Pécsi Varga Éva Marcus Ulpius Traianus (98-117)

 

Pécsi Varga Éva

Marcus Ulpius Traianus (98-117)

Marcus Ulpius Traianus a mai Sevilla közelében, a római kori hispániai Beatica tartomány Italica városában született 53-ban. Itáliai eredetű családjának veterán ősét társaival Kr.e. 205-ben Scipio Africanus telepítette le Italicában. Apja Vespasianus alatt szolgált, jutalma a flaviusi arisztokráciába emelkedés lett.

Traianus 91-ben lett consul, 95-ben Pannonia, 97 végétől Germania Superior helytartója lett.

Hivatalos neve így hangzott: Imperator Caesar Nerva Traianus.

Traianust Nerva fogadta örökbe, és egyértelművé tette, hogy ő a kijelölt utódja, mivel a Caesar titulust és a tribunitia potestast is neki adományozta. Ekkor Trainaus éppen a rajnai seregeknél szolgált.

Marcus Ulpius Traianus római császár a hispaniai Italicában született 53-ban, később apja Marcus Ulpius mellett szolgált katonai tribunusként, amikor ő szíriában volt helytartó. Hispániai és germániai parancsnoksága után lett consul 91-ben. 97-ben Felső-Germánia kormányzójaként értesült arról, hogy az agg Nerva örökbe fogadta őt, és ezáltal örökösévé tette. A következő évben az elhunyt Nerva helyére lépett. A katonai fegyelem megszilárdítása mellett fejezte ki a senatus iránti tiszteletét, majd az akkori hagyományokkal szakítva visszatért a principatus "alkotmányos" formájához. Ahogyan Castiglione László is megfogalmazta. Megőrizte a senatussal való kormányzás látszatát. Csökkentette az adóterheket, kedvezményeket biztosított a polgárok számára. Helyreállította a jogrendet. Ezzel kiérdemelte a legjobb uralkodó, az optimus princeps elnevezést. Katonai teljesítményei is kiemelkedők voltak.

Két hadjáratot vezetett a dunai provinciákat veszélyeztető dák fejedelemség ellen, hogy Dacia provincia kialakításával a bányákat is megszerezze. A Dák Királyság megsemmisítését tűzte ki célként, a Duna mentén a Vaskapunál hadi utat épített, a hajóforgalom megóvására pedig az itteni zátonyos szakasz elkerülésére hajócsatornát építtetett. A második hadjárat során épült Dobetánál (a mai Turnu Severin, Románia) damaszkuszi Apollodoros tervei szerint a 1,5 km hosszú, 20 pilléren nyugvó kőhíd. A hadjárat során sok vár pusztult el, Decebalus pedig öngyilkos lett. Traianus magával vitt krónikásának jegyzetei elvesztek. Győzelmeit, hadjáratait római forumának diadaloszlopán örökíttette meg.A csodás alkotás mai napig is látható. Írott forrásunk alig van, Cassius Dio hiányos LVIII. könyve csak Zónaras és Xhiphillinos kivonataiban maradt meg. Nevéhez fűződik a 106-107 közötti háború a jazygokkal, Arábia 106-os meghódítása. Az európai tartományok 101-107 között történő növelése után Keletre indult. Arabia Patraea annektálását követően ő maga állt a parthusok elleni hadjárat élére. 114-ben Armenia elfoglalása után Mezopotámiába benyomulva a hódítást a zsidók felkelése miatt nem tudta konszolidálni. A Folyamközt Mesopotamia, a Tigrisen túli területek északi részét pedig Assyria néven szervezte római provinciává. A Perzsa-öbölnél Mesene kliens állam lett. Győzelmét a Parthucus cognomen felvétele, és a kibocsátott Parthia Capta feliratú pénzek tették közzé mindenfelé a birodalomban. Hazaindult, de Kisázsiában meghalt.

A Római Birodalom az ő uralkodása alatt érte el legnagyobb kiterjedését.

Plinius Secundushoz, mint helytartóhoz írt levelei között olvashatjuk ezen sorokat:

" (82) Kedves Secundusom, nem kellett volna bibelődni azzal az üggyel, melyben úgy vélted, hozzám kell fordulnod tanácsért. Amúgy is jól ismered véleményemet: nem az emberek megfélemlítése és rettegése és nem is felségsértési perek árán igyekszem nevemnek tekintélyt szerezni. Hagyd abba hát a vizsgálatot, melyet akkor sem engedélyeznék, ha más példák netán mellette szólnának. (Fordította: Szepessy Tibor)"

Római bronz sestertius Traianus portréjaval, hátoldalán a Duna és Dacia perszonifikaciójával.

In.: Castiglione László: Az ókor nagyjai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971.

Havas László- Hegyi W. György -Szabó Edit, Római Történelem. Osiris Kiadó, Budapest, 2007.

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Kis mese a régészről, aki nem tudott hazudni és haragudni

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Kis mese a régészről, aki nem tudott hazudni és haragudni

Sok évvel ezelőtt történt. Egy öreg kéz titkon kézen fogta, ölébe emelte. 

-Kis gyámoltalan. Nagyapád már nem él, apád nem tudja biztosítani ami kell neked, amire szükséged van: akármilyen okos. Neked menned kell! Szétnézni a nagyvilágban. Nézd csak, szinte egyformák vagytok. Gyere velem, majd ő itt marad. Csomagolj, kicsikém!- s csöndesen lepergett a szeme sarkából a könny a sötétkék pufajkára...

S kívánsága parancs volt, nyaralni megyünk, tanulni. A kicsi lány éppen már írni tanult, de még mindig csak óvodás volt.

Gyula bácsi szépen rajzolt... Igyekezett utánozni a kezének mozgását, valósághűen rajzolni, pontosan színezni. Közben hallgatta a vonat zakatolását, az autó zúgását, meg a repülőgép propellerét. A felhők könnyű szelek szárnyán repültek mindenütt. Hiányzott anya, apa, a kópé testvérke. De megértette, neki más ez az út. A néni csak hasonlít anyura, apa rábízta, megbeszéltek mindent, elindult. "Nem lesz baj, okos vagy. Azt mindig tudd, hogy hol lakunk. Bármikor, bárhol hazajöhetsz. Gyalog is, bárhonnan. Mi szeretünk."

Aztán, elindult. Csöndesen hátranézett. "Apukámat,anyukát akarom!" - sír a telefon. "Nem beszélhetek." 

S a napok mentek. Az öreg magyarázott. A dob, a hártya, a kések. A dalok, rajzok, csontok és tanulmányok. A gyöngyök, mint a kirakós hevertek a gödörben, amikor ásott. A kislány kezében kis műanyag vödör helyett ott virított a fémvödör, a szitával, a kaparóval. Ügyes volt, kis erős. Hosszú haját már egyedül is befonta.  És szállt a dallam, az ének, a vers.

Hipp-hopp, a kenguruk földjéről az őserdők piramisain át az indiai műremekek világába értek. Menni kellett, a kislány az oldalához bújva aludt el az ülésen, bátran lépdelt a küldöttek mellett. Nem kérdezte senki, hogy apa vagy nagyapa. Rámondták. Ő nem hazudott. Ahogy az öreg sem, soha.

Elkészültek a felvételek, ... S a nyár eltelt. Tanuld meg, ne mondd senkinek. "Az az óriási koponya is ember. Nem fognak hinni neked, de te mindig tudd, mit látsz!" " Tudom, apa vadász is. Megtanított. Milyen növény ez? Merre van észak, dél, iránytű nélkül honnan tudod?" -záporoztak a kérdések. Daloltak a madarak, előbukkantak az állatok. "Rakjuk helyére a csontokat. Jövő nyáron iskola után már hajóval utazunk."

"Azt tedd, amit szeretnél, amire szükséged van. Miután elkészült, bármi mást is megtehetsz." - igaza volt. Jól választott. A kislány fejlett, szép, céltudatos. 

Sok év eltelt. Évtizedek. Gyula bácsi az apuval már régen halott. Mások is. Elhunyt búvárok, régészek, biológusok, orvosok, akikkel együtt tanult, együtt dolgozott. "A könyv, amibe belerajzolt, mindig erőt adott."-mondta a sötét, csillagos éjszakában.  

Idő igazán semmire soha nem volt. "Éltünk, megéltünk, tovább adtunk. Az életnek adósai sosem maradunk".

Azzal elhelyezte a fehér liliomot a síron...

"Mégis csak ő tanított a szüleimmel." 

Megfordult, s elindult a temető útjain... "Tanárnő, ne sírjon! Emlékszik még rám? Hajdan ön tanított! Elteltek az évek..." "Sok évtizede nem tanítok, maga még emlékszik?"- s alakjuk a homályba veszve végleg eltünt a fák között, csöndesen suttogó szavaikkal... Az idő nem állt meg.

Szeged, 2021. május 26. 13:06

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben A szerkesztő válaszol, vagy nem válaszol

  Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

A szerkesztő válaszol, vagy nem válaszol

Nagyon gyakori kérdés a médiás, kommunikációs, kiadási rendszerekben szakmai és szépirodalmi, művészeti berkekben is, hogy miért nem válaszol a küldött levelekre egy szerkesztő, egy titkárnő, egy főszerkesztő vagy tulajdonos. Vagy akár, miért válaszol azonnal, más dolgokat és másokat figyelmen kívül hagyván?

Ha jobban belegondolunk, ezernyi oka lehet. 

S a költői kérdésekre mindenki önmaga gondolataival is válaszolni tud.

Már a gyerekekben megfogalmazódik az alkotás vágya. Manapság már sokkal gyakoribb, hogy nem fogják vissza a gyermek vágyait, akaratát, míg a mi gyermekkorunkban láthatóan igyekeztek az visszafogni, letörni, a sablonos korhoz kötött intézményekhez idomítani. A korábbi, a 70-es évek közepét megelőző időkben ez még gyakoribb volt, míg a világháborúk idején szinte minden lehetőség gyakorlatilag megszűnt. A felvilágosodás időszakában legalább minimális szinten szegények és gazdagok számára talán létezett bizonyos mecenatúra-rendszer, ma a korábbi tehetségek adatainak keverése után másokéba iktatva akár gondnokság alá is helyezik a korábbi, koruktól eltérően zsenialitással rendelkező egykori tehetségeket. 

Szó szerint értve a mondatban is szereplő kifejezéseket. 

Sajnos ennek nem csak egy hibásan megalkotott jogrendszer, vagy visszaéléssel alkalmazott orvosi-pszichológiai és etikai rendszer az oka, a tettek, eljárások többsége többnyire egyedi etikai és erkölcsi keretek között mozog, a hatalmat gyakorlók között, akik szerzett, vagy kinevezett hatalommal rendelkezvén a természetes hatalommal bírókat képtelenek elviselni, s hadjáratszerű lejárató kampányokat igyekszenek rendezni az érintettek ellen.

Tehát ez lehet a sok között az egyik ok.

Miért is nem válaszol vakaki?

Tudjuk jól, hogy etikátlanságon kívül fizikai okok is közben játszanak. Hiba a kommunikációs vonalban: telefonos, internetes visszaélések ezernyi változata, a közvetlen kommunikációs csatorna megszűnése (visszaélések, egyéni döntés által), és sorolhatjuk.

Tudjuk jól, hogy sokan éltek és élnek vissza.

Én mindenre válaszolok gyermekkorom óta. Előfordult, hogy mások miatt, javítatlan informatikai hibák okán ez a válasz nem jöhetett létre. Korábban már említettem egykori tanáromat, Wacha Imrét, vagy elmondhatná az ember a személyes történéseket is, kapcsolható esetekben. 

10:14

Nos, talán ez jelenleg felesleges, bár nyomozások, régészeti anyagok, nemzetközi és magyar érdekek miatt érdekes lehet, nincs időm ilyen inci-finci bejegyzésekben, online, későbbi kiadási anyagokban taglalni, adatvédelmi okokból sem...

Ehhez kapcsolódóan is:  a "cél szentesíti az eszközt" kifejezésnek is vannak határai. 

Nos, hogy miért nem válaszol a főszerkesztő...ha neki nem válaszolnak, miért tenné? Tehát, mindennek két oldala van. Kitartás, van még esély. Újra kell próbálni, rá kell kérdezni. Lehetőleg nem 10-15 év után. 

Üzenni is lehet, mással is. Érdemes megadni több elérési utat, lehetőséget, hibák vagy közbejött események miatt is.

Mert, mivel élünk, bárkit érhet baleset, stb. 

Természetesen az élet nem olyan dolog, hogy egy gondolattal előállítható...

Tehát hibák vannak, voltak, lesznek.

Az, hogy ki hogyan áll hozzá, azt viszont érdemes lenne nem csak példákkal tekinteni.

Az esély mindig adott, bármire. Közbelépni is lehet... De milyen közbe, hol, és kinek?

Szeged, 2021. május 25. 15:10.

Lövey Varga Éva Seuso_Mindent bele Elkallódott adatok

Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent bele

Elkallódott adatok

Elkallódott adatok mindenütt vannak. De elkallódásról csak azon esetekben tudunk beszélni, vagy beszélhetünk, ha egy adat megvolt, de valakinek a felelőtlensége, hibája vagy visszaélése révén máshova került át az az adat, és jelenleg a kutatás vagy nyomozás számára elérhetetlen vagy ismeretlen. 

Tudjuk jól, hogy fejben tartani nagyon sok dolgot egy ideig lehetséges, folyamatos memorizálasok mellett. 

Sajnos megint nincs elég idő belemenni ezekbe a dolgokba részletesen, mivel akár 30-45 évet is hátra kellene lépegetni bizonyos dolgok megmutatásához vagy értelmezéséhez, és valamennyi orvosi vagy nyomozati ok, következmény magyarázatahoz. 

Napok, hetek óta tudom, hogy nincs más mód megmutatni, mint részletesen nyilvánossá tenni a történéseket, naplószerűen, de én magam is ódzkodom ettől, mivel biztosan tudom, hogy a leírásokkal iszonyú sok ember vagy nevetség tárgyává válik, vagy lázadások tüzébe is kerülhet, s nincs az a fórum jelenleg sem Magyarországon, sem külföldön, ami megfelelő védettséget tudna biztosítani, vagy a bűntényekkel szemben a tanú vagy bejelentő védelmével bántás, visszaélés helyetti megfelelő eljárás miatt megoldást kínálna, vagy eljárna, s nem bírói visszaélés lenne belőle..

Éppen a háttérben hallom az egyik Trianon előadást, ahol az előadó precizitása pont ezt igyekszik magyarázni.

Az oktatás hiányosságai, műveltséghiány és fogalmi zavarok miatt a kutatókra, közéleti személyekre fogalmi zavaraiknál fogva közvélemény különféle bélyegeket igyekszik rásütni. Közel sem olvasottan vagy teljesen tájékozatlanul hangoztatva elfogult véleményeket, sem megérteni, sem kutatni, sem dönteni nem lehet.

Eljárni sem. Nem csupán ebben a kérdésben. Másokban sem.

Nos, tenni van mit. A Facebook bár igyekezett közéleti és tudományos fórumot biztosítani, hibás és jogtalan ellenőrzései és jelentési rendszere miatt (állandó szerzői jogot sértő jelentgetési rendszerénél fogva sem) nem megfelelő a közlésekhez sem. Máshol ugyanúgy nehéz megjelentetni, hiszen más fórumokon még nehezebben válik közkinccsé.

Ezek fontos jogi és etikai dolgok is egyben. 

A tájékozatlanság pedig mind a biztonsági, mind a nyomozó, mind a régész vagy jogász részéről a legnagyobb ellenségnek tekinthető. S nem a másik álláspontot képviselő, adott esetekben a megfelelő adatokkal rendelkező ember elleni támadás a megoldás, hanem az utánajárás, hibakeresés, adott esetben a hibajavítás.

Míg világ a világ, a tönkretétel, a gyilkosság sosem volt, s nem lesz megoldás, hazugságban élni csak ideiglenesen egy rövid ideig lehet.

S ezt mindenki jól tudja, ha nem is akarja látni.

Szeged, 2021. május 23. 13:22

Lövey-Varga Éva Seuso_Mindent Bele A Seuso és az oktatás

 

Lövey-Varga Éva
Seuso_Mindent Bele
A Seuso és az oktatás

Itt is egy idézettel kezdeném a bejegyzést. Nem véletlenül, a Wikipédiában elfogadott szakmai-történeti álláspontoknak több helyen lesz jelentősége. Egyelőre a részletek csupán más dolgok miatti összefüggések által fontossá válva lesznek egyre jelentősebbek több területen.
Nem előről kezdtem a fogalmazást, minthogy a nyelvprogramozások hibás jelentéstani és formai előírásokkal kezdik kiszorítani az előről és előlről szó formai és jelentéstani kifejezését, jó néhány dologgal van még baj, s talán lesz is.

"Angol szakemberek által később Seuso-kincsnek (Seuso treasure) elnevezett római kori lelet megtalálása után, a lefolytatott nemzetközi nyomozás ellenére, keveset tudott a közvélemény a kincsről és a sorsáról. Először 1990. február 9-én egy sajtótájékoztató keretében New Yorkban mutatták be a nyilvánosságnak, amikor mai értéken 100 millió eurós kikiáltási áron próbálták értékesíteni minden idők egyik legjelentősebb késő római kori kincsleletét.^[57] A kincs nem szerepelt egyetlen magyarországi múzeum leltárkönyvében sem, egyetlen ásatási naplóban sem.^[58] Megtalálásáról és külföldre kerüléséről később jutott információkhoz a közvélemény. A lelőhely nem azonosítható egyértelműen, annyi derült ki, hogy a kincset Pannonia eddig ismert legnagyobb, 13 ezer m²-es, késő római kori oszlopcsarnokos (peristylium) palotájában (villájában) vagy annak közelében a Sopianae-Aquincum (Pécs-Óbuda) és Sopianae-Brigetio (Pécs-Szőny) közötti római utak^[30] kereszteződésénél Szabadbattyán határában, a kőszárhegyi mészkőbánya egyik üregében találhatták.^[59][60]"
-írja a Wikipédia.

A részletet azért választottam, mert egészen sarkítva kezeli az 1990-es New York városában történő kincsbemutatást és magát a pert is.

Pedig, ugye, ez az, ami mindennél jelentősebb.

Az oktatás igyekezett az adatok hiányosságai révén teljesen megfeledkezni róla, sőt, adott esetben tiltva is volt minden.

Ahogyan az 1990-es évben, ugyanúgy a 2011-es évben is nagyon nagy problémákkal kerültem szembe, amikor érintették minden területen a tanulmányok. Az oktatás pedig a munkákkal máig tartó visszaéléseket generált, a kutatói védelmek helyett is, ahogyan a munkakörök is.

A szakmáimnál fogva több területen kerültem kapcsolatba az ügyekkel. Természetesen ez elsődlegesen az oktatást érintette.
A hezitálásaim oka nem csak az, hogy sorra kaptam a fenyegetéseket és a baráti körben vagy tanári körben engem jól oktatók halálhíreit, de egyszerűen a keresett és emlékezett adatokat nem lehetett és nem lehet megtalálni, a jogi képzéseket és eljárasokat pedig minden szinten becserélgette valaki vagy valakik az oktatási dokumentációkkal és anyagokkal.

Mind szakmailag, mind etikailag, mind orvosilag csak hibákat találtam, és zsarolásokkal, fenyegetésekkel találtam magamat szembe, holott, szinte soha senkivel nem beszéltem.
Azt viszont mindenki tudja, hogy sok mindent jól tanultam, használtam, használok. Azt is, hogy nem olyan körökben forogtam, forgok, mint mások, és azt is, hogy a publikációk és munkáim ellenére megvan a saját magam kis zárt élete, amibe éppen a munkáim miatt senki családtagot és munkatársat, tanárt sem avattam be. Nem véletlenül.

Most a történtek, a más területeken előkerülő hibák miatt is, kicsit szélesebb körben kezdtem el tekinteni a kutatásaimat, munkáimat mások viselkedése miatt...
Soha nem állítottam, hogy a múltban vagy jelenben bármi nem kapcsolódhatna össze, vagy csupán egy ember tudhatna mindent.

Vagy ha a régi tanúk esetleg nekem, másnak ne tudnának új információval szolgálni. Én csak saját emlékekre, a kutatásokra és oktatott, nyilvános adatokra támaszkodhatok, koromnál fogva is.

De a tanári és oktatási visszaélések a szaktársak irigységei, mind valamire utaltak, utalnak, ahogyan a nyomozói vagy más szakmában szerzett tanáraim, szaktársaim, volt osztálytársak hozzáállásai, szándékos értetlenkedései, adott esetben hazudozásai is.

Mindenesetre, ha védelem helyett vád ér valakit, aki elsődlegesen teljesít, nem csak hibákról beszélünk. Ott kénytelen az ember más szakmai hozzáállásokat produkàlni, s közzétenni minden más adatot, eseményt is, a rendszerezések logikai összefüggései esetében is.Mindenesetre a dömpinghiba alkalmazásos szervezeti hamisításokat meguntam közben én is.

A sok tördelt részlet helyett jó lenne összegezni.

Szeged, 2021. május 23. 15:000

Lövey Varga Éva Botránykönyv részekben Az ügyvéd és a perek

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Az ügyvéd és a perek

Tanultam jogot. Nem csak egy szakmát szereztem ezen a területen. Nem csak sima jogászok és jogtanácsosok mellett dolgoztam. Sokan tudják. Azok is, akik tanítottak. 

Azt is, hogy lehetőséget hirdettem a lapjaimmal egyfajta megjelenési lehetőségre, cserében némi ügyvédi, jogászi tevékenységgel való cserével (néhány szerzői jogi munka, ingatlankeresés, stb. lenne). Picike dolgok, amit akár egy elsőéves jogász is elvégez. 

Útközben szaladva bevásárlás után ismerős szaktársak neve mellett láttam egy számot, felhívtam. Magyarul mondva köpni-nyelni nem tudtam az ügyvéd bunkóságától, mikor visszahívott. Hogyha én pereskedni akarok, akkor nem ő a megfelelő ember, ő csak ingatlanos, meg sokba kerülnek a perek, stb. Hát, szó ami szó, hátrahőköltem rendesen ettől a stílustól. Már csak azért is, mert nem volt még ilyen "ajtóstól bunkón rontok a házba elképzeléseimmel" ügyvéd még csak ismeretségi körön belül sem, főleg úgy, hogy bemutatkozás, névelhangzás után nekem ront valaki, ismeretlenül. Max. arra gondol az ember, hogy ki az, akit ez ismerhet....szerencsétlen. Perelni meg nem igazán pereltem még senkit, max. annak idején a pulpituson gyakorlatozva. Meg dolgozóként. Rövid lenne az esze? Legyen notesze... Az adatokat viszont az egész jogrendszerben becseréli meg becserélte valaki, s a nem létező iratok nem létező birtokomban egyre inkább több megyére kiterjedő jogi diplomacsalásokra meg okirathamisítási dömpingre utalnak.  

Szóval, felcsigázta az érdeklődésemet, hogy milyen bírókkal, orvosokkal kevernek egyesek, meg miért is... Annak idején valaki ennyire felcserélte az adatokat, vagy csak tényleg ennyi beteg ember van a jogászok, bírók között, és ennyire buta is lenne hozzá?

Addig-addig gondolkodtam, míg megegyeztem magammal, hogy hiába akar ő visszahívni, a becsület-idő a stílussal lejárt.

Meg minden tevékenységgel. Ha perelnék is, azokban az ügyekben nemzetközi képviselet érdekelt. Egyelőre, mind régészeti, mind más ügyekben, a lapjaimnál is. Én meg sose láttam még őt, nem tudom ki, még csak nem is ismerhet...

Nos, akkor az ingatlanos ügyvédek így jártak. Várhatnak még a szakemberek is a speciális magánkönyvtárak megnyitására, s ezek alapján meg, az ellenőrzési idők viszont úgy tűnik, megjöttek. Online laprendszerhez meg soha nem kellett még ingatlan...

Kedves jogászok, nem érdemes adatokat, embereket keverni, meg hamarabb gondolni valamire az ügyfélnél. Az ilyen embereket még a feolvasós ügyfélszolgálatok is kirúgják...a kormányhivatali káromkodós dolgozókkal együtt... Akik becserélték az adatokat...

Az ikrek meg hasonló arcok meg nem egy adattal rendelkeznek. Mégha úgy látszik, akkor sem.

Ezek után mit is gondolhatunk a jogászokról?

Kellenek? Mire is? Biztos, hogy van itt felügyelet, és nem csak a jogi alumni kártyákat cserélték?

Pereljünk? Szerintem elvégzi dolgát a természet... Lesz pár vírus még a hibáik miatt mindenmerre... Vagy ki tudja még mi...

Mindenesetre úgy tűnik, inkább majd etikai végzettséget meg elektropszichométeres alkalmasságot kérünk majd kommunikáció tanfolyammal a jogászi munkákhoz...minimum...

Szeged, 2021. május 20. 03:56

Tapló Napló Retro zene, retro tánc

 Lövey-Varga Éva

Tapló Napló

Retro zene, retro tánc

2021. május 16.

Hallgatom a rádiót, meguntam az állandó munkával kapott visszás és felemás történéseket... 

Ugye, főzés, mosogatás közben néha felüdülést jelent másfajta előadói kör életébe, művészeti életébe és világába is beletekinteni. Kicsit más gondolatok közé masírozni, kizökkeni az állandó csináljunk rendet világból. 

Belegondolva a világ rendjének jelen működésébe,  most kicsit úgy tűnik, másoknak mennyivel könnyebb, s egyben nehezebb dolga is van...

Általánosnak ma már a rádióhallgatás maximum a kocsiba vagy buszra szállva képzelhető el, de ma már a buszok esetén a vezető zavarása miatt betiltották. Sokan szeretik hallani a jármű működésének hangját, a zajokból meg lehet állapítani a hibákat: kevesen tudják, hallják. 

Oly sok minden marad ki a naplókból, emlékezésekből, és a fotók, videók világából. 

Olykor pár nélkül, partner nélkül is jól esik ropni egyet, táncolni, futni, mozogni...

A lemenő Nap fényében átgondolni a történteket, belesni az éjszaka csillagos barlangjába, vagy csak spontán nagy levegőt venni egy szép fotó készítésekor a parkban. 

Ezek a naplóbejegyzések mindig irodalmi idézetekkel, mostanában talán közmondásokkal, szólásokkal történnek. 

Kivel ne történne meg, hogy a párja vagy barátja, ismerőse lebukik előtte kis szemétkedésekkel, kavarásokkal, ha éppen a klónkártyás telefon a kezében van, amikor a mócsároló-ócsároló üzenet vagy a hazugságterjesztés a telefonra érkezik, vagy éppen kicsit hangosabban beszél a másik oldalon a párjának valaki, és olyan buta, hogy a pár iróniáját nem érti meg.

Az igazságnak mindig két oldala van. Amikor előtted dől rólad a hülyeség a szájából, és nem lehet leállítani, akkor már mindenki besokall. Egy életen át nem hallottál ilyeneket, meg nem láttál, eltűrtél, meghallgattál dolgokat, váltani kell. 

Az ember személyisége a tetteiben nyilvánul meg. Az más kérdés, hogy szerepet jàtszva egy nyomozás miatt felvett egy valenciát. A határok mindenütt megmaradnak, ...

Vigyázz rám, vigyázz rá...

Hosszú évek után rátalálsz, rátaláltál, a hibáidat nem kellene megismételni.

Amikor ezeket a szerepeket egyházi vezetőként látod és tűröd, orvosként, vagy főszerkesztőként, sok szakmáddal vagy eggyel, mindig viszonyítasz valamihez te magad is. Számtalan zaklatásos, veszekedéses esettel találkozol, s amikor nyomozóként rájössz, hogy nem megfelelően vette a kollega intelligencia és tudás hiányában a leveleket, és a családodat veszélyeztetve tönkretette, vagy a pároddal való kapcsolatot rontotta el az eljáró, mert kevés volt az IQ-ja a nyomozás értelmezéséhez, már lassan mindegy.

Egyszerűen a fellegekben akarsz járni, nem gondolni semmire, elfelejteni őket, akik a munkádat is akadályozták a butaságaikkal, meg még a magánéletedet is tönkretették a tudásuk hiányában.

Így is lehet...De vajon megértik-e mindezt valaha? A rossz mindörökké te leszel a szemükben, aki jó volt, s aki megszabadította közben őket olyan dolgoktól, amikről nem tudhatnak...

Képeket rajzolhatsz a homokba az óceán partján, vagy a patak kavicsos medrében ugrálhatsz, kőről-kőre: diplomával sem fogják érteni, pláne, ha sose tanulták meg, mert becserélt érettségivel és diplomával végeztek, s aki csinálta, valahol nincstelenül, szótlanul tűrve sorsát, még mindig segíteni igyekezik tudásával azoknak, akik tönkretették. Ilyen az élet... Mondod mindig...Becsukott szemmel én sem làtnék.. S lassan tovább mész ...

S közben szállnak a dallamok...

Szeged, 2021. május 16. 20:00

Seuso_Mindent bele Hol volt, hol nem volt...

 Lövey Varga Éva

Seuso_Mindent bele

Hol volt, hol nem volt...

Az imént láttam pár politikai jellegű mesét az interneten, no meg néhány megjegyzést arról, hogy másként emlékeznek Budapest jelenlegi főpolgármesterének egyetemi éveire tanárai.

Semmi közöm hozzá, nem is érdekelt, Tarlós István főpolgármester leköszönése vagy eltávolítása, eltávolíttatása óta pedig még kevesebb közöm van székes fővárosunkhoz is. 

Erről jutott eszembe a "szép mese, Emese"… a "hol volt, hol nem volt" kifejezésekkel népmeséinkben, ami manapság a jogi és levéltari szolgáltatásokra ugyanúgy jellemző, mint a végzettségi iratok szerző vagy tulajdonos beleegyezése nélküli adásvételére a középiskoláktól az egyetemig, vagy nemes egyszerűséggel a padról a tanáriba beszállított vagy benn maradt táska vagy számítógép, odaadott winchester eltulajdonításával örökre kölcsönvételekre...vagy, hogy is fejezze ki magát a több százezres, az egyetemen a tanárok és adminisztrátorok 

 számára kölcsönadott gépek gépellopásaira figyelve az ember, aki utána végrehajtóval találja szemben magát, amikor a semmire nem fizette a számlát felirat megjelenik ködös szemei előtt.. vagy mesélhetnénk részletesebben...Ki, mikor mit tett előadói pozícióban eljárási joggal rendelkező ember ellen, azt képzelvén, egyetemi tanárként vagy titkárnőként, demostrátorként mindent megtehet. 

Viszont a kollegák és a tanárok álhíreiről, rossz memóriájáról meg keveréseiről annál több dokumentummal tudok szolgálni az elmúlt 35-40 évből, minden területen,...Eme célzatos sorok után is... Ha már lépten nyomon a jót akarják tönkretenni, aki elnézte (sajnálatos módon akár sokkot is kapva) bűncselekményeiket, amely téves memóriáikból, vagy kommunikációra nem képes mentalitásaikból fakadt. 

Nos, az ilyen embert hiába hülyézik le, nem lesz hatása, mert nem fogja fel, hogy lopott tárgyat meg anyagokat használt, ami esetleg 20-25 éve az adott tanár óráin készülhetett, de nem az övé volt.

Szóval, csak rá akarok mutatni a jogsértők másik oldalára, akik pont azokat, vagy azt támadják, akit nem kellene, más területeken, mert esetleg addig szekálnak valakit, amíg védelemül és védelemként mindent végigvéve, maguk az esetleges hamis cselekményekben élő eljárók kerülnek börtönbe magával a döntéshozóval...

Ilyen az élet...mondaná bárki.. 

Mint korábban írtam az idézeteket...

"Cuisusvis hominis est errare: nullius, nisi insipientis, in errore preservare ( Cicero, Philippicae XII., 2, 5)"

Minden embernek sajátja a tévedés, de csak az esztelen marad meg a tévedésben.

In: Ab ovo usque ad mala, Bp., 1985.

Ubi rerum testimonia adsunt, non opus est verbis.

(Cicero)

Ahol bizonyítékok vannak, nincs szükség szavakra.

(Ab ovo usque ad mala, Bp., Tk.1985)

Epistula non erubescit. 

(Cicero, Epistolae ad familiares, V., 12, 1)

A levél nem pirul el.

/ A papír türelmes/

Nemo ignavia immortalis factus est. ( Sallustius, Bellum Iughurtinum LXXXV, 49)

A gyávaság még senkit nem tett halhatatlanná.

/Ab ovo usque ad mala, Bo., Tk., 1985)

"Qui tacet, non utique fatetur: sed tamen verum est eum non negare."

Ha valaki hallgat, az még nem beismerés, az azonban igaz, hogy nem tagad!

(Paulus, Digesta L, 17, 142)

Mindehhez csak annyit tennék hozzá, hogy van valami, amit mindenki elfelejt a rektori, igazgatói, orvosi, jogi vagy tanári, esetleg diák székekben, munkahelyeken. 

Sőt, a nyomozó szerveknél is. Adj időt rá, csináld tisztességesen végig, mert a hibáid miatt te fogsz többet kapni, a károkozásaiddal, a hazugságokkal, mert amiről te vagy más nem tud, az még létezik, lézezett, létezhetett, csak éppen ideiglenesen máshova került.

Tehát: 

Audiatur et altera pars.

(Seneca, Medea II., 2., 199)

Meg kell hallgatni a másik felet.

In.: Ab ovo usque ad mala, Bp., Tk., 1985.

Főleg, ha elzavartad, letiltogattad, nem beszéltél, nem olvastál, másnak adtad, nincs időd rá, nem volt időd rá. Próbálj meg egy hat oldalas verset elmondani egy mondatban. Mi lesz az eredmény? A másik szóról szóra egy hallásra az egy mondatod után minden szavát visszamondja?

Gratulálni szeretnék a magas intelligenciájú eljárásjogokhoz.

Méltó vagy arra, amit tettél és okoztál. De: mindenki viseli a döntései következményét. Meg az idő múlását is. Tehát: az okokat és következményeket soha nem fogod, és nem tudod megszüntetni. Akármilyen hatalmat hiszel, gondolsz magadnak, másoknak. 

A hallgatás viszont nem mindig beleegyezés. A két szavas ellenvetés sem mindig elég érv. Meghagyni valakit a tévedéseiben viszont akár szótlan halálos ítélet is lehet. Ahogy Pontius Pilatus tette...

Nem tanultatok még eleget belőle?

Historia est magistra vitae....et audiatur et altera pars. Időt szánva rá, annyit, amennyit a megoldás igényel! 

Különben a diákszlengel szólva: "A fagyi visszanyal"!

Szeged, 2021. május 16. 15:36

Lövey Varga Éva: Botránykönyv részekben Ius privatum et ius publicum

 Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben

Ius privatum et ius publicum

Valamikor régen még Dr. Molnár és Dr. Zlinszky keze alatt került az ember kapcsolatba a magán és a közjog fogalmával. A problémát csak az angol, svájci, Egyesült Államok beli és Ausztrál képzés után csak az jelenti, jelentheti, hogy mindennek nyoma vész meg máséba, másokéba kerül. Évtizedekkel utána már nyoma sincs a rendszerekben a felvételik féléves, éves iktatási rendszereinek darabjainak, vagy éppen a dolgozatokat egy évig tárolunk butaság-rendszerekkel, ahol diplomát három évre adunk. Ehhez persze az a magas intelligencia és etikai rendszer járul, hogy az egy félévben 120 kreditet jelessel teljesítőt visszaiktatjuk a következő félévben bukottnak, amikor közben új szakra is felvételt nyer, és eltöröljük zseniálisan a teljesítéseit meg a már meglevő szakját, vagy éppen a rokkantnyugdíjas vagy sérült gyerekkel összecserélgetjük a TAJ -kártyáját, amikor elköltözik arra a helyre, ahol ő lakott. Sorolhatnánk a Tanulmányi Vizsgaszabályzatok jogokat sértő eljárási rendszereit, amelyek dolgozat és jegyzetlopásokon kívül szakkollégiumi meg egyéb köztársasági ösztöndíj papírok lopására sarkallják az egyes hallgatókat, mivel nem tárolják az adatokat adatvédelemre hivatkozva. Így ha utána még öt évre rá az index mellett a diploma is ellopódik egy utazás közben, s még rájön egy informatikai hiba is, a Jóisten és minden szent se tudja megmondani kinek az adata mi volt, mikor oda többé a hallgató be nem teszi a lábát...

Nos, kicsit meggyötört a környezet engem is, megálljt parancsolt a természet... A telefont nyomkodva pihengettem, a letiltogatott, hibás informatikai rendszereken, és az ókori keleti meg római jogi órákra emlékeztem, majd utána a többi jogi képzésre, ...Szó ami szó, inkább kihagynám az oktatói felsorolást, helyeket. Tudniillik már 20 éve is csak próbálkoztam azzal, hogy a levéltárakban visszakeressek adatokat... De ezek is hiányosak, az egyetemi nyilvántartások mellett.

Nem csak a háborúk tettek benne kárt, hanem a szabályokat be nem tartó költöztetők, a vezetőikkel, vagy a figyelmetlen felhasználók is.

Nos, nem akaródzik a rosszat végig leírni, azt a rosszat, amiből mint a dominó másodfelhasználású játékainál, minden egy pöccintésre végigborul. Pedig kell. Mit mondjak. Én is szerettem volna csupa jóról beszámolni, de ha más rosszat tesz, olyannal akivel soha nem beszélt, nem lehet. 

Az eufémia tehát szükséges velejárója az én írásaimnak is, hiszen nélküle már nem lennék az élők sorában, a tömegével másolódó tanári és a tanulói butaságok, vagy hasonló társadalmi megnyilvánulások következtében. Mert, tudjuk: a munkahelyen, az utcán, mindenütt a vezető viselkedése másolódik.

Szó ami szó, eszembe jutottak Zlinszky tanár úr tökéletes könyvecskéi, könyvei. Meg azok a dolgozatok, kutatások, melyeket 25 éve a Pázmányon, 20-10 éve az ELTE, 25 évnél korábban a Kossuth Lajos meg József Attila Tudományegyetemen meg a Janus Pannoniuson és a Miskolci Bölcsész Egyletben írt az ember. Meg amit utóbb a Pécsi Egyetemen összegyúrva újraírt. Okkal, okokkal unva meg a logikai és adatvédelmi hibákon kívül a többi visszaélést, elővéve az egyetemek állandóan sértett tanulmányi vizsgaszabályzatait, határozatait a polgári és a büntetőjogi, s más szabályozásokkal. Majd megállapítottam csöndesen, hogy címeres szamár vagyok az EU-pályázat nyertes munkáimmal, akár más munkajában landoltak, akár azt vezették be. 

Csak gondolkodom, hogy emlékeken kívül mi marad egy embernek, ha az oktatási igazgató meg a bíró tanára nem tudja egy másik embertől megkülönböztetni, vagy ha a kórház véletlenül az exitált felirattal bespályzolja egy hűtőbe, majd kivéve hidegrázással felül a boncasztalon, a boncnok meg infarktussal esik össze, miközben ön kisétál az ajtón, hogy valami elmebeteg élve akarta felboncolni, miközben csak kímélve testét néhány órára kilépett belőle.

Mindenesetre, nincs olyan jogi szabályozás, ami hibás betartatás mellett jó lenne, vagy jó lehetne.

Dátumokkal, vagy anélkül: egy hanyag anyag százezer hibát is csinál. 

A Magasságos csak nem hagyja elnézni a visszaéléseket, akkor sem, ha te mindig megbocsátasz a törvényei szerint. A megbocsátás fogalma ismét relatívvá válik. A hibák javítása vagy javítatlansága, a nemtörődömséged pedig extrém történéseket generál. 

Nos, talán könnyebb lenne elbújni nevek és a neved mellé... De: a történet ismerős, mások emlékeiben is ott él. Más tudásával, tulajdonával aratni, más helyére a munkajával beállni, és őt soha nem említeni vagy tönkretenni nem igazán fer dolog. Akkor sem, ha úgy hiszed, hatalmadban áll, vagy azt hiszed, te vagy a tanár kedvence, vagy a bíró szeretője, vagy a bíró maga.

Nos... Valenciák vannak, voltak, lesznek. 

Elgondolkodtam. Bárcsak ne kellene leírnom, vagy nem csak ilyen szálkás címszavakban...

Mert bizony, ez csak olyan, mint a rész-egész metonímia, vagy amilyen az emberi agy átlagos részleges kihasználtsága. 10% körüli...Azaz, csupán fikarcnyi töredék. 

Nem értettem soha az emberi indulatokat.

Akkor sem, ha kezelni kellett őket, vagy akár a színpadon utánozni. Okos ember nem hallgat el és hallgattat el bűnöket, még kevésbé követi el: tudván, nem csak a böjtje lesz ennek meg... 

Dehát, aki nem beszél, nem kommunikál, lebegteti a hibákat az űrben és zűrben, az tudja jól, több életre is magával cipeli. Mert megoldás helyett halasztást, megbeszélés, korrigálás helyett pedig mulasztást választott.

Tudjuk jól, az angolszász és a svájci rendszerek más kategóriába tartoznak. 

A római jog sem hibátlan, mégis több évezredes háttere áll előttünk. Alacsony etikával hiába hoz valaki törvényeket, rendeleteket, a hibák, logikai hibák minduntalan károkat fognak generálni, és élet helyett halál, magas statisztika helyett alacsonyakat. Sorolhatnám..

Most csak néhány célzott gondolatra futja.

A szövegek is mindenkiben mást generálnak. 

Nos...Nem csupán Plinius leveleit érdemes olvasgatni annak, aki pedagógus. Az emaileket is: mert a munkák és diákok, diplomák és jegyek keverése a rendőrnek, bírónak is komoly gondot fog okozni, ha a jogvédelmi pecsét ellenére gazdát cserélt, helyet és tulajdonost, megjelölés nélkül.

Gondolom, sokan értik miről beszélek. 

Évtizedes hibákat, amit bírák követtek el, nehéz helyre tenni. Ha nincs igazságszolgáltatás, vagy hamis, társadalomról talán nem is beszélhetünk... S tudjuk, milyen következményekkel jár...

Már, ha tudja és tudni akarja az érintett személy, s nem azt hiszi vezetőként, hogy mindenki gondolatával bírhat, felette rendelkezhet, beleegyezése nélkül, stb.

Vajon, biztos, hogy érti, tudja?

Szeged, 2021. május 16. 04:47

Ajánlott olvasmányok:

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Corpus_Iuris_Civilis

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Codex_Theodosianus

https://hu.m.wikipedia.org/wiki/I._Iusztinianosz_biz%C3%A1nci_cs%C3%A1sz%C3%A1r

https://m.mult-kor.hu/paraszti-sorbol-kuzdtte-fel-magat-a-bizanci-tronra-a-birodalomepito-justinianus-20201114?fbrkMR=detect

https://law.gwu.libguides.com/romanlaw/corpusjuriscivilis

https://droitromain.univ-grenoble-alpes.fr/corpjurciv.htm

http://ancientrome.ru/ius/library/codex/theod/tituli.htm

http://archive.org/details/introductiontoro029387mbp/page/n15/mode/1up?view=theater

Bíborvirág Oktatás Korrepetálás