(Lövey-)Varga Éva: Történeti földrajz.1. Magyarország történeti földrajza a 10-17. században (részlet) Rendelhető E-book

"A történeti földrajz fogalma

A történeti földrajzot ma a modern történettudomány segédtudományaként tartjuk számon.



A történeti földrajz tárgya egy adott időpontban fennálló földrajzi tér természetföldrajzi, gazdasági, társadalmi viszonyainak strukturális feltérképezése a rendelkezésre álló források alapján.



Kutatása összetett, és hosszú folyamaton keresztül alakult ki, és változik napjainkig is. A történészek és geográfusok egyaránt a meghatározás nehézségeit, ellentmondásait, a feladatok tisztázatlanságát hangsúlyozzák. Nagyon hosszú időn keresztül a geográfusok kétségbe vonták a történeti földrajz önállóságát is. A tárgyának behatárolásakor a földrajztudósok nagyon gyakran saját földrajzi kutatásaik elvét vetítették a múltba, vagy pedig Györffy György által megfogalmazottaknak adtak hangot. Fontos megjegyezni, hogy a tudományos igényű, a forrásgyűjtésen, a forráskritikán alapuló történetírás kezdeteitől az események, a múlt jelenségeinek egyik rendező elvének, a térnek ismeretét alapvető tájékozottságként tartották nyilván.1



Petavius a XVI. század végén, a XVII. század első felében élt híres jezsuita kronológus és hittudós úgy tartotta, hogy a történelemnek” két szeme van – az idő és a tér”.2



1711-ben B. Hederich már a korabeli felfogásnak megfelelen a történelem három tényezőjét, az időt, helyet és az embert, valamint az ezekkel kapcsolatos történeti segédtudományokat már a legjelentősebbekként tárgyalta.3 (...)"



Hasonlóan elődeihez 1735-ban Bél Mátyás is a tér és idő fontosságára utalva indokolta a közös források időrendjét, az Adparatus című művében.4 Sokszor helytelenül a történeti események térben való elhelyezését, a lokalizálást már történeti földrajznak szokták minősíteni, ami nagyon nagy problémákat jelent. Gyakori probléma, hogy a szerzők földrajzi viszonyok tárgyalását vagy a történeti eseményektől elszigetelte végzik, vagy pedig a térhez

1 BAK 2006, 66.

2 BAK 2006, 66.

3 Kronográfia, geográfia, genealógia; BAK 2006, 66.

4 BAK 2006, 66.

Lövey Varga Éva: KUTATÁSOK, KAPCSOLATOK - KOMMUNIKÁCIÓS VIZSGÁLATOK, SZAKÉRTŐI MÉRÉSEK (Életsablonok, Tapló Napló)

KUTATÁSOK, KAPCSOLATOK - KOMMUNIKÁCIÓS VIZSGÁLATOK, SZAKÉRTŐI MÉRÉSEK (Életsablonok, Tapló Napló)

Események és összefüggés részletek - fejlődések és kutatások, elmaradások és hamisítások, jóvátételek és elmaradások.


Nagyon érdekes folyamatoknak vagyok tanúja az elmúlt 10 év alatt, amióta a lapok szerkesztésével más célokat is kitűztem magam elé az oktatásban és a kutatásokban.

A Tapló Napló oldalain annak idején már 1986 körül megpróbáltam gyerekként leírni azt, amit magam körül láttam és tapasztaltam az oktatásban, a képességfelmérésekben, a tanulásokban, és a munkákban, a kommunikációkban a diákok, a diákok és a tanárok, és a külvilág, a szülők között, valamint a családokban. A szerkesztői munkának, Szabó Magda zsenialitásának köszönhetően már 7 évesen sok mindent megtanultam. Móricz Virágnak, és neki is igaza lett, bár soha nem mondtam el senkinek. Aki tudott róla, az tudott, aki emlékszik, az emlékszik. Szokta ilyenkor mondani az ember, hogy minden megéri a próbálkozást, ha valami igazán eredményhez vezet, és kimozdítja a pácienst, a másik oldalt az adott helyről, ahonnan évtizedeken keresztül nem tudott kimozdulni, vagy ahonnan soha nem fejlődött. 

Az ember a képességeit kihasználja, már gyerekként is. A legjobb tanárok után a legjobb írók, költők kezére kerülve szó nélkül tanult az ember, megfigyelt, vigyázott... Nézte a társakat, tevékenységeket. Míg ő megcsinálta a 45 perces dolgozatot a középiskola alatt is 5 perc alatt, és csöndben végig kellett ülnie az időt, és nem lehetett, csak 30 perc után kimenni, látta azt, ki mit tesz, meg mit nem, és hogyan viselkedik a tanár, mit csinál és mit nem tesz meg. 

Minden relatív. A szerkesztői munka a médiás filmes és színpadi képzések után elég nagy megpróbálást jelent, ha tudja az ember, hogy a többi oldalon a tanárai és a vele végzettek vannak, akik vagy kibuktak a vizsgán, vagy becserélték őket, vagy pedig sosem tudtak egy szót szólni sem órán.

Aztán az elméletekből jogi és orvos, majd rendőrségi és nyomozási gyakorlat lesz, szakértői munkákkal, és eltűnt anyagokkal. Minden relatív, és ami nem igazolható egyesek szerint, az is igazolható, De a logika mellett az élet is egy magas játszma. 

Az, hogy az ember nem azt produkálja egy elnyomott állapotban, mikor zaklatják, vagy éppen a fogorvosa elrontja  foghúzást, beltöri és nincs szájsebészet vagy ellátás napokig és lázban majdnem szívinfartust kap 4 nap alatt, mire sorra kerül és akkorra már állkapocsprobléma is kialalkul.. csöppet sem máshova sorolandó. 

Leírni mindent egyben úgysem lehet, akkor sem, ha programozóként az ember a DOS-ra ablakokat terezett egykor és a program ma már más neve alatt fut. 

Számos eset és visszaélés van, amivel felnő, ami előtt ha nem is szeretne, szemet kell hunynia. 

Nem rámolja tele a világot azzal, hogy ezen az egyetemen ez meg ez végzett velem vagy ez meg ez tanított, hanem azt nyújtja, ami ... 

Na, igen.. Az orvosi gyakorlat is mást mutat. Most már ideje lenne mindent ráncba szedve kiadni.. Ekkorára már egykori költőin java része élete fő művével túl volt a megjelenéseken és az életén is.   József Attila, már korábban, Radnói ebben a korban hunyt el, és nem természetesen.

Az ember néha belegondol, hogy az ilyenektől akart mentesülni azzal, hogy a képességei és tehetsége ellenére nem akart közzé tenni semmit, vagy szándékosan kísérletezett az írásokkal.

A kísérlet bevált. Nem fogják fel az orvosok, tanárok és szakemberek, irodalmárok és nyelvészek, hogy a költő nem saját életéből merít. Nem a saját gondjait írja le, vagy veti papírra, nem csak a saját gondolatait képes leírni és megfogalmazni, és használni, hanem minden stilisztikai tényezőt és nyelvi egységet egységes gondolkodásban bármit el tud játszani, le tud írni, ami tőle független volt. és soha semmi köze nem volt hozzá. 

Az egymás rágalmazását végző írók, költők, a politikailag vádaskodó művészek, a magukat művésznek mondó, de másokat poltikai eljárásokkal fenyegető elmbetegek, akik tanárként gyűjtik be más ötleteit és alkotásait és évekkel utána kiadják, ez mostani világunk életéhez ugyanúgy hozzátartozik, mint a két világháborút, a felkeléseket, a szabadságharcokat megelőző időszakokhoz.

Sokan nem merik és nem írják le. Nem tanítanak nekik irodalmat, gépen és a Poet.hu oldalán szabott rímekkel akarnak verset, prózát írni, de tehetségtelenek. Csak akarnak. A mondatok nem állnak össze szöveggé, a szakadozott szöveg sem áll össze a fejükben, nem képesek képekben és logikusan gondolkodni, nem szöveget alkotnak, csak híressé akarnak válni.

Aztán ők lesznek vezetők egy irodalmi intézetnél, és mindenkit elpusztítanak a kócos ötleteikkel, a korlátolt és tudatlan, és hozzá nem értő gondolataikkal, a sablonokkal, amit előhúznak, amibe a kockát gömbbe akarják szorítani, a büntetlent a bűnbe taszítani, a gyermeket felnőtté tenni és a felnőttet gyerekké. 

Szörnyű gondok ezek.

Az egyetemi tanárnak annak idején a becserélt dolgozatokat észre kellett volna venni. A kollegiumokban mindenütt loptak. A lopott anyagot ha valaki előre beadta, attól még nem lett az övé., de a tanár az eredeti, tehetséges szerzőt aki 98%-os dolgozattal, meg 94%-os teljesítménnyel bekerült, elkergette, majdnem öngyilkosságba taszította, és másnak a dolgozatát elfogadva a neki kedveskedő, vagy akár szexuálisan imponáló másikat helyezte előtérbe. Aztán 20 év múlva, aki elment és más területeken dolgozott és végzett, megtalálja a saját dolgozatát a másik disszertációjában. 

Vajon nem a tanár hülye-e? Aki nem tudja az egyéniségeket és képességekeet megkülönböztetni, vagy nem éppen a titkárnőjével együtt lopott -e, hogy a  másikat valami kényszer vagy fizetés hatására elősegítse a haldásában, hogy majd 10 év vagy 20 év alatt mindenki elfelejti azt a másikat. Vagy nem nagymama vagy nagyapa vette kölcsön az elbérletből a dolgozatot, olvasgatva, nem tudva, hogy védett az anyag, hogy majd az unokájáak jó lesz.. az elhagyott vagy félig kész példány..

Ilyen az élet. Ezt csak az etika teszi mássá, ami vele született, és fejelszthető, és nem azonos az erkölccsel, amit a szótáraink hibásan egymással definiáltak. Pedig a két szó nem véletlenül született meg, más jelentéssel és tartalommal és más fogalmi körben.

Ez aztán vége-hossza menet.... Mindig lesz új, mindig lesz olyan, ami törvényhozásban kibukó, alacsony társadalmi rendet megfogalmazó, lopott táskából dolgozó...

Azt hiszi, hogy valami, amit elvégzett, amire kapott egy kettest, feljogosítja arra, hogy a nála 90-szer nagyobb és jobb képességűt tönkretegye, vagy megvádolja..

Vádol az is, aki védekezik, de az érvel is, és bizonyít is.

A különbség csak a megértésben van... Einsteinen is röhögött a világ, mígnem egyszer elismerte..

Ahogy röhög a világ a kormányzón, a királynőn, a paraszton is.. Minden relatív..

Aztán rájön, hogy én gyógyítok, a másik öl és tele a temető mellette, és nem fogja fel, hogy a szavak fegyverként működnek és nem kell ide a bronzkori tőr, a honfoglalás kori nyíl, vagy éppen a XXI. századi gázrakéta, atombomba és hidrogén töltet.

Mert az emberi elme öngyógyító .. és ha másiknak rosszat tesz, becsavarodik, de nem is bír leállni, és hónapokon keresztül írogat és zaklatja a másikat, de nem utat mutató levelekkel, hanem rágalmakkal és hülyeségekkel, logikátlan, következetlen mondatokkal, amelyekben az informatikai hibák éppúgy nem javíthatók, mint éppen a lereagált kísérleti anyag a laborban.

Az élet meg elszánt felettük és csak abból állnak ki, hogy lopnak és harcolnak.. és mellettük mindenki megsérül...

Ezt a szöveget a Poet.hu oldala kicsit átírja és átírta, a vesszőhibák és a Google programozási hibák helyesírási javításai a programozási hibákkal nem csak a fordításokban nem működnek és jelennek meg, a lopott program javíthatlanságát jelzik!

(Lövey-)Varga Éva: HISTORIA EST MAGISRA VITAE - Történelmi és régészeti recenziók és írások: Kirill Firszov-A szauromata elit sírjai (részlet)

(Lövey-)Varga Éva: HISTORIA EST MAGISRA VITAE - Történelmi és régészeti recenziók és írások: Kirill Firszov-A szauromata elit sírjai (részlet a megvásárolható, rendelhető E-bookból és az ingyenesen letölthető kiadásból is)




"K. Firszov a Kr.e. 6-4. sz. szauromata/ szarmata népességének sírleleteiről írt cikke komoly áttekintést ad a Don és az Urál területétől délre eső részek temetkezéseiről. A cikkben foglalkozik az állatstílus összehasonlító vizsgálatával, és a leletkategóriák segítségével 2-3 különböző régészeti kultúrákat igyekszik elkülöníteni, melyek szintén a szkíta kultúra részét alkotják, a leírt ismertetés szerint is.



Az Alsó-Volga vidékének szauromata emlékei fejedelmi temetkezéseket jelentenek. Nazarov és Oszk közelében a Cebakla felső folyásától nyugatra találtak egy gazdag sírt, melyet 1980-ban tártak fel, és melyet a Kr.e. 6. sz. végére, 5. századra kelteztek 59 tárgya alapján. Ezt a Moszkvai Állami Múzeumban helyezték el, kiállítások keretében. A leletanyagban csontkanalat, állatábrázolásos botvéget, korong formájú bronztükröt, bikonikus arany fülbevalókat találtak. A cikk részletesen ír az egyes tárgyak kinézetéről, ismerteti azokat. A plasztikus ornamentális díszítés metszés technikájával kombinálva került felhasználásra a kanál esetén, a medve testébe macskaszerű ragadozót véstek. A talált csont és szaru kanalak a szerző szerint az eurázsiai sztyeppe lovasnomád anyagi kultúrájának tipikus elemét képezték. Formájuk alapján a szerző mások megítélést követve, ezeket piperecikként kezeli és ismerteti, és megjegyzi, hogy legújabban kultusztárgyakként kezelik ezeket. A kanalak állatstílusú díszítés körébe tartoznak, mint megállapítja, és leírja azokat, de megemlíti azt is, hogy a Kr.e.4. század idejére ezek nagy része díszítés nélkülivé válik. A csont botvég párhuzamát a Közel-Keleten keresi, és az Akhaimenida művészetből származtatja, és az altaji Pazirik kurgán csont- és fafaragványai között említi. A BIS-OBA kurgánból aranylemezből készült süvegcsúcsot, és négylevelű rozettákat emel ki a szerző, ritkaságként említve a szauromata leleltek között. Ezeket ruhadíszként tartja számon, és szakrális-mágikus jelleget tulajdonít nekik. Kr.e. 6. századinak tartja az innen előkerült bikonikus arany fülbevalókat, melyeknek kúpjai nyitott aranyhuzalon függenek. Az előállítási technikák különbözőségét csak néhány formai részletben jelöli meg. A leletek között szereplő nagyméretű bronztükröt párducalakban végződő nyéllel írja le, melyet az olbiai szkíta példányoktól ellentétben sematikusnak jelöl meg. Elterjedési területüket Magyarországtól Orenburgig említi. A bisobai kurgánban üveggyöngyöket, kavicsokat, fenőköveket, kézzel formált edényt, és három kék és ezüst festékkel töltött kagylót említ. Találtak még benne fekete, kék, sárga, barna és zöld ásványi porfestékeket is a leírása szerint, melyeket bőr zsákocskákban vagy agyag-, és kőedényekben is tároltak, s melyeket dörzsöléssel állítottak elő. Tárolásukra agyagfazekakat használtak, színes főníciai üvegedényeket pedig a gazdag sírokban lelünk."

Gondolatok - gondolatok - gondolatok

Írni kellene, ... írni. Tervezed évek óta. Mégsem azt teszed. Durcásan ülsz a gép felett.
Nem csak a gép és a kép mondja el ami történt. A hallgatásod is. Hogy nem akartál és nem akarsz változtatni.  Ami leírt, az utána kereshető, megnézhető, ellenőrizhető. Ha nem voltál hajlandó, más intézkedett helyetted. Más? Igen, más. A mások mindig mások. Mindig más az ismeretük, amit nem élt meg, azt nem tudja. Amit te éltél meg és nem volt ott, azt sem tudja. Szerinted hogy fog dönteni, és hogy döntött? Akár tanárként, akár szeretőként, akár partnerként, akár barátként, akár hitvesként, akár barátnőként, vagy akár szakemberként. Az emlékek ritkák. Megszépülnek, eltemetődnek. Hogy mennyire használod az agyad adott funkcióit, és mennyire vagy hajlandó, rajtad áll. Nem azon, aki balesetet okoz, nem azon, aki rád támad az iskolában, az egyetemen, az utcán, az orvosi rendelőben. Nem azon, aki összekeveri a kormányhivatalban az adataidat, és te nem szólsz, hogy nem az neved, a születési adatod, a gyermeked, a férjed., a vallásod, a vércsoportod, nem az az orvosod, .. hogy más a neved szerinti másik ember, és nem ott volt a tanúd sem, ahol ők állítják. Az élet megy.. A gondolatok száguldanak. A végén már milliók helyett kell megoldani a hibákat, amit csináltál, mert nem tudod, hogy két hasonló nő két különböző életkorral máshol volt, mint te gondolod, és más után tájékozódtál, nem őket kérdezted.. és az élet megy..

S a végén elszalasztottad akit szerettél és aki szeretett, akivel boldog lettél volna, és aki neked és érted dolgozott és élt. S ő egyedül valahol a végtelenben másként csavarog, másra gondol és másért küzd. És az idő elmegy...akár orvos vagy, akár jogász, akár vegyész... Az idő megy.. és az életet visszaadni nem lehet.

Lövey-Varga Éva (VAEUAEB.PTE): Iuppiter Optimus Maximus Teutanus kultusza Bölcskén -Oltár- és kisfeliratok anyagainak áttekintése- 2016 (részlet)

Lövey-Varga Éva (VAEUAEB.PTE):  Iuppiter Optimus Maximus Teutanus kultusza Bölcskén -Oltár- és kisfeliratok anyagainak áttekintése- 2016 (részlet)

A bölcskei rom topográfiai helyzete, rendeltetése, rövid

kutatástörténete




A bölcskei római épület az eddigi felmérések szerint a Duna-mederben, a 1551,1

folyókilométernél zátonyként fekszik a keleti kétharmad és a nyugati egyharmad határán, írja

Tóth Endre ismertetésében. 1 Először még nem lehetett tudni, hogy az épület maga a Duna

jobb vagy bal partján helyezkedett el eredetileg a császárkorban, a romok fekvéséből csupán

annyit sejtettek, hogy valamilyen katonai rendeltetésű épület volt. A meghatározásban a régi

vízrajzi térképek, és a környéken levő földrajzi nevek, római katonai létesítmények vizsgálata

segített. A rom a Bölcskétől keletre fekvő Öregszigetnek nevezett sík területe északi végétől

keletre, a Duna-mederben fekszik. 2

Maga Bölcske község a Duna fölé magasodó löszpart, és az ettől nyugatra húzódó

dombok által határolt platón helyezkedik el, közel Dunaföldvárhoz. Az itt lakók ősidők óta

foglalkoztak hajózással és halásztevékenységekkel. A hajózást jelentő akadályt a hajósok a

Duna-mederben kezdettől fogva jól ismerték, és a térképeken Bölcskei-szikla néven jelölték

meg. 3

Sajnos az 1930-as évek elején a téli jégzajlás során az alacsony vízállás miatt

feltorlódott a jég, amelyet bombázni kezdtek, s melynek nyomai erősen megfigyelhetők a

maradványokon. 4 1973-ban egy román vontatóhajó zátonyra futott itt, ami tulajdonképpen

egyben a kutatások kezdetét is jelentette, hiszen a vízügyi szakemberek könnyűbúvárokat

küldtek ki a területre. 5 1983. október 14-én kezdték el itt a kutatásokat. 6 Domborműves

kőfaragványok, oltárbázis került elő a téglákon kívül, és szinte azonnal emeltek ki nyolc

nagyobb követ a mederből, a zuhogó eső ellenére is, melyek Szekszárd múzeumi épülete előtt

kaptak helyet. 7 A Magyarországon még kidolgozatlan módszerek miatt a kutatások nem




1 TÓTH 2009, 13.; Képgyűjtemény 1-2. ábra

2 TÓTH 2009, 13.

3 GAÁL 2009, 19.

4 GAÁL 2009, 19.

5 GAÁL 2009, 20. Ennek eredményeként Pallós György és Kollár Ernő búvárok ép téglát hoztak a felszínre,

melyen az OF ARN MAXENTI ARP felirat volt olvasható. Ez tette egyértelművé azt, hogy a tégla a LEGIO X

GEMINA műhelyében készült egykor. A tégla a bajai Türr István Múzeumba, Kőhegyi Mihály kezébe került,

aki továbbította azt a szekszárdi múzeumnak, római kori tégla, középkori helynévmegjelöléssel, ami további

kutatásokat igényel.

6 GAÁL 2009, 21.




Készítette: (Lövey-)Varga Éva VAEUAEB.PTE 2015/2016. II. félév




3




folytatódhattak tovább, először a régészeket búvárképzésre kellett irányítani, ami még 1987-

ben meg is történt. A munka Soproni Sándor és Korek József vezetésével folytatódott tovább.

Az MHSZ segítségével folytatódó munkák során 187-ben a bajai vízügyesek Atlasz nevű

merülőhajójával végeztek ultrahangos méréseket, majd csónakok segítségével történtek

merülések, az őszi hidegtől függően. 8

7 GAÁL 2009, 22-24.; négy darab hasáb alakú feliratos kő a késő Severus-korban készült, a 3. század harmadik

felében. Az építkezést az 1973-ban talált téglalelettel azonos OFARN és más típusú téglák datálták. 24. old.

8 GAÁL 2009, 27-28.

 A dolgozat/ E-book  utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

(Lövey-/Pécsi-) Varga Éva SZŐLŐ- ÉS BORTÖRTÉNET A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN Római kor

(Lövey-/Pécsi-) Varga Éva

A szőlőtermesztés rövid története a római korig

Mai tudásunk szerint a szőlőfélék legkorábbi, legősibb képviselői, a Cissites nemzetség fajai voltak. Ezek feltehetőleg a földtörténeti krétaidőszak felső krétakorában jelentek meg a Földön.1 A Cissites nemzetség viszont a földrajzi és éghajlati változások során a harmadidőszakban kipusztult. Az eddigi kutatások alapján belőle származtatják a ma is élő 10 szőlőnemzetséget.2. Ezen fajok kialakulása az alsó krétakorra3 tehető. A Vitis nemzetség legősibb fajai a V. dacotana és a V. inaequilateralis lehettek.4 Mivel a szőlő az emberiség egyik legrégibb kultúrnövénye és termesztésbe vonása már a neolitikus korban5 megkezdődött, régészetileg is fontos a számunkra. A római korban történő termesztéséhez, feldolgozásához és a fogyasztás kultúrájához érdemes röviden a történetét is áttekinteni, ismerni.6 A Krisztus előtti időszak bortörténetének ismertetését a korai, már a neolit kor időszakában kell kezdeni. Ebben az időszakban kezdték el termeszteni Transzkaukázia területén a V. silvestris (ligeti szőlő) értékesebb, bővebb termést adó egyedeit. A szőlő levének kipréseléséhez már ekkor különféle eszközöket is készítettek. Kr. előtt 4000-től – körülbelül 500-ig tartó időszakban a szőlőtermesztés területe fokozatosan dél felé haladt. Az ennél kiterjedtebb szőlőtermesztés igazán a mai Palesztina területén, Nyugat-Ázsiában, főként Mezopotámiában valósult meg. A szőlő- és bortermesztés legősibb gyökerei Egyiptomba és a mai Görögország tengeri szigetvilágába (Égei-tenger) vezetnek.7 A görögökhöz a főníciaiak révén jutott el a szőlő- és borkultúra. Afrikai gyarmataik alapítása után, Karthago létrehozásával, kialakításával megnyitották az utat az észak-afrikai szőlőkultúra felé is. Ez területileg eljutott egészen a Giblaltárig, és Közép-Afrikai területeire is.8






----------------------------------






1Feltehetőleg ez mintegy 100 millió éve történhetett. In: Szőlőtermesztés. BÉNYEI-LŐRINCZ-SZ. NAGY 1999 2Ezek a következők: Cissus, az Ampelocissus, a Clematocissus, a Parthenocissus, a Rhoicissus, az Ampelopsis, a Landukia, a Tetrastigma, a Pterisanthes és a Vitis nemzetség 370–90 millió évvel ezelőtt 4Bortermő szőlő: Vitis vinifera L. (syn. Vitis vinifera L. ssp. vinifera) In: KENÉZ 2014; Az apró szemű, savanyú bogyójú ligeti szőlő (Vitis silvertis) - időszámításunk (Kr.) előtt 4000–5000 évvel vonták termelésbe - a Kaukázuson vidékén. Ebből fejlődött ki a kerti szőlő (Vitis sativa), Kr. előtt 2–3000 év – termesztés: a bortermő szőlő (Vitis vinifera). In.: MAJDÁN JÁNOS A szőlő és a bor a Kárpát-medencében előadás 2017 tavaszi félév; Lsd. Képgyűjtemény 1. ábra 56000-8000 évvel ezelőtt, 62. A szőlőtermesztés kezdetei és elterjedése a Földön. In: In: BÉNYEI-LŐRINCZ-SZENDRŐDY-NAGYZANATHY 1999 7Thuküdidész görög történetíró Kr.e. 400-ban a következőket írta: „A Földközi-tenger medencéjében élő népek akkor emelkedtek ki a barbárságból, amikor megtanulták a szőlőt és az olajfát termeszteni.” 8

In: (Lövey-/Pécsi-) Varga Éva  SZŐLŐ- ÉS BORTÖRTÉNET A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN  Római kor  . 2016-2017. II. FÉLÉV PTE BTK történelem-régészet szak, római kor, népvándorlás kor, antik régészet klasszika-filológia minor VAEUAEB.PTE     Majdán János kurzusa. 

Lövey-Varga Éva: Elfelejtett múlt: Ókori védmű-rendszer a Kárpát-medence területén - A Csörsz-árok

 <<„Azért hittanak Czersz árkainak, … hogy az árkot az országnak oltalmára legelőször az csináltatta volna meg Attilának előtte, mikor itt külön-különb nemzetek lakoztak.” 12 Egy másik forrásunk, Theophylaktos Simokattes Maurikiosz császár (582-602). Ő Viminaciummal szemben említ régi római sáncokat, melyeket az avarok elleni 601-602-es hadjáratainak leírásánál foglal írásba.13 Ez meglehetősen egyértelműen meghatározható, maga a Csörsz-árokrendszer lehet, melynek a sáncai itt, Viminaciumnál érik el a Duna vonalát. Így egyértelműen kizárható a 601-602-ben már álló rendszer alapján a VII. századi keltezés, és leszűkül a III-VI. század időszakára. Ebben az időszakban pedig a sáncok által határolt területen belül a rendelkezésre álló adatok, és az eddig feltárások alapján szarmaták éltek. Bár szarmata leletek régészetileg csak a sáncon belülről kerültek elő, szórvány leleteket pedig csak a sáncoktól pár km-es körzetben találtak, ezen adatok a fentieket valószínűsítik.14 A sáncok kialakítását így egyértelműen a szarmatákhoz kell kötnünk. A kérdés azonban még a mai napig is vitatott: Tényleg a szarmaták építették –e? Valószínűleg római irányítás alatt, de ők végezhették el a munkálatokat. Erre a tervszerű megjelenése, jellege, a sánc szerkezete is utal. Valamint az is, hogy Theophylaktos rómainak tartja őket.15 Ez a római-szarmata szövetséges viszony viszont egy nagyon nehéz és kritikus helyzetben képzelhető csak el. 16 >>

In: Lövey-Varga Éva: Elfelejtett múlt: Ókori védmű-rendszer a Kárpát-medence területén - A Csörsz-árok

Készítette  : Lövey-Varga Éva VAEUAEB.PTE Történelem-régészet, Klasszika-filológia minor, Tanárszak alapozó BA II. Kurzusvezető tanár: Dr. Pozsárkó Csaba POCBAA.A.JPTE Szaktárgy: RENB010505 Történeti földrajz 2 – Földrajz és régészet, 4. old/33.pp

---------------

12 MAKKAY 1995. 62. old. BALÁS 1965. 5. old. 13 SOPRONI, 1969. 48. old. 14 SOPRONI 1969. 45. old. KULCSÁR 1998. 1. k.ép – Ez alapján megállapíthatjuk, hogy a 197. lelőhelyből, 13 a sáncok között, 19 pedig a sáncokon kívül volt. De ezek közül is csak 7 db III-IV. századi, amelyekből 5 db a Szamos vidékén volt, ahová Constantinus a limigates-t telepítette. 15 Erre történő hivatkozást lásd több helyen. 16 In: BERNÁT 2011a

(Lövey-/Pécsi) Varga Éva: Örök búcsú... (In memoriam vitéz lovag Szilágyi Árpád József)

Lövey-Varga Éva: 
Örök búcsú... 

In memoriam vitéz lovag Szilágyi Árpád József 

Névnapi „ajándékként” kaptam a hírt. 

Peregnek az emlékek, a szavak. 

A múlt héten még reánk nevettél, 

Hol fehérek voltak a falak. 

Papot kértél, gyónni, fogjam kezedet… 

Azt mondtad meghalsz, adják fel végre 

Az utolsó kenetet. Nem hittem, 

Mondtam, Angyal(oka)t küldött az Ég, 

Elvesztettem az eszméletet, 

Amikor téged az utcán baleset ért. 

Nem értettem, éreztem csak, milyen 

Fontos minden halk szavad. 

Most minden óra, perc és másodperc 

Kegyetlen módon elszaladt… 

Szomjaztál, hoztam melegebb vizet… 

A nővérke készséggel adott… 

Csak egyet nem hoztunk neked, 

Amit vágytál és kértél: papot… 

Fáj, hogy nem hittem szavadnak. 

Megcsalt az Ég is engemet. 

Azt hittem, az angyalt azért küldte, 

Hogy megóvja az Ég, kiket szeretek. 

Angyalok hada érkezett, az én szívembe 

Taposott gazul, mint a folyam 

Mely a víztől duzzad fel, és 

Kegyetlen árja végleg elszabadul. 

Mosolygott reám az angyali fej, 

A mosolya engem megnyugtatott... 

Nem tudtam, csak éreztem akkor 

Az Ég reám nagy feladatot szabott. 

Készítettem képet, vágyad szerint 

Odavittem régi jó, öreg barátodat… 

Vagy ő vitt el engemet? Ki tudja! 

A másik kétségbe esve otthon maradt. 

Tépte, ostorozta minden gondolat, 

A műtét után most fájt mindene… 

Nem szóltam, miért nélküle mentem 

Csak az ajándékot adtam ide 

A kezedbe, csöndben, hogy más ne lássa 

A „fertőtlenítőt”, bár tudtam, tiltott dolog 

Visszaadta volna az elveszett időd, 

Ha csak a gyulladás ellen megkóstolod. 

Kiöblíteni megfáradt torkodat... 

De dőlt belőled a szó, s minden gondolat. 

Talán megmentett volna, gondolom... 

Amikor féltőn, üdvözlésnél hozzá ért 

A kötéssel védett fejedhez homlokom 

Nem tudom, csak mentségül a vétekért 

Csöndben, búsan most ezt gondolom. 

Gondolom csupán, mert ma sincsenek 

Még szavak megfáradt ajkaimon… 

S a régi emlékeket mint a restaurátor 

Én is hangok nélkül, magányosan 

Csak toldozgatom meg foldozgatom. 

Készült fotó is, ahogyan kérted, 

Melléd hajolt barátod, a „színpadi” pap 

Vidámítva fecsegett melletted, 

Hogy végleg elűzze rossz, s félénk 

Fehér köpenyes kórházi magányodat. 

Fáradt voltál, sok érdeklődő volt 

Megetted a csoki tallért végre 

A fehér bajuszon nem volt folt. 

Ahogy máshol sem, kezed munkája 

Az országban, mindenütt gondos sor. 

Merjünk álmodni, meglépni a határokat 

Mondtad egykor, valamikor régen 

Most ránk szakadt minden, ami volt s van 

Rajzok, várak és határok tűnnek el az éjben. 

Keveset kértél, mindig adni akartál 

Az utcán féltve rohantam át 

Mielőtt az autó, mi türelmetlen ott állt 

Törékeny tested véletlen elgázolná. 

Rossz érzés volt csak, védelem... 

S évvel utána rossz volt a hír. 

Amíg én ájultan elaludtam 

Téged tényleg komoly baleset ért. 

De álmot láttam, furcsa érzések 

Hada hajtott végig rajta 

Visszatért képességek rejtélye 

A képesség, mely milliónyi fajta. 

Mi történt? Ki van megint bajban? 

Ki mellé rendelt vissza az Ég? 

Azt hittem, végleg mindent felejtek. 

A Teremtő mégsem hagyta…Kért… 

De nem bírtam venni az akadályt 

Az apály dagályt követett itt is 

A törvénytelen szabály szabályt... 

S így senki nem állította meg a ragályt… 

Napokig ültem itt csak szótlanul 

Nincsenek, nem voltak a számon szavak 

Gondoltam, büntet engem az Ég 

Mert az üzenet ellenére Megtagadtalak. 

Mint egykor Jézust a tanítványai 

Megtagadtam a Mesteremet 

Ki tinédzserként megfogta a kezem 

S újra vezetni kezdte éltemet. 

Sok év telt el, sok emléke maradt 

Feldolgozatlan állnak a fotók, videók 

A szövegek végig kiadatlanul 

Néha nem tudni, hogy mire is jók! 

Mint a fal, mit emeltél, tervezve, vágyva 

Kontytetőt eső és szél elől 

Csöppnyi védelmet a természet ellen 

Hol a hangulat majd felderül. 

Belerejtettél három téglát is 

Mi nagyon különleges, tudja a 

Régész, az építész is bennem 

Meséltél volna, de nekem megint 

Újra más miatt kellett mennem a 

Buszra szállva, sietve új program 

Után, előadni vagy felvételt 

Készíteni, vágni, rajzolni, írni, 

Sokan éppen ezért fognak majd itt 

Újra meg újra ríni, sírni. 

Elment az idő, más volt a rended 

Benned élt, senki másban soha. 

A képet, a szobrot, a köveket 

Sorban az idő múlásával 

Napról-napra és évről-évre 

Lepi be majd bársonyosan zöld moha 

Az emlékek élnek bennem, másban 

Ez az áthelyezés szíven ütött 

Nem éreztem a szíved dobogni 

Levelet kerestem a fű között. 

Itt a sok munka, ígértem, végzem 

S így is csináltam, de szűkösen ám. 

Egyre izgatott amit beszéltünk 

A diplomák, apám, anyám, hazám… 

A régi nyom is hozzád vezetett 

Kultúrát vittél szavaddal oda 

Meggyújtani a kihunyt fényeket, 

S mutatni hol van emberség nyoma. 

Megsértődtél, elszaladtál tova... 

Botra támasztottad lépteidet… 

Kezembe vettem, szemléltem sorban 

A botra vésett ős képeidet. 

A te botod fegyver, és jelkép is 

Egyben, összefogja a világokat 

A múltat a jelennel és jövővel 

S rád szórja csendben a virágokat. 

Szeged, 2020-01-06, 23:34:47 

A vers és fotó utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.






 

Tapló Napló gondolatok Újév Szent Napján - Az Univerzum elengedett és visszatartott

LETÖLTHETŐ INGYENES TÉRKÉPANYAG, BÖNGÉSZÉSHEZ, KUTATÁSOKHOZ

AZ ANYAGOT A LÉGIRÉGÉSZETI BLOGOMON ÉS AZ EZÜSTRÉGÉSZ BLOGON MEGTALÁLOD, MERT IDE FŐKÉNT CSAK A SAJÁT ANYAGAIMAT TÖLTÖM FEL, ÉS MÁSOKÉT NEM SZERTNÉM!

KÖSZI!

PÉCSI- VARGA ÉVA: AZ ARANY, AZ EZÜST ÉS A BRONZ 2012-2019

Lövey-Varga Éva: Római utak és kocsik Pannoniában - ingyenesen letöltehető előadás megjegyzésekkel

Az előadás utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

(Lövey-/Pécsi-) Varga Éva: Óévi búcsúzás

(Lövey-/Pécsi-) Varga Éva:

 Óévi búcsúzás

Szökik már az Óév
Előlünk a múltba
Mindenféle emlék
Bele lett már túrva...

Peregnek az órák
Sírnak az emlékek
Mosolyogva várják
A tényleges nemlétet.

Elfelejt a tanár
A diák sem fárad
Az öreg nagyapa
Vesz csak elő párat

A régi fotókból
Emlékezvén szépen
Amint a mamával
Tűntek el éjben...

Egy szál virágot
Kap fel a hideg szél
Pergetve a szirmát
Lepi be havas dér.

Összetört szirmai
Az időben eltűnnek
A jövő tükrén csak
Gyermekek betűznek

Kicsi verset, mesét
Élt egykor valaki
Ki a szót, mit tanult
Csak szívében mondta ki.

Néma volt a szája,
Néma volt a hangja
Annál zengőbb lehetett
Ékes kis harangja...

Kovácsolta kézzel,
Öntötte vidáman
Bízva a jövőben
Gyógyulásban, házban...


A hazáért élni,
Később meg is halni
Szemre való hölggyel
Pap elé ballagni.

Elmosta a múlt már
Mindezen terveket
Kovácsolt jövőjén
Zengő harang zengett

Csengett-bongott szépen
A harang játéka
Csöppnyi falatkákat
Hozott a tányérba

Szótlan tette dolgát
Figyelte a tájat
S ügyes kezeivel
Épített egy házat

Megtervezte szépen
Napról-napra szebb lett
Mígnem a papának
Háborúba kellett

Vonulnia szépen
Ahogy meg volt írva
Hogy a fegyvert, hideget
Parancsszóra bírja

Vándoroltak sokat
Sírt ásott a karja
Szeme könnyel telt meg
S lassan betakarta.

Megtörve érkezett
Romos volt a háza
Neje kék szemében
Ott volt a hazája.

A kis harang ott állt
A romok tövében
A napsugár szikrázott
Felületén szépen.

Szavak helyett játszott
A kis harang zengett
Fájdalmat, haragot
Mindent elfelejtett.

A két gyermek ámult
Tátva volt a szájuk
Hogy az Ő Istenük
Mit is bízott rájuk.

Szökik már az óév
Előttünk a múltba
Mindenféle emlék
Bele lett már írva

Peregnek a percek
Pergetik a szirmot
Peregjen a jóság
Mindig legyél Boldog!



Szeged, 2019. december 31.