozó, a hivatalnok, a bíró?
Merre élsz, s hol akarsz élni? Milyen jövőt szánsz magadnak a közszolgálati feladatokkal való visszaélésekkel, ha nem tiszta szívvel teszed le az esküt egy állam, egy vallás, egy foglalkozás esküjét?
Szomorúan olvasom a reakciókat, beszámolókat. Későn fogtam tollat, gépet? De, hiszen hét éves korom óta írok, s küzdök a tolvajokkal, szülői s tanári felügyelet, szakemberek nélkül. Vagy azzal együtt. Az oktatásért, utódokért, egy tisztább vilagért. Hamar megtapasztaltam a fenyegetettség világát, s azt, hogy ha szól az ember, olykor lehet még annál is rosszabb... Te is? S mégis, mégis miért adtad fel? Mi kényszerített rá, hogy a lelkedet tűzfelhőbe forgasd? Hogy nem hiszel a jóban? Hogy úgy hiszed, csak az halad, aki rosszat képes tenni, s másokat sárba döngölve a szemedbe, mások szemébe hazudik? Mesélhetnék, mesélhetnél. Kíváncsi vagyok, nyitott. Mesélek majd, el kell mondani. Karinthyáda ide-oda. Lesz Karinthyáda is. Lennie kell, hisz nevetségesen kétségbeejtő, fanyar...facsar a helyzet. S miért adtad fel? Miért nem változtattál? Miért nem változol?
Azt hiszed, áll a világ? Nem... Ha nem hagyják, nem simítja el senki. Nem képes. De a lélek magával visz mindent, akár hiszel Istenben, istenekben, akár nem. A racionalitásnak is vannak határai.
Úgy gondolod, könnyebb elvenni? Kétségtelen, lehet egy mozdulat. De aki írta, nem írt le mindent, s az anyaga hivatkoztlan maradt. Nem jártál a forrás helyén, nem éltél vele, más Nap mosolygott rád a felhők közt... Miért nem gondolsz most bele? Foltos tudásod megkopott, bukásnál emel kezet a bakó... Mondd, mire volt jó lopni?
Hogy lesz tovább, te buta faló?
Szeged, 2021. április 25. 20:31
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Gyakorolj, gyakoroltass!
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Gyakorolj, gyakoroltass!
Gyakorolj? De mit? Gyakoroltass? De kiket, kit, vagy mit és miket?
Szerintem kérdés nélkül is tudod, önmagadtól, hogy amit nem használ az ember, az elsikkad, eltemetődik.
Nincs idő bepótolni elhallgatott, elnézett dolgokat, s ha nem vetted észre, az állataid, növényeid is oly gyorsan cseperednek, mint a gyermekeid, vagy éppoly gyorsan öregszenek, mint te magad. Az idő nem áll meg. Nem sóhajt helyetted, nem kérdez, nem intézkedik. Nem rak félre semmit, de helyre sem tesz dolgokat, mulasztásokat, gondolatokat.
Nem pótol mások által elvesztett iratokat, összekevert ikreket vagy hasonló arcokat évztizedek után hiába keres, nyoma sem marad az emlékeknek. A fájdalomnak, lemondásnak annál inkább. Nyert ügyek lennének? Aligha.
Az írást is elfelejted, ha nem írsz, ha egyedül vagy, a beszédet is. Gyakorolni kell az emlékezetet. Mint hajdanán az öregek tanították esténként a fiatalokat a tűz fénye mellett. Mesélni, emlékezni, tanítani, tanulni vele: a tanítással...
Nem buta lény az ember, ha önmaga nem akar azzá válni. Messze érzi a másik lényét, gondolatait, mégha tenmagad le is akarod ezt tagadni.
Álomszép dolgok, amiket megélhetsz. De saját magad döntöd el, milyen legyen a világod, kik vegyenek körül, kiket zársz ki az életedből. Azokat, akik genetikailag is hozzád tartoznak? Azokat, akikkel közös a célod? Megéri? Érdemes elidegenedni, elidegeníteni, s nem megtalálni a harmadikat, a kavarót? Nem arra tanított a nagyapád, nagymamád, az anyukád, apukád, hogy ne veszekedj? Hogy megbeszéld, szépen beszélj? Hogy ne egykézz, hogy barát legyen a párod, a családod?
Mondd, mi ez? Láthatatlan színdarab? Mondd, te erre vágysz, így érzed jól magadat? Elszeparálódva attól, akit a szülőd, a rokonod szeret, kedvel? Honnan veszed, hogy ő rosszat tett, rossz lehet, ha sosem váltottál szót vele, nem hallgattad meg, nem voltál ott vele?
Gyakorold saját nyelvedet. Azt is, amit ismerni szeretnél. Hisz addig ütnek, vernek és hazudnak, míg végképp elfelejted.
Ha nincs kivel beszélni, a hangokat is....
Az álom, az alvás nem megoldás.
Szeged, 2021. április 26. 01: 21
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben "Ej, ráérünk arra még!"
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
"Ej, ráérünk arra még!"
<<Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ő hibája;
Ő magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
„Ej, ráérünk arra még!”>>
(Petőfi Sándor: Pató Pál úr)
Ismét találó verssel kezdem a történetet, a mondanivalómat. Talán az egyik legtalálóbb leírást adta annak idején vitatott életű és halálú nagy költőnk, kiváló politikai érzékével és meglátásaival.
Fájdalmasan éles és igaz megállapítás, a mai napig.
Sajnos általában mindenkire jellemző, ha úgy nézzük a szakmákat, tennivalókat, életet. Dolgozunk, tanulunk, tanítunk, loholunk. Hol ezt, hol azt a személyt tesszük félre, hol ezt a leírni, megmutatni valót, hol azt...Hol ezt a gyereket, hol azt. Hol ezt a betegséget, utazást, hol azt. Aztán, mire észrevesszük, a gyerek felnőtt, az élet elszaladt, a munkát kiadta más...vagy mégsem? Hiányában nem haladt.
Ismét konkrétum helyett, napló helyett általános megjegyzéseket írok.
Talán, talán bízom benne, ha x 30 éven át sem vetted észre, talán mégis megérted, meglátod, kezedbe veszed a kötőféket, és vezetni kezded valóban az életed, a rendrakást. Ami elveszlik, már nem pótolható.
Ráépítenek a leleteidre, vagy kilopkodják.
Elviszik a tolvajt, ha nem fogod meg, sokkal komolyabb bajai lesznek.
Ha orvosként hibázol, nem teszed meg, elveszíted a bizalmat, pácienseidet...
Sorolhatnánk...
A film kémiai elemei átalkulnak, a lemezek átmágneseződnek.
Megéri ez nekünk? Ha a kézirat kifakul, a könyvek elégnek?
Biztos vagy benne, ha 10 évig nem intézed, lehet még tenni valamit, ha százezerszer írtak?
Gondold meg, Óh, "Pató Pál úr"!
Nem csinálunk semmit Panna hozzád ment?
Nehéz ez az élet...s sokat mondanak a nevek...
Szeged, 2021. április 28. 14:14
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Pécsi Varga Éva: Marcus Ulpius Traianus Marcus Ulpius Traianus (98-117)
Pécsi Varga Éva: Marcus Ulpius Traianus
Marcus Ulpius Traianus (98-117)
Marcus Ulpius Traianus a mai Sevilla közelében, a római kori hispániai Beatica tartomány Italica városában született 53-ban. Itáliai eredetű családjának veterán ősét társaival Kr.e. 205-ben Scipio Africanus telepítette le Italicában. Apja Vespasianus alatt szolgált, jutalma a flaviusi arisztokráciába emelkedés lett.
Traianus 91-ben lett consul, 95-ben Pannonia, 97 végétől Germania Superior helytartója lett.
Hivatalos neve így hangzott: Imperator Caesar Nerva Traianus.
Traianust Nerva fogadta örökbe, és egyértelművé tette, hogy ő a kijelölt utódja, mivel a Caesar titulust és a tribunitia potestast is neki adományozta. Ekkor Trainaus éppen a rajnai seregeknél szolgált.
Marcus Ulpius Traianus római császár a hispaniai Italicában született 53-ban, később apja Marcus Ulpius mellett szolgált katonai tribunusként, amikor ő szíriában volt helytartó. Hispániai és germániai parancsnoksága után lett consul 91-ben. 97-ben Felső-Germánia kormányzójaként értesült arról, hogy az agg Nerva örökbe fogadta őt, és ezáltal örökösévé tette. A következő évben az elhunyt Nerva helyére lépett. A katonai fegyelem megszilárdítása mellett fejezte ki a senatus iránti tiszteletét, majd az akkori hagyományokkal szakítva visszatért a principatus "alkotmányos" formájához. Ahogyan Castiglione László is megfogalmazta. Megőrizte a senatussal való kormányzás látszatát. Csökkentette az adóterheket, kedvezményeket biztosított a polgárok számára. Helyreállította a jogrendet. Ezzel kiérdemelte a legjobb uralkodó, az optimus princeps elnevezést. Katonai teljesítményei is kiemelkedők voltak.
Két hadjáratot vezetett a dunai provinciákat veszélyeztető dák fejedelemség ellen, hogy Dacia provincia kialakításával a bányákat is megszerezze. A Dák Királyság megsemmisítését tűzte ki célként, a Duna mentén a Vaskapunál hadi utat épített, a hajóforgalom megóvására pedig az itteni zátonyos szakasz elkerülésére hajócsatornát építtetett. A második hadjárat során épült Dobetánál (a mai Turnu Severin, Románia) damaszkuszi Apollodoros tervei szerint a 1,5 km hosszú, 20 pilléren nyugvó kőhíd. A hadjárat során sok vár pusztult el, Decebalus pedig öngyilkos lett. Traianus magával vitt krónikásának jegyzetei elvesztek. Győzelmeit, hadjáratait római forumának diadaloszlopán örökíttette meg.A csodás alkotás mai napig is látható. Írott forrásunk alig van, Cassius Dio hiányos LVIII. könyve csak Zónaras és Xhiphillinos kivonataiban maradt meg. Nevéhez fűződik a 106-107 közötti háború a jazygokkal, Arábia 106-os meghódítása. Az európai tartományok 101-107 között történő növelése után Keletre indult. Arabia Patraea annektálását követően ő maga állt a parthusok elleni hadjárat élére. 114-ben Armenia elfoglalása után Mezopotámiába benyomulva a hódítást a zsidók felkelése miatt nem tudta konszolidálni. A Folyamközt Mesopotamia, a Tigrisen túli területek északi részét pedig Assyria néven szervezte római provinciává. A Perzsa-öbölnél Mesene kliens állam lett. Győzelmét a Parthucus cognomen felvétele, és a kibocsátott Parthia Capta feliratú pénzek tették közzé mindenfelé a birodalomban. Hazaindult, de Kisázsiában meghalt.
A Római Birodalom az ő uralkodása alatt érte el legnagyobb kiterjedését.
Plinius Secundushoz, mint helytartóhoz írt levelei között olvashatjuk ezen sorokat:
" (82) Kedves Secundusom, nem kellett volna bibelődni azzal az üggyel, melyben úgy vélted, hozzám kell fordulnod tanácsért. Amúgy is jól ismered véleményemet: nem az emberek megfélemlítése és rettegése és nem is felségsértési perek árán igyekszem nevemnek tekintélyt szerezni. Hagyd abba hát a vizsgálatot, melyet akkor sem engedélyeznék, ha más példák netán mellette szólnának. (Fordította: Szepessy Tibor)"
Római bronz sestertius Traianus portréjaval, hátoldalán a Duna és Dacia perszonifikaciójával.
In.: Castiglione László: Az ókor nagyjai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971.
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Az elmélet és a gyakorlat
Lövey Varga Éva
Az elmélet és a gyakorlat
Gyorsan mégis papírra vetem a sorokat. Illetve gépre. Akkora informatikai alapú csalássorozatról van már adatállomány és bizonyíték a képzési és a gyakorlati életet is tekintve, hogy csak szörnyülködni lehet.
Egyre több adat van arra, hogy az orvosi képzésekben szereplők adataival visszaélve egyes praktizáló orvosok jogi fedezettel változtatták meg az adatokat, és több ezer szerzői anyagot kavartak össze, és hamisítottak meg. Sokáig gondolkodtam, hol kezdjem, de belevágtam a közepébe. Mert aki mer és mert beszélni róla, azt nem csak Nyíregyháza Gyakorló Kórházában fenyegették meg, vagy Pécs Jogi Kar és Rektori Hivatal irodájában buta titkárnők, hanem egyszerre zsenik vették körül a panaszáradataikkal. Igen. Magamról beszélek. Arról a magamról, aki eddig hallgatott, abban a reményben, hogy minden ember jó, és feddésre, szólásra észhez tér, vagy javítja a hibáit, utána néz írásban, emailben közölt hibáknak.
Évtizedeket hallgattam, a munkáim és tanulások mellett, a pár szóban leírható korlátokkal, holott könyveket kellett volna, lehetne írni róla. Etikai- jogi- orvosi és egyházi, más képzésekkel a hátam mögött tudom azt, hogy ki hol hazudott, cserélt be adatot, vagy fedezhetett, fedezett lopást, ami nem csak hátrányokhoz vezetett, de több százezer adatcserét okozott. Akkor ugye, hogy az emberre vadidegen bunkók ne támadjanak rá, hallgatott, elfordulva keresett más irányokat, tette a dolgát másként, nem beszélt. Lássuk be, ez csak ideiglenes megoldás, mind lelkileg, mind etikailag. Nem kezeli mások hibáit, oktalanságait, amellyel még másik százezer embernek okoznak hátrányt, vagy még többnek. Ugye, régésznek készültem, s orvosbiológiaim orvosi, antropológiai irányok felé vitt az út, a családban előforduló rákos megbetegedések miatt. Többek közt. Meg, a szándékosan iskolai kémia felé, nyelvek felé irányítások miatt. Azt már tízéves korára belátta az ember, hogy az orvostan és orvos nem mindenható, hogy sokat hibáznak, stb. Pláne azok után, hogy szájsebészeti esetben képtelenek voltak a gyermek első kinőtt fogát megmenteni, az imadott gyermekorvos, a felnőttorvos társai. Mesélni lehetne. Kell is. Abból talán tanul ember, szakember. Mert nem minden szakember ember, és nem minden ember szakember.
Relatív a világ. Ahogy évekkel ezelőtt kerestem a Bólyai anyagokat, s nem fértem hozzá, azt mondtam: csak egy másik zseni anyagában lehet...aki megpróbálta a hibákat javítani, aki tanult tőle. Pár napja láttam csak a hírt, hogy Einstein anyagában megtalálták, holott kb. 25 éve már leírtam ezt. Ilyen az élet. Mondhatnánk, meg mondja mindenki.
Tévedés! Tévedsz! Téved!
Miért? Mert az élet olyan, amilyenné teszed, amit elfogadsz, amit eltűrsz. Amit elhallgatsz, az nem jut el oda, ahová kell, nem úgy jut el. S kevés lesz az olyan ember, aki ugyanúgy megérti, hajlandó rá.. akarja. Mert: akarni is kell. S még kevesebb, aki tanul belőle, vagy változtatni tud.
Minden relatív.. A megértésed nem másoktól függ. Benned rejlik!
Szóval ... Védelemként végig kell írnom. Mert az orvosok, kollegák, alacsonyabb intelligenciájú emberek nem értik. Sok lúd pedig disznót győz. Még mindig nem tanultak Semmelweis életéből, halából. Vajon miért? Az elme nem úgy működik, ahogy tanítják. ...A többi példából sem tanultak, tanulnak. A jogért viszont ütik egymást, holott ők sértik...
A körforgás örök.
Szeged, 2021. április 30. 19:44
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Hazudozások átka
Lövey Varga Éva
Hazudozások átka
Azt hiszem, mindenki tudja jól, hogy mit jelent az, hogy hazudozik valaki neked. A valóságtól eltérő dolgot állít, anélkül akár, hogy arról bizonyossága van információja lenne, körüljárta volna a témát, vagy valódi információval rendelkezne.
A mai napon éppen azért, mert a volt párom, a párom, a családtagjaim a saját tevékenységeimet, eredményeimet hazudtolták meg, anélkül, hogy bármelyikük mellettem lett volna, szaktársakkal, egyes tanárokkal együtt, döntésre kényszerülök. A munkáim dátummal, idővel, fotókkal, iratokkal mind kiadásra kerülnek. Nem érdekel, ki miért hazudozik az országgyűlési, jogász, orvostanároktól a polgármestereken át a velem padban ülőkön át a kamera mögött állókig. Ébredjenek fel a laborgőzös álmokból.
Pont, pont vesszőcske nem biztos, hogy fejecske. Morze jel ugyanúgy lehet..
Csak zubogjon az az elfojtott indulat, amit lenyeltem. Jól szórakozhat mindenki a megbocsátások mögött a falusi iskola kavarásaitól a honvédelmi miniszterekig, meg volt miniszterekig. Gondolkodni kellett volna a Bessenyeitől Salfeldenig, meg Los Angelesig is.
2021.05.1.
Kicsit talán félreérthetően fogalmaztam...
Nem, nem a családdal van gondja az embernek, ha a munkáját végzi, de aki tudatlanul a másik családját annak munkájához köti, holott egyik sem működik azon a területen, az elég komoly büntetőjogi vétségeket, tetteket is elkövet vele.
A tegnapi napon viszont teljes visszaélés történt az adataimmal. Eddig némiképpen jogi munkaviszonyokkal hittem az igazságszolgáltatásban, jogász és ügyész, orvos családfákkal, több száz tanárral a hátam mögött. Eddig. Most már viszont elfogyott a türelmem minden szakmámban, a visszaélések miatt. Azokban is, amelyek papírjait (azt hittem titkosítás) eltüntették. Ugye, számtalan esetben évtizedeken át nem tudtam mi az oka az eltűnő adatoknak, úgy, hogy az ember naponta járt be munka miatt a Fővárosi Főügyészségre, Bíróságra is, máshová is.
Ma már kizárólag - kilenc maradék szakmában is, - azt tudom mondani, hogy valaki visszaélésszerűen akadályozva a munkavégzéseimet, adatcserékkel és hazudozásokkal eltüntette az irataimat és töménytelen mennyiségű jogvédett alkotást, nevet lopott tőlem, minden szakmámban. Sok adatom nyilvános, bár közéleti személyiségnek nem minősülök, bármint akarták ezt a bankok elhitetni velem. Ami miatt inkább leírom a reflexiókat, az a sok meg nem értett, hamis adat, amivel egyesek oktalan és indokolatlan támadásaival szembesültem. Sok emberhez hasonlítok. Sok emberrel kevertek össze már, hivatalos szervek, képzők, eljárók, orvosok is. Mindig bíztam mások józan eszében, emlékezőképességeiben. Jelenleg már nem tudok bízni benne. Azt mondom, hogy valaki sajnos nem egészen komlpett, csak az okoz ezernyi számra hibát is és galibát, meg ekkora adatcsere mennyiséget meg félrecélozgatást, aki nem tájékozódik, nem emlékszik, nem képes logikusan gondolkodni, és nem csak felelőtlen. S ezzel tömegesen okoz gazdasági, anyagi, erkölcsi, etikai félreértéseket.
Ha ezt bíró, rektor, szervezet, kormány követi el, és halált okoz vele, akkor más az eljárásmód. A jogi eljárások és törvényhibák is felelősséggel járnak, a politikai képviselet is. A mentelmi jog sem adhat bűncselekmény, visszaélés fedezéséhez mentelmet.
Szeged, 2021.05. 05. 16: 21
Varga Éva
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Hazudozások átka
Lövey Varga Éva
Hazudozások átka
Azt hiszem, mindenki tudja jól, hogy mit jelent az, hogy hazudozik valaki neked. A valóságtól eltérő dolgot állít, anélkül akár, hogy arról bizonyossága van információja lenne, körüljárta volna a témát, vagy valódi információval rendelkezne.
A mai napon éppen azért, mert a volt párom, a párom, a családtagjaim a saját tevékenységeimet, eredményeimet hazudtolták meg, anélkül, hogy bármelyikük mellettem lett volna, szaktársakkal, egyes tanárokkal együtt, döntésre kényszerülök. A munkáim dátummal, idővel, fotókkal, iratokkal mind kiadásra kerülnek. Nem érdekel, ki miért hazudozik az országgyűlési, jogász, orvostanároktól a polgármestereken át a velem padban ülőkön át a kamera mögött állókig. Ébredjenek fel a laborgőzös álmokból.
Pont, pont vesszőcske nem biztos, hogy fejecske. Morze jel ugyanúgy lehet..
Csak zubogjon az az elfojtott indulat, amit lenyeltem. Jól szórakozhat mindenki a megbocsátások mögött a falusi iskola kavarásaitól a honvédelmi miniszterekig, meg volt miniszterekig. Gondolkodni kellett volna a Bessenyeitől Salfeldenig, meg Los Angelesig is.
2021.05.1.
Kicsit talán félreérthetően fogalmaztam...
Nem, nem a családdal van gondja az embernek, ha a munkáját végzi, de aki tudatlanul a másik családját annak munkájához köti, holott egyik sem működik azon a területen, az elég komoly büntetőjogi vétségeket, tetteket is elkövet vele.
A tegnapi napon viszont teljes visszaélés történt az adataimmal. Eddig némiképpen jogi munkaviszonyokkal hittem az igazságszolgáltatásban, jogász és ügyész, orvos családfákkal, több száz tanárral a hátam mögött. Eddig. Most már viszont elfogyott a türelmem minden szakmámban, a visszaélések miatt. Azokban is, amelyek papírjait (azt hittem titkosítás) eltüntették. Ugye, számtalan esetben évtizedeken át nem tudtam mi az oka az eltűnő adatoknak, úgy, hogy az ember naponta járt be munka miatt a Fővárosi Főügyészségre, Bíróságra is, máshová is.
Ma már kizárólag - kilenc maradék szakmában is, - azt tudom mondani, hogy valaki visszaélésszerűen akadályozva a munkavégzéseimet, adatcserékkel és hazudozásokkal eltüntette az irataimat és töménytelen mennyiségű jogvédett alkotást, nevet lopott tőlem, minden szakmámban. Sok adatom nyilvános, bár közéleti személyiségnek nem minősülök, bármint akarták ezt a bankok elhitetni velem. Ami miatt inkább leírom a reflexiókat, az a sok meg nem értett, hamis adat, amivel egyesek oktalan és indokolatlan támadásaival szembesültem. Sok emberhez hasonlítok. Sok emberrel kevertek össze már, hivatalos szervek, képzők, eljárók, orvosok is. Mindig bíztam mások józan eszében, emlékezőképességeiben. Jelenleg már nem tudok bízni benne. Azt mondom, hogy valaki sajnos nem egészen komlpett, csak az okoz ezernyi számra hibát is és galibát, meg ekkora adatcsere mennyiséget meg félrecélozgatást, aki nem tájékozódik, nem emlékszik, nem képes logikusan gondolkodni, és nem csak felelőtlen. S ezzel tömegesen okoz gazdasági, anyagi, erkölcsi, etikai félreértéseket.
Ha ezt bíró, rektor, szervezet, kormány követi el, és halált okoz vele, akkor más az eljárásmód. A jogi eljárások és törvényhibák is felelősséggel járnak, a politikai képviselet is. A mentelmi jog sem adhat bűncselekmény, visszaélés fedezéséhez mentelmet.
Szeged, 2021.05. 05. 16: 21
Varga Éva
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Elég a jóból...!
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Elég a jóból...!
Annak idején a kilencvenes években kiemelt tehetségként a középiskola mellett (számos más korábbi végzettség után) a Tóth István professzor által vezetett egyetemi képzésben vettem részt, és a résztvevők közt magyar történelem orosz szakon a legjobb eredménnyel végeztem. Ezek mellett párhuzamosan és folytatásként a Pécsi Tudományegyetem Jogi-közgazdasági, valamint a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem-orosz-néprajz szakain, nem csak egy tömörített évben. Nem írtam ki, az egyes babysitter és más képzéseket, nyelvi és a EF képzéseket csak. De tegnap este Samu Attila gyalázkodó megjegyzéseire Magyar Bálint posztja alatt a tegnap előtt velem történtek után roppant mérges lettem, mert amit csinált a főszerkesztői státuszával a közölt szakanyagom mellett, némi látónak degradálva engem, a régészeti antropológia biológiai kémiai környezetvédelmi (mellesleg jeles, jó) végzettségeimmel, és a jóval mérhető tartomány feletti hivatalos nemzetközi és orvosi intelligenciatesztjeimmel, a lementett hozzászólásaival igen csak keményen bűncselekményt követett el. Azért írom ki ezt név szerint az S. Tamási Áron, Dr. Molnár, stb. keze alatt párhuzamos képzésekben szintén részt vett nemzetközi infovégzettségről is szerzett bizonyítványaimmal, mert a nemes toalett stílusú modorával ugyanazon szakjaimmal a végzettségei száma is egy nagy nulla az enyémekhez képest, ezek szerint a tudása is... Szerintem amit írt, ezek után nem csak Magyar Bálint nem fogja eltűrni, de az engem az egykor Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a Pázmányon meg az ELTE-n vagy Szombathelyen és a Janus Pannonius Egyetemen tanító magyar szakosok sem. Tudniilik ott is mindenütt jeles volt és van a papírjaimon... Néhány helyen jó. S ezt nem csak néhány Egyház levéltári anyaga őrzi másolatban, de az egykor Szögi László keze alatt vezetett három másik intézmény is.
Amit Samu Attila sajnos tegnap elkövetett, az bűncselekmény, amelyet nem csak lementettem. De mivel a biológiai régészeti labor dokumentációt meg antropológiai arcrekonstrukciós anyagokat, tanulmányokat a magyar szakocskájával meg a latinnal ő aligha fogja megcáfolni, még tetézi vele a bűncselekményét. Nyílt levélben kérem, hogy vonja vissza a rágalmazásait meg a rám alkalmazott kifejezéseit, mert nem csak Vizi Márta meg Magyar Bálint munkáit meg életrajzát fogják a bíróságon meg az orvosi egyetemen, klinikákon bekérni bírósági úton, hanem minden szaktársáét és tanáráét a diplomákkal a jelenlegi Szegedi Tudományegyetemen, az ilyen bűncselekményeire. Amit a kép alá írtam, azt vegyészként is vállalom. Gondolom, ő még másodlagos végzettségként sem rendelkezik ilyennel. MRI melletti munkaviszonnyal pedig még kevésbé. Nem kívánok többet felsorolni, de már az S. Tamási Áron keze alatt szerzett végzettségem degradálása miatt is kaphat vagy húsz évet alapból, mert nem spontán becsületsértés csak amit elkövetett, vagy rossz hír terjesztés. Ezért kellene megnézni, kinek mit írogat, nehogy Bitskey István mellett Orosz Istvánnal meg S. Varga Pállal, és Hegedűs Attilával meg Vitéz Ferenccel és B. Papp Andreával, esetleg Wacha Balázzsal meg másokkal találja szembe magát ellenőrzésnél, ... Nem kívánok felsorolni mindent.
Ez azt hiszem, másokra is vonatkozik. Mert ha én írom le a végzettségeimmel Dr. Bende János vagy akár Dr. Nagy Zoltán melletti egykori munjaviszonyaimmal, vagy az Alkotmánybírósági bejáratnál tett aláírásommal, amit ő rólam, az OBH vezetőjét Dr. Fodor Györggyel mentesíteni fogjàk a munkaviszonyaik alól vele együtt, ami elég kellemetlen lenne mindegyiküknek. Főleg Pintér Sándornak meg Polt Péternek, valamint Varga Juditnak, mert a titkosítások java részét fel kellene oldaniuk nemzetközi szinten, hogy megcáfoljanak magával, ami kicsit kellemetlenné válna pár egyetem bevételére és nemzetközi elbírálásban való részvételére is. Mert hát, a jelenlegi helyzet szerint a bírósági rendszer és jogi képzés nem igazán korrupt... Vagy esetleg erre a fellépésre nem tudná bárki is a helyén látni az én vagy az Ön adatait? Esetleg kényszerű lemondással járna a BM és IM részéről bármilyen szinten, ha önnek lenne igaza ilyen adatok mellett, vagy ha nincs igaza? Mert így láthatóan nincs igaza. Sok médiás lopott már tőlem, jókora vagyonra is tett szert a nyomozások nélkül. De nem igazán kellene egyszerre ennyi egyetem levéltári anyagát, meg a bíróságét hat megyében megkérdőjeleztetni nyilvános büntetőeljárást maga után vonó vádjaival. Amit írtam, az nem csak levéltárilag, de genetikai alapokon is dokumentálható. Az ön állításai viszont már most megcáfolhatók. Ha feltölteném az oldalamra a fotókat, akkor viszont néhány államfőnek a Brüsszeli és Hágai Képviseleteknek is célszerű lenne lemondania...Csak nem akarja őket ilyen kényszerű helyzetbe hozni a Baranyai Törvényszéken meg a Csongrád-Csanádin, és még hat másik érintett megyében? Máskor célszerű lenne a kormányhivatalnokaival a háttérben megfontolni, milyen szó szökken szárba fogai kerítésén, meg az ujjai alatt! Ejnye, ha bekérem az adatokatm esetleg a KM levéltárában meg az Akadémiai Könyvtárban mellettem ülők is gondban lesznek. Jól fogják tudni, miért... Maga tudja tegnap este mit tett? Pálfi György el fogja fogadni Zahi Hawassal, meg Merczi Mónikával? Maróth Miklós mit fog szólni, ha esetleg feltételezi, hogy nem adott ki megfelelő papírokat? Gyanítja, hogy igaza lehet magának a szép szavaival, vagy úgy gondolja, Mezey Barna meg Zlinszky János nem adott ki megfelelő papírokat? Szerintem a személyi kavarásokkal jobb lenne, ha leállna, mert Dr. Benedek András jobban fog érteni az aláírt dolgozatokhoz, a BME professzorijával, Zentai Istvánnal, mint láthatóan Ön.
Maradok tisztelettel, egykori JATE hallgatóként is...
Ejnye, no...
Jobb ha nem Btk paragrafussort írok, vagy HVG cikkcímet, mert még tulajdonosváltás lesz jogdíjtartozás és bírói visszaélés miatt.
Adja át üdvözletemet Varga Juditnak, míg szabad lábon teheti meg!
Sikeres gyógyulást és paragrafus tanulmányozást kívánok hasonló szőrű kollegáinak is...
Gondolom, ha már szegény Kiczenkó Judit nem tud védekezni Tegyey professzorral, Fodor Istvánnal, meg Bajusz tanár úrral, vagy Kiszely Istvánnal, mindenki jóváhagyja a munkaviszonyaimmal és végzettségeimmel, hogy a maga törvénytipró vádjaira megtegyem azokat... S ne kelljen másokat is felsorolnom, vagy idéztetnem, mert az komoly állami vezetés lemondással járna... Vannak itt még sokan a padtársaim közül akik tudnak. Csak nem a maga szakértelmével keverték el a laborvizsgálati meg antropológiai anyagaimat?
Nem magát akarom reklámozni, reklámra nem méltó. De etikára azért beiratkozhatna Los Angelesben. A maga fizetéséből futná... De elárulom, jó emberek számára ingyenes. Nem üti a mércét?
Maradok tisztelettel, egykori JATE hallgatóként is..
Az informatikai hibáikról meg nem tehetek. Én szóltam!
Szeged, 2021. Május 06. 06:04
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Elég a jóból...!
Annak idején a kilencvenes években kiemelt tehetségként a középiskola mellett (számos más korábbi végzettség után) a Tóth István professzor által vezetett egyetemi képzésben vettem részt, és a résztvevők közt magyar történelem orosz szakon a legjobb eredménnyel végeztem. Ezek mellett párhuzamosan és folytatásként a Pécsi Tudományegyetem Jogi-közgazdasági, valamint a Kossuth Lajos Tudományegyetem magyar-történelem-orosz-néprajz szakain, nem csak egy tömörített évben. Nem írtam ki, az egyes babysitter és más képzéseket, nyelvi és a EF képzéseket csak. De tegnap este Samu Attila gyalázkodó megjegyzéseire Magyar Bálint posztja alatt a tegnap előtt velem történtek után roppant mérges lettem, mert amit csinált a főszerkesztői státuszával a közölt szakanyagom mellett, némi látónak degradálva engem, a régészeti antropológia biológiai kémiai környezetvédelmi (mellesleg jeles, jó) végzettségeimmel, és a jóval mérhető tartomány feletti hivatalos nemzetközi és orvosi intelligenciatesztjeimmel, a lementett hozzászólásaival igen csak keményen bűncselekményt követett el. Azért írom ki ezt név szerint az S. Tamási Áron, Dr. Molnár, stb. keze alatt párhuzamos képzésekben szintén részt vett nemzetközi infovégzettségről is szerzett bizonyítványaimmal, mert a nemes toalett stílusú modorával ugyanazon szakjaimmal a végzettségei száma is egy nagy nulla az enyémekhez képest, ezek szerint a tudása is... Szerintem amit írt, ezek után nem csak Magyar Bálint nem fogja eltűrni, de az engem az egykor Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a Pázmányon meg az ELTE-n vagy Szombathelyen és a Janus Pannonius Egyetemen tanító magyar szakosok sem. Tudniilik ott is mindenütt jeles volt és van a papírjaimon... Néhány helyen jó. S ezt nem csak néhány Egyház levéltári anyaga őrzi másolatban, de az egykor Szögi László keze alatt vezetett három másik intézmény is.
Amit Samu Attila sajnos tegnap elkövetett, az bűncselekmény, amelyet nem csak lementettem. De mivel a biológiai régészeti labor dokumentációt meg antropológiai arcrekonstrukciós anyagokat, tanulmányokat a magyar szakocskájával meg a latinnal ő aligha fogja megcáfolni, még tetézi vele a bűncselekményét. Nyílt levélben kérem, hogy vonja vissza a rágalmazásait meg a rám alkalmazott kifejezéseit, mert nem csak Vizi Márta meg Magyar Bálint munkáit meg életrajzát fogják a bíróságon meg az orvosi egyetemen, klinikákon bekérni bírósági úton, hanem minden szaktársáét és tanáráét a diplomákkal a jelenlegi Szegedi Tudományegyetemen, az ilyen bűncselekményeire. Amit a kép alá írtam, azt vegyészként is vállalom. Gondolom, ő még másodlagos végzettségként sem rendelkezik ilyennel. MRI melletti munkaviszonnyal pedig még kevésbé. Nem kívánok többet felsorolni, de már az S. Tamási Áron keze alatt szerzett végzettségem degradálása miatt is kaphat vagy húsz évet alapból, mert nem spontán becsületsértés csak amit elkövetett, vagy rossz hír terjesztés. Ezért kellene megnézni, kinek mit írogat, nehogy Bitskey István mellett Orosz Istvánnal meg S. Varga Pállal, és Hegedűs Attilával meg Vitéz Ferenccel és B. Papp Andreával, esetleg Wacha Balázzsal meg másokkal találja szembe magát ellenőrzésnél, ... Nem kívánok felsorolni mindent.
Ez azt hiszem, másokra is vonatkozik. Mert ha én írom le a végzettségeimmel Dr. Bende János vagy akár Dr. Nagy Zoltán melletti egykori munjaviszonyaimmal, vagy az Alkotmánybírósági bejáratnál tett aláírásommal, amit ő rólam, az OBH vezetőjét Dr. Fodor Györggyel mentesíteni fogjàk a munkaviszonyaik alól vele együtt, ami elég kellemetlen lenne mindegyiküknek. Főleg Pintér Sándornak meg Polt Péternek, valamint Varga Juditnak, mert a titkosítások java részét fel kellene oldaniuk nemzetközi szinten, hogy megcáfoljanak magával, ami kicsit kellemetlenné válna pár egyetem bevételére és nemzetközi elbírálásban való részvételére is. Mert hát, a jelenlegi helyzet szerint a bírósági rendszer és jogi képzés nem igazán korrupt... Vagy esetleg erre a fellépésre nem tudná bárki is a helyén látni az én vagy az Ön adatait? Esetleg kényszerű lemondással járna a BM és IM részéről bármilyen szinten, ha önnek lenne igaza ilyen adatok mellett, vagy ha nincs igaza? Mert így láthatóan nincs igaza. Sok médiás lopott már tőlem, jókora vagyonra is tett szert a nyomozások nélkül. De nem igazán kellene egyszerre ennyi egyetem levéltári anyagát, meg a bíróságét hat megyében megkérdőjeleztetni nyilvános büntetőeljárást maga után vonó vádjaival. Amit írtam, az nem csak levéltárilag, de genetikai alapokon is dokumentálható. Az ön állításai viszont már most megcáfolhatók. Ha feltölteném az oldalamra a fotókat, akkor viszont néhány államfőnek a Brüsszeli és Hágai Képviseleteknek is célszerű lenne lemondania...Csak nem akarja őket ilyen kényszerű helyzetbe hozni a Baranyai Törvényszéken meg a Csongrád-Csanádin, és még hat másik érintett megyében? Máskor célszerű lenne a kormányhivatalnokaival a háttérben megfontolni, milyen szó szökken szárba fogai kerítésén, meg az ujjai alatt! Ejnye, ha bekérem az adatokatm esetleg a KM levéltárában meg az Akadémiai Könyvtárban mellettem ülők is gondban lesznek. Jól fogják tudni, miért... Maga tudja tegnap este mit tett? Pálfi György el fogja fogadni Zahi Hawassal, meg Merczi Mónikával? Maróth Miklós mit fog szólni, ha esetleg feltételezi, hogy nem adott ki megfelelő papírokat? Gyanítja, hogy igaza lehet magának a szép szavaival, vagy úgy gondolja, Mezey Barna meg Zlinszky János nem adott ki megfelelő papírokat? Szerintem a személyi kavarásokkal jobb lenne, ha leállna, mert Dr. Benedek András jobban fog érteni az aláírt dolgozatokhoz, a BME professzorijával, Zentai Istvánnal, mint láthatóan Ön.
Maradok tisztelettel, egykori JATE hallgatóként is...
Ejnye, no...
Jobb ha nem Btk paragrafussort írok, vagy HVG cikkcímet, mert még tulajdonosváltás lesz jogdíjtartozás és bírói visszaélés miatt.
Adja át üdvözletemet Varga Juditnak, míg szabad lábon teheti meg!
Sikeres gyógyulást és paragrafus tanulmányozást kívánok hasonló szőrű kollegáinak is...
Gondolom, ha már szegény Kiczenkó Judit nem tud védekezni Tegyey professzorral, Fodor Istvánnal, meg Bajusz tanár úrral, vagy Kiszely Istvánnal, mindenki jóváhagyja a munkaviszonyaimmal és végzettségeimmel, hogy a maga törvénytipró vádjaira megtegyem azokat... S ne kelljen másokat is felsorolnom, vagy idéztetnem, mert az komoly állami vezetés lemondással járna... Vannak itt még sokan a padtársaim közül akik tudnak. Csak nem a maga szakértelmével keverték el a laborvizsgálati meg antropológiai anyagaimat?
Nem magát akarom reklámozni, reklámra nem méltó. De etikára azért beiratkozhatna Los Angelesben. A maga fizetéséből futná... De elárulom, jó emberek számára ingyenes. Nem üti a mércét?
Maradok tisztelettel, egykori JATE hallgatóként is..
Az informatikai hibáikról meg nem tehetek. Én szóltam!
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Mégis hazudtatok Nekem..
Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben
Mégis hazudtatok Nekem..
Mindenkinek vannak jó és rossz napjai. Viszonylag a sok rossz után, ami a napokban történt, ma én is jól ébredtem. S eszembe jutott, hogy naplókat kezdtem, naplókat ígértem. Mégsem tudtam sarkalatos tanulási, oktatási és munkavégzési teendőim mellett ennek és ezeknek a dolgoknak megfelelni.
Tudom, sokan a mai adatvédelmi visszaélések mellett is őrültségnek tartanák, tartják. De talán a rengeteg visszaélést és azoknak a visszaélésszerű kezeléseit némiképpen mégis megoldaná a nyilvánosság.
Lényeg az, hogy a történtek után igencsak elgondolkodtam, amikor ma a kezembe vett telefon évek után mégis magától megszólalt, és végre közel majdnem 20 év állandóan én hívlak után a volt párom hangját hallottam a telefonban. Még örültem volna neki, ha pár szó után nem a valóságot újból kifogásokkal tűzdelt hazugságokkal festett képekben látom újra, vagy nem gabalyodik bele a saját logikai hibáiba, másokét tetézve. Letettem a telefont. Azt hiszem minden igyekezetem ellenére, minden megbocsátás ellenére elérkeztünk arra a pontra, hogy a betegellátás és az egyházi munka minden konfrontálása után meghoztam egy sokszor már meghozott döntést, amit mások jogi hibái miatt soha nem tudtam megtenni, megvalósítani.
"A nem beszélek veled többé" makacs kijelentését, amiben benne van az, hogy "mások rossza mellett magamra hagyva tetézted bűneiket", és "állandó veszélybe sodortál"… Meg a többi is, hogy nem mondtál igazat, a hátam mögött mást mondtál, mást tettél, és a károkozóval szövetkeztél...s megbocsátva állandóan megszegtem a döntésemet: etikátlanná téve vele az életemet. Mert valljuk be, ez így működik. S ez csak lefelé vezet, nem felfelé. Egyszer lenn, egyszer fenn. Mint Pom-Pom meséiben. "Mintha csak szellő hintáztatná az ágat"… s ez a szellő orkánokká, forgószelekké dagad.
Mondám mindig: az esztétika miatt a képeim, munkáim nyilvánosak: a magánéletem nem. Se barátok, se más családtagok, se a munkatársak, se a nagyközönség előtt.
De, mint tudjuk, a közösség, az irányítás ezt felül írja. Másként kezeli a színész, a riporter, a vágó, másként a vámos, a bíró, a katona, a rendőr. Másként a régész.
Nem is olyan régen, egy kis szegedi ismerős ikerpár egyik tagjának kiírását láttam. Igazat adtam neki. Bár azt látod, az ember mosolyog, jól van, és teszi a dolgát ezrek között, attól még lehet magányos, nem biztos, hogy beszélget több százezer ismerős mellett, mert nincs ideje rá, stb. Lehet ennek állandó hiba, elnyomás is az oka, de egyéni döntés is: amikor is mentesíteni kívánja magát a rossz törvényhozók hibái alól is az ember, s a látszat ellenére elbújik, visszavonul.
Hát, ezt történt, ez történik. Ne ez legyen. Vannak és lesznek más utak.
Zsarolásokkal nehéz párt találni, szerezni, megtartani. Munkákat is. S ez csak egy gondolat százezrek közül.
Az idő viszont megy. Lejár, eljár. Mindenki megéli, megérzi, elmondja. Amikor semmi rosszat nem tettél, de mindig azt kapod válaszként, kénytelen vagy tovább állni. Túlélés. Vagy nem. Ha nem, abba belehalsz.
Ha az ember témákat, életeseményeket nem ír le, akkor is érthetővé válnak a soraim. Talán túl elnéző, megbocsájtó voltam és vagyok a hibákkal szemben. Bíztam, bízom abban, ha szólok, belátásra lel az a másik, képes belátni azt, hogy 1000 útból a pillanatban a rosszat választotta, és amíg lehet, még válthat. Ha a másik dönt, másik pillanatban, akkor már egyre csökkenni fog az esélye, a választások számával és az idő elmúltával is.
Fájdalmas is lehet. Fáj a másiknak, s annak, aki rájön a hibára, látja, értékelheti. A választás pillanatában bárki más is beleszólhat. A beleszólást vagy elfogadom, vagy nem. Én is választhatok. Minden kétesélyes. Nem három...nem úgy van, ahogy gondolják. Nem létezik talán, vagy később, hiszen amikor nem tudsz dönteni, elhalasztod, akkora a másik elmegy, más jön oda hozzád, mást kell tenned... Az idő és tér nem fordul vissza a másik irányba már, soha.
Talán egyszer gondolkodtál rajta. Ez fizika, matematikai leírásokkal. Sok mese szól az időutazásokról, ahol rossz döntéseket a múltba vagy jövőbe lépéssel igyekszik az ember megváltoztatni. Nem megy. Nem mehet. Hiszen mások döntései és választásai is ráépülnek, jelen vannak. Ugye, máris logikai hibás lesz a film, ahol Hitler vagy más létét törlik, mert mellettük több ezer ember döntései és léte, pillanata is ott volt, ott van. Ugyanez a helyzet Einstein vagy mások esetében, vagy akár a saját esetedben.
Én reméltem, hogy meggyógyult, de megint csak kis zsarolásokat kaptam cserébe.
Az nem is lenne baj, hogy a másik veled akar tölteni időt, ha nem károkozás lenne belőle, az előnytelen döntésekből, vagy adott esetben életveszély, vagy mások veszélyeztetései is.
Mert ez is fennáll.
Valljuk be, hogy mögötte számos kis más rossz döntés is ott áll. Ismerősé, rokonoké...
Munkatársaké. Korrigálni kell, kellene.
Ha nem lehet, tovább kell és kötelező lépni, mert belehalsz.
Nincs más választás. Kisebb fájdalom, mint óránként mindent elveszteni, vagy mindenkit elveszteni.
Talán, ha nem is érted, mégis sikerül. Mégis sikerülhet.
Ez az a döntés, ami most engem is megváltoztatott. Nem vagyok képes én sem mindent megbocsátani, nem is vagyok köteles mindent elnézni a Biblia fényében sem. A bűneid megbocsáttatnak nem azt jelenti, hogy bármit megtehetsz, és minden rosszat elkövethetsz.
Bár az etika és szintje velünk születik, fejleszthető. Nem azonos az erkölccsel, bár sokan teszik azonossá tanulatlanul és logikátlanul. Talán azért is, mert volt olyan időszak, amikor egymással magyarázták, vagy éppen a szótárak (a Bakos Idegen szavak is) egymással magyarázták, meglehetősen hibásan.
Ha észreveszel hibákat, neked is módodban áll, és kötelességed van javítani; nem csak saját érdekedből, hiszen utódaid, mások utódai, szerelmed, barátaid, szüleid, ismerőseid is járhatnak ugyanúgy. Ha nem azt teszed, veled is megismétlődik majd.
Nem gondolod? Az idő pedig elmegy. Mintha egy mókuskerékben időről-időre ugyanott járnál.
Neked ez megéri, megérte?
Aligha...
Tudod, van más módja is, megnézni, a másik adott esetben ingerülten a csúnya szavakat sosem használva mégis -akár orvosival, jogászként, - miért is hülyéz le?
Mert, látja az ésszerűtlenséged. A döntésed hibáit, az abból adódó hátrányokat és előnyöket, s az azokból adódó választási lehetőséget. Amikor sokkal később rájössz, kényszerűen ő már más utakon másokkal jár, s te sokkal rosszabb képességű emberek mellett ugyanazon csapdákba lépve kezdesz gondolkodni, majd lassan megérted az egészet. Vagy nem.
De, az idő múlik...a tested ráncosodik, a hajad őszül. De: a döntéseid örökre élnek...
Szeged, 2021. május 08. 08:56
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Lövey Varga Éva Leszármazás - Kutatás és régészet - CsaládkutatásSokk Tanulás és kutatás 1.
Lövey Varga Éva
Leszármazás - Kutatás és régészet - CsaládkutatásSokk
Tanulás és kutatás 1.
Annak idején a Tapló naplóval kezdtem... gyerekként. Felnőve kicsit másra koncentrálva nem volt már időm naplózni, bár kétségtelen, hogy itt keringenek a gondolatok meg teendők a fejemben. S képzeleten felüli adatmennyiséget dolgoztam fel és alkottam meg. Általában sosem foglalkoztam a visszaélőkkel. Csak a munkaköreim szintjének megfelelően, vagy a családi határok szerint. Kétségtelen, sok mindent tanultam, sok mindennel foglalkoztam már gyerekként. Beleértve a saját családfa kutatását is, valamint pár kutató életének kutatását.
Ma sem értem, hogy miért, de már akkor, gyerekként ki kellett engem menteni a támadók kezéből, holott szinte senkivel nem volt időm beszélgetni, beszélni. Viszont elevenen és logikusan gondolkodtam, és igyekeztem mindennél több tudást magamba szívni, azt tervezve, hogy sok gyermekem lesz, és szeretném én tanítani őket, minél több dologra.
Kétségtelen, hogy csupán egy kis faluból származom az ország Észak-Keleten levő legészakibb részéből, amely a nagy fejlesztések után lassan visszahanyatlott a politikai szelek és a kereskedelmi útirányok megfordulásaival. Sosem voltam elveszett gyerek, de mindig megkínlódtam a vezetői szerep után a kommunikálni valójában nem tudó társakkal, felnőttekkel is. A helyzet talán máig változatlannak lenne tekinthető, ha nem másként fogná fel az ember, vagy nem más céljai lennének. Már akkor elhatároztam, hogy ezeket a dolgokat másként kellene tenni, és másoknak is máshogyan kellene élnie ahhoz, hogy a világ megváltozzon. S ezeket nem a felnőttekkel, a gyerekekkel kell megtanítani először. Nem csak az dominált, hogy találkozhattam olyan nagy tanárokkal, mint Dr. Jane Goodall, vagy
David Attenborough, vagy sok más kiemelkedő tehetséggel. Egy ideig talán még szégyelltem is, hogy tehetségesnek tartottak, s a bántások és megalázások elől a könyvek és versenyek világába, vagy talán az utazásokba, beszélgetésekbe menekültem. Sok tanárral és emberrel utaztam együtt, rendkívüli embereket megismerve. Sajnálom, hogy mégsem voltam kitartó, és nem naplózhattam az eseményeket. Még jobban sajnálom, hogy rengeteget loptak tőlem, és gyakran feljelentések helyett inkább az elhagyhattam maradt meg, meg a csinálhatok mást helyette... Sajnos töménytelen anyag maradt újrafeldolgozatlan, vagy használhatatlan. Éppen ezért a mostani évekkel megelégelve mindent, valóban a közlések mellett döntöttem.
A nagyszüleim nekem is megélték, átélték a háborúkat. Gyerekként nagymama, nagyapa mellett pihenve, dolgozva a beszélgetéseket, meséket unszoltam. Sokáig emlékeztem ezekre a beszámolókra, sajnos ma már a haláluk után jócskán megfakultak az én emlékeim is.
Nem azért, mert el akartam felejteni, bár, kétségtelenül voltak olyan dolgok, melyek feledése előnyösebbnek tűnt akkor. De na már tudjuk, tudom, hogy az emberi elme nem úgy működik.
A leszármazások kutatásai nem csak a falvak, városok helytörténeteinek megismerésével, a geológiai és biológiai, ökológiai érdeklődéssel is együtt járt.
Ezeket alapból növelte a tanárok ösztónzésén kívül a szülői pedagógia, nevelés is. Nem csak pedagógus lehet jó nevelő, a szülői zsenialitás sokszor javíthatja a pedagógiai, akár az orvosi, jogi és társadalmi hibákat. Apukám szakmái ellenére is oktató volt. Nem csak vezetést, gépjárműoktatást végzett. Nagyon sok gyermeket (unokatestvéreimet is, szomszédokat, ismerősöket) tanított velünk, mellettünk, utánunk, mint pedagógus édesanyám is. Akkor még presztízskérdés volt, hogy óvónő vagy tanító, tanár ember -e az illető pedagógus. Talán ma is az, de kétségtelenül egyre nőnek és torlódnak a hibák. Az emberek többsége nem szeret a szülőkről beszélni, pedig kell, és illik. A világ, a világunk változik. A Föld éppolyan módon, mint a belső világunk.
Kétségtelen, olykor ágyút lehetett a fülem mellett sütögetni, akkor sem hallottam semmit, ha akartam olvasás, tanulás közben. Annyira oda tudtam koncentrálni, hogy minél hamarabb elsajátítsam amit kell, és hozzá olvashassak, kereshessek még más dolgokat, s persze ezeket a gyakorlatban is megnézhessem, megtehessem, elsajátíthassam. S egyben másoknak is tovább adhassam.
Sok mindenről szeretnék beszámolni, hogy mások (akár azóta felnőve, megöregedvén) ugyanúgy tanulhassanak, tanuljanak belőle.
Az évek elteltek. Lassan nagymama korba érek én is. De sajnos gyermekem nem született (vagy más visszaélés történt).
Viszont, egy idő után az embernek mégis megjelennek a kiáltó jelek az életében: elég volt ezekből!
S ha már nyilvános volt élete, munkája, legyen magyarázat valahol mindenre.
Mivel lassan már mindenek ellenére tanácstalan lettem, úgy gondolom, talán mások okosabbak nálam, s magyarázattal tudnak nekem, a négy fal közé bújó végtelen utazgatónak szolgálni, olyan kérdésekben, amire még sok szakmával sem tudok választ adni kommunikációk nélkül.
Tehát mindenfelé döntöttem. Utazzunk együtt a múltba, jövőbe, hogy megoldhassuk a problémákat, melyeket többnyire maga az ember alkot meg önmaga számára....
Szeged, 2021. május 08. 20:53.
Színes, változatos, érzelmes, és etikus embernek tartom magamat... Nagyon sok mindent szeretek csinálni, sosem vagyok tétlen! Lövey- és Pécsi Varga Éva, valamint Kékrózsa Bíborvirág néven publikálok, védetten. Mind saját családnév, és bejelentett írói név is egyben! Nem válás, nem más neve, saját!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)